Ugyanezt a jelet találjuk a velencei Doge palota homlokzatán is. Körben az oszlopfőknél, az ablakok felett, de felül még egy ugyanilyen kiképzésű külön ablak is megfigyelhető. Nagyon érdekes a tető szegélyezése is, mert ez is egy gyakran alkalmazott szent jel. A későbbiekben meg fogom mutatni azt, hogy mi is az értelmi tartalma ezeknek az építőmesterek által is olyan fontosnak ítélt jelrendszernek. A világ működésének a megoldásai valóban az utcán hevernek. Az ember valami rejtettet, elérhetetlent, titkosat várna, mert az ennyire profanizált tudás a legtöbb ember véleménye szerint nem hordozhatja az értékes megoldást. Azt ő eldugná, elrejteni mindenki szeme elől, hogy megtarthassa. Ugyanezt az oszlopfőt láttam más Földközi-tenger melléki kultúráknál is, és azok az építmények ezer évvel is régebbiek voltak a Doge palotánál.

A koronánkat ezer évesnek mondják, de erősen gyanús, hogy sokkal régebbi. Ezért nevezték bizánci koronának is. A német nyelvű könyv, amiből a Demeter képet kiemeltem "Die byzantinische Krone" néven nevezi. István nem kapta, hanem visszakövetelte. A latin levélben még ez a kifejezés olvasható. Mindezt azért hoztam fel, mert a vizsgált források kora is nagyon érdekes kérdés, ha ezután a tudás után nyomozunk, mert további fontos adatokhoz vezethet el minket. Jelen esetben az ábra és annak neve az "adat". Nagyon érdekes kérdés, hogy miért is hívják ezt a furcsa alakú lyukat fénymagnak? A mag olyan valami, amiből kikel valami. A kikelés folyamat, méghozzá dinamikus életfolyamat, a létezés különleges szertartása. A ma szokásos logika ezeket mereven elválasztja. De mi is az élet alapja?

Rákerestem az Interneten, és mit találtam a képkeresővel? Egy darabka augsburgi hun leletet. Itt veszítettünk a csatában, de most mégis nyertünk egy "kis" csatát, mert a domborítás pontosan a keresett lényeget ábrázolja. A vitéz pajzsán az élet virága, a szentlélek jele, alatta pedig ott lapul a dimenzió-kulcs. Érdemes összehasonlítani a díszítőelem stílusjegyeit is! Látszik a képen két hurok is, és ezek egymással is és a nagyobb motívummal is össze vannak fonódva. A két hurok nagyon hasonlóan szerepel a királyi jogarunk tetején is. Ha kétszer elvágunk teljes hosszában egy Mőbiusz-szalagot, akkor egészen pontosan ezt az ábrát lehet kihúzni a kettévált szalagból. Vagyis itt egy  dimenziószerkezeti üzenet lapul! Hogy látható legyen az analógia, ide idézem az elvágott szalag képét is. A kép az omnipotens keresőszóra jött be, de a képen már a potens van ábrázolva. Ezt a pajzs motívuma is megerősíti, hiszen az téridő ábrája díszíti. A téridő már a sokadik lépés ebben a logikai sorban. Valaha volt egy képem egy afrikai harcosról, és annak pajzsán pontosan volt ábrázolva, de már nem találom. Az Interneten nem találtam ilyen ábrát. Ez egy fekvő nyolcast ábrázolt egy körben. Vagyis a végtelen ma is használt jelét. Igen, mert az originális időforrásnak végtelen ideig kell léteznie. Ez a szalagból készült modell nem egészen úgy lett kiterítve, mint a fenti motívum, de ugyanazt mutatja, ugyannyi átfűzéssel. Ez még egy nagyobb dimenziógeometriai ábrába is bele lett fűzve, de ez jóval bonyolultabbnak tűnik. Máshol is találkoztam vele, így pontosan rekonstruálható. A dimenziók összefonódása is nagyon fontos lesz, mert ez egy univerzális tudás fennmaradt relikviája.

A felületet így tudnám formailag elképzelni. Ez egy nagyon kellemes megoldás, mert Mert kezdetben önmagába zárt rendszer alkotható vele. Egy ilyen volt a néger harcos pajzsán. A gömb nem feltétlenül szükséges körülötte, de lehet ilyen is. Ezzel a gömbbel körülvéve másmilyen megoldások is kijöhetnek belőle. A lényeg a lemniszkáta-toroidon van. Ez e felület két státuszban lehet. A varázslat a középpontjában van elrejtve.

Tegyük fel, hogy ez egy olyan időmag, amelyik önmagába visszacsatolt rekurzív időrendszerű. Ez alul egyre szélesedő felületen  kiáramlik, majd visszafordul a saját egyenlítőjéhez, és ezt elérve újra szűkülő módon eléri a tetejét, majd visszamegy a kiindulási pontjára. Ez valóban egy pont. Ez a végtelenségig ismétlődik. Kifelé semmit sem mutat, teljesen magába zárkózottan létezik. Ez az Omnipotens, a Megnyilvánulatlan.

Egy egyszerű kis ábrán ezt így lehet ábrázolni. Ez egy egydimenziós időfelület. De miért állítom ezt? Ha a forráspont az origóban van, akkor itt 0 kiterjedésű az időrendszer, mert lényegében egy a geometriából is ismert pont tulajdonságaival bír. Ha ezt a pontot elhagyja, akkor az alul lévő múlt felé áramlik, és a következő pillanatban már egy másik időpillanat lesz a jelen státuszában. Ekkor előbbi pillanatunk egy kicsi kört formál. Majd egyre tágul, és az itt x tengelyt elhagyva újra szűkülni kezd, és végül újra a jelenpontban végzi. Itt a rajzon egy kék vonallal ráfirkáltam egy mozgásirányt, de ennek a valóságban nincs jelentősége. Ez az ábra síkban van így ez a rajz csak segédlet, mert mindez ezen csak egy kettéváló pont lenne, ami körüljárva a jelenpontban újra egyesül. A rendszer önmagában zárt, és ezért kifelé semmilyen módon nem nyilvánul meg. Tömege és energiája sincsen. Színtiszta idő, teljességgel transzcendens, semmivel sem érzékelhető. Időmag.

Ezen a módon nem egy szokásos felület alakul ki, hanem egy nagyon rendhagyó egy dimenziós időfelület, miután egy-egy kör teljes kerületén ugyanazt a pillanatot hordozza, vagyis szingularitás-szerű, pontszerű valami. Kör alakú pont. Hasonlóan, mint ahogyan a Mőbiusz szalag egyoldalú. Ezt mindenki el tudja gondolni, bár ugyanolyan paradox dolog, mint ez. A térben rossz  képzeletűek gondoljanak az alma, vagy a paradicsom alakjára. Nem az anyagára, csak az alakjára. Ez lesz a kiindulási valamink. Fontos, hogy ne használjunk semmiféle megszokott kifejezést, mert ez ugyan jó kapaszkodó lehet, de teljesen félreviszi a gondolatmenetet. Ez nagyon fontos, mert ezen a ponton mindenki eltéved. Pedig itt válik izgalmassá, és itt van egy pont, amit én sem tudtam megmagyarázni. Miért fordult 180 fokot a jelenpontban? Mert megfordult. Talán az lehet az oka, hogy találkozott egy másik hasonlóval az ürességben. De hogy hogyan, az talán örök titok marad. Vagy az is meglehet, hogy valami belső törvény készteti erre? Nem tudom.

Azt is tudjuk, hogy a világegyetemben minden szédületes forgásban van. A mai elméletek sokszor kihagyják ennek indoklását, pedig nagyon lényeges dologról van szó. Egyszerűen azért, mert később nagyon nehéz bevezetni. A kiindulási valami két dolgot nem nélkülözhet: A dinamizmust és a forgást.

Nevezzük ezt az időmagot időmagnak, vagy mondunak. A mondu jelentése "egy-csinál". Itt bele lehet látni az időmag belsejébe, és azért feszítettünk rá egy ilyen két irányba csavarodó hálót, mert csavarodása valóban két irányú lehet. Ez a tulajdonság majd kétféle időrendszert is lehetővé fog tenni, Egy jobbosat és egy balosat. Az ősi eredetű ábrák is ezt sugallják.