15.

A királyság visszaállítása

Új évezredbe léptünk, s ez jelzés értékű! A hagyományos (hun) teremtési kronológia szerint jelenleg már a hetedik évezredben vagyunk, melyben meg kellene, hogy valósuljon Jézus Krisztus ezeréves királysága. E királyságban Jézus Krisztus a Szentlélekkel együtt uralkodik majd. Ezért mindenkinek hallgatnia kell a Szentlélek szavára. A Szentlélek pedig konkrét személy: Jézus atyja és fia, hiszen Jézus a Szentlélektől fogantatott, másrészt a Szentlélek az Atyától, vagyis centrális önmagától és a fiútól, mint Isten megnyilatkozásától származik. A Jelenések Könyvében Jézus így szól: "Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag." Ezzel kimondta, hogy Ő Dávid atyja és fia. De milyen értelemben atyja és milyen értelemben fia? Az időbeliség értelmében Jézus Dávidnak atyja, az időfölötti értelemben pedig fia. Ennek megértésében segít a kabbalisztikus hagyomány, mely szerint a történelmi Dávid király az első embernek: Ádámnak az újramegtestesülése volt. Ez lényeges megállapítás, hiszen Ádámba az Úristen a saját életesszenciáját lehelte, s ilyen értelemben lehet mondani, hogy Ádám a Szentlélek első megtestesülése volt. A történelemből további támpont az, hogy Nagy Károly frank uralkodó önmagát Dávid király reinkarnációjának tartotta. S az is érdekes, hogy a 13. században az egyik pápa kijelentette, hogy Dzsingisz Kán az új Dávid Király. S azt is tudjuk, hogy Mohamed önmagát a Jézus által megígért Vígasztalónak, vagyis a Szentléleknek tartotta. Így tehát: Ádám=Dávid=Nagy Károly=Dzsingisz kán=Mohamed. Ezen azonosságsoron lehet vitatkozni, a történelmi tényeket azonban nem lehet vitatni. Ez az azonosságsor azért is nagyszerű, mert összeköti a héber hagyományt a katolikus, a turáni és az iszlám hagyománnyal, s mindezeket az egyetemes hagyományban egyesíti.

A megújított létezésben Jézus a saját atyjával: Dáviddal fog uralkodni szent békében és egyetértésben. Mit is jelent ez? Jézus megújítja Dávidot jelenlegi inkarnációjában, s megtisztítván őt, alkalmassá teszi az örök uralomra. Maga a világtörténelem pedig az egyetemes Ádám tapasztalatszerzése volt. Ádámnak: az első embernek pedig a metafizikai felébredés a kötelessége. S itt először önmagára és feladatára kell ráébrednie, miként Évának is. S Istent, mint önnön élő lényegünket elsősorban a metafizikai felébredéssel és a bűnök radikális megtagadásával lehet kiengesztelni. Az engesztelés lelke csak így jelenhetik meg az emberben. Az engesztelés országa pedig Magyarország: a Megváltási Mű beteljesedésének kiindulópontja. Tudni kell, hogy Magyarország most is királyság, s a Magyar Királyság jogilag apostoli királyság. Ezért a Magyar Katolikus Püspöki Karnak óriási felelőssége van. Az apostoli királyságot helyre kell állítani, s a Regnum Marianum fogadalmi templom újrafelépítése a jel, hogy a püspöki kar komolyan veszi a feladatát. A katolikus egyház tanító hivatalának pedig felül kell vizsgálnia az általa hirdetett tanokat, mert a keresztény tanításnak tisztának kell lennie. Felül kell vizsgálni Babilonnal kapcsolatos téziseit, hiszen a Babilon név jelentése: Isten Kapuja. A kaput meg kell tisztítani, s ez az egyház számára sorskérdés. Felül kell vizsgálni a reinkarnációval kapcsolatos tanítást is, hiszen a reinkarnáció tana kulcsfontosságú Jézus hiteles származásának megértésében. Arról van szó, hogy Jézus Dávidnak fia, de nem olyan értelemben, hogy Jézus egyik őse Dávid lenne, hanem azt, hogy az őt nemző Szentlélek Dávid királynak a lelke. A reinkarnáció tanát Jézus maga is tanította, s ez kiderül a Bibliából is, ahol Keresztelő Jánosról Jézus ezt állítja: "És ha el akarjátok hinni, ő maga Illés, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg." Legyen tehát füle a hallásra az egyházi tanítóhivatalnak is.

Fő feladatunk a metafizikai felébredés és a királyság visszaállítása, s ezért alaposan el kell gondolkodnunk a királyság lényegén. A királyságban - legalábbis elvileg - a legkiválóbb uralkodik. S ha az uralkodik, aki a legkiválóbb, akkor a nép igazi békében él, s az országban rend van. A kérdés azonban az, hogy miként lehetne a gyakorlatban is visszaállítani a királyságot? Hogyan lehetne megtalálni a legalkalmasabb, a legmegfelelőbb embert? Mert a király nem attól király, hogy megkoronázzák, s nem is attól, hogy elfoglalja a trónt. A királyt királyi minősége teszi igazából királlyá. A királyon szent kenet kell, hogy legyen, s részesednie kell a Szentlélek több ajándékából. Hasonló a helyzet, mint a művésznél is. Egy személy nem attól művész, mert annak kinevezik, hanem attól, hogy művészi adottságai vannak és képes rendszeresen ihletett állapotba jutni. S hasonló a helyzet más foglalkozásoknál is. Tehát a király nem attól király, mert annak megválasztják, de nem is attól, hogy örökli ezt a méltóságot. A történelemben sok olyan személy volt, aki csak névlegesen volt király, de nem igazán, nem fogalma szerint. Akkor hát hogyan lehet kiválasztani a valódi királyt, az igaz uralkodót? A népmesékben erre is megvan a válasz. A királyjelöltnek feladatokat adnak, s csak az lehet király, aki minden próbát kiáll, aki tehát bizonyítja, hogy királyi erényei vannak. Mindenekelőtt jól kell értenie a politikához, a joghoz és az államvezetéshez. De ami a legfontosabb: igazságosnak kell lennie, s megfelelő bölcsességgel kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy a királyság visszaállítható legyen, mindenekelőtt tisztázni kell a királyság lényegét, s legalább az állam kulcsembereivel el kell tudni fogadtatni a királyság eszméjét. A királynak nem szükséges a néptől elnyernie a felhatalmazását, de mindenképpen a népért, annak jólétéért és szabadságáért kell élnie. A királyság visszaállítása érdekében először a történelmi egyházaknak kell lépniük. Magyarország vonatkozásában főleg a római katolikus egyháznak, hiszen a magyar királynak az évezredes magyar hagyomány szerint katolikusnak kell lennie. Hasonlóan kellene eljárni, mint az ókori olimpiák esetén, ahol a legjobban szereplő versenyző koszorút kapott. Csak a próbák rendszerét kell kidolgozni. S nem szükséges túlbonyolítani az ügyet, mivel az isteni uralomban garantáltan a legjobb lesz a király. Ami a keresztény egyházak többségét illeti, ezek elvben királypártiak, s Jézus Krisztust tekintik az igazi királynak. Erre gondolva a legkönnyebben az olyan királyságot lehetne restaurálni, mint amilyen a Horthy-korszakbeli királyság volt. Ehhez pedig a szentkorona-eszmét kell tisztán megfogalmazni, és mint tiszta eszmét állameszmévé tenni. Jézus Krisztust úgy kell tekinteni, mint egy távollévő uralkodót, aki mindazonáltal jelen van és uralkodik. A Biblia és az egyházi hagyomány alapján Jézus Krisztus nemcsak király, hanem királyoknak királya. De honnan van Jézus felhatalmazottsága? A Szentlélektől, aki bemerítése és beavatása során reá szállott mintegy galamb képében.

Magyarország a Szentlélek országa, hiszen a Szentkorona Szűz Máriának lett felajánlva, Ő pedig a Szentlélek mátkája. II. Endre magyar király óta pedig a mindenkori magyar király egyben Jeruzsálem királya is. Ugyanakkor Jézus Júda és Izrael királya. Ki legyen tehát az a személy, aki biztosítja Jézus királyságát és uralkodói jogait? A Szent Szellem fő analogonja, aki a történelemben többek között, mint Dávid király, mint Attila, a hunok királya, és mint Nagy Károly uralkodott. Mindezek után látható és érthető, hogy Szűz Mária Magyarországnak nem királynője, hanem királynéja. Mert a legfőbb uralkodónak Istennek kell lennie, Istennek a Föld fölötti uralma pedig Dávid és Jézus kettős királyságában valósulhat meg, hiszen Dávid király a Szentlélek analogátuma. Ki legyen tehát a király? Fontos kérdés ez napjainkban. S miért késik Magyarországon a királyság restaurációja? Nemde azért, mert aki e szerepre eleve ki van jelölve, az még nem érett meg a hivatására? Hiszen az eleve-kijelöltség összhangban kell legyen az alkalmassággal. A versenyben az eleve kijelöltnek kell győznie, annak, aki birtokában van a metafizikai kulcsinformációnak, akinek a lelke magában hordozza a nagy létprobléma megoldásához szükséges tudnivalókat.

TAMERLAN...