A Szent koronánk felső részén látható ez a tudás. Itt a Napnak és Holdnak értelmezett motívumok az égi pantokrátor fejének két oldalán rejtett információs tartalommal is bírnak. Egy táguló dimenzió titkát is rejti.

Ezt a motívumot hívja a szaktudomány Napnak. De figyeljük meg ennek részleteit is. Nyolc kis vörös kör, és nyolc kis vörös cseppalak. Ez valójában 16 jel. Középen egy kör, kívül kör, és az említett jelek. A cseppalakok körbe kifelé mutatnak. Ez a tágulást jelenti, és az hogy nyolc ilyen van, az azt, hogy ez egy fényforrás, mert a nyolcas szimmetria a fényhez kapcsolódó ősi jel

Ugyanígy minden egyes ábrarészlet fontos információt közöl. A képet 12 vörös almandinból csiszolt csepp alakú kő szegélyezi. Ilyenből a koronánkon 64 van, és a felső részen összesen 72 gyöngy, ami a kerubokat, a primer létezőket jelenti. Az almandinok a Tűzelemet, a gyöngyök a Vízelemet jelentik. Ez időállapotokat jelöl.

A koronánkon már bemutattam a Tűz elemet, de tudnunk kell, hogy hogyan jött létre. A fénymag kiáradása megbolydította az addig sötét és léttelen semmit, és ilyen originális fénymagból nem kell sok, de azért több kell egynél. A pantokrátor kép zománcképén négy látszik. Két kör alakú, és két csepp alakú. Két Víz, és két Tűzjel. A két teremtő forrás is megjelenik a képen, méghozzá a trónus két karfáján. Itt a földi Pantokrátor képről vettem az illusztrációt, mert ezen jobban látható. Az 1700 éves ábrázoláson látszik, hogy az alkotó térben gondolkodott. Egy kissé látszik az negyedik "szirom" is. Atomosz a karfán.

2 Víz és a száluniverzum megszületése

Amikor a két táguló időrendszer eseményhorizontjai elérik a másik forrását, akkor azt tolni kezdik maguk előtt. Ez az ábrán mutatott helyzet speciális, mert itt a források pontosan egyidősek. Azt is megfigyelhetjük, hogy amikor elérik az időfelszínek a forrásokat, ezek gyorsulás nélkül azonnal a múltterjedési tempóban kezdenek rohanni. Kékeltolódásuk maximális. Itt az ábrán C - vel jelöltem, ami a köztudatban elterjedt fénysebesség jele. A múltterjedési "sebesség" értékét nem ismerjük pontosan, de feltételezem, hogy közel jár a már ismert fénysebességhez. A sebesség szó is eléggé abszurd, mert még téridő sincsen, és a rendszerek csak magukhoz képest léteznek. A fenti okok miatt a C helyett én bevezettem az E (Expand) jelzést. A piros pöttyök a virtuális szálat jelentik, azt a látens dimenziószálat, ami az immár két rendszerből álló időformáció egyedi sajátja.

Itt három dimenzióforrás egymásra hatását mutatom. Ez a kölcsönhatás már nem az előző állapotot, a fénysebességgel való szétlökődést eredményezi. Itt vektorábrával mutatom az eseményt. Csak egy forráspont eredő mozgását ábrázoltam, de mindhárommal ugyanez történik. Átlépik a saját múltterjedési sebességüket, az 1 E-t, és mind a hárman új időminőséggé alakulnak. Ez az esemény a MEZŐ qualitatív gerjedésének a kezdete. Ilyen pontos, egykorú, és ilyen elrendezésű állapot is valószínűtlen, de ha egy kettős időrendszer elér egy harmadikat, előbb vagy utóbb akkor is egy szimmetrikus rendszer lesz a végeredmény. Ezen a rajzon az egyszerűség kedvéért egy szimmetrikus megérintési helyzetet mutatok. Az eredmény - az eredő mozgás - is csak olyan szempontból érdekes, hogy láthassuk azt, hogy lehetséges egy fénysebesség feletti állapot kialakulása. Itt a szemünk előtt kezd továbblépni a mező fejlődése,  a kozmosz kezdeti ősállapota. A figyelmesebbek már észrevehetik azt is, hogy itt egy egyenlő oldalú háromszög csúcsai terjednek, távolodnak egymástól. Forrásaik elmozdulásai 1,732 E-vel történnek. Itt csak egy irány van berajzolva a háromból. Itt negatív idővilágok születnek.

2 Vizelem egyszerre taszít egy harmadik fénymagot

2 Víz

3 Víz

Tűzelem

Ezen a képen egy kb. háromszoros fénysebességgel haladó fénymag hátrahagyott időterét mutatom. A mai terminológia szerint ezt a fizikában TACHYONNAK nevezhetjük. SE a forrásának, se az elhagyott időhullám rendszerének nincsen semmiféle tömege. Itt sok lépést kihagytam a Kaosz gerjedéséből, de minden lépés logikusan levezethető, és igazolható. A régi sumer neve KÁ-ÁSZ. A Ká kígyót jelent, de ez persze köszönő viszonyban sincs a biológiai kígyókkal. Az ász jelentése EGY. Ez egy Kálanága, vagyis egy időkígyó. Az ókori szövegek több helyen írnak effélét, és azt is tudni róla, hogy ez mindig a "farka felé rohan". Látszik, hogy az időimpulzusok (a csúcsán) először egy pontként kezdik, majd felfúvódnak egy gömbbé, ezután belehatolnak a régebbi impulzusok hullámterébe. A jelen, a fénymag  itt nem a rendszer centrumában van, hanem egy kónikus palástú időrendszer csúcsán, és az is látszik, hogy itt kettős, sőt hármas belső idejű -esszenciájú- időrendszerek is kialakulnak.

Az időrendszerük is nagyon furcsává lesz, mert a rendszer a felszínén egy dimenziós idősorozatot, folyamatot mutat, ahol a múlt egyre hátrább kerül, a forrás pedig lényegében a saját jövőjében rohan. (A mesékben jövőlátó, jós). A palást alatt már ennél is furcsább a helyzet, mert itt egy kijelölt pontban, két vagy három időpont is megjelenhet, és ráadásul a kifordult időrendszer miatt NEGATÍV tulajdonságú az idő. Ez nem valami emberi tulajdonságot jelent, hanem az időrendszer fordított voltát. Ez a későbbiekben nagyon lényeges, mert ez teszi lehetővé az eddigi szétrohanó rendszerek helyett az együtt maradást, a még újabb minőséget, a dimenziófejlődés negyedik állapotát. Ennek megértéséhez meg kell vizsgálnunk a Tüzek kölcsönhatását.

A Tűzelem időszférái