Célunk, hogy felidézzük a lelkekben valamikori ősanyáink és ősapáink álmait, és a távoli múltunkat. A hunok erről a valamikori Csendes-óceáni szigetről menekültek el, amikor 9 évezreddel ezelőtt napok alatt az óceán hullámaiba süllyedt. Mindennel menekültek ami úszott a vízen, és sokszázezren ottvesztek a kataklizmában. Pontosan leírják a feljegyzéseink az eseményt. A menekülők elképzelhetetlen szenvedések után elérték a távoli partokat, és a túlélők mindent megtettek, hogy ősi kultúránk ereklyéi megőriztessenek, hogy a tudás ne vesszen az óceán habjaiba. A Hold nekiütközött a Földnek, és minden elsötétedett. 100 fokos hideg tört rájuk, és minden megfagyott, növények állatok és emberek. Fogyott a remény és a száz éves fagy reménytelené tette a túlélést. A csodálatos és virágzó Föld siralomvölggyé vált, és a kegyetlen sors egymás ellen is fordította a kevés túlélőt.
Az egyetlen reménysugár a tudás megmaradása volt. Ma is így van ez. 

Csillagok távolából
Tudás az univerzumról
Égi lovasok - ókori űrhajók
Hogyan lehet közel a távoli
A kultúrához írás is tartozott
Igazolhatók-e távoli génjeink
Égi testvéreink az univerzum mélységéből
Az utolsó nagy katasztrófa írásos emlékei
Az ott itt van
Képzelgés, vagy emlék?


táslapjaink:


HUNOK FOLYÓIRAT
RENGETEG ÉRDEKESSÉG
PODY LAPJAI

Levél a szerkesztőknek