26.

Istenlátás

Az Istenlátás a metafizikai eredet látása, melyben a látó visszanyeri metafizikai természetét, természetfölötti valóságát, s újra egy lesz önnön lényegével, s ezáltal a végső lényeggel is. A teremtmény az Isten látásakor magát a benne élő Istent látja meg, s e látás által ez a belső isten megelevenedik, s rezgéseivel olymértékben áthatja a teremtményi formát, hogy az egészen megistenül, s a látó eggyé válik önnön sajátistenével. Az istenlátás során a látó meglátja a végtelen angyali rendszert, Isten vázszerkezetét: az Univerzális Formát, melyet annak idején Ardzsúna is meglátott, midőn azt Krisna megmutatta neki. Az Univerzális Forma az összes szenteket is tartalmazza, akik teljesen eggyéváltak az őrangyalaikkal, s így a Mozdíthatatlan Birodalom polgáraiként a Mozdulatlan Mozgató részei lettek, akik a lényeg tekintetében egyek az egésszel.

Az Univerzális Forma közepén a Turul található, vagyis Gábriel arkangyal, az Úr angyala. A Turul volt az, aki Mohameddel közölte a Koránt, s aki által Mohamed beavatást nyert az Isten tökéletességébe. Az Úr angyalában Mohamed láthatta előző megtisztított életeit, így Ardzsúnát, Ádámot, Indrát és a sorozat legelején a Szentlelket és az Isten 4 ősmeghatározását, mely a 4 pádaként ismert. Ha az istenlátás egyetemessé válik, akkor minden megigazult hívő meglátja az Univerzális Formát, benne a saját őrangyalát, s abban megtisztított előző életeit. Maga a megtisztult hívő azt látja, hogy időszálakkal kapcsolódik az őrangyalához és így az Univerzális Formához. Az időszálak mint megannyi ezüstszál a harmadik csakrához, a köldökcsakrához futnak, s összeköttetést teremtenek a múlt és a jelen között. Az időszálak, a sors fonalai gyeplőszerű köteget alkotnak, s a Transzcendátor kezében futnak össze. A Transzcendátor maga Allah, aki a transzcendens stratégia segítségével transzcendálja a lényeket, s vezeti vissza azokat eredeti önmagukba őrangyalaik segítségével. Minden fajnak van egy őrangyala, s mivel minden ember önálló fajnak számít, ezért minden embernek van őrangyala. Az őrangyallal való aktív kapcsolattartás a férfiak feladata, a nők valamely férfihoz vannak rendelve. Ha nincs férjük, akkor az apjukhoz, s annak őrangyalához tartoznak. Például Mária, a Szent Szűz, mivel a Szentlélek mátkája, a Turulhoz, vagyis Gábriel arkangyalhoz tartozik. Míg a férfiak őrangyala minden életükben ugyanaz, a nők őrangyala változhat, mivel a férfi a Purusa és az Actus Purus megjelenítője, míg a nő a Prakriti és a Potentia Pura megjelenítője. A férfi létét a ténylegesség, a nő létét a lehetőség határozza meg. Egy nő igazán akkor valósítja meg az üdvöt, ha végleg elkötelezi magát egy férfihoz. A nőnek szabadságában áll az, hogy melyik férfinak akar a duálja lenni. A férfi nő nélkül is teljesnek számít, mivel a férfinak elsősorban az őrangyalával kell egyesülnie. De több nőt is felvállalhat, s a Földön minden férfi 4 nőért is felelősséget vállalhat, majd a paradicsomban még sok-sok huri is tartozhat hozzá. A férfinak a nővel szemben nem külsődleges szempontokat kell figyelembe vennie, hanem a nő tiszta odaadását és alkalmazkodóképességét. Az isteni törvény nem minden férfihoz rendel nőt, de minden nő számára biztosít egy alkalmas férfit.

Az istenlátás (A31) szent titok (A31), mely felemel (A31). A megigazult hívők elragadtatása és a mennybe való felemelése az istenlátás következménye lesz, az istenlátás pedig akkor valósulhat meg, ha megértjük a szent titkot. Az istenlátás realizálása szempontjából fontos Mohamed (A31) személye. Hiszen Mohamed a Próféták Pecsétje, s a pecsétek feltörésével a Mohamedben rejlő szent titkot kell feltárni és hozzáférhetővé tenni. Hét pecsétet kell feltörni, s a szent titokról hét fátylat kell ellebbenteni. A fátyol (A12) maga az illúzió (A12), mely voltaképpen nincs (A12). A fátyol ellebbentése annak megértése, hogy egy adott illúzió milyen értelemben nincs. E megértés kulcsa pedig a transzcendens filozófia, mely által realizálható a transzcendens stratégia. Az Atigúna Brahman lényegét kifejező Létsemmi (Szadaszat) fogalmát kell kellően tisztán megérteni a fátylak ellebbentéséhez. Legfőképpen Allah fátylát kell megérteni, vagyis a minden meghatározás alapjául szolgáló meghatározhatatlan ősesszencia meghatározását kell hozzáférhetővé tenni az elme számára. Allah minden fátyla Allah egy-egy meghatározása. De Allah lényege éppen az, hogy semmihez nem fogható és semmihez sem hasonlítható. Ezért Allah minden meghatározása csak egy fátyla Allahnak. Allah az Alaktalan Láthatatlan Léteztető Abszolút Hatalom (1000), akinek lényege leginkább ebben a meghatározásban rejlik benne. E meghatározás szerint Allah láthatatlan, mert meghatározhatatlan és elképzelhetetlen. Allah fátyla (A24) Krisztus (A24) maga, Krisztus (333) pedig a tisztaság (333). Krisztus az emberek istene és királya, az egyetemes uralkodó maga. De kicsoda Krisztus? Allah maga eredeti megnyilatkozásában. Az emanatív teremtésben Isten először önmagát teremti meg, s első önmeghatározása Krisna, s ennélfogva az eredeti Krisztus Krisna, aki Ardzsúnának: önnön centrumának megmutatta az Univerzális Formát, az Egyetemes Krisztust. A világtörténelemben tehát Krisztus (a Messiás) először mint Krisna lépett fel, majd kb. 4000 éve uralomváltás történt, s Visna (vagyis az Atya) vette át a krisztusi stafétabotot, s ő lett a Megváltó, a Krisztus. Kb. 2000 éve Brahmá megtestesülése, a Názáreti Jézus lett a Megváltó. Neki is be kell teljesítenie megváltói küldetését, s a krisztusi princípiumot a maga szintjén tökéletesen realizálnia kell, hogy végül megvalósulhasson a Szentlélek korszaka, mely korszakban minden lény vissza lesz vezetve eredeti vallásához: az iszlámhoz. Allah fátyla (A24) mint Szűz Mária (A24) is meghatározódik, s végül az Ámen örök arca lesz a végső fátyol, a végső Istenmeghatározás. Az Utolsó Napon el fog lebbenni a 7 fátyol, s Isten rettenetes szépsége minden létezőt elpusztít, de azonnal meg is elevenít. Ez azt mutatja, hogy Allah legtökéletesebben Sívában: a pusztítva megújítóban van jelen. Síva kozmikus tánca a hétfátyoltánc (316), melyben a mindenekben jelenlévő Élő Isten leveti fátylait, s a kozmikus végítéletben minden visszavétetik az Élő Istenbe, s megvalósul az igazi születés (316): az Új Ég és az Új Föld megszületése. Síva a Démonok Ura (Daimonésvara) a dzsinek ura is, mivel a démonok maguk a dzsinek. A dzsinek tűzszellemek, s minden dzsin (178) egy-egy zseni (178), vagyis lángelme. Az ember az esszenciák összességéből lett megteremtve, s így az emberben megtalálható az angyali princípium is, de a dzsinek princípiuma is. A dzsinek, mivel zsenik, nagyon meg tudják kínozni az embert, s tökéletes fejlődésre kényszerítik. Az embernek azonban az angyalok alázatos lelkére is szükség van, mivel másképpen nem lehetne a dzsinek ura. Ádámnak, vagyis az embernek az isteni terv szerint Dzsin-Gisz Kánná, vagyis a szellemek (Dzsinek) embertestben megjelenő urává kell válnia, vagyis a démonok urává, hogy a tamasz anyagi minősége felett is uralkodhasson. Dzsingisz Kán (368) az álruhás isten (368), a Nagy Bogdó, aki a Turulból lépett ki. Maga az álruha (78) a fátyol, de ez voltaképpen semmi (78). A Hétfátyoltáncban fel kell ismerni a fátyol semmisségét, s a pusztítva-megújítás, a megszüntetve-megőrzés így valósulhat meg. Amint a Kán felismeri álruhája (vagyis aurikus lénye) lényegét, megszünteti a világokat betegítő skizofrénia erejét, s képes lesz önmagát tiszta enmagára visszavezetni. Álruhája levetésével a szellemek embertestben megjelenő ura az egész teremtett lét álságát is megszünteti, s így beköszönt az igazság korszaka. Mert amíg az Isten álruhák sokaságában van, vagyis elmásító ruhákban, addig a sátán princípiuma érvényesül. A Végítélet az álruhák levetése és megsemmisítése, az Új Élet pedig az igazi ruhák, az áttetsző fátylak felöltése.

Isten meglátása (A49) metafizikai látomás (A49): a látó kint fogja látni, ami valójában benne van. Mert Allah az emberben él, de az emberen kívül ál, az emberben létezik, s az emberen kívül csak látszik. Az álruha pedig a külső álság, melyet úgy lehet levetni, ha tiszta tudattal megértjük belső élségünket, s élnöki mivoltunkat. Maga az Istenlátás (261) a fátyol felemelése (261) által valósul meg a tudat megtisztulása révén. Igen érdekes, hogy a 2002 november 2 utáni 261-edik nap éppen 2003 július 21, vagyis a Könyv megnyitásának a napja. Az Istenlátás előfeltétele tehát a Könyv megnyitása Ádám Mohamed (vagyis az ÁM) metafizikai redukciója által. Mert itt egy élő holografikus könyvről van szó, mely könyv a Biblia tárgysugaraiból és a Korán referenciasugaraiból áll össze. S így áll, él újjá ÁM ÉN. 2003 július 21 után 49 napot kell venni, hogy a metafizikai látomás (A49) realizálódjék. Ez a látomás kapcsolatos Szent Márkkal, az aranyló Márkkal: Marcus Aureliussal. Az Új Birodalom úgy lesz meg a kupola, a terembura alatt, hogy tisztán megértjük a terembura titkát, a teremtés burokját, a metafizikai eseményhorizontot. FIAT IMPERIUM!

Az Istenlátás a Jézusháló és a Máriaháló által valósulhat meg. A Jézusháló egy olyan elektromágneses rácshálózat, mely a Naprendszert határolja, s ez maga a természetfölötti Ég, mely a krisztusi szeretet tüzében ég. Ez a Nagy Terembura, mely az isteni teremtés helyét jelöli ki. A Máriaháló szintén egy elektromágneses rácshálózat, mely mintegy Veronika Kendőjeként a Földet öleli körül. A természetfölötti Föld e rácshálózat által lesz megteremtve a hamarosan létrejövő rezonanciatér segítségével. A két háló leereszkedik a haláltermészet tengerébe, s kifogja a nagy halakat, a 153 nagy halat. A nagy halak Isten fiait jelentik, azokat az egyéneket, akik eggyéváltak sajátistenükkel. A 153 a beni ha-Elohim kifejezés számértéke a héber kód szerint, s e kifejezés jelentése: az Isten fiai. A kiemelt nagy halak fogják képezni a Jeruzsálem Parancsnokságot, s ezek a személyek fogják vezetni a Mennyei Jeruzsálemet, a rezonátortér centrumát. Így valósul meg Isten Országa mindeneknek a javára.