ÍGE-IDŐ 16.  

AZ ESSZENCIÁLIS TÉRIDŐ ÉS A HIPERTÉR

Gondoljuk végig, hogy akkor milyen lehet a valódi, dinamikus téridő és milyen további dolgokra kell figyelnünk! A Kabbalából származó kettős Dávid csillag további komplikációkat sejtet.

Előző lapjainkon egy nagyon furcsa, minden szokványos elképzeléstől merőben eltérő téridő kialakulásához jutottunk el, és ez érdekes módon kielégíti azt a megfigyelésekkel is alátámasztott igényt, amelyben azt figyelték meg csillagászaink, hogy az Univerzum állandóan tágul. Ebből sokan -rövid úton- arra következtetnek, hogy ezáltal az egész egyre nagyobb. Ez nem feltétlenül az előbbi megfigyelés következménye. Erre maga az universus latin szó ad útmutatást, mert ez önmagába visszafordulót, magába fordulót jelent. Ha a rendszer a peremeitől - pontosabban az univerzum ekvitemporiális (fekete lyuk jellegű) külső felületéről a centrumába visszafordul (mondjuk a nemtér-nemidőn keresztül, ahol nincs távolság és idő:-), akkor amellett, hogy a teljes belsejében kifelé tágul, egy valamilyen természeti törvényszerűség miatt elérve egy méretet; visszafordulhat a centrumába. Így állandó méretű és mégis belülről kifelé áradva állandóan tágul. Itt az anyag felrakódik a fekete lyuk típusú atommagszerű anyagsűrűségű belső felületre. Ez a nagy mozgató. Ezzel fel is oldottunk egy látszólagos paradoxont. A Schwartchild féle megoldásokban a szingularitás (fekete lyuk) toroid is lehet! Az elején pontosan innen indultunk.
De akkor hol van az Univerzum közepe? He-he! No meg azt is ki kellene eszelnünk, hogy hol van a jelen? Egy helyen, vagy mindenütt?

Betlej Tamás: A MONÁSZ.
A téridő gyémántja. Látod benne
a piramis analógiáját?

Amikor a térforrást vizsgálgattuk, már abban is volt hét darab jelenpont, amelyek szépen sorban létrehozták egymást. Vagyis már az Univerzum terének megszületésekor hét önismétlő és állandóan önreprodukáló jelenforrás születik. Ezek egy követhető és leírható, modellezhető sorrendben jönnek létre, és lényegében hat párhuzamos univerzumhoz biztosítanak téresszenciát. Hat teljesen eltérő világ ugyanazon a helyen, és lényegében egyszerre. A hat forráshelyből mindig csak öt Tűz létezik, és egy középső Víz. Sokkal bonyolultabb dologról van szó, mint ahogyan a teret mi tanultuk. Az geometriai és nem a valós fizikai tér volt. Ez persze sehogyan sem akart összejönni a "negyedik" dimenzióval...

A tér és a hipertér dimenziórendszere és dimenzió
váltakozási lépcsője. Ezt a jelet szorongatja a kezében
a Dordzse Szempa, a gyémánt Buddha, hiszen ez a világegyetem lényege. Így lépked az öt fénymag dimenziórendszere.

Ez egyezik a mondabeli hét teremburával, a hét éggel, de azért még át kell gondolnunk a dolgot, mert ha le akarok írni egy valós protont, akkor legalább tizenegy téridőt kell használnom. Hattal még nem működik a dolog, csak tizeneggyel vagy tizenhattal. De miért?
Ne izguljatok, azért biztosan találunk majd valamilyen áthidaló megoldást erre! Beszéltünk már arról, hogy a források kétpont oszcillációt folytatnak, vagyis a tér mellett megjelenik egy "másik tér" is, amely csak egy forrásciklusnyit csúszik el a tértől. Ez egy teljesen egyenrangú tér, és ebben minden ugyanott van, mint ezen az oldalon, hiszen a virtuális forráshelyek szinte teljesen azonos helyen vannak. A két létezés egység, de a felváltott létezés miatt mégis teljesen külön időben léteznek. Hol az egyik, hol a másik van. Ezt csak kiterítve tudom jól elmagyarázni nektek, mintha két különböző helyen lennének. Erről sok információ lelhető még a Földön, csak az emberek már elfelejtették, hogy tulajdonképpen miért is őrizgetik ezt.

Ezen a mozgó képen egyszerre három titok is feltárul előttünk. Itt kihelyeztük egymásból az oktaéderek mentén eloszló forráshelyeket, és megmutatjuk azt az útvonalat, amelynek mentén a források az idő egymásutánjában teremtődnek és elenyésznek. Amint megfigyelhető, mindig csak öt forráshely "él", de az is, hogy a két oktaédernek van egy közös pontja is (sicut), és ezen át ide-oda hullámzik a források születése. Van egy olyan pillanat is, amikor csak az egyik oktaéderben tartózkodik mind az öt forrás. Ilyenkor a másikban térszünet van, és ez a föl-le mozgó dimenziólépcsőnél is feltűnik. Azok a kis kapucskák azok; a piramis közepén. (Lila kis lyuk a lépcső alatt, és a középvonal alatt is van kettő sötétebb)

Szt. Péter az apostoli koronán. Felül
fénymagok és táltosok, alul kétoldalt
a dimenziólépcsők.

Ez a nemtér-nemidő állapot a másik oldalon. Ilyen lépcsőzetes ábra több is van a koronánkon! Például a Szt.Péter képen világosan megfigyelheted. Péternek a képen két kulcsa van. De miért?

Ez a dimenziókapu a valóságban nem kapu alakú, vagy kör alakú átjáró, (mint a sci-fi -ben) hiszen a nemtér-nemidő, vagy magyar nevén AHUN mindenhol jelen van, ahol a téridő is. Az ahun másképp struktúrált mint a Kaosz (az univerzumon kívüli, túli Kaosz), mert az ahun rétegezett, hiszen a tér esszenciái között terjedő réteg. Mivel itt nincsen távolság, az itt végrehajtott űrutazáshoz nem kell semmiféle idő. Itt nem kell hajtóenergia! vagy rakéta se!, hiszen nincs itt és ott. Nincs fénysebességi korlát sem, amivel Einstein atyánk ijesztgetett minket. Itt az anyag fennmaradásával van baj (!!!), mert az anyagi részecskék itt létképtelenek. Az űrhajódnak itt egy saját térforrás kell a fennmaradáshoz! Itt éppen ezt a térforrást ismertetem a kedves olvasókkal. Aki koronánk képeit alkotta, ismerte a téridő hiperdimenzionális szerkezetét. Kezében is tartja a helyzet kulcsát. A mennyek országának a kulcsát. Ez a távoli űrbe vezető út végén van. Talán éppen ezért áll hat gombócból a frizurája is. A táltos lovakon látható piros cseppalakú jelek, a fénymagok is mutatják a dolgot.

Ezeken a rajzokon a forráspontokat mindig egyenesekkel kötöttük össze, de a valóságban nem léteznek gyémántok, kristályok vagy gömbök sem, mint ahogyan a legfelső ábrán láthatjuk. A Tüzek vagyis a tachionok másolódási rendszeréhez mutatott segédletek ezek, ahol azok mindig ívelt pályákon mozdulnak el, mondjuk a fenti képzeletbeli gömbnek a felszínén. Ennek magyarázatát láthatjuk ezeken a gabonaábrákon is. Akik ezeket rajzolták tudták a fenti dolgokat. Még akkor is, ha vicces diákok voltak. Amolyan űrdiákok...

Betlej Tamás grafikája: A TÉR ÉS A HIPERTÉR
DIMENZIÓINAK VÁLTAKOZÁSA

A baloldali ábra a téridő sematikus metszete, és jobbra fent egy tachion is látszik, ami megteremti. Tartalmazza a Mahadot, és a Mindenhatót is. A jobboldali (zöld) ábrán pedig egy érdekes lépcsőzetes spirálist láthatunk, ami a tér dimenzió rendszerére, működési elvére utal. Ez egy óriási háromszög (240 m) egyik sarkán jelent meg, amelynek a másik sarkain egy kör, és egy hat bekezdésű spirál is volt. Sok országban jelent meg ugyanúgy. A baloldali ábrán egyértelműen megjelenik a magyar néprajzból nagyon ismerős "mindenható" motívum, a mindenható jele. Kopjafákon és menyasszonyi ládákon gyakori díszítő elem. Keresd a néprajzunkban! Itt még sok izgalmasat találsz a galaktikus léptékű űrhajózásról.

Nekünk most mégis ez a másik, a lépcsős spirál az érdekes, amelyben minden nehézség nélkül megszámolható a hat lépcső, ami a téri dimenziókat jelenti. Az ábrán a tachion (egyre kisebb körök) egy sebességi paramétert súgnak meg, amit csak alkalmazni kell. A jobboldalin a háromszöget érintő befejezetlen ív a megszűnő dimenzióra is utalhat, arra, ami nem teszi lehetővé a hatodik egyidejű létezését. A keleti vallás dordzse ereklyéje a hiperteret is mutatja. Bölcs tudomány maradványa. Így már hihető, hogy a Véda könyvek űrvárosokról és űrcsatákról és atomháborúkról tudósítanak. Aki ezt megőrizte, fontos tudást őrzött meg. A nyugat-európai Grál leírásokban ilyet olvastam, hogy "az istenek az idő-semmiben is háborúztak". Ha valakinek megvannak a Grál szövegek, kérjük tiszteljen meg minket vele, mert nagy segítséget nyújthatnának.

 
DORDZSE

KezdőlapElőző lap

Folytatás

E-mail