ÍGE-IDŐ 48        

ENERGIA A TÁPLÁLÉKUNKBAN

A természet körforgásáról nagyon sokat írtak már, és ugyanígy roppant sok szó esett már a táplálékláncról és annak elengedhetetlen fontosságáról, de most vegyük szemügyre a természetben forgó energiát egy kissé más szemszögből! Eddig főképpen arról beszélt mindenki, hogy miért fontos egy-egy láncszem ebben a táplálék piramisban (hogy kellő képzavarral éljek). Mi nagyon változatos dolgokkal táplálkozhatunk, de az is fontos, hogy semmilyen mesterséges anyagot nem tudunk felhasználni erre. Csak állati, vagy növényi eredetű, tehát biológiailag élő anyagokat tudunk eredményesen hasznosítani táplálkozási céllal. Ásványi anyagok megemésztéséhez nem alkalmas a szervezetünk. Bizonyos kémiai bomlások a gyomorsav hatására létrejönnek, de ezt korántsem nevezném emésztésnek. Az efféle anyagokból sokkal kevesebb jut be tartósan a szervezetünkbe, mint azt elsőre gondolhatnánk. Különben megélnénk, mint a földigiliszták. Igaz, hogy azok sem földdel táplálkoznak, hanem talajbaktériumokkal, és egyéb emészthető korhadékokkal.

De miért is van szüksége a természetnek ilyen bonyolult körforgási rendszerre? Miért baj az, ha vegyszerekkel oldjuk meg a természettel való interakciónkat, hiszen így sokkal hatékonyabb? Igen, de a szikla, vagy a homok ehetetlen. A növényeknek is. Itt is roppant fontosak a növények gyökerein, azon szimbiózisban élő baktériumok segítő munkája, hogy a humusz, a felszívható, feldolgozható anyag előálljon a növények fejlődéséhez.

A növények jelentős része a fotoszintézis útján gyűjti be a fényenergiát, és ezt különféle anyagokban (cukor, keményítő, olajok etc.) tárolja el a későbbi időkre, vagy a saját fajfenntartására. A termésekbe a növények a legnemesebb anyagokat igyekeznek felhalmozni, hogy az utódok kezdeti fejlődését maximálisan biztosítják. Erre rengeteg stratégia van a természetben, de most nem a biológiai stratégiákon, hanem a természet és az ember energetikai kapcsolatán lesz a hangsúly. Mert nem mindegy, hogy egy rétet lekaszálunk, vagy pedig lelegeltetjük azt. A végeredmény több szempontból is eltérő lesz.

Az állatok megválogatják azt, hogy mit legelnek le, a kasza pedig válogatás nélkül levág mindent. Egy igazi pásztor azt is jól ismeri, hogy mi veszélyes, mi hasznos az állatokra nézve. Ezt a lekaszált szénából is igyekszik kiválogatni, hogy megőrizze állatai egészségét.
Szóval a természetben számunkra hasznos élő anyagok keletkeznek, és ezeket a civilizált emberek mesterségesen is igyekeznek szaporítani, hogy ellássák a társadalmaikat ehető élelemmel. Ez rendben is van így. De nézzük meg a dolgokat energetikailag is!

Korszerűek vagyunk, vagy lükék?

Ez itt egy hun üst. Ilyenben főzőcskéztek az ősapáink és az ősanyáink. Anyaga bronz, vagy réz. Ez jó hővezető volt, jobb mint  a cserépedények, és elegendő volt egy nagyobb családnak is, ami alatt 6-8 gyereket és 2-4 felnőttet kell érteni, mert ez egy teljesen szokásos családméret volt. Az üstöt tűzre állították, és mivel nyílttűzi volt eléggé sok tüzelőt kellett hozzá előkészíteni. Az üst alakja meghatározta azt is hogy milyen szokásos ételeket lehetett benne elkészíteni, mert magas formája miatt a pára nehezen tudta elhagyni felfelé. Itt a forgatásnak és a keverésnek is nagyon szigorúan betartandó szabályai voltak, ha az ember nem akart odaégett ételt ebédelni. Kis számban újra készítettek hasonlókat napjainkban is. Manapság inkább kuriózum, mint használati eszköz.

Felakasztható változata annál elterjedtebb, és ezt mindenki ismeri és használja is. Fedőt ritkán használnak hozzá, kimondottan táborozásra használjuk. Ízletes, és jellegzetes ételeket főzünk benne. Az előző, és még a következő példákban is a tűz játssza a főszerepet, és ezzel tesszük sterillé és könnyen emészthetővé az ételeinket. A főzésnél a káros anyagok jelentős része, a baktériumok és a vírusok is elpusztulnak, és ez alól csak kevés kivétel van. De azért ne legyünk elbizakodottak!

Gondoljunk például a prionokra, a szivacsos agysorvadást kiváltó nehezen elbomló fehérjékre, és vírusaikra, amelyek bizony főzés után is fertőznek. Ugyanígy sokféle növényi méreg is túléli a főzést. (Gombaméreg). Sajnos a hasznos vitaminok könnyebben bomlanak el a prionoknál. Ez a jó öreg tűzhely sütésre és főzésre is alkalmas, sokkal kevesebb tüzelőanyaggal működik mint a szabadtűzi főzőalkalmatosságok, és megfigyelhetünk rajta egy igazi lábast is, amiről a mai edényeket elnevezték, csak azok már teljesen lábatlanok. Ennek még valóban lábai vannak. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy egyfajta tűzhelytörténelmi folyóirattá alakultunk, de nem erről van szó.

A növények kiteszik a napra a leveleiket, hogy begyűjthessék a fényt. A növényevő állatok megeszik ezt a fénnyel feltöltött élő anyagot, és átalakítják a saját testük anyagává. Mi vegyes táplálkozásúak vagyunk, és megesszük mindkettőt. Érdekes, de ragadozókat alig eszünk. Csak szükség esetén. Ennek az is az oka, hogy rágósabbak, mint a növényevők. Egyedüli kivétel talán a medve volt, de ezt is csak beavatási szertartásoknál fogyasztottuk, de mára már csak állatkerti medvék vannak az országban. Bárhogyan is van, az eddig felsorolt tűzhelyek kívülről juttatták be a hőt a megfőzendő ételekbe, amely további fénnyel töltötte meg azokat, így magasabb energiaszintre emelete azokat. Ez az így elraktározott fény javított az energia hasznosítási szinten.

Erre az egyre zaklatottabb és rohanóbb életünk miatt szükségünk is van. Éppen ezt akarja szolgálni a legújabb konyhai eszközünk, amely pillanatok alatt felmelegíti a hűtőszekrényben már így is teljesen energiátlanított élelmiszereinket, és mit gondolnak a kedves felhasználók, hogyan? Kicsavarják a meleget (fényt) az élelmiszerekből. Azt is, ami a mélyhűtés után még benne rekedt.  A végeredmény pontosan attól lesz mentes, amiért elfogyasztottuk; az energiától. A beleinket azért megtölti. Pedig jó ötletnek látszott!

All rights reserved