ÍGE-IDŐ 36.  

MITŐL EREDHET A FÉNY HULLÁMTERMÉSZETE ÉS
MITŐL VAN A SZÍNE?

A fényről már sokszor volt szó, de olyan sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban, hogy ezen a lapon ezekre is megpróbálok logikus és érthető választ adni az Olvasóinknak. Az élettel kapcsolatban is lesznek még további lapok, De a fény, az energia szintén nagyon fontos alapeleme az életnek, és ezért még sok kérdést tisztázni kell a fény körül is.

A fényről rengeteg könyvet írtak már. De egyben sem találtam választ ezekre a kérdésekre. Kerülték, mint macska a forró kását. A leírtak csak tapasztalati tényekkel foglalkoznak, és az elméleti kérdésekre ritkán adnak érdemi választ. A fény maga térszerű valami, és ez nagyon beugratós dolog. Amint már leírtam, az energia nem más, mint egy önmagába gabalyodott időhurok, (így eléggé vad dolog), de bizony önmaga önmaga oka. A saját múltjával "táplálkozik". Ez minden időhurokra igaz, ezért dobálják el a relativitáselmélettel dolgozó fizikusok és matematikusok. Hibás eredménynek vélik a dolgot. Pedig ez a jó és valós (és eredményes) megoldás kulcsa. Így zúdítják ki az ablakon a fürdővízzel a gyereket is. Erősebb az előítéletük, mint a kalandvágyuk.

Nézzük, miket sugdos a természet! Az anyagoknak nem a keménységétől függ az átlátszósága, és még csak nem is a halmazállapotától, mert vannak átlátszó gázok, folyadékok és szilárd anyagok is. Ezek lehetnek fehéresek, vagy színesek is. Van viszont valami ami érdekes jelzést ad nekünk. Az ötnél nagyobb sűrűségűek (fajsúlyúak) (5 g/cm³) mindig fémes kinézetűek, és látható fényben nem átlátszóak. Persze ezekből is lehet olyan vékony réteget kialakítani, hogy áteressze a látható fényt, és ez a fény általában kékes árnyalatú (ez vastagságfüggő is). De ha éppen átlátszó, akkor legtöbbször kékes. Hasonló színe van, mint amikor egymásra teszek két polárszűrőt és elfordítom egymástól a polársíkjaikat. Ez sem elfeketedik, hanem egészen sötétkék lesz. Ilyenhez mindenki hozzájuthat egy lepusztult számológépből, rossz kvarcórából. Ez egy kis filmcsík, filmlapocska. Ha kiszedted, tedd rá egy másik LCD-d számológépre, vagy LCD-s órára. Nagyon érdekes dolgokat figyelhetsz meg. Ha kettévágod és egymásra helyezed, akkor az általam említett kék színt is megláthatod, ha elforgatod egymáson a filmdarabkákat. Kerestem más színt adót is, de sajnos nem találtam, pedig többféle filmem van. Úgy látszik nagyon egy kaptafára készül ez a polarizátor, vagy egyféle technikával. Itt a kék szín rövid hullámhossza lehet a mérvadó.

Az igen rövid hullámhosszúságú fényt a kis fajsúlyú anyagok rendszerint átengedik. A tej mégis fehér, és alig engedi át magán a fényt. A piros virág azért piros, mert a többi színt mind elnyeli, ameddig a piros celofán azért piros, mert csak a piros színt engedi át magán. A gamma sugárzást már csak az ólom vagy az uránium nyeli el jól. Más is, csak az rendszerint maga is veszélyes. Ezért az ólmot szokták használni. Ez olcsóbb is, és nem bomlékony, mert szinte minden atombomlási folyamat végállomása. Már nem bomlik tovább. Puha fém, késsel is vágható faragható. Ez az amorf, puha volta is rásegít az elnyelési tulajdonságára, mert atomi rendezetlensége megnehezíti a kusza kristályrácson a fény áthatolását. Hihetetlen, de a víz is jól elnyeli a veszélyes sugárzások jelentős részét, pedig a látható fényben jó fényáteresztő. Az ablaküveg is eléggé amorf anyag, és mégis átlátszó. Bosszantó. Akkor hát mitől engedheti át az anyag magán a fényt, vagy miért nyeli el? Némelyik kérdés teljesen amatőrnek tűnhet, hiszen a fénytan tudorai ezekre már száz éve tudják a válaszokat. Ez biztos?

Nos, vegyük szépen sorban. Azt mondják, hogy a gamma sugárzás nagy erejű a látható fényhez képest, és az infravörös még ennél is kisebb energiát képvisel. Kétségeim támadtak ezzel kapcsolatban. Az az érzésem támadt, hogy az áthatolóképességet összekeverik a hordozott energiával. Idézzük csak fel ezt az ellentmondást a 40 éves függvénytáblából! Hogyan is függenek össze a dolgok? A fénysebesség remélem azóta sem változott meg.

Csak ezekből az adatokból is sok érdekes dologra lehet rámutatni. a vörös fény 299705,500 km/s, és a kék 299703,500 km/s sebességgel halad a levegőben. Sebességkülönbségük 2 km másodpercenként. Törésmutatójuk 1,0002906 és 1,0002970. Tekintettel arra, hogy mi csak egy igen kis spektrumrészt látunk, ez az eltérés is igen tekintélyes, ha arra gondolunk, hogy milyen széles még a a számunkra láthatatlan színkép sávja. Azt állítják, hogy vacuumban nem tér el a különböző színű fénykvantumok sebessége. A táblázat szerint a hullámhosszuk kisé eltér, ami szintén nagyon lényeges lehet még.

A kisebb méretű fénykvantum könnyebben bejut a nukleonok pikkelyes felszíne alá, de könnyebben is távozik onnan. Annak idején járt nálam Csernobil után egy ukrajnai kutató-igazgató (Dr. Gulyás úr). Tanácsot kért, hogy szerintem mivel lehetne gyorsan mentesíteni a földeket a sugárzástól. Azt tanácsoltam neki, hogy sokat (hetente) szántsanak, permetezzenek híg bórsav oldattal, és imádkozzanak a sok napsütésért. Ekkor a sugárzás először intenzíven emelkedni fog, majd rohamosan csökkenni fog. Azt telefonálta később, hogy bejött a dolog. Ez egy kettős kezelés volt. A napfény minden hullámhosszon fénnyel tölti az izotóp atomokat, de felnyitja a pikkelyeiket, és így a felszínre került föld gerjesztettebb állapotában jobban le tudja adni a sokkal kisebb gamma fénykvantumokat is. Mert ahol meleg (nagy fény) van, ott gyorsabb a felezési idő. Ezért fényérzékeny a C14 izotópos kormeghatározás folyamata is. Az erős fénynek kitett minta először akár százszorosan felgyorsultan sugároz, majd elkezd relaxálni.

Visszatérve az eredeti kérdéseinkre a fény és az anyag az idő-visszacsatolása miatt hullámzik. Tartósan, de nem végtelenül. Nem elektromágneses hullám. A fény színe és hullámhossza az időhurok mechanikus átmérőjéből ered. Azt még nem tudom, hogy vannak külön egy síkban keletkező és külön térben keletkező fénykvantumok, vagy egy és ugyanaz a fajta oszcillál a sík és térbeli rezgésállapotai között. Ez látszik valószínűbbnek. Most készülünk arra, hogy kieszeljünk egy méréssorozatot ennek megállapítására. Már vannak épkézláb ötleteink. A "színes" polarizátorok várhatóan (részben) választ fognak adni a dologra.

Sokféle dolog következik ezekből. A világűrben nem teljes a vacuum, így mi lényegében a Nap, központi csillagunk sztratoszférájában keringünk. Ugyanígy a galaxis teljességének poranyaga és csillagai által kisugárzott nagyon híg, de mégis számottevő mennyiségű és tömegű közeget jelent, így a fénykvantumok bejárt útjuk során rengeteg atom mellett haladnak el. Közel és távol. Az atomok ugyanúgy nem kompaktak, mit ahogyan a fénykvantumok sem. Kiáradó gömbszerű longitudinális hullámtereik nagy távolságban is kölcsönhatásba lépnek egymással, ami pályájukban eltéréseket okoz. Ha a légkörünkben ilyen nagy a fényszóródás, akkor a világűrben is ugyanúgy léteznie kell a jelenségnek.

Erre még csak egy kísérletet végeztem. Megnéztem az eget ultraibolya és infravörös érzékenységű képerősítővel, és az eredmény elgondolkoztatott. Infravörösen százszor annyi csillagot láttam, mint a látható tartományban, és az ultraibolya erősítőn át sokkal kevesebb csillag látszott.