13.

273. Arvisura Csát rovása,Bát jegyzeteivel Kolozsvár és Szöged egyensúlya

Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a Föld-anyának, hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett. Szöged lovasezredének harcosai úgy megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet választhasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett. Első leánya 488-ban született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt. Első fia, Bende 490-ben született. Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron, másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett. Második leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki. 510-ben a bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530. évi bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli kapcsolatokat erősítették. Harmadik, leánya 496-ban született. Máriának keresztelték. 5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt, édesanyja 530. évi látogatását még megérte. Második fia, Torda, 498-ban született. Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben egyhangúlag fejedelemmé választották.

I. Ilona az arvisurákban előírt nevelést adta gyermekeinek. Ezek a törvények előírták, hogy minden sámán és leendő rimalány tanuljon ki valamilyen mesterséget. Az oktatás céljára Budavár volt a legalkalmasabb. Az itt maradt törzsszövetségbeli fiúgyermekek közül az eszesebbek Doma fősámán és Benkó atya keze alá kerültek. Ebből az iskolából öt évenként újabb és újabb jól kiképzett csoportok kerültek ki. Bende az ötvösség mellett híres szálláshely-rovó lett. Leírta a birodalom minden települését. Lovagolni nem nagyon szeretett. Annál jobban úszni. Amikor a nyarat abban a Bősárkány Csaba után örökölt és újjáépített, Fehér-tó melletti palotában töltötte, ő volt az ifjúság legjobb úszója és csónakázója. Húsz éves korában megnősült. 512-ben született nászajándékba kapott gyilyóvári lakában Szamos nevű fia. Szamos az 535. évben befejezett sámánképzésen első lett, de ekkor már híres volt arról is, hogy Kolozs-váron ötvöscsoportja részére messze földön híres aranyműves telepet létesített. Amikor Doma fősámánt 559. telén szélütés érte, az Öregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta nagy nyelvtudása és hosszas vándorútjai során szerzett ismeretei alapján, kiegészítője lett nagybátyjának, Torda fejedelemnek, aki nem csak jó harcos volt, de elsajátította a sámántudományokat is. I. Ilonának egyik legfőbb érdeme a Nekese és Szanka fősámán segítségével létrehozott békés birodalomvezetés. Deédes unokáival és azok házasságával jó politikai légkört teremtett. Szömörkét, aki a keresztségben a Sarolt nevet vette fel, a görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született. A nyarat mindig Kolozsváron töltötték. Mind a hárman Görögországban házasodtak meg. A császári udvarból hasznos értesülésekhez jutottak.

I. Ilonát és utódait különösen az érdekelte, hogy mi történik a volt Hattus-kasszu birodalomban és Perzsiában. Értesüléseikről jelentéseket küldtek Kolozsvárra és Buda-várra. I. Ilona másik leánya, Mária, igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment férjhez. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bolgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon llona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje. Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozs-váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis korábbi szokásuk szerint ekkor is betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodóházakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az Úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét.

A mátkaság idején is nyugalom volt. Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi hunoknak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított. De később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyet, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkány-képzéseken kellett résztvenniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elöl későn menekült az Erdőelvi rész hegyei felé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján az aratási hálaünnep után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére. Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári-Virágot vette feleségül, Bolári-Virág kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elküldte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladata, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot. Torda viszont édesanyja után felvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett.

Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon-föld és Budavár ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségekre kötelező szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott is, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték. Legkedvesebb szállásuk Bősárkány kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyó között töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekükben találták örömüket. I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Bende első fiát Szamost tették meg fősámánnak. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, így szükség esetén számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a Szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt, 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy, vonuljanak be Pannonföldre.

FELKÉSZÜLÉS A NAGYSZALÁRA 275. Arvisura Boza-Györke és Pozsáló rovása Bátiváron a 4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak sámánelőzködésen nyertes harcos lehet a főtárkánya (Kr.u. 410); a 4460. medvetoros évben Bagamér meghirdette harcát a Nagy-vízig (Kr.u. 420); a 4470. medvetoros évben megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr.u. 430); a 4473. medvetoros évben megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr.u. 433); a 4475. medvetoros évben megérkezik Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal -oOo- Az Öregek tanácsa a fővezérek, sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá:

FŐVEZÉREK: FŐSÁMÁNOK: Bagamér-Balambér 410-425 Balambér 410-425 Atilla 425-453 Buda-Jákó 425-435 Csaba 453-460 Buda 435-451 Dunna asszony 460-498 Nekese 451-508 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510 Száva asszony 500-503 Doma 510-535 Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538 Torda 535-538 Suprun 538-550 Szamos 538-556 Csát 550-590 II. Ilona 556-558 Bát 590-595 Baján 558-580 Boza-Györke 595-598 Alpár 580-600 Pozsáló 598-600

A vezető Aranyasszonyok: Bősárkány 410-452 Ilona-Gyilyó 500-503 Dunna asszony451-453 Hajnalka 503-510 Deédes 453-467 Torbágy 510-540 Szörényke 467-490 Ilja 540-588 Száva asszony 490-500 II. Ilona 568-575 Telena 575-600

A Pannon (Velem) tümény-vezérség kiépítése: Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr: Aladár-Dengezik-Ellák-440-450 Beke-Suprun-Siklós-Karatán-Bőse 450-480 Szirma-Ziric-Vukulác-480-510 Tard-Madocsa-Bárd-510-530 Csát-Hangács-Szabács-530-540 Pápóc-Csurgó-Ozora-540-550 Csorna-Verőce-Macsó-550-560 Lébény-Körmend-Kucsó-560-570 Alpár-Győr-Pölöske-Barancsi-570-580 Rajka-Kőrös-Balambóc-580-590 Köpcsény-Bürüny-Rapcsány-590-600 Külső tümény-őrségek, Bécs tümény-vezérséggel: Boroszló-Igló-Göröc-Bihács-Ráma-590-ig Borod-Pernye-Bakar-Szeber-Bodon-600-ig 578-580 között 10 tümény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és lgló parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és nyugati irányból várható bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az új Égi birodalmat. A birodalom székhelye 580-tól Győr, de az első avar tümény Bécs avar-gyűrű várában helyezkedett el. Parancsnoka Bakar vitéz, tümény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkány. Az őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak.

A HATSZÁZAS NAGYSZALA (Pécs, Kr.u. 600)

Az új Égi birodalom Nagy-Szalája a 24-karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 napig tartott. Aranyasszony napjának holdtöltekor kezdődött. A sámántanács mindenekelőtt azt állapította meg, melyeket kell fehér, és melyeket fekete hun törzseknek tekinteni. A fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és a 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyen tanácskoztak 3-5 pergő idéjéig. Itt a résztvevőket jelölték ki. Az Ata-Isis kegyhely 24 öl hosz-szú és 12 öl széles volt, a végében a 25. ölön egy torony emelkedett, abban ült Alpár nagy fejedelem és Pozsáló fősámán. Az első 6 karéj közepén Győr ifjúsági fejedelem, a második 6 karéj közepén Pécs ifjú-sági vezér székelt, kétnaponként váltva egymást. A 3. hat karéjban Décs, a Nagy-Szala szervezője, a negyedikben Bécs kalmár-fejedelem székelt. Az ajtóban állt Rozsnyó tárkány-fejedelem széke. A toronykaréj központjában Telena Aranyasszony képviselte, mint Rimaszécs a nőket. Ő kezelte, az arany pergőt s csengővel jelezte a beszédek idejének lejártát. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval szakították meg. Rima lányai ekkor frissítőket hoztak. A legkényesebb üggyel kezdték: megengedjék-e, hogy a szláv menekültek átvonuljanak Pannonföldön? Már Pannon vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket. Békességben éltek velük, de a görög népek mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, de az aztán Dunna asszony folyoján átúsztatva a hegyek közé vonultak. Estorás szövetségre lépett a káldorokkal, de jöttek a rómaiak. Őellenük 40 évig harcolt az újabb kabar-kimmer csoport de a régi kabarok példáját követve hamarosan ők is átúsztak Dunna asszony vizén és csúfnéven, mint kovádok, de szabadon éltek. A római légiósok megölték azokat, akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival együtt, meg Uptor és Ruga vezért még vendégül is látták, ha segítettek nekik. Hálából harc nélkül átengedték Pannóniát Atillának. A mindenkivel megegyezésre kész hun törzsek örömmel fogadták Baján vitézeit. Senki se gondolt ellenállásra, hiszen ők is az Égi birodalom harcosai közé álltak a közös ügy érdekében.

Atilla daragúzai örömmel szállították 24 lapátos hajókon az avar, görög és tarkós utasokat, de most Eszék utódai Alpár bíztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen. A tótokat német törzsek űzték el szállásaikról, itt segítségért esedeztek, és a Nagy-Szala harmadik napján vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak. Alpár nagyfejedelem teljes erővel az eszékiek mellé állott. Már Bajánnak azt az intézkedését sem helyeselte, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Nem volna helyes most sem megengedni menekülésszerű átvonulásukat, mert majd, mint a kimmerek, a kereszténység felvétele címén ők is szabad területeket követelhetnek. Pozsáló fősámán is Alpár mellett volt: Ha a hegyekbe be is engedik határvédőként a tótokat, Dunna asszony nagyvizéhez nem szabad őket odaengedni, mert az álnok keresztény papok majd folyton bujtogatják őket, és a hun törzsszövetségnek soha sem lesz nyugalma. Győr ifjúsági fejedelem szerint: “Ifjúságunk soha sem építheti életét ellentétekre: békében akarunk élni. Azok a vitézek, akik 24 évet eltöltenek a 24 hun törzs szövetségének szolgálatában, jutalom képpen bárhol letelepedhetnek az Égi birodalom területén. Mindenkinek bíznia kell az Égiek jóakaratában, de nekünk is gondolnunk kell a jövőre. Máskülönben elbukunk, mint Atilláék.” Telena is a férje mellé állt, de 3 pergős tanácskozás után kétharmad többséggel Győr ifjúsági fejedelem javaslata győzött. Alpár azt jósolta: Utódainkban még majd megbánjuk még mi ezt! Utána Pécs azt javasolta, hogy az Agaba-féle rovásokat ne csak a sámánok, bátok és táltosok, hanem a kalmárok és kézművesek is használhassák, mert az Égiek szerint a tudás mindenkié. Ebből nagy vita keletkezett. A tanulni szeretők helyeselték, a többiek ellenezték a javaslatot.

A kérdést nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken is tárgyalták. Legszenvedélyesebben Moncsok sámán kelt ki a javaslat ellen: “Az Arvisura-titkokat nem szabad kivinni a köztudatba, mert az Égiek megtorolják!” Végül sem az Agaba-féle, sem az ujgur, széki-hun, vagy kun rovás közreadását nem engedték meg: a javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan csak annyit mondott: “Meggyilkoltátok a jó szellemek ébredését!” Hiába hirdette hát a szavazás előtt Pécs Agaba örök igazságát: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!” Ezért javasolta, hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk is azt bizonygatták, hogy a görögök, rómaiak és kinajok birodalmában minden írástudó összekötő kapocsnak számít a főváros vezetői és a legkisebb határőrség közt is. Ha a hírvivők elpusztulnak, az írástudó kalmárok is el tudják olvasni a parancsokat, és rendeltetési helyükre tudják őket továbbítani. De azért is ajánlatos volna közreadni a rovásokat, hogy a vallási őrülteket ellensúlyozni lehessen az Arvisurák örök törvényeinek az igazságaival. Bécs a Nagy-Szala elé terjesztette a kalmár-törvényt, de annak kapcsán javasolta a névadási törvény megváltoztatását is. Alpár ellenkezését félretéve ezt a törvényt is megszavazták. A régi Arvisura-törvény szerint a sámánok jegyzékében a medvetoros év minden napjára más-más név volt előírva. A gyermek tehát mindig azt a nevet kapta, amelyik születésének a napjára meg volt határozva. Minden törzsben 730 rendes és nemenként 1-1 Aba és Úr név, összesen tehát 734 név között választhattak a sámánok. Keresztényekkel vegyes házasságból származó gyermek a javaslat szerint két nevet kaphatott: a törzsbeli és a római nevet. A törzsek között voltak kalandozásból eredő összevegyülések is. De a névadás kérdésében jött létre közöttük egyetértés is. Így pl. a parszi-szkíták a széki-hun, a pamír-szkíták a kaza-hun névadást fogadták el. A kaza-hunoknál az első név Agaba volt. A kunoké Tónuszaba. Batour kaza-hun név volt; Oposur a kabaroké; Őrsur az úzoké. A kereszténnyé lett Bécs tyumen-székhelyi harcos fia például 2 nevet kapha-tott: ha a gyermek Aba napján született, kaphatta az Aba Péter nevet. Kettes vagy többes ikrek neve lehe-tett felmenőik után Bátour, Oposur, Őrsur vagy Kantur. Tiszta törzsben a második ikergyermeknek lehe-tett jellemző nevet is adni. Például ha a fiúgyermek balkézzel jött a világra, kaphatta a Balog nevet.

Alpár a morvák mozgolódásai miatt Bécs tyumen-székhelyre lovagolt, kénytelen volt otthagyni a tanácskozásokat. Ott érte az agyvérzés, győztes hadjárat után. Közben a Nagy-Szala azt tárgyalta, érdemes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcolni a római túlerő ellen. Meg, hogy ér-demes volt-e a veszprémi baszkor-úz jövevény törzsnek lázadást szerveznie, amikor ugyanilyen lázadás miatt egyszer már el kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. Veszprém környékéről pedig 4-évi hiába-való háborúskodás után át kellett úsztatniok Dunna asszony Nagyvizén, mint ahogy a kabarok is tették. Sokan helytelenítették, hogy Kr.e. 80-ban az esklók és széki-hunok beengedték földjükre a görög öldöklés elől menekülő dákokat. Igaz, hogy 10 év múlva szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közös erővel megakadályozzák a görögök terjeszkedését, de a dákok pártfogása gyengítette a befogadókat. Görög támadás elől a veszprémi úz aranyművesek nagy része Aranyosszékre menekült és az esklókkal együttműködve nagyon fellendítették az ötvös ipart. Ez viszont arra ösztönözte a római császárokat, hogy a gazdag Pannóniához hasonlóan az esklók földjét is igyekezzék birtokába venni. Ekkor a Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét. Róma eleinte vereséget szenvedett és még adófizetésre is kötelezte magát, de Kr.u. 80-tól Kr.u. 107-ig tartó kemény harcok után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát római provinciává tette. Amikor Alpár a morvák mozgolódása miatt Bécsbe ment onnan lovasok érkeztek ellentmondó hírekkel. Volt olyan hír, hogy Alpárt kereskedőnek öltözött római hitű tót papok megmérgezték. Emellett szólt, hogy harmadnapra a kisétkű Telena asszony is meghalt. Alpár győzelméről a tanácskozás 23. napján jött az első hír, amikor azt a kérdést tárgyalták: a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, az avarok szerint kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék-e. Amikor közben megérkezett Bakar tyumenvezér jelentése az uralkodópár haláláról, a Nagy-Szala 24 pergős szünetet rendelt. Ezt az ősi pergőt még Agaba törzse hozta Ataiszból. Az egyik nap délelőttjétől a másik nap délelőttjéig huszonnégyszer kellett megfordítani. A gyász jeléül így állították meg az időt. Ez alatt az Égi birodalom területén minden újszülött gyermeknek az Alpár, illetve Telena nevet adták.

Az 1-napos gyász után Alpár-Telena tiszteletére megszavazták a Földvár-törvényt. Így aztán a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunaföldvárnak, Balaton-földvárnak, Tiszaföldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyek neve továbbra Budavár, Ungvár vagy Vasvár maradt. A törvény megszavazása a magyariak győzelmét jelentette. Utána megszavazták azt is, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári vitéz ott telepedhet meg az Égi birodalom területén, ahol akar, és egy “ló-pár”-művelésnek megfelelő nagyságú telket kap. A törvény végrehajtásáról a mindenkori tárkány-fejedelemnek kell intézkednie. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor rendelte el, hogy a 24 hun törzs szövetségéből valók Pannon földjén kapjanak szállást, a szláv-féle veteránokat az Esklók földjén vagy a határok közelében kell elhelyezni, a bolgár és gyepida népek vitézeit pedig az Esklók földjére kell irányítani. Az “egy pár-ló művelés” területe mindig a veterán erejétől függött, de az átlag ezer lépésnyi terület volt. A 25. napon Győr ifjúsági fejedelmet “közös akarattal” vezető nagyfejedelemmé választották, ő pedig megerősítette azt a törvényt, hogy határőrizeti parancsnoknak mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pannon vezér szerinti névadásban részesült, vagy egykori ottani parancsnok, pl. Lajta, Hisba, Suprun, Kanizsa, Szerém, stb. egyenes ági leszármazottja. Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. A Mosonyvár parancsnoka Moncsok sámán lett; Nándorfehérváré Kurd bát; Jászvásáré Igalom táltos. Ezeket az eseményeket a 277. Arvisurában 24 vezető sámán örökítette meg, Győr nagyfejedelem, Rozsnyó tárkány-fejedelem és Pozsáló fősámán rovásával megerősítve. A Nagy-Szala ekkor 200 évre előre megállapította a napok számolásának módosított rendjét. Erre amiatt a rendkívüli tárkány-nap miatt volt szükség, amit az Alpár és Telena halála feletti gyász miatt kellett tartani.

AVARBÁSTYAI NAGYSZALA (A 284. Arvisurából)

Tormás fősámán rovása. 700-705-ig. A Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában, az Ogur-Bolgár szövetég központjában egy kisfiú született. A gyermekről már a bábák megállapították: “A kis Haramból nagy beavatott lesz!” Kis pólyás korában, ha kazárok jöttek Bélavárra, szétrugdosta a pólyát. Tudval uruki püspök szerint hat éves korában megmondta, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az uruki számítás szerint 649-650-ben ez meg is történt. Tíz éves korában pedig azt is előre megmondta: “Samó beavatott Rómának elárulja az avarok vezette Égi birodalmat!” Ezért Kürt fejedelem Bélavárból Szávárd-Alpárhoz küldte Haramot. Haram Tudval püspök vezetésével el is indult, és kalandozó társaival, együtt 658 tavaszán megérkezett Uzsvár közelébe. Onnan gyors futár vitte érkezésük hírét a fejedelemnek. Szavárd-Alpár titkos fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé. A két ifjú a fegyverharcosok törvényei szerint örök barátságot kötött egymással. Már az úton elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát. Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beavatott kegyhely, Avarbástya terve Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse a 600-as Pécsi Nagyszalát. Utódai Al-béla és Bélavár közelében székeltek. Haram már gyermekkorában is beavatott volt, már akkor tudta, hogy a római pápa és a szláv papok tervet szőnek az Égi birodalom megdöntésére. Ennek ellensúlyozására küldte Kürt fejedelem Haramot azzal a megbízással, hogy a veszély megelőzése érdekében tegyen meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére. Amikor Szavárd-Alpár meghallotta Haram jelentését, parancsára Tudval a fősámánt elkísérte az Albánságban működő Samó ellenőrzésére. Samót itt titkos megbeszélésen tetten érték. De Galló őrségi sámán a Samó megbízottja ekkor már elindult hajóval Rómába. Kezében az Égi birodalmat eláruló iratokkal.

Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegyhelyre szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek. Feladatuk volt az “alsóvilág” elkészítése. Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak. Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét. Haram vitézeinek a fele fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca, Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt. Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram rendelkezésére bocsátani. Ezek munkájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt, ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó világa 3 napi járóföldet tett ki. Avar-Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura mindig az uralkodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben a toronyban tartózkodott Haram őrsége.

Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs csak tepertőnek nevezte, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros akó alján maradnak apró tepertődarabok. Az azzal meghintett köleskása mindig kedvelt eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat fejedelemmé választották. Mint fejedelem elrendelte, hogy Bélavár sok ezer év alatt összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára. Szavárd-Alpár ezután elrendelte a 700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket, onnan pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által lakott minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag öt évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire. Haram a fejedelmi tisztséget 578-ban átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és egye-bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak mogyorófa botjait tapogatva tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó maradt. Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca beavatott kisfejedelem hathatós segítségével.

Az érkezőket Haram fogadta; 24 mogyoró-és 6 nyírfa pálca valamelyikének megérintésével jelezte, ki hova fog szállni. A fehér-hunokat Alag, Dunnakeszi, Csömör, Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sashalom, Rákos és Pestliget sátorszeren, a fekete-hunokat Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukkhegy, Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy, Solymár, Tétény és Zsámbékán szállásolták el; a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport a Kőbányák aljára, a kasszu-hetiták pedig Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új boldoganyás kőszállásokra kerültek. E küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari, Csaba-fejedelem Magyarkáról, Csakinga, Farkas, Moson, Üldég, Susudél, Susán, Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun, Pokolkáj, Pilagán, Kiribadáj, Homoróda, Pilakingár, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj, Zsamszána, valamint Babót, az Égi birodalom nagyfejedelme és Kapornak fősámán. Sakateráj, a parszi-szkíták megbízottja még egy 24-tagú zenekart is hozott magával, Bihar igric-sámán vezetésével. A zenekar értett mindenféle zenélő szerszámhoz. Lakóhelyüket a Dunna asszony folyója és a melegvízforrások között jelölték ki. Ott télen-nyáron lehetett fürödni. Mind a 30 szálláson voltak arabag, azaz gyógyító sámánok. Ezek fürdés után minden nap megvizsgálták a tanácskozásra indulókat. A Szitás fürdő használata kötelező volt. Budavár alján étkezés után mindenki megfürdött a merülős tófürdőkben. A tanácskozás minden ötödik napon csak öt pergőig tarthatott, de a szálláshelyeken 4 napig tárgyalták a már eldöntött, vagy döntésre váró eseményeket. Így felkészülve jelentek meg a tanácskozáson. Mindegyik törzs köteles volt 3-3 szálláshelyet élelemmel ellátni. A Béla törzs az Üllő, a Kőbányák és a Nyúlsziget-környéki szállásokról gondoskodott. Lábasjószág-legelőik a Rákos patak bal oldalán voltak. Az ellátást mindenütt Kövezsd ifjúsági fősámán ellenőriztette a bacsa-sámánokkal.

Az Avarbástyai Nagyszalán Haram beavatott fejedelem megnyitója után Zerinke aranyasszony beszámolója hangzott el: -A legnagyobb hiba ott történt, amikor a többség a Pécs-kurgáni Nagyszalában megengedte, hogy minden olyan harcos, aki a határőrizetben 24 medvetoros évet leszolgált, háztelket kapjon a folyóközi belső területeken. Így az idegen ajkúak több gyermekkel beözönölve nem egy helyen többségbe kerültek a tiszta Égi birodalmi lakossággal szemben. Ezt tetézi még az a helytele szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni. Ezzel a leszerelt idegen harcosok családja védettséghez jut. Az anyagi javakra törekvő római-görög kereszténység az ő isteneik másvilágának ígéretével nagy területeket szerzett határainkon. Samó árulása folytán Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén csökkent a befolyásunk, és a déli bánságok is kettős uralom veszélyében vannak. -Sokkal jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A főurak temetésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg. Marina szellemében megvalósították a 8 utód hátrahagyásával való szaporodást és a választásuk szerint akár kazár, akár avar szolgálatban tölthető vité-zi szolgálatot. Az uruki püspökség elvét vallják: Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is eljönnek meghódítani bennünket, és ez mindig sok emberáldozattal jár! Ezért a kazárok akkor is harcra készülnek, ha az avaroknál kell vitézkedniük, vagy fordítva. Ha vége a harcnak, a Káma mellett mindig béke honol! -Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését és a 3-5-7 gyermekes szaporodást. Helytelen, hogy a temetés után vízbeöltek száma folyton szaporodik. Viszont helyes, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe. Inkább a kurgánok égi oltárán gyűljön a törzsszövetség vagyona. Csökkenteni kellene a temetkezések utáni sok állatáldozatot is. Az égiek az égiekkel, a földiek a földiekkel vigadjanak, de Uruk szerint fölöslegesen senkitől se vegyenek el életet. Tenisur vizénél pedig harcos-tartalékot kell gyűjteni. -Az Avarbástyára rendelt Élet templomának biztosítása mindezt megköveteli. Al-Béla kincseinek gondos őrzése azért is fontos, mert a kazár kereskedők minden aranyra szemet vetettek. Új szervezetet hoztak létre: a böszörmények tanácsát.

Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket. Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn, anélkül, hogy a mértékét meghatározták volna. A Magyar törzsszövetség fejedelme, III. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el. Ezt a javaslatot a beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények elleni fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak színleg vették fel a muzulmánok hitét, azért, hogy segítsék az Égi birodalom hírszolgálatát. Balizás böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és kijelentette. Uruk-Erech városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés természetükért a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak végzett tárkány, vagy sámán-bát lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti lelki örök életben. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki püspökség részére boldoganyás kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték. Tormás fősámán szintén azon volt, hogy csak sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az uruki püspökség híveit meg kellene szabadítani a böszörmények mind jobban elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a dologtalan jólétet, mint a szellemi tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre hivatkozva még az átkoktól sem. Az uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az erősebb mellé állanak, hogy a hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek a vérrel szerzett kincsből, azt ígérgetve, hogy a gyilkosságra bocsánatot eszközölnek ki az Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség visszaállítását és anyagi támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az ataiszi lelkeket meg fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben.

Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve azt javasolta: Küldjenek Rómába Uruk hitén levőket kispapnak. Akkor a tiszta hitű szövetségbeli lelki atyák lesznek az avar keresztények lelkipásztorai a nyugati határőr kerületekben. Ezt megszavazták. Zemlén beavatott fősámánt agyvérzés érte. Helyette Maróca, az ifjúsági beavatott olvasta fel végső üzenetét: -A bölcsek kövein ez áll: ”Ne menjetek hódítani, mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot ránt, az kard által esik el. A Békességet keressétek!” Mindenki jól tudta, hogy eddig hódításos zsákmányszerzés folyt: ez védelmet is jelentett, de hogyan éljenek békességben, amikor a gyepűvédők kénytelenek állandó harci készültségben lenni minden határon? -Ezért aztán mégis az örök harc mellett döntöttek. Zemlén szellemében Maróca még azt javasolta: A Pateszi-sámán-bát tudományokat át kell adni a köztudatnak. Ne csak az égiek kedves rendjének legyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és a múltunk regéi. Tegyük mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak is, akik regéinket továbbfejlesztették, milyen nagy népekké lettek! A gyógyítás művészetére meg kell tanítani minden megfelelő embert. Múltunk szépséges hitvilága és rege kincse ne csak a papi rend tulajdona legyen. Őseink történeteiből lélekben megerősödve kell törzseinket az öldöklő ha-lak csillagképéből átmenteni a vízöntők jegyébe. Máskülönben Ataisz népe elpusztul. Mindenkinek tudni-a kell: mi szüntettük meg az emberevést. Nazir az égiektől vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Szeressétek egymást! Szeressétek még az ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén azt hirdette: ”Csak egy Isten van, és az szereti az emberiséget!” Szolnok tárkány fejedelem fia, Alpár, az ifjú beavatottak nevében azt ajánlotta a Nagyszalának, hogy a következő Nagyszala idejéig építtessék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a nép életét erős kátavárak biztosítsák a kazár és a frank hódító törekvések ellen. A Nagyszala a kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de a szellemi kincsek közreadását elhalasztotta a vízöntők csillagképéig. Sakateráj elgondolásait követve Nagypályi szkítái hamarosan elkezdték a szkíta maradványok, felhasználásával a kátavárak építését. Az Avarbástya-kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnap-járású alsóvilágban helyezték nyugalomra. Tormás Nagypályiba tette át székhelyét. Az Avarbástyai Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette. Az építkezéseket Haram és Szolnok vezette. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott csatában mindketten hősi halált haltak. Várkány Nagypályiban temette el őket a vitézek közös sírjában.