4

A VIZEK

2.3 A KÖZÉPKORI ÉS ÓKORI HAGYOMÁNYOK

A Dzyan könyve az első stanzában (fejezetben) leírja az előző teremtési világkorszak lényegét, azt, hogy "mi nincsen" éppen akkor, amikor még nem indult el az újabb teremtési periódus. A mostani, amelyben élünk legalább a tizedik, vagyis ez már a tizedik Univerzum, amely nagyon sok-sok milliárd évig él, sok nagyságrenddel tovább, és régebben is, mint ahogyan azt a mai materialista kozmológia feltételezi. Egy létezési periódus a Véda könyvei szerint 311'400'000'000'000 év!! Ez kb. kétszázezerszer hosszabb idő az eddig feltételezett időnél. Keletkezik, kitágul majd összehúzódik és "megszűnik". Ezután hosszú látens, lappangó periódus után újra kialakul majd, kiárad és ezután újra visszahúzódik. Emberi léptékkel így is öröknek mondható a világegyetem egy-egy megnyilvánulási periódusa, úgyhogy ebben senki ne keresse a közeli "világvégét". A mai kozmológusaink szerint az Univerzumunk 13-14 milliárd éves, így még nagyon az elején tarthatunk a fenti időnek. A pálmalevelekre hasonlító sokezer éves különleges tűz és vízálló és legfőképpen nagyon időálló anyagra írt tanítások egy fehér körlappal kezdődnek. A második "lapon" egy körlap, közepén egy ponttal. Ez a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult ősi jele. Itt jó néhány lapról nincs információ, majd az előbb említett slokák szövegesen tudósítanak az előző Univerzumról, annak teréről, energiájáról és anyagáról. Magát az első akciót így írják le a II. stanzában.

5. A Hét Fiú még nem született meg a Fény szövedékéből. A sötétség még egymaga volt ATYA-ANYA, Svábhávat és Svábhávat sötétségben volt. 6. Ez a kettő a Csira, és a Csira Egy. A világegyetem még el volt rejtve az isteni gondolatban és az isteni kebelben...

Ez az utolsó pont azt mondja, hogy talán mi tévedünk, mert a megnyilvánulás előtt egyetlen egy forrás létezett, és ez a megnyilvánulás során "Anyára" és "Atyára" vált szét? De Svabhavat és svábhavat kettő, csak teljesen azonos tulajdonsággal? Ez a második gondolat látszik igaznak. Itt semmiféle emberi lényt, vagy személyes Istent nem szabad elgondolni. Ezt a hozzá nem értők kezdték terjeszteni. Azt ugyan egyszerűbb feltételezni, de ettől az ókori kozmológiai tanítások teljességgel értelmüket veszítik, nem is beszélve a logikáról. Egészen pontosan egyezik ez a "hét fiús" elmélet az Adharva véda gondolatmenetével, ahol az idő hét szálon (gyeplővel) halad, és nagyon elgondolkoztató módon egyezik a magyar mondák Arany Atyácskájának hetes hajfonatával, de az indián népmesék hat fiú - egy lány hagyományával is nagy logikai rokonságot mutat. A keresztényeknél ez az a bizonyos "hétszentség", amelyet olyan előszeretettel emlegetni szoktunk. A sötétség is összecseng igényeinkkel, hiszen amikor az ősidők léteznek csak, akkor még semmiféle fényről nem beszélhetünk. Az idő ősállapotában vaksötét. A két vagy egy csíra kérdése kellemetlennek látszik, de később kiderül, hogy teljességgel reális ez is.

Azután a pálmaleveleken így indul a teremtés folyamata:

1. ...A hetedik örökkévalóság utolsó rezgése áthatol a végtelenségen. Az Anya megduzzad s mint a lótusz bimbója belülről kifelé terjeszkedik.

2. A rezgés végig fut, gyors szárnyával (egyidejűleg) érintve az egész világegyetemet és a Csirát, mely a Sötétségben lakozik: Sötétségben, amely a szunnyadó Élet vizei felett lélegzik...(mozog).

3. A Sötétség Világosságot sugároz ki és a Világosság egy magányos sugarat bocsát le az Anyamélységbe (a Vizekbe). A Sugár a szűz Tojáson áthatol, a sugár rezgésre készteti az örök Tojást, arra, hogy elejtse a nem-örök Csirát, mely Világ-Tojássá sűrűsödik.

4. Azután a Három a Négybe esik bele. A ragyogó Esszencia belül is kívül is hét lesz. A fénylő Tojás (Hiranyagabrha) , mely magában Három, megalszik és tejfehér Pelyhekben szétterjed az Anya mélységein végig, a gyökérben, mely a Élet Tengerében nő.

5. A Gyökér megmarad, a Világosság megmarad, a Pelyhek megmaradnak és mégis Oeaohoo Egy.

Nos, így írják le az új teremtési ciklus megindulásának legelejét, az első előtti percet. Bonyolult és számunkra elfeledett terminológiája miatt kódolt szöveg, hiszen láthatóan mindez olyan szubatomi (és egyúttal hihetetlen nagy léptékű) logika és fizika leírása, amelyben egyetlen ismert elem sincsen a mai emberek számára, minek következtében messze túl, és egyben messze alatta van az általunk megfigyelhető és megmérhető jelenségek világának, és minden máson is, amit valaha az ember megtapasztalhatott vagy felfoghatott. Ez észrevehetően mélyreható kozmológiai ismereteken alapuló, de nem földi eredetű tudás maradványa! Egy biztos, a szöveg költői szépséggel nagy valószínűséggel a téridő megszületését tárja elénk, hiszen ez az első elem, hiszen elsőnek csakis az alakulhatott ki. Ez lehet az a világtojás, amit több ősi kultúra is emleget. Az "egyidejűleg" kifejezés egy nagyon fontos kijelentés, mert az információ végtelen gyorsaságú terjedésének egy rejtett elvét takarja! Ez a szálszerű Univerzum titka. A zárójeles megjegyzéseket nem mi tettük hozzá, hanem a könyv eredeti megjegyzéseiben szerepel. A "nem-örök" Csíra nem más, mint a világegyetemünk terének forrásrendszerét keltő időcsíra, amely rettenetesen sokáig létezik, de ezek szerint talán mégsem örökké. Ennek megmaradásához bizonyosan az Anya topográfiai sajátosságai, annak időtopográfiai közegváltozása szabja ki a határt. A "Pelyhek" valamiféle nagyon fontos kiindulási dolgok lehetnek, de a felhozott magyarázatok eléggé nehezen érthetők a mai tudásunkkal. Mindenesetre a csillagok (galaxisok) kiindulási magvaira is utalhatnak, ami hihető lehet, ha meggondoljuk azt, hogy galaxisonként (de lehet, hogy csillagonként, vagy bolygónként is) legalább egy-egy szekunder, tercier saját térforrás valóban elkelne a kialakuló Univerzumban, mert a térforrásoktól távolodva a dinamikus téridő manipulatív képessége is kb. négyzetesen csökkenhet. Ez hasonlatosságot mutatna a gravitációnál, az elektromos vonzás-taszításnál, vagy pedig a megvilágítás eloszlásánál tapasztalt négyzetes összefüggésekkel. Sok igazoló példát találhatunk majd a már eddig feltárt tudományterületeken, hiszen roppant gyanús az, hogy az egész rendszerre nézve valamiféle fraktális függvény közelíti majd meg az átfogó megoldást. A fraktál függvény önhasonló alakzatokat kelt. A saját képére és hasonlatosságára, de nem az azonosságára.

A "rezgésre készteti" kifejezés már sokkal izgalmasabb, hiszen a kiáradást mi sem tartjuk teljesen analógnak (ahogyan azt a Minkovszki-féle időgömböknél vizsgálgattuk), hanem jobbnak véljük azt, ha valamiféle periodikus, állandóan ismétlődő ütemben rezeg a forrás. Amolyan létezés-másik létezés, vagy négy váltakozó létezés oszcillációra gondoltunk, amelyet két összekapaszkodott (vagy egy megkettőződött, megnégyszereződött?) dimenzióforrás tart a létezésben. Ez egy olyan belső visszacsatolás, amelyet a létezés maga éltet, és maga a sajátidő önzárt ciklusrendszere kelt újra és újra. A rezgő forrásra olyan sok utalást találtunk egyéb helyen is, hogy több helyről megerősítve látjuk a feltételezésünket. Ezt a matematikai modellkísérleteink is alátámasztják. A kiáradás a mi elgondolásunkban csak úgy indokolható, ha ez a rezgés létrejön. Ekkor a források (felváltva) egymást késztetik a kiáradásra. Létrejön a legegyszerűbb rezgéskép; az "Í". Az "Í" hangzása teljesen szinuszos jellegű rezgésképet kelt, de a helyzet azért ennél bonyolultabb lesz a fizikai valóságban. Ez szerintünk egy "térbeli" szinusz, ami egy olyan alakzat kialakulását jelenti, mintha a szinuszt a tengelyvonal körül megforgatnánk. Így orsóalakzatok sorozata jön létre. Erről egy rajzot mutatunk, amelyet maga az Isten rajzolt erről a kilencvenes évek elején. Ő ezt így látja a saját szemszögéből.

+ A mint a szomjazó szarvas a Vízforráshoz, úgy vágyik tehozzád a lelkem Isten &

A kezdő "A" külön van írva (ez a Bibliában is szokásos írásmód), majd a "Vízforrás" nagy betűvel kezdődik, és az harmadik, a nagy kezdőbetűvel írt Isten után egy bifurkációt jelentő capitula, egy olyan elterjedt teremtési motívum áll, amelyet mindenhol, minden kultúrában megtalálhatunk a világon. A mindenható kialakulását, a téridő (Levegő) születését jelenti. A kereszténységnél a pápa pásztorbotjában, az iszlám templomokon mint mozaikkerámiát, a Buddha szobrok keretező díszítésein, de a dél-amerikai és közép-amerikai ősi kultúráknál, így a majáknál, toltékoknál és az olmékoknál is fellelhetjük. Ugyanígy előkelő helyet foglal el a "pogánynak", "tűzimádónak" mondott népek "díszítőelemei" között is, így a honfoglalás-kori és még előbbi, tehát az avar-kori leletek díszítő elemei között is. A capitula kialakulására még visszatérünk a negyedik fejezetben. Az >A< és a >V< találkozása a teremtés számunkra is nagyon lényeges akciója lesz. A capitula az Isten legelső teremtési útvonala, és az a kettéválás, amikor az előbb idézett Dzyan szövegben a ANYA-ATYA pár kialakul. Az >A< és a >V< a szembe találkozó Teremtőket, a Tüzeket, a nagy és örök Anyát és a nagy és örök Atyát jelentik. Ők elsődleges okok, és nem okozatok! Az Anya úgy vesz majd részt a teremtésben, hogy hátrahagyott múltjának időszerkezetével alapul szolgál az itt kialakuló időforrás visszafordulás lehetőségéhez, majd a téridő kialakulásához. A capitula az első hiperstring, az időelágazás kialakulását is ábrázolja, amely során a "Í" (I-sten) és az "ÖR" (ör-dög) kettéválik. A kettő mégis egy marad, csak immáron kér helyen van egyszerre. Talán ezért mondjuk, hogy egy férfi "vérében tűz van", vagy a "tüzes menyecske", "tűzről pattant menyecske" kifejezésünk is innen fakadhat. A másik Teremtőt, az Anyát még sok írásjelünk, így a 0 és az Ó betűnk is őrzi. Ennek az az oka, hogy már az ókori elődeink is ismerték a relativitás fogalmát. Két forrás kölcsönhatásánál azt is megtehetjük, hogy az egyiket állónak a másikat mozgónak vesszük, vagy mindkettőt egymás felé mozgónak tekintjük. A kettő sebességkülönbsége a mérvadó.

Egy álló forrás gömböket kelt, ennek metszete egy kör. Rovásírásunk és a hun egyesünk ennél sokkal magyarázóbb és pontosabb volt. Az akadémiai vonal azt híreszteli, hogy a hunokhoz, vagy a sumerekhez, szkítákhoz vajmi kevés közünk van, és azt olvastuk egy újonnan megjelent akadémiai kiadványban, hogy a történelemkutatók összesen három hun szót ismernek, de ebből kettő egészen biztosan szláv eredetű. Nyelvünket, a tiszta anyanyelvünket minduntalan tovább degradálják, és egyre több szavunkról (magyar ? kutatók) igyekeznek kimutatni azt, hogy valamely nép nyelvéből átvett jövevényszavak. Ez a tendencia lassan valamennyi szavunkat idegenből átvett szóvá minősíti. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy más népek nyelve alábbvaló lenne a mi nyelvünknél, és az onnan esetleg a nyelvünkbe került szavak silány dolgok lennének beszédünkben, de azt valljuk, hogy nyelvünk törzse az évezredes farigcsálás ellenére is monolitikus sziklaként maradt fenn a miénktől sokmindenben - főképpen nyelvi logikájában - eltérő idegen európai nyelvek környezetében. A környező népek minden áradatszerű előretörése, erőlködése, agressziója, nyelvi erőszakja, módszeres terjesztése ellenére is. A hun az egyik volt a Föld ősi néptörzseinek, és már a 7000 évvel ezelőtti időkben is kiforrottan beszélt nyelve volt. Rokonságban 108 altörzsi nyelvével, színes tájszólásaival.

Ezért nem kellett Árpád vezérünknek semmiféle tolmács az avarokkal való beszélgetéshez. Mi is jól megértjük a népünk tájszólásait, amelyek részben még hordozzák az ősi törzseink néhány nyelvjárását. Hunor és Magor édestestvérek voltak, és így egy anyanyelvet kellett beszélniük. Az itt mutatott két jel az Anyaisten ábrázolása a hunoknál és a hettitáknál. Ezek az őseink az "Öregisten időt" tisztelték, mint a világ és ezen át áttételesen az ember megteremtőjét. A semmi matematikai jele a hun női egyesnek egyszerűsített változata. Ilyen a hettiták egyese is. A hunok női egyese részletesebb és magyarázóbb volt, hiszen egy világfát is belerajzoltak. Ugyanúgy Istent, Őt, elsőt és királynőt (Anát) is jelentett. Ebben egy eléggé komplikáltan elágazó életfát figyelhetünk meg, amely nem más mint amilyet a koronánk pantokrátor képein (a korona tetején és elején is) láthatunk. A kerek jel a Víz ősi jele is, amely az álló dimenzióforrás szimbolikus, de egyúttal pontos geometriai megjelenítését is jelenti. Egy valódi fa nem a síkban nő, így egy életfa sem! Ez a logikus következtetés sejteti a térbeliség elengedhetetlenségét is. Ez a kör alakú alakzat csak az egyik metszete a valóságnak. A szent koronánkon az égi pantokrátor képen is felfedezhetjük a Víz megfelelőit.

Jézus feje mellett mind a két oldalon egy-egy kör alakú motívum van. Ez félremagyarázhatatlan analógiát mutat az indiai életkerékkel. Nyolcas szimmetriájú. Hasonló alakja miatt Napnak mondják, de ez nem más, mint egy Víz jelbe rajzolt vízjel, amely körül az nyolc cseppalak nyolc tűzjel, ezek nyolc kis körre, nyolc vízjelre mutatnak. Ez itt bizony nem más, mint az olyan nagy ambícióval keresett fénykvantum! Maguk az igazgyöngyök, amelyek a korona pántjain - mint rezonátor elemek - lettek elhelyezve mind át vannak fúrva. Ez azt a látszatot kelthetné, hogy valamiféle "bontott anyagból" lett volna kivitelezve. Olyan, mintha valamiféle nyaklánc már előzőleg kifúrt gyöngyszemeit használta volna a korabeli ékszerkészítő mester a kivitelezés során. Egy király azért többnyire nem volt olyan szegény, hogy bontott gyöngyökből foltozott koronát készíttessen. A katolikus egyház és történészek szerint István királyunk az akkori pápától kapta. Az sem volt szegény. Mások szerint a sógora, a későbbi német császár küldte a pápának, hogy István, aki elvette a húgát, senki szemében ne tűnhessen vazallusnak. Az sem lehetett szegény. De gondoljon csak a Kedves Olvasó az előző fejezet során már látott omnipotens felületére! Az félelmetesen hasonlít az átfúrt gyöngyszem formájára. Az is feltűnő, hogy az átfúrt gyöngyök (gyárilag) "össze-vissza" állnak a foglalataikban. A dolgot az valószínűsíti, hogy a foglalatok mérete a befogott kőhöz és gyöngyhöz idomuló, méretre és alakra egyaránt. Ezek szerepe (a díszítési funkció mellett) persze olyan lehet, mint a hangoló magocskák szerepe a televízióink vagy rádióink tekercsecskéiben. Ha azokat valaki kicsavargatja a helyéről, bizony szakember legyen a talpán, aki csak úgy műszerek nélkül (szemre, fülre) vissza tudja állítani a készülék működését! Nagyon gyanús, hogy ezek a gyöngyök egyúttal valamiféle kis "trimmerek", finoman behangoló elemek szerepét játszhatják a koronánk együttes rezgésének kialakításánál, ezért állnak más és más pozícióban, látszólag rendszertelenül. A korona latinán, a korona felső részén 72 gyöngy található, amely gyöngyök a 72 kerub védelmét jelentik. Ugyanis ennyi van. Nem több és nem kevesebb.

A hagyomány szerint Szűz Miriam (Mária) nyakláncából készült a díszítés. Vagyis a korona felső részén csak nyolc apostolnak készítettek keretet. (A tizennégyből...) Ez a keleten tisztelt és működött apostolok galériája. Gyaníthatóan a 300-as évek elejéről, mert később itt iszlám térhódítás volt. Ilyen technológiával készült ékszerei csak az avaroknak és rokonnépeiknek, a hunoknak voltak. Nagy Károly rabló hadjáratával kerülhetett a koronánk nyugatabbra. Jó bizonyíték lenne erről egy Károly koronázását ábrázoló rajz, vagy iniciálé, mivel egyes történészek (és templomi feljegyzések) szerint saját fejére téve ebben koronáztatta meg magát, és evvel is temették el Aachenben.

2.4 MILYENEK IS LEHETNEK A VIZEK

Az egész genezis elképzelhetetlen a kölcsönhatás nélkül, hiszen a semmi nem okoz semmit. Ahhoz, hogy elindulhasson valamiféle evolúció a dimenzióforrások szintjén, vagy a mai fizika feltételezései szerint a stringekből (időcipőfűzőkből, időszálakból) kialakulhassanak az elágazó szuperstringek; a folyamatot valaminek ki kell váltania. Az egyszerűnek gondolt gömbszerű kiáradás sem olyan végtelenül egyszerű, miután maga a kiáradó felület Mőebius felszínű, egyoldalú valami, amelynek a szétterjedése nem indokolható szimpla érvekkel, és az itt keletkező "ősidő" közegének belső struktúrái sem az eddig közismert geometriában válnak majd értelmezhetővé. Az ősi szent szövegek lépten-nyomon a Vizekről beszélnek, de a korabeli magyarázataik még kiemelten óvnak a kémiából (és a vízcsapból) ismert vízzel való azonosítástól. EZ AZ IDŐ VIZE! A materialista ihletésű interpretációkban ezt teljesen egyértelműen valódi patakkal, folyóvízzel és tengerrel magyarázzák. Lelombozó együgyűség.

A kiáradás szükséges, de bizony nem lehet tudni, hogy merre is áradjon, hiszen az egész időrendszer csak magán belül és magából létezik. Tulajdonképpen annak sincs semmiféle logikai akadálya, hogy mindez a forráson belül alakuljon ki, hogy befelé, a pontban bonyolódjon a dolog, mert a kicsinység vagy a nagyság emberi fogalmaival itt már egyáltalán nem operálhatunk. Ezek emberi találmányok, amelyek az ember mániákus nomotetikai és metrikai mániájából fakadnak. Mindent valamihez hasonlítunk. Ekkor, amikor a most fejtegetett esemény történik, még nincsen tér és az idő is csak az időcsíra formájában létezik. Valójában még EKKOR sincs. A HOL sem értelmes kérdés, mivel ekkor még HELY sincsen.

Nagyon érdekes az az angol mondás a pokolról (HELL), amely így szól: BETWEEN HELL AND HIGH-WATER. Ez olyasmit jelent magyarul, hogy "két tűz között". A "pokol tüze" és a "magas, égi víz" találkozásánál. A hely helyett a "hell", "helles" kifejezéssel is találkoztam már tájszólásainkban. Biztosan nem az angoloktól vettük át. HOLE a lyuk, HOLY a szent, HOLLY a krisztustövis. Kiejtésük már jelentősen eltér, de írásmódjuk még érdekes egybeesést mutat. Érdekes a latin eredetű HELIX = spirális, de a HELIOS (helyos?) napisten vagy az egyiptomi HELYOPOLIS = Napváros szavak mondanivalója is, amelyet ma BAALBEK néven ismerhetünk, amelyből a BAAL szintén istennév. Innen eredhet a "bál" szavunk is, amikor ünnepelni, táncolni szoktunk. Ez egyáltalán nem mutat egybeesést a félelmetes köntösbe öltöztetett ókori Baal -al. Annál inkább a napisten ősi tiszteletével. Ezt az ősi hitet mutatja a szegedi fogadalmi templom elején a Nap és a Hold. Amellett, hogy ugyanitt négy táblácskán meg lett örökítve az eredeti négy őselem is. Ignis, aqua, aer, terra. Tűz, Víz, Levegő, Föld. Vagyis mi biztosan jól gondoljuk. És jó a többiek hite is.

Visszatérve a nyelvek területén való kalandozásunkból, az egyoldalú topográfiában amint Ferenczi hozzászólásából is láthattuk, vannak olyan rémes furcsaságok, hogy az ilyen típusú felületeknek bizonyos számítási módszerekkel egyszerűen nincs is felülete. Az olyan testeknek, amelyek nem osztják kétfelé a teret, a felületük egyszerűen nulla marad. Egy papírszalagból ragasztott gyűrű - amely tulajdonképpen egy hengerpalást - így könnyedén kiszámítható felszínnel bír, de ha felet csavarva kifordítva ragasztjuk össze, akkor a felszíne a hagyományos értelemben egyszerűen ellehetetlenül. Ez a BINDU, az időforrás felszínére is ugyanúgy igaz marad. Egyoldalúsága miatt nem osztja két részre a teret, ezért a felszín kiáradása egyszerre történhet "befelé" és "kifelé" is, amely kifejezések ebben az esetben máris visszásak, miután ennek a felszínnek nincsen megkülönböztethető belső és külső oldala. Egyoldalú.

Pontnyi

Az érkezés, az indulás,

a tér, idő s a többi más

mind PONTNYI; úgy mozog, hogy áll,

közép, és egyszerre határ.

Ékes Ákos (ÉÁ) Szűrő c. kötetéből

Ez már az a szférája a gondolkodásnak, ahol a költészet messzebbre jut a klasszikus logikánál, hiszen a teremtés nem is indulhatott valamilyen bonyolult alapelvek, vagy nagyon összetett dolgok alapján, hiszen ekkor, a valódi kezdeten még nem lehetett "meleg", sem anyag, sem előanyag, sem fény. Az ilyen kozmológia elsőre tetszetős az embernek (mint az embernek lefestett Isten), mert mindenki által ismertnek gondolt valamikkel bűvészkedik, de sajnos ellentmond a józan gondolkodásnak. A rengeteg feladat már-már megoldottnak látszik, de ez szimpla önáltatás. Az energiának és főképpen az anyagnak rettenetesen komplikált és nagyon dinamikus belső szerkezete kell hogy legyen. Tehát ahogyan a nagyságnak nincsen értelme az általunk vizsgált esetben, úgy a "kifelé" és "befelé" is értelmetlen. Ezek térbeli fogalmaink, de lényegében alkalmatlanok az idő titkának pontos megértéséhez és feltárásához. Még azzal a teljesen bizarr gondolattal is barátkoznunk kell, hogy az egész világegyetem is egy óriási szingularitás, vagyishogy; egy pont az egész. Az Univerzumunk tömegének 95 (!!) százalékát nem találják a tudósaink. Ezt mostanában a neutrínókra - a neutronokhoz hasonló, de még parányibb félspínű semleges részecskékre - igyekeznek ráfogni, de van valami, ami rettenetesen gyanús. Például a Virgo csillagképben megfigyelhető galaxisok, amelyek rejtélyesen egy irányba száguldanak. Azt, hogy mi az ami egyre gyorsítja őket semmilyen látható vagy kimutatható objektum nem indokolja, mert az a hely ami felé rohannak teljesen vaksötét. A csillagászok ezt az "objektumot" Nagy Mozgatónak nevezték el. Meglehet, hogy ez a sötét "fal" nem más mint az Univerzumunk határa? Lehet, hogy egy fekete lyuk belsejében élünk? Ilyen furcsaságot már a múlt század eleje óta pedzegetnek a kutatók és a filozófusok. Itt felrémlik az a rendhagyó kérdés is, hogy akkor a fekete lyuk belül üreges is lehet? A fekete lyuk belülről is fekete szingularitás? Így akár egy pontszerű világ belsejében is létezhetünk? Hasonlót már a protonok vizsgálatánál is megfigyeltek. (Charon). Meg kell vizsgálnunk ezeket a látszólag ide most még nem való kozmológiai kérdéseket is, mert ha a világ fraktális, s akkor a fent talált megfejtések a lent világában is sokat segíthetnek, és persze fordítva is.

Ha az anyagi részecskék nem golyókból és még kisebb bogyókból, hanem bonyodalmas időörvényekből állnak, akkor feltételezhető, hogy az időhurkok nem korlátlanul nyomhatók össze. Így az atom gerjesztésének és összenyomásának is van egy végső, felső limitje. Ebből az következne, hogy egy neutroncsillag (amely tömören csak neutronokból áll, és iszonyatos tömeget képvisel) fekete lyukká dagadva egyszer csak belül - a centrumában - elér egy olyan kritikus határt ahol a részecskék egymásra gyakorolt iszonyatos nyomása következtében a neutronok belső szerkezete is ellehetetlenül. Ez annak teljes megsemmisülését jelenti, ami tömegvesztést jelent és az anyagmegmaradás már sok helyen cáfolt törvényének teljes sérülését. Végre a helyére kerül az "anihilál" kifejezés, ami megsemmisülést jelent, és nem pedig energiává való átalakulást. Nihil (lat) = semmi. Ha a részecske csak időből állt, így nem vész el ott semmiféle tömeg. Viszont eddigi kutatásaink szerint kiszabadul valami, mégpedig az a fény, ami eddig is a protonban vagy a neutronban lapult. Így a folyamatnál nem "két foton", hanem rengeteg fénykvantum jelenik meg. Nevezzük őket Pauli után továbbra is fotínóknak. Ami felszabadul, az valóban energia. Az eltérés mindössze annyi csupán, hogy nem a folyamat során keletkezett vagy alakult át. A részecskék rabja volt. Ezért fárad ki a LASER -ből a töltőgáz. Az így kívül növekvő és belül egyre táguló furcsa fekete lyukat fény, méghozzá hihetetlen mennyiségű ide-oda pattogó fénykvantum kezdi belülről megtölteni. A fény valójában láthatatlan dolog. Az ilyen közegben különösen az. A külső és a belső felületre ugyanúgy érvényesnek kell lennie a szingularitási szabálynak, vagyis a belső eseményhorizont ugyanúgy zárt eseményhorizontú mint a külső. Vagyis a pontszerű világ belsejében egy újabb, de most konkáv pontszerűség jelent meg. Ezt bizony semmi sem tiltja a mai tudomány ismeretei szerint. A pontnak lehet belseje, vastagsága, szerkezete? Eléggé hihetetlen, de nem tiltott! Ennek az általánosítható elvnek képtelenül sok következménye van világképünk alakulására, mert ezen az alapon nem lehet semmiféle metrikai különbséget tenni egy nukleon és egy fekete lyuk között, annak ellenére sem, hogy felfogásunkban egy atommag parányi egy fekete lyuk pedig óriási dologként szerepel. A szingularitás az szingularitás. Ezt mi megtetézzük azzal a merész feltételezéssel, hogy konkáv szingularitások is létezhetnek úgy egy nukleon belsejében, mint egy fekete lyukban. Ez egy Swartzshild féle zárt univerzum szerkezet esetén vonatkozhat egész Univerzumunk egészére is, amelyben a fekete lyukak belső szingularitásokat alkothatnak, csakúgy, mint a nukleonok is. Zárt rendszerek hasonló zárt rendszerekben.

A fekete lyukakat újabban a miáltalunk bemutatott Bindu felülethez teljesen hasonló alakzattal ábrázolják. (Steven Howking filmjében) Ez a kozmológiai evolúció is a hasonlóság elvének érvényesülése irányába mutat. Mivel az egyoldalú topográfiák lehetetlenné teszik az integrálszámítás általános alkalmazását, ez jelzi azt is, hogy vége a newtoni-leibnitzi korszaknak, és hogy ez az út kivétel a megszokott háromdimenziós elgondolások egyhangúságában, és figyelmeztetés arra nézve is, hogy nagyon sok fejtörés elé fog bennünket állítani. Merre is történik tehát a kiáradás? Kifelé, vagy pedig befelé? A logikánk a >kifelét< diktálná, de az egyoldalú testek integrálszámítási katasztrófája figyelmeztet minket arra, hogy ez azért nem is olyan egyszerű ügy. A könnyebbség kedvéért válasszuk mindkettőt egyszerre! Miért is ne. Mi most nézhetjük a kifelé lezajló jelenségeket, attól még tudatunkban ott lehet az, hogy minden lépésünk befelé is igaz lehet. Befelé a pont belsejébe. Egészen egyszerűen azért, mert a forrás és az általa keltett világban nincsen tér, és nincsen semmiféle távolságmetrika. Így, miután nincsen hagyományos értelemben vett kicsinység vagy nagyság, nincsenek azok a gondok sem, amelyek miatt a méretekhez és az arányokhoz, a megszokott kapaszkodókhoz annyira ragaszkodó tudatunkkal olyan nagyon aggódunk. A kint és bent egyenértékű és egyszerre jön létre.

KÖVETKEZŐ