HATODIK TEXTUS

»1.« Amikor így emlékezünk és ismerünk, akkor minden lényt undorítónak találunk, az egyik a másikat utálja és ellenségeskedik vele.

Az ötödik erőről ír. A részecskék kifelé áramló időtükreinek felszíne közelében még oly dinamikus turbulenciák uralkodnak, ami a részecskéket egy határon belül nagyon intenzív eltaszítódásra készteti. Ez az ellenségeskedés és az utálat. A részecskék belsejében rabul esett fénykvantumok minden belső visszaverődés során jellegzetes időkupakot röpítenek tovább az eddigi mozgásuk irányába, amely jelenség további taszítódást vált ki a nagyon görbült terek megközelítően négyzetesen egyre növekvő vonzóerejével szemben. Ez az erő a részecskék felszíne közelében fellépő ötödik hatvánnyal való taszítás következtében egyensúlyi állapotot vált ki a részecskék között, így az atommagban a protonok és a neutronok közel vannak egymáshoz, de nem érnek egymáshoz. ***

»2.« A másik lényben minden akarat a turba nélküli tisztaságra sóvárog, benne mégis turba van, és a másiknak utálatos. A nagyobb erő ekkor a kisebb fölé kerekedik, és rabságban tartja, s emez menekül előle. Az erős uralkodik a gyengén, a gyenge pedig menekül és hajcsára szándékát kutatja, szabadulni szeretne a kényszertől, s ilyen módon minden teremtmény a misztériumban az elrejtett célt kutatja.

Itt kiderül, hogy a protonra és az elektronra gondol. Az elektron a másik (a proton) tiszta belsejébe vágyik, hiszen interferenciái késztetik erre. Ez mint elektromos tulajdonság közismert. Az erősebb (az 1836-szor nagyobb tömegű) proton nem engedi magába, amitől (együtt) neutronná válnának, hanem keringésre készteti maga körül, vagyis egy hidrogénatom kialakulásáról olvashatunk. Az Univerzum atomjai mindenhol hasonló elven működnek. Az újra neutronná válás csak extrém feltételek között lehetséges, de a folyamat megfordítható.

p⁺ + e^- <--> n⁰

A reakció ugyan reverzibilis, de nem jön létre mind a két irányban automatikusan. A Világegyetemben valószínűleg csak elektromosan neutrális részecskeszimmetriák születnek nagy számban (neutron, tau neutrínó, müon neutrínó, elektronneutrínó), de például a szabad neutronok percek alatt elbomlanak protonra és elektronra. Ezután a kiszabadult elektront a protonja örökös rabságban tartja, de nem lehet meg nélküle, hiszen egymás dimenzióvilágának keltői. Várhatóan a neutrínók ugyanúgy alkothatnak neutrínóanyagot, mint nagyobb testvéreik, és ez a szubtilis anyag minden valódi (általunk normálisnak tartott) anyag által keltődik, de mi egyenlőre még az anyag vizsgálataiban is meg vagyunk rekedve. Ez csak a szemléletünk merev dogmatizmusának feladása után változhat meg. A szubtilis anyag (pld ilyen alkotja az auránkat) az anyag által keltődik, és azzal fraktális időkapcsolatban is marad az időszálakon át. várhatóan ezek a szubtilis atomok is keltenek még kisebbeket. Ugyanígy elképzelhetők szubtilis fénykvantumok is.

»3.«Úgy keletkezett pedig e világon minden kényszer, hogy az egyik uralkodott a másikon, és nem a legmagasabb jó parancsolta vagy rendelte kezdettől, hanem a turbából növekedett; s a természet maga lényegének tekintette, amely belőle született, s úgy rendelte, hogy a megragadott uralom továbbra is szülessék. E születés ezután királyi uralomra tett szert, s attól kezdve a szakadékot mint Egyet kutatta egyre, míg császári monarchiává nem lett. De még tovább emelkedik és egy akar lenni, nem pedig sok. Mert bár a sokban van, az első forrás, amelyből minden született, mégis uralkodni akar mindenen, és egyetlen úr akar lenni minden hatalom fölött.

A részecskék folyamatosan belülről születnek, és rendszerterük állandóan aktív. A szubkorpuszkuláris evolúció során egyre több proton, elektron és neutron alkot egyre bonyolultabb atomi, majd molekuláris struktúrákat. A molekuláknál bonyolultabb rendszerek nem keletkeznek, (természetesen ide kell értenünk a komplikált térhálós molekulákat is). A kristályok világa különös önépítő struktúra, de ez a jelleg a vírusok önépítő és regeneráló tulajdonságában is felismerhető. Az alapelv változatlanul hat az atomokban és az makrokozmoszban. Az interakciók csak látszólag alkotnak összefüggő anyagi rendszert, folyamatos megfoghatóságot, hiszen a részecskék nem érnek egymáshoz és egy atomban az elektronok az atommag méreteihez mérten hatalmas távolságokban keringenek rabtartójuk körül. A részecske megszületése során -amellett, hogy centruma továbbra is élteti a szimmetriarobbanasát- furcsa, egy királyi koronához hasonló geometriai alakzatokat is generál. Ez az alakzat később négy öreg tölgyfára is emlékeztető alakzatba is, -császári monarchiává- terebélyesedik, melynek "koronája" már a részecske felszínének kialakításában játszik majd szerepet. Belsejében sok állandóan keletkező és szétoszló időfoszlány (KVARK) is keletkezik. A keletkezés az egyre tör, mivel ahogy az általa generált bonyolult időpopulációs sokaság gravitációs hullámai elhagyják a turbát, a részecske felszínén szétmálladozó időtükreit, belépnek a Világéterbe, a változatlan és változtathatatlan békébe, nyugalomba, a sabbatba, a szabadságba. (Ilyen terminológiákon őrződik az esemény a szakrális és a hermetikus irodalomban). A részecske felületét elhagyó térréteg hullámok ugyan nem változnak többé, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem is változtatnak! A kezdeti (központi) forrásrendszerük által kiindult robbanó szuperszimmetriájuk sajátterük világformáló erejével a végtelenbe is kiterjeszti a hatalmukat. (Így jutnak újra és újra az Egybe). Ez a hullámáradat háborgatja az Egyet. Ennek ellenére az Egy rendszere tartós szerveződés marad, és hatalmát az jelenti, hogy ő tartja és kelti az Univerzumot. Universus (lat.) sajátlag egybefordultat jelent, de mindenséget is, és azt is, hogy mindannyian, együtt. Ez időgeometriai meghatározás is. A görcsös materialisták ezt talán nem tudták?! ***

»4.« Mivel ez a törekvés kezdetben egy uralom volt, de az időben az esszenciák szerint a sokaságban szétvált, azért a sokaság ismét az EGYET keresi, és a koronák hatodik számában, azaz az alakzatok hatezredik évében megszületik: nem legvégül, hanem ama napnak óráján, amikor a csodák teremtése bevégeztetik.

A neutron bonyolult belső világát nem valami megfogható dolog tölti ki, hanem egy megfoghatatlan, fortyogó, kevergő, örvénylő időrendszer, amelyben közel egymillió forrás "éli" az egyéni "életét", él és meghal. Ezért olvashatunk sokaságról, mert itt átlagosan 740000 forrás kavarog. Az időben keletkezett és időből áll az egész. Csavarodási irányuk szerint kétféle esszencia van, jobbos és balos. Ez a kezdeti forrásnál még csak jobbos volt, de az oldalbordából, Az Ádám nevű forrás teréből már a keletkezés elején kivált az alaptér hatására egy balos forrás: Éva. A csodák teremtése akkor végződik be, amikor kialakul az első teljes részecskeciklus, és a keletkezés visszafordul a kezdetekhez, amivel majd az egész procedúra előlről fog kezdődni. A hatezer év (meg egy kicsi és fél) pontosítva 6378,5 év. Legyen ez a proton sugara! (Ez a Föld sugara km-ben....) De ez itt időbeli távolság ... Hiszen az egész időből áll! Miben is adná meg? Fényév per köblábban, vagy literben!? Biztosan összefüggésben áll a részecske teljes arányrendszerével is, a Földgömb makroszerkezetével is és talán az emberi történelemmel is és meglehet, hogy az egész Univerzum szerkezetével is! És ami időből keletkezik az az időforrásainak bonyodalmas rendszertörvényei szerint létezik, és így világának eseményei időrendszeri hasonlatokkal írhatók le szemléletesen. A részecske az ókori filozófiában: a FÖLD kódszóval van takarva, így arányait értelemszerűen a Föld sugarához -mint alapmértékhez- arányították. ***

»5.« Ez a következőt jelenti: amikor a turba csodái bevégződnek, születik egy úr, aki az egész világot kormányozza, de sok tisztségviselővel.

A turba csodái a részecske felszínén végződnek be. Eddig tart a materialista felfogás részecskéje. Ettől számítva kezdődik a részecske transzcendens, "végtelenig" táguló Világegyeteme. Itt megszámlálhatóan végtelent kell érteni. A részecske megszületésétől expandáló sajáttere, így hatalmas, de nem végtelenül nagy. Mit is értsünk az alatt, hogy az egész világot kormányzó úr, de sok tisztségviselővel ? Ez az úr az a fraktálgyökér szikra, az az isteni szikra, ami még az isteni, majd az emberi fraktálról szakadt le. Ez a részecske nukleáris megváltója. Ez minden részecskében jelen levő újra és újra születő Ádám, (aki Krisztus is, vagy az Ádámban született Krisztus) újra és újra nagy sokaságot, tisztségviselőt kelt. ***

»6.« És mindenelőtt az önmagát növelő fensőbbséget és parancsolót fogják keresni, mert az addig alul lévő kicsi is elérkezett céljához. Most pedig szétválnak, mert célhoz érkeztek, és nincs megtorpanás vagy visszavonás.

Mi volt a cél? Az anyag léte. Most, hogy kialakult a részecske felszíne, elindulnak térréteg hullámai -gravitációs mezői (ez alatt nehogy szimpla newtoni vonzódást gondoljon valaki!) a végtelenbe, hogy eljussanak a tér Szent centrumába, ahol a végtelen távolban egy mérhetetlenül kis helyen, egy megfoghatatlan parányban -egy különleges kis fotínó közepén- ott trónol a világ fenntartója, a tér állandó szülője. A felszínt elhagyva nincs megtorpanás, avagy visszavonás. A gravitációs hullámok a továbbiakban nem változnak, csak változtatnak. ***

»7.« Így fogják keresni a turbát, a teremtmények bőszültségét is, mert a teremtmények undorával szintén elérte célját. És a célban, a koronák számának közepén, a hatezredik évben nyilvánvalóvá lesz, inkább kicsivel később, mint előbb.

Így jutnak el a részecskék terei egymáshoz, aminek nagyon sok információátadási következménye is van. Az undor, az ötödik erő szintén fontos jelenség a részecskék környezetében, hiszen ez teszi lehetővé a békésen működő atomokat. A második mondat a neutron abszolút rendszerében adja meg azt az időt (mostmár pontosítva), ami alatt egy részecske kialakulási procedúrája lejátszódik. Logikusan csak ez lehet az alapmérték. A koronák a mikrovilág geometriai alakzatai (a neutronon belül), a cél a részecske felszínének kialakulása. Az év természetesen nem naptári évet jelent, hanem időbeli "távolságmércét, mértéket". Ebből kell a hatezer és egy kicsivel több. ***

»8.« Azon a napon és abban az órában, amikor a teremtés a misztériumban befejeződik, és a misztérium (az örökkévalóság tükre) a csodák közé helyeztetik.

Az örökkévalóság tükre, a várvavárt csoda, a részecske felszíne elkészült. A semmiből lett, az IDŐBŐL, és abból is áll: semmiből. Így ez az egész, ami bennünket körülvesz, a semmi élet-halál harca a semmivel. Kedves Olvasó! Ha itt kétségei támadnak, gondolja újra végig azt, amit eddig olvasott. Vizsgálja meg, mi a TÉR? - Transzcendens semmi. Mi az ENERGIA? -transzcendens semmi. Mi van egy RÉSZECSKE belsejében? Transzcendens semmi. Görbült tereket generáló időforrások százezrei - ez is transzcendens semmi. Mi építheti fel a részecskék felszínét, ha belsejükben sincsen más mint: színtiszta idő? Az idők ellentmondásos tükre, a turba, a megfogható és megtapasztalt... - a transzcendens semmi! Mi hagyja el őket a végtelenbe távozva? Gravitációs hullámok. Ez sem más, csak - a transzcendens semmi!! Teljes a leltár. Azért nem kell elkeseredni! Úgy szép az egész, ahogy van! Mert ez a MINDEN. ***

»9.« Ez a hatodik napon délben történik, amikor a misztérium csodái megnyílnak, megláttatnak és felismerszenek. Ekkor a tisztaság a turbát kiűzi, mígnem a kezdet a végbe lép, s a misztérium csoda lesz az alakzatokban.

A részecske kialakulási periódusát a szerző itt öt és 3/4 napban való bontásban jellemezte. (Ádám ciklus 1000-70.. ?930 év?) A misztérium csodái az anyag részecskéi, a teremtmények. Ez a föld, amiből Isten teremtett. Ekkor, a öt és 3/4-dik napon kész, és megláttatik. Megjelenik az időtükör, a turba, az ördög, a gonosz, az ellenségeskedő terek gyümölcse, a láthatóság és a megfoghatóság. (A mitológiában: Májá fátyla, Ízisz fátyla; ez egy elmondhatatlanul vékony, de elszakíthatatlan, átjárhatatlan valami az ókori írások szerint). A tisztaság (a saját Vízözön), a mindent fenntartó idő ekkor -itt- utoléri az időtükröt, és kiűzi a turbát, szétmállasztja, megállítja a szimmetriarobbanást, és a virtuális megfoghatóság további növekedését. A kezdet a végbe lép. ...és a vég a kezdetbe, hiszen a forrásrendszer ami a részecskét keltette előlről kezdi -folytatja- annak keltését. Itt van elengedhetetlen szerepe a tér egyedi geometriai struktúráinak. Alfától az omegáig. Minden Istenből áll! Hiszen ez az Én testem és vérem... egyétek és vegyétek. Én magam vagyok a szádban a kenyér, a bor és a hal is. És Te is Én vagyok... Hiszen az Isten magamagából alkotott meg mindent! Így érthető? A hívőt is és a materialistákat is! Nem hiszi valaki? Nagy ügy. Majd rájön, hogy a rész mégsem az egész, de akkor már meg is bukott! Repetitio est mater studiorum. ***