ÍGE-IDŐ 42  

ERŐK ÉS INFORMÁCIÓ

Az előző számban arról elmélkedtünk, hogy hogyan lehet egyszerre valami hullám és részecske is. Erre találtunk egy eléggé logikusnak tűnő megoldást. Tehát a hullámszerűség az elsődleges, de jobb hullám elgondolásokat kell alkalmazni a munkánk során, mint a mai elgondolások. Térben terjedő hullámokat. Ennek is ugyanúgy lesz hullámhossza, mint a megszokott megoldásoknak, de ez közelebb fog állni a természetben tapasztalt dolgokhoz. Ebből a hullámból speciális esetekben olyan részecskéket is kaphatunk, ami a görcsös anyagelvűek igényeit is kielégíti. Igaz, hogy ez a megfoghatóság csupán virtuális, de sebaj, maga a keltő jelenség is csak az időbeli visszacsatoltságából létezik, vagyis az is virtuális. Az idő furcsa játéka. A részecskék elérik ugyan a már tovább nem növekvő "látszólag kész" állapotot, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel a keletkezési folyamat valóban megszűnne. A keletkezés az idők végezetéig tart. Egy neutron soha nincs "kész", mert állandóan a keletkezés állapotában van. Persze ez a tér és a fénykvantumokra is igaz. Ezért azután hullámterük is folyamatosan keletkezik és terjed, de forrásaik bentről kifelé állandóan elölről kezdik a teremtési folyamatot.  Ennek fennmaradása semmiféle energiát nem igényel, így azután nem is fogy el.

Ezzel olyan közvetítő közeghez jutunk, amely nem áll másból, mint téridő jellegű közegből, így az erők közvetítéséhez nincsen szükség a már olyan jól levezetett, de felesleges "virtuális részecskékre". Így már nem kellenek gravitonok a gravitáció jelenségének magyarázatához sem. Az öt kölcsönhatásból négyet biztosan vissza lehet vezetni a fentiekre. Egyúttal az újabban feltételezett infonok - az információtovábbítás misztikus részecskéi is feleslegessé válnak, miután a gömbszerűen terjedő hullámok a forrás elmozdulásival modulálódnak, és ezzel az információ eljut a tér egyik pontjáról a másikra. Lényegében az atomok egymás hullámtereiben léteznek, és ezek a hullámok mechanikus mozgásokat és információs mozgást is közvetítenek. Ez nem többféle hullám, csak ugyanannak a hullámnak a két tulajdonsága. A dolgot már ismeri a tudományunk, csak senki sem állította egységes rendszerbe az összefüggéseket. Ez az egyes tudományágak egyre jobban elszeparálódásának, a pénz és pozícióharcnak, és az egész tudomány filozófiamentességének a következménye. A tudománytörténet érdekes, de nem pótolja a tudományt. Összefogás kell. Akkor jobban fogunk haladni.

Az előbbiekkel lényegében azt állítottam, hogy egyfajta információs óceánban fürdőzünk, mert minden elem hullámai előbb-utóbb eléri a többi elemet. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Fermi és Dirac is, akik matematikailag is foglalkoztak a pertubációs (háborgatási) halmazok dinamikus rendszerével. Ennek kiterjedt irodalma van. A gondolat beépült a quantum-chaos elméletekbe is. Ha ezt dinamikus forráshalmazok rendszerére is kiterjesztjük, már közel állunk a világ lényegéhez. Az esszenciális térrétegek aktív kutatásával és matematikai feltárásával sokkal jobb eredményeket fogunk kapni a célirányos gyakorlati kutatásoknál is.

Az, hogy a világ dinamikus elemekből épüljön fel, elengedhetetlen, és ez a dinamizmus hullámterében olyan félelmetes mennyiségű tudást hordoz, hogy megér egynéhány misét. Ha meggondoljuk, akkor ezen át a hullámtéren át az Univerzum egyetlen hatalmas egységet képez, és bármilyen elmozdulás apró modulációt okoz az egészben. Egyetlen elektron is állandóan mozgásban van, de amennyiben egy tárgyat mozgatunk, amelyben ez az elektron benne van, ennek a tárgynak ez a kiemelt elektronja is jelzi a tárgy elmozdulását. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy amennyiben érzékelő rendszereket fejlesztünk, immár célirányosan erre a célfeladatra, sok mindent megtudhatunk még a világegyetemről.

AZ ATOMI SZINTŰ MOZGÁS

Ez a hullámvilágra alapozott világkép nem teszi munkanélkülivé a fizikusainkat, hanem éppen ellenkezőleg. Munkát ad azoknak is, aki eddig nem jutottak érdemi munkához. Rengeteg tisztázatlan részletkérdést kell még megoldani! De ez egy jobb elvnek látszik. Végre kivezet a kátyúból.

A különféle molekuláris és kristályszerkezeteket főképpen az interferenciális lyukak tartják tárgyak, megfogható tárgyak formájában. Ettől maradnak együtt. Ezek az interferenciák főképpen közelre igen aktívak, de nagyobb távolságba is hatnak. A gázok is halmazba igyekeznek. Ha óvatosan kiborítunk egy Föld körül keringő űrhajóban egy pohár vizet, akkor az egy kis amorf gombóc alakját öltve együtt marad. Nem árt, ha a kísérlet végén betessékeljük egy nylonzacskóba, mert amennyiben valamilyen tárgyat elér, a felületi feszültség miatt szétfut azon. Ezért például egy hagyományos WC az űrhajókon alkalmatlan, mert a végtermék mindenféle kalandozásba kezd körülöttünk. Ezért dollármilliókért egy elszívós klotyót fejlesztettek az űrhajókra. A Föld és minden égitest anyagai fajsúly rétegeződésben rendeződnek. A nehezebb kerül alulra, a könnyebb kerül felülre. Minden égitest csak a tömegéhez mérten tudja megtartani az anyagokat. Ez az egyes atomokra vonatkoztatott lokális szökési sebességre vezet. A kisebb égitesteket a nehezebb gázok is el tudják hagyni, ameddig a Földet csak a Hidrogén és a Hélium akarja elhagyni. Az Oxigén és a Nitrogén már megmarad a Földünk vonzásában. Ez egyúttal behatárolja a homo sapiens által lakható bolygók körét, mert a nagyobb bolygók légkörében megmaradó Hidrogén már nagyon kedvez a Nitrogén és A Hidrogén fúziójának, vagyis az ammónia képződésének. Ennek túlzott felgyülemlése alkalmatlanná teszi a légkört az emberi életre. Arról nem is szólva, mennyire meg kellene combosodnunk a fokozott gravitáció miatt.

De nézzük meg a beígért szilárd testeket! Egy anyaghalmaz addig marad együtt szilárdan, ameddig az atomok egymást megtartó ereje nem lépi át azt a kritikus határt, amikor már visszafordíthatatlan deformációba nem kerül. Az sem mindegy, hogy egy-egy atom mennyi fényt hordoz, miután a fény az anyagi részecske börtönüket belülről püfölik, döngetik. Kijönni nem könnyen tudnak, mert az időtükrök visszaverik őket. Igen ám, de a fénykvantumok maguk előtt halmozott időkupakja a visszaverődés során akadálytalanul tovább repül a tér minden irányába. A fénymagok visszaverődnek. Ezek a kupakok a nukleonokat elhagyva még nagyon hatékonyak, de távolabb már nem annyira. Csökken a görbületi tényezőjük. De ne tévesszük szem elől, hogy a fénykvantum parányi forrásrendszere egy lényegében végtelen időréteg sűrűségű központi zónát termelt, és ez a nagyon sűrű rétegrendszer akkor is megmarad, amikor a fénykvantum magtalan meddővé válik! Ez lehet a titokzatos ötödik erő oka. Emiatt nem tudnak egymáshoz vonzódni az atommagban a protonok és a neutronok egy bizonyos távolsági határnál jobban. Magasabb hőmérsékleten a jelenség intenzívebb, mert a közegben sok fénykvantum van, ami persze felgyorsítja az atomok fénnyel való feltöltését is. Ez egészen a termodinamikai egyensúly kialakulásáig tart. Ekkor is lépnek be és ki a nukleonokba fénykvantumok, de ugyanannyi megy befelé, mint amennyi kifelé.

Ha belenézünk egy izzó kerámiaégető kemencébe, ott minden egyforma színű, minden egyformán izzik. Ahogy hűlni kezd, lassan megjelennek a tárgyak eredeti színei. Ilyenkor már a kemencéből érkező fény egyre sötétebb vörös, és igazából a külső fehér fény visszavert színei látszanak a hűlőben lévő tárgyakról. Maga a kemence belső színe egyre inkább közelít az infravöröshöz. 600 C^o körül a kemence saját fénye már nem látszik. De ettől még veszélyesen meleg. Atomjai és atomhalmazai még szabadulnak a beléjük erőszakolt fénytől, csak először a kisebb méretű sárgás fénykvantumok távoznak, majd sorra az egyre nagyobbak a vörös felé. Szépen végighalad a spektrumon. Onnan indul, ahol a legmagasabb volt a hőmérséklet, és oda érkezik, ahol újra egyensúlyba kerül a környezeti hőmérséklettel. Itt is van emissziós színkép, csak szépen sorban. Ha prizmával figyelnénk, akkor először egy sárgás téglavörösestől az infravörösig terjedő spektrumot mutatna a prizmánk, majd egyre szűkülne a prizma színképi sávja, végül kialudna egy egészen sötét vörösben. A legnagyobb átmérőjű vörös fénykvantumok szöknek ki utoljára. Hihetetlen, de ezek a legnagyobb energiájúak. A nukleonok pikkelyei egyre jobban lecsukódnak, így ez a szabadulási versenyfutása lelassul, majd leáll. Ezek a maradék fénykvantumok már csak ritkán és nehezen tudják elhagyni börtönüket.

De mi történik, ha légüres térbe helyezzük őket? A kifelé szívott pikkelyek fényt fognak kiereszteni, mert kissé felnyílnak. Ilyenkor fény (hő) elnyelésre is hajlamosak, ha van fény a környezetükben. A kitáguló gáz vagy folyadék lehűl, az összepréselt pedig felmelegszik. Így működik a hűtőszekrényed. Ha ezzel akarod lehűteni a konyhádat, tévedésben vagy, mert több meleget termel, mint hideget. Ha a hátsó hő leadó radiátora az épületen kívül lenne, akkor tényleg hűtene. A hideg levegőben kevesebb a fény. Ezért a környezetéből igyekszik elérni a termodinamikai egyensúlyát. Így a tárgyakból és a lakókból egyensúlyozza ki magát. A légüres térben a víz szobahőmérsékleten is felforr, és ugyanúgy bugyog, mint a tűzön a fazékban. Szerezz egy műanyag fecskendőt, szívjál bele egy ujjnyi vizet, majd fogjad be, és szívd meg a dugattyúját. A vized forrni kezd. Ezért gőzölögnek a jégből és kőtörmelékből álló üstökösök. Ettől van csóvájuk a 270 C^o hidegben is. A vacuumban minden anyag fokozottabban  gőzölög (sublimál), vagy fel is forr. Ezért bajlódtak annyit a Holdautó  kenőanyagával, míg végül (ha jól emlékszem) fémnátriumot használtak erre. (Egy magyar mérnök tervezte). A Nátrium vacuumtűrőbb volt, nem gőzölgött olyan intenzíven. Két dolgot említettem az űrtechnikából, de már ez is jelzi, hogy nem hétköznapi anyagokat és megoldásokat kell itt alkalmazni.

Egy nagyon hasonló jelenség lép fel a kavitációnál is, és itt már néhány (4-8) bar ugrásszerű nyomáscsökkenés  is teljes anyag-megsemmisüléshez  vezet. A folyamat erősen hő termelő. Minden fény, ami eddig az anyagba zárva raboskodott kiszabadul. A folyamat nem kémiai, de nem is igazán fizikai. Az anyag nem alakul át energiává, hanem megszűnik az atom, és a fény szétszalad. Persze nem 2 foton, hanem sokmilliárd fénykvantum szabadul fel ilyenkor, mert a folyamat minden irányból látszik. Az energia nem a folyamat során keletkezik, vagy alakul át anyagból energiává, hanem akár évmilliárdok óta benne van abban. A dolog csapvízzel, tengervízzel  is működik. Minden folyadék vagy gáz megsemmisíthető benne. Ezek a pozitívumai. Vannak negatívumai is, de ezek megoldhatók. Nincsenek veszélyesen sugárzó maradékanyagok. A folyamat több módon is megvalósítható. A hajócsavaroknál és a vegyipari csöveknél már egy évszázada küzdenek ellene a tervező mérnökök. Az emberiség lökött. Az egyik helyen hőerőműveket működtet, a másikon hűtőtornyokat épít, hogy megszabaduljon a melegtől. Ötlettelenségünkben pocsékolunk? Még van miből.

Visszatérve a mozgás témájához, a halmazok minden mozgásnál valamilyen szinten deformálódnak. A mozgás irányában először összetömörödnek, majd ez a lökéshullám végigterjed az egész anyagi halmazon. Ha a szilárdsági-rugalmassági tényezők elegendőek, akkor több (sok) lengés halad végig rugalmasan a rendszeren, majd az erőhatás atom-atomot elektronhéjaival (hullámtereivel) tolva elindul a tárgy. Ha nem szakítják szét a mozgást kiváltó erőt képviselő folyamatok. Ez lehet egy másik tárgy, vagy erőtér is. Ha tárgy, akkor is csak erőterekről van szó, hiszen minden anyag külső felületén elektronok vannak, amelyek taszítják egymást. Ezek az elektronok nagyon közel kerülhetnek egymáshoz, de a taszító hatásuk (uszkve) a távolság négyzetével nő. Ezért a közeledéssel egyre nagyobb taszítóerő lép fel közöttük. Akkor is csak ez történik, ha egy krétát tologatunk az asztalon. A folyamatot egy jó nagy négyzetráccsal felcicomázott géllel lehetne látványosan modellezni és bemutatni. Akkor minden folyamat szemléletesebben látható.

Így azután minden mozgás, deformáció, anyag destrukció és fúzió egy rendszerbe került, és csak az a kérdés, hogy aktuálisan melyik a domináns folyamat. Egy radírgumit hajlíthatok, nyújthatok,  csavarhatok, összenyomhatok, vagy beledöfhetek egy tűt. Más-más képlettel számolok, de mindig ugyanaz a radírom. No és még a mozgás maga is idesorolható, mert ennek során is felléphet valamennyi tényező. Fel is lép. És még nem is említettem a közegellenállást, alaki tényezőket, vagy az örvények hatását.

Egy biztos! Mindig atomok mozognak, ha tárgyakat mozgatunk. Ezek nincsenek teljesen merev kötésben. Tehát minden mozgás interferenciafüggő, hullámjelenségektől függ. Ezt maguk az atomok keltik. A hullámok egymással interferenciákat szülnek, de ez nem írható szinuszok összeadásával, vagy kivonásával.  Erre már a fény vizsgálatánál rá kellett volna jönni. Mert ott is megmutatkozott. Ha két szinuszos rezgést összeadok, akkor Az atomok függvényei (ha az információs szitálást ki is hagyjuk) nagyon bonyodalmasak. Itt egy 740000 dimenziós függvényt kellene vizsgálni már egyetlen neutron esetében is. Ez egyelőre nélkülözi a matematikai támogatást. A fénykvantumok látszanak elérhető feladatnak. Ha nem hagyjuk ki a szitálás pillanatnyi helyzetét, akkor viszont egyszerre kellene leírnunk a teljes Univerzumot, méghozzá szubatomi szinten. Minden részecskét, atomot, fénykvantumot, az általuk aktuálisan végzett összes elmozdulásával együtt. Ezzel ugyan meglenne az Univerzum teljessége, de csak egyetlen adott pillanatra. Lásd a pont "n" dimenziós interpretációját. Már ebben az egyetlen pontban is benne van a teljes világegyetem. Ezért eloszlási felhő szerű már egyetlen pont is, és ezért szitál "n" térben. Ha egy halmaz valódi elmozdulását akarjuk leírni, akkor hasonló feladattal találjuk magunkat szemben.