ÍGE-IDŐ 21.
HA NEM A KORPUSZKULA...
Ha nem a korpuszkula a világ alapeleme, hanem az idő,
akkor most hogyan gondoljuk el a világot? Eddig minden olyan kereknek látszott,
és most meg jön ez a totális kavarodás.
Nos, ezzel nem bonyolódni
fognak a dolgok, hanem lényegesen egyszerűbbé fognak válni. Ha időhullámokra
alapozzuk a gondolatmeneteket, akkor sok eddigi elképzelés feleslegessé válik
ugyan, de még több dolog válik majd világossá. Kétségtelenül sok új nehézséggel
kell majd megküzdenünk, de mégis érdemes belevágni! Ettől például a
kölcsönhatások értelemszerűek lesznek, és elfelejthetjük a semmire se jó
virtuális (teoretikus) részecskéket.
No jó, de akkor meg miből
áll az anyag. Azt ugye meg lehet fogni, tárgyakat készítünk belőle, és olyan
sokat tudunk már róla, hogy kár most minden dolgot elölről kezdeni!
Azért érdemes lenne egy kicsit
jobban megvizsgálni ezt a kérdést! Ha az előzőekben eljutottunk egy roppant
bonyolult fénykvantumig, ami bonyolultsága ellenére kielégíti még azt a huncut
dualitási kritériumot is, akkor újra meg kellene vizsgálnunk az anyag
mibenlétének a kérdését is. Már a fényben is levezettük azt a hihetetlenül
érdekes tulajdonságot, hogy a fénysebességnél sokkal gyorsabb tachionok tartják
a létezésben. Ezt a "titkot" (a fénykvantumot) őrzik az ünnepi
tüzijáték forgó tűzkerekeiben a Föld népei. Ezért kapcsolódik az ünnepeinkhez,
és ha figyelsz, akkor a különböző népek táncaiban és ünnepi szokásaiban minden
lényeges dolgot megfigyelhetsz, ami csak a teremtés során fontos lehet. Minden
szokás a tudás egy-egy magját őrzi nekünk. A lányok is értenek hozzá, mert a
hímzésminták is ezt a titkot őrzik. Az Atya titkát. Ezért mondod azt, hogy
"hím", hímes, hímzés, hímezés.
Szóval az elején megállapodtunk abban, hogy nincsen semmi egyebünk, mint időforrásunk, így azután nem is akaszthatunk le semmiféle új dolgot a "virtuális szegről". A fénykvantum önkeltő időhurka a saját múltterjedésének etalon sebessége miatt nem tud gyorsabban haladni, vagyis: FELFEDEZTÜK A FÉNYSEBESSÉG OKÁT. Előtte ugyanis egyre régebbi állapotai halmozódnak, és amennyiben ebbe belehalad az önkeltő forrásrendszer, ott egyre hátrább és hátrább találja magát a sajátmúltjában, vagyis csak annyira tud haladni, mint amennyivel a sajátmúltja terjed. (Ott is ő van, de egy előbbi állapotában, vagyis hátrább és hátrább van az időben). Ugyanez az anyagra is igaz, de annak sokkal nagyobb és százezerszer komplikáltabb idővisszacsatolási rendszere már a fénysebesség megközelítését is lehetetlenné teszi. Az itt elszenvedett kontrakciós torzulás miatt lebomlik az időörvénye.
Akkor ebből az is ered, hogy más-más görbületű (sűrűségű)
közegben (egészen pontosan más forrásszámú halmazban haladva) más-más lesz
a sebessége. És tényleg, a fény az üvegben lassabban halad. Igen ám, de akkor
az a vacuum, amivel mi áltatjuk magunkat a méréseinknél, csak légüres tér, de a
mérés közelében lévő rengeteg anyag hullámkiáradása, anyagi esszenciái, teljességgel félrevezetnek minket. Ez csillagászati értelemben is igaz, hiszen az, amit mi
légüres világűrnek mondunk, az esszenciálisan telített, de ráadásul abban is
aktívan fúj a napszél, a Nap és a csillagok korpuszkuláris kiáradása, és ez (ha
jól meggondoljuk) a naprendszer esetében felfogható úgy is, mint a Nap légköre.
Ilyet minden csillag áraszt magából, és természetesen ide, az anyagi légkörhöz
kell sorolnunk a neutrinókat is, amelyek ezer fényév távolságból is elérnek a
Földre, például a szupernova robbanások következtében. Ezt mérik is a neutrino
távcsövekkel. Ahol anyag van, ott hullámtér is van, hiszen ilyet még a jóval
egyszerűbb szerkezetű fénykvantumok esetében is már jól tudunk mérni. Ebből az
is következik, hogy felül kell vizsgálnunk a világűrről alkotott képünket,
hiszen ez a közeg értelemszerűen optikailag is jelentősen befolyásolja a fény
útját, fénytörését.
A fény hullámtermészetében ugye senki sem kételkedik, hiszen ezt már Huygens is mérte és leírta 350 évvel ezelőtt. Ez most az új szemléletben következményszerű lett, és a fénykvantum előtt felhalmozódó időréteg kupak eléggé jó magyarázatot ad arra, hogy miért is pattan vissza a fény az anyagról. A fénykvantumnak - miután gömbszerű tereket áraszt ki magából - tömege van. Egyszerűen azért, mert görbült kiáradó terei a benne haladó forrásokra olyan hatással vannak, mint az anyagi tömegek körül is kiáradó görbült terek.
Nagyon jól gondolod, a tömeg,
és a tömegvonzás ezzel nem más, mint a téresszenciák következtében fellépő eredőjelenség. Ahány hullámforrás időtereiben mozog egy forrás, annyi
helyen, annyi időben van, így egy olyan látszólagos határozatlanság lép fel, (mint
eredőjelenség), hogy amennyiben a világegyetem bármely pontját megpróbálnánk
leírni a világ összes időforrását kellene figyelembe vennünk. Ez nagyon bonyolult
számítás lenne, ami már akkor is nagyon nagy szám, ha csak a világegyetem
anyagát vennénk figyelembe. Amennyiben ki lehetne merevíteni a jelenségek
hullámtereit az időben, akkor az anyagi hullámterek 2,7x1048 dimenziós
érték körül adódna, és akkor ebből még kihagytuk az összes fénykvantum
hullámtereit. Igaza volt Heisenbergnek, és igaza volt Diracnak is, aki a
pontmátrixok halmazperturbációs kérdéseivel foglalkozott. A megtapasztalható
hatásokból ki lehet számolni a dolgokat, és ebből egy neutron bizony nagyon sok
dimenziósra adódik. Úgy 740000 dimenzióforrás kavaroghat benne egy rettenetesen
bonyolult táncban. Ezek az elektronban 512 körüli értéken fluktuálnak. Itt most
mutatok nektek egy képet a neutronfraktálról, hogy legyen róla egy kis
elképzelésetek.
A
kettévágott neutron.
Nagyobb képben is letölthető a képre kettőt kattintva.
Az egészet úgy gondoljátok el, mint egy karfiolt. Az is kevés ágról indul, majd egyre kisebb és kisebb ágakra ágazik, amelyek a végére olyan sűrűn nőnek, hogy egybefüggő felületet adnak ki. A dologból az következik, hogy a hidrogénatom nem más, mint egy gerjesztett állapotban lévő neutron. A neutron vagy a proton fala időtükörből áll, ami nem más, mint egy furcsa időellentmondás, amelyben az elágazások bináris szaporodása egyre rövidebb ágakat produkál, és ezért egyre inkább közelebb kerül az elágazások "hajtáscsúcsán", a forrásjelenek térbeli távolsága is, ezért egyre közelebb kerül a téridő rétegeinek esszenciális rétegvastagságának értékéhez. Egyre többször fordul ekő, hogy az elágazás férfi és női perdületű ága a téresszenciában (az ellenkező időáthelyezés miatt) időellentmondásba kerül saját magával, ami áthatolhatatlan időtükröket hoz létre, és ami nem más, csak egy picit máshol és máskor van. Ezek a jelenségek roppant rövid életűek, de folyamatosan újragenerálódnak a részecskék centrumában, és ez az, ami szaporasága miatt az állandóság látszatát kelti bennünk. Ezek az időellentmondás tükrök hatalmas sebességgel száguldanak kifelé a neutronban (protonban), és egy ellehetetlenülési szférát elérve rendszeresen (és ciklikusan) szertefoszlanak. A neutron centrumában egy (2?) elektron trónol, ez teszi elektromosan semlegessé. Ha az elektron kijön belőle, 1836.11 szeres tömegeltérésük ellenére is teljesen egyforma elektromos töltésük lesz, csak ellenkező.
Tágranyíltak a
szemeim... A proton tényleg úgy két és fél elektronnal könnyebb, mint egy
neutron. Csak számold ki! Most akkor hogyan van ez? Valamiféle tömegkatasztrófa
van itt? És akkor mi lesz az "anyagmegmaradás" törvényével?
Hát csak úgy van,
ahogy régebben mondtam. Nagyon valószínű, hogy az elektronok a nukleonok
belsejében az ott aktuális lokális fénymennyiséggel arányosan olyan idő -
holografikus változásokon esnek át, amely akár meg is többszörözheti őket,
mondhatnánk a sejtekhez hasonlóan osztódnak. Ez persze csak hasonlat, mert ez
az állapot csak addig áll fenn, ameddig a környezetükben (vagy bennük) magas a
fényszint. A fénykvantumok és a részecskék terei, téresszenciái összeadódnak,
és így együtt jelentik majd az atomot, amit vizsgálat alá vettünk. Ennek a
fényszintnek a csökkenésével visszatérnek kevésbé gerjesztett állapotaikhoz.
Ezért "magasabb hőmérsékleten" olyan "oszcillációs
elektronok" jelennek meg minden atom körül, aminek következtében virtuális
kémiai vegyértékeik is lesznek. Ez nem egy másik elektron, csak a rezgés két
vagy többpontú végállapotai miatt több helyen nyilvánul meg. Ez a változó vegyérték valódi oka.
Úgy elfeketedett előttem a
világ. Mit nem találsz ki!
Ez nagyon fontos, mert ez mikro és makro
szinten is érvényesülni fog. Szóval minél több fényt tuszkolsz egy atomba,
annál gerjesztettebb állapotba jut. Ez azért nem tart a végletekig, mert egy
küszöbérték elérésénél már teljességgel lehetetlenné válik az, hogy a közel
egymilliónyi másolati tachionpopuláció eljárja részecsketeremtő varázstáncát,
és ekkor a részecske egyszerűen megszűnik. Nem
alakul át semmiféle energiává, hanem egyszerűen eltűnik a létezésből,
vagyis annihilálódik. A nihil ti. semmit
jelent, és nem energiát! Persze nagyon becsapós a dolog, mert eközben a benne
raboskodó fénykvantumok milliói, (az energia 100%-a
(!)) szétrohannak a környezetbe, mert a
részecskék belül sem tömörek, és mert az anyag is csak időből áll. Ez a Föld
elem a misztikában. Később majd részletesebben is elmondom, hogy hogyan
gondolom, és mivel lehet bizonyítani furcsa állításaimat.
De
akkor mitől megfogható az anyag? Miért kemény, miért szilárd? Vagy miért
átlátszó az üveg, amikor nagyon kemény?
Amikorra majd ezekre a válaszokra sort
keríthetünk, addigra már nem is fogod ezeket a kérdéseket feltenni, mert
magától értetődőek lesznek ezekre a válaszok. Az anyagról csak azért hoztam
előre egy kis ízelítőt, hogy ne gondold azt, hogy az eddig olvasottak
megmerednek a filozófiai zónában, és megmaradnak agyafúrt okoskodásnak. Ha jól
állítottuk fel az Íge első törvényszerűségeit, akkor a ráépített egész világ
már minden elemében érthető és következményszerű lesz.