2

Az Isten az emberek nyelvét Bábelnél összekeverte. Isten mindent logikusan csinál, ezért Logosz.

Ennek a folyóiratnak az a célja, hogy a nyelvi megosztásban élő népeket visszavezesse egymáshoz.

Szerkeszti: Kisfaludy György

MILYEN LEHET A LÉTEZÉS?

1.1 ABSTRACT

A lét abszolútum. Principium. Ez nem anyagi valamit jelent, hanem kezdetet, origót, initiumut. De a principium szó a törvény és alapelv értelmében is használható, kiindulási forrás és alapelem értelemben is. Lényeges, hogy ezeket a latin nyelvben fennmaradt jelentés tartalmakat is figyelembe vegyük. A lét latinul vita. Ez életet is jelent. Még azt is hozzáfűznénk, hogy individuális értelemben értett értelmet is jelentenie kellett. Az értelmet, az információ első és utolsó állomását. A létezés - divatja múlt szavunkkal a >létel<, nem ellentettje a létnek, hanem megnyilvánulása, kiáradása. A kiáradás folyamat, és mint ilyen, elkerülhetetlenül időbeli dolog, vagy egyszerűen; MAGA AZ IDŐ. Idő nélkül semmiféle folyamatot nem lehet elgondolni, így a teológiában emlegetett teremtést sem, hiszen a bibliai teremtés hat napja is nyilvánvaló időbeliséget takar, tehát időbeli folyamatot.

A latin FIO szó annyit tesz, hogy létrejön. A CAUSA létfeltétel, létalap. FUNDO kibeszél és kiáraszt is, a kiad viszont FORAS. A FORAS ok és eredet is, de a PRINCIPIUM is forrást jelentett latinul. Miért kell nekünk a latin szótárt bújnunk? Mert részrehajlás nélküli tanút kell találnunk létről és a létezésről alkotott ókori képről. Maguk a már az ókorban is használt és már akkor is ősi, régi eredetű nyelvek lesznek a tanúink, és azt is hozzá kell fűznünk a dologhoz, hogy a latin nem feltétlenül számíthatott ősnyelvnek a Földön, bár veretes mivoltát az azért jelzi, hogy nagyon sok szót használ, és árnyalt, kiforrott nyelvtana van. Arra is figyeljünk, hogy ami régi, nem feltétlenül jelent egyúttal primitívet vagy tudatlant is. Mi úgy tartjuk, hogy a Föld többször betelepített bolygó, így azután az ősnyelvekben távoli lakott világok sokmillió éves tudása is lappanghat. A Föld ősmondái mind erről a fantasztikusnak hangzó eredetről beszélnek, és nem pedig evolúcióról. Ez nem nagyon illik az akadémiai vonal elképzeléseihez, de a keresztény teológiai tanokkal is ütközni látszik, hiszen ott 6-7000 éves teremtésről tanítanak, amely viszont a leletekkel és a könyvégetéseken is átkerült írásos feljegyzésekkel és a fellelt antropológiai leletekkel van időrendi ütközésben. Az enyhén szólva is nagyon zavaros képet azzal tehetjük érthetővé, ha a Föld teremtését (betelepítését) ciklikus eseménynek gondoljuk. Ahhoz, hogy a világegyetem szerkezetét lényegileg megérthessük, olyan alapvető dolgokat kell tisztáznunk, amelyek nélkül valódi tudományt nem is lehet elgondolni, és munkánk során azokra a dolgokra kell a leginkább figyelnünk, amelyekről oly sokat írtak már, de mégis ködösek és feltáratlanok. A lényeg minden bizonnyal itt fog lapulni.

1.2 LÉT-LÉTEZÉS

A létezés egyszerűnek látszó kérdése évezredek óta foglalkoztatja a tudós elméket és közülük is leginkább a filozófusokat, vagy a filozófia mélységei iránt érdeklődő kutató elméket. Ha jobban belegondolunk, akkor ez az egyszerűnek hitt kérdés valóban próbára tesz minket, olyannyira, hogy az utóbbi száz évben, a materializmus erőteljes térhódítása óta erre nem is találtunk semmiféle érdemi választ a modern szakirodalomban, és a régebbi időkben, amikor még a filozófiának nagyobb volt a tekintélye, így a mélysége is, már akkor is ködösek voltak a feltételezett megoldások. A század elején divatba jött empírikusnak mondott tanok valójában annyira belefeledkeztek a saját dogmáik ismételgetésébe, hogy egyre inkább talajukat vesztették eme filozófiai-logikai alap híján. A megalapozásra tett kísérletek sorra kudarcot vallanak. A kimerítő és logikus válaszok helyett kitérőket és félrevezető okoskodásokat találunk a publikációkban és a tudományunk a létezéssel kapcsolatban teljességgel gyermekes tanokat hirdet. A vallási közfelfogás úgyszintén. A közfelfogás. A népnek szánt tanok.

Vizsgáljuk meg hát alaposan a létezés kérdését! Vizsgálatunk legyen becsületes, és így azután semmilyen felhasználható ismeretet sem hagyhatunk figyelmen kívül. A végkövetkeztetéseinket csak akkor hozhatjuk meg helyesen, ha figyelmünket nem korlátozzák a nekünk betanított dogmák, vagy belénk sulykolt szokások. Vizsgálatunk során különös figyelmet fordítunk a magyar nyelvben föllelhető szavakra és kifejezésekre, mert úgy gondoljuk, hogy ez sokat segíthet nekünk a világ titkainak megnyugtató megfejtésében. Már csak azért is fordulunk ehhez a nyelvhez előszeretettel, mert eléggé monolitikusan megmaradt ősnyelv, de figyelmünket más ősi eredetű nyelvekre is kiterjesztjük és ezekre is utalásokat teszünk majd. Ugyanígy megvizsgáljuk Földünk ősi 'vallási tanításait' is, tisztelve hagyományaikat, hiszen mi - e könyv szerzői - kutatatók, de emellett egyúttal főpapok is vagyunk. Az Univerzum Egyházának főpapjai. Isten tanításaihoz nem kívánunk se hozzátenni, se pedig abból elvenni. Ezt Isten megtiltotta, így viszont csak eredetiben lennének tanulmányozhatók, és ezáltal lefordítani sem szabad ezeket, viszont soha sem tiltotta meg az embernek azt, hogy megértse ezeket a cseppet sem ókori tudást hordozó üzeneteket. Ha nem értjük, akkor mi vagyunk ókoriak.

Elsőnek vizsgáljuk meg a "nemlétezés" kérdését!

Ami nem létezik, léttelen, annak nincsen tartama, tartalma, metrikája, alakja vagy nagysága és kicsinysége sem, így teljességgel logikátlan azt feltételeznünk, hogy a világ a "semmiből lett", hiszen az igazi semmiből sohasem válhat létező valami. Ahogyan az ókori rómaiak mondták; DE NIHILO NIHIL FIT! Vagyis; a semmiből semmi sem keletkezik! Már az ókorban is feltették azt a kérdést, hogy volt-e az Univerzumban egy első valami? Persze akkor is akadtak javíthatatlan akadékoskodók, akik azonnal megkérdezték; Jó, de akkor az miből lett? Az az első!? Mivel már az ókori elmélkedők sem találtak erre értelmes választ, kijelentették; az a valami a semmiből lett és kész! Ezzel elejét vették a további kellemetlen kérdéseknek, miután azt már senki sem kérdezhette már meg ép ésszel, hogy akkor a semmi az miből lett...? Ez persze ugyanolyan kitérő okoskodás, mint a pánspermia elmélete, ahol a biológiai élet valami csillagokból érkező kapszulában vagy meteorit hátán érkezik a Földre. Ez csak azért van így mert, ezzel a >huszáros csellel< el lehet kerülni azt a kellemetlen kérdést; hogy akkor hol is alakult ki. Ki tudja azt megállapítani évmilliók múlva?... Jött az a buta kődarab, és hozta valahonnan a galaxis mélységeiből. Ott már volt élet és ezután már lett a Földünkön is. Ezt a gyermekmesének beillő legendát azért kellett kitalálni és népszerűsíteni, mert a biológusainknak minden ismeret és kitartó igyekezet ellenére; még sohasem sikerült életet fakasztaniuk. Semmiféle életet. Ezzel csak kérkednek, mint a klónozással, amelynek során össze vissza pancsolják a már kész élő anyagot, és abban tetszelegnek a televízióban, hogy ezt ők csinálták, ők fakasztották életre. Azzal rémítgetik a közvéleményt, hogy le tudják másolni az embert. Ha az ember csak a testéből állna; jó esélyük lenne erre, hiszen a DNS - a sejtek örökítő nukleonsavainak bonyolult lánca - valóban lemásolható. Ezzel csak az a >kis probléma< adódik, hogy magasabb rendű (elevenszülő emlős) élőlényeknél anyaméh nélkül soha nem marad meg a géntechnikai módszerekkel megalkotott >remek<. Ennek időholografikus okai vannak. Valóban létrehozhatunk száz egypetéjű ikerhez hasonló másolatot a sejtről, de ez csak száz hasonló testet jelent, és szerencsére nem száz azonos gondolatokkal gondolkodó embert, főképpen nem a kiindulási egyedek személyiségének teljes lemásolását. A DNS csak szerver - bizonyos autonómiával rendelkező végrehajtó szolga. Viszont két egyforma lélek (master) ugyanúgy nincsen, mint ahogyan nincs két egyforma pont sem található az egész Univerzumban sem. Szerencsére. Megkérdezheti az Tisztelt Olvasó, hogy mi köze van az élet kérdésének a létezés alapvető kérdéséhez, hiszen az élet már struktúrált makrojelenség. Nos, nagyon is sok köze van hozzá!

Ma az élet határát a vírusokhoz tesszük, mert úgy találtuk, hogy ezek a legkisebb, még élőnek mondható szervezetek. Ki tudnak kristályosodni, és évezredek múlva újra életre tudnak kelni, ha alkalmas környezetbe jutnak. Ebből azt a következtetést vonták le tudósaink, hogy a vírusok mondhatók a legkisebb élőknek, hiszen úgy is elvannak évezredekig is mint valami élettelen kristály, és úgy is viselkedhetnek mint valami élő dolog. A világűr hidegét és légüres terét is túlélik.

Nos, mi azt a képtelenül ható dolgot állítjuk, hogy: AZ UNIVERZUMBAN MINDEN AMI LÉTEZIK; AZ EGYÚTTAL ÉL IS. (Úgy is mondhatjuk, hogy ÉL-ből van). A szubatomi világtól a metagalaxisokig. Nemcsak hogy él, de egyúttal gondolkodik is. Ez ugyanúgy igaz a fénykvantumokra és az azokat alkotó tachionokra is, vagy az atomokra, molekulákra, kristályokra és kövekre, mint a vírusokra és mindenre, amit csak ismerünk. Ez a mai korban és felfogási közegben bizonyára teljességgel hihetetlenül és "tudománytalanul" hangzik, de az a meggyőződésünk, hogy ez a színtiszta igazság. (Például lásd: az "operátori hatást"!) Ez azt jelenti magyarul, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a kísérletet ki végzi. Hisz-e a kísérlet sikerében, vagy kételkedik abban. Elsőre képtelenségnek hat ez a gondolat, de ahogyan tovább fogjuk gondolni a dolgokat, úgy majd egyre hihetőbb lesz a dolog.

Nos, térjünk vissza hát a kiindulási kérdésünkhöz, a "nemlétezéshez". Nagyon kényes kérdés, mert itt el kell hagynunk minden megszokott kapaszkodónkat, miután olyan vizekre evezünk, ahol már semmiféle megszokott vagy tanult dolgot nem találhatunk. Ez nagy kaland lesz!

A világegyetem tér és főképpen idő nélkül nem értelmezhető, így értelmetlen az a feltevés, hogy az általunk ismert dolgok a semmiben úsznak. Már az a szó is értelmetlen, hogy a "semmiben", hiszen a semminek nem lehet beltartalma sem, miután nincsen nagysága vagy kicsinysége, így nem veheti körül a világunkat. Ehhez a kérdéshez még további adatokkal fogunk szolgálni a térről szóló fejezetben. Most még sok minden hiányzik logikai építkezésünkből ahhoz, hogy megcáfolhatatlan érveket állítsunk erre. A mai kozmológiában ezt a megtapasztalhatatlant, az eseményhorizonton túli dolgot úgy hívják, hogy: MÁSHOL. De ez a relativitáselméleti fogalom csak a téridőn belüli esetben alkalmazható, Univerzumunk téridő közegén kívülre használva ez is téves, hiszen a "hol" az már HELYET jelent. Ott hely sincs, és ott sincs! Még túl vagy kívül sincs! A semmiben semmi sem lehet, hiszen az anyag vagy az energia is térstruktúrált dolog (amint az később majd kiderül), így a fentiek téridő nélkül egyetlen pikoszekundumig sem létezhetnek. Ugyanígy járna műszerünk, űrkabinunk, és persze bátor kísérletezőnk is, ha megpróbálná elhagyni a létezés terét. A nemlétben semmi sem maradhat a létezésben. Erre későbbiekben elfogadható érveket hozunk fel majd az 5. fejezetben. Máris kellemetlen helyzetbe kerültünk, mert a nemlétezést egyáltalán nem lehet definiálni, legfeljebb azzal, hogy; A NEMLÉTEZÉS A LÉTEZÉS TELJES HIÁNYA. A magyar erre azt mondja, hogy: 'Ezzel kint is vagyunk az összes vizekből!' Ez nem azt jelenti, hogy túl vagyunk a problémán, hanem ezzel a kifejezéssel azt szoktuk mondani, hogy benne vagyunk a pácban.

Ez a mondásunk nem valami jó dolgot jelent, hanem olyan segítséget, amely még katasztrofálisabb helyzetbe hoz, még tovább rontja a helyzetünket. A mondás a Bibliában is leírt vizekről ír, és ez persze nem a megszokott "tengereket" takaró mondás, mint ahogyan Noé ősapánk sem a neki tulajdonított módon hajózott. Itt a bizonyíték maga a történet. Ha nem kitaláció az egész, akkor vissza kell fejteni azt, hogy hogyan történhetett. Az Isten a vizeket kettéválasztotta alsó és felső vizekre. Ez alatt a materialista magyarázók által ihletett tengereket és felhőket (földi és égi vizeket) értelmeznek. Az Isten a jelen. (?) Az IDŐ jelene. (?) Ezt mi nem tudjuk megtapasztalni. (Bár egészen biztosak vagyunk benne). Az alsó és felső vizek értelmét a megnyilvánult forrás magyarázata fogja megvilágítani.

A LÉTEZÉSSEL sem lesz könnyű sorunk, ha azért az már kecsegtet is néhány lehetőséggel, de az sem lesz olyan egyszerű. A metrikával itt is meggyűlik a bajunk, mivel itt még semmiféle méretnek nem lesz jelentősége és lehetősége sem, miután ebben a speciális állapotban efféléket nem lehet olyan egykönnyen meghatározni. Ez persze még nem rejt magában olyan nagy hibát, miután erre később is visszatérhetünk, ahol méréseket eszelhetünk ki a fenti kérdés eldöntésére és egészen pontos meghatározására. Először is az a feladatunk, hogy a kérdést filozófiailag tisztázzuk. Milyen is lehet a világon a legkisebb létező, amiből minden általunk ismert anyagi részecske vagy energiakvantum felépíthető? Miből állhat egyáltalán? Milyen alakja lehet?

A fenti három kérdésből az első az, hogy; MILYEN is lehet létezés?

Nos, ez a dolog nem lehet olyan mint valami atom - például a hidrogénatom - hiszen az atomoknál sokkal kisebb létezőket is ismerünk. Itt van például az elektron, amelynek tömege 1836-szor kisebb mint a protoné, amely a hidrogénatomban a tömeg jelentős hányadát képviseli, de szerintünk a Gell-Mann féle elmélet kvarkjai is zsákutcát jelentenek a megoldás megtalálása során. Amit mi keresünk az ezeknél sok nagyságrenddel kisebbek, vagyis az elektron nagyságának milliomodrészének is csak a milliomodrésze mérhető össze velük. Gondoljunk arra, hogy amennyiben elméleti megfontolásunkat igazolni tudjuk, úgy a fénykvantum is ilyenféle elemekből kellene hogy álljon, és pontosan ez segíthet, a fény legkisebb dózisa, eleme (vagy hogy is hívjuk), mert a "foton" kifejezést szeretnénk elkerülni. Egészen egyszerűen azért, mert szerintünk az is zsákutcának látszik. Tudósaink Hauygens óta képtelenek eldönteni mi is valójában a fény, ezért levezetéseik és következtetéseik is megalapozatlanok és pongyolák. Ezt azért merjük ilyen határozottan kijelenteni, mert az eddigi fényelméletek igyekeztek ugyan a mérési tapasztalatokat magukba építeni, de nem válaszoltak olyan lényegi dolgokra, mint például arra, hogy miért is megy a fény fénysebességgel, vagy miért megy a vízben a fénysebesség kétharmadával. Azt természetesen mi is tudjuk, hogy a víz sokkal sűrűbb közeg a levegőnél, de ettől a fenti kérdések nincsenek megnyugtatóan megválaszolva. (még akkor sem, ha a Cserenkov-féle fénykúpok már mindent olyan szépen igazolni látszottak... Tehát milyen is lehet az emlegetett "legkisebb" szerkezete és fizimiskája? Az bizonyos, hogy kiindulásunknál még nincsen tér, téridő sem, de egy dolgot semmiféle módon sem hagyhatunk figyelmen kívül: Az időt már nem lehet kiejtenünk az Univerzum keletkezéséből, mert akkor feltételezett kiindulási létezőnk sem létezhetne. Így akkor mi sem elmélkedhetnénk mindezen. Vagyis;

A LÉTEZÉS ÉS AZ IDŐ ELVÁLASZTHATATLAN valamik.

Lehet, hogy ezzel máris benne vagyunk a pácban? Hiszen az időről olyan keveset tudunk, hogy az már egyenesen siralmas... Amit az iskoláinkban erről mondtak az vajmi kevés a boldogsághoz. Ott csak ilyeneket tanulhattunk erről, hogy az idő jele "t", amit hol a "tempus" latin szóból, hol a >time< angol szóból vettek, de az idővel kapcsolatban szinte csak balga dolgok jutnak az ember eszébe. Órák, szerkezetek, elektronikus oszcillátorok és azok alkalmas ütemekre leosztott jelei, esetleg a történelmi folyamatok egymásutánja. No és, hogy az idő nem pénz, az egészen bizonyos. Az idő valami más. Az teljesen egyezik a közfelfogással, hogy az idő csak valamiféle dinamikus dolog lehet, hiszen;

SEMMIFÉLE DOLGOT VAGY FOLYAMATOT NEM LEHET KITALÁLNI, AMI TARTÓSAN LÉTEZIK A TÉRBEN, DE NEM LÉTEZIK AZ IDŐBEN.

Ez a törvény még magára a létezőre is igaz kell hogy legyen, különben már nem is létezhetne. Idő nélkül nem lehet értelmezni a fényt vagy az anyagot sem.

AZ IDŐ MINDEN LÉTEZÉS ALAPJA.

Tehát felsejlett egy biztos pontunk, amiből talán majd kimozdíthatjuk a világot a tengelyéről. Most mindenesetre még előttünk áll a következő kérdés:

MILYEN is lehet ez a létező?

Abban megállapodhatunk, hogy elképzelhetetlenül parányi, de hogyan is lesz ebből idő? A mai fizika szálszerű időábrázolással próbálkozik elméleteiben. Ez abból ered, hogy a négy dimenzióból elvesz hármat (a teret) és ezzel hátramarad egy dimenzió, amelyet eléggé pongyolán szálszerűnek gondolnak. Pedig az idő skaláris (és NEM VEKTOR) mennyiség, viszont annak bizony nincsen kitüntetett irányultsága. Minkowszki még tudta... Itt kell megemlítenünk Kaluza-Klein elméletét, amelyet >string< elméletnek neveztek el. A string angol szó és csak annyit jelent, hogy "cipőfűző". Sokáig megvolt az eredeti angol nyelvű publikációjuk, amely még stencil írógéppel íródott, és kézzel rajzolt mórickaábrákkal volt illusztrálva. No és ebben arra az egyébként nagyszerű felismerésre jutottak, hogy az időnek már hordoznia kell a perdületet. Ez azért volt fontos, mert a kozmológia semmiképpen sem tudta megindokolni azt, hogy honnan a csudából lett a dolgok perdülete. Azt ugye minden Kedves Olvasó tudja már, hogy az Univerzum legkisebb dolgaitól a legnagyobbakig minden körtáncot jár. Az atomoktól a metagalaxisig minden forog és ez bizony még azzal is meg van tetézve, hogy az anyagi részecskék egy irányba perdülőek (balos spínűek), vagyis még azt sem lehet mondani, hogy a kétirányú forgásmennyiség miatt a dolog egyensúlyban, szimmetriában van. Az antianyaggal kiegészítve persze meglenne oldva a kérdéses probléma - amit fel is fedeztek tudósaink - de bizony jobbos antianyagból semmi sem marad meg jobbos terünkben. Az antianyag létezik, de nem marad meg "tartósan" az anyagi létezésében, hiszen az anyag az antianyaggal anihilál, MEGSEMMISÍTI azt, és még a tér perdülete is ellene van az ellentett részecskék megmaradásának. Milliomod másodpercnyi létezés után feladják. (Sajnos még vacuumban is... Anihilálnak, ami azt jelenti, hogy semmivé lesznek. A folyamat általánosan ismertetett magyarázata viszont arról szól, hogy "ilyenkor az anyag energiává lesz". De NEM LESZ AZZÁ. Az anyag és az antianyag egyaránt semmivé foszlik. A reakció során felszabaduló fény nem az "anyagból" fénnyé alakulás következménye. Emellett az ősrobbanási teóriákban nagyvonalúan kifelejtett antianyag a feltételezett ősrobbanásnál sem lehetett együtt az anyaggal abban a kiindulási Univerzumban, abban az ősenergiaanyaggombócban, A Steven Weinberg féle 25 milliárd fokos "ősfeketelyukban", hiszen záros határidőn belül energiává kellett volna lenniük. (Hiszen az ébredező anyagi részecskékre a teljes Univerzum minden tömege nehezedett rá, még az a +95% is, amelyet egyáltalán sehol sem találnak!). Akkor meg honnan lett az anyag? Az energiából? Egymásba alakulnak mint a régi fantasztikus filmekben a fekáliaszerű sáradékból felfakadó >erő<? Nem látszik túl logikusnak! Az erőben két kellemetlen is van: Transzcendens és vektoriális is egyszerre. Bosszantó tény.

Tehát mielőtt az energia vagy az anyag gondolatával foglalkoznánk, jó lenne egy dinamikus téridő kialakítása, hiszen a geometriából kölcsönvett térábrázolás alkalmatlan dolognak látszik a becsületes munkához. A Descartes-nak tulajdonított három dimenziós koordinátarendszer ugyan régebbi, miután már Lonardo da Vinci is használta, de nem is ez a lényeg! Az egész úgy ahogyan van alkalmatlan a gondolatmenetünkhöz, hiszen nincs dinamikája, így azután nincs időbeli létezése sem, amit előfeltételnek szabtunk. Ezen túl a tér igénye előbb született a fizikánkban, az idő pedig csak a folyamatok leírásánál lépett be a dologba. Idő nélküli tér nincs.

Az a kifejezés, hogy; téridő, pedig csak mindezek után jött divatba, főképpen a század elején kezdték ezt a kérdést részletesebben vizsgálni. Akár az egyik, akár a másik, akár a harmadik változat egyaránt virtuális (fizikailag nem létező, transzcendens) dolgot takar a fizikánkban, vagyis olyan hogy tér; olyan valós dolog a fizikusok fejében nincsen, és lényegében az idővel is ugyanez a helyzet. Ezek fiktív segédeszközök és nem valós jelenségek. A tér azonosult bennünk a koordináta-rendszerrel. Távolságmátrix, és semmi más. Az idő nem is kapcsolódik hozzá szervesen felfogásunkban, mert a negyedik térkiterjedést sehogyan sem lehet belerajzolni ebbe az irányokkal már telített térrendszerbe, így azután gyakran láthatjuk azt a nyakatekert megoldást, hogy az egyik, legtöbbször a vertikális (függőleges) térirányt lecserélik egy oda egyáltalán nem illő időkiterjedéssel. Pld; Stephen Howking: Az idő rövid története című kozmológiát népszerűsítő munkájában. Akár így, akár úgy kísérleteznek tudós elméink a megoldással, valahogy nem jöttek rá arra, hogy az idő elsődlegességéből kell kiindulnunk, és mivel csak az idő áll kezdetben a rendelkezésünkre, ennek kell lennie az egyetlen "építőelemnek". Az idő nélkül a tér sem létezik, de inkább úgy kellene mondanunk, hogy az idő egymagában is, tér nélkül is létezhet. Erre nem olyan régen még megvolt a magyarban az a kifejezés, hogy >LÉTÉL<. Oda vissza is értelmes olvasatot ad. Ez a létezőt jelentette. ÉL az isten neve, így ez a kifejezés szervesen összekapcsolta az Istent a létezéssel. Erre még visszatérünk a fejezetben az 1.8 pont alatt. Azt mindenesetre bátran leszögezhetjük, hogy; a létező a folyamat jellege miatt csakis időbeli lehet. A létezés maga az idő.

1.3 TOPOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉS, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK.

Elsőnek jó lenne egy olyan furcsa megoldást találnunk, ami a létezés legalsó határán van. Ezt mi úgy fogjuk megközelíteni, hogy két fogalmat képezünk a lét-létezés párban. A LÉT megnyilvánulatlan változata dinamikusan zárt, ameddig a LÉTEZÉS dinamikusan nyitott jelenség. A LÉT, mivel semmiféle módon nem figyelhető és vizsgálható meg, abba a tévhitbe vezethet minket, hogy ilyen valami egyáltalán nincs is, mert megközelíteni csak logikai úton lehet, de miután ez a valódi kiindulási alap, mindenképpen kísérletet kell rá tennünk.

Elsőnek kíséreljük meg a kérdés formai megközelítését!

Nehéz elképzelni azt, hogy ez a létező valamiféle összetett és bonyolult alakzattal lenne leírható. Vagyis az látszik valószínűnek, hogy nem lehet kocka, henger, vagy dodekaéder alakú. Logikusnak a gömb látszik, amely egyetlen adattal leírható, hiszen csak a sugarát kell ismernünk. De a gömbbel volt némi nehézségünk, miután az időbeli létezőnek legalább egy önrendszerében zárt dinamizmussal azért rendelkeznie kell, miután az idő (itt nevezzük még ősidőnek) és a dinamizmus elválaszthatatlanok. A Kaluza-Klein stringmodell egy spirálfüzet rugójához hasonlítható képződmény, a végén állandóan nyúló, hosszabbodó időszerkezettel próbálkozott, amiben már volt dinamizmus, sőt, még a rotáció is megvolt benne, de a cipőfűzőhöz hasonlított csőszerű idővel azután semmit sem lehetett kezdeni, még azután sem, miután továbbfejlesztett változatában elágazásra is képessé tették. Ez lett a >superstring<. Hiányzott belőle a kölcsönhatás lehetősége. Ennek az időcsőnek semmi hasznát nem vettük. Ezen az időmakarónin harminc évet rágódtunk.

1.41 AZ EGYOLDALÚ FORGÁSTEST!

Az 1.4 alfejezet logikusan megmutatta azt, hogy az origóban hirtelen 180 fokos irányváltás következik be, ami az origóban való áthaladási pontban teljes fázisváltást is eredményez. Ha egy ilyen lemniszkátát az y-tengely körül megforgatunk, úgy egy az előbbi toroidhoz nagyon hasonlatos toroidszerű alakzathoz jutunk, de ennek az alakzatnak az origójában, a legkisebb szűkület egyetlen kereszteződő félfordulatot végző pontot ad, ami az előbb emlegetett fázisfordulást eredményezezi. Itt lényegében nincs az elgondolt kicsi lyuk sem, mégis >átfolyik a túloldalra< a felület! A külső felületből itt belső, a belsőből külső, a jobboldalból bal, a baloldalból jobboldal válik? Majd meglátjuk! Egy a Möebius-szalaghoz nagyon hasonló tulajdonságú (de zárt!!) topográfiai felszínt nyerünk, és így egy szokatlan felületű toroid jellegű, de attól azért sok mindenben eltérő jellegű dolog jön létre, amelyet a 5,6,7 ábrákon több nézetből is érzékeltetni próbáltunk.

Ez az EGYOLDALÚ felszín a centrumában kialakuló kifordulás miatt válik egyoldalúvá, ami azt jelenti, hogy kétszer kell körüljárnunk a centrumán áthaladva, hogy ugyanabba a felszíni pontban lyukadjunk ki. Ez a felület az atomfizika spin meghatározásai szerint így félspínű, de ez a fél spín nagyon furcsa módon alakul ki. Nem elgondolkoztató, hogy az összes tartós részecskék is valamennyien félspínűek? Ilyen tulajdonsággal bír a proton, az elektron és a neutron, de a neutrinók is. Legalább is a leírások ezt állítják a számítások és mérések alapján. Ez csak akkor lehet ilyen kereken igaz, ha a részecskék nem végeznek tengely körüli forgást. De bosszúságunkra bizony egy proton roppant sebesen pereg a tengelye körül. A fénysebesség 1.41 -szeresével. Az előbb bemutatott felület ezt egy frikciós (csavarodó) áramlással is megteheti a centrumából a centrumába vezető végtelen utat, hiszen a metrika és a tér teljes hiánya miatt ezen a felületen végtelen számosságú pontot helyezhetünk el, mint ahogyan azt már tanultuk valamikor az iskolában a körvonal, vagy a gömb esetében is. A kérdés pikantériája abban rejlik, hogy ezzel határozottan megkülönböztettük a lét topográfiáját a geometriai egyszerűsítések absztrahált geometriai pontjától. Vagyis azt állítjuk, hogy;

A FIZIKAI PONT LÉNYEGILEG IS ELTÉR A GEOMETRIAI PONT JELLEGÉTŐL! KÉT ÁLLAPOTA VAN. LÉT ÉS LÉTEZÉS. MEGNILVÁNULATLAN (omnipotens) ÉS MEGNYILVÁNULT (potens). AZ ELSŐ LÉTFORMA A MÁSODIK ÁLLAPOT POTENCIÁLIS LEHETŐSÉGE.

A geometriai szingularitás nem azonos a pont közfelfogásban elterjedt makroszintjével, hiszen az a pont, amit például egy papírra rajzolunk még akkor is komplex struktúrával bír, ha a ceruzánkkal csak egyetlen szénatomot rögzítünk a papíron. Ez a szemünknek, már teljességgel láthatatlanul kicsiny pontocska, a valóságban azonban 6 neutronból, 6 protonból és 6 elektronból áll. Ennél kisebb "grafitszemcsét" már nem lehet csinálni, de azt mindenki beláthatja, hogy ennek a "pontnak" nagyon is nagy a kiterjedése, és eltér az elméleti ponttól, amelynek bizony semmiféle kiterjedése sem lehet. Vagyis az általunk papírra vetett pont nem pont, csak annak a számunkra értelmezhető szimbóluma. A GEOMETRIAI PONT NULLA DIMENZIÓS. Minden értelemben az, hiszen nem is létezik az időben! Ez persze ugyanígy van minden a geometriában található formációval is. Ilyen a pont, a vonal, a sík is és az ezekből képzett valamennyi térbeli idom. Eszményiek, elméletiek, miután a teljesen átmérő nélküli pontok sorozatából kialakuló vonal is átmérő nélküli, de a következő dimenzióban oldalra húzott vonalból kialakuló sík is csak az. Egy vastagság nélküli ideális felület. Az ilyen felületekkel határolt testeknek sincsen egyetlen valódi kiterjedése sem, még akkor sem, ha ezt úgy érezzük, mert erre valahogyan így szoktattak rá bennünket a "köbtartalom" fogalmával. Maguknak a mértani testeknek nincsen egyetlen kiterjedése sem, hiszen az őket alkotó és határoló felületek sem bírnak ilyenekkel. Ráadásul az időben sem léteznek, hiszen nem "terjednek". Valósnak gondolt ideák. Ha a ma tanított felfogásban gondolkodunk, akkor a síkig egészen jól működik a dolog, de valahogyan már a harmadik dimenzióval is van valami baj. A tér kitöltött, köbszerű felfogásának hívei úgy gondolják, hogy a harmadik kiterjedés bevezetésével tartalmat nyernek a dolgok, miután a vastagság az már egészen kézzel foghatóvá teszi azokat. Sajnos ez már elméletileg is sántít, hiszen az elméletileg vastagság nélküli síkok egymásra rakosgatásával nem telik meg a tér semmivel, mivel akármennyi ilyen egymásra rakott sík esetén is csak síkot kapunk eredményül. Semmi meg semmi az semmi. A harmadik dimenzió meg sem jelenik. De ha jobban átgondoljuk, akkor a nulla kiterjedésű pontok sem képezhetnének sorozatot - azaz vonalat, egyenest - így azután síkot sem. A kiterjedés nélküli pontokból összeállított egyenes pontok sorozata marad, melyek nem érnek össze. Ezek szerint az egyenes nem folytonos. Ha pedig folytonos lenne; akkor pedig: EGY PONT LENNE. A semmi és a végtelen matematikai kezelhetetlensége nagyban korlátozó volt munkánk során, így megkíséreltük azt, hogy ezen a kérdésen is felülemelkedjünk. Ez nem bizonyult túl egyszerűnek, de egyúttal rámutatott arra, hogy a matematikai és topográfiai apparátusunk is sok új dologgal egészíthető ki. A megoldás csak komplex-matematikai módszerekkel vált lehetségessé, de ebben Jobbágy Péter barátom mégis sikerrel járt. Erről az ESEMÉNYHORIZONT internetes folyóiratban olvashatsz hasznos adalékokat. http://esemenyhorizont.cx.hu/

A megszokásoktól elrugaszkodott dimenzió szemlélet talán alkalmas lehet arra, hogy kialakítsuk vele azt a homogén világképet, amelynek építgetését a fentiekben már elkezdtük. Sajnos a kritika a matematikára is igaz, hiszen olyan konkrétum, hogy szám, egyáltalán nem is létezik önmagában. Természetesen jól használható leképezése a világ metrikusan értelmezhető szubsztanciáinak, de ugyanúgy ideális (képzeletbeli) világ, mint a geometria. Ugyanígy a számhalmazok is hasonló sorsra jutnak. Mi egy időben létállapottal bíró fizikai pont létrehozásán fáradozunk, de ezalatt nem valami anyagi megjelenésű dolgot értünk. A mi fizikai pontunk teljességgel transzcendens, hiszen magáról az időről van szó. AZ IDŐPONTRÓL. Ez az előbbiekben leírt időpont a FIZIKAI PONT. Semmiben sem hasonlít a ma használatos pontfogalomhoz. Egyszerre végtelen és kicsiny is, mert az egyoldalú topográfia miatt ugyan úgy tűnhet, hogy van a ponton belül, vagy van a ponton kívül is. Csakhogy ennek az alakzatnak éppen úgy nincs meghatározható űrtartalma vagy kiterjedése mint egy pontnak, de a ponttal szemben ez egy dinamikus szingularitás, amely - ha alaposabban megfigyeljük és meggondoljuk - az egyoldalúság miatt nem rendelkezik külsővel és belsővel. Ezek nagyon is tárgyias fogalmak és kapaszkodók.

A FIZIKAI PONT EGY DIMENZIÓS. FELÜLETE EGYOLDALÚSÁGA MIATT FÉLSPÍNŰ, MERT KÉT FORDULAT UTÁN TÉR VISSZA A KIINDULÁSI ÁLLAPOTBA. EGYOLDALÚ FELÜLETE TOVÁBBI >FRIKCIÓS PARAMÉTERREL<, FORRÁSPONTJÁNAK HELYZETE ÉS EZZEL KELTETT FELÜLETE "HELYZETMODULÁCIÓS PARAMÉTERREL" IS FELRUHÁZHATÓ, EZÉRT INFORMÁCIÓ KISUGÁRZÓKÉNT IS MŰKÖDIK, AZ ŐT ELHAGYÓ "HÁBORGATÁSI PARAMÉTEREKET IS TOVÁBBÍTÓ LÉTEZÉSE MÁS HASONLÓ, A TÉRIDŐBEN ÉS AZ IDŐBEN MÁSHOL ELHELYEZKEDŐ FORRÁSELEMEKET IDŐHULLÁMAIVAL HÁBORGAT, ÉS EZZEL "EMLÉKEZIK".

A lemniszkátáról való értekezésből kiderült az, hogy a lemniszkáta komplex síkon való értelmezésével kialakulnak az alakzat merőlegesen álló változatai is, vagyis a fekvő nyolcas mellett megjelenik egy álló nyolcas is.

Ez egy komplexteret bevezetve kettős forgástest keletkezéséhez vezetett, amelynek forgástengelyei egymásra merőlegesen állnak. Az egyiket az x, a másikat pedig az y-tengely körül forgattuk meg. A végleges megoldást még keressük, de várhatóan a kvaterniók területén fogjuk meglelni. Az előbbi dinamikus létezők egymást tartják a létezésben, hiszen ha jól belegondolunk, akkor az immaginárius és a 'valós' felület egymás nélkül már nem is létezhet. Az alakzat >alsó< és >felső< felét elválasztó (összekötő?) jelenpont a világ legkisebb "lyuka", amely átáramlási nyílása - amint arról már az előzőekben is említést tettünk - lényegében nem is rendelkezik valóságos "nyílással", hiszen ha figyelmesen megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy ez az egyre jobban szűkülő felület a jelenpontban "kereszteződik" magával, hasonlóan, mintha egy kúpot a csúcsánál egy másik (szembeállított) kúp csúcsával találkoztatnánk. Ezt őrzi az időmérő homokóránk alakja is? Ez a "Kapuja sincs átjáró", ahogyan a kínai bölcsek hívták? Erről tanított Lin Csi? A létezőben ez az egyoldalúság rettenetesen furcsa topográfiai abszurduma miatt alakul így.

1.5 TUDOMÁNYOS VONZATOK

A forráselemek bevezetésével sokféle változás indukálódik anyagtudományunkban is, hiszen ezzel teljesen új alapokra lehet helyezni az egészet. Az eddigi, század eleje óta foltozgatott képleteket újak válthatják fel, amelyek sokkal pontosabban fejezhetik ki a megtapasztalható, általunk mérhető valóságot. Mindez azt is jelenti, hogy a valódi, teljes valóság ettől komplexebb, sok mindenben eltérő lehet, hiszen műszereinkkel egyelőre főképpen a harmadik dimenzió "valóságát" kutattuk, és ezen a három térkiterjedésre kifejlesztett műszerek segítségével feltárt valóságon túllépve további ismereteket szerezhetünk a teljesebb valóságról, amely legalább hat téridő dimenzió alkalmazását teszi óhatatlanul szükségessé. Ebbéli gyanúnkat erősítheti az, hogy a részecskék leírásánál a 11-16 dimenziós matematikai interpretáció igénye is felmerült, ami nem irreális akkor, ha mélyebb gondolatiságú vizsgálat alá vesszük a téridő valódi szerkezetét. Az eleddig használt téridő modell betegesen gyenge, mivel merev, álló, gyermekes megközelítése a valóságnak, és legalább olyan híven tükrözi a középkori, newtoni világképet, amint a máig is mechanisztikus befolyás alatt álló felfogásban oktatott fizikánk és kémiánk. Ez térszemlélet megtalálható Descartes-nál, de már Leonardo da Vincinél is, és az a végzetes hibája, hogy hiányzik belőle az idő dimenziója. Geometrikus felfogás. Az idő nagyvonalú >kifelejtése< nem túlzottan feltűnő dolog, ha szemléletünket tárgyak térbeli leírására igyekszünk korlátozni, de azonnal lehetetlenségekhez és paradoxonokhoz vezet, amennyiben hűen kívánjuk leírni a fizikai jelenségeket, vagy megkíséreljük megérteni a biológiai folyamatokat, vagy az élet lényegét. A geometrikus mátrixokban leírt alakzatok egy pillanatig sem léteznek az időben. Elkerülhetetlenül be kell vezetnünk az idő szférikusan offenzív struktúráit. Ez a változás ezután olyan szemléleti revolúció kialakulásához fog vezetni, hogy szinte minden tudományterületet forradalmian dinamikus változásra kell késztetnie. Az idő fogalmának bevezetése elsőnek a kémiában, fizikában, biológiában fogja kifejteni a hatását, de rövidesen új műanyag és fémipari technológia megjelenéséhez is vezet, hiszen a tisztább alapokon nyugvó molekuláris szemlélet valóban kényszerítően ezeken a területeken jelenik meg majd először, ahol kis befektetéssel komoly érdemi minőség és árváltozásokban nyilvánul majd meg. Ugyanígy minden molekuláris technológiát alkalmazó iparág is hamar fel fogja ismerni ennek jelentőségét. A lényeg az, hogy jobb anyagokhoz juthatunk az új szemlélet bevezetésével. A mai tudományunk a forráselemeket nem használja általánosan, így azután erről nem tehetünk összehasonlítást, bár egy - a Budapesti Műszaki Egyetem által kiadott könyvben már fellelhető a Maxwell egyenletek ilyetén kritikája, és azok forrás (keltő) elemekkel való felruházásának igénye. Itt már olvashatunk megkétszereződő energiáról is. Az ókori (vélhetően nem földi eredetű) tudomány egyértelműen (minden nagy kultúrában) használta ezeket az elemeket, így azután jól vagy különböző torzulásokat szenvedetten sok ókori és még középkori emlékünkön, vagy mai épületen is felismerhető helyes, vagy ilyen-olyan torzulásokon átment topográfiai ábrázolásuk. Ezt a vonalat erősítette az időszakosan fellépő klasszicizáló, archaizáló stílusnak elnevezett építészeti és díszítő irányzatok rendszeres feltámadása. Erre az összes következő alfejezet bővebb illusztrációkat és bizonyítékokat fog mutatni.

1.6 ÉPÍTÉSZET ÉS ARCHITECTURA

Az ókori idők óta fellelhetők azok az építészeti emlékek, amelyek az általunk az előzőekben felvázolt topográfiai emléket hordozzák. Ezeket manapság egyszerűen díszítő elemeknek nyilvánították, amely a terjesztett tanok szerint valamiféle építészeti evolúció, az értelem diadala következtében, vagy csak úgy "vaktában" alakultak ki. A materialista hitelrontás értelmezésében ezek alapja valamiféle obskurus hiedelemi világ volt. Ennek a megközelítésnek a szépséghibája az, hogy ezek az építészeti díszítőelemek és építészeti arányok az egész ókori építészetet áthatják, és egyaránt fellelhetők MINDEN lakott földrészen. Véleményünk szerint csak a torzulások mértékét kell vizsgálat alá vennünk, amely a tudás évezredes errodálása következtében fellépő információs leromlásnak a végeredménye. Itt nagy figyelemmel kell vizsgálnunk a maradványokban fellelhető kozmikus tudást, amely miatt a feltáró munkánk során gyakran el kell kalandoznunk az írásos, néprajzi, mondai, népmesei és építészeti emlékeink között, ezért a Kedves Olvasó minden fejezetben találkozni fog az eddigi szerkezettel, amely minden általunk fellelt szakterületi emléket igyekszik felsorakoztatni. A dimenzióforrás az építészeti emlékeinken főképpen a megnyilvánult - tehát a négyszirmú virág - formájában található meg sokszor, amely motívum igen gyakran egy körrel övezve található az építészeti díszítő művészetünkben. Ez - amennyiben a dolog filozófiai valóságát is hűen akarja tükrözni - egy ilyen négyszirmú virágot formázó lyuk formáját szokta ölteni. Ez azért olyan lényeges, mert a "lyukas" megfogalmazás azt is hűen kifejezi, hogy ez a topográfiai metszet azt az átjárót jelenti, amelyen át a "túloldali" dimenziórész, a JÖVŐ jön át a mi oldalunkra, arra az oldalra, amelyet mi megnyilvánult világ formájában megtapasztalunk. A lyukon túl a jövő van. Ez a dimenzióátjáró természetesen nem emberi léptékű, hiszen ennek a "lyuknak" a léptéke messze az atomi világ alatt található. Méretei valahol a 10^-42 méter nagyságrendbe eshetnek, amely olyan kicsi dolgot jelent, amely világunkban szinte elképzelhetetlen. A nulla és a tizedesvessző után 41 nulla után következik az első értékes számjegy. A legkisebb atom, egy hidrogén atom átmérője kb.10^-10 méter körül van. Ez 32 nagyságrenddel (milliószor milliószor milliószor milliószor milliószor száz) nagyobb, mint az a kis "kapuja sincs átjáró" amiről itt beszélünk. Egy nagyságrend mindig tízszerest jelent! Sajnos a térbeli topográfiára egyelőre nem találtunk rá az építészeti emlékek vizsgálata során, csak a metszeti ábrázolásra. Erről mutatunk néhány példát az alanti ábrákon. Találtunk viszont a megnyilvánulatlan felületére világosan utaló kis ivókutat a budapesti városligetben, ahol a dinamikát hihetetlenül plasztikusan, az almaszerű alakú kútról körben állandóan aláfolyó víz szemlélteti.

1.7 FILOZÓFIAI LEÍRÁSOK

A legrégebbi filozófiai leírás verses formában maradt ránk, és ez egy valamikori kikristályosodott értelmezés maradványa lehet, hiszen amit már versbe lehetett foglalni, az mindenképpen végeredményszerűnek gondolható, legalábbis abban az értelemben, ahogyan egy kor tudománya eljuthatott a maximumra. Az a dolog, hogy valaki eljutott az idő szerkezetének tudományában a dimenzióforrásokig, mindenképpen lényeginek mondható. Ez ugyanis a megismerés csúcsa. Ez a verses leírás a Véda (Tudás) könyveinek a kiegészítő irodalmából származik. Hasonlókat találhatunk más világképi felfogások, vagy a népmesék csodálatosan pontos szerkezetének a vizsgálata során is. Ezek a szentkönyvekhez csatlakozó írásos emlékek legtöbb korban elérhetetlenek, titkosak szoktak lenni. A Védák titkos tanításait UPANISADOK címmel illették. Jelentése a fenti. Ezekben olyan kiegészítő információk és értelmezések találhatók, amelyek segítségével a Véda könyveit meg lehet érteni. Ez a megértés természetesen nagyon esetleges, hiszen mai tudományunk konzervatív vonalán ez egy cseppet sem éreztette a hatását. A valódi gondolkodók tevékenységét mindenesetre számottevően befolyásoló szakirodalmi munkáról van itt szó, hiszen az első atombomba felrobbantásánál is elhangzott Enrico Fermi szájából az "ezer napnál is fényesebben" - Védákból származó kijelentés. Tudniillik a Védák már sok ezer évvel ezelőtt egyértelműen űrvárosokról, űrcsatákról, űrhajókról, lézer és atomfegyverekről és az azok által kiváltott pusztító hatásokról is írnak. A nyugati történészek ezt egyszerűen agyonhallgatják, vagy ledegradálva elszélhámoskodják. Pedig rengeteg a tárgyi bizonyító lelet is.

Az MAHÁ-NARAJANA UPANISAD így ír a forrás topográfiájáról:

Nincs semmi sem, ami nála parányibb, s nincs rajta túl semmi. Nagyobb a nagynál. Egy, végtelen, alakja láthatatlan. Örök és ősi. A homályban is fény.

Nos, ez a vers már a téridő alapelvéről is szól, de szerepel az első sorban egy paradox kijelentés. Az, hogy ez a dolog a világon a legkisebb és mégis nagyobb a nagynál. Ez nem más, mint a téridőt keltő megnyilvánult tulajdonsága, amely alaptulajdonság - mint áttétel - szerepel a téridőben is. Erre utal az a versrészlet is, ami így szól:

Ő a Világkerékben a kerékagy.

Ő a tűz, ő a szél és a víz,...

De; hogy az okforrásról (is) szól a vers, azt az a sor mutatja, hogy:

Ő teremtette a világteremtést. A vízből létrehozta a világot.

A Tűz, a Víz és a Szél természetesen titkos kulcsszó, és lényegében semmi köze sincs a sztereotip megoldásokhoz és a mai materialista orientáltságú filozófusok magyarázataihoz sem. Ezekre magyarázattal és bizonyítékokkal szolgálunk a következő fejezetekben, amitől reményeink szerint - mint ahogyan az előbbi verssorok értelme is - meg fog világosodni az olvasók előtt. Ez a fejezet a dimenzióforrásról szól, a következő a Vízről, majd a Tűzről, és ezután jön majd a Szél (Levegő) értelmezése. Ezek az értelmezések év tízezredes elzárt titkot képeztek eddig. Tana; a HERMETIKA. Szóval, mit is jelent az, hogy "Ő teremtette a világteremtést"? Azt, hogy ez a valami (Ő) előbb volt mindennél. Ez a valami lehet az, amit a vallásaink Teremtő jelzővel illetnek és ezért beszélnek róla olyan mélységes tisztelettel? Tíz okforrásról tudunk. Ez a valami (valaki) teremti még a teremtést is?! Előbb volt mindennél, ezért olvashattuk azt, hogy: >Örök és ősi<. OK. Neve; KI és MI. EZ és AZ. Atyantabhava és Anyonyábháva. Vagyis legalább két okforrás kellett a teremtéshez.

Az örök azt jelenti, hogy okszerű valami és nem okozat. Ez a valami NEM KELETKEZETT, HANEM MINDIG IS VOLT, ez az univerzum létezésének az oka, sőt, minden létező dolognak az oka. Tömege nincs, nem részecske, nem anyagi, nincs megfoghatósága. IDŐ.

Nem látható szemmel az Ő alakja, Nincs pillantás, amely idáig elhat. Szív, gondolat, vágy tudja utolérni. Aki ezt tudja, örök életet nyer.

Ez szép remény a Tisztelt Olvasónak!? A forrás filozófiai leírását csak az óind eredetű könyvekben találtuk meg részletesen, de topográfiája minden nagy civilizációnál megtalálható még napjainkban is, így a keresztény hagyományokban is fennmaradt. A forrás itt nem különül el észrevehetően, de toporáfiai megfelelője vitathatatlan. A Bibliában már csak János könyvében találtunk két mondatot erről:

"Kezdetben vala az Íge. Az Íge először Istennél vala. Minden ami lett, az Ígéből lett".

Ez az omnipotens és a potens leírása. A megnyilvánulatlan és a megnyilvánult forrás. Ez a mondat már nem található meg minden fordításban. Gyanús módon mindig a lényeg fogy... A latin változatú Bibliámban még több százszor szerepel az Íge szó, az utolsó (Szt. István) kiadásúban ötször. Ebből csak a fent idézett három teremtési értelmű. Mintha a lényeg elveszejtése volna a cél. Pont az fogy ki a szentírásból, ami a világ lényege?

AZ ÁRULKODÓ NYELVEMLÉKEK

Maga az alapgondolat már az időszámításunk, tehát Jézus Krisztus (Josua) születése előtt is létezett, hiszen maga Platon és a platoni akadémián húsz évet eltöltött Arisztotelész is sok gondolatot alapvetően ugyanúgy leírt már, mint ahogyan azt a későbbi neoplatonista gondolkodók is tették. A létezés olyan mindent átható és mindent magába foglaló valami amit az ENS vagy OUSZA = lét szóval definiáltak. A lét a létezésen is kívül álló valami. Két szót használtak mint ebből kiinduló kategóriákat, a SZUBSZTANCIA és az ESSZENCIA. SZUB (latin) = Valami alatt, valamin túl, de -ban,-ben is (hiszen a téridőn "kívül" semmi sem marad fenn) és a substantia valóban létezőt jelent. Itt FORRÁS, kiárasztó, Atya is. A szó második fele a latinban nem maradt meg önálló jelentéssel, de a szláv nyelvekben a SZTANCIA állomást jelent, ami a mi esetünkben az Esszencia előtti és az azt szülő, keltő "állomást", stációt jelentheti. A szubsztancia kelti az esszenciát. Maga az esszencia = lényegi, valaminek a veleje értelmű, és a latinban újkori eredetű szó, de az étel, táplálék latinul ESCA, németben ESSEN = enni, de maga az étel is (ez később nagyon is érthető összefüggés lesz), és ES = Ő(!), de >AZ (!)< értelemben is használatos, nem is beszélve arról, hogy az ES IST ZEIT = itt az idő, inkább azt jelenti, hogy "ő az idő". Az angolban ESSENCE = lényeg, foglalat, ESSENTIA = lényeges, alapvető, nélkülözhetetlen értelemben is használatos, ami fontos értelmet nyer a negyedik fejezetünkben, mivel pontosan ez lesz a szerepe. Miután rávilágítunk a dolgokra, valóban ez lesz a világ egyetlen lényege.

A kínaiban a CUO dolgozni, de ülni és alapzat értelmű is, a C'UN = élni, létezni, megőrizni értelemben is használatos és a C'UNG = -tól, -től értelmű, de hely + idő értelemben is, CSI = alapzat, de ívelt hanglejtéssel maga, önmaga, ereszkedő hanglejtéssel küldeni, de emlékezni értelemben is használatos, CSIN ereszkedő hanglejtéssel bemenni, behatolni, bejutni, de energia, ma, és milyen érdekes a jelenlegi időn kívül az aranyat is így nevezik és a szó szorosan, megszorítani értelme már valóban hihetetlen egyezést mutat a végtelenségig összeszűkülő jelenponttal; az Arany Atyácskán átáramló idő képe eléggé tisztán összeáll. CS'I időszak, és >EZ!< de ereszkedő hangsúllyal levegő és CS'I-CSI a csoda. C'E ívelt hangsúly esetén >EZ< és emelkedővel "szó". CS'U a kifelé, de ívelt hangsúllyal tiszta, ereszkedővel pedig "hely". JIN = ok és női principium, női, és a Hold neve is, de milyen elgondolkoztató, hogy >HANG< értelemben is használják! JÓ is azt jelenti, hogy ok, de az urániumot, a százlábút vagy a postát is így hívják, vagy ami még nekünk érdekes lehet az olaj is JÓ. ívelten mondva birtokolni, barát, de "jobb", jobboldali is. LÍ emelkedő hangsúllyal eltávolodni, ívelt hangsúllyal benn, belül, -ban, -ben, de értelem és ajándék is, ereszkedő hangsúllyal állni vagy "erő", LING emelkedő hangsúllyal "csengő", de a "nulla", a semmi is, és a írásjele is egy kör! A pontot is egy kis körrel írják!! a LJU szó értelme majd a negyedik fejezetnél válik izgalmassá, mivel ereszkedő hangsúllyal hatot jelent, de emelkedővel maradni, megőrizni, megtartani és folyni értelemmel is bír. Ez mind szükséges a téridő működéséhez. A kínai (japán) kettő ereszkedő hangsúllyal ÖR, de emelkedővel ugyanez azt jelenti, hogy "fia valakinek"! Vagyis az Atya után a második a FIÚ, amelyben megnyilvánul. Ami még érdekes; TÁJ = (ereszkedővel) forma, de nagyon, nagyságos értelme is van, és a Napot úgy nevezik, hogy T'ÁJ JÁNG, ami nyilvánvalóan a Napban lévő férfi típusú térforrásra, a Napistenre utal, aki az ókori felfogásban mindig férfi. A magyarok a néprajzi ismeretek szerint az Ursa Major (UMA) népe.

VALLÁSI EMLÉKEK

Az írásos emlékekben már többnyire elmosódott a forrás képe, de a vallási díszítő elemek annál gazdagabb tárházat kínálnak. Az együgyűség itt vallott a leginkább kudarcot. Miután a Biblia és a Korán is tiltja az Isten ábrázolását égre, földre, vízre vagy levegőbe is, ezért azután mindenhol csakis ezt ábrázolták ahol csak lehetett. (Juszt is! Mint a gyerekek...). Azt gondolná a Kedves Olvasó, hogy ezt a bibliai tiltást legalább a pápák komolyan vették, de bizony a sixtusi kápolna freskóját, amin az Atya Ádám felé nyújtja az ujját, Ádám pedig az Atya felé, pontosan a római pápa rendelte meg az Isten humanoid ábrázolását. Azt is gondolhatnánk, hogy az Atya ilyetén elképzelése közel áll a valósághoz, és csak itt nyert ábrázolást az egy Isten. De nem így van. Nagyon gyakori az előfordulása a miseasztalok elején, ti. nem olyan, mint amilyet elsőre gondolunk, hanem ő az a "négyszirmú virág", (a potens) amely sok-sok templomot díszít minden világvallásban. Ilyet láthatunk az Atya oltára mögött a szegedi dómban. (Fogadalmi templom). A dóm a múlt század végén készült el, és még többször fogunk rá hivatkozni, hiszen a szimbólumrendszerek eléggé pontos tárháza. Az oltár mögötti potens ábrázolás egyértelmű. Ő a világ tiszteletre méltó Teremtője. Az ember természetesen az Istenben is magához hasonlót akar ábrázolni (ezért tiltotta az ábrázolást a Biblia) és nem elégszik meg azzal, hogy benne ugyanilyen források ezer és ezermilliárdjai munkálkodnak. Az Isten képére és hasonlatosságára. Fraktális Név-Más. Az iszlám hívői úgy hirdetik, hogy ők tényleg komolyan vették a tiltást és nem is rajzolták le az emberszerű alakkal felruházott Istent, úgy mint Michelangelo, de az architecturáik díszei, vagy a szőnyegmintáik szinte csak ezt ábrázolják. Sokszor egészen pontosan. Jól tudják: a minta szent. Ez jó, mert így legalább reánk maradt ősapáink tudásának néhány morzsája. "Az isten ravasz, de nem rosszindulatú" - mondta Einstein. Neki volt igaza. A keleti templomokban ugyanúgy megtaláljuk a teremtő ábrázolását, és nemcsak keleten, hanem már a precolumbian majáknál vagy toltékoknál, olmékoknál is megtalálható volt a teremtés minden topográfiai elemének az ábrázolása. Példának álljon itt egy architectúrai elem az Idő templomából. A forrás maja módra. Természetesen ugyanúgy a köldökén, mint a koronánk felső képén is. Azért, mert ő a világegyetem köldöke. Az a kis négyszirmú virág az. A maják ma is azt mondják, hogy Ataiszról menekültek mai hazájukba, és ők tulajdonképpen a hunok leszármazottai.

A Teremtőt minden nép és etnikum szentnek tartotta, bárhol is élt a Földön. Sőt talán azt is megkockáztathatjuk, hogy bárhonnan is jött a galaxisból. Hiszen erre szinte minden ősnép mondái utalnak. A magyarok az Ursa Major népe. Ursa = medve. És hogy - hogynem minden magyar ismer egy bizonyos csillagképet. A nagyanyáink is mind ismerték. Göncölszekérnek nevezzük. Hihetetlennek tűnhet ez, de nézzünk csak utána! A kínaiak a magyarokat SJUNG JA LI néven hívják. SJUNG ugyanolyan hangsúlylejtéssel idősebb fivért is jelent, de SJUNG-NU ázsiai hunt jelent, ami árulkodik népünk eredetéről, és rávilágít arra a képtelen hazugságra, hogy a hunok vagy a szkíták már régen kihaltak a Földről. Mi hunok vagyunk. Most is. A mai Hunniában sok hun törzs vett menedéket. A kínai fő államalkotó nemzetség a han; néprokonunk. Élnek közöttük vérrokonaink is. De mi mégsem Kínából jöttünk. Ők úgy mondják, hogy tőlünk tanulták az írás tudományát. A SJUNG emelkedő hangsúllyal pedig medvét jelent (JÁ = agyar, LI = haszon). A medvét a hun népek "szent" (védett?) állatként tisztelték. Később a nehéz időkben áldozati állatként. (Talán azért, mert távoli otthonukból, a csillagok távolából származott? Lehet.)

Ezen a régi kínai pénzérmén két forrásjel is található. Ez a k'ó. Egy kis négyzet jelöli. Azt jelenti, hogy száj, nyílás. Mi meg úgy mondjuk, hogy szájnyílás. Ha egy nagyobb négyzetet írunk a kisebb négyzet köré, akkor azt jelenti, hogy visszafordulni. Jo magyarul jobb. A pénz jobboldalán egy kapu jelben egy ősit jelentő jel van.

FOLYTATÁS