TEREMBURA AZ IDŐ FOLYÓIRATA - ABLAK 32

32.ÍGE-IDŐ

ATOMOKTÓL A SEJTEKIG

Az előzőekben az élettel kezdtünk foglalkozni, de logikailag is kiderült az, hogy a lényeget sokkal, de valóban nagyon sokkal a szemmel is látható dolgok alatti szinten kell vizsgálat alá vennünk. az élet valódi megértéséhez napjainkban még alkalmatlanok a mikroszkópjaink is, mert azok pontosan a lényeget nem látják. Egy elektronmikroszkóp nagyítása még mindig csak távoli kukkolás. Ennek a műszernek 540000 szeres nagyítása van, de ezzel még nem lehet látni az atomokat. Pedig nagyon jó lenne. És elég jól ismerem, mert a sajátom. Itt áll a laboromban. (Pontosabban a sekrestyében...)

Ennek a műszernek mégis van egy furcsa, és nem közismert előnye. Három dimenziós képet alkot a filmen. A film, mint rögzítési eszköz roppant kényelmetlen, mert azt is be kell helyezni a nagyvacuumba, amit nem minden filmanyag szeret, és emellett külön procedúra az is, hogy a középen látható nagy fiókot levacuumozza az ember. A két szélső ajtócska az előkészítő, és a középsőbe kell bejuttatni az előkészített filmeket. Ezek síkfilmek, és egy fura kis adagolóban lapulnak, de így is csak kis számú felvétel készíthető velük, majd amikor a film elfogyott az adagolóban a vacuumban rá kell tolni a fényzáró tetőt, és ezután lehet csak kinyitni azt a kis ajtócskát, ami felett az a kis tekerentyű látszik, majd eléggé körülményes módon elő kell hívni a síkfilmeket.

Mindez roppant régies és körülményes, de azért mégis akad valami, amit az elektronikus képalkotó mégsem tud pótolni. Az elektronok hullámtermészete egy olyan hulláminterferenciát is okoz a filmünkben, amit kellemetlen mellékhatásnak gondoltak idáig, mert életlenné és kis gyűrűcskékkel rondítja el a felvételt. Hasonló jelenséget a fény esetében is fellépnek. A fotósok nagyon utálják, mert különösen a kontrasztos élek mentén elmosódott csíkozódásokat okoz. Itt elektronok rajzolják a képet, amelyek sokkal nagyobbak a fénykvantumoknál, ezért a moaré is sokkal jobban érzékelhető a felvételeken. Az egész elektronmikroszkóp alapelvileg sokban hasonlít a TV képcső működéséhez. Csak ennek egy kissé nagyobb a katódfeszültsége, amelynek eléggé masszív kivitelű tápkábele van, amit meg is mutatok az alanti képen.

Itt a tetején van az izzókatód, ami cserélhetőre van kivitelezve, mert bizony egy rosszul leszívott mikroszkópnál, ez egy pillanat alatt elég. Hasonló a TV-kben is van, és a mai TV-kben már csak ez az egy elektroncső található. Az sem sokáig, mert már megjelentek a plazma és az LCD képernyők. Itt a kúpos rész alatt a tetején helyezkedik el az izzókatód, és ez termeli a képalkotáshoz az elektronokat. Alatta elektronlencsék helyezkednek el, amelyek a lencsés optikához hasonló módon képalkotáshoz, nagyításhoz teszik alkalmassá a rakoncátlankodó elektronokat. Ezek egyfajta eltérítő tekercsek is. A két szürke gomb ezek állítását, szabályozását szolgálja. A benéző ablakok (középen egy kisebb, és alul egy nagyobb ujjnyi vastag ólomüvegből vannak. Ennek ellenére az egész szerkezetnek eléggé jól mérhető röntgensugárzása van. Ezektől a kellemetlenségektől eltekintve, mégis találkozunk előnyökkel is. Az a kellemetlen kis moaré holografikus módszerrel lehetővé teszi a valódi 3D képalkotást is. Ennek nagy jelentősége van, bár a szkenner eletronmikroszkóp ennek előképét már tíz éve előrevetítette. A félmilliószoros nagyítás már életlenné teszi a képet, de ilyenkor egyre jobban javul a titkos és rejtőzködő tulajdonság, mert ettől javul a 3D kép karakteressége. A főbaj a légüresség miatt van. Ebben elpusztul az élet. A rettenetesen komplikált módon előkészített tárgyat a jobbra kiálló kis bigyóval mozgatott vacuumban is mozgatható tárgy-tölcsérecskével lehet a helyére varázsolni, vagy igazgatni. Jó sport…

Azért megmutatom azt a kis kukkert is, amivel szemmel is lehet látni a képet. Ez jobbra balra mozgatható, és arra a kis kerek lemezre van állítva, ami valamennyire látható a kukker felett. Ez egy zöldes fényporral van bevonva, ami a becsapódó elektronok miatt felfénylik. Ezen jelenik meg a zölden világító nagyított kép. Alatta van az adagolós filmes kazetta, és ezt a ferdén álló kerek lemezkét egy mozdulattal fel lehet hajtani azzal a kis karocskával, ami a szerkezet oldalán figyelhető meg. Ez a műszer már múzeumi érdekesség, de mégis hasznos szolgálatot tehet még a kutatásban. A nagyvacuumot egy rotációs és egy diffúziós szivattyú együttesen hozza létre, de bizony sok óra alatt. Addig meg az Inota-i erőművet kell rákötni, annyit fogyaszt három fázisról. A szerkentyű önsúlya úgy egy tonna körül járhat.

Ennél azért már vannak sokkal korszerűbb eszközök, de arra mostanában nem futja. A fénymikroszkópok meg 1200-szoros nagyításnál nagyobbra nemigen bírhatók rá. (azért vannak trükkök, amivel megduplázható teljesítményük. Magyar találmány.). Eszkábáltunk ugyan egy TEM (Tunnel Effect Microscope) mikroszkópot is, amivel már az atomok is látszanak, de ez is kevés az élet megértéséhez. Ahogy a Nobel-díjas Szentgyörgyi professzor mondta: "ha az életet akarjuk megérteni, akkor legalább az elektronok szintjére kell lemennünk".

Én azt mondom, hogy sokkal lejjebb kell jutnunk; a fénykvantumok, sőt a fénymagok szintjére. Ezt a furcsa dolgot azért mondom, mert úgy gondolom, hogy az élet az egész elválaszthatatlan része, de nemcsak abban az értelemben, hogy mint közeg szükséges az élőknek, hanem úgy is, hogy ez maga az élet. Egy elektron is él, vagy egyetlen fénykvantum is. Él és gondolkodik is. Minden szinten. Értelemmel.

Tudom, hogy ettől a mai tudomány felfogása hihetetlenül távol van, de ezt a szakadékot az előttünk álló időben egyre jobban betömik majd azok a korszerű megfigyelések, amiket az egyre fejlettebb műszereink tesznek majd lehetővé. Amire száz éve még azt állították, hogy teljességgel lehetetlen, azt már napjainkban korszerűtlennek mondjuk. Egy lyukkártyára 80 karaktert lehetett rögzíteni. (80 bájtot) A diszkemre egymilliárdszor ennyi fér. Hány köbméter lenne ez lyukkártyából. Egy kisméretű szivardoboznyi helyen van a gépemben. Mennyi fát vágtak ki lyukkártyáink miatt? Én még javítottam 5 Megás bulgár diszket, ami volt vagy hatvan kiló, és akkora volt, mint egy régi éjjeliszekrény. A fiatalok ma azt hiszik, hogy azt azért hívják éjjeliszekrénynek, mert a hálószobában van. (Pedig a bilit tartották benne, a termékkel együtt. Éjszaka arra járt a család. Ez volt a WC.)

Nos, ezek a kellemetlen konfigurációban szerveződött (roppant bűzös) anyagok is az élet részei. A szar sumérül csak azt jelenti, hogy végeredmény, végösszeg. Az is. És hogy még ezt meg is csavarjam egy kissé, A a teremtő, nus pedig latinul; ész, értelem. (lásd: manus) Ezt a végbélnyílás latin neve, az anus miatt hoztam fel. Mindezeknek valaha nem volt a mai értelemben értett gusztustalan, pirongató, kiejthetetlen, szégyellnivaló felhangja. Mára szinte minden emberi dolgot latinul mondanak. Szerintem úgy sem jelent az mást. A latin merga sem szebb, vagy a kaka, és akárhogyan ragozzák a prűdek és sznobok, (Nicht vor dem Kind! ; csak ne a gyerek előtt!), hiszen csak más nyelven mondják, de semmivel sem szebben. Nekem az anyanyelvem az igazi. Egy átlagembernek az a szó, hogy matahari, egy kémkedés miatt kivégzett Párizsban tevékenykedő keleti születésű táncosnőt juttat az eszébe, pedig indonéz nyelven így hívják a Napot. Japánul ezt DEÍ-nek mondják, ami ugye a latin nyelvekben is megvan, csak ott éppen Istent jelent. Nem elgondolkodtató?

Az AN a felső eget, az EN az alsó eget jelenti, és ezeket a nyelvi játékokat azért tettem ide, mert a SZÓ mélyen összefügg a teremtéssel, és az élettel. Magyarul így mondjuk: ÉN. Japánul ez EN. És milyen érdekes, grönlandiul ezt így mondják: ÉG. No igen, és a török AN pedig azt jelenti: pillanat. Hiszen akár an, akár en, mindkettő IDŐT jelent. Ebből áll az ÉN is. Ugyanabból, mint az ég. Égi Tűzből.

Itt állunk hát a kétségeinkkel; mi is akkor az ÉLET? Alkalmas társulása egy kupac atomnak, amit valamiféle véletlen vagy ismeretlen törvények ereje összeterelt? Ugyanígy vagyunk az ÉRTELEMMEL is? Mi köze mindezeknek az élethez. Jó, mondjál nekem egy olyan dolgot, ami csak a térben létezik, de az időhöz semmi köze. Ilyen dolog nincsen. Nos, ezért nem tudhattál az idő lényegéről.