3.

AZ ÓKOR ISTENEI ÉS A FÉNY

Ha igazán meg akarjuk fejteni az ókori írásokat, akkor nagyon sok dolgot kell tüzetesen felülvizsgálnunk. De nagyon kell vigyáznunk a forrásanyagokkal, hiszen ezek különféle rögeszmék, dogmák, nacionalista törekvések, materialista ferdítések, és vallási fanatizmus által is befolyásoltak lehetnek. Elsőnek a sokistenhit, a politeizmus réme áll elénk, majd a tésztaszűrőt is kultikusnak nyilvánító materialista dogmatizmus.

Azt kell felderítenünk, hogy ezek az ősapáink hogyan gondolkoztak valójában, de most minden előítélet nélkül. Ma a keresztény világban pogányoknak, a mohamedán világban hitetlen gyaurnak, a zsidó világban gojnak mondják ezeket az ősi népeket, de az ószövetségi idők előtti őseink nem voltak pogányok. Nem a mai értelemben vett keresztények voltak, de nem voltak pogányok. Ma hitüket károsnak, sötétnek, vérengzőnek, gonosznak harsogják, de a harsogóknak már fogalma sincs arról, hogy miben is hittek, milyenek is voltak valójában. Mindenhol több isten hitről olvasok, és ahogy előbbre haladtam az ismeretszerzésemben, úgy vált egyre gyanúsabbá ez a dolog. Egyszer egy indiai filozófussal beszélgettem, és ő valójában arról biztosított, hogy az indiai vallások nem több isten hívők, hanem egyetlen istenben hisznek. Ahogy ez ügyben kutatni kezdtem, rádöbbentem arra, hogy igazat beszélt. Ez itt, a sumér anyag tanulmányozása közben is egyre jobban felerősödött bennem. Sőt, az is nyilvánvalóvá lett, hogy a sumérek keresztények, az őskeresztények voltak, de akkor még nem az egypólusú Jézusi irányzat uralkodott a kereszténységben, hiszen ezt a prófétát (már az akkori időben) későbbre várták. Eljött. De csak kevesen örültek ennek. A következményeket ismerjük. Tudvalevő, hogy Jézus előtt is voltak igaz próféták. Utalnék itt Illés prófétára, aki később keresztelő szent Jánosként jött vissza, Zarathusztrára, Mardukra, vagy Hermész Triszmegisztoszra, vagy a nagy Buddhákra. Ők mind isten fiai voltak, mint ahogyan fél évezred múlva Mohamed próféta is. A nagy próféták ma is élnek. Itt, közöttünk. A régebbi dogmatizmus hívei pedig ma is olyanok, mint Jézus idejében voltak.

Nap Istan

Egy előző lapon vizsgáltuk az AN (ég) jelentésű jelet és a Nap jelét is. Itt most úgy írtam, hogy ISTAN. An is az ég. Csakúgy a játék kedvéért. Mert az EN is eget jelent, csak a másikat. Eszembe jutott a egy másik létige, amelyet egy szintén ősi eredetű nép, a gót használ. Mindenre használja, tárgyra és élőre egyaránt. IST (ném. van). Ez az angolnál IS. Egy T-ben különböznek, ez nálunk a múlt jele. A múlt mondjuk lehet a MUL múltideje. A múlik is ikes ige. Múl-ó, múl-ás. Ezek sumérül és magyarul is értelmesek.

Az IST-AN (IST-EN) van-ég, Isten-ég, van-tűz értelmekkel szólaltatható meg. Utalnék arra, hogy Mózesnek "lángoló csipkebokor" alakjában jelent meg az Isten, és így a tűz beszélt hozzá. Ez olyan hihetetlen, hogy igaz lehet. Ugyanakkor Illés prófétának nagy robajjal és minden irányban forgó kerekeken landoló égi szekéren jött. Azért az is érdekes, hogy Helios, a görögök Napistene is tüzes szekéren közlekedett. Vagyis a szekér motívum az ókorban gyakori.

Ez úgy elsőre ellentmondásosnak hathat, de talán mégis fel tudjuk oldani. A szekér is tüzes. "Mintha a mindenható zúgását hallottam volna", mondja Illés. A fenti képen a Nap jelét hat ékkel írták, de érdekes, hogy van egy másképp értelmezett, de nagyon hasonló fizimiskájú jel is, amit vettünk már.

ap, ab ász

Ez a jel öt ékből áll. De ne felejtsük, az egyes ékjel jelentését, amit szintén Istennek fordít a Labat szótár. Ez az egyes jel asz, dil, dili, til, rum, rú, ina, ár, dál, ti, in, sún, híl, aná hangzósításokat is kapott. Ez az alapjel jelenik meg minden jelben, mert minden ebből építkezik. A másik jelet ritkábban használták, de az is fontos szerepet töltött be az írásukban. A felső ap (ab) jel az apa szavunkban él tovább, ahol a szóvégi A az őst jelenti. Ennek logikus párja az anyó szavunk. Ahol az A szintén az "ős" értelemmel bír. Akkor viszont a másik jel ejtési próbálkozásai közé fel kell vennünk az any (AN, ANO) ejtést is. Ezt erősítik a Teremtők indiai elnevezései is.

A két teremtő a R'k Védából.  Anyonyábháva és Atyatábháva .
A nyilak a forrásokra mutatnak. Ez egy kék és egy piros kúppalást. A kék az Atya, a piros az Anyó.

A nevek kezdetei magyarul is jók érthetőek. Atya és Anyó. Ezeket az írásos emlékeket nem számolták fel, és még mai is tudjuk a helyes kiejtésüket. Itt mindenesetre két teremtőről beszélnek. Keresgéltem a szótárban és találtam néhány grafikus jelet, amelyek gyanúsak ez ügyben, de találtam egyet, ami egészen pontosan ugyanezt az elvet rajzolja fel. Előkerestem egy régebbi weblapról a párját is, amit a számítógépes modellezésnél kaptunk.

ád, át, gir grafikus "elődei". Ez a két jel egyértelművé teszi őseink üzenetét.

A mi 10 évvel ezelőtti számítógépes modellünk így festett.
Akkor a fenti ábrázolást még hírből sem ismertük.

A teremtő a magyar szent koronán. 64 ilyen csepp alakú almandin tűzjel van rajta.

Ez egy nyolcszirmú fénymotívum egy eleme a magyar néprajzból.

Ez nem más, mint egy fénysebességnél háromszor gyorsabb időforrás hullámtere. A vízszintes elemek (keresztcsíkozások) azért kerültek a csepp alakúra formálódó időrendszerben, mert a paraméterezés során valamivel a forgást is bele akartuk vinni programba, de azt valahogyan ábrázolni kellett. Aki jól figyelt, az már észrevette, hogy a csepp belsejében a sumer alakban egy teljesen szabályos keresztény szimbólum is megfigyelhető. Erre már régen rájöttünk, és akkor (évekkel ezelőtt) az alanti kép készült, mert már tudtuk, hogy a kereszténység ősi gyökereit találtuk meg, amely a hit mellett "a relativitás-elméletnek" is az alapja. Ez nem fogja meggyengíteni az ősi hitet, hiszen ezzel megérthetjük a világot és természetesen Istent is. Isten mindent a saját képére teremtett. Ilyen fényelemekből. Ezt őrizgeti féltő gonddal a népművészetünk.

A teremtés női fele egy másik teremtő. Nem alárendelt, és nem kevésbé fontos, mint az Atya. Őt még a miénknél sokkal fejletebb technikával is nehéz lenne a mérés szintjére citálni. A számítógépes dinamikus dimenziómodelljeink vezettek el minket arra, hogy kell lennie egy olyan másik időközegnek is, amelyik kettéválásra, és visszafordulásra készteti az Egyet, mert különben nem alakult ki a kívánt maradandó rendszer. Az Anyó teremtésben nem aktívan, hanem passzívan vesz részt, mert a jelenforrása (ami az időrendszerét kelti) a hihetetlen sebességgel száguldó kúpos múltterű rendszer csúcsán halad. Semmi mást nem csinál, csak száguld és tágul, de speciális hátrahagyott múltterében, kiáradásában tud csak létrejönni a kezdet. Az egymásba rohanó teremtők egy speciális fénykvantumot (fénylényt) teremtenek, pontosabban kettőt. Egy jobbost és egy balost. Az a mindenható, vagy mai terminológiával a téridő (téridők, mert egy balos antitér is keletkezik). Ezek a magukba visszaforduló fénylények az universusok. (Universus (lat.) = önmagába visszaforduló. Az universusban az egyből hat lesz, ezért a hatágú a DIN-GIR. A gir szóelemet a girland szóban ismerjük, ami karika alakú virágfüzért jelent. Ez a szóelem szerepel a a sumer ÁD, ÁT, GIR jelben. Innen ered az ősi dinasztia szó is. DIN-ASZ-TI-A. Ebben persze tagadhatatlanul szerepel az isteni eredet is. Ebből az A és az ASZ tagokat már vettük. Dingir jele a hun-székely rovásírásnak is van, amint az az első lapon már láthattuk. A százas számjel az. Labat láthatóan keveri a Teremtő, és az Isten fogalmakat, hiszen a kettő merőben eltérő dolgokat takart a régmúlt időben. A dolog nem olyan súlyos, mert a hat (időmásolati) atya lényegében egy, de nem egy fi-ú szerepel benne, hanem öt (6 helyen). No és ne feledkezzünk meg a rendszer közepében a női típusú, az egész rendszer fennmaradásában elengedhetetlen szerepű forrásról sem. A hat kelti az egyet, az egy kelti a hatot. Ez a szentlélek, és ezért fonott és hatágú a Dávid csillag is. Ezért van egy pont a közepében. A források egymás nélkül megszűnnek.

Labat láthatóan egy csoportba sorolta a csillagokat, ami első lépésnek érthető is. A jelet DIN-GIR névvel illette, és minden dingírt vagy csillagnak, vagy istennek nevezett. Az egyes csillagok valójában mást jelenthettek, mint ahogyan a minden üldözés ellenére mégis fennmaradt rovásírásunkban látszik is. Itt a mi rovásírás ezresünk látható. Nagyon érdekes és bonyolult a jobbra fenn szemrevételezhető "nyolcszirmú virág", mert minden szirma duplán van rajzolva. Ez hitetlenek szemében persze bizonyára egy túltenyészett vagy genetikai hibás margaréta, miután még a közepe is megvan. Pedig ez nem más, mint egy polarizált fénykvantum. Mint a jobbra lenn látható ékjel, vagy a rovásaink ezrese. A két másik (sokágú) pedig valóban csillagot, vagy Napot jelentett. Hiszen a Nap is csillag, csak közelebb van, mint a többiek. Minden kiáradás fiú vagy leány típusú. Ezek minden topográfiai jellemzőjükben hasonlatosak, kivéve a perdületüket. A bal felső sarokban lévő kis ékjelecske már jó ismerősünk. A DIN-GIR, AN, SA hangzósítás mellett ILU-nak is olvassák amit Labat (Dieu), azaz Isten szóval fordít. Az ász hangzósításainál ez így néz ki. Azért a biztonság kedvéért még egyszer felidézem.

AP-LU (fr: fils=fiú) DIL, ASZ = isten, egy. Ez az "isten" a sumer hangzósítása jelnek,
és egy francia kutató gondolta így... De ő nem tudott magyarul.

DE itt van egy kis bukfenc! Elővettem a szótárakat, mert kíváncsi lettem! Fil=cérna, fonal, szál; File=sor; Filet=háló, szelet, csavarmenet; Fille= leány, Fils= fiú (minden fogalom stimmel!!) Még a DIL = isten, egy megfejtés is teljesen jó! Itt már nem szabad megállni! A szál az istenre fura kifejezés, pedig ez nem más mint az az egész univerzumunkat a legkisebb részecskéig behálózó időszál rendszer, amit úgy is nevezhetnénk, hogy szálszerű univerzum. Ezt kóstolgatta a Kaluza-Klein elmélet a stringekkel. A csavarmenet: az időforrások perdületét jelenti. Vagyis a franciák is őrzik a teremtést a nyelvük mélyén. Talán nem is sejtik...

Találtam még "teremtős" grafikai jeleket, de itt az alsókban egy-egy kettős középvonal, vagy egy palásttal párhuzamos belső palást is van. Labat (ejtsd:lábá) két mezopotámiai város nevét írta alá, de ennél többnek kell itt megbújnia! A teremtési zóna folyamatos tovább haladása bújhat mögötte. Lásd: győri lelet; Ereklye - Bizonyíték ág.

ZU (idú) tudni, tanulni, ismerni, erő, győzelem, tudás, bölcsesség, (AB-ZU: rontó, oceán)

KÚS, SU; test, bőr, hús, éhség, emel, család, denevér

Itt megjelent a SU, ABSU kifejezés. (I-DU) (I a fiú, DU csinál) (ezzel rokon az i-dő szavunk). Ezzel rokon a nagyon gyakran használ du angol segédige is, ami tesz, csinál értelmű, vagy az olasz fa rokon jelentésű szó. Hangzásra eltérőek, de a Teremtő maga a fa, az élet fája. Az égig érő fa. KÚS a kusiták földje is volt.

Su Egyiptomban is szerepelt, a Levegő (vagyis a téridő) Isteneként. A Fiút személyesíti meg. Szó szerint; üresség, fény. Azért üresség és fény is, mert a fény soha nem volt és soha nem lesz anyagi. SU az egyiptomi mitológiában az eget és a földet elválasztó levegő istene. Felemelt karjával az eget tartja. A héliupoliszi Enneádába tartozik, apja A-TUM (RÉ- A-TUM) Nővére és felesége TEF-NUT. Gyermekeik; Geb a földisten, és Nut az ég megszemélyesítője. Su elválasztotta őket egymástól; Nutot felemelte a magasba, Gebet lenn hagyta. Atum- Ré útitársa és védelmezője volt, szoláris sárkányölő (párhuzama vagy megfelelője; sárkányölő Szt. György), Marduk és Tiamat a kozmikus sárkány. A Halottak könyve az alvilági bíróság egyik tagjának tünteti fel. Amikor Tef-nut a Napszem sértődöttségében elmegy Núbiába, Thot oldalán Su is elmegy érte; pávián képében dallal és tánccal csalogatja vissza Egyiptomba. Tef-nut visszatérése után házasságra lép Su-val, mire ismét kizöldül a természet. (Su Onurisszal azonosult). (Mitológiai lexikon)

Szép mitológiai történet, de ezek a testvérházasságok, meg vérfertőzések elvetemült dolgokat sugallnak. Pedig csak idődimenziók folyamatairól, és ölelkezéseiről van szó. Ezért veszélyes az előítélet és a félműveltség. Ez alól szerintem egyikünk sem mentes. Ezért kell mindent objektív módon tisztáznunk.

AB-SU (sum) AP-SZÚ (akkad) (AB-SU, vagy EN-GUR-RA temploma Úr városában) a Földet körülvevő óceán ura. AB-SU ura EN-KI, a bölcsesség Istene. AB-SU titkos, valahol a mélységben rejtőző helynek is számított, ahova az istenek nem juthattak le, és ahol a titokzatos és hatalmas ME erők rejtőznek. Az élet ősoka, az őselem megszemélyesítője TI-A-MAT férje, akivel "vizeiket" egybekevervén megteremtik az istenek "régi nemzedékének" első tagjait; Lahmut és Lahamut. (jobbos tér - balos antitér) Ebből kiderül, hogy Ab-su nak is van SU tulajdonsága, Víz és Tűz természete (mint minden rendes tachionnak) kettőjük közös rendszerében ("közéjük szorulva" születik a tér és az antitér. (Nem hipertér!) LA-HA-MA=vizidémon. J.Böhme vízszellemnek nevezi egy teljesen más terminológiával, nevekkel és történésekkel leírt teremtési könyveiben. Erről a Terembura más zónáiban lehet bőségesen olvasni.

A LA-HA-MA vizidémonok. Az En-ki és a világrend lahamák a mítosz szerint ötvenen vannak. Az Inninről és MÉ-ről szóló szóló mítoszban EN-KI égisten EN-GUR-ra (AB-SU ellentett szinonímája, antitér) öt lahamáját küldi (az Istennőre). Az "Enuma elis" akkád kozmológiai elbeszélő költeményben Lahmu és Lahamu, a két isteni "szörny". Az egyik késői akkád istenlistán a Lahmu névvel Éa isten félig hal, félig ember szolgáját (KU-LU-LU) nevezik meg, és rajta kívül Gula istennő félig kutya félig ember alakú kísérőjét hívják így.

SU a struktúrált vízszerű (hanghullámokhoz hasonló, gömbszerűen, longitudinálisan) terjedő időközeg. Persze az óceán sem a "Csendes", de még csak nem is az "Atlanti". A mondák csak a szűk képzeletűeknek szólnak a földi óceánokról. AB-SU az atya kiáradása, ami a fiú. Amikor az idő a kiáradási pontot elhagyta, csak akkor nyilvánul meg a mi világunk számára. "Aki engem lát, az Atyát látja" mondta Jézus. Mert az atya egyedül látható formája ő maga volt. Nem beképzeltségből mondta. Tényt közölt. Mint amikor azt mondta, "te mondád". Jézus lélekneve ÉL.

Júj! Találtam valami jót, valami nagyon idevágót!!

Az an és az il után ÉL is szerepel, de felfedezhetünk több, a földi nyelvekben használt névelőt is (il, le, al). Hát persze, ki a csuda hallott emberszerűen kihalt és mégis halhatatlan istenekről. A halhatatlan az halhatatlan. Vagyis most is él. Az összes mitológia összes szereplője. Az an, one, un, una, uno, ogyin, ein mai nyelveken egyet jelent. A fenti jelet csak "istennevek előtt" használták. Főnév és névelő. Ez nem egy, hanem három jel. De amennyiben figyelmesek vagyunk, itt egy halad jelet húztak át egy másmilyen egyessel.

A teremtők neve előtt nem ezt használták!!! Annak más volt a jele. Azért nem hagyhatták el az istenek a Anyát, a Tiamatot, mert ott megszűnik halhatatlanságuk, sőt a létezésük is. Az már a titkos ME zóna. Einstein úgy nevezte, hogy MÁS. Azt meg így írták:

Ez a más jele. Ez lényegében egy kis kereszt.

Egyszóval Isten, a fiú (leány), a hal halad, mozgásban van, de erőtere határolt. A ME határolja. Mi még a Naprendszert is csak felületesen ismerjük. Az ősapák pedig az Univerzumon kívüli titokzatos zónáról is tudtak. Micsoda különbség! Ebből talán az is kiviláglik, hogy miért kutatjuk az ókori nyelvemlékeket.

LEVELEKKÖVETKEZŐ LAP

ALL RIGHTS RESERVED ©