4
Ataisz őstörténeti kutatási magazin

AZ IDŐSEMMI TITKA

A világegyetem óriási. Emberi léptékkel végtelenül nagy, de valójában minden képzeletünket meghaladó. Mi térben, távolságokban gondolkozunk, de egy átlagembernek ezekről a távolságokról semmiféle valós elgondolása nincsen. Van akinek szomszéd falu, másik ország, van akinek a másik földrész, a merészebbeknek a szomszéd bolygó már végtelenül távolit jelent, de kevesen gondolnak utána fényévekre lévő csillagok távolságának. A legközelebbi négymilliárd kilométerre van tőlünk. A mai űrhajók évszázadok alatt jutnának el oda, és vissza is, vagyis reményünk sem lehet arra, hogy valaha is eljutunk oda. Már a legközelebbi csillag is végtelenül, elérhetetlenül messze van tőlünk. Ezt lovagolják meg a Föld mai szkeptikusai, akik reménytelenséggel traktálják a következő generációt, ezzel is fékezve mindent, és mindenkit, aki ki akar törni ebből a fantáziátlan helyzetből. Ez visszavetette az űrkutatást is, és csak a csillagháborús okok tartották életben az "iparágat".

De mégis van remény! Mi az ahun népe vagyunk, és sok - még megfejthető - tudást őrzünk egy másik világképről, amelyben minden megtapasztalható és mérhető dolog ugyanúgy megvan, de egészen másért történik. Ez a szemlélet lehetővé teszi azt, hogy kikerüljük a csapdákat. A mai teljes világkép fondorlatos, és már jól körülárkolt csapda. Nem az a hihetetlen, hogy az anyagban atomok vannak, mert ez igaz, vagy nem az, hogy egy villanydrótban folyik az áram. Ezek jó megfigyelések. A csapda a szemléletben van, és abban, hogy a materialista világképnek semmiféle megbízható filozófiai előkészítése nem volt, és ezáltal áthatotta egyféle rosszízű liberalizmus és szkepticizmus, amely még irigységgel és buta konzervativizmussal is meg volt fűszerezve, ami szinte lehetetlenné tette általános és teljes revízióját. Bedöglött vallássá lett, amely pápa nélkül sodródik a koncért harcolók viharos veszekedésének a hullámverésében - hogy kellő képzavarral éljek. De kilóg a lóláb. A káosz mögött látszik a szervezettség és a szervező.

A dolog a régi elméletek foltozgatásával, vagy egyfajta tudományos inkvizíció felállításával már nem oldható meg. Új, teljesen új tudomány kell. Sok ezer évre kell visszanyúlni, mert ha az őseink rendszeres kapcsolatban álltak a valamikori hazai rokonokkal, és ezek jófajta csillagközi űrhajókkal bírtak, akkor már ezeknek a híre is információnak számít, és senki előtt sem lehet kétséges, hogy a legkisebb morzsa is fontos lehet a nagy egész kialakításában. A ránk maradt feljegyzéseket sem olyan egyszerű kis sétagalopp értelmezni. A másik baj, hogy a feljegyzések érthetetlen kifejezéseket tartalmaznak és sokszor nagyon hiányosak. Ezeket mind be kell pótolni, és sok esetben komoly kutatásokat kell folytatni. Több évtizedes munka vár ránk. De van remény.

Amit ebből megértettünk az már láttatja, hogy a dolog felfogható, még akkor is, ha elsőre túl bonyolultnak látszik a feladat. Ami bizonyos, hogy a dolog kulcsa az idő szerkezetének pontos megfejtésével kezdődik, pontosan azzal, amiről csak vészesen keveset tanultunk iskoláinkban. Az idő a mai felfogásban lényegében fiktív valami, nem konkrétum, hanem valami, ami nincs is. A képleteink tele vannak az ezt reprezentáló "t" jelekkel, de senki sem tud róla semmit.

Az idő közeg. Úgy is mondhatnám, hogy az egyetlen közeg a világon, és szerveződései okozzák a világot. A Kisfaludy György féle térelmélet sok részletet tárt fel ezzel kapcsolatban, és elméleteiben leírta azt is, hogy hogyan szerveződik az idő az őseink által emlegetett őselemekké. Ezek közül az első kettőt felfedeztük ugyan, de minduntalan félreértelmeztük. Ez a Tűz és a Víz. A másik kettőt, a Levegőt és a Föld őselemet részletesebben  ismerjük, de ezt is félreértelmeztük. Ez az energia és az anyag. A lényeget hordozó téridőt  is az energia kategóriába sorolhatjuk. Ez hullámszerű, közegszerű valami. Rétegezett, és ezek a rétegek önismétlők, vagyis ciklikusan újragenerálódnak a téridő centrumában. Ez lényegében egy fénykvantum. Keletkezésének geometriájából adódik, hogy ciklikusan megjelenik egy önközeg nélküli réteg, és ahol nincsen téridő, ott kaosz van, az a kezdeti közeg, hullámtér, ami nem a téridő forrásrendszere által keltődött, hanem ősibb annál. Ami a térben jött lére, az itt nem marad meg, mert keletkezéséhez és fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges az az esszenciális közeg, amely keletkezési és fennmaradási geometriájának része.

Ez az idősemmi, vagy más neveken ahun, tovuha bohu, vagy a Kisfaludy féle térelméletben: nem-tér nem-idő. Itt a térben nagyon távoli dolgok is ugyanott vannak. A gondok ezzel kezdődnek, mert ahol nincsen tér, nem marad meg az anyag és a fény sem, és ezt tovább bonyolítja, hogy az anyag nem tud átjutni a párhuzamos univerzumokba, ami időbeli szeparáltsága miatt máshol, és máskor létezik. Ez a máshol és máskor egy rettenetesen rövid távolság és pillanat, de ez mégis lehetetlenné teszi azt, hogy oda átlássunk, vagy azt, hogy azt egyáltalán megtapasztalhassuk. Ezért is nevezzük újabban párhuzamos univerzumoknak téridőnknek ugyanazt a részét, mert ugyan velünk szinte teljesen egy időben létezik, de csak majdnem. Ha mégis sikerül egy anyagi tárgyat ide átjuttatnunk, ott is találunk egy másik univerzumot, annyira másikat, hogy meglehet hogy ott éppen a világűrben találjuk magunkat. De nem ebben, amit már többé kevésbé ismerünk, hanem egy teljesen másikban, valahol két csillag között, és semmi, de tényleg semmi sem lesz ismerős. Egy kicsit sem. Az egy másik világ. 16 ilyen világ van. Ebből hat tartozik a térhez, és további tíz hipertérnek számít. Innen nézve. Ezért beszéltek őseink hét égről. Ebből hat téri univerzum, a hetedik ég pedig egy nagyon titokzatos valami. Ez a "bal fenék", minden alapja és hordozója is. Érdemes megvenni az Arvisura kér kötetét, és alaposan áttanulmányozni. Ebben sok erre vonatkozó részlet van.

Ha meg akarunk maradni az idősemmiben, akkor ezt csak egy saját térforrással tehetjük meg, mert csak ezt alkalmas egy olyan lokális téridő létrehozására, ami képes megtartani anyagunkat és energiánkat. Ez tér lesz a tértelenségben, a "vizeken". Ennek megtartása, szabályozása is nagyon komoly technikai feladat lesz.    

Ez itt a téridő és az idősemmi titka. Mind a három sorban a téridő dimenziólépcsőjét láthatjuk, és ez azt is elárulja, hogy a téridő a megszokott dogmáktól eltérően nem három, négy, hanem öt dimenziós, de szinglikus dimenziószáma mindig lépcsőzetesen változik. Ez szerkezetéből fakad. Mindent összevéve 16-szor 4 dimenziósnak mutatja magát, ezért írtam azt, hogy 16 párhuzamos univerzum van. Ezek ezen a módon változtatják a létezésüket. Ha a szobánkban ücsörgünk, akkor is ilyen számunkra a világ. Ezek a folyamatosan váltakozó dimenzióvilágok ugyanitt vannak, és velünk együtt változnak. Mi csak a pirossal jelzett négyzetek sorozatának a mentén létezünk, és ciklikusan el-el tűnünk ebből a világból, majd újra megjelenünk. Ez olyan szédületes tempóban történik, hogy semmit sem veszünk észre az egészből. A k1-el jelölt zónákban lényegében egy dimenziós, vagyis szálszerű string az univerzumunk, de más más univerzumok léteznek szépen sorban.

 A fekete sávok idején semmilyen téridő nincsen. Itt kell közlekedni az űrhajónkkal. Itt nincsen távolság, és idő sincsen. Itt majd más veszélyek leselkednek ránk, de ennek pontos megismerésével eljuthatunk akár más galaxisokba is. Így olyan lesz, mintha a fénysebesség több ezerszeresével száguldanánk, pedig meg sem mozdultunk a hagyományos értelemben. Nem gyorsultunk fel, és nem lassultunk le. Ez a térugrás lényege. Ez egy másik, egy ötdimenziós világ, és aki ragaszkodik a mai elgondolásokhoz, az ne tervezgessen semmit. Neki olyan a világ, amilyennek látja, és olyan is marad örökre.