SUMMARY
- KIVONAT
A MINDENSÉG FORRÁSA
Ha megfigyeljük a világot, akkor abban minden dinamikus.
Még egy szikla is az, még akkor is, ha merevnek és állandónak látjuk, hiszen
minden atomja - amiből kristályrácsai felépülnek - szédületes dinamizmusban
létezik. Így van ez a mikrokozmoszban, de a makrokozmoszban is. Az atomi
építőkövek magukban is dinamikusak, például a proton 1,41 szeres fénysebességgel
pörög a tengelye körül, de ugyanígy ismertük meg a neutront, vagy az elektront
is. Nagyon érdekes, hogy egyúttal hullámnak is mutatják magukat a részecskék, de
ugyanígy viselkedik a fény is. Igen ám, de hogyan lehet valami hullám és
részecske egyszerre. A mai felfogásban ezt egy matematikai trükkel elodázták,
ahol a két állapot kizárja egymást, de végső soron a kérdés megoldása már 100
éve várat magára. A dualitás rejtélyére ugyanúgy kielégítő magyarázatot kellene
találnunk, mint ahogyan még olyan már megoldottnak tartott kérdésekre is
értelmes magyarázatot kell találnunk, mit a tömeg, a gravitáció, a fény valódi
volta, de még azt is meg kell tudnunk indokolni, hogy alapvetősen mi a
mágnesesség, elektromosság, vagy arra, hogy mi az anyag, de még a téridőt, vagy
magát az időt is meg kellene fejtenünk. Utoljára írtam az időt, de én már
sejtem, hogy ez a legfontosabb feladat.
Ma az idő kutatása olyan mostoha helyzetben van, hogy
olyan tanok is terjednek, hogy olyan valami - hogy idő - egyáltalán nincsen, és
a térrel együtt a virtuális kategóriába sorolták. Voltak tudományos kísérletek
ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, de minduntalan visszasüllyedtek a kutatók
a teljes értetlenségbe.
Az idő
talánya
A
természettudomány absztrakt időfogalma eltér az idő mint eseménysor hétköznapi,
szubjektív tapasztalatától. Eszerint az idő a világegyetem önálló dimenziója. Az
idősor végtelenül sűrű időpontokból áll, bármilyen kis szakaszt emelünk is ki
belőle. A fizikai idő mint mérték és fogalom filozófiai absztrakció eredménye.
Létrejöttéhez szükség volt megfelelő matematikai ismeretekre. A mai fizikai
időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól meg az erre épített
filozófiai gondolkodástól. A fizikai időfogalom alapját ma a valós számokon
nyugvó halmazelmélet és a formális logika képezi, mindkettő a hétköznapi
belátástól nagymértékben eltérő feltételrendszerrel és következményekkel.
Köznapi értelemben az idő a végtelen nagyságot jelenti, az évek vagy órák
határtalan sorozatát, s a végességet, az elmúlást. A szubjektív idő, az egyén
belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem
egyformán telik, s a tartam érzete függ az életkortól és főként az események
jelentőségétől, körülményeitől. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem
érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus
kialakulásához vezetett.
Hányféle
idő van? Mennyiben absztrakt, mennyiben konkrét fogalom az idő? Hogyan
érzékeljük, hogyan osztjuk egységekre, miként mérjük az idő múlását? Mi a
különbség a fizika által vizsgált idő, a kozmosz ideje - görög szóval a Khronosz
-, valamint a személyesen megtapasztalt, de társadalmilag determinált idő -
latin szóval a tempus - között? Milyen változatai vannak a társadalmi-szociális
időnek, hogyan tagolódik az idő, mely nem látható, érzékszervekkel nem
"mérhető"?
Így ír erről az
idézett forrás. Egy néprajztudós a
www.neprajz.hu lapon érzékelteti, hogy a mai világ teljesen elszakadt a
kérdés alapos vizsgálatától, pedig a néprajz is nagyon pontos emlékeket őriz az
idő titkáról. Nemcsak olyan értelemben, ahogyan ezt manapság gondolni szokták,
hanem sokkal mélyebben és alaposabban lévő információk is őrződnek a néprajzi
múzeumainkban.
Elsőnek vizsgáljuk meg
egy közismert jel, a "fénymag" alapkérdését. Ezt a kifejezést a néprajzosok és a
művészettörténészek is gyakran használják. Pap Gábor művészettörténész
professzortól hallottam először, és nagyon elgondolkodtam rajta. Ez a jel
megtalálható a hímzéseken, épületeken (itt a Doge palota képéből emeltem ki), és
megtalálható a szent koronánkon is, és ugyanígy a miseasztalokon, vagy
templomokon ablak formájában is. Sokezer alkalmazást lehetne itt felsorolni, de
ennek főképpen filozófiai értékét kell megértenünk.
|
Nézzük meg ezt az
ominózus fénymagot a Szent koronánkon lévő kis zománcképen a pajzs
közepén. A körbe futó minták is nagyon érdekesek, mert itt kis téglalapok
és köröcskék váltakoznak. A fénymag és ezek a jelek is feketére lettek
színezve, aminek az az értelme, hogy ezeket a motívumokat lyuk formájában
szokták alkalmazni, amire további példákat is mutatok. Ezek a példák
jelzik azt, hogy nem erőltetett feltételezést tettem a pajzs
értelmezésénél. A körben futó dísznek is sok köze lesz a jelzésrendszer
további értelmezésénél. Dimitrio, vagyis Demeter van a képen. Ő egy
katonaszent. Neve két részben van írva a kép két oldalán. Ez a kép a
Corona greca, vagyis a "görög koronának" nevezett alsó kör alakú pánton
van. Ezen görög feliratok vannak. Bal oldalon a neve felett egy titkos
rangjelzés is látható.. Érdemes megfigyelni a képecske keretét alkotó
lélekszálat is. Ezt a művészettörténészek gyöngydrótnak szokták nevezni.
Mángorlással készül. Demeter jobb irányba néz, de lándzsáját balra tartja.
Ez is fontos információ lehet még, mert sok jel mutat arra, hogy a korona
minden eleme gondosan tervezett. |
Ugyanezt a jelet találjuk
a velencei Doge palota homlokzatán is. Körben az oszlopfőknél, az ablakok
felett, de felül még egy ugyanilyen kiképzésű külön ablak is megfigyelhető.
Nagyon érdekes a tető szegélyezése is, mert ez is egy gyakran alkalmazott
szent jel. A későbbiekben meg fogom mutatni azt, hogy mi is az értelmi
tartalma ezeknek az építőmesterek által is olyan fontosnak ítélt
jelrendszernek. A világ működésének a megoldásai valóban az utcán hevernek.
Az ember valami rejtettet, elérhetetlent, titkosat várna, mert az ennyire
profanizált tudás a legtöbb ember véleménye szerint nem hordozhatja az
értékes megoldást. Azt ő eldugná, elrejteni mindenki szeme elől, hogy
megtarthassa. Ugyanezt az oszlopfőt láttam más Földközi-tenger melléki
kultúráknál is, és azok az építmények ezer évvel is régebbiek voltak a Doge
palotánál.
A koronánkat ezer évesnek
mondják, de erősen gyanús, hogy sokkal régebbi. Ezért nevezték bizánci
koronának is. A német nyelvű könyv, amiből a Demeter képet kiemeltem "Die
byzantinische Krone" néven nevezi. István nem kapta, hanem
visszakövetelte. A latin levélben még ez a kifejezés olvasható.
Mindezt azért hoztam fel, mert a vizsgált források kora is nagyon érdekes
kérdés, ha ezután a tudás után nyomozunk, mert további fontos adatokhoz
vezethet el minket. Jelen esetben az ábra és annak neve az "adat".
Nagyon érdekes kérdés,
hogy miért is hívják ezt a furcsa alakú lyukat fénymagnak? A mag olyan valami,
amiből kikel valami. A kikelés folyamat, méghozzá dinamikus életfolyamat, a
létezés különleges szertartása. A ma szokásos logika ezeket mereven
elválasztja. De mi is az élet alapja? |
|
Vizsgáljuk meg, hogy miért nevezték fénymagnak
ezt a furcsa alakzatot! Ilyen lenne a fény forráseleme? Mert ez jó magyarázattal
szolgálhatna a fény hullámtermészetére is. A fénymagot egy körben ábrázolták,
vagyis meglehet, hogy nagyon is találó a másik elnevezés is, amit erre a
motívumra használni szoktak: Potens. Ismerjük az eggyel előbbi állapotát is, ez az: Omnipotens. A megnyilvánult, és a megnyilvánulatlan.
De mi okozza a megváltozását?
Itt egy teljesen furcsa úton kell elindulnunk,
mert a vizsgált téma vallási és tudományos oldalról is erősen ködösített. Ez még
jó is lehet, mert ez a ködösítés évezredes, és így kevés a valódi beavatott,
mert ilyen idő távolából már inkább csak hit vezeti őket is, de a
többiek már csak vaktában hadakoznak. Einstein azt mondta, hogy "az Isten ravasz, de
nem rosszindulatú". Nézzük hát!
AZ OMNIPOTENS
|
Rákerestem az Interneten, és
mit találtam a képkeresővel? Egy darabka
augsburgi hun leletet. Itt veszítettünk a csatában, de most mégis nyertünk
egy "kis" csatát, mert a domborítás pontosan a keresett lényeget ábrázolja. A
vitéz pajzsán az élet virága, a szentlélek jele, alatta pedig ott lapul a
dimenzió-kulcs. Érdemes összehasonlítani a díszítőelem stílusjegyeit is! Látszik
a képen két hurok is, és ezek egymással is és a nagyobb motívummal is össze
vannak fonódva. A két hurok nagyon hasonlóan szerepel a királyi jogarunk tetején
is. Ha kétszer elvágunk teljes hosszában egy Mőbiusz-szalagot, akkor egészen
pontosan ezt az ábrát lehet kihúzni a kettévált szalagból. Vagyis itt egy
dimenziószerkezeti üzenet lapul! Hogy látható legyen az analógia, ide idézem az
elvágott szalag képét is. A kép az omnipotens keresőszóra jött be, de a képen már a
potens van ábrázolva. Ezt a pajzs motívuma is megerősíti, hiszen az téridő
ábrája díszíti. A téridő már a sokadik lépés ebben a logikai sorban. Valaha volt egy képem egy afrikai
harcosról, és annak pajzsán pontosan volt ábrázolva, de már nem találom. Az
Interneten nem találtam ilyen ábrát. Ez egy fekvő nyolcast ábrázolt egy körben.
Vagyis a végtelen ma is használt jelét. Igen, mert az originális időforrásnak
végtelen ideig kell léteznie. Ez a szalagból készült modell nem egészen úgy lett
kiterítve, mint a fenti motívum, de ugyanazt mutatja, ugyannyi átfűzéssel. Ez
még egy nagyobb dimenziógeometriai ábrába is bele lett fűzve, de ez jóval
bonyolultabbnak tűnik. Máshol is találkoztam vele, így pontosan rekonstruálható.
A dimenziók összefonódása is nagyon fontos lesz, mert ez egy univerzális tudás
fennmaradt relikviája.
|
A felületet így tudnám
formailag elképzelni. Ez egy nagyon kellemes megoldás, mert Mert kezdetben
önmagába zárt rendszer alkotható vele. Egy ilyen volt a néger harcos
pajzsán. A gömb nem feltétlenül szükséges körülötte, de lehet ilyen is.
Ezzel a gömbbel körülvéve másmilyen megoldások is kijöhetnek belőle. A
lényeg a lemniszkáta-toroidon van. Ez e felület két státuszban lehet. A
varázslat a középpontjában van elrejtve.
Tegyük fel, hogy ez egy
olyan időmag, amelyik önmagába visszacsatolt rekurzív időrendszerű. Ez alul
egyre szélesedő felületen kiáramlik, majd visszafordul a saját
egyenlítőjéhez, és ezt elérve újra szűkülő módon eléri a tetejét, majd
visszamegy a kiindulási pontjára. Ez valóban egy pont. Ez a végtelenségig
ismétlődik. Kifelé semmit sem mutat, teljesen magába zárkózottan létezik. Ez
az Omnipotens, a Megnyilvánulatlan. |
|
|
Egy egyszerű kis ábrán ezt
így lehet ábrázolni. Ez egy egydimenziós időfelület. De miért állítom ezt?
Ha a forráspont az origóban van, akkor itt 0 kiterjedésű az időrendszer,
mert lényegében egy a geometriából is ismert pont tulajdonságaival bír. Ha
ezt a pontot elhagyja, akkor az alul lévő múlt felé áramlik, és a következő
pillanatban már egy másik időpillanat lesz a jelen státuszában. Ekkor előbbi
pillanatunk egy kicsi kört formál. Majd egyre tágul, és az itt x tengelyt
elhagyva újra szűkülni kezd, és végül újra a jelenpontban végzi. Itt a
rajzon egy kék vonallal ráfirkáltam egy mozgásirányt, de ennek a valóságban
nincs jelentősége. Ez az ábra síkban van így ez a rajz csak segédlet, mert
mindez ezen csak egy kettéváló pont lenne, ami körüljárva a jelenpontban
újra egyesül. A rendszer önmagában zárt, és ezért kifelé semmilyen módon nem
nyilvánul meg. Tömege és energiája sincsen. Színtiszta idő, teljességgel
transzcendens, semmivel sem érzékelhető. Időmag. |
Ezen a módon nem egy
szokásos felület alakul ki, hanem egy nagyon rendhagyó egy dimenziós
időfelület, miután egy-egy kör teljes kerületén ugyanazt a pillanatot
hordozza, vagyis szingularitás-szerű, pontszerű valami. Kör alakú pont.
Hasonlóan, mint ahogyan a Mőbiusz szalag egyoldalú. Ezt mindenki el tudja
gondolni, bár ugyanolyan paradox dolog, mint ez. A térben rossz
képzeletűek gondoljanak az alma, vagy a paradicsom alakjára. Nem az
anyagára, csak az alakjára. Ez lesz a kiindulási valamink. Fontos, hogy ne
használjunk semmiféle megszokott kifejezést, mert ez ugyan jó kapaszkodó
lehet, de teljesen félreviszi a gondolatmenetet. Ez nagyon fontos, mert ezen
a ponton mindenki eltéved. Pedig itt válik izgalmassá, és itt van egy pont,
amit én sem tudtam megmagyarázni. Miért fordult 180 fokot a jelenpontban?
Mert megfordult. Talán az lehet az oka, hogy találkozott egy másik
hasonlóval az ürességben. De hogy hogyan, az talán örök titok marad. Vagy az
is meglehet, hogy valami belső törvény készteti erre? Nem tudom. |
|
|
Azt is tudjuk, hogy a
világegyetemben minden szédületes forgásban van. A mai elméletek sokszor
kihagyják ennek indoklását, pedig nagyon lényeges dologról van szó.
Egyszerűen azért, mert később nagyon nehéz bevezetni. A kiindulási valami
két dolgot nem nélkülözhet: A dinamizmust és a
forgást.
Nevezzük ezt az időmagot
időmagnak, vagy mondunak. A mondu jelentése "egy-csinál". Itt bele lehet látni
az időmag belsejébe, és azért feszítettünk rá egy ilyen két irányba
csavarodó hálót, mert csavarodása valóban két irányú lehet. Ez a tulajdonság
majd kétféle időrendszert is lehetővé fog tenni, Egy jobbosat és egy
balosat. Az ősi eredetű ábrák is ezt sugallják. |
VISSZA
TOVÁBB
|