16.

BUDA ÉS ATILLA

(A 273. Arvisurából)

Uruk-Dargin húsz évig harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székhelyét. Amikor 20 éves korában a daliás Hunyor elfoglalta a Nagy-Süán után Ordosz kegyhelyet, a sorozatos gyilkosságok után nyugalmas 20 év következett. A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) a birodalmi Nagy-Szalát megrendezték. Hunyor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány és Uruk-Dargin fia, Ojbársz eldöntötték, hogy elő kell készíteni Pannon-föld térségében az új sámánközpontot, mivel Ordosz veszélyeztetve van. Hunyor utódjául Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte, míg a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki, hogy jelöljön ki helyet az új sámán-központnak, és Rómával a jó kapcsolatot felvegye. Ezen áthelyezéskor Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, míg Udin Pannónia uralkodója lesz. Udin sértődötten távozott és soha nem jelent meg utána Ordoszban. Bagamér a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezen műveletet. Rómába és Bizáncba is elmentek, míg végül a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, a hun törzsszövetség megindult. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla székely-tyumenje élén bevonult Pannóniába, kimmer-kabarok követték. A következő évben kaza-hun lovasok élén Buda vonult be és a római főváros alatti kőhegyen felállította a sámánközpontot. Nyomban az úz törzsek is, akik már 5 éve úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor jelentették a lovas hírvivök, hogy Bősárkány férje a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Utána a birodalom fősámán fejedelme Buda lett, mert Jákó-midőn az úzokkal elindult-olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy megbénultak a lábai. Helyette leánya, Deédes vette át a vezetést.

Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniök Pannóniába és addig Jákó a visszamaradottaknak beindította az 5 éves sámánképzést. Ezután történt tűzhalála a sámán-központ áthelyezését jelentette. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe, és az áttelepítés utáni békét és nyugalmat a birodalom nyugati irányba való kibővítésével biztosítják. A sámánok, tanácskozásaik révén eldöntötték Udin, Ruga és Upor rovásai értelmében, hogy 500000 harcosra van szükségük, és hogy azok a legalkalmasabb időpontban a Jász-síkságon jelenjenek meg. Egyes törzsek fegyelmezetlensége és széthúzása miatt csak 450000 lovas érkezett meg. A besenyők és ogúzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és szászok, midőn nyugatra indultak, az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyakat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták. Buda a beérkezett 400000 (450000?) harcost kevesellte és a hadműveletek beindítását nem engedélyezte. A harcias fiatal vezérek ezt zokon vették, összeütköztek Budával és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg.

A türelmetlen hadsereg elindult.Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett. Budának igaza volt, de őt feltámasztani nem lehetett. A harcosok a kitört csoma-betegség miatt hazatérésre kényszerültek. Atilla a csata hevében régi ismerősét, Éciuszt kereste. Két év múlva újból fájlalja, hogy a római hadjárata idején is megfutamodott előle a római hadvezér. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi Fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes aranyasszony rendet teremtett, aki felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal az új hazában maradt. Ekkor Aladár hűséges kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területre. Az avarok azonban megelőzték és a Turgai kapunál útjukat állták, és nem engedték be őket az Altájba. Aladár kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Vezetésével megalapították Ural-Budát, a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, míg az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezése szerint a Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák-a parszi-szkíták, a kunok és besenyők támogatása mellett-kabar-kimmeri testőrségével a Fekete tenger és Kevevára között vert tanyát és összekötője lett a hunok birodalmának. Róma és Bizánc utasítására örök támadásnak voltak kitéve. Deédes aranyasszony javasolta, hogy a már régóta Pannóniában élő visszamaradt őskabarok és Ataisz-lakók módszerét kell népének felvenni. Soha nem kell ellenállni a kóbor népek hódító törekvéseinek. Ezért maradt életben az úz nép szálláshelyén és mert minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta Dunna völgyi Birodalmunk anyósa. Csát és Ilja így rótták le az Úz-földi Arvisurában.

HONFOGLALÁSI NAGYSZALA

(292. Arvisurából) Nagybodor-Galga rovása 892-902.

A KABAROK HONFOGLALÁSA

Nagy tettek előtt mindig össze kellett hívni a Nagyszalát; azon születtek a fontos döntések. A Jászvásári Nagyszalában a magyari-magyarok 8 törzse, a kun-magyari és a kasszu-ogúz törzs úgy döntött, hogy a Kurszán két és Árpád három rokonlátogatásán szerzet tapasztalatok figyelembevételével 5 éven belül végrehajtják a Magyar törzsszövetség bevonulását a Kabar- és Jász-földre. Árpád azonnali bevonulást javasolt, mivel Kevevárában a tárkányok a legjobb fegyverekkel teljesen felkészültek a nagy vállalkozásra. Több vezér mégis úgy döntött, hogy előbb Kurszán Bizáncban, Árpád pedig Rómában tájékozódjék az ottani nézetek és várható magatartásuk felől. 895-ben igen bőtermő esztendő volt. Verecke kabar fejedelem, Árpád apósa és Zoltán, a székelyek vezére a környező népek nyomásának ellensúlyozására sürgette a bevonulást. Jászvásáron erre úgy döntöttek, hogy tavasszal bevonulnak a Kabar-földre és a Jász-síkságra. Kevevárából a tárkány-részleg hamarosan el is indult, de megállt a kabar szorosok előtt. Árpád követelésére a medvetoron engedélyezték, hogy a türelmetlen 30000 kabaros törzzsel még a tél fagyán bevonuljon Kassára, a vegyes törzs kabarjai azonban nem vihetik magukkal családjukat; azok Jászvásáron táboroznak és Kurszán terve szerint a nyugati határgyepükhöz kerülnek. Nagy volt az öröm Kabarföldön, amikor Árpád megérkezett Kassa városába. Abáújvár medvetorán a bevonulók felesküdtek Kabari föld védelmére. Árpád vitézei a betolakodókat messzire elűzték.

Mire eljött az almavirágzás ünnepe, Árpád tyumenjei az egész Kabarföldön teljes biztonságot teremtettek. Árpád tehát már az első év elején eleget tett a jászvásári Nagyszalában reá bízott 5-éves feladatnak. Galga vitte az örömhírt Jászvásárra. De már az Úz völgyében, majd a Barcaságban is feltűnt neki, hogy a bevonulás nem a Nagyszalában megbeszélt tervek szerint történik. Mindenfelé harcosokkal találkozott. De az ellenséges érzelmű besenyő-bolgár harcosok is látták, hogy az elvonulók hátrahagyott szekértáborát igen kevés harcos védi. Ezért amikor Álmos törzse átlépte a déli szorosokat, az árván maradt szekértábort feldúlták. Legnagyobb volt a veszteség a napnyugat felé irányított kabarok családjai körében. Álmos a kun-magyari lovasokat küldte vissza megsegítésükre. Azok aztán a szekértábort Gyulafehérvárig kísérték. Az almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen és követelték, hogy vele szemben is alkalmazzák az Arvisura-törvényeket. Ezért a nagyfejedelem lemondott minden tisztségéről. Mivel Gyula az Öregek tanácsában nem járhatott el a bátyja ellen, a kabarok a régi kabar törvény alapján Álmost hajnalhasadtával kivégezték. Harmadnap váltott lovaglással kabar földre vitték, és bűneik leplezésére a nagyfejedelmet hason fekve tették koporsóba, nehogy az Égiek előtt panaszt emeljen ellenük. Verecke fejedelemnek megjelölték a koporsó helyét, ő pedig Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán kurgánját, és a sír fölé bűnbánó kegyhelyet építtetett. Pusztaszeren a harcosok és vezéreik Kurszánt fejedelemmé választották, Gyulát fősámánná kiáltották ki; Nagybodor kenéz (bíró), Galga pedig horka (a fejedelmi udvar ellátója, tárkánya) lett. Gyula így osztotta meg tisztségét háromfelé, hogy a honfoglalást semmiképpen se lehessen kifogásolni.

Megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy a kabar-vész, az avar-vész, vagy a legújabb a magyar-vész megismétlődhessen. Árpád tárkány-fejedelmi jelentésében megemlítette, hogy a kisebb termetű kabar lovak minden veszteség nélkül tették meg az utat. A nagyobb testű ordoszi lovak kis veszteséggel, jók voltak vontatásra. A kasszu-kurd lovakban volt a legnagyobb veszteség. Nem bírták a telet. A széna-, só- és a víz-ellátásnak a tárkányok kifogástalanul eleget tettek. Harmadnapon kabar ifjak küldöttsége a szláv törzsek mozgolódásáról hozott hírt. Árpád a hírt nem tartotta rossznak, mert így nem kell bevárnia Kurtánt. Kassára lovagolt tárgyalni. Bars vezér követségbe ment a szlávok királyához egy feldíszített fehér lóval, aranyos nyereggel, ezüst zabolával. A három tyumen kabar harcossal azonban nem lehetett bírni. Az őslakó kabarok tanácsára megrohanták a szlávok településeit és a szláv király, aki sokat nyugtalanította az őslakó kabarokat, menekülni kényszerült. Árpádnak minden sikerült; Kurtánnak meg csak a nehézségei növekedtek. A görögök megszegték a bolgárok támadása elleni védelmet szolgáló szerződést, és ezzel nagy veszteséget okoztak a magyar törzseknek. Tétény örömmel fogadta Budán Kurtánt, csak azt kifogásolta, hogy Kurszán Megyer törzse miért táborozgat egy teljes hónapig a szemben levő síkságon. Megnyugtatták, hogy a jövő nyáron a törzs zömével átúsztatnak a Dunán és a tavas síkságon telepednek meg. Árpád birtokba vette Pozsony várát, és Alsóőrség megerősítése végett még a tél beállta előtt megalapította Kapuvárt is. Utána a szekértábori veszteség miatt özveggyé lett kabar vitézekből kiállította a Felsőőrségbe vezényelt kabar őrséget és központjukat Szombat-Vásárhelyre tette. Keresztény papok vezetésével felkeresték az árvíz-sújtotta részeken lakó keresztényeket, és minden lehetséges segítséget megadtak nekik. Felsőőri papok közreműködésével az asszony nélkül maradt kabar harcosok feleséget választottak az árviz-sújtotta vidék özvegyei és árvái közül.

Mindezek igen megnövelték Árpád tekintélyét, annak ellenére, hogy az újabb honfoglalás tervét minden részletében Kurtán dolgozta ki. Árpád viszont a letelepülést 5 év helyett 1 év alatt hajtotta végre. Kurtán az Öregek tanácsa előtt elismerte, hogy a 892-es Nagyszalában javasolt Árpád-féle “Zsablya-terv” tökéletes volt, és hogy Árpád még az Álmosnak felrótt magyar-vészből keletkezett nőhiányt is jól megoldotta. Amikor Kurtán, tömlős lovakon a Megyer törzs zömével átúsztatta a Dunát “Budaföldvár felől hideg záporeső jött. Kurtán megfázott, Betegen irányította az 5-éves letelepedést. Téténnyel minden kérdésben megegyeztek. Ezt Gyula fősámán és Nagybodor kenéz foglalta rovásba, hogy a kabarok is értesüljenek a történtekről. Árpád nem ment többé Budavárba, hanem tyumenjeivel kalandozott. Egy törzset Kurtán rendelkezésére bocsátott, ő pedig két törzzsel felváltva kereste az avaroktól elrabolt kincseket. Fáradozása végül sikerrel járt. A negyedik évben Árpád a Morvamezőn megütközött a morvák ifjú királyával. A csatát az döntötte el, hogy Árpád a fegyverkovács tyument is bevetette a harcba. A nehéz munkához szokott, erős, izmos, csákányos vitézek harcmodora annyira meglepte a morvákat, hogy elkezdtek ész nélkül menekülni. Nagy zsákmánnyal tértek haza a kabarok, és ennek láttán más törzsek harcosai is tömegesen kérték, hogy beléphessenek a gazdag kabarok közé. A morvamezei csata után Árpád Kurtánhoz vezényelte összes kőfaragóit, hogy Budától északra várat építsenek. Sajnos az új vár kényelmét Kurtán nem sokáig élvezhette, mert a honfoglalás negyedik évében hirtelen meghalt. Holttestét a Kurtánvári kegyhelyen temették el. Három vár Budavára, Avarbástya és Kurtánvára hirdette a hun, az avar és a magyar honfoglalást. A halotti tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott Utána a törzsszövetség ifjúsága Árpádot nagyfejede-lemmé választotta. Árpád az Arvisura-törvényekre hivatkozva Csepel-szigetre költözött. Gyula fősámánt Kurtánvárba rendelte. Gyula legnagyobbik fia Tétény vezér egyetlen leányát vette feleségül. Ezzel a honfoglalás keltette feszültség végleg megszűnt. Tartu-suomák és kabar kőfaragók felépítették a Nagyhegyen Árpád várát, de Árpád legszívesebben a suomák szállásán, Csepelen tartózkodott. Galga a Káma mellé költözött vissza Nagybodort Ózd kegyhe-lyen temették el 908-ban, Árpád fejedelemmel egyidőben.

Részletek Galga tanfejedelem oktatási vázlatából (292 Arvisura) 4946 - 4950 (906 - 908)

A nagyfejedelemmé választott Árpád kívánságára meghirdették a 4946. medvetoros évtől a 4950. medvetoros évig a Keszthelyi aranyasszony szellemében tartandó beavatott szintű tudon-képzést. Amikor Joli-Tórem regéje szerint Sis-Tórem a Ruda-Tórem üstjéből az egyik tűzgolyót igen messzire dobta a vizes-ködök világába, Joli-Tóremnek, vagyis földanyánknak a fiai alig találták meg. De aztán földanyánk ezen a Földön életet teremtett, s itt elszaporodva gondolkodó lényekké váltunk. Amikor az eljegesedés ideje elmúlt a változott körülmények között Ataiszban is úrrá lett a jobb belátás s véget vetettünk az emberevésnek. Amikor Kerka irányításával újra felkerestük a melegvízforrásokat, azt kellett látnunk, hogy boldoganyás házaink építése közben nem találtunk olyan emberi koponyát, amelyből ki ne szívták volna az agyvelőt. Nagy időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 24 hun törzs a szövetség erejére támaszkodva úgy meg tudjon erősödni, hogy Pannon vezér nagyobb erővel idejöhessen, és utána ezt a földet róla végleg Pannon földjének nevezzék. Ataisz kultúrájában a kaszuk jártak elöl. Az ő akháj és etruszk törzseik teremtették meg a tenger mellé ki kultúrát. A görögöket pannon vezér szorította ki innen. De ők azután is mindig igényt tartottak földünkre. Az etruszk szervezésű római légiók 40 évig harcoltak Lóbérc (Leoben) körül, amíg végre görög latin összefogással sikerült dél felöl elözönleniük Pannon-földjét. Amikor a Bugát-Bakáti földrengések miatt elkezdődött a 24 hun törzs nagyobb mérvű vándorlása, Ruga-Upor rendszerével 24 évig tartott a katonai szolgálat. Ez a rendszer azon a példán indult el, hogy 25 év után a római katonák közül pannonok is szép számmal kértek szülőföldjükön adózásmentes birtokot. Ezt a szokást aztán a hunok is, az avarok is átvették, s ezzel pannonföld és Bős tudun birodalmának nagy része hun törzsszövetségi település maradt.

Atilla uralkodása alatt a Szalváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a honfoglalók között. Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született Egerszeg volt. Ikertestvére, Aracsa, a tyumen lovas hírszerző ezredese volt. Bazita, Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kishúga, Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre. Egerszeg tyumenvezér és említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód szerint hamvaikat a földre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak Pölöske rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etil várra vitték. Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki szentélyben az ácsok és nyílhegykovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi tyumen kegyhelyévé lett. Pölöske aranyasszony urnáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt. A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár uralom elleni 575. Évi zendülés miatt a helyzetük tarthatatlanná vált, s ezért Alpár vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor Szalaváré ezredesek voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közül Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor tyumenvezérré tették. A magyar törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából csak egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost alapított. Kisebbik fia Albélán maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár birodalomból menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok, a besenyőktől Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigeten jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette.

Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Árpád 908-ban meghalt. Galga a Zalavári tárkányképzést és a Bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe, illetve a Tura folyó környékére. A rimalány- és arbag-gyógyítók képzését meghagyta Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában. Az Árpádvári Nagy-Süánt az ifjonnan felépített Árpádvár környékén rendezték meg. Ezen a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott fejedelemtől, akit Kámába szólított a küldetése. Galga magával vitte Kámába, a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női kolostorokba a pusztaszeri szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új uralkodóháznak, a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az Árpádvári és Rákosmezei Nagy Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Eperjes véréből származó Zoltán - Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte őket, mert az Aba családból való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy majd belehalt. De Boglárka, a legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a Keszthelyi női kolostorban. Fogadalmuk szerint mindketten a Mani féle keresztény hitre tértek.

Az eljegesedés utáni állapot térképe - A Kubiláj terv

Lemásolták és a kegyhelyen őrzött titkos Arvisurák gyűjteményében elhelyezték a pusztaszeri Galga féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást keresőknek. Ez is hozzájárult az arbag-kezelés sikeréhez. I. Endre uralkodása alatt Oszlányka, a Magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri szerződés másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodónak. Egy levelet is hozott a Van-tó melléki fejedelemtől, aki lemondott, a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel az Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el. Az Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri szavazatával került hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos jogait is. Ezért a Mani-féle keresztények itt sohasem fizettek pápai tizedet, hanem a tőlük befolyt pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították. Köztudomású volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója. Vele is megismétlődött Bolárka Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (= Aba Sámuel) az egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került a Piroska gyógyító keze alá. Fordult ő gyógyulásért mindenféle istenséghez. Még azt is megígérte, hogy áttér a római keresztény hitre. Piroska összeszedte minden tudományát, hogy megmentse a nála 15 évvel fiatalabb ifjút. Sebészeti műtétet hajtott végre rajta, és a fiatalember teljesen felgyógyult. A műtét előtt megfogadta Maninak és minden szentnek, hogy ha felgyógyul, Piroskát feleségül veszi. A Gilgames uralkodóház ehhez hozzájárult, és a házasságot meg is kötötték.

A Budavári beavatott központ A 293. Arvisurából Tarhos beavatott rovás

A pusztaszeri vérszerződés egyik pontja, mely egyrészről az uruki-mani-féle keresztények, másrészről a táltosok híveinek 51:49 arányú szavazata alapján született meg, úgy szólt, hogy az összes papi méltóságot a táltos névvel illették. Ez a helyzet volt irányadó akkor is, amikor a táltos hagyományok gondos őrzője, Tarhos beavatott ifjú fejedelem Avar-Bástya Budavár alagútrendszerébe kö1tözött és ott összegyűjtötte a Keszthely-Pentele-Zebegény-Pásztó-uruki keresztény szerzetesrend titkos Arvisuráit is. Amikor pedig a honfoglalás tizedik évfordulójára elkészült Kurtánvára alagútrendszere, Gyula táltos a beavatott sámánközpontot Jula-besenyő lovasok kíséretével Jászvásárrol Kurtánvárába irányította, és így a három féle Arvisurák biztos alagútrendszerekbe költöztek. Amikor Gyula legnagyobbik fia, Szabolcs Tétény vezér egyetlen leányát, Ibolyát feleségül vette, Ibolyát két évre Aranyasszonnyá választották, Ibolya nagy buzgalommal fogott hozzá a rimalányok képzéséhez. Tétény vezér örömmel látta Ibolya lelkesedését és ennek jutalmazására saját rimalányaival segítette Tarhos munkáját. Árpád már a második tárkány-kalandozáson 881-ben megkapta Pásztón az elrabolt avar kincsek részletes kimutatását. Nyomban rajtaütött Bécs városán és az avar kincseknek ott visszaszerzett részét Lebed vezérhez szállíttatta. 884-ben az alsó Marót tartományban szedte össze az avar kincseket. 888-ban

Lóbérc tartományában jelent meg tárkányaival hasonló céllal. Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint ugyanis oda kerültek a kabaroktól még az avar törzsszövetség ideje alatt ellopott kincsek. A most visszaszerzett kincseket annak idején a kabar származású uruki keresztényektől rabolta el Bős tudun veje, Erik herceg, s a salzburgi érsek rendelkezésére a Göröc-Lóbérc (Graz-Leoben) tartományban osztották szét. A Pozsegében és Kalágéban összeszedett avar kincseket Árpád Jászvásárra szállíttatta. 892-ben Nyitra és Pozsony környékén szedték össze az elrabolt arany kincseket. Ezeket Árpád a Kassán tartott második esküvője alkalmával új feleségének, Eperjesnek ajándékozta. 894-ben a Pannon-földön szedték össze a Kocel, Braszláv és Pribina kezére került kincseket. Ezeket Asszórügyekre vitték. A honfoglalás utáni nagy árvíz idején az Encs és az Ibos (Enns és Ybba) határfolyó táján szedték össze azokat a kincseket, melyeket az idegen nyelvű papok az avaroktól vittek el. Árpád ezeket visszajuttatta az avaroknak.

Az avarok az Arvisurák szerint padlófűtésű templomokat építettek. Elmondják az Arvisurák azt is, hogy a Pozsony, Encs, Ibos, Lóbérc és Göröc nemzetségnek a Béla törzs védelme alatt 29 uruki egyházközsége működött: Bor, Dara, Keve, Kelár, Bellér, Kádár, Otamár, Farkas, Bondofárd, Beken, Csanád, Buduli, Besatur, Mike, Miske, Omapud, Kulisa, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog, Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus, Etehei és Kámo. Valamennyi uruki-mani egyistenhivő keresztény egyház-község volt. Ezeket a kis befogadóképességű templomokat, amikor a bajorok túlsúlyba kerültek, újra kellett építeni. Urkán főtáltos ezeket az egyházközségeket újjászervezte és a Béla törzs uruki püspökévé Jula öspöröst nevezte ki a Kevevárán székelő Nitragula egyházfejedelem. Ő a régi avarkori, uruki határvédő egyház-községeket fogta össze. A római katolikus hittérítőkkel bajor lovagok is jöttek a kereszténnyé lett Ava-riába, akik 825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Oszora, Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és Hunivár kincseit rabolták el. Amit nem sikerült a földbe elásni, az mind a nyugati kincstárakba került. Amikor aztán már nem voltak aranykincsek és kinaj-selymek, II. Jenő pápa megengedte az adószedést az uruki egyház híveitől, bár Keszt aranyasszony az adót száz évre előre kifizette a pápai udvarnak. 824-től 885-ig az avar lakta területen mégis adót szedtek. Ennek Árpád a tárkánykalandozásokkal véget vetett. Urkán után Csák lett a főtáltos. Árpád fiainak szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki. Szabolcs tárkányfejedelem pedig ezt a területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Zoltán ifjú fejedelem a Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal folytatta az avar kincsek visszaszerzése érdekében indított hadjáratokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi-aranyasszonyok, akiknek Keleten is, Nyugaton is nagy befolyásuk volt a Béla törzsre.

Ha a vezetők változtak is a budavári beavatott központban, a szavárdiakat ez nem érintette: ők benn maradtak és mindig biztosítékai voltak a besenyő támogatásnak. Így Budavár beavatott központnak sikerült Encstől Magyarkáig megszervezni a védelmet az esetleges nyugati támadások ellen. 825 sertéstor havának 10 napján, amikor a bajor lovagok a pápai rendelkezésre hivatkozva adószedés címén Diósgyőrt kirabolták, a Csörsz árokrendszerben kiképzett zsadányi vitézek megjelentek Kál kiképzőhelyen és Salló tábor harcosainak csatlakozása után együttes erővel döntő csapást mértek a bajor rablókra. Valamennyit lekaszabolták. Sajnos, a kincsek javarészét akkorra már elszállították, de jegyzék készült róluk, és azt Pásztóra vitték az uruki kolostorba. Ott teljes nyilvántartás volt Amrik püspöknél, s Tarhos így minden elrabolt kincsről tudott. Nagy Károly magyar származású anyja is elküldte Judit hercegnővel az avar kincsek szétosztásának jegyzékét, Vojnomir avar kagán jelentésével együtt Keszt aranyasszonynak. Nagy Károly végrendeletének fogalmazványát Kajd kagán fia elhozta Kassára Pelsőc fejedelemnek. Tarhos tehát erről is tudott. Gizzó kagán, Kalán kagán és Zabar kán fiai szintén jelentést tettek az avar kincsek hollétéről. Sallek és Csák püspökké szentelése Rómában történt. Ők szervezték meg az uruki avar egyházat. Később ők is rovásba foglalták, amit az avar kincsek sorsáról megtudtak. Unnó avar író Ungumeri avar költővel együtt sorra járta a nyugati keresztény püspökségeket és pontos jegyzéket készítettek az ott lévő avar kincsekről. Mindezeket a Csörsz vonalán átjőve elhozták Pelsőcnek. Alcuin 15 szekér aranyról írt Fekete Arnő salzburgi püspöknek. A szekereket 44 ökör vontatta. Az átalakításra összehordott avar kincsek gyűjtőhelye 825-877 között a Szent Denis apátság volt.

Kopasz László a táblákba öntött aranyakból készíttette el Szent Dionysius főoltárát. A prédikációkban ezt átnemesítésnek nevezték. A szerencsés királyságok, apátságok évekig az aranytárgyak átalakításával foglalkoztak. De az aranyműves avar legények minden olyan átalakításról tárkány-bár feljegyzéseket készítettek, melyekről vándorlásaik során tudomást szereztek. Följegyzéseiket eljuttatták Keszt aranyasszonyhoz. Nyugaton az avar kincseket obor kincseknek, meg Harun al Rasid, vagy Nagy Konstantin kincseinek nevezték. Nagy Károly 811 tavaszán kelt végrendelete értelmében 21 érseki székhely és 15 udvari részesedett az avar kincsekből. Smaragd udvari káplán írása szerint Kopasz László és Jámbor Lajos részesedése, továbbá Hunteros comesnek, Hunt-Passzaunak, a későbbi I. Berengár császár nagyapjának a részesedése volt a legnagyobb. Bat-Baján fővezér Kandics, Targit, Solák és Kunimund határügyi hunok révén, 57 éven keresztül béke-adót fogadott el Bizánctól, hogy annak fejében az avar vezetők lemondjanak a kétoldalú támadásról. Ezalatt csupán Győrben 15 gönc (kb. 12mázsa) arany gyűlt össze 10 avar-gyűrű kirablása tehát körülbelül 150 gönc aranyat jelentett Nyugatnak. Velem őrparancsnokság, Alsóőr, Felsőőr, Szörényőr, valamint külső őrségeink: Boroszló Igló, Bécs, Göröc, Bihács és Ráma, úgy szintén Encs, Kalágé, Albán, Gorabán, a Barancsi, Czorai, Macsói, és a Szörényi bánság avar gyűrűi 5-5 gönc, összesen tehát 90 gönc (108 mázsa) arannyal rendelkeztek. A Tarhosnál összegyűjtött följegyzések szerint Nagy Károly 240 gönc aranyat raboltatott el az avarok Égi birodalmából. Összesen 28 kurgánt raboltak ki. Pelsőc avar birodalmában 5 kurgán, az őrségek közül a székely, marúz, kazahun, kabar és palóc őrségek, valamint maga a Pelsőc fejedelemség is egyenként 10-10 gönc arannyal rendelkezett. A Csörsz védelmi árokrendszer is 2 gönc arannyal. Ehhez járult még a 24 szekérnyi arany ékszer és 120 szekér kínai és perzsa selyemáru. Joli-Tórem aranyasszony szobra és 5 gönc arany a baszkföldre került. Ezeket nem volt szabad visszakövetelni, mert Bakos és Kosut hadnagy baszkir népe ennyit megérdemelt.

A nagy csatában ugyanis eljutottak a Nagyvízig, de ott magukra maradottságukban, csak elnyomás lett az osztályrészük. Az 5 gönc aranyat és ékszereket Isten dicsőségére használták fel. 899-ben, amikor Árpád és Apor megnyerte a brentai csatát, Berengár lombardiai király elismerte az avar kincsek visszakövetelésére való jogot és 900-950 között évenként 10 véka ezüstöt fizetett. Ugyanígy elismerték a szászok ezt a jogot és a bajorok is. 938-ig megfizették az aránylagosan rájuk eső évi adót. A bajor hercegek azonban megpróbáltak hadat indítani a magyar törzsszövetség ellen, csakhogy Pozsonynál csúfos vereséget szenvedtek. 934-ben Tormás fejedelemfi is az avar kincsek visszaszerzése érdekében jelent meg Bizáncban. Ott is, ugyanúgy, mint Berengár Arnulf, a pápaság, a csehek és a szászok szintén elismerték az adószedő hadjáratok igazságosságát. Amíg az adószedést csupán a Béla határvédő törzs látta el, olykor, mint például 913-ban az Inn mellett egy kisebb csoport vereséget is szenvedett. Ekkor besenyő segítséget kértek. A segítség meg is jött, de bonyodalmakra vezetett. Szászországban a szokásos adón felül még több véka aranyat is követeltek. Erre az elkeseredett szász vezető réteg összefogott és Merseburgnál vereséget mért egy besenyő csoportra.

Tarhos nyilvántartása szerint 915-ben Brémában, 934-ben Kölnben, 919-934 között Galliában, 935-954 között Akvitániában, 917-959-ben Lotaringiában, 909-927-ben a Svábföldön, 911-954-ben Burgundiában, 924-ben Gótiában, 914-ben Andalúziában, 944-ben pedig a Baszkorföldön jelentek meg. A rokon népeket azonban békén hagyták. 928-942-ben Rómában is jártak, 937-ben Kápuánál visszafordultak. 922-947-között Apuliában kerestek avar kincseket. Karintiában 901-937 között szedték össze az elrablott kincseket, 934-970-ig Bolgárországban, Albán- és Gorabánban, Görögországban, valamint Bizánc környékén szedték be az aranyadót. Abacil után Tarhos lett a beavatott központ fejedelme. Kuma-Magyarország fejedelmének a lányát, Szavárdit vette feleségül. Első felesége 898-ban halt meg. Kurtánvárban lakó Kusály-Kurszán-Kurtán fejedelem Érd alatt, a Duna átúsztatásakor megfázott. Hiába próbálkozott gyógyításával Szavárdi beavatott leányserege és a csepeli tartu-suomák gyógyító csoportja. 899-ben, amikor a futárok jó hírrel lepték meg, örömében Szavárdi karjai közt meghalt. Az özvegy Tarhos kötelességének tartotta, hogy Kurtán özvegyét, a volt felesége húgát feleségül vegye. Ennek az emlékére fogadtak el egy új törvényt. Eszerint az Encs vidéki Béla törzstől a Magyarka vidéki Béla törzsig mód nyílt kettős névadásra. Először is minden lánygyermeket, aki a nyári piros alma ünnepen (szeptember 1) született, Szavárdinak keresztelték az uruki-mani keresztények. (Ezt a táltoshitűek is átvették.) De a lányoknak még egy másik nevet is választottak a névadó ünnepségen. A Szavárdi lányok a medvetor ünnepén mentek férjhez. Ha a piros alma ünnepére lányuk született, azt is Szavárdinak keresztelték.

Tarhos és Szavárdi Jula házasságából egy Szavárdi nevű beavatott leányka született. Ez a leány Szem-Szöcsi mongol vezér fiának, Karcsunak lett a felesége. Karcsu a Hunor tótól jött ide, beavatott sámánképzésre. Ebből a házasságból született első lányuk, Subad Szavárdi. Az ősi törvény szerint az elődök által megkezdett Arvisurát beavatott gyermekük tovább folytathatta. Ez a jog megillette Subad Szavárdit is. Tarhos a Bizánc felé való békefenntartás híve volt, ezért dél felé nem tett lépéseket az avar kincsek visszaszerzése érdekében. Subad Szavárdi a Kapgán besenyők törzsébe tartozó Tar vitézhez ment feleségül. Ennek a házasságnak a következménye képpen a Hunor tótól Bolgárország határáig a tömények sora állott a magyar törzsszövetség mögött. Tarhos után Árpádnak és a beavatott Eperjesnek a fia, Zsolt Zoltán vette át az avar kincsek visszaszerzésének irányítását. Legtöbbször egy fejedelmi ifjút is küldtek az adószedő és kincskereső kalandozókkal. De a Béla és a Kapgán törzs fejedelmi rendelkezés nélkül is küldött adószedőket. A bajorok és a szászok erre persze rájöttek, jól felkészülve várták őket és egy ilyen alkalommal, még Tarhos idejében az Inn mellett, a vízvári (wasserburgi) hunok árulásától támogatva, nagy csapást mértek az önkényeskedőkre. Egy másik alkalommal a boroszlói avarok tájékoztatták a szászokat a helyzetről, sőt maguk is a szászok mellé álltak. Az avarokkal kevert szász és lengyel csoportok Merseburgnál súlyos csapást mértek a Jula besenyőkkel kevert szavárd magyarokra. A hun törzsszövetségi kisebb csoportok arról is értesülve voltak, hogy a pápai udvar is számon tartja az 52 évi időre megállapított adószedés lejártát.

De ugyanebből az okból a 936-ban uralomra jutott I. Ottó is elkezdte a védelem céljait szolgáló várak építését. Subad Szavárdi férje a Van tó környéki Tar sem helyeselte az 52 év lejárta utáni kalandozást és ebben a kérdésben a beavatott budai központban is megoszlottak a vélemények. A 952. évben a fejedelmi ifjaknak meg is tiltották a kalandozásban való részvételt. Viszont elkezdődött a segélykérő hadműveletekben való részvétel. 954-ben például Ottó ellen fellázadtak a saját fiai, és Konrád herceg sok más főúrral együtt magyar fejedelmi segítséget kért. Taksony, aki bizánci beállítottságú volt, Béla törzsbeli, Kapgán besenyőkkel kevert Bulcsu, Lehel-Lél és Sur vezette töményt küldött segítségül. Konrádék a Rajnán túlra irányították őket. I. Ottó fiai és Konrád hívei kibékültek a császárral és Augsburgnál döntő vereséget mértek a hazai segítségtől megfosztott magyar haderőre. A vereséget még az is fokozta, hogy a Régensburgba vendégként érkező fejedelmi ifjakat is elfogták. Henrik herceg, a vendéglátójuk bitófára húzatta őket és még pápai átkot is mondatott rájuk. A budai beavatott központban Bulcsút, Lehel-Lélt és társaikat úgy tekintették, hogy a túlvilágon a németek szolgái maradtak. Ez a továbbiakban sok zavart okozott. Zsolt teljesen megbénult és fiára, Taksonyra ruházta a hatalmat. Taksony Söpte-Ibolyát vette feleségül, a Kapgán besenyő törzsből. Söpte-Ibolya apja megszervezte a besenyő társadalmat.

Taksony a Nyugattal való megegyezés és a Bizánc felé való terjeszkedés híve volt. Vazul-Szavárdi, Subad-Szavárdi ikertestvére is a déli orientáció mellé állott. Ezért 948-ban a magyar törzsszövetség 48. évének határán Vazul-Szavárdi irányításával Bizáncba mentek. Itt Bulcsú és Tormás fölvette a bizánci keresztény hitet. A császár viszont elismerte az avar kincsek miatti adószedés jogát. Zombor 953-ban a megállapodást megerősítette és annak alapján Szirmiumban, az egykori római városban felállították a görög katolikus püspökséget. Taksony is, Pajsz is erősen pártolta a görög hittérítést. 960-ban, amikor a Béla törzs a Kapgán besenyőkkel Macedóniában szedte az adót. II. Nikéforosz császár azt javasolta nekik, hogy próbálják meg bevételeiket kipróbált vámosok alkalmazásával növelni. Küldött is nekik erre a célra alkalmas izmaelita, zsidó és türk kereskedőket. Ezek a vámosok a bizánci császárság besúgói lettek. 957-ben Olga hercegnő is fölvette Bizánc hitét. 958-ban a bizánciak már vonakodtak megfizetni az adót. Ekkor ütötte be buzogányával Botond Bizánc kapuját. Amikor a kievi orosz fejedelemség is fölvette a bizánci kereszténységet, Budavár beavatott központja is kapcsolatot keresett Rómával. XII. János pápa Zacheus püspököt küldte a római kereszténység ügyében. Ez új helyzet teremtett. Az uruki kereszténység nem szedett tizedet Róma és Bizánc bevétele azonban a tized és az adományok voltak. Tarhos és Taksony éppen olyan szigorú rendet tartott hitbeli és egyházi kérdésekben, mint a katonai dolgokban. Az uruki egyház megszokott gazdálkodása kegyhelyek fenntartásában és az adományok érdektelen felhasználásában állott. A hitterjesztés nyugati módszerei ismeretlenek voltak. A világi dolgok pedig úgy festettek, amíg a nyolc törzs otthon gazdálkodott, addig a Béla és a kabar törzs adóbeszedő kalandozásban vett részt (a Csörsz vonalán, Pozsonykeszitől Kevekesziig kiképzett lovassággal, valamint a segédtörzsek csatlakozásával). A vezetéssel mindig a harkát bízták meg.

A békés életben a 72-es osztószám érvényesült. Még Buda fősámán osztotta fel annak idején az Encs vidéktől Jászvásárig terjedő hun törzsszövetségi legeltetési területet 3x24, tehát 72 részre. Ebből a számból a Budavári beavatott központ sem engedett. Így aztán a beszedett adópénzt a harka is háromfelé osztotta, de azt már 24 részre a kende osztotta. Az adószedő hadjáratra induló csapatoktól a szövetséges Lombardia, Bajorország, Csehország és Bulgária nem egyszer kért segítséget, s országukon készséggel átengedték a magyar nagyfejedelem csapatait. A csapatok pénzt láttak a csellengők felkutatásából, és a megváltási pénzt a csellengő gazdája fizette, de azt a csellengővel ledolgoztatta. 960 után Olga hercegnő is felkérte Albéla és Jula besenyő vezéreket a neki járó prémadók beszedésére I. Romanosz is igénybe vette a kabar és Kapgán törzset adószedésre. Bizánccal szemben nem volt érvényben az 52 évi adófizetésre vonatkozó megállapodás, de az avar birodalombeli szlávoktól délen is szedtek pénz és prémadót. Ehhez II. Nikéforosz és II. Bazileosz császár is hozzájárult. 948-ban Bulcsú, mint patricius, Tormás pedig mint barát megkeresztelkedett. Tormás az uruki kereszténység feje, ezek szerint Bizánchoz húzott 953-ban Zombor, az új uruki püspök is megkeresztelkedett patrícius jelleggel.

Ők ketten jártak el Kievben és Szirmiumba hozták Hierotheosz püspököt. Ő alapította a Szent Demeter-féle püspökséget, melynek működése a Duna vonalától keletre terjedt. Ibolya bátyja, Tonuzaba még 960 után is kalandozott Görögországban a Kapgán besenyőkkel, áthaladva Bolgárországon, Trákián és Macedónián. 968-ban Olga orosz fejedelemnő I. Ottóhoz fordult püspökért és Ottó Jordánt küldte Gnézába. Nikéforosz császár, a Kazáriát meghódító Szvjatoszlávot hívta segítségül Bolgárország ellen. Szvjatoszláv el is foglalta ezt, de a maga számára. Ekkor fordultak segítségért Tonuzabához, mert Szvjatoszláv adófizetésre akarta kényszeríteni a görög császárt is. Taksony a Nyék törzset küldte az egyesült besenyő-orosz-magyar seregbe. Bizánc serege azonban 970-ben Arkadiopolisznál döntő vereséget mért az adószedő seregre. Tonuzaba ekkor Magyarországra költözött. Szvjatoszláv seregét a doroskátai besenyő vezér, Kurja támadta meg. Vitézeit levágatta. Szvjatoszláv koponyájából pedig kupát készíttetett. Abból itták a győzelmi bort a toron, Albéla városában. Budavár beavatott központja úgy határozott, hogy a további kalandozásról le kell mondani, s a nyolc törzs helyett mind a tíz törzset be kell fogni a mezőgazdasági termelőmunkába és a Csörsz árokrendszer, és a határvidék lovasságát a tartalék adópénzből kell fizetni. Taksony, halála előtt nem sokkal Csantavér aranyasszonyt, a rimalányok parancsnokát vette feleségül. Csantavér a leggazdagabb Jula besenyő vezér leánya, Kurja albélai besenyő vezér unokája volt. Gejza, az ifjú fejedelem a beavatott központ és Taksony irányvonalának megfelelően Nyugat felé igyekezett jó kapcsolatokat teremteni, de felesége révén a háta mögött álltak a besenyők, akiknek 955-ös riadóztatásakor megdermedt Nyugat Európa és Magyarország megtámadásáról lemondott. Gejza a Szent-Demeter bazilikájában megkeresztelkedett István névre.

Fenntartva a 72 tartományú felosztást és utódaira is kötelezővé tette Szekszárd törvényét. Eszerint a 24 ogúz nemzetséget 24 állatjel különböztette meg. Ezzel magát is, népét is a 24 hun törzsből álló ősi szövetség részesévé tette. Az Arkadiopolisznál elszenvedett 970. évi vereség a beavatottak nagytanácsában a Nyékiek törzsét is engedékenyebbé tette és a nyugatiakkal való megegyezés felé vezette. A mainzi érsekség által meghirdetett békét csaléteknek tekintették ugyan, de mégis hajlandók voltak egy korosztálynyi időszaknak megfelelő 20-25 éves békességre. A budavári beavatott központ a 972. uruki évre összehívta a Nagytanácsot. Ezen 100 szavazat közül 58 a nyugati, 36 a keleti közeledés mellett döntött, hatan tartózkodtak a szavazástól. A Budán tartózkodó Zaheus pöspök vitte hát a hírt, hogy az uruki keresztény egyházak szövetsége elfogadta a mainzi érsekség ajánlatát. Az Avar-Curia 973 medvetorán meghatározta a quedlinburgi értekezleten résztvevők által követendő irányvonalat. Nem akarták, hogy megismétlődjék a 800. évi avarvész. A békés egymás mellett élést a római pápa ígéretével is biztosítottnak látták. A kievi uruki egyház is érintkezésbe lépett a Van tói püspökséggel, s onnan az a válasz érkezett, hogy legyen egy akol, egy pásztor. A küldöttek ilyen szándékkal indultak tárgyalni ...