A KOZMOLÓGIA
MODERN TEREMTÉSMíTOSZA
A Világegyetem egy forró ősrobbanásban a Nagy Bummban született.
Ezután tágulni és hűlni kezdett: alig néhány perc múltán kialakultak a legkönnyebb elemek -a hidrogén, a hélium, a lítium és a bór- atommagjai.
Amikor a hőmérséklet 3000 Celsius fok alá csökkent, az atommagok elektronokat fogtak be és létrejöttek a semleges atomok.
Mintegy 300 ezer évvel a Nagy Bumm után a világegyetemet túlnyomórészt hidrogén és héliumatomokból álló ritka felhők töltötték be.
A felhőkben a sűrűbb anyagcsomócskák sok millió év alatt tömegvonzásukkal egyre több anyagot húztak magukhoz, s egyre nagyobb és sűrűbb felhőkké nőttek.
Ezt a felhalmozási időszakot, amely a hidrogénatomok kialakulásától az első csillagok kigyúlásáig tartott, a kutatók " a kozmikus sötétség korának " nevezik.
Becslések szerint ez a Nagy Bummot követően legalább száz millió évig , az első csillagok megszületéséig - a " kozmikus reneszánsz " kezdetéig - tartott.
A csillagoknak ez az első nemzedéke termelt először a bórnál nehezebb elemeket ( például szént és oxigént ) , amelyek a nagy bummban keletkezett ősi anyagfelhők anyagával keveredve a későbbi csillaggenerációkba már eleve beépültek.
Az első csillagok keletkezésének az üteme gyorsabb volt . A Nagy Bumm utáni 1 milliárd év körüli időkben tízszerese lehetett mainak.
Az azóta is folyamatosan táguló Világegyetemben évmilliárdok alatt alakult ki a csillagoknak és a galaxisoknak az a változatossága és bonyolult szövevénye, amelyet ma megfigyelhetünk.
Mintegy ötmilliárd éve egy jelentéktelen galaxis hátsó udvarában kigyúlt egy közönséges, sárgás-melegfényű csillag.
Ennek egyik szerencsés bolygóján gyökeret vert az élet, és olyan bonyolult lényekké fejlődött, akik képesek eltöprengeni a világ - és benne önmaguk eredetén.
ELŐZŐ
LAP:
VÉGE:
START
LAP:
