Kisfaludy György
A LÉT Ott, ahol a semmi semmizik Megrezdült a valami; A LÉT Magát árasztva magából létezik Arany áradással öntve létvizét Nincs rá szó, a tudat dadog Innen született az ÉN VAGYOK. Párját keresve, magában várva Arany magával magát ölelve De magát kergetve úgy találta Mindig előtte jár újrakelve Egy látomás; Lét Létének Léte Él. Hogy arany létezése térré, talán Uroborosz fénnyé, Síva anyaggá, Máyává váljon térek fátyolán.