KISFALUDY GYÖRGY
F É N Y E K Hét éve már. Hét éve. Az idő hogy pereg Pelenkát vasalva áltál A szűk előszobában És mikor rádnéztem Szemedbe bújva Láttam Lelked szimfóniáját És tudva tudtam Belső nyugalmad Rádtalált.
Féléves fiunk kurjantott Jössz-e már Anyám Apám És jót nevettünk A nála már semmi sem csodán. Bementünk és elnéztem Gondos anyaságod Felbuzgó kedves áradását Mi minden bajra ír Amire látod, már elsimítod Mint a ráncot szokták Gondos ágyazásnál. Elnéztem a békéd Ahogy kebleden dolgozott A kis harcos, s vacsoráját Dögönyözve szítta És a felesincs szobát Olyan illattal lengte be Az este, melyre Már nincs is szavam Hasonlatom, Mit a száj eldadogna, És csak a szívedben érzel Valahol. A mélyén. És én már te voltam Kezedben. Ott szivolázok. Nézel, nézlek, És fiunk is Kiles köpenyedből. Szemével beszél: Mit néztek rajtam! Mammát vacsorázok!
KEZDŐLAP
ABC-S