14.

288. Arvisura Mikó-Halics rovása 769-805 között

AZ AVAROK KETTŐS BIRODALMA

Amikor 453-ban a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba. De a kinajok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek és közöttük többségben voltak a zsuán törzsbeliek, a kinajok őket is zsuánoknak nevezték. Ezek a keleti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása. Ez aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe kerültek. 558-ban velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt 562-563-ban megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól segítséget kérni. Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és nyugatra vonultak. Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva 567-582 között 5 törzzsel bevonult a Jász síkságra és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli részekről délre vonultak, de Sirmium városában elég sokan visszamaradtak. Ezek erre az időre meglehetősen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után elfoglalták Sirmiumot. Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismerték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak. Az avar vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk égi eredetében.

A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját istenében, vagy isteneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-igaz Isten Égi birodalmát. A több-isten hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el. Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek. A nyugati Égi birodalomban a lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket; a keleti birodalom azonban szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat az éltető Gabona istennek: a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette. Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a tépeiekkel. Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre. Hatalmát Sirmiumon keresztül jó messzire kiterjesztette dél felé és birodalmának hamarosan közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa barátsági szerződés a magyarázata annak is, hogy az avarok terjeszkedése már 578-582 között erős ütemben megkezdődött Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot követeltek a görögöktől is. 585-ben tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását. Itt rendelték el a déli bánságok felállítását. Ezekbe a bánságokba csatlakozó törzsek kerültek. De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a 600-as Nagyszalában már arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat. Az ott élő pannon és hun maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek szálláshelyeiről ki-üldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély megadása ellen, de a többség Pécsett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek, átvonulhatnak Délre. Alpár, Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe felvegyék őket. Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A végén Alpárt megmérgezték.

A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte. Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kezdte el az avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, 626-ban, a tengeren és a szárazföldön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett. A szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de legyőzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia, Stájerország, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát kereszténységet, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbeket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé tette, hogy 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az avarok nem szorgalmazták az államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. 670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat. Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi körzetben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel szemben érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem.

A 600-as Nagyszala határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy egész tömény lovast is lehetett állomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott össze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és bánok minden jelentése. Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uruki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a székhelyét, a jugoros-mani püspök székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar központba Magyarkára került. Az uruki-mani és az ősmagyar vallás aztán a 790. uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia lett. A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a gyalogosoké az avargyűrűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja beleegyezett abba, hogy a gyepüket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros fővezér, sem a főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra készülnek. Így az avarok Égi birodalma 630-ban három részre bomlott. Győr lett “Tudum”fővárosa, Szavárd fővezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet, Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet. Így aztán az avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon. E vezetőközpontok irányítói voltak: 633-tól Kürt-Szavárd-Tudun 645-től Kuvrát-Avas-Alpár 658-tól Zára-Ügyes-Vargány 670-től Tarján-Orbaszár-Haram 685-től Váska-Almágy-Zemlén 700-tól Tormás-Belizár-Maróca A legnagyobb uruki-mani vándorlást Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki 670-680 között a legna-gyobb uruki-mani keresztény tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy mohamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki-mani püspökségre. Ekkor rendelte el Szavárd-Alpár-II. Csaba a 700-as Nagyszala megtartását. A hun törzsszövetség megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Öregek Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt személy alakította ki. A vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Tanácsa 25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken, hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető személyek sohasem fogadtak; min-den határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is. Amint a Győr központtal különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű területek szűkítésében, sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és Albán-ság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Új-Bolgária.

Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének birodalmára. 740-ben a frankok megindították a Karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd bir-tokot: Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős tudun követei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi gyűlésen és elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti 680. évi határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titokban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett. Bős tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda, Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart. Edemen tervét alkalmazták ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden terményt felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a 792. évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki Bécs környékét. Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyveresek sokaságával. A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápá-ban. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna megvédeni az avarok birodalmát a megvadult frankok ellen. Bős tudun legnagyobb lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist mindenki csak Eraviszkónak hívta. 790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt. Utána Men-csért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem átallott kérőként jelentkezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába tiltakozott a házasság ellen. 795-ben esküdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az esküvő hajnalán meggyilkolták. A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is azonnal munkához látott.

Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között karatán telepeket létesített és innen küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre. Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak; ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti birtokán. Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott. Ott az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak 795-805 között uralkodott. A római katolikusnak megkeresztelt Diás Mária lett a felesége. Három fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a 800-as Nagyszala határozatai megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi sámánképzésnél a tan-fejedelmi tennivalókat. Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni.

SZOLNOK-DEÉS-JÁSZVÁSÁRI NAGYSZALA

289. Arvisura Edemen fősámán rovása 792-838 között

A Kr.u. 29. évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei Birodalmat”. Az új birodalom királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába. Ott Béla 250-ben átvette a fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani öspörösnek volt hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazir-szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspökség tanait. Ez több helyen államvallássá lett. Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila. Aranyasszonyok lettek: a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet tanítását viszont annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli menekülésükkor az uruki püspökség minden kincsét magukkal hozták.

Ruga unokája, mivel anyai ágon a Van-tó környékéről származott, az ottani bölcsek tanításán nőtt fel. Feleségét a Gilgames-házból hozta, majd 496-524 között II. Csaba néven uralkodott. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba, majd Van városába küldte iskolába, hogy maguk döntsék el, me-lyik hit jobb a bizánci, vagy az érdek nélküli szeretetet hirdető uruki. Halála után Ogurd vette át a fejedelmi széket. Ogurd a magyar törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni. Mani hívei azonban a tized-fizetés feletti vitában megölték. Magyart viszont nem lehetett fejedelemmé választani, mert öccse vére terhelte. Ezért a felesége, Bolári-Bolárka uralkodot. Magyar halála után Bolári-Bolárkát Balog fejedelem-fi vette feleségül. Balog újra egyesítette a meghasonlás útjára került magyar törzsszövetséget. Ogurd bizánci hiten levő harcosai 527-ben Barkasa öspörös bíztatására a szkíta Kővárra, és a mátrai Csákkőre vándoroltak. Előzőleg Ogurd solymászai voltak. Javarészük már perzsa hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt Barkasának még magyar nyelvű szentírása is volt. Követeik 550-ben Bizáncban jelentkeztek, és Justinianus császár alatt a gepidák és gótok ellen harcoltak, 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban mind a Csákkői Sólymosra telepítette. A pécsi Nagyszala megengedhetőnek tartotta a szlávok átvonulását. Ez aztán a nyugati kereszténység terjeszkedését vonta maga után. Ellensúlyozásul Avariában a keleti, mani-uruki püspök Győrbe tette át székhelyét. Ennek az őskeresztény-egyháznak külön Bibliája volt: nem tartalmazta az ótestamentumi írá-sokat, mivel az ott mondottakat már a káldeus szentírások is tárgyalták és csak Mózes neve alatt lettek egy-két ezer éves eltéréssel újabb keletűek. A mani-uruki egyház az Újtestamentumnak is csak egy részét ismerte el Jézus tanításának.

Tudval püspök azzal, hogy Győr határőrizeti birodalmat tudós papok, a “tu-dumok” birodalmának nevezte, megbontotta az avar birodalmat. Szavárd fejedelem ugyanis erre felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé Deésre, majd 632-ben Szavárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra helyezte fővárosát. Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott-fejedelmi székétl. Így az avarok Égi birodalma 630-ban háromfelé bomlott, és ez a három rész már csak laza szövetségben maradt egymással. A bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a Kazár-birodalom. Ebben az avarok kezdetben ogurd vezetés mellett csak határőrizetre szorultak. 670-től kezdve az uruki püspökség mani-keresztény hívei a tudun-papok befolyása alatt álló Győr székhelyről irányított avar uralom alá vándoroltak és ott Ordoszi jellegük Van-tó és Magyarka környéki jellegűre változott. Juguros fejedelmekre a Kazár-birodalom déli védelme hárult. Közöttük a 8-gyermekes szaporodás eredményeként a fiatal harcosok arányszáma sokkal túlszárnyalta a többi törzsét. Viszont akik felvették az uruki-püspökség mani-keresztény vallását, 680-ban Tudval püspök utódait vallották szellemi vezetőjüknek és Pannóniába vándoroltak. A beavatott-központ előre megmondta a kazárok hatalmaskodását is, és azt is, hogy Samó a nyugati kereszténység érdekében árulója lesz az Égi birodalomnak. A 700-as Nagyszala megtartását Szavárd-Alpár-II. Csaba rendelte el. Ezen nem csak az emberáldozatos temetkezési módot szüntették meg, hanem elrendeltek, hogy a kagán-fejedelem a Tenisur-vonalban építse ki a Kátavárak rendszerét a kazárok és a római keresztények terjesztésének megakadályozására.

Később a 792-es damaszkuszi emberirtás miatt elkezdődött nagyarányú elvándorlások szükségessé tet-ték a 800-as Nagyszalát. Akkortájt a magyar törzsszövetségben érvényesülő szaporodási követelmény folytán a Juguros fővezérnek IV. Csabának volt a legtöbb harcosa. Tard kagán a Tenisur-kátavárak építésével volt elfoglalva. Bős, a tudun-papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység becsületességében; ennek is része volt abban, hogy nem jó szemmel nézte a jugu-rosok lovas felvonulásait. Pedig IV. Csaba jobban tisztában volt az akkor ismert világ szellemi erőviszonyaival is, és nem ok nélkül követelte a 680-as avar háborúban szerzett területek megerősítését az Encs-Ibos vonalon. Szolnok tárkány-fejedelem fiai: Bars kagán és Bat-Baján akkori fejedelmek ugyanis az életük feláldozásával Encs-Boroszló-Berlin vonaláig terjesztették ki az avarok Égi birodalmának határait. Most pedig a frankok a 740-es karatán háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést. 776-ban a frankok elfoglalták Isztriát, akkor közös avar-longobárd birtokot. Utána a Karatán-föld ellen fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és Bős tudun követei 782 júliusában megjelentek a szász-földi Lippsringben tartott birodalmi gyűlésen. Elismerték Isztria elfoglalásának jogosságát, azon a címen, hogy lakói római keresztényekké lettek. Viszont kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat Szászország ellen lázítják. Isztria bekebelezése ellenében a frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat. E megállapodás alapján Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és a frankok között. A frankok sokszor még a legyőzött longobárd előkelőségek átmenekülését is engedélyezték Avariába. A szerződés ugyanis megengedte az avar-longobárd vegyes származású lakosok visszaköltözését. Nagy Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse, és közös harcot indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Astúria keresztény fejedelemségét Károly legyőzte és Asturiát földig lerombolta, de az emír Károly segítsége nélkül is elfoglalta Saragossát.

A baszkok, akik titkos szövetségben állottak az avarokkal, Károly utóhadait megtámadták és lemészárolták, ezután a menekülő főcsapatot üldözőbe vették, és maga Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor, 782-ben kénytelen volt az avarokkal megegyezni. Károly az Ibos folyónál kívánta volna megvonni a határt, de Bős tudun ebbe nem egyezett bele, amikor pedig a frank sereg betört az Iboson túlra, csúfos vereséget szenvedett. Károly békét kért és elismerte az Encs-határt. A pápaság azt kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát tegye hűbéresévé és pápai tizedfizetővé. Károly az uralma, vagy befolyása alatt álló valamennyi keresztény uralkodó bevonásával igyekezett Avariát meghódítani. 787-ben pápai támogatással legyőzte a dél-itáliai beneventumi hercegséget és Bajorországot készült elfoglalni. Annak az uralkodója Tassiló volt. Bős tudun szövetségre lépett Tassilóval. A szövetség Tassiló feleségének Liutberga longobárd hercegnőnek a tanácsára jött létre az avar határőrizeti szervekkel. Károly a pápa segítségével megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat és Tassilot, rokonát halálra ítéltette. Bős tudun püspök követeinek a megjelenése után azonban az ítéletet megváltoztatta. A követek ugyanis arra hivatkoztak, hogy “Krisztus megbízottjának” nincsen joga védtelen embert lemészároltatni. Károly megtámadta az avarok Encs őrségét is, de Oposur fia, Jenő vezér az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette a seregét. A legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hírszerző jelentette, hogy Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában felvonulnak a mó-rok. A hír igaz volt. Jenőt visszarendelték a Kaukázusba. A pápaság a kordovai emírséggel tervbe vette a Van-magyarkai püspökség megtámadását és Bős tudun karatán őrségének megsemmisítését az áruló longobárd hercegek által. Szerzetesek útján bevonták a tervbe az Elbán túli szlávokat is, hogy azok is vegyenek részt a szász fejedelemségek és a boroszlóiglói avar őrségek elpusztításában. Ilyen előkészítés után követelte Károly, hogy az avarok őrsége az Encs fo-lyó vonalától vonuljon vissza az Ibos folyóig. Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is szerződésszegéssel vádolták Károlyt, de hasztalan.

A római pápa is, a konstantinápolyi pátriárka is helyeselte Bős tudun legyőzését és megöletését, hiszen nem volt hajlandó a temérdek aranyból nekik tizedet fizetni. Bős a legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez. De mindent megzavart, hogy Ajiló őrparancsnok, Bős veje árulást követett el. Kékhegy avar őrségét átjátszotta a Károlyhoz átpártolt longobárdok kezére. Bős tudun a felvonuló keveváriak felét Kalágéra irányította. Ezek június 29-én Vid őrségnél megsemmisítették a longobárd királyság hadait. Utána még 3 hónapig harcoltak az isztriaiakkal. Károly még június elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára. Azok több helyen átlépték a határt, visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormsban: Béla követelte a frank csapatok visszavonását. A karatán-isztriai határvillongások alapján Károly is követeket küldött Bécsbe, azok meg az Encs és Ibos közötti területet követelték. Ugyanakkor híre jött, hogy Elbán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra mozgósítják a római katolikus hívőket. Bős tudun az Encs-Ibos közötti rész kiürítését megtagadta és a marosszéki és Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség megsegítésére i-rányította. Barancs és Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte. Ezek az isztriai árulókat meg is semmisítették. De késett a karatán és boroszlói győzelmi jelentés is. Erre Károly kénytelen volt 2 hónapi vá-rakozás után a támadást megindítani. Bős gyorspostája útján közölt rendelkezéssel szeptember 10.-ére az Edemen tervet végrehajtották: Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csak a márciusban született jugurosok “kosok-hada” maradt. Bős tudun Bécs kurgánba helyezte fővezéri támaszpontját. Mikó tárkány-fejedelem határerődítménnyé változtatta Bécs környékét. Tuza fősámán az Avarbástya beavatott-központot Bécsre Deés irányította, az uruki püspökség székhelyét pedig a szamosmenti Káldra helyezték.

Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval. De Kis Pippin katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték őket. Az erősítésül küldött 2 század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a kevevári tyumen, Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget. Ekkor érkezett meg a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak. 791. szeptember 16.-án a II. hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét. A 26.-ig tartó csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3 székely tyumen és Magyarváron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely lovastyumen teljesen felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II. seregét. Hírmondó se maradt belőle, mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek, hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé támadjanak. Encs határőrsége szeptember 18.-ától 25.-éig tartotta magát. Béla ifjúsági vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23.-án még kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utána visszavonultak Kunhegyesig (Cumenborg). Ott 29.-én Keve, Kevevár és Bogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb 23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal. Hasba szúrta. Kadocsa, a “márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak; Wiomodus trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesítette; közben maga is végzetesen megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kulpaváron meghalt. Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre. Az egyesült frank-bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de semmi féle győztes északi sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt tele a legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg, hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette.

Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével. Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin vezette itáliai hadsereggel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni. November 15.-én megérkezett a juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szolnokra. Ott haditervet kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére.

November 25.-én összeszedetett minden hadifoglyot, de a gyógyíthatatlan betegeket Lorkó (Lorch) várába szállíttatta, és követeket küldött az Encsen túli Lauriacum újonnan felépített bajor várába, hogy jöjjenek át a súlyos betegekért. Az egészséges hadifoglyokkal felépíttette, Bécs kurgán-várost és az uruki püspökség templomait, majd Magyarkára lovagolt. Az avar határvédő seregek között az a hír kapott lábra, hogy Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval-leszármazott Bős tudun megegyezett a római pápával abban, hogy az uruki kereszténységet egyesítik a római hiten levő kereszténységgel. Ezt a hírt Edemen harcosai elvitték az Albélai helyőrségbe is, a szláv papok pedig minden gyülekezetben felolvasták. Ennek hallatára a szászok követeket küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek vele a frankok ellen, és az elnyomás, meg ármánykodás megtorlására 794-804 között hadban állottak Nagy Károllyal. Edemen az Avarbástya beavatott-központjában a Nagyszalára való felkészülést a legszűkebb körben tárgyalta. A megbeszéléseken csak a beavatottak vettek részt: maga Edemen fősámán, Tard kátavári kagán és Pelsőc uruki hiten lévő öspörös. Pelsőcnek mint Bős leendő utódjának, Szolnokon volt a hadi támaszpontja. Szolnok vára a feleségét, mint Szolnok utódát illette. Az uruki keresztény egyház központja azonban nem itt, hanem Pásztó szerzetesrendjében volt. Pelsőc családi fészeknek számító biztosított menedékhelye Gömör-Pelsőc várában volt. Mindnyájan tudtak Bős terveiről. Tudták azt is, mennyire bízik a Krisztus-utódként tisztelt római pápában. Bős egyetlen fia, Pelsőc azonban inkább hitt az Edemen féle elképzelésnek, hogy maga Károly nem fogja többé felvenni a harcot, hiszen szavát adta Edemen követeinek, hogy még Szombathelyről is kivonul. De jobban tartott a pápaság terveitől: azt tartotta végzetesnek Bős tudun birodalmára. Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való megegyezés csak vesztüket okozhatta az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek, ezért Pelsőcnek mint kis-tudunnak Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe nem szabad beengednie a római ármánykodók híveit. Náluk még a bizánciak is megbízhatóbbak. Edemen erre így felelt: “Édesapám a damaszkuszi Annát vette feleségül, és erre hozzátartozói ellepték az egész Kazár birodalmat. Mindenfelé csak ármánykodnak, és mindenkit Bizánc hitére térítenek. Abban, viszont nem bízom, hogy az arabok ellen csakugyan megvédik a Kazár birodalmat. Viszont Bős is aligha tudja megvédeni Égi birodalmát!” Végül is 800-ra meghirdették a Nagyszalát Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe.

Meghívták a 24 hun törzs szövetségének mindenféle áramlatú tárkánynépét, a karatán törzstől a tunguzokig. Károly pedig így gondolkozott: harccal ugyan nem lehetett meghódítani az avarok Mennyei birodal-mát, de Bős tudunnak 9 leánya van, római vagy bizánci hiten levő kérők útján tehát mint örökséget meg lehet szerezni. 792-794 között jelentkezett is mint kérő Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Era-viszkó, Zalán és Glád. Sőt 795 telén még Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló longobárd főnemes. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján itáliai vendégek meggyilkolták, Ajiló pedig comesi rangot kapott. A gyilkosság után minden vő elkezdte követelni a felesége utáni jussát. Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak. Az ellenálló előkelőségeket rabszíjra fűzték, és úgy mutogatták szerte Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolga-sorsukat. Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta feltámasztani, de székely és marúz alattvalói többségben voltak, és jászvásári kapcsolataik segítségével ellen tudtak állni a tervnek. Pribina betelepítette lóbérci alattvalóit, de ez a kisebbség átvette a pannon és avar lakosság nyelvét. Kocel a bélavari Kőrös kiskapitánya volt; kíséretével beleolvadt az avarokba. Marót szép számú harcosai a Magyar-Harami ütközet után a székely Pozsony nemzetség özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették feleségül, sőt feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek. Braszláv vitézeivel együtt a daragúzok földjén telepedett le, de azok csak Ragályka aranyasszony uralmát ismerték el, aki Eszéken a daragúz ifjúság számára uruki szerzetes-rendet is alapított. A rendben uruki bölcsek tanítottak. Eraviszkó kőfaragó művész volt, Kararában tanult. Megtanulta az avarok Égi birodalmának minden dalát, és az Avarbástya minden társas eseményét hangulatosabbá tette zenekari csoportjaival.

Zalán az Avarbástya testőrparancsnoka volt. Kisgyermekkora óta, mint árvagyermek Bős udvarában nevelkedett. Ő volt az első vő. Glád, az Ordoszból jött bolgárok végvári vitéze beszélte a hun törzsszövetség nyelvét. Mint a nagy lovassági verseny győztese nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét. 792 végén frank követség címén vendégek érkeztek. Eraviszkót, mivel nem vállalta Bős meggyilkolását, megmérgezték. Felesége az itáliai Ailóhoz ment felesegül, Kalágéba (Klágenfurt). Bőst ott ölték meg. Ilyen viszonyok között vette át Pelsőc a dunamenti Tudun-országrészben a hatalmat, olyan területen, amely hamarosan 3 részre szakadt. Erik, a friauli származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön, és négy-négy ökörvontatta, 15 nyári szekéren vitte a rablott kincseket Károly birodalmába. A római főpapok is részt kaptak Uruk keresztényeinek templomi kincseiből. A maradék kincsekből építették az Ácheni dómot 807-814-ig. A római pápa főségét és a tizedhez való jogát előbb Erik, Pribina, Kocel és Braszláv ismerte el, majd kétfelé is élvezett birtokaira való tekintettel Ajiló is. Tehát 5 vő fizette a tizedet Rómának. Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci pátriárkának volt hajlandó tizedet fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak. Zalán és Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből gyalogszerrel kabarföldre költözött uruki kereszténység nem volt hajlandó megterhelni a híveit, mert Pásztón azt vallotta: “Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal!” Nem helyeselték azt sem, hogy gyermekeik az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki keresztény egyház névadónaptára a csillagászati adatok alapján előírja. Ilyen viszonyok között megszűnt a 700-as Nagyszala irányadó szerepe is.

A 800-as Nagyszala döntése szerint a 3-éves Nagyszalát évenkénti váltással Szolnok-Alpár, majd Berlád-Jászvásár, végül Bécs-Káld térségében kell majd megtartani. Az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmod völgyében kiépített uruki szerzetesrend székházában és annak alsóvilágában kell elhelyezni. A 800-as Nagyszala határozatait is az uruki papok őrizzék a 900-as Nagyszala kezdetéig. Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és Pelsőc vezette avar Égi birodalomban még bőség uralkodott. Edement a magyar (juguros) ifjak között nagy népszerűség vette körül. Ebben része volt annak is, hogy a damaszkuszi emberirtás után, melyben édesapja, IV. Csaba is meghalt, fősámáni székhelyét Albéla-Sárhely környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia állt helyt a magyariak élén. Edemen testvérei közül 740-ben a Marván arab fővezér elleni csatában Jenő vitéz, 755-ben Megyer vitéz esett el. Edemen ezért döntött úgy, hogy fősámáni székhelyét és az uruki menekülőket a 700-as Nagyszala határozatának végrehajtására áthelyezi, és a kátavárak kiépítésére használja. Most még Embavér ellenáll a déli támadásoknak, de ha a frankok átlépik a Dunna asszony vonalát, meg kell indítani a kátavárak tárkányhadseregét. Tard kagán, vagyis tárkány-fejedelem beszámolt arról, hogy a kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szavárd törzsével újra felépíttette Győr városát a beavatottak részére. Azok az Égi birodalombeli harcosok, akik nem akarják felvenni se a római, se a bizánci kereszténységet, áttelepedhetnek Pelsőc birodalmába, de jöhetnek a kátavárakba is. Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudun vesztét az okozta, hogy vakon hitt a szeretet vallásában, holott a Rómában és a bizánci uralomra került keresztények az államvallás segítségével a hódítások és az aranyborjú után vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő a győri egyházi kincsek óriási tömegét odaküldte Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának, minden egyházfi kedvet kapott az uru-ki hitről a római hitre való térítgetésre.

Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után 796-ban a pápa egyetértésével megbízta Paulinus pátriárkát, hogy Avar-Tudun birodalmát térítse meg. Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalogosan besétáltak Bécsbe, azután kötelező szekér-szolgáltatás igénybevételével bevonultak Pannonföldre, és “térítő útjukon” kirabolták az uruki keresztények templomait, Kötelező fuvarral Szombathelynél hagyták el Pannonföldet, jól meggazdagodva. Avarbástya kincseit tehát biztosítani kellett, ezért a Décs közelében levő Káld kolostorába kerültek. Megindult az avar előkelőségek menekülése is a kátavárakba. Halics beavatott azt javasolta, hogy szervezzenek közbeeső postaállomásokat, hogy Győr még megmaradt értékeit biztonságosan lehessen a kátavari Győrig szállítani. A Dengisur (Dnyeszter) partján felépítették Halics beavatott városát. A szavárdi törzs ezen az úton költözött a Nyék törzs új városába, Győrbe. Pelsőc előadta, hogy az uruki keresztény egyház kettészakadt. Paulinus pátriárka minden uruki egy-házközséget megfosztott az avar aranyművesek templomi kézművesremekeitől, pedig ezek nem tized-szedés eredményei voltak, hanem mindenki a fölöslegéből adta, önként, az élelmiszer-adományokkal együtt. Egyre többen jönnek fegyveres kísérettel, és keresztes-hadjárat címén kezdik kirabolni Pannon-földet. Minden gyermeket újrakereszteltek az apja vezetéknevével, harács kincsekért. Ezért a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösségei nem kívántak se a római, se a bizánci egyházhoz tartozni, hanem Pásztó székhellyel megmaradtak Pelsőc birodalmában. A Szolnok-Décs közötti sószállító út biztonságossá teszi az életet, de a római és a bizánci érdekkörben arany-és rabszolga-kereskedés folyik. Edemen beavatott fősámán (a nyugat-rómaiak szerint: juguros) bejelentette, hogy a beavatottak értesülése szerint a szász vezető körök úgy tudják, hogy a frank egyházi körök tanácsára a szászok letörése után “szent háború” címen megindítják Kelet felé a hittérítést. Ezért az Alpári térség szénatartalékainak felhasználására a 800-as Nagyszala folytatását átteszik Jászvásárra. Berlád térségében jó lesz az ellátás. És, amíg a Nagyszala második évében jó élelmezési viszonyok között az összes beérkezők részvételével megtárgyalják további sorsukat addig a 800. évre összegyűlik annyi élelem és széna, hogy befejezhetik a Nagyszala tárgyalásait.

Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a beavatottak alsóvilágát. 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével Jászvásár-Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetségének legkeletibb törzsei. Ezek akkor kezdtek ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhizmus és az iszlám tanaival szemben meg tudják védeni magukat. Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket. Koricsár volt a legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének. Elmondta, hogy náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem mozdul meg. Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába menekült a szolgaság elől. Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fogadják az Avar-tudun birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben. Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a kátavárakba menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten. A gyalog lakosok lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok. Ajiló comesi rangot kapott és visszakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre térítették. Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki, hogy a “pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt. Edemennek azonban vissza kellett mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani.

Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre, Káld kolostorában mindenek előtt az új törzsszövet-ség létszámát állapította meg. A Magyar törzsszövetség létszáma: 10 tyumen, ebből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. 4 tyumen Albélától Magyarkáig; a Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsből. A Béla-törzs Etilváron a kazárok test-őre. Magyarkától-Káspivárig a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzs áll rendelkezésre. Nyék törzsbeli harco-sok felkészülve várják a déli és keleti menekülőket. A 8-gyermekes szaporodás törvénye következtében a lélekszám ott 50 tyumenre emelkedett. Tard tárkányfejedelem alatt 12 tyumen kátavárépítő felnőtt és 12 tyumen eltartott áll. Ez a létszám azonban folyton nő a frankok támadásai miatt. Pelsőc tudun irányítása alatt csak 5 tyumen áll. kabar, úz, jász, kun és székely törzsekből. A Duna két oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-Pentelei öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett “szent háború” megáll-e a Dunna asszony vonalánál. Mivel a bizánci érdekeltség 4 tyument, a római pedig 5 tyument köt le, a tudun birodalmában csak 5 tyumen harcosra és 25 tyumen lakosságra számíthatunk. A 9 tyumen harcos és l5 tyumen lakosság már a hittérítési területre esik, innen tehát csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk. A Nyék törzs befogadja őket. Várható létszámunk ezek szerint: 27 tyumen harcos és 90 tyumen nem harcos. De a hadrakelhető sereg csak 12 tyumen, 8 tyumen abból is Kazáriában van. Ha a 117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a hiszékenységükben csalódott uruki hiten lévők létszámát, 3 tyument, s a teljes lélekszám 120 tyumenre emelkedik, kétoldali hadviselésre még így sem vállalkozhatunk. Hiszen már most is vannak olyan jelek, hogy a kordovai emír esetéhez hasonlóan Károly javaslatára a római pápaság összefog az arabokkal, teljes megsemmisítésünk-re. Ezért Ataisz népeinek a melegvíz források birtoklásához való jogát fegyverrel nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig tehát Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges.

ÁLMOS (A 290. Arvisurából)

Bodor kaszu sámán rovása

Amikor Edemen fősámán átadta fiának, Ügyek kagánnak a fővezéri tisztséget, meghirdette a Káspivári 5-éves sámánképzést. Embavér aranyasszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült hun törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy azok is előbbre vigyék Joli-Tóremnek minden időkre előírt munkáját. A 4885. medvetoros évben (845) 24 sámánjelölt vetélkedőjén megbénultam. A római időszámítás szerint 835-ben meghirdetett ötéves sámánképzésen is részt vettem Magyarkán. Ott rangelső lettem, úgy kerültem Káspivárra. Itt újabb 5 éven keresztül megint csak első voltam mind a tudományban, mind a lovaglásban. Sajnos Ügyek kagán-fősámán annyit adagoltatott az örök-mindenség sámánitalából, hogy megbénultam. Nem ülhettem többé lóra, ezért Embavér Rimaszécs a római időszámítás szerinti 845. évben engem, a nyomorék kaszu lovast azzal bízott meg, hogy vezetése, felügyelete mellett állítsam össze a 24 hun törzs szövetségének történetét. -Agaba fősámán az első medvetoros évben (Kr.e. 4040) elrendelte az általa megállapított rovások használatát. Ezután nekem is ez jelenti az életet. - Az Ordosz folyó völgyében az úzok éltek Úzd székhellyel. Kézműves törzsük, harcos lovasainak Úza volt a vezére Ordoszban. -Amikor a jürcsik törzseket segítve legyőztük az őslakó ajnókat sok medvetisztelő ajnó került fogságunkba. Emberségesen bántunk velük, és az akkori időszámítás szerint 750 holdtöltényi idő alatt eggyé lettünk a barátságos ajnó törzsekkel. A Hangun folyó jobb oldalán ekkor az agabák éltek. Velük szemben a Hangun bal oldalán, Uruk-ómtól és Agaba-ómtól északra a Hun-síkságon kaza-hunok, jászok, lettek, manysi-hantik, marik és komik; tőlük északra széki-hunok, bolgárok, tatárok, vepszék és csuvaszok; a Hun-síkságtól északra zsuánok, törökök, manzsuk, kabarok, mordvinek és kunok, majd Ordosz és Uruk-óm észak-déli vonalától keletre az ordoszi nagykanyarban suomák, észtek, vótok, baskírok, mongolok, avarok és ujgurok éltek. Valójában tehát 24 hun törzs telepedett így meg, de a névadó hun törzsek a kaza-és széki-hun törzs egynek számított.

Az egyik hun törzs az első medvetoros évtől kezdve mindig az Ordosz-vidéki törzs-szövetségi területen tartózkodott. Idegen követeknek vagy széki-hun, vagy kaza-hun vezérrel, vagy fő-sámánnal feltétlenül tárgyalnia kellett. Ezért a törzsszövetség népeit gyűjtőnéven hunoknak nevezték. -A hun törzsek szétrajzása már az első évezredben megkezdődött, mégpedig a kinajoknak előbb még csak tűrhető, de később mind hevesebb zaklatásai miatt. A második évezredben mind általánosabb lett az ajnó, jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés. Emiatt Kalocsa fősámán a táltosok, sámánok és bátok véleményét is figyelembe véve a második ordoszi Nagy-szalán a 24 hun törzset két csoportra osztotta: a Hangun folyó forrás vidékétől lefelé és attól északra vándoroltak a fehér hun törzsek, többségükben mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok avarok és kabarok. Közülük azonban egy rész maradt nagycsaládokban az első évezredbeli lakhelyükön is. Ordosztól lefelé a Hangun völgyében nagyobb tömegben csak az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk maradtak. Ezeket fekete hunoknak nevezték. Közülük is egyes csoportok, melyek már korábban nyugat és észak felé vándoroltak, ott maradtak a szétválasztáskori helyükön. A 2928. medvetoros évben (Kr.e. 1112) a müjáki csatában a törzsszövetség csapatai döntő csatát nyertek a kinajok ellen. Ekkor már a kinajok is írták történelmüket és megemlékeztek róla. De a zaklatásokkal nem hagytak fel, ezért a hun törzsszövetség mindig újabb meg újabb településekre vonult. De még innen is kardot ragadott, ha a hun síkságon maradt véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) a kinajok által épített Nagy Falon is keresztüllovagolt és elfoglalta a Hun-síkságot. A “Béke és rokonság” örökérvényű szerződését a kinajok annyiban mindig megtartották, hogy Ordoszt soha sem foglalták el, sőt még a Nagy Fal építésekor is kikerülték.

Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált. Amikor a 24 hun törzs szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is tanúsította, hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni érdekek figyelembe vételével történt. A 4470. medvetoros évben (430) az úzok elhagyták az ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan, és Buda fősámán 5 év múlva Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római számítás szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették értékeiket, de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az avarok vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette törzsszövetség megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is. A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a kazárok a magyarokat a magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették. 680-ban foglalták el Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi énekben énekelte meg a magyar törzsszövetség megalakulását.) Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött Marván arab hódító vezérrel. Jenő fiát ekkor elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági fejedelem volt, 755-ben ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia azonban minden csatát megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott. Csaba a khorezmi fejedelem lányát, Aracsillát vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák. Közülük Ond és Ellák elvesztette a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája, Mamun kalifa ellen vívott magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg. Aracsilla még 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült Annát vette feleségül. Amikor Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna örökölt kincseinek utolsó részét elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét vesztette.

Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt, Embavért vette feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Önedbeila kazár kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva, született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt.

Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől. Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette. 825-től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús családot követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt hajlandó gazdagságát így megosztani. Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők érkeztek a volt Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából, meg a Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen sok menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába. Ezek kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek.