23.

PENTELE-ARVISURA 300.

Arvisura Pamír fősámán rovása

A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város névadó naptára szerint a Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte. Pannon vezér a hun törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr.e. 800-ban telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született. 3 fiuk: Csanak, Radóc, Vejke és 1 leányuk, Almágy. Almágy 20 éves korában ment férjhez egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez. 24 fiuk volt. A legkisebbik Kr.e. 743-ban, medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonföldi Vas-váron telepedett meg, Pentelének pedig azt a feladatot szánták, hogy a két vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonföldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért 18. születése napján, Kr.e. 725-ben 10 fuvaros és kovácslegénnyel megalapították vaselosztó helyüket, a mai Pentelét. Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt 2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az Észak-dunántúli rész is. Az avar birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be Pentelére. Kiváló földművelők voltak és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Nem sámánizmust hoztak: az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a szeretet vallására reformálta. Amikor a frankok hittérítés örvével a Dunántúlt elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán. Minden veszély elől Ordasba menekültek, de onnan is átjártak földjeiket megművelni. Olyankor csak az öregeket hagyták otthon.

Amikor a magyar törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húsz éves korában az uruki keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár beavatott központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte itt az uruki egyházat. A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is, az ifjú fejedelem keleti országrésze azonban megmarad az urukiak hitén. De ez nem ment simán, mert Hunt, Pázmán és Vecelin hittérítői birtok szerzés céljával folyton keresték, és meg is találták az alkalmat az összetűzésre. Az augsburgi vereség után 50000 besenyő lovassal még lehetett volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek se, hiszen Mani megtiltotta az egyházi tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, dehát azok csak a szegénységet sújtották. Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a Kurtánvári beavatott központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson is úgy döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy Budavár-Avarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget. E feladat előkészítésére Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemelték ki.

Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni kapcsolatok biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjhezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége; Judit Boleslav lengyel feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel vezetésével és 100000 főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig. Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibsa) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg. A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt, egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon, önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből.

De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított, azt rablásnak mondták. Bizánci forrásból most megtudták, hogy 100000 főnyi besenyő sereg áll készenlétben. Ezért aztán a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli területeket. Az üldöző besenyőket Gizelláék rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között lesz legalább egy magyar. De ezt egyszer sem sikerült elérni. A kievi Szent Illés székesegyház magyar kolóniáján tartott tárgyalások eredménye képpen az uruki kereszténység kispapjai lemásolták az Arvisúra-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor alsóvilágában (a pincékben) elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogur-dás 1490-ben olvasta a keszthelyi Arvisúra-gyűjteményt is. Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak. Pamír fősámán Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok földjén (Grúziában) halt meg. Mátyás király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában volt az avar birodalom dolgaival.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére és a legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvi-súráját visszahozta Magyarországra, Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt) főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai fenékpusztai földvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az úzok törzse elüldözte Nyitráról, mert a palócságot római hitre akarta téríteni.

Valami csetepatéban megsántulva érkezett meg Szalajka birtokára, Zalavárra. Ez a kis földvár már jól rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zala-várra költözni, továbbra is Bős várában maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyház-nak is volt egy másik.) Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom felszentelésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor bajor és szláv főurak nagy ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária maradt, az öreg Kocel felesége. (Kocel 808-ban halt meg.) Pribina világéletében erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai úzok ide is utána jöttek, hogy végezzenek vele, de Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az úzokat, de csapata élén, az úzok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy a férje vegye el özvegy húgát, Diás-Máriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később újra megjelentek az úzok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett ifjabb Kocel lett Zalavár ura, Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül. Keszt aranyasszony, női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és a bazilikában az uruki Mani-Bibliából olvastatott fel.

Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden Mani-hívőnek megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsoramaradékot és mindenkinek adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél-húrra fűzték és az avar nők ezzel a “Kesztlánccal” jelentek meg Mani Úrtiszteletén. Keszt aranyasszony sohasem bocsátotta meg leányainak, hogy idegen ajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének női kolostorára hagyta. A magyar törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak; Anasztázia királynét, a “kievi hercegnőt” ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel, inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-Mani kolostort, hogy így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai “alvilág”-rendszerben befalazták.) Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek: “Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!”

ÁRPÁD UTÓDAINAK ÖRÖKSÉGE

300. Arvisura Levente-Báj-Gerecsák- Boglárka titkos rovásából

A kievi Szent-Illés székesegyház alsó világában Levente főtáltos, a Szakszinban székelő Báj fősámán, Gerencsák uruki püspök és az ügyes kezű Boglárka aranyasszony már mind végigolvasták az addig készült Arvisurákat és titkos célokra lemásolták belőlük mindazt, amiről Árpád utódainak a jövőben tudniuk kell. Az emlékezés így szól: A Kaltes asszony szekerén érkezett Égi lakók leszármazottainak a Földön véghez vitt dolgairól, Gilgames élete is világos képet ad. Gilgames istenember volt, de közös harcok során jóbarátokká lettek Endiku vademberrel, megölték Humbabát, Samas napisten segítségével. Harcosaikkal együtt pedig kivágták a cédruserdőt. Utána diadalmasan megérkeztek Uruk városába. Ott Istár, a szerelem istennője szemet vetett Gilgamesre. Meg akarta hódítani magának, de az uruki király ezért gúnyt űzött Istárból. Istár Anuhoz, az Égi Atyához fordult segítségért: az Égi Bikát kérte a város lakóinak megsemmisítésére. Anu engedett könyörgésének és a Bika feldúlta a várost. De Gilgames és Endiku harcra kelt a szörnyeteggel és leterítették. Gilgames tudta, hogy az Égi Bika idejének Világhónapja Kr.e. 4518-tól 2358-ig tered és ha Égi származású földlakóval kerül szembe, erejét kimélni kell, mert az égbolton még kötelességei vannak. Uruk városa lelkesen ünnepelte a győzteseket, de az istenek Humbaba és az Égi Bika legyőzéséért halálra ítélték Endikut. Endiku meghalt. Gilgames megsiratta, de közben, mint emberben megjelent őbenne is a halálfélelem. Ezért világjáró útra indult megkeresni a halhatatlanságot. Végül Suruppak királyához, Um-napistenhez igyekezett. Átkelt a halál tengerén és kimerülve, már csak állatbőrökbe öltözve, mocskosan ért a folyamok torkolatához, ahol Um-napisti lakott.

A Halhatatlan elmondta Gilgamesnek az özönvíz történetét: hogyan épített annak idején Éa isten tanácsára egy hatalmas hajót, amelyen sikerült az övéit megmenteni. Gilgames könyörgésére elárulta neki, merre van az a hely a tenger mélyén, ahol az örök ifjúság füve megtalálható. Gilgames alámerült, megtalálta és felhozta a füvet és elindult vele hazafelé. De az Égiek másképpen határoztak. Fürdés közben egy kígyó ellopta tőle az Élet füvét. Gilgames reményét vesztve tért vissza Uruk városának falaihoz és szomorúan énekelt ott valaki. Gilgames hallotta a hangot: Miért indulsz ily hosszú útra? Miért igyekszel nagy fáradsággal "Az áthatolhatatlan vizekhez" Hadd tudjam meg mit akarsz! Válaszolva rá, ezt mondta: Azt szeretném, ha utasaim mindig megtalálnák a békességhez vezető utat, Égi segítséggel lássanak bele a jövőbe. Az Árpádok Gilgamesi vérből örököltek egy részt, beleláttak a jövőbe, ezért tudták, hogy az avar kincsek elrablása után a mainzi érsekség terveiben most a magyar királyság ősi kincsei következnének újabb építkezéseik és templomi kegyszereik szaporítása céljára. Gilgamesi tanács szerint tehát az Arvisura-kincseket Keletre menekítették. Levente és Báj írnokserege ezért is másolta lankadatlan szorgalommal a Szent Illés székesegyház alsó világában az Arvisurákat, hogy azokból lehetőleg jó előre meg lehessen tudni, mi lesz javára az Árpádok új államának. Úgy látszott, hogy a kereszténység látszólagos felvételével szerez a magyar nép a nyugatiakéval egyforma tekintélyt. Az Arvisura kincseknek az országból való kivitele a Budavári beavatott központ rendelkezésére és a király tudtával történt. A magyar királyság területén maga Csaba nádor kísérte a szállítmányokat a Kárpátok szorosáig. Innen Szár László, Vladimir veje vállalta a kíséretet, az Árpádházi hercegekkel: Endrével, Bélával, Leventével. Segítségükre voltak a görög keresztények, az uruki-mani hívők, majd a sámánhitű besenyők is. A gerové besenyők útközben a kincseket el akarták rabolni, de a rénszarvasszánon idejében érkező manysik a kun és fekete-úz harcosok segítségével a gerovéket megsemmisítették.

Ebben a csatában Kipcsák besenyő nagyfejedelem is elesett. Budavár beavatott központjában Gilgames tanítása alapján tudták, hogy a Föld gömb alakú és hogy igaza van annak az úz regének is, amely szerint Ruda-Tórem vasforraló üstjéből Sis-Tórem tűzgolyókat szórt szerte a világon és Földünk is így keletkezett. Belegabalyodott a felhők vizébe és attól lehűlt. Ezen a sárgolyón aztán Joli-Tórem Kaltes asszonnyal életet teremtett. Ezzel szemben Róma azt tanította, hogy Földünk olyan, mint egy korong, a szélén a tenger vize lezuhan és felhő keletkezik belőle. Innen van eső. Budavár beavatott központjában a tudósok az ilyesmiért a nyugati hittérítőket csak kinevették. Ataiszról terjedt szét minden tudomány. Az Égiek Kaltes asszony földjéről hozták magukkal és a Föld lakói lassanként tőlük tanulták meg az állatok megszelídítését, a föld megművelését és az általuk alapított templomi gazdaságok útján jólétet teremtettek a Földön. Építményeikből is tanultak tőlük, mert ők tökéleteset alkottak. Az uruki keresztények időszámítása szerint Kr.e. 5702-ben a pateszik -azaz papkirályok-uralma megszűnt és 5038-ig lugalokkal, vagy fejedelmekkel együtt uralkodtak. A jégkorszakot követő lassú özönvíz idejét Kr.e. 5758 és 5038 közötti időre tették. A víz rohamos emelkedése miatt mindenki menekülni igyekezett a süllyedő Ataiszról és így került sor fokozatos kiürítésére és gyarmatok szerzésére és kiépítésére. Ataisz végül hatalmas földrengésekkel teljesen elsüllyedt és utána mindent elborított a tenger. Buda kőfaragó fejedelem 5038-ban felépítette Úr városának hegyen épült templomát. A beavatottak tisztában voltak a jégkorszak fokozatos megszűnésével és tudták, hogy a tengerszint ismét emelkedni fog. A káldok, szavárdok és szabírok előreküldésével megalapították Amu-óm, Anina-óm, Indijó-óm, Agaba-óm stb. nevű gyarmataikat. A barszil beavatottak tudták, hogy hét Égi Bölcs lépett ki a tengerből, hogy tudásukat átadják a földi halandóknak. Előre figyelmeztették a népet, hogy újabb folyóközi özönvizek is jönnek, igyekezzenek hát bárkákat építeni.

4950-ben elkezdődött a menekülés Úr város tartományából északra és akik nem hittek a figyelmeztetésnek, az özönvízben elpusztultak. Ataiszban Uruk népével együtt éltek a hun törzsek népes szövetségei és a saka-szkíták, az agabák, az indijók és a kanarok. Közülük Uruk népe és a 24 hun törzs szövetsége Úr város környékére menekült. Az emberáldozatos temetkezési mód miatt a hunok hamarosan elhagyták ezt a környéket és beavatottjaik tanácsára a szavárdok hegyei felé menekültek a várható vérontások elől. Sok lovukat magukkal vitték, de szamaraikat ott hagyták. Uruk népe ugyanis szamarakkal művelte a földjét, s a hunok szamaraiért szívesen adtak más egyebet. A hunok távozásának másik oka az volt, hogy lovaiknak legelő kellett, ezen a vidéken pedig már kevés legelő volt. A szamarak gyengébb takarmánnyal is beérték. A hunok Magya nevű vezére, a fiaival, név szerint: Kurddal, Hunorral és Magyorral a legelőkben gazdagabb északi folyóvidékek felé vezette a népet. Indulás előtt azonban megállapodtak a hunok beavatottjai Nippur pateszijével, hogy Uruk népének vallási központját rokonlátogatás formájában minden emberöltőben, azaz 20-25 évenként felkeresik és az írnokképzést a sámánok oktatása útján ők is bevezetik. Vezetőik minden 100 évben eljönnek az írópapok városába, hogy beavatottjaik útján szakadatlan szellemi kapcsolatot tudjanak tartani az Égiekkel. Lassú vándorlásuk alatt a vagyonosabb hunok egy része a jó legelők közelében le-lemaradozott. Végül Hunor a Hun tó partján megalapította Hunor városát, a kevesebb lóval rendelkező hunok pedig a Sárga folyó, azaz a Hangun folyó nagy kanyarában verték le a sátorfájukat és megalapították Ordosz városát. Itt felépítették Buda kőfaragó fejedelemtől származó tanítás szerint Ordosz várát, a beavatottak céljait szolgáló sámánközpont kőépítményeit. Minden 20. évben, amikor az 5 éves sámánképzésen és a 4 éves tárkányképzésen résztvevő fiatalok egyszerre értek tanulmányaik végére, megrendezték az ifjúság vetélkedőjét, a pusztaszeri Nagy-süánt. Itt döntöttek az esedékes rokonlátogatás iránya felől és úgy indultak el a Nagy-süán győztesének vezetésével. A rokonlátogatók aztán elmondták, amit láttak, mit hallottak.

Gilgames nem más, mint Gisgali aranyasszonynak Uruk városában 3578-ban, Anu istentől származott fia, Éa unokája. Gilgames kétharmad részben isteni, egyharmad részt emberi származású volt. Egész életében mindenben hős volt, mindenki szerette. Az égiek Istárnak, a szerelem istennőjének tanácsára úgy rendelték, hogy sok gyermeket adjon a világnak a műveltség és a haladás érdekében. Gilgamesnek Urukban, Suruppakban és Umma városában, az úzok földjén is sok utóda született. Ezek mind beavatottak lettek. Nippur városában felállították a beavatottak központját. Öt erős, fiatal beavatott közül minden emberöltőben közülük választották a beavatottak Lugalját, vagy fejedelmét, aki a világ öszszes beavatottját szellemi vonalon összefogta. Gondolat-rezgések továbbításával állandó összeköttetésben álltak egymással, de 20 évenként a Beavatott központban találkoztak is a vezető Gilgames utódok. A Gilgamestől származóknak mondott fejedelmi beavatottak a következők voltak:

A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen uralkodtak, ahol egybefogták és őrizték a titkos tanokat, később azonban hatalmukat a más földrészeken élő beavatottak segítségével kiterjesztették az akkor lakott egész földre, mint ahogy az ataiszi korban is egy gócból áradt ki az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra vonatkozó minden ismeret. Húszévenként választott ötös csoportok már három központban is működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt. A vezető hatalom a három város egyikéből irányított. A beavatottak fejedelme mindig ott tartózkodott a legvédettebb helyen. Ilyen fejedelmek voltak:

Amikor Szarduri balesetet szenvedett, Hórita vette át a Beavatott központ vezetését és ezzel ő lett az a fejedelem, akit elődeihez hasonlóan minden elképzelhető támadás, vagy ártalom ellen meg kellett védeni. A fejedelmi székhelyen a “belső mag” lassanként 30 főre emelkedett. Ezt a törzset megfelelő beavatottakból mindig kiegészítették, hogy a 30 fő meglegyen. A “külső mag” a beavatott ifjúság köréből került ki. Arra is nagyon ügyeltek, hogy a beavatottak közös nyelve fennmaradjon, hogy a beavatottak az egész földön megértsék egymást. Ezen a nyelven tárgyaltak minden huszadik évben a Beavatott központban, ahol Gilgames utódai közül megválasztották a beavatott új fejedelmet. Az addigi nagyfejedelem az Öregek Tanácsába került. A közös titkos nyelvet átvették az egyiptomi, abesszin és a hettita uralkodóházak is. Ha valamelyik beavatott meghalt, az ő ötös csoportjának legmegfelelőbb tagja került a helyére. Az ötös csoportoknak mindig meg volt a teljes létszámuk. Nippur után Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után szkíták körében Ordoszban székelt a Beavatott központ. Ordoszban a 24 hun törzs szövetsége vezető lugalként tartotta számon a következőket:

A Saka-szkíta törzsszövetség Kr.e. 620 táján vitte az Élet kegyhelyét Karnak -Hettevarett- Hiröskapu- Derbenten át Ordoszba. Ez alkalommal a saka-szkíta hadsereg parancsnokai voltak: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári töményvezér. Az átadó Paszametik fáraó volt, az Öregek Tanácsa részéről pedig a beavatottak fejedelme: Samal. Az átvevő tisztében a Saka-szkíta birodalom részéről Istáros beavatott nagyfejedelem és Askéli fjúsági beavatott fejedelem járt el. Az Élet kegyhelyének Hétvárról Ordoszba való szállítása 640-től majdnem 600-ig tartott. Az elvitelhez a 100 kitaj és kinajok közül 300 család beavatottjai is hozzájárultak. A beavatottak között nincs jelentősége sem a nemi, sem a faji hovatartozandóságnak kérdése. Agyuknak, vagyis Élet-fájuknak egy kis részecskéje révén mindnyájan Gilgames utódainak számítanak, Kr.e. 3598-tól kezdődően. Nem Nippur, vagy Karnak, vagy más beavatott központ jelölte ki őket, hanem szellemi erejük alapján, az összes beavatottak jelenlétében választották ki maguk közül azt az öt személyt 20 évi időtartamra, akik tagjai lettek az Élet templomának. Az Élet kegyhelyén ma is megtalálhatók a feljegyzések minden ilyen eseményről. Ha a vezető beavatottak valamelyike nem érte meg a húsz év végét, a kegyhely védők közül a legmagasabb szellemi erővel rendelkezőnek elismert beavatott lett az öt főből álló vezetőség tagja, mint például 1960 táján Sabália helyébe Káma lépett. Ordoszban, mint beavatott fejedelmek uralkodtak:
 

Káma manysi fejedelmi ifjú részt vett a Van-tó környékén tartott ifjúsági beavatott képzésen. Itt feleségül vette Van fejedelem lányát, Mirinát. Ezzel már az ő utódai is a mind jobban szétágazó Gilgames házhoz tartoztak, tehát számíthattak arra is, hogyha a feltételek megfelelnek, bejuthatnak a beavatott központ vezetőségébe is. Egyforma alkalmasság esetén azt illette az előny, aki első gyermeke volt az anyjának. A Magyar törzsszövetség megalakítását a Van-tó környékén határozták el, mégpedig amiatt, hogy a Saka-szkíta, vagy a hun törzsszövetség fennmaradását hódító törekvések kétségessé tehetik, a magyar törzsszövetségnek nem szabad részt vennie ilyen hódításokban, hanem kellő időben független államot kell alapítania. Ezért a beavatott fejedelmi láncolat 30 vezető személye között mindig volt valaki a Mirina-Káma utódai közül, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit képviselte. Többen csak a 30 főből álló tanácsban vettek részt és csak ritkábban voltak tagjai az öt főből álló vezetőségnek. Egyik közülük, Emba, beavatott vezető fejedelem lett. Az öt tagból álló vezetőségben, a beavatott tanácsban, illetve az 5-ször 30 futárszolgálatos beavatottak között volt:
 

A hun törzsszövetség azáltal kapcsolódott be a beavatottak újabb láncolatába, hogy 402-420 között Gyula-Duló onogur-bolgár államfő lányai közül Irgiza a Magyor felesége lett. Utána Hunyor fia, Bagamér lett a beavatott központ tagja. Őt ebben a tisztségében Balambérnak hívták. Átvette az Ordoszi Beavatott Központ vezetését, s utána a láncolat az alábbiak szerint alakult:

Gerecsák feljegyzései csak 1064 Pünkösdjéig tartanak, mert akkor a Van tó környéki beavatottak körében a Szent Illés székesegyházban meghalt. Derencsény 928-tól 940-ig a 30 főből álló belső csoport tagja volt, 940-ben, 960-ig a beavatottak fejedelme lett. Ez alatt érte Zoltán nagyfejedelmet az augsburgi vereség. A nyugatiak mozgolódása aztán mindjárt megszűnt, amikor Derencsény az 50 tömény lovast mozgósította. A 20 évig tartó beavatottak fejedelme-tisztség viselése után Derencsény 960-970 között az Öregek Tanácsa jászvásári csoportjának lett a tagja. Ekkor a közös nagyfejedelemségi tisztséget töltötte be, 970-987 között II. Szabolcs lett a közös nagyfejedelem. Szabolcsnak Aranyán nevű ikertestvére a beavatott központ 30-as tagú csoportjának tagja a 973. évi nyugati értekezlet egyik tolmácsa volt. I. Zoltán fejedelem fiának, Csáknak 978-ban bekövetkezett halála után II. Szabolcs vállalta a 12 fiúgyermekből álló Csák család felnevelését. 987-re felnőtt a legkisebb is. Eleget tett a Beavatott központ kívánságának, hogy biztosítsa az Álmos-ház fennmaradását. Ha Árpád leszármazottai érdekházasságokat kénytelenek is kötni, a Csákokban mindig ott lesz Árpád vére. Kipcsák nagyfejedelem, aki 1020-tól 1040-ig volt a Beavatott központ vezetője, majd utána haláláig, 1063-ig az Öregek Tanácsának tagja, még el tudta intézni az Arvisura kincseknek és a Szövetség ládájának kimenekítését az Urálbérc Öregének biztonságot jelentő világába, de a besenyőket már nem tudta összefogni. Bizánc keresztényei, Mohamed hívei és a Talmat törzs buddhistái már véglegesen megbontották a besenyők egykori egységét. Az Élet temploma tehát visszakerült oda, ahonnan nyugatra indult, a turgai kapu közelébe. A hunok is az Élet kegyhelyének kapuján jöttek nyugatra; a magyar törzsszövetség beavatottjai is a Káma mellől indultak el; és most a manysik biztosították a Beavatott központ további működésének zavartalanságát. Füzesgyarmaton bevezették a sámánképzést, Jászvásáron pedig tovább folyt a Kolozsváron megszüntetett táltosképzés, hogy a nyugati kereszténység terjedésével mind jobban elhanyagolódó ló-és embergyógyászat korábbi színvonala ne süllyedjen tovább. A táltosok nem az istenekre bízták a gyógyítást, hanem időtlen idők óta használt eszközökkel, módszerekkel gyógyítottak. Értettek a csontsebészethez, végeztek koponyalékelést is. Az Élet kegyhelyének védelmében nagy szerepe volt annak, hogy a Turgai kapuban letelepedett Tomaj család törzse állandó kapcsolatot tartott a bugáti sámánképzés szereplőivel és színterével.

A visszamaradt 12 széki-hun nemzetség itt még tömören megmaradt eredeti lakóhelyén. Bugát és Budavár között 20évenként sor került a hagyományos rokonlátogatásra és az Erdőelvén lakó 108 székely nemzetséggel is fenntartották a régi kapcsolatot. Az a 12 széki-hun nemzetség a turgai kapun át jött a baskír magyarok és a mescserek földjén keresztül nyugatra, visszafelé pedig Kuma-Magyarországon és Szavárd-Magyarián át távoztak (a Derbenti kapun), az Almák-Atyja környéki hazájukba. A látogatások alkalmával, hogy a Pozsony nemzetség Dunna-asszony folyamának két partján folyton kevesebb a folytonos háborúskodások miatt és hogy a Szöged környéki második széki-hun tömény egy részével együtt közülük is sokan Erdőelvére költöztek. Amikor Samal vezette a karnaki és tébai beavatottak képzését, a beavatottak számbeli túlsúlya ismét Kelet felé tolódott el. Arvisura-Anyahita óta ugyanis minden töményből, majd tíz töményből, később minden száz töményből, végül ezer töményből születik egy-egy látó, azaz beavatott ember. Ezért az egyiptomi-karnaki papok látóember-képzésén azt javasolták, hogy az Atlantiszról menekült kegyetlen embercsoportok állandó szaporodása és folytonos terjeszkedése, meg a feltartóztathatatlan sivatagosodás miatt jó volna a Beavatott központot keletre áthelyezni, mert Bothon és Ménes birodalma veszélybe jut. Ezért minden értéket a Saka-szkíta törzs beavatottjainak földjére szállítottak. Kosztroma, Nippur, Uruk, Ninive, Téba és Karnak után most Ordoszba menekítették.

Paszametik fáraó Sama beavatott fejedelemmel együtt átadta a Tébai és Karnaki templom kincseit és titkait Istáros saka nagyfejedelemnek, aki aztán ezeket beavatott társával, Askél beavatott fejedelemmel együtt Ordoszba vitette. Így az ordoszi sámánközpontnak, illetve az ott székelő Öregek Tanácsának vált kötelességévé, hogy tovább őrizzék az elsüllyedt Ataiszból hozott értékeket, a Titkok szent ládájának tatalmát. A 100 kinaj, illetve 400 kitaj-kinaj családdal keveredett hun törzsek szövetsége már előtte kötelezettséget vállalt arra, hogy az ordoszi területen soha semmi által sem engedi veszélyeztetni a Beavatott központ működését és a 100 ill. 400 családból származó beavatottakat is elküldi Ordoszba.

Amikor a 100 család a beavatottak vezetésével Susa városából LÉH városán keresztül, Léh fejedelem segítségével új otthonra lelt és szövetségre lépett a kinaj uralkodóházakkal, még abban is egyetértettek, hogy mindenkit megillet a szabad gondolkodás joga. Azt tartották, hogy minden ember agyában születhetnek okos gondolatok, hiszen az isteneket is az emberek gondolatai teremtették meg, az Istenek is az emberek agyából pattantak ki. Így gondolkoztak a susai beavatottak. Családjaik később nagyon elszaporodtak és mivel többségben voltak, minden fontosabb kérdést ők döntöttek el. A létszámfölényük révén az övék volt a döntő szó, az Élet kegyhelyének és az Élet templomának Ordoszba való átköltöztetését illetően is. A 100 ill. 400 családból álló kinaj és kitaj vezetőségnek a Beavatottak szövetségével való egyetértése a magyarázata annak is, hogy az ordoszi területet a kínai nagy fal építésekor elkerülték, illetve később kettős Nagy-fallal tették teljesen védetté. Ez után olyan nagy lett a Saka-szkíta birodalom vezette hunok szövetsége, hogy amikor a Nazir születése körüli időben Kövezsd a 24 hun törzs szövetségének erejét újra egy uralkodó alatt egyesítette, a Dunától az Ajnó tengerig terjedt a birodalma. Kövezsd Rómával is meg tudott egyezni és arra is hivatkozott, hogy Róma magvát is a hun szövetségi etruszk törzsek adták. Róma az ő műveltségüket vette át, rovásírásukat továbbfejlesztették. Az Ordoszban őrzött egyezmény szerint Kövezsd megegyezett Augusztus császárral, hogy a Saka-szkíta birodalom nyugati része Dunna asszony folyamánál kezdődik. A nyugati Saka-birodalomnak Eged vezér lett az uralkodója és Nagypályi (Neapolis) a székhelye. Eged vezér minden évben jelentést tett Kövezsdnek, a vörösszemöldökű császárnak, aki a középső Saka-szkíta birodalomban uralkodott. A keleti Saka-szkíta birodalom feje Koncsur volt. Amikor Kr.e. 20-ban Kövezsd megtartotta a 100 évenkénti birodalmi Nagyszalát, Mazarehi beavatott arról beszélt, hogy Kövezsd uralkodása idején megszületik a legnagyobb beavatott, aki Ordoszban is 5 évig fog a Beavatott központban tanulni és a szeretet hirdetésével új világot fog teremteni. Nazar fősámánnak és Izsboldónak sikerülni fog vele barátságot kötni.

Eger város alagút rendszerében és felső templomában is a Koncsur birodalmában vallott igazságot tartották: ahány ember, annyi féle isten lehetséges. Akármelyik beavatott agyában gyökeret verhet az Égiek hite. Szumér területén is több ezer beavatott volt, s ezek kisebb-nagyobb eltéréssel mind másképpen beszéltek a nagy dolgokról. Sem a beavatottaknak, sem a papi fejedelmeknek nem szabad az embereket hitükben megzavarni, mert hátha égi eredetű gondolatok születnek bennük. Kövezsd apját, Csécsit kínaj orgyilkosok ölték meg. Négy fia volt: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd. Ez a Kövezsd az apja vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta meg esküvel, hogy bosszút állanak a kínajokon. A négy fiú közül Kövezsd első lett mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen. Amikor végzett, az elnyomott kínaj és hun földművesek mozgolódásának az élére állott és Kr.e. 25-ben, mint győztes hadvezér vonult be Ordoszba. Vörösszemöldökű harcosai felosztották a földeket. Kövezsd a szétszakított birodalmat Ordosz székhellyel újra egyesítette. Eged kapta Nagypályival a nyugati Saka-szkíta birodalmat. Bakát a káspivári széki-hun birodalmat. Neki jutott az a feladat, hogy Nazirt a nagy beavatottat Ordoszba kísérje. Kövezsd az ugyancsak Kövezsd nevű fiával Ordoszt vezette, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre eső nagy területek jutottak. Ordoszban tanulta Nazir Égi Bölcsességét, hirdette: Csak egy Isten van, aki fénnyel és gazdagsággal árasztja el a Földet. Az emberek az Isten fiai és szeretniük kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljenek és mert az Égiek is azt kívánják, hogy az Istentől eredő szeretet uralkodjon a földi világon.

Az ataiszi csillagjósok is, Malakiás zsidó próféta is és a római jósok is mind azt jósolták, hogy Messiás születik a Földön. Amikor emiatt elrendelték a kisgyermekek legyilkolását, Mazareha aranyasszony éppen Bakát földjén tartózkodott, útban Hétvár (Hettevarett) felé. Bakát birodalmában Nazir, törzsi névadással Jesse nevet kapta. Josipnek, a gyermek apjának Herembetel hikszosz-szabir templomának építésénél volt fontos feladata. Jesse az első tanításokat itt kapta az egy igaz Isten hitéről. Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Partikán vitézt a hétvári 4 éves tárkányképzésre küldte. Partikán itt ácsnak tanult. Itt került közel Jesséhez, akit hamarosan továbbtanulásra Karnakba, az ottani bölcsekhez küldtek, s Partikán mindenhová követte és évenként jelentést küldött Ordoszba a római birodalomban történt nagyobb eseményekről. 24-ben Jessét és Partikánt Ordoszba hívták a beavatásuk előkészületei miatt. Saka-szkíta lovasok kísérték őket Derbenten keresztül Ordoszba. Ekkor ismerkedett meg Jesse Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának parajdi központjából küldött Hungár beavatottal. Hungár a két forrásból táplálkozó Huni folyó egymásba ömlésénél lakott. Öt évig tanultak az Élet templomában. A végén a szabir Jesse a Szent Láda szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Először Tibetbe ment, majd az Indus folyó mentén haladva megtalálta az “Élet gyökerét”; ezt vándorútján gyógyításra használta. Nippurban Jézusnak nevezték és beavatott fejedelemnek ismerték el. Urukban királlyá koronázták. Ekkor, 29-ben megalapította az uruki “Egyisten hívők közösségét”. Mindezeket uruki és agadi nyelven rovásba foglalták. Az uruki egyházközösséggel Jézus több levelet váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték. Judeában kezdett ezután tanítani, de anyjának a népe keresztre feszíttette.

A zsidó farizeusok és bölcsek sohasem ismerték el zsidó származásúnak. Jézus tanainak Urukban nagy tábora lett. Az első uruki egyházközösség hívei Jézus halála után mindig uruki keresztényeknek nevezték magukat. Bizánc is elismerte őket. Hitük hamarosan a Van-tó környékén is elterjedt. Az uruki püspökséget a bizánci pátriárka saját táborába sorolta, de a Van-tó környékén Tuspa város püspöke lett az uruki keresztények egyházfője. Káma fejedelme itt Tuspában ismerkedett meg Mirina, Gilgames véréből származó királylánnyal. Mirina feleségül ment Kámához. Képzésük és beavatásuk után Káma városában uruki keresztény egyházközséget alapítottak. Ezt a vallást aztán átvette a Nyék törzs is. A magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 255-ben vett részt az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik lányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Béla, az uruki püspök megbízásából Kámában az uralkodó család püspöke lett. Mind áttértek az uruki keresztény hitre. Ettől kezdve a magyar törzsszövetségnek mindig volt uruki püspöke. Amikor a perzsák elfoglalták Szumért, az övék lett Uruk városa is. Lakóit 266-ban Káld királlyal és Mani püspökkel együtt Evilát földjére hurcolták. Mani püspöknek hét fia született a legkisebb éppen Mani napján. Ez a kis Mani a bölcsek közt nevelkedett. Darócruhában és mezítláb kezdte hirdetni az érdek nélküli szeretetet. Vallotta a jó és rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspök tanait. Ebből keletkezett a Mani-féle biblia, amelyben Jézus írásai is szerepelnek. Titkos melléklete Jézusnak az uruki egyházközséghez intézett leveleiből állott. A Mani-féle tanok alapján keletkezett keresztény egyházak legtovább az Ujgur földön tartották fenn magukat.

Manit a Gilgames család legnagyobb bölcsének tartották. Az érdek nélküli szeretet vallásának hírdetései miatt Manit a perzsa király 290-ben elfogatta, elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette és városról városra hordatta, majd egy fára akaszttatta ezzel a felírással: “Így járt az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet vallásának tanítását viszont annál nagyobb buzgalommal tették a magukévá a turfáni aranyasszonyok. Aranyaikat nagy áldozatkészséggel tették a szeretet oltárára. Béla és Nura a beavatottak összejövetelén az Égiek parancsát közvetítették a Gilgames leszármazottaknak: Ha fenn akartok maradni, semmiféle háborúskodásba bele ne avatkozzatok! Ezért aztán nem vettek részt a Bagamér-Balambér által meghirdetett hódításban, melynek a Nagyvízig terjedő uralom megszerzése volt a célja. Csak Eszék vitéz telepedett meg 200 lovasával Eszék környékén, de ő maga a nagy csatában elesett. A manysi és kabar törzsek 2-2 töménnyel szintén részt vettek a vállalkozásban, de ez a két törzs már nem tartozott bele a 24 hun törzs szövetségébe. Amikor Gyula-Dúló 365-ben Emba beavatott fejedelemasszonnyal megkötötte a magyar-bolgár barátságot, a Nura-leszármazottak Gyula Kaszlival az élükön erősen ellene voltak a magyar-bolgár állam létrehozásának, mert azt gondolták, hogy ez később állandó háborúskodással fog járni. A nézeteltérések megingatták a magyar törzsszövetség egységét. A magyariak a bolgárokkal közös államot alkottak, majd később Hunyorral a hunokhoz csatlakoztak, de a hadjáratokban a magyariak nem vettek részt. Ellenben a bolgároknak, mint hun törzsszövetségbelieknek 2 töménnyel menniök kellett.

A magyarok törzsei Irgiza-Magyorral a békésebb ugorokhoz közeledtek. A Jász-síkságra elsőnek Oktár vezér vonult be 430-ban az Érd nemzetségbeli Bendeguz leszármazottaival. Oktár az előhadnak betelepített kabarok uralkodója volt. Keve, Ruga és Oktár a Dunna asszony folyama mellett elkezdte nyugtalanítani a rómaiakat. Keve vezér 430-ban hősi halált halt. Oktár bevonult Dél-Pannóniába. Kabarföldön Ruga vette át a parancsnokságot és mire Atilla bevonult a Jász-síkságra, ő már a rómaiakat Észak-Pannóniából is kiverte. Így Atilla 433-ban az egész Pannonföldet birtokába vehette. 435-ben Buda vonult be és Budavárán felállította a Beavatott központot. Buda és Atilla hódítási kísérlete után Buda fia, Aladár 454-ben a visszavonulókkal a magyariakhoz csatlakozott; míg Bősárkány és Deédes leszármazottai visszamaradtak A Jász síkságon, egyik csoportjuk Daróccal a magyarokhoz és a kaza-hunokhoz csatlakozott. Atilla fia, I. Csaba és Deédes leszármazottai a székelyek 3 töményével és Dunna asszony kaza-hunjaival a Jász-síkságon új államot alapítottak. Közben Bakát térségében az ugorok, –kazahunok és magyarok bevonásával– csatlakoztak a kazár birodalomhoz, ehhez aztán a magyar törzsek is csatlakoztak a Nyék törzs kivételével. A mohamedánok által kiüldözött Jahve-hívők befogadása egyre jobban erősödött a Kazár birodalomban. Minden vezető állást a menekültek férfiai igyekeztek betölteni és ennek érdekében még az eszközökben sem válogattak. Baján aztán az avar törzsszövetséggel kitört a Kazár birodalomból és a hátramaradt hunok nagy része is csatlakozott hozzájuk. Baján és fejedelmi háza összeházasodott a Jász-síkságon maradt I. Csaba és Ilona-Gyilyó leszármazottaival és ivadékai 300 évig ezen a tájon uralkodtak. Baján sohasem találkozott külföldi vezetőkből álló küldöttséggel, nehogy Atilla sorsára jusson. Mindig Bat-Baján, a helyettese, vagy határügyi bánjai tárgyaltak mindenkivel. Az avarok birodalmának nyugaton az Encs (Enns) folyó, keleten a Nyék törzs szállásterülete volt a határa. Közben Mohamed hívei terjeszkedtek észak felé.

Ez a Kazár birodalmat veszélyeztette, ezért a magyariak és a magyarok törzseit a Kuma folyó és Kaukázus vidékére telepítették. Ezeknek kellett felvenni a harcot a mohamedánokkal. II. Csaba testvérei: Busán és Mundó 485-500 között csatlakoztak a Nyéki kezdeményezésű óbolgár-magyari birodalomhoz, melyet az avarok 568-ig tűrtek meg keleti határukon. 485-ben Busán kezdte a szervezkedést, de 500-ban már Mundóval együtt vezették rövid életű birodalmukat. Mundó fiai közül 534-ben Gordászt és Mogert Bizáncba küldték. Gordász bizánci keresztény hitre tért. Amikor ezt Moger-Magyar meghallotta, megölette a testvérét, a boszporuszi őrséget lemészároltatta és a Jász-síkságon keresztül visszatért a magyari-bolgár közösségbe. 568 körül az avarok véget vetettek az óbolgár-magyari birodalomnak. Alpár, a Béla törzs vezére fellázadt a kazár elnyomás ellen és a fél törzsével megnyerte tervének az avarok kilenc törzsét és az avar honfoglalókkal és a Jász-síksági öt törzzsel megalapították az avarok Égi birodalmát. A törzsi vetélkedőn ő nyerte meg a pusztaszeri Nagy-Süánt és Baján húgával együtt második uralkodója lett az Égi birodalomnak. Baján a bakáti földrengés után vonult az elégedetlenkedő törzsekkel nyugatra. Itt Csát lányát, II. Ilonát kérte feleségül. Ilona azonban csak úgy volt hajlandó hozzá feleségül menni, ha hajóval megy hozzá leánykérőbe. Ekkor Baján kiásatta a Csörsz vonalát és Budakeszitől Csátváráig aranyhajón ment át Ilonáért. Ilyen hatalmas tárkánymunkák végzése közben érkezett meg Alpár a Béla törzs felével és újra visszaállította az avarok Égi birodalmát. A Béla törzs volt tehát a második magyar egység, amelyik megtelepedett a Jász-síkságon.

605-665 között Kovrát birodalma szétesett és elismerték a kazárok uralmát. Ezért az ifjú Bat-Baján a magyarikkal és más uruki hiten levőkkel a Pannon földre távozott. Iszperik és Kotrag népe Dunna asszony folyamának déli részébe költözött és nyelvét elvesztve a szlávok közé beolvadt. Bat-Baján magyari népe ezért nem akart a Kazár birodalom tagja maradni, mert a Van-tó környéki menekültek példájára uruki keresztény hitre tért, de nem akart harcolni sem Mohamed híveivel. Kovrát már 619-ben megkeresztelkedett Bizáncban s ezzel megkezdődött a bolgár nép elszlávosodása. III. Csaba ellenben 690-ben az uruki hitre tért. A Nyék-törzs vezére, Avitohol már 153 óta kapcsolatban volt a Van-tó fejedelemségével és Sárhelyen nyéki-bolgár települést létesített. Ez 668-ig állott fenn. Utána Al-Béla lett a neve. A Nyékiek után az arabok is ezen a néven emlegették. Ez a régi Sárhely 515 évig állott fenn, 20 évenként mindig újjáépítették. Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyari-tatár részen, 740-ben megütközött Marván arab hódító hadvezérrel és Jenő fiát és törzsének nagy részét elvesztette. Megyer fiát 755-ben ölték meg.

IV. Csaba minden csatát megnyert; 758-tól 792-ig uralkodott. Az ujgur uralkodóházból Aracsillát vette feleségül. Három fiuk lett: Edemen, Ond és Ellák. Ond és Ellák 825-ben elesett a Mamun kalifa elleni ütközetben. Aracsilla arab gyilkosság áldozata lett. Edemen a dúsgazdag Embavért vette feleségül, 792-től 838-ig uralkodott és közben a magyar törzsszövetség fősámánja lett. Ekkor Magyarkáról Albélára tette át a székhelyét s ezzel kiszakadt a Kazár birodalomból. Albélán született Ügyek fia és két lánya. Menyének Önedbeila kazár kagán lányát, Emesét választotta. Gyermekeik eleinte vagy halva születtek, vagy lányok voltak. Már úgy látszott, Ügyeknek fi-ágon magva szakad, amikor végre megszületett Álmos, akit az anyja előre megálmodott. Álma szerint Turuj-sas termékenyítette meg. Ügyek még az apja életében, Edemen uralkodása alatt, 835-ben kiszakadt a Kazár birodalomból és Asszorügyekben felállította kamlik táborát. Asszuporog itt kezdte meg az önálló sámánképzést. Területe lényegében az Avar birodalomhoz tartozott, de szkítákkal keveredett avar népek lakták. A Magyar törzs aztán, mint fősámáni törzs egyre erősödött. A Nyék törzs, amely 668-ig az óbolgárokkal élt közösségben, egy darabig még adófizetője volt a kazároknak, de 850-ben csatlakozott a Megyer törzshöz. Az arabok nyomása miatt a magyariak és a magyarok törzséből is mind többen kezdtek szállingózni a Megyer törzs felé.

A kazárok persze ezt nem nézték jó szemmel és gyakran kerültek összeütközésbe a Megyer törzzsel. Álmos 864-ben a Szuvár melletti csatában legyőzte a kazárokat. Előbb a Kéri, Keszi és Gyarmat törzs csatlakozott a magyar törzsszövetséghez, majd 995-ben a Kürt törzse is. Ekkor Álmos meghirdette a háromszor ötéves sámánképzést és a négyszer négyéves tárkányképzést, hogy az avarok kérésére előkészíthesse a magyar törzsszövetség honfoglalását. 880-ban Jenő és Tarján törzsek is csatlakoztak s ezzel a törzsek száma nyolcra emelkedett. Álmos, mint tanfejedelem, a menekült avar fejedelmi ifjakkal együtt megkezdte az Asszorügyeki és Kevevári sámán és tárkányképzést. 890-ben az iszlám üldözései elől menekülő Oguz kaszuk és Kunmagyariak is a magyar törzsszövetséghez csatlakoztak, s ezzel megalakult az újabb tíz-nyíl szövetség. Ez már 881-ben éreztette is a hatását, mert Árpád, Arnulf császár szövetségében “nyári gyakorlaton” megjelent a bécsi medencében és Szvatoplukot közösen legyőzték. 892-ben elfoglalták a Duna mellett a székely Pozsony nemzetség tartományát Nyitrával együtt. Itt találkoztak a mosoni avar keresztényekkel. Utána Árpád 884-ben, 888-ban és 892-ben bekalandozta az egész országot a végzős tárkány növendékekkel. Így előre megismerte az egész avar birodalmat. A sámánképzés is ötévenként: 885-ben, 890-ben rokonlátogatással végződött. Ez alkalmakkor Kurszán tárgyalt a rokon fejedelmekkel az ország elfoglalásáról, hogy aztán erejük megsokasodva, a nyugati népek zaklatásaitól mentesen élhessenek.