7
Őstörténeti kutatási magazin

FÖLDÖN-KÍVÜLIEK AZ ÓKORI OLIMPIÁN

Úgy tanították nekünk, hogy az első olimpiát Görögországban rendezték, pedig népeink sok évezreddel a görög Olimpiák előtt olyan sok sportágból álló versengéseket rendezett, amelyen a férfiak és a nők is összemérhették az erejüket, és érdekes módon ennek nem valami aranyérem volt a díja, hanem az, hogy a győztesek feleséget és férjet választhattak maguknak a kívánságuk szerint a közönségből. Öt olimpia, öt győzelem, öt feleség, vagy férj választásának lehetősége. Egy akkori győztes párválasztása nagy dicsőség volt. Senkit sem vezettek oda kötéllel. Tudták, hogy egy győztesnek egészséges és vitális gyermekei lesznek. A valamikori keresztényeknél ez általános szokás volt még 2000 éve is, amit bizony a Bibliában is meg lehet találni. Akkor még nem tagadták ilyen vérmesen a Földön kívüliekkel a kapcsolatot sem, ami persze ma is megvan, csak hallgatnak róla a nagyhatalmak. A havaruti Nagy-Szalán (Össznépi gyűlésen) jelen voltak a Kaltes-asszony bolygójának, a Föld (Joli-Tórem) testvérbolygójának a küldöttei is. Nemcsak nézőként, hanem résztvevőként is. Ők kinézésükben nem térnek el tőlünk jelentős mértékben, csak sokkal szimmetrikusabb a testük és szép az arcuk is, de két fejjel  magasabbak nálunk. Mi többé-kevésbé aszimmetrikusak vagyunk. Ez főképpen az arcunkon vehető észre. Ha külön figyelünk rá, észrevehetjük ezt. Máskülönben így szoktuk meg, és így ez nem tűnik fel nekünk. Az sem lehetetlen, hogy napjainkban is rajthoz állnak a "kül-földiek", mert szeretik a játékot és a sportot. Rokonok. Ezért vagyunk ennyire versenyképesek. Ismét ősi történelemkönyvünkből idézek.

A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait, és az Élet-kenyerével kínálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az Élet-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bármilyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki megértette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven továbbították. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendégek az ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába.

Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünnepélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt.

Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfékezni. Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimalányok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Tenisurnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. Ötödiknek Kapac beavatott, az Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett.

Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi magvak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket, hogy ezen Égi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Vízöntő Világhónapjára elterjednek.

Nos, ezek a magok  széles körben elterjedtek, ezért nem találják a genetikusaink a tápláléknövényeink valódi genetikai őseit. Innen kiderül, hogy azok nem földi növények evolúciós leszármazottai. Figyelj az apró részletekre is, mert például az, hogy nem volt szabad felnyitni a csomagolást, fejlett gondolkodásról és biogenetikáról árulkodik. A szerelmesek dolga is megoldódik, ahogy azt a következő idézett részletben leírták. Ma lila gőzös elképzelésnek mondják azt, hogy közünk volt az ókori Egyiptom civilizációjához. De nézzük csak!

Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. Ennek hamarosan híre ment és rögtön jelentkezett Sába papnő is, hogy a pamír-szkíta Berenice felesége akar lenni és az édesanyjának birtokán, a Vörös-tenger partján akarnak pamír-tárkányok segítségével egy kikötőt építeni.

Mindkét esetben megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak, mind Berenicének a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra. Berenice helyett Bábel és Uszuri beavatottak is jelentkeztek cserébe. Végül a beavatottak tanácsa Uszuri mellett döntött.

Amíg Berenice azt a parancsot kapta, hogy fejlessze ki Úr városa és a róla elnevezett Berenice között a tengeri hajós kereskedelmet, addig Uszurinak a legfőbb feladata az lett, hogy a pamír és parszi szkítákkal a kereskedelmi kapcsolatokat kifejlessze. Ehhez az elgondoláshoz Harapi és felesége, Har beavatott is csatlakozott. Az Indus mindkét oldalán kereskedelmi szállásokat építettek ki az Uszuri szárazföldi kereskedelmi karavánok részére, s így az ataiszi népek hírszerzői lettek.

Bothon, Esthon és Sába ifjúsága ünnepelt és vidám hangulatban lovagoltak Pusztaszerről a Narmen fejedelemfi által épített Tébába.

És nem érdekes? Pontosan Téba (Théba) városával szemben az omladékos hegyen egy tehetséges magyar egyiptológus - Vörös Győző - megtalált egy ősi kápolnát, ahol a mennyezeti freskó meglepő analógiát mutat a Szent koronánkon látható Pantokrátor képekkel. Nem érdekes? Sába tartományának Elümánói Bilkísz volt az uralkodója, innen jött Saba papnő, aki résztvett a versengésen. Itt - Etiópiában - még ma is megvan ez a 6000 éves ősi kereszténység, a kopt vonal, és az, hogy a magyar pálosok is innen, Thébából eredeztetik magukat? De az is nagyon valószínű, hogy a két eltávozott földi beavatott leszármazottai ma is élnek a távoli bolygón. A beavatott nem isten, csak okos ember. Attól, hogy valaki az égből jön, csak an-gyal, vagy régiesen AN-GAL, ami annyit tesz, hogy ÉGI-SZÜLÖTT. Ez teljesen igaz is. Szumerül van. SU-MER vagy szu-mer azt jelenti, hogy Levegő-Isten, vagyis a Mindenható, a mindent megtartó téridő Őszentsége. Ő az Univerzumon belül mindenhol jelen van, mint közeg, a beszélő fény. Valószínű, hogy ilyen nevű nép nem is létezett, bár sok helyen emlegetik. Anyahita ősanyánk, és a többi beavatottak képesek voltak arra, hogy tudati kapcsolatot tartsanak fenn a sok fényévre lévő anyabolygójukkal, és  így az is teljesen valószínű, hogy a Mindenhatóval is. Ezért azután hitük nem hiedelem volt, hanem bizonyosság.

Amikor a 24 Hun Törzsszövetség népei elhagyták Úr és Uruk városát, ez főként azért történt, mert a királyi személyek halálakor, élő áldozatként embereket is megöltek, köztük 3 hun mesterembert. Édes borba mérget öntöttek, és a méregpohárral kivégzett emberek továbbra is szolgái lettek a túlvilágon a királyoknak. Ezt az Ataiszból menekülő saka népek is átvették. Az ezen medvetoros években történt látogatások alkalmával Batour, Uzapani és Baratony is emlékeztette Uruk városának bölcseit, hogy ha az Ikrek csillagképében történtek is emberáldozatok, most már a Bika csillagképében ez nem kötelező még Uruk és Úr városának királyainál sem. Ezt Nippurban is helyeselték.

Harapi király is ezen emberáldozatos temetkezési mód miatt hagyta el Úr városát. Ugyanis Ummából mentek el Úr városába Káldor király temetésére és a temetésen többek között a szamárfogatos hajtógyereket lemészárolták az Égiek engeszteléseként. Harapi hiába kereste a hajtógyereket, seholsem találta őt. Érdeklődésére az Úr városbeli gyermekek elmondták, hogy a szamárfogatos gyermeket is elvitték több Úr városbeli gyermekkel együtt, hogy feláldozzák Káldor király temetésén.

A gyermekekkel együtt a pateszihez ment Harapi király és kérte, hogy amennyiben még él a szamárfogatos gyermek, úgy adják neki vissza, mert az Isteneknek való hálatisztelet után haza akar hajtatni Ummába. A pateszi azt mondta, hogy az Égieknek tetsző cselekedet miatt őt is feláldozták a király üdvéért. Harapi király nemtetszését fejezte ki, mondván, hogy már elhagytuk az Ikrek Világhónapját és őrültség még most is véráldozatot bemutatni.

Umma királya ekkor övéihez ment és őszintén elmondotta, hogy ő is beavatott lévén, nem akar többé Uruk városának közelében élni, hiszen nemcsak Úrban, hanem Urukban is gyakoriak a temetések közbeni kivégzések. Harapi királynak igen dolgos népe lakott Ummában, akik közül sokan lakóházakat és templomokat is építettek és emellett még földjeiket is megművelték. Csupán az bántotta, hogy csak maradi módon építettek mindent, holott ettől sokkal kényelmesebb lakásokat is építhettek volna. Ezért népének felével elhagyta a Nagy-folyamok közti síkságot és az Indus folyó vidékére költözött, ahol a rokon indijó menekültek laktak.

Amikor hazafelé mentünk, Léh városán keresztül egy kis kitérővel felkerestük Harapi király birodalmát, ahol igen magas építményekben és kényelmes lakásokban éltek az emberek. Minden lakásba vizet vezettek be és minden embernek külön helyisége volt, ahol az éjt eltölthette. A varázslat művészetét még jobban kifejlesztették, mint Urukban. Beavatottjaik más írásmódot szerkesztettek használatukra.

 Az akkori kor ambivalens világára jellemző részletet is idézek, hogy felidézzem az akkori kor szokásait. Itt jelződik, hogy éltünk Mezopotámiában, de a fejlettebb törzsszövetségi népeink rosszul érezték magukat a primitív szomszédságban. Átköltöztek Indiába. Léh városa Tibetben van. És nem érdekes? Itt munkálkodott Kőrösi Csoma Sándor, hazánkfia, akit ma bodhiszattvának tartanak, vagyis az ottani elnevezések szerinti Szentnek. Jó helyen kereste a nyomokat népünk eredetéről. A leírás szerinti kultúra az évezredek alatt elenyészett. Írásaik viszont megvannak, és ebből sok dolgot megtudhatunk elődeink életéről.