ÍGE-IDŐ 15.

A TÉR

Az előző részben eljutottunk egy furcsa téridő leírásáig, amely sok tekintetben eltérő a ma szokványos téridő elképzelésektől. Ebben a téridőben minden dinamikus, és úgy vált egyetlen dimenzióból 6 dimenziós téridővé, hogy ezen közben végig megmaradt egy dimenziósnak. Ötöl-hatol. Ez a kijelentés teljesen paradox egy konzervatív elmének, de ha végiggondoljuk a dolgot, akkor mégiscsak lehetséges. A sajátidőbe belefordult forrás egy virtuális forrást generál, és ez a forrás ugyanolyan jogerős, mint a "másik", mert ő maga az, csak egy kicsit előbb van a sajátidőben, pedig előtte van, maga előtt látja a mást; a jövője irányában. Ami előbb van, az már "régen" ott van, az létezik a számára, miután saját hullámai éppen erről tudósítják, az előbbi létezéséről. Iszonyatosan gyors száguldása miatt már régen eljött arról a helyről, ahol újra meglátja magát, de ez a virtuális forrás egy ideig teljesen valósként viselkedik a számára. A felé megérkező időrétegben egy kép utazik felé. Ezt a képet saját maga keltette, azzal, hogy az előbb még azon a helyen tartózkodott. Ez semmiféle egyéb dolgot nem igényel, a kiáradás a létezés következménye. VISZONT: Ez az "új" forrás időben már eltérő helyen van, de ezzel egyúttal máshol is van az időben (a sajátidejében).

Az előző rész sorban keletkező mozgó ábráján ezt a furcsa folyamatot jól meg lehet figyelni. Pontosan ez az időbeli (és immár térbeli) elcsúszás jelenti a második forrás megszületésének a lehetőségét. A folyamat egészen az ötödik forrás megszületéséig folytatódik.

Ennek a folyamatnak persze további részletei is vannak, mert a kialakuló, állandó terjedésben születő téridő belső esszenciális időrendszere roppant bonyolult virtualitási folyamatokon esik át, de az előző rész mozgó ábráján már látszik az is, hogy itt bonyolult dimenzió megduplázási zónák is kialakulnak. Egy olyan vituális forrás is egzisztálni kezd a rendszer centrumában, amely helyzeténél fogva nem tachion, hanem lényegében egy a rendszerhez képest álló valami. Ez a királylány a tűzokádó sárkány gyémánt várában.

Ezért van egy pont, vagy egy kis köröcske a hagyományok alapján Dávid csillag közepén. Még tardionnak sem mondhatjuk, mert az ion azt jelenti, hogy vándor. Ez a virtuális forrás viszont nem vándorol, hanem áll. Az érdekessége az, hogy nem állandó, hanem időszakosan létezik. Egyfajta (talán egységlétben létező és léteztető) létezéstranszponder szerepét tölti be, miután a középső forrást a körben száguldó elemek keltik, és a körbeszáguldó virtuális elemeket pedig a középső forrás egy-egy "időben érkező" (éppen jókor odaérő) dimenziórétege tartja meg a ciklikus létezésben. Kivéve a hatodikat.

Egyetlen teljes térciklus után már semmiféle originális jellegű elem sincs ebben az idővarázslatban, hiszen eddigre minden forrás csak virtuális másolat, és mégis nagyon tartós rendszert hoz létre, ami akár évmilliárdokon át ismétli körtáncát a sajátlétezés végeláthatatlan álmában. Ez az energiamegmaradás elve, de teljesen másért és másképpen, mint ahogy azt manapság érteni szokták. Ez az energia térjellegű, keletkezik és meg is tud szűnni. A tűzokádó sárkány megölhető, és ennek minden gyermek ismeri a módozatait.

A hetedik (középső) forráshely tehát a többiek hullámterének az eredménye. Hat alkalommal villan fel egy teljes hatdimenziós keletkezési ciklus alatt. Igen ám, de ebből a hatból három a túlsó világra esik, arra a túlsó világra, amelyikről a forrásról szóló részben tettünk említést. Így azután meg is van a hat, meg nincs is. Ami nem a "mi oldalunkon áll", az a mi számunkra nem is létezik. Hasonló létváltakozás a körben keltett és fenntartott Tűzforrásokra is igaz. Minden forrás egyenrangú, mert egyek. Maguk a források kettős létezésűek, de ettől még az "odaát lévők" "ugyanott" vannak a térben és az időben, így a keltett dimenzióvilág lényegében egységes. Vagyis te úgy vagy hat dimenziós, hogy ebből csak három tapasztalható meg a számodra, és a másik éned pontosan ugyanazt teszi, amit te. Ez minden atomodra igaz, ezért ez neked csak térfizikailag lényeges dolog. Mindez a műszereinkre is igaz, ezért ma még nem tudjuk mérni a dolgot. A valóságod másik felét sohase láthatod meg egyszerre a mostanival. Ez itt van, a másik meg ott. A jeleneiden túl.

A hatos szimmetria minden eleme egydimenziós, de kinézésre négy dimenziósnak látszik. Hatszor négy az 24! Jó kis beugrató! Innen ered a huszonnégy óránk hagyománya?

Egydimenziós és négydimenziósnak látszik? Egy gömb három dimenziós. No és egy egyre növekvő gömb? Mondjuk egy léggömb, amit éppen felfújsz, az hány dimenziós? A tágulás csak időben írható le, vagyis óhatatlanul be kell vezetned a negyedik dimenziót egy felfújás közben figyelt lufira! Abban biztosan egyetértünk, hogy egy egyre növekvő csigaház pontosan ezért nem három, hanem négydimenziós. Egy éticsiga ezért nagyon jó példa a negyedik dimenzió szemléltetésére, mert a növekedés a lényeg, és nem pedig a növekedés sebessége. Lassan vagy gyorsan, az ebből a szempontból teljesen mellékes. Az időtényezőt egyik esetben sem nélkülözheted! Még a mai konzervatív elképzelések szerint, a mai dimenziófelfogásban is egy éticsiga négydimenziós.

Ha macerás akarok lenni, akkor egy csapágygolyó is négydimenziós, vagy a kávéscsésze, mert a hőtágulás is térbeli kiterjedés változást okoz. Minden tárgy, atom a környezeti hőmérséklet függvényében változtatja a méreteit. De az időnél nincsen hőtágulás. Elemei akkor is egydimenziósak, ha kanyart vesznek, és ezzel csigaházszerű esszenciákat generálnak.

Ezért mondtuk azt, hogy úgy néz ki, "mintha négydimenziós lenne", és ezért ez nem a negyedik dimenzió, csak négynek, majd a végén huszonnégynek mutatja magát az az egy, amiből kiindul a folyamat. A körbe kanyarodó kúpos idővilágok kúptoroid alakú módosult idővilágokat keltenek. Ez az egyik metszetében spirális, a másik metszetében és vetületében ide-oda elcsúszott körmetszeteket ad. Ez a topográfiai felület így néz ki.

A számítógépes modell, a hozzárendelt gabonakör és az ókori jel.

A misztikában is rátaláltam. Ott úgy jelölték, mint a jobboldali ábrán. Semmi kétségünk nem lehet, hogy ezt egy nagyon okos ősünk üzente nekünk a régmúltból. A mindenben kétkedő már csak értelmetlen babonának mondja, mert már fogalma sincsen a jel valódi jelentéséről. Ugyanúgy leszólja, mint a fenti gabonakört. Szeretem ezeket a vicces körtaposó diákokat (tanárokat??) mert betéve fújják a kozmikus léptékű fizikát, és nagyon okos módszert választottak a tudás széleskörű átadására. :-)

Ennek a spirálgömbnek persze többféle metszete is van, a fenti csak az egyik. Ha most a képre merőleges és vízszintes síkon metszem el, akkor egy spirálist kapok, ami (amint már megbeszéltük) a Levegő elem ősi ábrázolási módja. Az elementon feliratú ábra kissé lentebb ezt a metszetet is mutatja. Őselem, (ősvalami) és nem pedig gázkeverék, amit belélegzünk. Ez is közeg, ez is éltető elemünk, csak egy sokkal magasabb szinten. Téridő nélkül sem az általunk ismert anyag, sem az általunk ismert fény nem létezne. Ezeknek a téridő a rajzpapírja.

A spirálgömb két keletkezési fázisa. A jobboldali a korábbi állapot.

Ez a spirál a két felső képen nem sík, hanem térbeli, és ezért emlegettem a csigaházat, mint jó hasonlatot. A spirálgömb (kúptoroid) természetesen a végtelenségig folytatódik, de több réteg felrakása után a belső topográfia egyre jobban eltűnik a külső rétegek takarásában. Baloldalt egy kétmenetes, jobboldalt pedig egy nevezetes spirál látható, ami éppen megérinti saját magát. Ez ugyanaz az ábra ami a nagy zöld kukacon volt látható, csak itt más sebességgel mozog a forrás. Itt fél fordulat után hatol magába (2 spinű), a másikon háromnegyed fordulat megtétele után. Ez kulcspozíciója az energiakvantum születésének.

A térkvantum is energiakvantum, csak teljesen egyedi, mert ez a kvantum a Kaoszban jön létre, és csak ott.

A már kialakult esszenciális téridőben ennek a szimmetria rendszernek egy duális módosulata alakulhat csak ki. EZT NEVEZZÜK MI FÉNYNEK. A duális szó itt geometriai duálist jelent. A fizikában használt értelemben is duális ez a rendszer, mert egyszerre teljesíti az ott kívánatos paramétereket is, vagyis hullám is kvantum is, mert a térkvantum is ütköztethető, és tömege is van. Anyaginak viszont nem nevezhetjük, mert a részecske szó is hibás. Ez egy speciális fotínó. Nem foton, mert az egy elméleti és gyakorlati tévedés elméletén alapszik. A kvantum az valamiből egy adag, és ide nyugodt szívvel besorolhatjuk a fotínónkat. A nevet Pauli - olasz származású osztrák fizikus - találta ki 70 évvel ezelőtt. Nekem tetszik. Olaszosan annyit jelent: fotonocska.

A tömeg és ezért a tömegvonzás fogalma is zavaros a tudományunkban. Ez a térkvantum nem "elgörbíti" a teret, hanem "görbére kelti". Látszólag mindegy, de a két dolog logikailag teljesen eltérő. A térkvantum által kiárasztott teret már nem lehet elgörbíteni (mint ahogyan a fizika által kieszelt teret se). A forrásokat elhagyó dimenziórendszerek passzívan tágulnak a végtelenbe. Ókori titkos nevük: szabadság.

Ezt a spirálgömböt kell meghatszorozni, ha a tér szerkezetét akarjuk közelíteni. Ez hat párhuzamos univerzumot jelent, amelyek ugyanott vannak, de mégsem láthatók a többiből, mert időben máskor vannak. A hatos szimmetria csak az egész téridőre jellemző. Egy elemét az előbbi két spirálgömbös ábrával közelítettük. Ebből a hatos szimmetriából egy sík hatszögű szimmetriát láttunk kialakulni, de a valóságban ezt sík elrendezést semmi sem indokolja. A sík státusz csak speciális esete a térbelinek, amely hat egymástól egyenlő távolságban lévő forráspontot - ha térben helyezzük el- egy oktaéder alakú forráselrendezést jelent.

A Keopsz piramist hoznám fel példának, ezt a négyzetalapú gúlát egészítsd ki gondolatban lefelé is.

Álláspontunkat alátámasztja, hogy a piramisban lefelé is van járat, ami a mi metrónk mélységéig (!) már felderített. Itt még van egy homokkal betömött kút is. A kapzsi vagy hiú kalandorok már régen kiporszívózták volna innen a homokot, ha nem félnének valamitől. Ez a kis lefelé vezető járat látszik a fenti képen, és itt mutatok egy másik rajzot is, amin szintén megfigyelhető. Mit csináltak harminc méterrel a föld felszíne alatt? Répaveremnek kicsit eltúlzott ez a szédítő mélység. Egészen biztos, hogy a királykamra alatt úgy kétszáz méterre van még egy nagy terem, és még az alatt mélyen is vannak valamilyen funkcionális járatok. Ezt csak a meseszeretők hiszik már temetkezési objektumnak. A nagy piramis úgy 146 méterrel a föld alatt ér véget, mert lefelé is ugyanolyan gúla. Így teljes magassága 292 méter.

Itt egy régi (1984 december 2!) ábrámat mutatom, amely szintén egy oktaéderes rendszert ábrázol. A kör kerületén a négy piros pontot kössed össze gondolatban, és a kör közepén lévőt pedig emeld ki a kép síkjából. Ez olyan, mint egy piramis felülnézete. A középső piros pont alatt (éppen a rendszer közepében) van egy fehér kör (királyleány) a föld síkjában, és ezalatt ugynilyen távolságban a föld alatt még egy, itt kék körrel jelölt (éppen lakatlan) hatodik pont is. Mert egyszerre csak öt létezhet a hatból. Szóval ez egy térközepes oktaéder.

A téridő szerkezete. Itt csak két térszegmens (téresszencia) lett besatírozva, de hat van.

Ezen az ábrán egy olyan speciális állapotot mutatunk a sok lehetséges közül, ahol a jelenforrások nem hatolnak be a saját múltjuk belsejébe, hanem annak a határán tartózkodnak. Itt két forráselem esszenciáit besatíroztam, de a rendszer öt+1 aktív elemet tartalmaz. A teljes energiakvantum sík és az oktaéder állapotok között is oszcillál. Ha valakinek beugrik a Jin-Jang ábra, akkor az jó, hiszen az éppen egy energiajel.

Sok levelet kaptunk, és sokan kérték, hogy a genezisről mutassunk még értelmező részleteket. Ezeknek a kedves barátainknak küldöm ezt a másik sorozatot. A tér kialakulásához vezető találkozás sorozatábrájával:

1. 2.

A kék (atya) forrás belép a vörös (anyó) forrás múltjába. Mindkét rendszer mozog! Az kék forrás a kettős negatív időben kettéhasad, de mégis két egész marad. Ez az időbifurkáció a kettős idő következménye. Az anya rendszert csak sematikusan jelöltük, mert most az atya rendszerének sorsát figyeljük. Az előző hasonló genezis ábrasor a másik (ellentett, az Atyában hasonlóan lejátszódó) sorozatot is mutatta. Ez egy paraméterezhető program által rajzolódott. Ha kutatni akarod a dolgot, innen letöltheted.

Most az a fontos, hogy a következőkben az atya forrásnak sikerüljön az anya tartamrendszerének a belsejében megfordulni, mert különben nem jön létre az áhított időhurok! Nézzük hát, alkalmas-e a sebessége?

3. 4.

Jónak látszik a dolog, mintha túl lenne a legkritikusabb pillanaton. A másik ág hosszirányba és hátrafelé felgyorsulva távozik a helyszínről, de a kettő továbbra is egy marad). Máshol van és mégis egy, ameddig a másik húzósan, de éppen meg tud fordulni az Anyóban. Közben lelassul, egy kicsit "elterül" a csökkenő sebesség miatt. Itt még nem látja meg a múltját, mert még nem érte el őt (a jobbra felfelé kanyarodó jelenforrást) a saját terjedő eseményhulláma.

5. 6.

A hatodik képen berajzoltam egy kis vörös nyilat, és ez a nyilacska jelzi, hogy hol pillantja meg magát a múltjába hatoló forrás. Ez ő maga, csak egy előbbi, "fiatalabb" alakjában. Már régen nincs a nyíllal jelölt helyen, hiszen már végighaladt a jobbra ívelő (kék) pályán. Onnan nézve azonban (ahol van) pont abban a régebbi időrétegében halad, ahol még ez a múltbeli esemény jön felé. Ez egy határeseti kép, mert érintőlegesen érkezett a saját múltfelszínére. A legkülső felület még Víz típusú, és ez 1E-vel kifelé taszítja magából. Ha túl laposan érkezik, akkor lepattan a saját múltfelszínéről, ha túl meredeken, akkor rossz helyen teremti magát újra. Ez az piros nyíllal jelölt elcsúszás és a korlátlan számban megismétlődő létciklus halhatatlanná teszi a fény első képviselőjét.

Roppant gyanús, hogy a piramisok sokkal ravaszabb célt szolgáltak valamikor, mint sírhelyek. Az a királyok völgyében van. Méreteik és alakjuk hozzájárulnak tartósságukhoz, és maga a forma a téridővel való rezonanciája miatt most is működik. Ha leszeded egy piramis felső részét (úgy a felső harmadát), akkorát durran majd mint egy atombomba. Olyan lesz mint a medumi piramis. Kőpor. Ugyanezért piramist nem is lehet építeni! Még a feléig sem jutottál, és kőporrá robban szét a tákolmányod alsó része. Az alsó túlterhelt mészkövek nem bírják ki a rájuk nehezedő nyomást. A Keopsz piramis olyan magas, mint a Gellérthegy Budapest szívében (146 méter), de okosan tervezett belső struktúrái miatt biztos, hogy nem kilátónak tervezték, és nagyon gyanús, hogy nem is földi tudás alapján építették. A Khufu elnevezés a felső részben talált (egyetlen) helyesírási hibás felirat (grafitti) alapján terjedt el. A piramisok tervezőjét valójában Keokhának hívták, és neve azt jelenti, hogy; Szárnyaló. A Nyilas jegy vezető kerubja. Ebből sejthetjük hogy nem kis köze volt az akkori magyarsághoz, hiszen ez népünk csillagjegye.

A téridő gyémántja

ELŐZŐ RÉSZ - BACKSTARTLAP

KÖVETKEZŐ RÉSZ - NEXT