ÍGE-IDŐ 47.   
 

TOVÁBBI GONDOLATOK A FÖLD-ELEMRŐL

Az előző lapon már belekezdtünk az anyag belső világának tanulmányozásába, de persze koránt sem merítettük ki a témát. A Föld elem tehát nem más, mint az anyag, de ezen belül nagyon sok megjelenési formája van. Ez is az idő titokzatos formája, és itt a formát már az általunk is látható formaként értem. Igen, az anyag nem áll másból, csak ugyanabból az őselemből, amiből minden. Ettől dinamikus, és innen fakad kifogyhatatlan hullámszerűsége is. Hasonlatosan a fénykvantumokhoz. Ezen nagyon sokan törték a fejüket, de nem jutottak érdemi eredményre. Pedig kézenfekvő. Az időt nem utólag kell beletuszkolni egy már elrontott hipotézisbe, hanem kiindulási elemként kell használni. Úgy is mondhatnánk, hogy egyetlen alapelemként. Így azután ott, ahol anyagot, valamit látunk, ott bizony nincsen semmi olyan, amit a mai ember erről gondol. Kész átverés az egész. Hiszen az amiből áll, fennmarad, dinamikus, "megfogható", visszaveri a fényt, gravitál, fényt raktároz, színes, vagy átlátszatlan, pusztít vagy teremt, az mind idő, vagyis mai szemmel nézve semmi.

Senki se higgye azt, hogy nem tudom az anyag súlyát, vagy pedig nem tudom azt, hogy egy nyakleves fáj. Ez is egy kölcsönhatás, ahol elektronhéjak taszítanak elektronhéjakat. Nem érnek egymáshoz, csak megközelítik egymást. Hihetetlen, de egy elektron sem ér hozzá a másikhoz, vagy egyik atom sem hatol be egy másikba, csak különböző mértékben közel kerül hozzá. Ilyenkor egyre nagyobb erővel taszítja egymás a két azonos töltés. Körülbelül a távolság négyzetével.

De azért felmerülnek gondok. Ha egy neutron elbomlik, akkor proton és elektron lesz belőle, vagyis Hidrogén. Ha viszont megvizsgáljuk előbbiek nyugalmi tömegeit, akkor valami nem stimmel.

A proton nyugalmi tömege: m_p =
Töltése: e = +1,6021917 x 10 ^-19 Coulomb
Az elektron nyugalmi tömege: m_e = - 9,109558 x 10 ^-31 kg
Töltése: e = -1,6021917 x 10 ^-19 Coulomb
A neutron nyugalmi tömege: m_n = 1,674920 x 10 ^-27 kg
A Hidrogén nyugalmi tömege: m_H = 1,67343x10 ^-27 kg

Jó, akkor most vonjunk ki egy elektronnyi tömeget a neutronból.

1,674920 x 10 ^-27 kg - 9,109558 x 10 ^-31 kg = 1,6740090442e^-27
Ez még nem elég, mert sokkal több egy proton tömegénél, vagyis a neutron még rejteget valamit.
Az elektron kétszeres tömege: 1,8219116e^-30 kg. Most vonjuk ki ezt a neutron nyugalmi tömegéből!

 - 1,8219116e^-30 kg = 1,6730980884e^-27
Ez még mindig több a proton nyugalmi tömegénél, de már kicsit kevesebb a hidrogénatom nyugalmi tömegénél!

Most vonjuk ki a neutronból a protont!

1,674920 x 10 ^-27 kg - 1,672614 x 10 ^-27 kg = 2,306e ^-30 kg

2,306e ^-30 kg tömegünk megmarad.

Ez a tömeg 2,5314071220 szerese az elektron nyugalmi tömegének! A sok normál alakban leírt számításból ezt kell megjegyezni, és a két és fél, nem olyan nehezen megjegyezhető dolog. Teoretikusan tehát már feltételezhetjük azt, hogy egy neutronban nemcsak egy, hanem akár két darab elektron is meglapulhat? Bizony, nagyon gyanús a dolog, mert ismerjük az anyagnak egy sokkal gerjesztettebb állapotát is, amit plazmaállapotnak szoktunk nevezni. Ekkor már olyan gerjesztett az anyag állapota, hogy amennyiben további energiát közlünk vele, ezzel eljuttatjuk a teljes megsemmisüléshez. Az is elgondolkoztató, hogy tört elektronnyi tömegünk marad a számításnál. Mert minek is kell lennie egy neutronban bomlása előtt (és után is)? Fénykvantumoknak. Lehet, hogy az a fél elektronnyi tömeg nem az elektronokhoz tartozik, hanem a neutronunk belsejében felhalmozódott fénynek a tömege? Több mint gyanús a dolog!

Egy nyugalomban lévő neutron körülbelül így néz ki belülről. Csak minden állandóan mozgásban van benne. Ebből most hiányzik a fény, mert akkor egy nagy kékesfehér ragyogás lenne az egésznek a belsejében. Hogy honnan tudom? Megnéztem. Elegendő egy atomot megsemmisíteni, és máris látjuk azt, hogy milyen színű fénnyel is van tele. Amikor elpukkad, az fog előtörni belőle. Erre nagyon jó kísérleti alkalmat nyújt a kavitációs buborékok megfigyelése. Itt sem elektromos ív, sem kívülről érkező fény, sem ugyaninnen rákényszerített magas hőmérséklet nincsen, és a kavitációs buborékok mégis kékesfehér fénnyel tündökölnek agóniájuk során. Egy gombostűfejnyi gömb mentén minden létezhető anyag eltűnik, és a bennük lévő összes fénykvantum kiárad a környezetbe. Ez szerencsére nem okoz láncreakciót.

A kis kékes felvillanások nem monokromatikusak, vagyis mindenféle színű fény rohan a környezetbe, ami egyúttal azt is sugalmazza, hogy ez a szín lehet az anyagból kiáradó fény középarányosa, mert jól mérhetően gamma, röntgen kvantumok is keletkeznek a folyamatban, és persze infravörös fény (meleg) is. Ahogy az előbb számolgattuk, ha egy neutronból kivonunk egy hidrogént, akkor mennyi marad?

Ezek az adatok régiek, de csak a régi függvénytáblából kapartam elő őket. De onnan már negyven éve bárki kikereshette volna helyettem (a sok száz hibát is ki kellene javítani benne, mert csúfondárosan silány másolgatása a hibáknak!! Az érettségin ebből számolnak a diákok, és bizony már-már népbutítás mértékben vannak benne a hibák. Vagy szándékos??). Igaz, ami igaz, én is csak tizenöt évvel ezelőtt éreztem rá indíttatást. Ha valamit elszámoltam, kérlek, értesíts.

Így néz ki egy Hélium atom atommagja. Ez lényegében egy tetraéder mentén helyezkedik el. Ez mindenképpen azt eredményezi, hogy a Hélium atom elektronjai (ketten vannak) aszimmetrikus módon keringenek. Egyszerűen azért, mert akárhogy tornászol vele, a két proton egymás mellé kell hogy kerüljön. Arról pedig már beszéltünk, hogy az elektron és a proton örökös társak. Egyek.

Minden értelemben. Erre az is félelmetesen utal, hogy az elektromos töltésük hihetetlenül pontosan ugyanannyi. Nézd csak meg a lap tetején! Ennek nagyon nagy jelentősége lesz a jövőben a   telekommunikáció területén. Egyébként éppen ez igazolja furcsa állításomat is. Két teljesen elszeparált individuális részecske, mint amilyennek a protont és az elektront is gondolják, ezt semmiképpen sem tudná így kitalálni. Pont az (annyi) hiányzik az egyikből, ami az atommagot elhagyta. Ha az elektron független, miért ilyen pontos az egyezés?

De csak töltésre (!), mert az elektron 1836-szor kisebb tömegű jelenség, mint a proton. Akkor miért ilyen hihetetlenül pontosan ugyanannyi Coulomb a töltésük? Mert a neutronban lévő elektron a környezeti fény hatására, amiből egyre több hatol be a szabadon kóborló neutronba, halmozódni kezd az atommagban. Ez sokféle jelenséget okoz. Az abszolút nulla fokos neutronhoz képest a neuron keltő forrásait (és ezek útvonalait) egyre jobban háborgatják a nukleonban lévő fénykvantumok. Teljesen független hullámforrásaik, és az ezek által keltett hullámtereink hozzáadódnak az atom nyugalmi hullámvilágának a képéhez, és lényegében sztohasztikusan befolyásolják azt. Ez kívülről nézve az atom egyre vadabb össze-vissza  rezgésében nyilvánul meg. Ahogy tovább emelkedik a környezet fnpárt generál magának, és ez a nukleon deformációjához is vezet. Felületén egyre intenzívebben hullámzik a "földrengés", és elérve egy fénytöltési szintet kilép belőle az elektroénytánja, és ezzel teljesen felborul az addigi forrástánc, ami keletkezését fenntartja. (320 ezer forrás-pár) Hidrogénné lesz. Lényegében ez egy neutron, csak gerjesztett állapotban.madása, az elektron - ami eddig a neutron centrumában trónolt - Egy virtuális elle

Ha egy atommagban már nagyon sokan szerepelnek, komoly gruppensex alakul ki, És az az érdekes, hogy a neutronok száma egy darabig szépen együtt emelkedik a protonokkal (nem izotóp esetén) de egy határ felett a semleges neutronok egyre többen vannak az atomokban. Ez itt nem rizi-bizi, hanem egy Urán atom, méghozzá a 238-as atomsúlyú, ami közeli rokona az atombombákhoz való izotóp Uránnak, amit 235-ös Uránból és Plútóniumból készítenek. Ennek elektronjai már olyan közel keringenek az atommaghoz, hogy szinte annak felszínén cirkulálnak. Ezért is áll le itt az atomi evolúció. Az Uránon túl már csak olyan elemeket ismerünk, amelyek csak annyi ideig léteznek, ameddig a fizikusok elnevezik magukról. (Túloztam, addig se).

De térjünk vissza a neutronhoz! Valahogy így néz ki a hullámvilága. Belülről kifelé terjed a források keletkezése és pusztulása. Ez folyamatos. Ha a világegyetem alapeleme maga a dinamikus idő, akkor teljesen természetes az, hogy minden ami belőle felépül, úgyszintén magán hordozza teremtőjének dinamizmusát. Ha ez a folyamat egyetlen pillanatra is leállna, minden eltűnne, és még emlékek sem maradnának arról, hogy valaha is létezett mindez. De senki se rémüldözzön. Észre sem vennénk. Felfogni sem volna időnk a dolgot, olyan gyorsan történne. Vagyis, a teremtők sohasem hagyják abba a munkát, a teremtést. Végtelen ideig erre vannak kárhoztatva. Léteztetnek minket.

Ez azt jelenti, hogy az anyag is kifogyhatatlan energiaforrás, aminek hullámai nemcsak a tömegvonzás jelenségét váltják ki, hanem kellően alkalmazva végtelen ideig ellátják a teremtményeket energiával. Ez az energia ha nem is egyenlő mértékben, de mindenhol jelen van az univerzumban. Ezért azután felhagyhatunk majd a kémiai rögeszmékkel, amelyekkel elképzeltük az űrutazást, és az éter kifogyhatatlan és óriási energiájával más lehetőségek fognak az emberiség előtt feltárulni. Öt éven belül meglesz az áttörés. Már látom az alagút végét.