Hírek, kommentárok
A hun kisebbség elhatározta, hogy sok ezer
éves múltját megismerteti a népünkkel,
és testvéreinkkel a magyarsággal is. Fontos,
hogy mindenki tudja: mi semmiféle megosztásra sem
törekszünk, csak a huszonegyedik századhoz méltóan
érezni akarjuk azt a minden európai népnek
kijáró érzést, hogy büszkén
megmutathassuk kultúránkat mindenkinek, és
gyermekeinkhez eljuttathassuk az igazságot népünkkel
kapcsolatban. Használni kívánjuk az évezredes
neveinket, és ősi keresztény hitünk szertartásaival
sem akarunk tovább bujkálni a saját hazánkban.
2005 január 6: Néhány napon belül
a parlament elé fog kerülni a hun kisebbség ügye.
Az aláírások hitelesítése
befejeződött, és 2381 hiteles aláírás
gyűlt össze. Bátrabb honfitársaink vállalták
a kockázatot, hogy végre olyan népnek mondhassuk
magunkat, amilyennek érezzük magunkat. Nem sok jóra
számíthatunk, miután egy ezer éves hazugságot,
szinte göbbelsi propaganda hadjáratot, nem lehet egyik
napról a másikra kiverni a fejekből. A fajgyűlölő
média már meg is mozdult, és minden lehető
zagyvaságot összehordanak rólunk, kimerítve
a gyűlöletbeszéd jogi tényállásait
is, mert megrémültek békés népünktől.
Rossz a lelkiismeretük. Az ismeretük is rossz.
2005 január 7: Örömmel tudatjuk,
hogy senki sem fellebbezte meg a hunok beadványát,
és ezzel jogerőre emelkedett a népi kezdeményezésünk.
2005 február 14: Dávid Ibolya, a Parlament
elnökhelyettes-asszonya bejelentette a Parlamentnek, hogy az aláírásgyűjtésünk
hiteles, és továbbította a hun kisebbség ügyét a Parlament
Emberjogi, Kisebbségi és Vallásügyi
Bizottságának, akinek meg kell vizsgálnia a kérdést. 90 nap elteltével, a
Parlamentnek meg kell szavaznia, hogy élünk-e még, vagy már 1500 éve
kihaltunk.
2005 április 12 kedd 12 óra. A Parlament emberi
jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága meghallgatta négytagú
küldöttségünket, és jól érzékelhető prekoncepcióval készültek közösségünk
elhárítására. A bizottság négy tartózkodással és 17 nem szavazattal nem
javasolta a Parlamentnek kérdésünk részletes vitára bocsátását.
2005 április 25 18 óra. A Parlament meghívta öttagú
küldöttségünket a karzatra, hogy jelen lehessünk a döntésnél. Itt népi
viseletünkben jelentünk meg. A szavazás kedvezőbben alakult, mint a bizottsági
ülésen, és annál is kedvezőbb volt, mint amit vártunk. 14 igen, 92
tartózkodás, 178 nem szavazattal a Magyar Köztársaság képviselői amellett
döntöttek, hogy hun kisebbség nem létezik az országunkban, vagyis kimondták,
hogy Hunniában nincsenek hunok. (itt
olvasható a névszerinti lista a parlamenti szavazásról) Ezt döntést főképpen az
MTA hivatalos véleményére alapozták. Az
Akadémia "szakértője" semmit sem tud népünkről.
Egyetlen hun szót, egyetlen hun nevet sem ismer, és kihaltnak hiteti népünket
keleten és nyugaton. Nos, ilyen "szakértői" vannak az Magyar Tudományos
Akadémiának. Azon csodálkozunk, hogy a szakvéleményét még magyarul írta. Mi
még kilencezer hun nevet ismerünk. Az Akadémia a magyar nevekből is már csak
kb. 150-et ismer. Ezeket is taktikusan fogyasztja, és cserélgeti a naptárban
idegen "jövevény" nevekre.
Itt letölthető a rólunk szóló nemzetközi és hazai cikkek
egy kis része. Bővebb
17,5M, és
válogatás 4,2M terjedelemben. Európában és a világ
egyéb tájain kb. 5000 cikket írtak a kérdésről. A legnagyobbak (Reuters, BBC,
AFP többször is tudósítottak rólunk, és ezek a tudósítások lényegében
pozitívak vagy legalább is tárgyszerűek voltak. A hazai sajtó jellemző módon
főképpen gúnyolódó, fajgyűlölő cikkeket közölt le.
2005 május 2. Az Országos Választási Bizottsághoz és
az Alkotmánybírósághoz benyújtottuk a Hun kisebbség ügyében a
törvénysértéseket felsoroló beadványunkat. A két szavazás a többség döntése
volt egy kisebbség létéről vagy nemlétéről. Ezt tiltja a Strasbourgi
Egyezményi idevonatkozó része, amely törvény már 1999-ben bekerült a magyar
törvénykönyvbe.
Tiltakozunk az antihunita megnyilvánulások és a
Parlament jogtalan szavazásai miatt! Követeljük a neveinket és a
történelmünket! Kulturális és tudományos szabadságot a hunoknak!! Le a
tudományos bolsevizmussal!
Egy
zeneszám, amit már rólunk írtak.
2007 október 11. Az általunk tisztelt Alkotmánybíróság
döntésre várunk két és fél éve, de csak azzal vigasztaltak minket, hogy van 7
éve eldöntetlen ügyük is. A rólunk szóló tudósítást a lakájmédiában
betiltották. Erről több újságíró kolléga is értesített minket. Láthatóan a
kifárasztás, elenyészetés taktikáját választották velünk szemben, de tessék
elhinni, hogy a parlament MTA által lelkesen támogatott döntése, mely szerint
mi nem is létezünk, már az is nagy dolog volt, hogy több ezer cikkben írt
rólunk a világ. A passzivitásunk csak látszólagos. Tudjuk, hogy jogilag
teljesen igazunk van, és azt is tudjuk, hogy ezt a küzdelmet meg fogjuk
nyerni. Csendesen és békésen kértünk. A neveinket és a történelmünket.
Kulturális és tudományos szabadságot kértünk. Ezért fordult ellenünk az MTA.
Ugyanígy ellenünk fordultak a többi kisebbségek is a bizottsági találkozón, és
ebből is felmerült az ellenérdekeltség prekoncepciós gondolata. Körülvédték a
húsosfazéknak gondolt répalevest. Pedig mi nem pénzt kértünk, csak a jogainkat
szerettük volna érvényesíteni. Ha 2500 ember hivatalosan is elismerve
kinyilvánította azt, hogy ő hunnak érzi magát, akkor a Parlamentnek ezt nem
megszavazni, hanem csak tudomásul venni kellett volna. A kisebbség elismerése
nem adomány a többség részéről. Nem voltunk veszélyesebbek egy kulturális
egyesületnél, és mégis erkölcstelen hadjáratot indítottak ellenünk. Jellemző
módon a hitünket és az identitásunkat támadták.