MEZOPOTÁMIAI ŐSMONDA

A teremtés története

Volt idő, amikor még sem az égnek, sem a földnek nem volt neve, és csak az ŐSATYA , APSZU és az ŐSANYA, TIÁMAT léteztek, de még ők sem éltek külön, hanem vizeiket összekeverve egy testet alkottak. Nem voltak mocsarak, folyók, nem voltak házak, egyetlen nádkunyhó sem volt sehol. Az ŐSISTENEK még nem teremtettek semmit, nem voltak dolgok és a dolgoknak nevük, és a sorsok még nem voltak meghatározva. De a két ősisten házasságából idővel ketten születtek: LAHMUés LAHAMU, ezeket pedig követték ANSAR és KISAR, akik hamarosan különbek lettek, mint idősebb testvéreik. Ansarnak fia született, Anu, aki hamarosan utolérte és felülmúlta atyját. Anu fia Nudimud vagy más néven ÉA volt, aki hamarosan túlszárnyalta erőben és bölcsességben atyját. Nem volt méltó vetélytársa testvérei a többi isten között.

Idővel aztán elszaporodtak az isteni testvérek, akik csapatba verődve zajongásukkal zavarták APSZU és TIÁMAT nyugalmát. Apszu hiába próbálta nem tudta lecsendesíteni a zajongókat. Tiámat szótlanul mogorván hallgatott Bosszantó és utálatos volt az istenfiúk viselkedése, erőszakos és zabolátlan magatartása. Ekkor Apszu magához szólította fényben tündöklő vezérét, Mamut, és így szólt hozzá:

- Ó vezérem, ki megvidámítod az én lelkemet, gyere, menjünk együtt Tiámathoz, és tanácskozzuk meg vele, hogy mitévők legyünk.

Elindultak elmentek Tiámathoz, és leültek mellette. Apszu ekkor így szólt fényben tündöklő vezéréhez:

- Bosszantó és utálatos az istenfiúk erőszakos és zabolátlan viselkedése. Nem találunk csendes helyet nappal, de még éjszaka sincs nyugtunk. Mond, mit csináljak? Pusztítsam el őket?

- Mit beszélsz - kiáltott fel Tiámat. - Elpusztítsuk azt, amit teremtettünk? Igaz, hogy a viselkedésük bosszantó, de azért legyünk mi hozzájuk kedvesek.

Ekkor megszólalt Mummu, hogy tanácsot adjon, és ez a tanács tele volt rosszindulattal:

- Nem hiszem, hogy igazad van, fenséges istenanya. Ezeknek a nyugtalan, zajongó ifjú isteneknek nem jár kedvesség, sokkal inkább szigorúság. Azt tanácsolom neked, Apszu, hogy rombold szét az utakat, amelyen járni szoktak, hogy utat vesztve elpusztuljanak, ti pedig nyugtot találjatok magatoknak nappal és pihenést éjszaka.

Apszu arca felragyogott e gonosz terv hallatára. Mummut térdére ültette és megcsókolta. De az isteneknek fülébe jutott, amit ők ketten kifőztek egymás között. Nagy nyugtalanság fogta el őket, és most nem zajongtak, hallgatásba merültek, nem tudták mitévők legyenek. ÉA isten, aki bölcsességével messze kiemelkedett közülük, és kitűnt leleményességével, most is megtanulta a kivezető utat. Varázsszavakat mondott, és ezzel álomba ringatta Apszut és Mummut. Mikor aztán hatalmába kerítette az álom, és elterült a földön, ÉÁ megbilincselte, majd "leoldotta" övét, levette koronáját, kioldotta feje körül a dicsfényt. Mummut, amikor szintén kezdett elerőtlenedni, bilincsbe verte, és bezárta egy terembe, orrába kötelet húzva.

Miután ÉÁ így legyőzte ellenségeit, megpihent a szent csarnokban, melyet megölt őséről "apszu-nak" nevezett el, s amely a végzetnek és sorsnak csarnoka lett. Itt élt ugyanis ÉA feleségével, Damkinával, és itt született meg gyermekük MARDUK a leghatalmasabb és legbölcsebb az istenek között. ÉA volt az ő atyja, és Damkina az anyja. Istennők tejét szopta, dajkája is istennő volt, aki bölcsességre tanította. Már születésekor csodálatosan szép gyermek volt, tökéletes volt az alakja, ragyogóak a szemei. Nemes volt a testtartása is, kezdettől fogva olyan volt, mint aki parancsoláshoz szokott. Mikor ÉÁ meglátta, nagy boldogság töltötte el, és szíve repesett az örömtől. Tökéletessé tette gyermekét, és kétszeres isteni erővel ruházta fel. MARDUK testének arányai hibátlanok voltak, nem is lehetett nála tökéletesebbet elképzelni. Négy szeme volt és négy füle, mindent látott és hallott. Mikor száját kinyitotta, láng csapott ki a torkából. Ő volt a legmagasabb az istenek között, termete mindenkiét fölül múlta. Hatalmas volt a keze és lába, minden testrésze, mint az óriásoké. Erejére nézve nem volt senki hozzá hasonló. Tíz isten dicsfénye vette körül, és tündöklő ragyogása mindenkit elkápráztatott.

Nagyapja, ANU, négy szelet teremtett, ő még megalkotta a forgószeleket és más szörnyű viharokat.

Az istenek gonosz tervet eszeltek ki, és így szóltak anyjukhoz, Tiámathoz:

- Mikor Apszut, a te férjedet legyőzték, te tűrted, nem segítetted őt, csendben maradtál. Mikor Anu megteremtette a négy szelet, te tűrted, bár erődet gyöngítették. És most nyugodtan tűröd a forgószelet is és a kísértő viharokat! Gondolj Apszura, a férjedre, akit legyőztek és Mummura, akit rabságban tartanak, bizony egyedül maradtál, és ha nem intézkedel, reád is szörnyű sors vár.

Tiámatnak kedvére volt ez a beszéd, egészen felvidult tőle, és így szólt.

- Teremtek hát tizenegy szörnyeteget, és harcot indítok azok ellen, akik Apszut legyőzték, és Mummut fogságban tartják.

Így szólt, és alig hogy ezt kimondta, a szörnyek máris ott termettek, és csak úgy nyüzsögtek Tiámat körül. Dühödten készültek a harcra, és éjjel nappal ordítottak. Haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük. Fogaik hegyesek voltak és halálos méreggel telve. Vér helyett is méreg keringett ereikben félelmes volt a külsejük. Aki megpillantotta őket az ijedségtől rögtön szörnyedt halt. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperákat, a szfinxet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpió embert, a szárnyas oroszlándémonokat, a ló testű és ember fejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá:

- Tebenned van minden bizalmam te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők és az Annunaki istenek számára.

Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette. És még hozzá tette:

- A te parancsod ezen túl megváltoztathatatlan, és a te szavad örök érvényű.

Tiámat tehát harcra készült saját utódai az istenek ellen. Harci készülődései ÉÁNAK is tudomására jutottak. Mikor először hallott erről a dologról, mélyen felháborodott, és sötét hallgatásba merült. Majd mikor haragja elült, Ansarhoz, őstyjához indult. Mikor megérkezett Ansar elé, ily szavakra nyitotta ajkát:

- Ó atyám, tudd meg, hogy a mi ősanyánk, Tiámat, gyűlöl minket, és haragjában éjjel - nappal szüntelenül gonosz terveket kohol ellenünk. Seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak ellenünk, és már haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyesek a fogai, és halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmes a külsejük. Aki megpillantja őket az ijedségtől rögtön szörnyedt hal. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat, megteremtette a viperát, a szfinxet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a ló testű és emberfejű szörnyet. Vezérévé Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat . Ő lett a parancsnok, és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá: "tebenned van minden bizodalmam". Te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők az Anunnakik számára."

Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette. És még hozzá tette.

"A te parancsod ezen túl megváltoztathatatlan, és a te szavad örök érvényű."

Mikor, Ansar meghallotta, hogy Tiámat mire készül, szíve megtelt szomorúsággal, lelke nyugtalansággal, izgalmában combjait ütögette, és ajkait harapdálta. Így szólt ÉÁHOZ :

- Nincs más hátra, mint hogy forgasd tovább is azt a fegyvert, amelyet már használtál! Megölted Apszut, most hát öld meg Kingut is Tiámat vezérét!

ÉÁ így válaszolt:

- Ne kívánd ezt tőlem, ó, Ansar! Kingu birtokában vannak a sorstáblák, erősebb ő most az isteneknél is. az én kezem nem elég erős, hogy szembeszálljak vele. Ekkor Ansar fiához Anuhoz fordult:

- Te vagy a legerősebb az istenek között, akinek támadása ellenállhatatlan. Menj, és állj Tiámat elé, légy rajta, hogy haragja lecsillapodjék, szíve megnyugodjon. Ha a te szavadra nem hallgat, mond meg neki, hogy én is erre kérem, ez az én üzenetem is.

Anu nyomban útnak indult, de mikor Tiámat közelébe érkezett, és látta a körülötte nyüzsgő szörnyetegeket, szíve megrettent. Nem mert közeledni hozzá, hanem megfordult, és visszatért Ansarhoz.

- Az én szavam nem elég súlyos, hogy Tiámat figyelembe vegye- mondotta.

Ansar hallgatott, szemét a földre szegezte és a fejét csóválta. A sorsistennők és az Anunaki istenek köréje gyűltek riadtan, ajkuk szorosan zárva, nagy csendben ültek ottan. Mind azt gondolták, hogy egyetlen isten sem lesz képes szembeszállni Tiámattal és Kinguval, és aki mégis megkísérli, az a halál fia. Ansar, miután magában meghányta -vetette a dolgot, hirtelen felkiálltott:

- A hatalmas erejű MARDUK lesz a mi megmentőnk, MARDUK, a hős, a harcban legyőzhetetlen!

Mikor ezt ÉÁ meghallotta, azonnal hívta Mardukot, és elvonulva vele egy magányos helyre, ily tanácsokat adott neki:

- Ó Marduk, figyelj szavamra! Hallgass atyádra, mert te vagy az én fiam, akiben nekem nagy örömöm telik. Ha Ansar elé lépsz, viselkedj úgy, mintha máris ütközetben volnál. Mutasd magad rettenthetetlennek és nyugtasd meg az ő aggódó szívét.

Marduk, az Úr, örömmel hallotta atyja szavait, és megígérte, hogy megfogadja tanácsát. Azután elindult Ansarhoz. Mikor Ansar meglátta szíve megtelt örömmel, szomorúsága eloszlott. Megölelte megcsókolta Mardukot, aki ily szavakat intézett hozzá:

- Ó Ansar, legyen vége a te szomorúságodnak. Én majd elmegyek a harcba, és teljesítem szíved kívánságát. Nem férfi az, aki az istenek ellen harcra készül, csak egy asszony Tiámat, aki hamarosan majd megfut előle. Légy nyugodt és boldog. Nemsokára Tiámat fején fogok taposni!

- Te, aki birtokában vagy a teljes bölcsességnek - felelte Ansar -, fékezd meg és győzd le Tiámatot varázsigéddel. A viharkocsin haladj sebesen, akkor hamar eléred, és nem tudnak elűzni közeléből. De te elűzheted, és pusztulásba kergetheted!

Marduk örömmel hallgatta Ansar szavait, majd így szólt:

- Ó istenek teremtője, istenek sorsának intézője, ha nekem bosszút kell állnom Tiámaton, és le kell őt győznöm, hogy mentsem éltedet, arra kérlek, hívd össze az istenek tanácsát. Ott jelentsd ki, hogy kezembe adod a sorsok irányítását, hogy átengeded nekem a végzet feletti hatalmat. Megmásíthatatlan lesz az, amit én határozok, sem visszavonni sem megváltoztatni nem lehet majd ajkaim parancsát.

Ansar akkor hívatta vezérét, Gagát, és a következő szavakat intézte hozzá:

- Ó, Gaga, vezérem, akiben nekem kedvem telik elküldelek most téged Lahmuhoz és Lahamuhoz. Te, aki mestere vagy a szép beszédnek tárgyalj velük, és hívd ide őket, és a kíséretükben lévő valamennyi istent, hogy jöjjenek el beszélni, szeretnék velük. Lakomáról is gondoskodom, lesz részük bőven ünnepi kenyérben és finom borban. Indulj el hát Gaga és ismételd el nekik azokat a szavakat, amiket most mindjárt hallani fogsz tőlem. Jól jegyezd meg hát, amit izenek nekik. A ti fiatok, Ansar küldött engem ide, hogy elmondjam nektek a következőket: Tiámat az ősanya, meggyűlölt bennünket és dühös haraggal fordult ellenünk. Az istenek jó részét maga köré gyűjtötte, és még azok is, akik közvetlenül a ti ivadékaitok, mellette vannak. Éjjel nappal gonosz terveket szőnek ellenünk. Tiámat seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak, és már haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyes fogai halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmes a külsejük. Aki megpillantja őket, az ijedségtől rögtön szörnyethal. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperát, a szfinxet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, a ló testű és emberfejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá:

Tebenned van minden bizodalmam. Te vagy a leghatalmasabb és az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők és az Anunnaki istenek számára.

Azzal átadta neki a sorstáblákat, és a mellére függesztette.

És még hozzá tette:

"A te parancsod ezen túl megváltoztathatatlan, és a te szavad örök érvényű."

Mond el nekik, továbbá, hogy mikor én ezekről értesültem, elhivattam Nudimmudot, és harcba küldtem ellene. De Nudimmud félt és visszafordult előle. Ezután elküldtem Anut, de ő, sem mert szembe szállni vele. Ekkor jött elő Marduk, a legbátrabb és legbölcsebb az istenek között, akit rettenthetetlen szíve alkalmassá tesz arra, hogy felvegye a harcot Tiámattal. De Marduk azt kéri, hogy az istenek tanácsa is hozzon ebben a dologban határozatot, és adja kezébe a sors irányítását, a végzet feletti hatalmat. Hogy megmásíthatatlan legyen, amit ő határoz, és ne lehessen sem visszavonni, sem megváltoztatni ajkai parancsát.

Mond meg nekik végül, hogy siessenek ide, hogy gyorsan határozatokat hozhassunk, és ő elmehessen és szembeszállhasson mindnyájunk halálos ellenségeivel!

Gaga Ansar vezére azonnal útnak eredt, és tisztelgett Lahmu és Lahamu atyák előtt. Leborulva csókolta a földet lábaik előtt, majd mélyen meghajolva ezeket mondotta.

- A ti fiatok, Ansar küldött engem hozzátok, és megbízott, hogy a következőket mondjam: " Tiámat ősanyánk meggyűlölt minket, és dühös haraggal fordult ellenünk. Az istenek jó részét maga köré gyűjtötte, és még azok is, akik közvetlenül a ti ivadékaitok, mellette vannak. Éjjel-nappal gonosz terveket szőnek ellenünk. Tiámat seregei dühöngve és üvöltözve harcra készen állnak, és már haditanácsot is tartottak, hogy miként vigyék győzelemre tervüket. Az anyaistennő, még kígyókat és sárkányokat is teremtett melléjük, melyeknek hegyes fogai halálos méreggel vannak telve. Vér helyett is méreg kering ereikben. Félelmes a külsejük. aki megpillantja őket, az ijedségtől rögtön szörnyet hal. De még ezzel sem elégedett meg Tiámat. Megteremtette a viperát, a szfinxet, a vad oroszlánt, a veszett kutyát, a skorpióembert, a szárnyas oroszlándémonokat, és a ló testű és emberfejű szörnyet. Vezérré Kingut tette meg, a szörnyetegek között a legnagyobbat. Ő lett a parancsnok, és az ütközetet az ő tervei szerint készítették elő. Tiámat így szólt hozzá. " tebenned van minden bizodalmam. Te vagy az én legjobb segítőtársam. Mindenkinek a sorsa tőled függ, és a te szavaid parancsot jelentenek a sorsistennők, és az Anunnaki istenek számára.

Azzal átadta neki a sorstáblákat, és mellére függesztette. És még hozzá tette.

"A te parancsod ezen túl megváltoztathatatlan, és a te szavad örök érvényű."

Mond el nekik, továbbá, hogy mikor én ezekről értesültem, elhívattam Nudimmudot, és harcba küldtem ellene, de Nudimmud félt, és visszafordult előle. Azután elküldtem Anut, de ő, sem mert szembe szállni vele. Ekkor jött elő Marduk, a legbátrabb és legbölcsebb az istenek között, akit rettenthetetlen szíve alkalmassá tesz arra, hogy felvegye a harcot Tiámattal. De Marduk azt kéri, hogy az istenek tanácsa is hozzon ebben a dologban határozatot, és adja kezébe a sors irányítását, a végzet feletti hatalmat. Hogy megmásíthatatlan legyen, amit ő határoz, és ne lehessen , sem visszavonni sem megváltoztatni ajkai parancsát. Mond meg nekik végül, hogy siessenek ide, hogy gyorsan határozatokat hozhassanak, és ő elmehessen és szembeszállhasson mindnyájuk ellenségeivel!

Mikor Gaga beszédének végére ért, Lahmu és Lahamu felkiáltottak, és körülöttük az égi szféra istenei, az Igigik keservesen jajgattak.

Felkészültek az utazásra a nagy istenek. Hamarosan meg is érkeztek Ansarhoz. Olyan nagy számmal voltak, hogy teljesen megtöltötték az üléstermet. Ahogy találkoztak, megcsókolták egymást, majd leültek lakomázni. Finom kenyeret ettek, édes bort ittak megtöltvén ivókürtjeiket a részegítő itallal. Testük elernyedt, jóllakottan ültek ott, mikor meghozták a határozatot bosszulójuk, MARDUK számára.

Fejedelmi trónt állítottak fel Marduk részére, és ő arra ült le, szemben atyáival. Így szóltak hozzá az istenek:

- Te vagy Marduk, akit leginkább megillet a tisztelet az istenek között. Tekintélyed olyan nagy, mint Anué. Ettől a naptól fogva a te határozataid megváltoztathatatlan erejűek. Tőled függ, hogy kit emelsz föl, és kit sújtasz le. A te szavaid mondják ki az igazságot, és amit te parancsolsz, annak meg kell lennie. Ó Marduk, te vagy a mi védelmünk és megbosszulónk, ezért ajándékoztunk meg az egész világmindenség felett az uralommal. Amikor gyűlésben ülsz, a te szavad lesz a döntő. Amikor ,harcolsz, a te fegyvereid nem hibáznak, összezúzod ellenségedet. Ó Urunk Marduk, kíméld annak az istennek az életét, aki bízik benned, és oltsd ki azét, aki gonoszat forral szívében.

Ezt mondták az istenek, majd egy köntöst tettek Marduk elé, és így szóltak:

- Ó Urunk, mindjárt bizonyságát adhatod, hogy a te szavad a legdöntőbb az istenek között. Akár megsemmisíteni, akár teremteni akarsz csak egy szavadba kerül. Szólj egy szót és ez a köntös, eltűnik. Szólj ismét egy szót, és a köntös újra itt lesz előttünk.

Marduk parancsra nyitotta ajkát és a köntös csakugyan eltűnt. Azután újra parancsolt, és a köntös újra megjelent. Mikor az istenek látták szavának erejét, ujjongva hódoltak előtte: Marduk lett az istenek királya! Jogart adtak a kezébe, királyi palástot adtak neki, ezeknek nem állhatott ellent a legbőszebb ellenség sem.

- Eredj, és foszd meg Tiámatot az élettől - mondták neki. A szelek szórják szét a vérét ismeretlen helyekre.

Így határozták meg sorsát atyái, az istenek, így indították el diadalmas útjára. Marduk pedig íjat készített magának, felajzotta és nyilat illesztett rá. Az íj és a tegez oldalán csüngött, míg jobb kezébe buzogányt ragadott. Villám csapkodott előtte, és testét láng töltötte meg. Ezután hálót készített és ezzel akarta megfogni Tiámatot. Hogy Tiámat kísérői közül senki meg ne szökhessen, négy szelet állított őr gyanánt: A DÉLI, ÉSZAKI, KELETI, és NYUGATI szelet. Ezek mellet még feltámasztotta a GONOSZ szelet, a FORGÓ szelet, az, ORKÁNT, a NÉGYSZERES erejű és a HÉTSZERES erejű szelet és a GYŐZHETETLEN szelet. Ezeket a szeleket előre küldte, hogy kavarják fel Tiámat belső részét. Ezután viharkocsijára ült fel, amely rettegést keltett mindenfelé. Felszerszámozta és befogta a négyes fogatot, a GYILKOST, a KEGYETLENT, a SZÁGULDÓT és a TAPOSÓT. Ezek a lovak járatosak voltak a támadásban és ügyesek a rombolásban. Hegyes és éles fogaik méreggel voltak tele.

Marduk az Úr ezután felöltötte páncélját, és ijesztő fejét ijesztő fénnyel vette körül. Így indult harcba a dühöngő Tiámat ellen. Varázsige volt a szájában, mérges virág a kezében Az istenek, akik reá ruházták a főhatalmat, mind ott nyüzsögtek, tolongtak körülötte. Az Úr pedig haladt előre, hogy leszámoljon Tiámattal és vezérével Kinguval.

Mikor Kingu meglátta őt, megrémült. Az istenek közül azok, akik vele tartottak és az oldalára álltak, meglátván Mardukot, a félelmes hőst, mintha fától borult volna a szemükre. Tiámat vadul üvölteni kezdett. Marduk így szólt hozzá:

- Miért dühödtél meg ellenünk, Tiámat, miért kezdtél harcot, és miért tetted meg társaddá Kingut, és ruháztad rá Anu haragját? Gonoszat terveztél te, Ansar, az istenek királya ellen és a többi isten, az én atyáim ellen. Ezért most meg kell bűnhődnöd. Állj fel most harcra készen, és mérd össze velem párharcban erődet.

Tiámat ezeket hallván minden józan eszét elvesztette, őrjöngeni kezdett. Tombolt és üvöltött, és varázsigéket mondott. Ezután összecsaptak. Tiámat kinyitotta száját, hogy bekapja Mardukot, de ez a GONOSZ szelet, mely mögötte lesben állt, beletömte Tiámat szájába, úgy, hogy nem tudta többé becsukni. A GONOSZ szél azután behatolt Tiámat testébe, és szétfeszítette. Marduk ekkor kezébe vette íját, kilőtte nyilát, ez átjárta Tiámat belsejét, és eltalálta a szívét. Tiámat életét így kioltván, holttestét a földre dobta, és rátaposott a nyakára. Buzogányával szétverte fejét, és felvágta ereit. Vérét az ÉSZAKI szél szórta szét ismeretlen helyekre.

Tiámat halála után serege egyszerre szétfutott. Azok az istenek, akik őt segítették, és az oldalára álltak, most a félelemtől rettegve menekülni próbáltak. De hasztalan. Szorosan körül voltak zárva, és menekülésre nem volt mód. Marduk hálóval fogságba eltette őket, fegyvereiket összetörte és börtönbe vetette mindnyájukat. A cellák megteltek jajveszékeléssel. Azt a tizenegy szörnyű teremtményt pedig, továbbá a démonok hordáját, akiket Tiámat félelmes külsővel és mérges fegyverekkel látott el, Marduk bilincsbe verte, megölte és lábaival taposott rajtuk. Ez lett volna Kingu sorsa is, ha Marduk őt is a halál istenének adja át. De még várt vele. A sorstáblákat elvette tőle, és saját mellére akasztotta.

Legyőzte tehát ellenségeit, a lázadó isteneket, teljes diadalt aratott Ansar ellenségei fölött! Mikor ezek az istenek az ő atyái, az istenek, akik reá ruházták a fő hatalmat, megtudták, örvendeztek és ujjongtak. Ajándékokat adtak neki, és hódoltak előtte.

Marduk az Úr pedig nézte Tiámat holttestét, és azon gondolkozott, hogyan használhatná fel az iszonyatos nagy testet a teremtésnél. Kettévágta, mint egy kagylót. Egyik részéből az eget formálta meg, a másik részéből a földet. Ahol kellet, korlátokat állított fel, és őröket rendelt ki, akiknek az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a vizek elfolyását, hogy a folyók maradjanak meg medrükben, a tengerek partjaik között. Azután átkelt az égen és földön, minden területet megvizsgált, hogy alkalmassá tegye az istenek és emberek számára. Áthaladt Apszu szentélyén is, ahol Nudimmud lakott. Lemérte Apszu arányait, hogy majd országa építésénél felhasználja.

Ezután Marduk hozzáfogott a teremtés művéhez. Először az istenekről gondoskodott. Lakásokat, HÁZAKAT épített számukra, meghatározta melyiknek hol az állomáshelye, és égi képmásukat csillagzattá tette.

Ezzel együtt meghatározta az év lefolyását. Felosztotta tizenkét hónapra, és ezek közül mindegyikre három csillagképet jelölt ki.

Azután meghatározta az év napjainak a számát, a csillagok járása által, és megteremtette Nibiru csillagzatot, hogy ez kijelölje a többi csillag égi övezetét, hogy egyik se léphesse át a számára meghatározott területet. Ő tette lehetővé, hogy a hold süssön. Kijelölte a számára az éjszakát, hogy így részt vegyen az év napjainak szabályozásában. Így szólt hozzá:

- A hónap minden napján szüntelenül jelöld az időt korongoddal! A hónap elején, mikor, mikor felkelsz az égbolton, tündöklő szarvaid lesznek, és így ragyogsz hat napon át. A hetedik napon eléred a fél teltségedet, a hónap közepén, pedig mint telihold állhatsz szembe a nappal. De a nap legyőz téged, korongod elfogy, és világosságod csökken, mígnem eltűnsz egészen. Ám te eközben megközelíted a nap járását, és a 29. napon ismét szembe állhatsz vele.

Miután az égi dolgokat elrendezte, és kiszabta az idők futását, szívében erős bizakodás támadt, hogy a földön is csodálatos dolgokat fog teremteni. Megszólította ÉÁT és közölte vele szándékát:

- Vért teremtek és csontokat! Egy lényt alkotok, akinek EMBER lesz a neve, és akinek az lesz a kötelessége, hogy az isteneket szolgálja. ÉÁ

így válaszolt:

- Hogy megtudjad teremteni az embert, ehhez fel kell áldoznod egyet az istenek közül. Hogy ki legyen az ? Hívd össze az isteneket tanácskozásra, ők szolgáltassák ki a bűnöst, a többiek éljenek békességben.

Marduk ÉÁ tanácsára összehívta az isteneket, és így szólt hozzájuk:

- Mondjátok meg és erősítsétek meg esküvel, ki volt az, aki Tiámatot harcra tűzdelte, aki az istenek ellen a lázadást megszervezte? Vétkéért halálbüntetéssel fogom sújtani, ti azonban éljetek békességben.

Az IGIGIK a nagy istenek így válaszoltak:

- Kingu volt az, aki a lázadást megszervezte, ő tüzelte harcra Tiámatot.

Erre Marduk parancsára Kingut megbilincselve elővezették börtönéből. Ereit felvágták. Véréből agyaggal - ahogyan a bölcs Marduk eltervezte - ÉÁ megteremtette az emberi nemet, és az istenek szolgálatát bízta rá.

Marduk az Anunnaki isteneket két csoportba osztotta, felsőkre és alsókra. Háromszázat állított az ég őreinek, Anuhoz osztotta be őket, hogy teljesítsék parancsait. Hasonlóképpen a földön is háromszázat helyezett el, összesen tehát hatszázan voltak. A földi Anunnaki istenek íj szavakkal hódoltak Marduknak.

- Ó, Urunk te megszabadítottál bennünket a pusztulástól, hogyan fejezzük ki hálánkat? Szentélyt szeretnénk építeni számodra. Trónust is szeretnénk benne felállítani neked. És mi is ott laknánk a szentélyben.

Mikor Marduk ezt hallotta, arca felderült:

- Jól van! Építsétek fel a szentélyt, melynek arányai olyanok legyenek, mint Apszué, melynek neve legyen ÉSZAGILA ahol magasra emelhetem fejemet! Ez legyen BÁB-ILI magas temploma és a ti székhelyetek!

Az Anunaki istenek megfogadták Marduk szavát, és egy egész éven át téglát készítettek. Marduk átadta nekik az Apszu mértékét és ők a második évben fel is építették az ÉSZAGILÁT. Egy lépcsőzetes tornyot, a zikkuratot is felépítették mellette, magasba nyúlt, szinte az égig. Lakhelyet készítettek benne Marduk, Éá és Enlil számára. Maguknak is építettek templomot.

Miután művüket befejezték, lakomát rendeztek, és így szóltak Mardukhoz:

- Ó, Urunk, Marduk, ez itt BÁB-ILI, a te hazád, BÁ-ILI a te székhelyed! Ha te kinyitod a szádat, szavadat kőbe kell vésni! Te megteremtetted az eget, megformáltad a földet, te vagy az országok ura!

Azután felsorolták Marduk ötven nevét, és nem szűntek őt dicsőíteni.

MEGFEJTÉS

A történet így kezdődik...

"...Volt idő, amikor még sem az égnek, sem a földnek nem volt neve, és csak az ŐSATYA , APSZU és az ŐSANYA, TIÁMAT léteztek, de még ők sem éltek külön, hanem vizeiket összekeverve egy testet alkottak. Nem voltak mocsarak, folyók, nem voltak házak, egyetlen nádkunyhó sem volt sehol. Az ŐSISTENEK még nem teremtettek semmit, nem voltak dolgok és a dolgoknak nevük, és a sorsok még nem voltak meghatározva. De a két ősisten házasságából idővel ketten születtek: LAHMUés LAHAMU, ezeket pedig követték ANSAR és KISAR..."

A szereplők szinte már megszokottak: ŐSATYA, ŐSANYA, itt egy testet alkotnak, mint a Polinéz, vagy a Hettita mondáknál.

Négy gyerekük születik két-két hasonló nevű, valószínűleg két fiú és két lány. Ezután a gyerekek is elszaporodnak...

Nem lehet véletlen ennyi eggyezés.

Ez a teremtés is négy irányba indul. Az Inka ősmondában a teremtő négy irányba küldi a teremtményeit. A Héber ősmondában négy folyó öntözi az Édent. A négy fő kerub, de a fenti mondában is elég sok a négyes motívum.

"...MARDUK testének arányai hibátlanok voltak, nem is lehetett nála tökéletesebbet elképzelni. Négy szeme volt és négy füle, mindent látott és hallott. Mikor száját kinyitotta, láng csapott ki a torkából. Ő volt a legmagasabb az istenek között, termete mindenkiét fölül múlta. Hatalmas volt a keze és lába, minden testrésze, mint az óriásoké. Erejére nézve nem volt senki hozzá hasonló. Tíz isten dicsfénye vette körül, és tündöklő ragyogása mindenkit elkápráztatott.

Nagyapja, ANU, négy szelet teremtett..."

A négyes, tehát szintén egy kulcsszám a teremtésnél, de számos helyen találkozhatunk vele a hétköznapokban is:

A négy évszak, a négy égtáj, a négy alapművelet ( összeadás, kivonás, osztás, szorzás ), a négy őselem ( tűz, víz, levegő, föld )

ELŐZŐ LAP:                                                KÖVETKEZŐ LAP:      

 START LAP: