KISFALUDY GYÖRGY
Hova lett a magyarnak a vére? Ezeregy éve, és mondd mire vitte az álma, Hogy jajdítani sem mer, és Istene nyelvére Már elhiszi mára, hogy az latinul szólt, És szép anyanyelvén egy holtnak hiszi az Istent. Ezer feszületre százféle pózon feszíteni újra És minden ütésre már magát kalapálja a fára. Hova lett a magyarnak a vére? Hol gabalyodtunk e végtelen éji homályba Hova lettek azóta a nagyszerű álmok Száz butasággal a senki igézi a sorsunk
PONT.