ÍGE-IDŐ 19.
A FÉNYKVANTUM DIMENZIÓSZERKEZETE
A fény mai szemléletétől merőben eltérő világban járunk,
és most egészítsük ki eddig sem egyszerű gondolatainkat további fontos
elemekkel is. Az előző részekben leírt szédületes dimenziószámok nem állandóak,
hanem lépcsőzetes módon emelkednek és csökkennek. Ugyanez igaz a térkvantumra
is, hiszen az is energiakvantum, csak speciális. A Törvény téridőn kívüli
beteljesedéséből születik, ameddig az általunk ismert fény csak a téridőben alakul
ki. A polarizált fény megléte utal arra, hogy a fénynek van egy síkban
elrendezett forrásrendszerű változata is. Ugyanezt a térkvantumról is
elmondhatjuk, hiszen ezt is két formában ismerjük.
|
|
|
A
másodlagos energiakvantum ősi jele. |
Megtaláltam a szumír kultúrában is, vagyis nagyonis összefügg a magyarsággal is. Ha a Mindenható jele, akkor teljesen népek és kultúrák feletti. A Napisten jeleként is ismerjük, ami abból a fraktális időrendszerből fakad, hogy minden csillagrendszer centrumában munkálkodik egy ilyen rendszerű lokális Mindenható. Ezek mind egy központi rendszer függvényei a galaxis centrumában, és a galaxistérforrások is függvényei egy még felsőbb rendszernek, amely a metagalaxisban keringő összes galaxisokat foglalja egyazon rendszerbe. Ez a hatodik terembura. A hetedik már mindenek felett áll, amelybe rengeteg alrendszer csatlakozik, Ő maga a teremtő, maga az élet és az élet hordozó alapja: A Nagy Anya. Az univerzumok úgy sorakoznak benne, mint a gyöngysor. Ezer és ezer univerzum az anya feneketlen és végtelen időtölcsérében. Nem fény, de nincsen fény néküle. Nem anyag, de nincsen anyag nélküle. Az Atya benne teremti az univerzumát. Az öt atya és az anya, aki mind az öt atya fenntartásáért felelős. Ő kelti az atyákat, és az atyák keltik őt. A fény szűze. Ilyen motívum díszíti a római pápai hálószoba mennyezetét is. A "díszek" közepén egy-egy villanykörtével. De, hogy hazai példát is hozzak, ugyanilyen díszítés volt a valamikori Corvin mozi mennyezetén is. Akik a "Práterbe" jártak, azok biztosan mind emlékeznek még erre. |
|
Az egyhiperteres fény sík állapota |
|
|
Ez a másik fényjel közismert, de ilyen kettőzött formában nem találtuk az ősi ábrák között. Ez nem más, mint a leszólt misztika: energiajele. A néprajzunk nagyon elterjedt motívuma. Ezt is sokan lekicsinyelték. Egy újabb nagy szmájlit a szkeptikusoknak. :-)) Egyetlen vonallal rajzold meg! Itt a 7 időforrás önmásolódási rendszerét mutatjuk egy hiperteres variációban. Ez is hol ott hol itt létezik, és az is evidens, hogy szinkronban kell maradnia a térrel, mert ellenkező esetben rendszeresen látnánk dolgokat a párhuzamos univerzumokból. Nagyon ritkán, de azért vannak ilyen tapasztalataink is, de mivel véletlenszerűek, leszólják ezeket. Van egy másik, szintén ősi eredetű információ a "kéthiperteres" fényről is, amelynek forrásrendszerét itt mutatjuk. |
||
|
|
Ezt a szabályt nyugodtan bebiflázhatod: Oldalt ugrik, átlót ugrik. A körben rohanó források keltik a Hófehérkét, a királylányt, a középső pontban. Itt a kéthiperteres téridő (mitsubicsi) közepén látszanak ezek is. Itt három "királylány" szerepel. A kék pontok azok. |
. |
Itt az érthetőség miatt fentebb megmutatjuk a kéthiperteres téridő dimenziórendszerét is, és itt a dimenziószerkezet állandó változásának dimenziólépcsőit is láthatjuk. Ez a motívum is elterjedt a népművészetünkben. Ezen az ábrán három egymástól elcsúszott téridőrendszer látható. A 0-val jelölt fekete sávokban abban a téridőben éppen nemtér-nemidő állapot uralkodik. A felső sorban az aktuális dimenziószám olvasható le, az 1,2,3,4,5 pedig azt jelzi, hogy akkor amikor 1,1,1,1,1 (végig egydimenziós) állapot van, akkor a másik térben (az aktuális hipertérben) lépkedő dimenzióforrások egymás után átlépnek a mi téridőnk egyik (központi és közös) dimenzióhelyén, és ezzel "felrázzák" a saját (éppen kihaló) dimezióesszenciájukat, majd bejárva a másik téridőrészt, sorban visszatérnek. |
|
A kis piramisszerű ábrákon látszik, hogy a dimenziószám nem emelkedik 5 fölé. Ezért látszik az a kis szürke kapu a piramison középen. Három ideig 5 dimenziós a tér. Ez neked is kijön, ha öt forrást végiglépkedtetsz a fenti három gyémántos ábrán. A valóságban a három gyémánt egy helyen van, de így jobban követhető a tér keletkezési folyamata. Ezen az ábrán már szerepel a Víz típusú transzporterpont az oktaéderek testátlóinak metszéspontjában (kék). Ez a sárkány szíve, amely nem tachion, hanem egy lüktető, pumpáló, helyben álló forrás (a királylány), aminek a létezés továbbítása a dolga. |
A FOTÍNÓ, vagyis a FÉNY Ha csak a "felénk eső" téridőben (én téri résznek szoktam nevezni) vizsgáljuk meg egy előbbi kéthiperteres fénykvantum (fotino) forrásrendszerét, akkor a dimenziószámunk így fog alakulni. A rovásírásunkban kétféle csillag alakú jel van, a hatágú százat, a nyolcágú ezret jelent. Ennek a számnak is nagy jelentősége lesz. Ugyanilyen jelek a szumír ékírásban is szerepelnek, értelmük Isten, Nap, csillag. A számítógépem rengeteg karakterkészlete között számtalan helyen szerepelnek. A Labat féle akkád szótáramban a hatágú csillagnak nincs megfejtése, de Labat úgy gondolja, hogy valahogy úgy ejthették, hogy "nap", vagy "nop"? No comment. A magyaron kívül sehol, egyetlen nyelvben sem találtam ezt a nevet központi csillagunkra. |
|
Erre jó bizonyítékokat találhatsz a BABEL águnkon is. Ott a Labat szótár részleteit is kiemeltem. De aki csillagnak nevezi a napot, annak a tudása messze több, mint amit az ókoriakról napjainkban tanítanak. Az csillagnak is látta. Máshonnan, távolabbról nézve. Onnan nézve valóban csillag. De miért nevezte és jelölte volna csillagnak különben? Egy kicsit sem hasonlít a távoli testvéreihez! Talán tudta? Több mint gyanús. |
|
|
|
A legkisebb fiam 9 éves lehetett, amikor azt válaszolta az ezzel kapcsolatos kérdésemre az utcán sétálva, hogy azért, mert: nincsen két egyforma hely miközben lefelé esik, és azért, mert a Jóisten gondolatait meséli nekünk a hópihék sokféleségében. Nem azért ültem le, mert megcsúsztam. |