Kisfaludy György

UN ANNO

Gondoltam rád már hóesésben,
Fehérre meszelt éjszakán,
Mikor dér volt a fák kezében,
S tél rajzolt a házak ablakán.

Olyan volt a táj, mint a tested,
Csak kékre fagyott, mint a Hold,
De forró volt a szád, mikor kerested
a mámort. Nyugalmas szerda volt.

Gondoltam rád zöldellő tavasszal,
Mikor kinyílt a millió virág,
Mikor a fák nyújtóztak egy arasszal,
S elhullt szirmait mind leszórta rád.

Mindenek között te voltál a legszebb,
S  legtisztább, ki bűn nélkül maradt.
Szép, mikor becsukod a szemed,
S pillád remegve söpör minden csók alatt.

Gondoltam rád nyári jégverésben,
Forró föld gőzölgő bársonyán,
Mikor napfény van minden szenvedésben,
Sárgán lekaszált búza alkonyán.

Csillogott a hajad, mint a szalma,
Mit fényesre lakkoz fürge napsugár,
Gyermekes szerelmed mágneses hatalma,
Mely ha elfogy, minden oly sivár.

Gondoltam rád búsan okker őszben,
Majd rozsdabarna lett a délután, 
Köd szitált a szürke utcán, s közben
Szél futott a múlt meleg után.

S bár múltak a napok, és a hónapok,
A csókod íze egyre változott,
Nap mint nap a bolondod vagyok,
Mert szerelmed mindent meghozott.

1953 (La poeta era nove anni)

ÓDA A KEDVESHEZ STARTLAP