A TERMÉSZETI NÉPEK
EREDET MONDÁI
2.rész
ÁZSIAI EREDETMONDÁK
Ázsia népei közül, tulajdonképpen csak a mongol, török-tatár, és az urál-altáji népek mehetnek számításba, mint természeti népek.
Egyes tudósok ide sorolják Amerika bennszülötteit, Polinézia szigetlakóit, az eszkimókat, és a kamcsaládokat is.
Tegyünk egy kis utazást, e népek eredet mondái között.
A mongolok hitvilágában a legfőbb isten, ki a világ sorsát intézi, TENGERE KAIRA KÁN, a legfelsőbb égben lakik.
Ezen kívül azonban, tizenhét ÉG VAN s ezeknek, mind, istenek a lakosai. A hetedik égben lakik a NAPANYA, a hatban a HOLDAPA. A harmadikban, hét kudai (isten) tartózkodik az ősök szellemeinek a társaságában, akik közbenjárnak az élők és a holtak között.
A földet, JARSU néven tisztelik. Az alvilági szellemek uralkodója ERLIK KÁN. A legnagyobb tiszteletben a 16. égben lakó BAI NELGÖNT részesítik. Fehér lovat áldoznak neki, amelyet megfojtanak, bőrét, melyben a fejet és a lábszárcsontokat bennhagyják, rúdra akasztják, a húsát pedig megeszik.
A szibériai népeknél a vezető szerep a napé, és a napon trónoló főistené.
A lappok, régen a napnak áldoztak.
Nagyon megbecsülik a tüzet. A tűz a korjakoknál a csukcsoknál fétisszámba megy.
A kamcsaládok különös tisztelettel veszik körül a MEDVÉT. A medve elejtésekor szellemének kiengesztelésére ötnapos medvetort tartanak.
Az ainu nép mely a japánok bevándorlása előtt a kelet-ázsiai szigetek ura volt, már gyakorlatilag kipusztulóban van. Mondáik a legfelsőbb lénye KAMUI.
Sajátságosan ábrázolt lehántolt kérgű facölöpöket imádnak fétisként. Különös tulajdonságokkal ruházzák fel, e fétiseket. Az ainu nép is mélyen tiszteli a medvét és októbertől kezdve medvetort tart. Hitük szerint, a fiatalon elejtett medve közvetíti az isteneknek, a törzs kéréseit.
A kínai mandzsuk, régtől fogva tisztelik az eget ABKAI EGSEN (ég ura) vagy ABKAI KHAN (ég kánja) név alatt.
Imáikban előforduló szellemeket az ég fiaiként emlegetik. Egyéb szellemek között mélyen tisztelik a napot, a holdat, a csillagokat illetve azok szellemeit.
AMBA BOIKHON ENDURI a földtalaj nagy szelleme, AMBA DSEKU ENDURI az élelmiszerek nagy szelleme, ABKAI BANDZIBUNGA ENDURI minden tenyészet szülője. OMOSI MAMA, az unokák nagyanyja a szerencse és a boldogság nőszelleme, szent fája a fűz, mely gyorsan szaporodik, a vihar nem árt neki. Szertartásaik során áldozati állatként, disznót, libát, csirkét, pontyot, és fácánt, ajánlanak fel az isteneknek.
Az ázsiai,és a nagy orosz puszta őslakói hatalmas törzset alkottak.
Belőle szakadtak le, az ős szittyák, a hunok, és az avarok, egy águk volt a magyar, hozzájuk tartozott még a jakut, ujgur, kirgiz, baskír, csuvas, mordva, votják, jurák-szamojéd, és a tunguz törzs is.
A tért hódító, különböző világvallások, annyira megszabdalták, eltörölték, kiirtották, ezeknek a népeknek az eredetmondáit, hogy csak kevés törzsnél lelhetőek fel. Nézzük most, a megmaradt történeteket.
A mordvák természetimádók, főistenük, CSÁM-PÁZ, aki a világot teremtette, s aki családjával (felesége: ANGE PATAI, kitől négy fia és négy lánya van) isten és istennő társaival uralkodik a világon.
Szemben áll vele a gonosz megtestesülése: SAJTÁN, aki az embereknek ártani tud, és akit éppen a gonoszsága miatt, sokkal nagyobb tiszteletben kell tartani, mint a JÓ isteneket, akik kérés nélkül is jók, és segítségükre vannak az embereknek.
A mordvák eredetmondája.
Mikor a világon, vízen kívül még semmi nem volt még, CSÁM-PÁZ a tengeren, egy kőszálon hintálódott, s azon tanakodott magában, hogy miképpen teremtse meg a világot.
- Se testvérem, se olyan társam, akivel a dolgot megbeszélhetném!- szólt, és kedvetlenül a tengerbe köpve tovább haladt. Ahogy tovább úszkált, egy idő múlva körültekintett, s íme, köpéséből, egy nagy HEGY lett. Mikor ráütött a botjával, hogy szétverje, a hegyből előugrott, SAJTÁN s testvéréül és társául ajánlkozott a világ teremtéséhez.
CSÁM-PÁZ megörült az ajánlkozásnak s nem ugyan testvéréül, de társául fogadva az ördögöt, hozzáfogott a teremtéshez.
-Először, a földet kellett megteremteni, leküldte hát SAJTÁNT a tenger fenekére, hogy hozzon onnan fövenyt. SAJTÁNNAK háromszor kellett fövenyért lebuknia, mert nem CSÁM-PÁZ nevében kérte a fövenyt, mire TŰZ csapott ki a tenger fenekéről s jól megégette SAJTÁNT, végül a szájában felhozott egy maroknyi föveny s annak egy részét átadta CSÁM-PÁZNAK, egy részét azonban visszatartotta a pofájában.
CSÁM-PÁZ a fövenyt széjjelszórta a víz színén, mire az dagadni kezdett s földdé változott. Ahogy a vízben dagadt a föveny, úgy dagadt SAJTÁN pofájában is, úgy, hogy a feje egész heggyé nőtt tőle. SAJTÁN ordítani kezdett a fájdalomtól, CSÁM-PÁZ kiköpette vele a fövenyt. Így keveredett a SAJTÁN szájából kikerült fövennyel össze a CSÁM-PÁZ által teremtett világ.
A fövenyből, CSÁM-PÁZ termőföldeket teremtett, abból, amit SAJTÁN kiokádott, a kövek, a hegyek és a terméketlen sivatagok lettek. SAJTÁN rosszulléte rázta úgy fel a világot, hogy völgyek, szakadékok, mélységek, támadtak.
CSÁM-PÁZ, SAJTÁNT megkönnyebbülése után megátkozta, mert elrontotta az általa teremtett világot, s arra kárhoztatta, hogy a tenger feneke alatt, a MÁS VILÁG TÜZÉBEN szenvedjen mindörökké.
CSÁM-PÁZ első teremtménye ANGE-PATAI istennő, akit elvett feleségül. ANGE-PATAI a fiatalság, az erő, a szépség, és a szüzesség istenasszonya. A szüzek és a szemérem oltalmazója. Ő azonban az istenek szülőanyja is, az első asszony, aki ismeri a szülés fájdalmait, akinek szíve telve van minden anyai érzéssel.
ANGE-PATAI, a mennyben lakik, de eljön a földre is. Lakása a felhők fölött van, meg nem született GYERMEKEK lelkei képezik a társaságát. A mennyben fiatal és szép, mikor a földön jár, erőtől duzzad.
ANGE-PATAI kedves áldozata, a tyúk és a tojás. A növényekből, övé a köles és a len. A köles ANGE-PATAINAK való kedvessége miatt, kitűnő gyermek eledel, ezért elmaradhatatlan a lakodalmakról is. A lent ő maga gyűjti a földön.
Minden földről elvisz egy SZÁLAT, s azt EZÜST guzsalyon fonja meg, ebből a fonalból lesz gyermekeinek a ruhájuk. Hasonlóképpen, minden fehér juh gyapjából kitép egy szálat, azokat megfonja, a fonalat az ég kékjében, a nap bíborában, a hold és a hajnal aranysárga színében megfesti, s ezzel varja a hímzéseket rájuk.
A mordvák imáikban, állandóan fohászkodnak még ,CSIN-PÁZ, NAP ISTENHEZ, és PURGINA-PÁZ, MENNYDÖRGÉS ISTENHEZ is.
A votjákoknál a JÓ istenek élén INMÁR, a jóság és az igazság istene áll, aki a napban lakik. Napisten hívők.
INMÁR anyja MUMU KALYCINA, az emberek anyja.
A rossz istenek feje, KEREMET, vagy SAJTÁN.
Az erdőben él az egyszemű és egylábú- hátrafordított sarkú ALIDA nevű erdei szellem, aki némelykor megfojtja az embereket. Teremtésmondájuk a mordva néppel azonos, de egy kicsit színesebben domborítja ki SAJTÁN gonoszságát.
INMÁR a világ teremtése után, megteremti a férfit, aki folyton szomorú. KEREMET azzal segít rajta, hogy megtanítja, erjesztett lótej, kumisz készítésére. Hiába issza az ember, nem vidul fel tőle. Mikor INMÁR ezt KEREVETTŐL hallja, nem akarja elhinni. Összeveszésük vége az, hogy KEREMET, INMÁR szeme közé köp; ettől fogva örök ellenségek.
INMÁR, maga is meggyőződik az ember szomorúságáról, megteremti számára az asszonyt, de megtiltja, hogy egy évig kumiszt igyanak, mert KEREMET a halállal megfertőzte. KEREMET azonban rá tudta venni az asszony révén az embert, hogy mindketten igyanak belőle, mire magtalanok maradtak s meghaltak.
INMÁRNAK újra meg kellett teremtenie az embert. Másodszor azonban az ember mellé megteremtette a kutyát is, hogy az, figyelmessé tegye KEREMETRE. Ettől a második emberpártól szaporodott el az emberiség, amely alapjában véve jó és csak akkor követ el bűnt, hogyha KEREMET veszi rá. KEREMET, ezt bőségesen megcselekszi, hiszen az ember ritkán tud neki ellenállni.
A Volga mentén élő csuvas nép, Istenét, TÚRE-nak nevezi, akinek házában rengeteg isten lakozik.
A világ a csuvas hit szerint, számos régióból áll; az alsó régiókban szörnyetegek és gonosz szellemek leselkednek, a felsőkben az istenek tartózkodnak.
Észak-Oroszország és Szibéria határán laknak a jurák-szamojédok.
Hitregéik, a votjákokéval mutatnak rokonságot. Főistenük NUM, ellenfele, UGAA a halál.
Mítoszaikban a Bábeli toronymotívum abban a formában fordul elő, hogy a szamojédek egy égig érő létrán akarnak feljutni NUMHOZ, aki a széllel eltöreti a létrát, mire az ostromlók leesnek s agyon zúzzák magukat.
NÉGYEN menekülnek meg, ezek lesznek a szamojédok, osztjákok, zürjének, és oroszok ősatyái.
A jurák-szamojédek új vízözönt várnak, melyből kutyaszőrrel összekötött fűzfatutajokon lehet megmenekülni. Hitük szerint, a föld HÉT emeletből, az ég hat régióból áll, a csillagok az ég bőrén levő lyukak vagy szőrök.
Az égbe a naplyukon lehet bejutni.
A föld szilárdan áll az ég forog a föld körül. A halálnak a föld alatt van az országa.
A jurákok napimádók.
NUMOT a nap felé fordított arccal imádják. Babonás tisztelettel veszik körül a medvét, akit egyes törzs tagjainak szigorúan tilos megölniük.
A Jenyiszej folyó mellet lakó tunguzoknak, szintén NUM a főistene. Hitrendszerük azonos a jurák néppel, és ők is a napkultusz hívei.
ELŐZŐ LAP: 
KÖVETKEZŐ LAP: 
START
LAP:
