|
A Kumulipóban( hawaii eposz) a névtelen szerző
az élőlények hosszú láncolatát sorolta fel az első poliptól az emberig,
mégpedig olyan emberig, aki méltó volt rá, hogy benépesítse a Földet, majd
meghódítsa a Hawaii-szigeteket is. De milyen ember méltó rá, a hawaiiak
elképzelése szerint, hogy birtokába vegye a nyolc bűbájos szigetet? Minden
bizonnyal a legelőkelőbbek nemzetsége. S csakugyan, maguk a hawaiiak, a
hawaii kultúra néhány kutatója és Polinézia s a polinéziaiak számos
történetírója a déli tengerek népét — azt a népcsoportot, melynek történelmi
feladata volt, hogy végérvényesen úrrá legyen e szigeteken, és nevet adjon
nekik — kissé pontatlanul alii néven nevezi, ami hawaii nyelven királyokat
vagy előkelőket jelent. A hawaiiak — mármint az igazi, későbbi hawaiiak — e
feltételezett elődeiket menehune néven emlegetik, és Tahitin is hasonlóan
nevezik egykori elődeiket. Manahunéknek. A polinézek szenthelye a Tahititól
északra fekvő Raiatéa szigete volt, ezeket a szigeteket valóban lakta már
egy egyszerűbb polinéziai nép. Ők azonban utódaiktól eltérően szinte
semmiféle kultúrnövényt nem termesztettek, csupán a vad pandanusz
gyümölcsével és azzal táplálkoztak, amit a tenger adott.
A menehune nép társadalmi rendje egyszerű volt. Hawaii első lakói
időszámításunk első évezredének elején érkezhettek a szigetre, és
valószínűleg a második évezred első felében szorította ki őket a déli
irányból jövő aliik második hulláma.
A Hawaii-szigetek emberi történelmének föltételezett első ezer esztendejéről
nem maradtak fenn egyértelmű, kézzelfogható bizonyítékok. Illetve mégis. A
hawaiiak, akik ma élnek a szigeteken, azt állítják, hogy a menehune nép
mégiscsak hátrahagyta ittlétének nyomait Miként a világ minden táján, itt is
a kő tanúskodik a régi kultúrákról. A menehune nép állítólag kitűnő
kőmegmunkáló és kiváló építő volt. De mindig csak éjszaka építettek, ügyelve
rá, hogy a szigetek új lakói meg ne lássák őket. A Hawaii-szigeteken
összesen mintegy harminc olyan kőépítmény maradt fenn, melyet a menehune nép
művének tartanak, főleg vizesárkok és víztartályok.
Az ide sorolható épületek nagy többsége Kauai szigetén maradt fenn.
emberemlékezet óta ezt a szigetet tartják a menehune nép fő lakóhelyének az
egész szigetcsoporton. Kauaira érkeztek talán legkorábban, és innen távoztak
el legutoljára. Mikor túlságosan elszaporodtak a bevándorolt aliik. Ekkor a
királyuk, úgymond, megparancsolta a menehune férfiaknak, hagyják el az
„igazi hawaii" családokból származó feleségüket, az elsőszülöttek
kivételével hagyják a szigeten valamennyi gyermeküket, és késedelem nélkül
távozzanak Kauairól
Néhány menehune állítólag megtagadta a királyi parancs teljesítését, és a
tömeges kivándorlás után is titokban a Hawaii-szigeteken maradt. Még
Kaumualii is, Kauai utolsó hawaii királya, aki pontos jegyzéket készíttetett
szigetállama lakosságáról, megállapította, hogy a kietlen Wainiha-völgy
végén, a föld legcsapadékosabb hegyének, a Waialealának ormai alatt hatvanöt
menehune él Laau falujában.
Menehunék, törpe, alacsony, alig egy méter magas férfiak és asszonyok,
durva, vörös, kellemetlen arcúak voltak.
Állítólag hegyoldalakon, fák odvaiban, barlangokban vagy egyszerű kunyhókban
élnek. Kerülték az embereket. Rendkívül szorgalmasak, de mindig csak éjszaka
dolgoztak. Tökéletes építők és tökéletes kőfaragók voltak. Ha elkezdenek
valamit, általában még ugyanazon az éjszakán be is fejezik. De akire
megharagszanak, annak a munkáját tönkreteszik.
|
10
