ÍGE-IDŐ 38  

OLVASÓI KÉRDÉSEK - Levelező rovatunk

A kedves olvasóink nagyon sok kérdést intéztek hozzánk a lapok furcsa világ-megközelítésével kapcsolatban, ezért a közérdeklődésre is tekintettel, itt is választ adunk azokra a kérdésekre, amit többen is megkérdeztek, vagy fontosnak ítéltük ezeknek nyilvánossá tételét.

P. Józsefnek itt küldök egy képet a tachion időszerkezetéről. A képen jól látszik az, hogy a tachionokban is megmarad a gömbszerű időterjedés, az eseményhorizontok sorozata. Ezt egy ritmikusan kiáradó öngerjesztő időforrás kelti, így ennek eseményhorizont rendszere is ritmikus. Az is jól látszik, hogy miért válik "többidejűvé a belső világ, és az is, hogy a külső palást egy időpontsorozat hordozója, ami lényegét tekintve szálszerű. Ilyen egy string határfelülete. Ez jelen esetünkben egy kúpszerű hullámvilág egyre terjedő határa. Ellentmondásnak látszik, hogy egy kúpfelület szál, de gondolja meg! Az egyes felfúvódó gömbök egy időpontot hordoznak a felületükön, tehát szingularitások.

K.István Debrecen: Kedves webmester! Én úgy tanultam, hogy a fény elektromágneses hullám, és ide soroltuk a röntgen és a gamma sugárzást is. Nem gondoljátok, hogy ez a ti megközelítésetek a fénnyel kapcsolatban egy kissé tudománytalan?

TEREMBURA: Kedves István! Az elektromágneses teória a tudománytalan, mert figyelmen kívül hagyja azt, hogy az elekromágneses hullámok keltése során mindig elektromosan töltött részecskék elmozdulása (rezgése, áramlása) kelti a hol mágneses, hol elektromos teret. Soha senki nem bizonyította be azt, hogy a fény mágneses és elektromos teret hozna létre. Ezt talán csak azért ragasztotta rá a tudomány, mert nem jutott jobb az eszébe senkinek. Ez egy száz éves tévedés. Mi a fényt egyfajta térkvantumnak tartjuk, amiben nincsen semmiféle elektromos töltés, és nem is tartjuk részecskének. Nincsen az anyagi részecskékhez hasonló megfoghatósága, felülete. A fény hullámai a hanghoz hasonlatosan terjednek (ezek viszont fénysebességgel). Erről írtam azt, hogy ez a SU. Ez esszenciális, rétegezett időközeg. Kölcsönhatásai jól mérhetők.

N.Vera fizikus Ausztráliából: Tisztelt szerkesztő úr! Meghökkenve olvastam a weblapjaikat, és hol dühös, hol lelkes voltam. Ön szerint meg lehetne magyarázni ezzel a teóriarendszerrel - mondjuk általunk is ismert fizikai jelenségeket? Hosszasan olvasgattam a fényről szóló lapokat, és érdekesnek találtam, hogy a fényt és a teret rokonságba hozták. Egy hullámszerű téridővel sok kérdés megoldódna a fizikában és a kozmológiában. Mondjuk meg tudná magyarázni a gravitációt?

TEREMBURA: Kedves Vera asszony! A jelenségek gyakorlati vizsgálata és magyarázata a mi számunkra is nagyon fontos dolog. Nézzük hát, hogy is gondolok néhány dolgot!

Alapvetően úgy gondolom, hogy elsőnek a téridő létezését kell kimondanunk, mert ez szolgál alappal minden további jelenség alapos vizsgálatához. Volt már kísérlet a dinamikus téridő bevezetésére a fizikában, J. A Wheeler hullámszerűnek, terjedőnek, jobbosnak, csavarodónak, fél spínűnek írta le a téridőt, ami nagyon jó közelítés volt, de sajnos teóriája nem jutott el a tananyagba. Nem értették a fizikusok, mert bonyolult volt, bonyolult matematikával. Coish 1959-ben dolgozta ki a véges tér elméletét, amiről J. Sz. Sapiro ezt mondta: "E szerint, az első pillantásra már egészen "vad" koncepció szerint, a mikrovilágban a teret és az időt nem is diszkrét, hanem véges sokasággal írjuk le (ez annyit jelent, hogy a tér nagy, de véges számú pontból áll)." Az egész számú, vagy a nulla spin érték a téridőre ugyanúgy nem használható, mert ezzel semmire sem mennénk. A tévedést abban látom kicsúcsosodni, hogy a téridőről inkább nem beszélnek, a fény (foton) mikroszerkezetét pedig teljesen figyelmen kívül hagyják. A legtöbb fizikus ma is részecskének gondolja. Pedig nem az. Se a tér, se a fény nem hordoz magában egy fikarsznyi anyagi jellemzőt sem, így azután nem sorolható a fermionok közé. A feles spínű részecskékre vonatkozó Dirac-egyenlet sem alkalmazható rá maradéktalanul, mert annak kiterjesztett tenzor matematikája erre még mindig felületes. A spinorterek "önkölcsönhatás" elméletei jó felé kaparásznak, de félnek az idő-visszacsatolástól. Ezeket az eredményeket el is dobálják. Pedig pontosan ez a világegyetem leglényegesebb mozgatórugója.

A tér elgörbülni nem tud, mert az nem egy rozsdás szeg, és a féreglyukak elméletei is roppant zavarosak. Az anyag nem elgörbíti a teret, hanem görbére kelti, miután az anyagi részecskéket is az idő-visszacsatolás tartja a létezésben. Ennek következtében keltik a gravitációt és a többi kölcsönhatást kiváltó hullámtereiket, amelyek fénysebességgel terjedők. Ez okozza tartós létüket is. A dolog a fényre és a térre is ugyanúgy igaz. A félspinűség a tér alsó limitje. De nem tartom feltétlenül egyedül valónak. Ahogy a fénynek van színe és ezáltal hullámhossza, ugyanígy gondolom ezt a tér esetében is. Ennek is lesz egy alsó és egy felső limitje, és a fény hullámhosszának is.

A fény sohasem válik anyaggá, és az anyag sohasem válik fénnyé. Az anyag nukleonjait tartályszerűnek gondolom, amelyek belül üregesek. (lásd: Charon méréseit!) Ebbe be tud hatolni a teljesen független fénykvantum, és ki is tud szabadulni innen. Ezt megtapasztalhatjuk a mindennapi életünk során. Elég, ha összedörzsöljük a tenyerünket. Fény szabadul ki belőle. Ez ugyan nem látható szemmel, mert infravörös, de egy infrakamerával már kiválóan világít. Egy ilyen kamera előtt hajlítgattam egy vastag gumilapot, és azt láttuk, hogy a konvex (domború) oldalon (ahol kitágul, megnyúlik) hűl, a konkáv oldalon (ahol összenyomódik) melegszik. Ez persze természetes, mert bármilyen anyagot összenyomunk, az melegszik, ha kitágítjuk, akkor az lehűl. Ettől működik a hűtőszekrény is. Ha sokat hajlítgatom az anyagot, akkor pedig eltörik, "elfárad", mert a kinyomogatott fény hiányozni fog a gyártáskor kialakult anyag-fény hullámstruktúrából, és ez a gyötrés molekuláris, és/vagy kristályszerkezetét, atomi, molekuláris struktúráját maradandóan megváltoztatja.

Bármilyen anyagot ki lehet fárasztani, még a gázokat is. Gondoljunk csak a gázlézerek kifáradó gáztöltetére. A fényt csak sokkal magasabb hőmérsékleten lehet visszatessékelni ezekbe az atomokba. Az elfáradt acél csak megolvasztással hozható újra a régi állapotára. Ekkor a kohóban fénnyel töltődik, és ugyanolyan lesz, mint újkorában.

Az atomokat csak ez a kiáradó hullámvilág tartja különféle halmazokban. Ez tartja együtt a kristályokat, és ez okozza a gravitációt is, amely nem más erő, csak ugyan annak az erőnek egy másik megnyilvánulása. Érdekes erő ez, mert ennek az esszenciális közegnek van taszító és vonzó hatása is. Az atomok nagyobb fokú tömörödését az elektronjaik egymást taszító hatása és a bennük ide-oda pattogó fénykvantumok meddő hullámterei gátolják meg. Ez az a bizonyos "ötödik erő" is, ami az atommagban eltartja, eltaszítja egymástól a nukleonokat. Meddő fény alatt azt értem, hogy a visszapattanó fény-forrásrendszer (a fény önkeltő dimenzióforrásai), a proton vagy a neutron belső tükröző felületein visszapattanva ugyan tovább keltik annak hullámvilágát (a fénykvantum sajátuniverzumát), de az addig keltett időtér rétegek az eredeti mozgásirányban haladnak tovább. Így egyfajta időréteg bombákat lövöldöznek a nukleonok a környezetükbe, méghozzá olyanokat, amelyben nem távoznak a hullámtérrel együtt a hullámokat keltő elemek. A forráselemeket néprajzunk "fénymagoknak" nevezi, amely egy valamikor magas szintű tudásról árulkodik. Ezek nélkül a magok nélkül a fény hullámai nem verődnek vissza, hanem kis intenzitású időanomáliákat okozva szétrohannak a környezetbe. Ezeket a mikro-anomáliákat is lehet mérni, mert mozgató erőként (kölcsönhatásként) detektálhatunk (AFM mikroszkópia), ami sistergés szerű, fehér zaj szerű nagyon nagyfrekvenciás jelenség formájában jelenik meg. Az AFM ezeket nem látja, mert túl lassú, túl alacsony rezgéseken tud csak működni. Ez a zaj persze keveredik a nukleonok és a fermionok egyéb zajával is. Mérésükre a piezo detektorokat ajánlom. A fényszegény atomok teljesen másmilyen viselkedést tanúsítanak. Gondoljunk itt a szupravezetésre az abszolút 0 Kelvin fok közelében (-273 C^o). Itt A Hélium szuper-folyékony, vagy bizonyos anyagok elektromos vezetőképessége végtelen jó lesz, stb. Ezek érdekes módon nem fémek, hanem komplex-sók, amelyek szobahőmérsékleten szigetelő természetűek. De ekkor is keringenek az elektronjaik. Mert az atom az energiától független rendszer. Soha nem alakulnak egymásba. Az anyag nem válik energiává, és az energia sem "sűrűsödik" anyaggá. Sohasem.

A különféle kémiai és fizikai jelenségeket kísérő exo (hő termelő, inkább; fény leadó) és endoterm (fényelnyelő) reakciók során az atomokba került és bennük szorult fénykvantumok akciójáról beszélhetünk, és nem "fénnyé alakulásról". A maghasadásnál keletkező két új elem fénymegtartó képessége mindenképpen eltér a kiindulási atomhoz képest. Ezért ilyenkor a "felesleg" távozik a környezetbe.

Ha mondjuk "megszívunk" egy gázt egy dugattyúval, akkor annak atomjai ritkábban helyezkednek el a térben, és ekkor lehűl, mert ebben az állapotában több fény befogadására lesz képes, amit a környezetéből igyekszik kiegyenlíteni. Az az érdekes, hogy ez szilárd, vagy rugalmas anyagokra is igaz, amit a hajlítási kísérlet is mutatott. A kidomborodó oldala lehűlt. Vagyis, ha ritkítjuk az atomsűrűséget, akkor fényt tud elnyelni, mert a neutronjai és a protonjai deformálódnak, amit én még úgy is szoktam értelmezni, hogy a felületét alkotó időpikkelyek jobban felnyílnak. Tehát a világűrben lévő magányos atomok sokkal gerjesztettebb állapotba kerülhetnek, mint a sűrű anyagban levők. Úgy is mondhatjuk, hogy "forróbbak", csak kevés van egy kupacban.

A szilárd anyagot egy érdekes ellentmondásos folyamat tartja egyben. Lényegében az atomok a semmiben lebegnek, egymástól jó távol. A gyémántban 154 pikométerre lebegnek a szénatomok. Egyneműek, tehát nem lehetne közöttük nagyon nagy összetartó erő. DE mégis nagyobb, mint más szilárd anyagoknál.

Kotsányi Rozália, Veszprém: Véleményetek szerint akkor mi tartja együtt az anyagot. Talán nem olvastatok még az ionos és a kovalens kötésről? Én kémikus vagyok, és úgy tanultam, hogy ezeket a dolgokat már réges-régen tisztázta a tudomány.

TEREMBURA: Ez a levél sokkal hosszabb volt, és csak azért nem idézzük teljességében, mert sok kérdés már az előzőekben megválaszolásra került.

Kedves Rozália! Kétségtelenül izgalmas kérdéseket tettél fel, és talán tanítod mindezt, azért olyan kioktató a leveled. Nos, a már állítólag megválaszolt kérdések valójában teóriák az anyagtudományban, csak olyan régi tévedéseken alapulnak, hogy már-már úgy tűnhet a dolog, hogy maradéktalanul tisztázva lettek. Az előbbi levélre válaszolva már pedzegettem, hogy az atomok "túl távol" vannak a kristályokban. Ennek ellenére igen szilárdan rögződnek a térben (a vacuumban) lebegve. Vacuumban, mert mi van az atomok között a szilárd anyagokban. Semmi. Egy kristály belsejében csak az őt alkotó atomok vannak, méghozzá jó távol egymástól. Meg közöttük a semmi. Gluonok pedig nincsenek.

Így kristályosodik a Kálcium, Stroncium, Aluminium, Réz, Ólom, Ezüst, Arany és a Platina.

Ez egy modellünk egy lapközepes általános kristályra. Itt ugyan egy négydimenziós modellt találtam, de van ilyen a valóságban is, ilyenek a kapszomerek, és van ilyen acélszerkezet is. Egyébiránt így kristályosodnak az alanti fémek. Itt az atomtávolságok is fel lettek tüntetve. Ez nagyon lényeges dolog.

Nos, ezek a fémek mind hasonló módon szeretnek kristályosodni, és ezt nevezzük lapközepes hexaédernek, mert a beleágyazott oktaédert alkotó további atomjai nem látszanak olyan fontosnak. Pedig éppen ezek okozzák a fokozott szilárdságát ennek a kristályszerkezetnek. Itt mutatok egy máshol már szerepelt ionmikroszkópos felvételt egy valós tű valós hegyéről. Ez nagyon is kiabál nekünk, hogy az atomok nem kompakt valamik, hanem hullámterük távolabb kiáradó. Itt valóban az atomokat láthatjuk, ez nem valami képzelt modell. Egyúttal az is látszik a képen, hogy igen messzire lebegnek egymástól a térben.

Nézzük hát meg a második nagyon jellemző fémkristály fajtát is, mert ez lényegében az előző geometriai duálisa, hiszen itt meg egy "lapközepes oktaédert" láthatunk, amiben ugye jól láthatóan egy hexaéder, népiesebb nevén egy kocka fedezhető fel. Érdekes módon a legpuhább fémek is ide tartoznak. A kálium és a nátrium késsel vágható. Ide sorolható a Litium, Natrium, Kálium, Rubidium, Cézium, Bárium, Króm, Vas és a Vanádium. A legnagyobb rácsot a Cézium alkotja, ahol már 521 nanométerre vannak az atomok. Az atomok kovalens sugarai 1-2 Angström nagyságrendűek. Példának: a Hidrogénatom legbelső (Bohr-féle) elektronpályájának sugara 5,2917715 * 10^-11 m = 0,52917715 Angström. Egy mikrométer 10^-6 méter, vagyis a méter milliomod része, egy nanométer 10^-9 méter, egy pikométer pedig 10^-12 méter, vagyis egy milliárdod méter. Az ionmikroszkópos képen jól látszik, hogy az atomok igen messzire vannak egymástól a térben. Ezen látszik az elektronok és a gravitációs hullámok kölcsönhatása is.

Ne felejtsük ki a felsorolásból a harmadik tipikus fémrácsot se! Így kristályosodik a Berillium, Magnézium, Kadmium, Kobalt, Nikkel és a Cink.

Miért is idéztem ide ezeket? Mert az a kérdés, hogy valamilyen anyag mitől kemény, ólomszerűen puha vagy rugalmas? Miért puha a grafit, és miért kemény a gyémánt, és miért rugalmasak a fullerének, ugyanannak a szénnek a harmadik módosulatai? Pedig minden esetben szénről beszélhetünk. Gyanús az, hogy bizonyos atomtávolságok kemény szerkezeteket alkotnak, ameddig mások gyengébb, vagy rugalmas kötéseket adnak. Ez szerintem három dologtól függ. A téridő állandónak mondható hullámhosszától (aktuális rétegvastagságától) , az anyag belső gerjesztettségétől, és ezektől az itt idézett atomtávolságoktól.

Ide idézem az általam definiált, saját, 13 éve felállított törvényemet:

Mert bizony a deformáció is mozgás. Így például a hőtágulás is szorosan ide tartozik. No és éppen ebből adódik, hogy ezek az itt, a táblázatokban közölt "kristályállandók" csak tájékoztató jellegűek, hiszen ha lenne ilyen, hogy "kristályállandó", akkor nem lenne hőtágulás, és az anyagok végtelenül ridegek, merevek lennének.
Az anyag fény nélkül is létezhet, de ilyenkor abszolút hideg. Az az anyag, ami körülvesz minket, tele van fénnyel. Azt is tudjuk, hogy atomi, vagy szubatomi szinten nincsen egyetlen fixen meghatározható pont sem. Ez pontosan a fenti törvény miatt így. Mert "n" térben létezik. Ezek közeli helyeket határoznak meg, parányi távolságokat, de eltérnek. Ezért látszik egy elektron "felhőnek". Mert mindegyik térben máshol van.

Kerényi Zsuzsa Japánból: Mi határozza meg az anyagok tulajdonságait? Hogyan magyarázzátok ebben az elméletben például a vegyértéket, a változó vegyértéket. Kíváncsi lennék, hogy milyen szerepet szántok a szénnek, az élet egyik fontos alapelemének?

TEREMBURA: Kérdéseid lényegre törők. A szén tulajdonságai roppant lényegesek az élet mikéntjének megértése során. Ez a munka túlmutat a molekuláris kutatásokon, mert az életet alkotó elasztikus molekulák nem azok az egyszerű aminosavak, amire napjainkban igyekeznek visszavezetni a dolgot. A materialista szemlélet analizáló, vagyis mindent legkisebb részeire bontó. Erre is nagy szükség van a világ pontos megértéséhez, mert amennyiben nem ismerjük a részeket, az egészre sem tudunk értelemmel választ találni. Én is szétszedtem a vekkerórát kölyök koromban, de azután azt is megkíséreltem, hogy újra összerakjam.

A szén élettelen (szervetlen) módosulatai közül először egy grafitrácsot nézzünk meg! Ezt én polarizált szénnek nevezném, miután terjedelmes atomi síklapok alkotják, vagyis egyfajta plánparalell policarbon. A rétegek olyan messzire lebegnek egymás felett, hogy roppant kis erővel elcsúsznak egymáson. Ezt a kötést még kovalansnek sem nevezhetjük igazán. A C<>C=141,5 pm, Cˇ^C 470 pm. Érdekes a síbeli széntávolság, mert a gyök kettőt juttatja az eszembe. A grafit ugyanolyan szénatomokból áll, mint a gyémánt. Miért rendeződik akkor síkokba? A rétegek könnyedén elcsúsznak, elkenődnek. Ceruzát készítünk belőle. Olvadáspontja 3540 C^o, forráspontja 4000 C^o. Érdekes az is, hogy a gyémánt egészen pontosan ugyanezekkel a paraméterekkel olvad meg és forr fel. Az áramot jól vezeti. Elektródákat is készítenek belőle. (Persze grafitból, és nem gyémántból).

A gyémántrácsra itt két megoldást is mutatunk. Itt egy oktaédert négy tetraéder környez. Ez elterjedt ábrázolása a gyémántrácsnak. Lényegében egy "oldalközepes" tetraédert ad ki. A szénatomok 154 pikométere vannak egymástól. Az energia Renum 11 kulcsszáma 77. (154=2*77). Az oktaéder jellegzetes térrezonátor, de nem elégséges a forma, a méretnek (mikrokozmikus esetünkben az atomtávolságnak) is érzékelhető jelentősége van. Törésmutatója 2,4024; ameddig a nehéz flintüveg esetében csak 1,73. Ezért nagyon alkalmas ékszerek készítésére, de csak gyémánttal lehet megmunkálni. Mert roppant kemény. Vigyázz a gagyizókra, akik az utcán "gyémántgyűrűt" ajánlgatnak neked, mert a közönséges ablaküveget a flintüveg is jól megkarcolja. Az áramot rosszul vezeti. Akinek van rá szeme, az meglátja, hogy ez nem más mint a Sierpinsky háromszög térbeli kiterjesztése.

Itt ennek most egy egészen furcsa megjelenítését mutatom, ahol csak a törvényszerűség szerinti nagyságú oktaéderekből raktuk ki ezt, amelyek tovább is szekvencionálhatók. Itt pontosan a "lyukak", amelyek az oktaéderek között kimaradnak, adják ki a kisebb nagyobb tetraédereket. Az egész kupac köré is egy teraéder írható. Így a gyémántrács tetraéderei is megjelennek az oktaéderek körül, bár valójában hiányoznak. A rendszer lefelé és felfelé is folytatható, mondhatnánk iterálható, bár ez egy speciális esete a fraktáloknak, mert nem önhasonló, hanem önazonos elemekből építkező. A fraktálomnak nagyon nagy szerepe lesz a természet megismerésében, mert rámutat arra, hogy milyen egyszerű törvények alapján milyen bonyolult világ generálható.

Itt felhívjuk a figyelmedet arra, hogy az atomokból másmilyen rácsrendszer is kialakulhat, esetünkben egy paralellopipedon. Ez kéz tetraéderből és egy oktaéderből áll. A gyémánt (dia-mond) nevében is összefügg a világgal (MOND) ami magyarul a mondani igének az egyesszám harmadik személyű ragozott változata. Ő mond. Az Ő ez esetben nem egy ember, hanem az Isten. Akár így is mondhatnánk: DI-A-MOND. "Két A mondja". A két teremtő. Mondo, mond, monda. A Két A. Innen a latin A betű alakja is. Ezért ez az első betű a görögben is, az ALFA. Alakja magát a Teremtő alakját hordozza. Mint ahogyan az oktaéder az atyák rendszerét jelenti formailag. De tudni illik, hogy a latinban a bolis annyit tesz, hogy "nyíl alakú tüzes légtünemény". A boloe pedig egyfajta drágakövet jelent. Diabolic angolul ördögit jelent. Népmeséinkben a mindenható Isten és az ördög (Kalamóna) is kacsalábon forgó gyémántvárban lakik. Ő nem más, mint a szintén létező, de ránk nézve megsemmisítően veszélyes, balos antitér. Az "északi szélasszony". A nyelvek sok tudást őrizgetnek. Néha a "babonák" is.

A szén harmadik (és nem is túl régen felfedezett) módosulatát is felidézem, a Fulleréneket. Itt nem csak C60 létezik, ahol egy ilyen labdaszerű kapszomerben állnak össze a szénatomok, hanem többféle is előfordul. Először a koromban fedezték fel. Ezek a tiszta szénnek egy nagyon rugalmas változatai. Egy negyedik változat nagy karriert írt le a gyakorlati életben, ahol a szén szálas szerkezetű, vagy csőszerű alakban kristályosodik. Ezeknek a szénszálaknak roppant nagy a szakítószilárdsága, olyan nagy, hogy messze meghaladja minden ismert anyagét. Már olyan kötelet is lehetne belőle fonni, amelynek a végét felemelhetnénk a világűrbe is, és nem szakadna el a saját súlya alatt. Komoly tudományos eredmény.

Visszatérve a feltett kérdésre, mi az anyagi részecskéket teljességgel hullámból valónak hisszük, de ezek a hullámok nem szinuszos butaságok, hanem olyan téridő hullámok, amelyet roppant sebességgel, ívelt pályákon száguldó magukban is másolati (idővisszacsatolt) időforrások generálnak. Hullámfelületeiket leginkább egy fénysebességgel feldagadó csigaházhoz tudnám hasonítani. Esetleg a hanghullámokhoz. Ez közvetíti a teret, és a részecskék sajátuniverzumát a világegyetem minden időforrása felé. Ezért nem tudjuk meghatározni egészen pontosan a részecskék helyét, ez a jelenség okozza a Heisenberg féle határozatlanságot. Határozott az, csak "n" térben. Ez okozza a gravitációt és ez keringeti egy atom elektronjait. (De ne felejtsük azt, hogy maga a téralap is ugyanilyen dinamikával bíró). Ez a jelenség felel a nem ütközés jellegű minden kölcsönhatásért.

A vegyérték magyarázata is megoldható. A dolog pikantériája az, hogy az elektron és a proton egyetlen részecske, egy neutron, csak amikor az feltöltődik fénnyel, akkor olyannyira megváltozik a saját nullponti (^oK) hullámvilága, hogy az eredetileg a neutron közepén lévő két elektronból először az egyik majd a másik is kívül kerül a neutronon. (Plazma állapot). Nehéz elmondani, mert ez valójában egy majd két gerjesztési szintet jelető fantomelektron lesz. Ekkor a neutronból hidrogén lesz. Ennek pályamérete négyzetesen nő. r, 4r, 9r, 16r. Ez a benne felhalmozott energianívóról hoz üzenetet. Az elektron sem áll másból, csak időből. Nem önálló részecske, mert örökösen össze van kötve a saját protonjával. Az nemtér-nemidőn keresztül vezető időszálakkal. Ez azt jelenti, hogy abból a szempontból szemlélve ugyanúgy benne van a protonjában. Ott nincsen távolság, ezért is nem-tér. Ez egy időtlen réteg a rétegezett téridő rétegei között. Erről az egyetemen még nem tanítanak.

A változó vegyérték mélységesen összefügg a gerjesztettséggel, a környező fényszinttel. Jusson eszedbe, hogy például a vas egyre magasabb vegyértékeihez egyre magasabb hőmérséklet is kell. A változó vegyérték lényegében bizonyos küszöbparamétereknél fellépő ugrásszerű hullámtér módosulást jelent. Az így keletkező álvegyérték-elektronok kötései gyengébbek, mert "csopperelnek", álló végpontot váltogatnak, hol itt, hol ott jelennek meg. Hol az egyik, hol a másik kötésben vannak. A magasabb vegyértékszám létrehozásához magasabb hőmérséklet, és/vagy katalizátor szükséges. Ez sokáig nem fogy el, mert csak a hullámtere kell ahhoz a deformációhoz, ami elősegíti a fény elnyelését. A katalizátor zónáját elhagyó anyagi részecskék pikkelyei összébb csukódnak, és így a környezetből belehatolt fény benne marad. Ebből adódik, hogy vannak de-katalizátorok is. Más reakcióknál az atomtorzításra ultrahangot, vagy mágneses teret használnak. (Szono és magneto kémia). Logikailag hasonló eljárások.

Az életet nemcsak szénbázison tudjuk elképzelni, bár ezt már olyan jól megszoktuk. Erről majd egy bővebb lap fog információkkal szolgálni.

UNIVERSUM UNIVERSITAS 2003 szeptember 4