13.

Ezen a képen is két állatövi csillagjegy látható. Balról a Rák, Cancer (Cnc) csillagkép, ami városból nem is látható, mivel csillagai halványak. Ennek ellenére az asztrológiában kardinális szerepet tölt be. A kardinális kereszt a Rák-Bak, Kos-Mérleg csillagképeken nyugszik.

A jobbra látható Ikrek, Gemini (Gem) négy-öt csillaga városból is megfigyelhető. Különösen jól látszik a két legfényesebb, a Castor és a Pollux, de látszik az Alhena és a Propus is. Az Ikrek lábai már a Tejúton járnak, vagyis vidékről megfigyelve a Tejút csillagáradata között kell keresnünk. Szintén a tejútra eső a Kis Kutya, Canis Minor (CMi) kisméretű csillagképe, de ennek alfája nagyon fényes csillag a Tejúton. A neve Procyon.

Szintén a Tejúton, az Ikrek lábánál található az Egyszarvú, a Monoceros (Mon) csillagképe. Eléggé nehéz felismerni a Tejút csillagrengetegében. A városból csak távcsővel látszik. Téli csillagkép, ugyanúgy mint a mellette lévő Orion. A Tejúton mellette következik a Nagy Kutya, ez itt a monoceros alá esne, és majd egy másik lapon fog szerepelni. A Szintén télen megfigyelhető legfényesebb csillag miatt hoztam előre, ami nem más mint a Szíriusz.

Az M 35 egy nagyon ritkás csillaghalmaz, és a Gemini lábánál, a Propus csillaghoz közel található az égen. A képen balra alul egy távolabbi csillaghalmaz is látható. Az M67 nyílthalmaz nagyon hasonlatos a képen látható halmazhoz. Hosszú ideig az a tézis uralkodott, hogy a nyílt halmazok az ősei a spirális szerkezetű galaxisoknak. Úgy gondolták, hogy a spirális galaxisok a gömbhalmazok ütközése során alakul ki. A számítógépes modellezés azonban rámutatott arra, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz. A spirál galaxisok ütköztetése során gömbhalmazok alakultak ki.

M 35

M 67

NGC 2301

M 44

NGC 2329

M 42-43

Az elméletek csak elméletek. Soha egyikünk se járt a távoli csillagoknál, és a legnagyobb távcsöveink nagyítása is kevés ahhoz, hogy megláthassuk akár a legközelebbi csillagot is. Pontosabban a legnagyobb nagyítás mellett is csak egy fényes pontot mutatnak, de az átmérőjük nem látható. Talán a Betelgauséről készült olyan nagyítás, amin az már néhány képpontot elfoglalt. Talán. Még a naprendszer legkülső bolygóját, a Plútót sem tudtuk érdemben megfigyelni. Ennek ugyanaz az oka, mint annak, hogy a fénymikroszkópommal nem lehet érdemben fokozni a nagyítást 1200 szoros nagyításnál, mert a diffrakció miatt a kép élvezhetetlenné válik. Ezen már az sem segít, ha kék fényszűrőt használok, mert ezzel csak legfeljebb 1200 -ról 1300-ra tudom emelni a nagyítást. Ennek egyszerűen a fény hullámhossza szab határt. Az elektronmikroszkópom már jobb versenyző, mert nagyítása elvileg 540000 szeres. Ennek meg az szab határt, hogy a negyedik emeleten van, és az épület rezgései ilyen nagyításnál már elkenik a képet. Az alagútmikroszkópommal pedig már az atomokat is meg tudom figyelni. Nagy dolog az emberi elme. Az Univerzumhoz képest egy porszemecske vagyok, de legalább megnézhetem a nálam még kisebb porszemecskéket, az atomokat.

STARTLAP KÖVETKEZŐ