Hírek, kommentárok

A hun kisebbség elhatározta, hogy sok ezer éves múltját megismerteti a népünkkel, és testvéreinkkel a magyarsággal is. Fontos, hogy mindenki tudja: mi semmiféle megosztásra sem törekszünk, csak a huszonegyedik századhoz méltóan érezni akarjuk azt a minden európai népnek kijáró érzést, hogy büszkén megmutathassuk kultúránkat mindenkinek, és gyermekeinkhez eljuttathassuk az igazságot népünkkel kapcsolatban. Használni kívánjuk az évezredes neveinket, és ősi keresztény hitünk szertartásaival sem akarunk tovább bujkálni a saját hazánkban.

2005 január 6: Néhány napon belül a parlament elé fog kerülni a hun kisebbség ügye.

Az aláírások hitelesítése befejeződött, és 2381 hiteles aláírás gyűlt össze. Bátrabb honfitársaink vállalták a kockázatot, hogy végre olyan népnek mondhassuk magunkat, amilyennek érezzük magunkat. Nem sok jóra számíthatunk, miután egy ezer éves hazugságot, szinte göbbelsi propaganda hadjáratot, nem lehet egyik napról a másikra kiverni a fejekből. A fajgyűlölő média már meg is mozdult, és minden lehető zagyvaságot összehordanak rólunk, kimerítve a gyűlöletbeszéd jogi tényállásait is, mert megrémültek békés népünktől. Rossz a lelkiismeretük. Az ismeretük is rossz.

2005 január 7: Örömmel tudatjuk, hogy senki sem fellebbezte meg a hunok beadványát, és ezzel jogerőre emelkedett a népi kezdeményezésünk.

2005 február 14: Dávid Ibolya, a Parlament elnökhelyettes-asszonya bejelentette a Parlamentnek, hogy az aláírásgyűjtésünk hiteles, és továbbította a hun kisebbség ügyét a Parlament  Emberjogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának, akinek meg kell vizsgálnia a kérdést. 90 nap elteltével, a Parlamentnek meg kell szavaznia, hogy élünk-e még, vagy már 1500 éve kihaltunk.

2005 április 12 kedd 12 óra. A Parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága meghallgatta négytagú küldöttségünket, és jól érzékelhető prekoncepcióval készültek közösségünk elhárítására. A bizottság négy tartózkodással és 17 nem szavazattal nem javasolta a Parlamentnek kérdésünk részletes vitára bocsátását.

2005 április 25 18 óra. A Parlament meghívta öttagú küldöttségünket a karzatra, hogy jelen lehessünk a döntésnél. Itt népi viseletünkben jelentünk meg. A szavazás kedvezőbben alakult, mint a bizottsági ülésen, és annál is kedvezőbb volt, mint amit vártunk. 14 igen, 92 tartózkodás, 178 nem szavazattal a Magyar Köztársaság képviselői amellett döntöttek, hogy hun kisebbség nem létezik az országunkban, vagyis kimondták, hogy Hunniában nincsenek hunok. (itt olvasható a névszerinti lista a parlamenti szavazásról) Ezt döntést főképpen az MTA hivatalos véleményére alapozták. Az Akadémia "szakértője" semmit sem tud népünkről. Egyetlen hun szót, egyetlen hun nevet sem ismer, és kihaltnak hiteti népünket keleten és nyugaton. Nos, ilyen "szakértői" vannak az Magyar Tudományos Akadémiának. Azon csodálkozunk, hogy a szakvéleményét még magyarul írta. Mi még kilencezer hun nevet ismerünk. Az Akadémia a magyar nevekből is már csak kb. 150-et ismer. Ezeket is taktikusan fogyasztja, és cserélgeti a naptárban idegen "jövevény" nevekre.

Itt letölthető a rólunk szóló nemzetközi és hazai cikkek egy kis része. Bővebb 17,5M, és válogatás 4,2M terjedelemben. Európában és a világ egyéb tájain kb. 5000 cikket írtak a kérdésről. A legnagyobbak (Reuters, BBC, AFP többször is tudósítottak rólunk, és ezek a tudósítások lényegében pozitívak vagy legalább is tárgyszerűek voltak. A hazai sajtó jellemző módon főképpen gúnyolódó, fajgyűlölő cikkeket közölt le.

2005 május 2. Az Országos Választási Bizottsághoz és az Alkotmánybírósághoz benyújtottuk a Hun kisebbség ügyében a törvénysértéseket felsoroló beadványunkat. A két szavazás a többség döntése volt egy kisebbség létéről vagy nemlétéről. Ezt tiltja a Strasbourgi  Egyezményi idevonatkozó része, amely törvény már 1999-ben bekerült a magyar törvénykönyvbe.

Tiltakozunk az antihunita megnyilvánulások és a Parlament jogtalan szavazásai miatt! Követeljük a neveinket és a történelmünket! Kulturális és tudományos szabadságot a hunoknak!! Le a tudományos bolsevizmussal!

Egy zeneszám, amit már rólunk írtak.

2007 október 11. Az általunk tisztelt Alkotmánybíróság döntésre várunk két és fél éve, de csak azzal vigasztaltak minket, hogy van 7 éve eldöntetlen ügyük is.  A rólunk szóló tudósítást a lakájmédiában betiltották. Erről több újságíró kolléga is értesített minket. Láthatóan a kifárasztás, elenyészetés taktikáját választották velünk szemben, de tessék elhinni, hogy a parlament MTA által lelkesen támogatott döntése, mely szerint mi nem is létezünk, már az is nagy dolog volt, hogy több ezer cikkben írt rólunk a világ. A passzivitásunk csak látszólagos. Tudjuk, hogy jogilag teljesen igazunk van, és azt is tudjuk, hogy ezt a küzdelmet meg fogjuk nyerni. Csendesen és békésen kértünk. A neveinket és a történelmünket. Kulturális és tudományos szabadságot kértünk. Ezért fordult ellenünk az MTA. Ugyanígy ellenünk fordultak a többi kisebbségek is a bizottsági találkozón, és ebből is felmerült az ellenérdekeltség prekoncepciós gondolata. Körülvédték a húsosfazéknak gondolt répalevest. Pedig mi nem pénzt kértünk, csak a jogainkat szerettük volna érvényesíteni. Ha 2500 ember hivatalosan is elismerve kinyilvánította azt, hogy ő hunnak érzi magát, akkor a Parlamentnek ezt nem megszavazni, hanem csak tudomásul venni kellett volna. A kisebbség elismerése nem adomány a többség részéről. Nem voltunk veszélyesebbek egy kulturális egyesületnél, és mégis erkölcstelen hadjáratot indítottak ellenünk. Jellemző módon a hitünket és az identitásunkat támadták.