SUMMARY - KIVONAT
                                               A MINDENSÉG FORRÁSA

Ha megfigyeljük a világot, akkor abban minden dinamikus. Még egy szikla is az, még akkor is, ha merevnek és állandónak látjuk, hiszen minden atomja - amiből kristályrácsai felépülnek - szédületes dinamizmusban létezik. Így van ez a mikrokozmoszban, de a makrokozmoszban is. Az atomi építőkövek magukban is dinamikusak, például a proton 1,41 szeres fénysebességgel pörög a tengelye körül, de ugyanígy ismertük meg a neutront, vagy az elektront is. Nagyon érdekes, hogy egyúttal hullámnak is mutatják magukat a részecskék, de ugyanígy viselkedik a fény is. Igen ám, de hogyan lehet valami hullám és részecske egyszerre. A mai felfogásban ezt egy matematikai trükkel elodázták, ahol a két állapot kizárja egymást, de végső soron a kérdés megoldása már 100 éve várat magára. A dualitás rejtélyére ugyanúgy kielégítő magyarázatot kellene találnunk, mint ahogyan még olyan már megoldottnak tartott kérdésekre is értelmes magyarázatot kell találnunk, mit a tömeg, a gravitáció, a fény valódi volta, de még azt is meg kell tudnunk indokolni, hogy alapvetősen mi a mágnesesség, elektromosság, vagy arra, hogy mi az anyag, de még a téridőt, vagy magát az időt is meg kellene fejtenünk. Utoljára írtam az időt, de én már sejtem, hogy ez a legfontosabb feladat.

Ma az idő kutatása olyan mostoha helyzetben van, hogy olyan tanok is terjednek, hogy olyan valami - hogy idő - egyáltalán nincsen, és a térrel együtt a virtuális kategóriába sorolták. Voltak tudományos kísérletek ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, de minduntalan visszasüllyedtek a kutatók a teljes értetlenségbe.

Az idő talánya

A természettudomány absztrakt időfogalma eltér az idő mint eseménysor hétköznapi, szubjektív tapasztalatától. Eszerint az idő a világegyetem önálló dimenziója. Az idősor végtelenül sűrű időpontokból áll, bármilyen kis szakaszt emelünk is ki belőle. A fizikai idő mint mérték és fogalom filozófiai absztrakció eredménye. Létrejöttéhez szükség volt megfelelő matematikai ismeretekre. A mai fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól meg az erre épített filozófiai gondolkodástól. A fizikai időfogalom alapját ma a valós számokon nyugvó halmazelmélet és a formális logika képezi, mindkettő a hétköznapi belátástól nagymértékben eltérő feltételrendszerrel és következményekkel. Köznapi értelemben az idő a végtelen nagyságot jelenti, az évek vagy órák határtalan sorozatát, s a végességet, az elmúlást. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem egyformán telik, s a tartam érzete függ az életkortól és főként az események jelentőségétől, körülményeitől. Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus kialakulásához vezetett.

Hányféle idő van? Mennyiben absztrakt, mennyiben konkrét fogalom az idő? Hogyan érzékeljük, hogyan osztjuk egységekre, miként mérjük az idő múlását? Mi a különbség a fizika által vizsgált idő, a kozmosz ideje - görög szóval a Khronosz -, valamint a személyesen megtapasztalt, de társadalmilag determinált idő - latin szóval a tempus - között? Milyen változatai vannak a társadalmi-szociális időnek, hogyan tagolódik az idő, mely nem látható, érzékszervekkel nem "mérhető"?

Így ír erről az idézett forrás. Egy néprajztudós a www.neprajz.hu lapon érzékelteti, hogy a mai világ teljesen elszakadt a kérdés alapos vizsgálatától, pedig a néprajz is nagyon pontos emlékeket őriz az idő titkáról. Nemcsak olyan értelemben, ahogyan ezt manapság gondolni szokták, hanem sokkal mélyebben és alaposabban lévő információk is őrződnek a néprajzi múzeumainkban.

Elsőnek vizsgáljuk meg egy közismert jel, a "fénymag" alapkérdését. Ezt a kifejezést a néprajzosok és a művészettörténészek is gyakran használják.  Pap Gábor művészettörténész professzortól hallottam először, és nagyon elgondolkodtam rajta. Ez a jel megtalálható a hímzéseken, épületeken (itt a Doge palota képéből emeltem ki), és megtalálható a szent koronánkon is, és ugyanígy a miseasztalokon, vagy templomokon ablak formájában is. Sokezer alkalmazást lehetne itt felsorolni, de ennek főképpen filozófiai értékét kell megértenünk.

Nézzük meg ezt az ominózus fénymagot a Szent koronánkon lévő kis zománcképen a pajzs közepén. A körbe futó minták is nagyon érdekesek, mert itt kis téglalapok és köröcskék váltakoznak. A fénymag és ezek a jelek is feketére lettek színezve, aminek az az értelme, hogy ezeket a motívumokat lyuk formájában szokták alkalmazni, amire további példákat is mutatok. Ezek a példák jelzik azt, hogy nem erőltetett feltételezést tettem a pajzs értelmezésénél. A körben futó dísznek is sok köze lesz a jelzésrendszer további értelmezésénél. Dimitrio, vagyis Demeter van a képen. Ő egy katonaszent. Neve két részben van írva a kép két oldalán. Ez a kép a Corona greca, vagyis a "görög koronának" nevezett alsó kör alakú pánton van. Ezen görög feliratok vannak. Bal oldalon a neve felett egy titkos rangjelzés is látható.. Érdemes megfigyelni a képecske keretét alkotó lélekszálat is. Ezt a művészettörténészek gyöngydrótnak szokták nevezni. Mángorlással készül. Demeter jobb irányba néz, de lándzsáját balra tartja. Ez is fontos információ lehet még, mert sok jel mutat arra, hogy a korona minden eleme gondosan tervezett.

Ugyanezt a jelet találjuk a velencei Doge palota homlokzatán is. Körben az oszlopfőknél, az ablakok felett, de felül még egy ugyanilyen kiképzésű külön ablak is megfigyelhető. Nagyon érdekes a tető szegélyezése is, mert ez is egy gyakran alkalmazott szent jel. A későbbiekben meg fogom mutatni azt, hogy mi is az értelmi tartalma ezeknek az építőmesterek által is olyan fontosnak ítélt jelrendszernek. A világ működésének a megoldásai valóban az utcán hevernek. Az ember valami rejtettet, elérhetetlent, titkosat várna, mert az ennyire profanizált tudás a legtöbb ember véleménye szerint nem hordozhatja az értékes megoldást. Azt ő eldugná, elrejteni mindenki szeme elől, hogy megtarthassa. Ugyanezt az oszlopfőt láttam más Földközi-tenger melléki kultúráknál is, és azok az építmények ezer évvel is régebbiek voltak a Doge palotánál.

A koronánkat ezer évesnek mondják, de erősen gyanús, hogy sokkal régebbi. Ezért nevezték bizánci koronának is. A német nyelvű könyv, amiből a Demeter képet kiemeltem "Die byzantinische Krone" néven nevezi. István nem kapta, hanem visszakövetelte. A latin levélben még ez a kifejezés olvasható. Mindezt azért hoztam fel, mert a vizsgált források kora is nagyon érdekes kérdés, ha ezután a tudás után nyomozunk, mert további fontos adatokhoz vezethet el minket. Jelen esetben az ábra és annak neve az "adat". Nagyon érdekes kérdés, hogy miért is hívják ezt a furcsa alakú lyukat fénymagnak? A mag olyan valami, amiből kikel valami. A kikelés folyamat, méghozzá dinamikus életfolyamat, a létezés különleges szertartása. A ma szokásos logika ezeket mereven elválasztja. De mi is az élet alapja?

Vizsgáljuk meg, hogy miért nevezték fénymagnak ezt a furcsa alakzatot! Ilyen lenne a fény forráseleme? Mert ez jó magyarázattal szolgálhatna a fény hullámtermészetére is. A fénymagot egy körben ábrázolták, vagyis meglehet, hogy nagyon is találó a másik elnevezés is, amit erre a motívumra használni szoktak: Potens. Ismerjük az eggyel előbbi állapotát is, ez az: Omnipotens. A megnyilvánult, és a megnyilvánulatlan. De mi okozza a megváltozását?

Itt egy teljesen furcsa úton kell elindulnunk, mert a vizsgált téma vallási és tudományos oldalról is erősen ködösített. Ez még jó is lehet, mert ez a ködösítés évezredes, és így kevés a valódi beavatott, mert ilyen idő távolából már inkább csak hit vezeti őket is, de a többiek már csak vaktában hadakoznak. Einstein azt mondta, hogy "az Isten ravasz, de nem rosszindulatú". Nézzük hát!

AZ OMNIPOTENS

Hun díszítőelem Augsburgból
Kocsis Ferenc - http://eseményhorizont.cx.hu - munkája

Rákerestem az Interneten, és mit találtam a képkeresővel? Egy darabka augsburgi hun leletet. Itt veszítettünk a csatában, de most mégis nyertünk egy "kis" csatát, mert a domborítás pontosan a keresett lényeget ábrázolja. A vitéz pajzsán az élet virága, a szentlélek jele, alatta pedig ott lapul a dimenzió-kulcs. Érdemes összehasonlítani a díszítőelem stílusjegyeit is! Látszik a képen két hurok is, és ezek egymással is és a nagyobb motívummal is össze vannak fonódva. A két hurok nagyon hasonlóan szerepel a királyi jogarunk tetején is. Ha kétszer elvágunk teljes hosszában egy Mőbiusz-szalagot, akkor egészen pontosan ezt az ábrát lehet kihúzni a kettévált szalagból. Vagyis itt egy  dimenziószerkezeti üzenet lapul! Hogy látható legyen az analógia, ide idézem az elvágott szalag képét is. A kép az omnipotens keresőszóra jött be, de a képen már a potens van ábrázolva. Ezt a pajzs motívuma is megerősíti, hiszen az téridő ábrája díszíti. A téridő már a sokadik lépés ebben a logikai sorban. Valaha volt egy képem egy afrikai harcosról, és annak pajzsán pontosan volt ábrázolva, de már nem találom. Az Interneten nem találtam ilyen ábrát. Ez egy fekvő nyolcast ábrázolt egy körben. Vagyis a végtelen ma is használt jelét. Igen, mert az originális időforrásnak végtelen ideig kell léteznie. Ez a szalagból készült modell nem egészen úgy lett kiterítve, mint a fenti motívum, de ugyanazt mutatja, ugyannyi átfűzéssel. Ez még egy nagyobb dimenziógeometriai ábrába is bele lett fűzve, de ez jóval bonyolultabbnak tűnik. Máshol is találkoztam vele, így pontosan rekonstruálható. A dimenziók összefonódása is nagyon fontos lesz, mert ez egy univerzális tudás fennmaradt relikviája.

A felületet így tudnám formailag elképzelni. Ez egy nagyon kellemes megoldás, mert Mert kezdetben önmagába zárt rendszer alkotható vele. Egy ilyen volt a néger harcos pajzsán. A gömb nem feltétlenül szükséges körülötte, de lehet ilyen is. Ezzel a gömbbel körülvéve másmilyen megoldások is kijöhetnek belőle. A lényeg a lemniszkáta-toroidon van. Ez e felület két státuszban lehet. A varázslat a középpontjában van elrejtve.

Tegyük fel, hogy ez egy olyan időmag, amelyik önmagába visszacsatolt rekurzív időrendszerű. Ez alul egyre szélesedő felületen  kiáramlik, majd visszafordul a saját egyenlítőjéhez, és ezt elérve újra szűkülő módon eléri a tetejét, majd visszamegy a kiindulási pontjára. Ez valóban egy pont. Ez a végtelenségig ismétlődik. Kifelé semmit sem mutat, teljesen magába zárkózottan létezik. Ez az Omnipotens, a Megnyilvánulatlan.

Betlej Tamás grafikája az omnipotensről, az önmagába zárt idődimenzióról.
AZ IDŐMAG 1 D ÁRAMLÁSA

Egy egyszerű kis ábrán ezt így lehet ábrázolni. Ez egy egydimenziós időfelület. De miért állítom ezt? Ha a forráspont az origóban van, akkor itt 0 kiterjedésű az időrendszer, mert lényegében egy a geometriából is ismert pont tulajdonságaival bír. Ha ezt a pontot elhagyja, akkor az alul lévő múlt felé áramlik, és a következő pillanatban már egy másik időpillanat lesz a jelen státuszában. Ekkor előbbi pillanatunk egy kicsi kört formál. Majd egyre tágul, és az itt x tengelyt elhagyva újra szűkülni kezd, és végül újra a jelenpontban végzi. Itt a rajzon egy kék vonallal ráfirkáltam egy mozgásirányt, de ennek a valóságban nincs jelentősége. Ez az ábra síkban van így ez a rajz csak segédlet, mert mindez ezen csak egy kettéváló pont lenne, ami körüljárva a jelenpontban újra egyesül. A rendszer önmagában zárt, és ezért kifelé semmilyen módon nem nyilvánul meg. Tömege és energiája sincsen. Színtiszta idő, teljességgel transzcendens, semmivel sem érzékelhető. Időmag.

Ezen a módon nem egy szokásos felület alakul ki, hanem egy nagyon rendhagyó egy dimenziós időfelület, miután egy-egy kör teljes kerületén ugyanazt a pillanatot hordozza, vagyis szingularitás-szerű, pontszerű valami. Kör alakú pont. Hasonlóan, mint ahogyan a Mőbiusz szalag egyoldalú. Ezt mindenki el tudja gondolni, bár ugyanolyan paradox dolog, mint ez. A térben rossz  képzeletűek gondoljanak az alma, vagy a paradicsom alakjára. Nem az anyagára, csak az alakjára. Ez lesz a kiindulási valamink. Fontos, hogy ne használjunk semmiféle megszokott kifejezést, mert ez ugyan jó kapaszkodó lehet, de teljesen félreviszi a gondolatmenetet. Ez nagyon fontos, mert ezen a ponton mindenki eltéved. Pedig itt válik izgalmassá, és itt van egy pont, amit én sem tudtam megmagyarázni. Miért fordult 180 fokot a jelenpontban? Mert megfordult. Talán az lehet az oka, hogy találkozott egy másik hasonlóval az ürességben. De hogy hogyan, az talán örök titok marad. Vagy az is meglehet, hogy valami belső törvény készteti erre? Nem tudom.

OMNIPOTENS
OMNIPOTENS

Azt is tudjuk, hogy a világegyetemben minden szédületes forgásban van. A mai elméletek sokszor kihagyják ennek indoklását, pedig nagyon lényeges dologról van szó. Egyszerűen azért, mert később nagyon nehéz bevezetni. A kiindulási valami két dolgot nem nélkülözhet: A dinamizmust és a forgást.

Nevezzük ezt az időmagot időmagnak, vagy mondunak. A mondu jelentése "egy-csinál". Itt bele lehet látni az időmag belsejébe, és azért feszítettünk rá egy ilyen két irányba csavarodó hálót, mert csavarodása valóban két irányú lehet. Ez a tulajdonság majd kétféle időrendszert is lehetővé fog tenni, Egy jobbosat és egy balosat. Az ősi eredetű ábrák is ezt sugallják.

VISSZA  TOVÁBB