2
Megérthetjük-e?

Ez az ábra Jób könyvéből való, és ez is mutatja, hogy mennyit kopott a Szentírás az elmúlt időkben. Amit itt látunk, az a capitula, és napjainkban is fontos, mert ugyanez díszeleg a római pápa kezében is, csak azon is stilizáltak, egyszerűsítettek az idők folyamán. Ez a kusza ábra olyan dologról tudósít, ami napjainkban is lényeges, mert a felirata szerint ebben lapul a teremtés legnagyobb titka. Négy emberi és két állati alakot látunk rajta. Természetesen ilyen biológiai lények sohasem léteztek, de mégis azt kell állítanom, hogy ez az ábra mégsem a túlfűtött vallási fantázia terméke. Most az a kérdés, hogy megérthetjük-e? Mert ahogy egy ilyen ábra kinéz, erre nem sok remény van. 

De azért nem reménytelen a helyzetünk, mert sok olyan egyéb forrás is a rendelkezésünkre áll, amelynek az alapján eléggé jó eredményekre számíthatunk. Az elsőre feltűnhet bárkinek, hogy egy ilyen biológiai lény sohasem létezhetett a természetben. Ez egy emberfejű kígyó, akinek két kék lába azért van, és legalább öt-hat elágazás van rajta, de ezek is továbbágaznak. A lény eleje olyan, mint egy lábas kígyó, de a "farka" olyan, mint egy növényi inda. Levelek is vannak rajta. Így teremtette az Isten Ádámot. Ott ül az ábra közepén. Az inda ellenkezőleg - balra - csavarodó indája közepén pedig ott lapul Éva is. Egyenlőre csak a feje látszik ki a salátából. Négy eléggé szignifikáns balra csavarodó elágazást figyelhetünk meg. Ezek a női elágazások. ILLE SIMPLEX ET RECTUS AC TIMENS DEUM. "Az egyszerű és jóságos istenfélő" capitulája elmondja, hogy miképpen alakul ki  a korpusz, pontosabban a korpuszkula, vagyis a test. Három és fél fordulat alatt jut el ez a "nága" a centrumig, és mindenkor nagyon pontosan kiszámítható helyen és időben ágazik el. Ez egy időfüggvény eseményvonala. Az ábrán szereplő illusztratív figurák is jelentéstartalommal bírnak. A jobb oldalon alul látható kissé borvirágos orrú fejecske az ördög , majd egy kutyaszerű lény, aki vesetájon marcangolja a központi figurát. Az inda ezután a zöld színnel kiemelt résznél elágazik, és ez a legdominánsabb balos elágazás, a domina ága. Így kerül a bibliai mesébe az oldalborda. Miután ezeket az illusztrációkat sorban kihagyták, a lényeget hagyták ki a szentkönyvekből.

A stílus és a hasonló ábrák nem is olyan ritkák. Eszerint van a kegyelmes atya. Egy központi spirálra átfonódva négy nagy, szintén jobbos spirál tekeredik. Ennek nagyon komoly köze van a Szent koronánk négy ágához, amelyek szintén az atyából indulnak ki, ezek a négy égtáj szimbólumában is megmaradtak, amelyet a királyunk koronázása során kardsuhintásokkal a négy szél irányába vágással szokott megvalósítani. Ez az Univerzum négy szele, és ugyanennek jele a képen Jézus glóriáján a négyágú fény. Mert hiszen mindez a rejtett fény fizikájához tartozó. Isten fény. Nem látható, hanem rejtett fény. Ennek tudása megvan a népművészetünkben is, de ugyanúgy megvan minden ősi tudást őrizgető kultúránál. Eurázsiában mindenhol jellemző, és teljesen független a vallásoktól, mert mindegyik vallás templomaiban megtalálhatjuk. Ezt a képet egészen más időben ábrázolták, és titkos ábra. Ma már a beavatottak sem értik, ezért előkerül, mint érdekes Biblia illusztráció. Itt is az makrokozmosz lényege került ábrázolásra, a téridő (a Mindenható) első elágazásainak tudása, amely köré azután a további rendszerek felépülnek. 

Ez az anyag kialakulása előtti állapot, vagyis minden általunk ismert dolog előtti állapot. Figyeljük meg a két kép hasonló motívumait. Itt Jézuson kívül nincsen emberi alak, és ez mutatja ennek az ábrának sokkal mélyebb értelmét. Figyeljük meg az ábra közepén a két világosabb színű szimmetrikus motívumot, ami oly gyakori a kerítéseinken és általában a fémműves munkákon. itt a legfeltűnőbb az egész ábra tükörszimmetriája, amit csak a központi spirál - a téridő - jobbossága tör meg. Férfi és női téridő?  A női anti-tér az "északi szélasszony" motívumban jelenik meg a magyarok Arvisurájában. Ez tette tönkre a Földre - Joli tóremre - érkező szíriuszi űrhajókat. A sok száz térugrás során egyet sem lehet elhibázni. Ez az ábra súgás a térszerkezetre. Még nagyon fontos lehet.

Itt egy egészen szokatlan csillagtérképet is mutatunk, ahol a Ennek a közepén egy S alakú kígyó tekereg. Butaságnak tűnhetne, de azért gondolkodhatunk azon is, hogy ezen a csillagtérképen nem a mai állapot látszik az égen, máshol van az ég tengelye, és akkor a Draco (sárkány) volt az ég forgáscentrumában, nem az Ursa Minor (Kis medve) alfája. Azóta a platoni év más hónapjába értünk, és a Föld tengelye minden évben arrább mutat az égen. 72 év alatt egy fokkal halad az égen. Úgy két teleholdnyival megy arrább. Valamilyen fennmaradt ősrégi csillagtérképről másolhatták. Ilyen Egyiptomban is fennmaradt. A régi égképek korukat is ismertetik. Elcsúszásuk mértéke eléggé pontosan mutatja a keletkezésük idejét. Szeretettel nézzük ezeket a régi rajzokat, mert lehet hogy ez az ábra kedves együgyűsége mellett fontos dolgokkal segít minket. Még olyan dologra is rávilágíthat, mit az előző ábrák.
Gyanús, hogy nem is csillagtérkép, hanem a neutron belső felépítését megőrző ábra.