5 rész
A FÖLD ELEM   

A mező megfogható része, az anyag tartománya ez, és persze ugyanúgy köze van a szántóföld földjéhez, mint a Föld nevű bolygóhoz is. Mert mindez anyagból van. Ha kiindulásul egyedül az idő szolgált, akkor nem kell hozzá sok fantázia, hogy a világ - a megfogható világ is - ebből kellett hogy kialakuljon. Erre fennen utal az a tény is, hogy a részecskék roppant dinamikus valamik. A címképen egy erőteljesen asztrológiai ihletettségű kép van, és látszik az, hogy a szerző tudott valamit a valamikori titkokról, de mint ahogy ezt nagyon sok esetben láthatjuk, azt festette meg, amit olvasott valahonnan, és ezt bőségesen kiegészítve a saját fantáziájával. Sok idevágó képet találtunk, de mindegyiken látszik az, hogy az alkotónak már nem állt rendelkezésére képi ábrázolás. A Zohar-ban ugyanúgy megtaláltam, mint ahogyan Shifra di Ceniutrában vagy a Bibliában is.

Ha a régészeink értenének a fizikához, vagy a fizikusain értenének a régészethez, akkor már régen rábukkanhattak volna arra, hogy a világ működését valamikor valakik már megtanították az emberiségnek, de sajnos minkét szakma olyannyira el volt foglalva a saját nagyságának magasztalásával, hogy erre sajnos nem kerülhetett sor. Az evolúciópártiak és a klerikálisok harca is sokat rombolt a közös értékeken, mert minkét fajta minden áron győzni szeretett volna. Így azután a sok bába között elveszett a gyerek. A baloldali csaton érdemes megfigyelni azt, hogy még a superstring is rajta van, mivel elágazó ez a furcsa kígyó. Jellegében nagyon hasonlít a címábra kígyójához, és persze a kelták energiajeléhez is. A jobboldali csat az elvet és a forrást is őrzi. Azt is mutatja, hogy a végtelen és a semmi egy helyre esik. Ezt még emészteni kell egy kicsit...

A keltáknál ugyanúgy megvan, mint a majáknál, vagy a toltékoknál is. A kígyó címképen két állati formát ölel. Nézegettem, de nem tudok rájönni mit is akar a művész ábrázolni, ürgét, vagy mást, de ez a két állat és a kígyó az elektront takarhatja. A kék mezőben öt kör van. Ez a teremtés öt napja. Az is érdekes, hogy a dolognak köze van az égbolt csillagképeihez is. Ez a hihetetlen dolog abból ered, hogy a világegyetem fraktális eloszlású, vagyis a mikrovilágból a makrovilágba haladva önhasonló struktúrába rendeződik.

A Föld elem sem áll másból, csak a kiindulási valamiből, magából a létezésből és léteztetőből, az időből. Nincsen benne más, mert kvarkok sem állnak másból, csak időből. Nagy varázslat ez, amely nagyon megtévesztően tud viselkedni. A tartós részecskék olyan időörvények, amelyek minduntalan vissza-visszatérnek a keletkezésük kiindulási pontjához, majd újra és újra eljárják a teremtés varázslatos táncjátékát. Egyetlen hidrogén atom is sokszázezer időforrás tüneménye, és ezért ennyi dimenziós is, miután minden időforrás egyenértékű szereplője ennek a keletkezési táncnak. Így azután a mai felfogásban le sem lehet írni. Ráadásul ezek a térszerű dimenziók igen rövid életűek, leginkább az emberi társadalom és a történelem hasonlatát lehetne például felhozni, de csak olyan értelemben, hogy a társadalom tagjai állandóan születnek és meghalnak, de maga a társadalom sokáig fennáll. Itt a születés folyamata a részecske centrumában kezdődik, és a halál többnyire a felszínén. Itt csak a megfoghatóság korlátozódik egy méretre, mert a források által keltett hullámvilág "végtelen" életű, vagyis hatalmasra nő. Egy részecske ugyan kicsike, de a hullámtere nagyon is hatalmasra nő, mondhatjuk, maga is egy Univerzum. Táncát a téridő alapja nélkül nem tudja eljárni, mert az a szimmetriarobbanás, ami magát a részecskét jelenti, csak ezzel együtt értelmezhető, nélküle nem is létezik. Így egy téridő nélkül maradt részecske azonnal megsemmisül. Nem alakul energiává, hanem eltűnik a létezésből. Ugyanez történik a benne felhalmozott fénykvantumokkal is. Ezek szimmetriarendszere sokkal egyszerűbb, de mivel ezek is a térben született szimmetriák, ezek is értelmüket vesztik a tér hiányával.

A téridőről a Levegő-elem leírásánál írtunk. Az általunk ismert fény is a téridő kategóriába tartozik, de már csak a téridőben jöhet létre. A téridő is fénykvantum.

Az anyag és az energia (fény) önálló, egymástól független létezők, és nem alakulnak egymásba. Az anyagi részecske megsemmisülése esetén úgy tűnhet, hogy maga a részecske alakult át fénnyé, vagyis energiává, mert a benne felhalmozott rengeteg fénykvantum szerte-szét rohan, de az az igazság, hogy nem ezek a fénykvantumok nem ettől az eseménytől keletkeznek, hanem akár évmilliárdok óta létezhetnek, ugyanúgy, mint az éppen elpusztuló, megsemmisülő anyagi részecske. Akár a fényről, akár az anyagról is elmondhatjuk, hogy nagyon tartósak, de semmiképpen sem állíthatjuk róla, hogy végtelen idők óta léteznek, és azt sem, hogy végtelenségig fognak létezni. Úgy a fénykvantumoknak, mint ahogyan az anyagi részecskéknek is megvannak a saját létezési korlátai. Mindkettőt források, méghozzá virtuális források léteztetik, ez az oka a fenti szokatlan kijelentéseknek. A virtuális forrásokat mindig a sajátidőbe való visszacsatolás szüli újjá, és csakis a sajátmúlt alkalmas ezeknek a bonyolult önléteztetési rendszereknek a működtetésére. Úgy is mondhatjuk, hogy a részecske azért létezik, mert már az előbb is létezett. Ezek az időhurkok roppant rövid idejűek. Összemérhető idejűek azzal, amennyit a fénysebességgel terjedő időhullám a részecske centrumából a felszínéig megtesz. Akár tartós részecskéről van szó, akár rövidéletűről, ugyanaz az alapelv tartja működésben. Az idő-visszacsatolás. Ennek ismerete nagyon régi, de mindenféle előítéletek miatt elvetették a matematikusok. Pedig ez a világegyetem létezésének az egyetlen, és legfontosabb kulcsa. Csak mindenki másvalamit keres.

Az anyagi részecskék belseje egy hihetetlenül bonyolult idő-örvény rendszer, amely látszólag lokálisnak mutatja magát, de sok igazoló mérésünk mutatja, hogy ez csak látszat. Persze, minthogy semmiféle olyan dolog sohasem létezett a világban, amit az emberek napjainkban hisznek, az anyag sem még kisebb és még kisebb részecskékből áll, hanem csakis a kiindulási valamiből, az időből. Látszólagos "nyugalmi" felszínük is őrületes dinamizmust mutat, mert a jelenséget - merthogy az anyag és a fény is természeti jelenség - tachyonok és tardionok okozzák, keltik. és ezek léttere fénysebességgel terjedő.

Az anyagi részecskék virtuális határai felszínei akkor kezdenek megjelenni, amikor a stringjeik elágazási rendszereinek futásideje közelíteni kezd a téridő hullámhosszához. Itt átmenetileg időellentmondás tükrök születnek, és ezek az időfelszínek 100%-os tükrözésűek a fényre nézve. Sokmindent megtudhatnánk erről a jelenségről a fényszóródási kép alapos analíziséből.

Az itt elsorolt négy elem mind-mind az atomosz által keltődik, és ez az atomosz látható a bal oldali csaton, vagyis a hun nép hagyományában évezredek óta megvan már ez a tudás, és sok dolog utal arra, hogy ez a csodálatos titok fel is fog tárulni népeink előtt.

Kisfaludy György 2005 január 1

VISSZA A STARTLAPRA