|
A tömeghullámok hatása a diffrakcióra. 1997.05.26 APPLIED LOGIC LABORATORY OMH ellenőrző mérés. Ezen a lapon két olyan mérési jegyzőkönyv látható, amelyen az Országos Mérésügyi Hivatal megismételt nyolc lényegbevágó mérést, amely során egy zárt kormozott belsejű alumínium csövecskére kívülről különböző szimmetrikus és aszimmetrikus fémtárcsákat húztunk, és azt vizsgáltuk, hogy befolyásolja-e a hő és frekvencia kompenzált lézersugarat, amelyet ezen a kis csövön át egy a csövecske végén egy 0,05 mm vastagságú wolfram diffrakciós szálra vezettünk. Ez a diffrakció csak a jelenség felnagyítását szolgálta. További adatok az angol és az orosz nyelvű lapokon találhatók. Az első mérésnél négy 2 cm vastag és 5 cm ármérőjű és 7 mm furatú ólomtárcsát használtunk, majd levettük. Jól látható, hogy a diffrakció mértéke jelentősen megváltozott a tárcsák sorozatos ráhelyezésével. Amplitúdóban és fázisban (hullámhosszban) is létrejöttek változások. Már ez a mérés is jelzi azt, hogy a tömeghullámok optikailag viselkednek, hiszen minden anyag görbült hullámokat kelt. A szenzáció ebben a mérésben az, hogy itt összesen néhány dekagramm anyag olyan nagy változást idéz elő, amelyet csak galaktikus méretű tömegeknél feltételeztünk. Gondoljunk itt a gravitációs lencse effektusra a galaxisoknál.
Az első négy mérés diagrammjai. Ezen a második jegyzőkönyvi ábrán már ennél is izgalmasabb dolgot láthatunk. Itt egy teli, majd egy félbevágott ólomtárcsával mértünk. Ezt mechanikus okok miatt összeragasztottuk egy azonosan félbevágott danamid tárcsával. A félbevágott tárcsa két pozícióban is szerepel a mérésnél. Egyszer felülre, egyszer alulra fordítottuk azt a felét, ahol az ólom van.
A második négy mérés diagrammja. Ennél a mérésnél olyan nagy eltérés mutatkozik, hogy már semmiképpen sem lehet elmelegedési, vagy jel-zaj hibának gondolni. Ez a jelenség sok további és előbbi mérésünknél megbízhatóan megjelent. Eddig négyféle optikai padon végeztem el az ellenőrző mérést. A without a hosszabb idejű mérés után végzett üres visszamérés, hogy mennyit téved optikailag a rendszer. Ezt rendszeresen elvégeztük a mérések végén, de ezt levonva még mindig megmarad egy félremagyarázhatatlan karakteres eltérés. Elméleti feltételezésünk, hogy az ólomtömegbe fúrt lyukban "másmilyen", "görbültebb" jellegű a tér, és ez befolyásolja az itt elhaladó fénykvantumok optikai viselkedését. Ebben a közegben olyan optikainak nevezhető hatások érik őket, hogy elkanyarodnak egyenes útjukból. Valószínűleg ugyanez a hatás hozza létre magát a diffrakciót is, résen, lyukon, félsík mellett vagy szál mellett elhaladva is. Erre az optika nem adott korrekt magyarázatot, csak pontos méréseket végzett. Már 90 évvel ezelőtt észrevették ezt a - már akkor is anyagspecifikusnak mért - jelenséget, de mivel a csillagászati spektrométereknél jelentkezett, igyekeztek eltűntetni ezt a "szépséghibát", így addig kísérleteztek a rés anyagával, ameddig meg nem állapodtak a platina-iridium résnél, mert az okozta a legkisebb zavarokat a látható spektrumban. Ez a mérés olyan új lendületet adhat a gravitációs hullámok kutatásának, amitől az akár egészen új irányokba fordulhat. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy ez a hullámtér behatol-e a zárt csövecskébe. A jelek szerint igen, a hullámtér az alumínium cső belsejében akadálytalanul interakcióba lépett az ott haladó fénnyel. Ez egyúttal sok kérdést is felvet, mivel azt jelzi, hogy az anyagban és a fénykvantumokban van valami közös dolog, ami lehetővé teszi a transzmateriális interakciót.
|
