MELANÉZIAI ŐSMONDA

Kvat isten tánca

Szétrobbant egy hatalmas, magányos szikla, s kiszabadult belőle KVAT, az Alkotó Szellem. Ez a robbanás volt az első zaj, és az első mozgás, amely fölkavarta a világ ősállapotát.

A Föld már létezett, de kietlen, örök fénytől kiégett pusztaság borította, egyetlen hullám sem borzolta fel az óceán felszínét, egyetlen felhő sem siklott az égen.

Kvat, a tevékeny leleményes szellem, azonnal munkához látott. Legelőször megalkotta a növényzetet. A nagy fák árnyékában a fény ereje megtört, s a világ lakhatóvá vált. Azután Kvat, létrehozta az állatokat, közülük is legelőször a sertést, amely bőséges táplálékkal látta el, s csak azután látott hozzá az emberi faj megteremtéséhez.

Egy fából, három férfit és három asszony faragott ki. Nagy gonddal dolgozott, majd faszobrokat a lombok árnyékába helyezte, nehogy megrepedezzenek a hőségtől. Amikor a szobrok már kellően kiszáradtak, Kvat visszatért hozzájuk és dobját verve táncolni kezdett.

Kvat annyira elmerült munkájában, hogy nem vette észre testvérét, MARAVÁT, a másik szellemet, aki egy bokor mögött lapulva kémkedett utána. Mindig is féltékeny volt Kvatra, mert annak minden sikerült. -

Miért perdült táncra az én testvérem, - töprengett Marava, aztán meglátta, hogy a faszobrok lassan megmozdulnak. Kvat életre keltette őket.

- Láttam, hogyan csinálta. Most én is megpróbálom - határozta el Marava, s úgy is cselekedett. De amikor látta, hogy az ő szobrai is megmozdulnak, inkább elrejtette őket egy ágakkal fedett gödörben az erdő mélyén. Azonban túl sokáig hagyta ott őket, és valamennyien elpusztultak. Azóta halandók az emberek.

Mivel az Éjszaka sosem hagyta el az Eget, az első emberek még nem ismerték az álmot. Kvat fölkereste az Éjszakát, és áldozott neki egy sertést. Így az Éjszaka leszállt a Földre, és megtanította az embereket aludni, Kvat pedig azt mutatta meg nekik, hogyan tudnak egy kő segítségével fényt csiholni.

ELŐZŐ LAP:                                                KÖVETKEZŐ LAP:      

 START LAP: