24.

ÁRPÁD UTÓDAINAK ÖRÖKSÉGE

300. Arvisura Levente-Báj-Gerecsák- Boglárka titkos rovásából folytatás

A Jászvásári Nagyszalában 892-ben úgy döntöttek, hogy a legbővebben termő évben a tíz-nyíl szövetség végrehajtja a tervezett akciót, de a visszamaradó Gyula és Béla törzs a 8 törzs besenyővel, valamint a Szavárd magyarokkal és baskír magyarokkal biztosítja az esetleges visszaköltözést. Így gondolkodott a tíz-nyíl szövetség arról, hogy az avar birodalomban biztonságban élhessenek a 24 hun törzsből alakult szövetség népei. Megszervezték a kettős fejedelemséget Budavár beavatott központjának vezetésével. Esztergomban az Álmosház, Jászvásáron a Lebédház; a közös nagyfejedelemség mindig Budavár alagútrendszeréből irányított. A Lebédház az ezredfordulói Nagyszalában amellett volt, hogy a Beavatott központot a mainzi érsekség arany-éhsége miatt lassan át kellene telepíteni manysi földre, mint a legjobban biztosított területre. A Jászvásári tanácskozáson részt vettek a mongolok, tatárok, kunok és a fekete-úzok is. Ezek egymást is ölték ugyan, de a keresztények hihetetlen vagyon- és kincséhsége nem fertőzte meg őket, vallási kérdésekben hihetetlenül fanatikusak voltak és megígérték, hogy végső esetben töményeikkel ők is mindig biztosítani fogják az Élet templomának fennmaradását. Ezek a külső törzsek nem egyszer éles bírálatot is mondtak rokonlátogatásaik alkalmával. Taksony uralmában például kifogásolták, hogy kereskedelmi megállapodásaiban megengedte a rabszolga-kereskedelem átvonulását az országon. Taksony ez ellen tiltakozott, de a küldöttség a fehérvári lóállásban bebizonyította, hogy a mainzi érsekség területéről való kereskedők csakugyan rabszolgákat szállítottak. Az ekhós szekerekből boroszlói avarok beszéde hallatszott. Géza, az ifjúsági fejedelem felnyittatta a rácsos szekereket és az azokból előjövő avarok elpanaszolták, hogy azért vetették őket rabszolgaságba, mert nem akarták felvenni a keresztény vallást, hanem meg akartak maradni az uruki-mani hiten. Most mint hitetlen pogányokat akarják őket eladni a bizánci rabszolga-piacon.

Már Bulcsú is tapasztalta 948-ban Bizáncban, hogy azokat az avarokat, akik nem akarták az idegen nyelvvel együtt felvenni a horvátok hitét, a keresztény hittérítők Bizáncban eladták rabszolgának. Ugyanez volt a helyzet az Encs-Ibos vonalán és Bécs kurgánban is. Akik nem akarták a római katolikus hit mellett a német nyelvet is megtanulni, azt eladták rabszolgának, vagy gályarabnak. Az ilyen népirtás ellen már Jászvásáron is tiltakoztak, de Szakszinban a 216 tárkánytörzse összejövetelén még erősebb tiltakozás hangzott el Mohamed és Buddha hittérítőinek erőszakos eljárása miatt is. A rabszolga kereskedés eltűrése miatt nem lehetett Taksony nagyfejedelem. Gézának uralomra lépésekor első intézkedése az volt, hogy megszüntette a mainzi hívek rabszolga-kereskedelmét. Elrendelte a fehérvári kereskedelmi utakra, Győr és Fehérvár között az ellenőrzést. De egyebekben a ránehezedő nyomás ellen ő is csak az összeházasodásban látott valami védelmet és hosszabb-rövidebb ideig tartó békét. Az Ottók bizánci házasságát vette alapul és Sarolt befolyására hozzájárult a fia és a bajor Gizella hercegnő házasságához. Vajk felvette István vértanú nevét és Tünde-Csege halála után feleségül vette Gizellát. De ezért nagy árat kellett fizetnie. Avariát át kellett engedni a bajor terjeszkedésnek. Ennek fejében biztosították Istvánnak a Pannonföldet, minden gazdagságával. Nyomban megindult az egykori Fekete-Arnó salzburgi érsekségének németesítő hadjárata. Amelyik avar család nem akarta felvenni az uruki-mani hite mellett a római katolikus vallást, az valami módon eltűnt, ha még, vagy már nem volt munkabíró, akkor agyonverték. Az erős férfiakat gályarabságra, vagy rabszolgaságra vitték, az erős nőket eladták cselédnek a szépeket háremekbe szállították. Mindenféleképpen csak gazdagodtak azoknak az avaroknak a pusztulásával, akiknek már ebben az időben padlófűtéses uruki-mani keresztény templomaik voltak. Fekete-Arnó salzburgi avar érseknek még nagy papi serege volt, de gazdag családját később teljesen kiirtották, csupán azért, mert avaroknak vallották magukat.

Attól a perctől kezdve, amikor Olga kievi fejedelemasszony Bizáncban felvette a bizánci ortodox katolikus hitet, megkezdődött a besenyők keresztény hitre való térítése is. Igaz, hogy Kurja besenyő vezér megölte a “Kazárölő hőst” és koponyájából ivókupát készíttetett, de nem minden besenyő vezér volt ilyen kegyetlen. Az eset azonban mégis ürügyül szolgált a besenyők irtására. A hittérítők először csak szépen, boroskancsóval kezdték a térítgetést, de amint egyházközséget sikerült alapítaniuk a besenyő-lakta vidéken, mindjárt azt követelték, hogy a keresztény hittel együtt vegyék fel az orosz nyelvet is. A legnagyobb veszteség a besenyőket érte. Ha a magyar törzsszövetségben harcolni kellett a kettős fejedelemség címén mindjárt a besenyőkhöz fordultak, azok meg zsákmány reményében mindig kaphatók voltak a háborúskodásra. Az illendő részeltetést egyébként a 24 hun törzs szövetségének egyik törvénye is előírta. De a háborúskodás mindig emberveszteséggel jár. Más oldalról a bizánci hittérítés ritkította soraikat. Az Arvisúra kincsek, a Szövetségi Láda kimenekítésének megindulásakor még egységes volt a kettős nagyfejedelemség vonalvezetése. Endre-András herceg, István király példáján elindulva jól házasodott. Bölcs Jaroszláv lányát vette feleségül, és így kellő támogatásra számíthatott a Bélával és a Leventével közös megbízatásokban. A besenyők új fővárosában, Szakszinban Erdeljü Gyula fia, Kipcsák nagyfejedelem uralkodott. A keresztény besenyők elismerték a fennálló helyzetet, de a pópák szerint idegen érdekekért már nem voltak hajlandók harcolni. Az 1001-ben született Kipcsák 1028-ban már nagyfejedelem volt, de a kettős fejedelemség ekkor már lényegében megszűnő félben volt. Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-Süánon segítségére akartak lenni az öregedő István királynak utóda kiválasztásában. Kipcsák nagyfejedelem azon a véleményen volt, hogy a királyi széknek csak Endre-András herceg lehet a jogos örököse, emellett szól a német-orosz barátság. Sarolt csökönyösen ragaszkodott az Ottók bizánci házasságának példájához és az által ahhoz: egyaránt elismert uralkodó Imre legyen Keleten és Nyugaton is. Ezért hallani sem akart Csege-Tünde fiairól, akik Székelyföldön beolvadtak a nemességbe.

Konokul ragaszkodott Imréhez, akivel pedig olyan szerencsétlen házasságot köttettek, hogy nem születhetett gyermekük. Még jó, hogy ott volt a kis Pósa. Az ő anyját Jéne arbag-rimalányt férjhez adták Radnót vitézhez. Radnót aztán egy kis falut kapott a Rimalányok völgyében. A gyermek minden évben elment egyszer Fehérvárra az akkor már beteges István király nagy örömére. Unokája csak Tatának nevezte. Apja udvarában valamikor ő is így nevezte az öreg hittérítő papokat. Az Arvisúra törvények értelmében sem Istvánnak, se Imrének nem szakadt magva a 24 hun törzs szövetségében, de a nyugati keresztény világban az ilyen származás nem számított. Hogy a házasságon kívüli gyermek éppen olyan leszármazó, mint amelyik érdekházasságból származik. Ezt István király maga is elismerte, amikor eljátszogatott a kis Pósával. Az Anasztáz-Asrik érsek által teremtett szellemi légkörben élő főpapság kiírthatta a rovásokat és tervbe vehette Ilona hercegnő fiának, Péternek az utódlását, de az Álmos-és Lebédházi hercegek a törzsfőkkel mégis a Lebédházba tartozó Aba-Sámuelt választották meg királynak. Ő aztán Péter elzavarása után bevezette a régi közös földművelést és az emiatt fellázadó 48 pannonföldi vendégfőurat kivégeztette. A pannonföldi főurak és a papság viszont a gyepük kapuin beengedte az országba a nyugatiak hadseregét és újra Péter lett a király. A ménfői csatában Aba-Sámuel is, Csaba nádor is elpusztult, de a király felesége, István király nővére, Piroska kisebb sebesüléssel megmenekült. Pétert azonban a Vata-féle uruki-mani és egyben pogány lázadás rövidesen újra elzavarta. Péter belehalt a sebesüléseibe. Utána a pusztaszeri Nagy-Süán győztese, I. Endre-András lett a király. Később Nyugat felől azzal igyekezett lekötni az ellenséget, hogy fiával, Salamonnal elvétette IV. Henrik császár sógornőjét, Juditot. Ez Béla herceg terhein is könnyített, mert nem kellett folyton a Nyugat felől betörő ellenséggel küzdenie. Nyugodtan szentelhette minden idejét, erejét az Arvisura-kincsek és a Szövetseg Ládája kimenekítésének.

Szakszinban létrehozta az 1045-ben tartott rendkívüli Nagyszalát. Ez a dolgainkat rendezte Kelet felé. Minden eshetőségre számítva megnyerte a mongol-tatár-úz-kun féle népek maradékának a támogatását is. Lengyel felesége révén a lengyelek mindenféle segítségére számíthatott. Szakszinban a 24 hun törzs szövetségének vezetői azon a nézeten voltak, hogy Péter nem lehet király, mivel a Lebédház ellenzi, de Aba-Sámuel sem, mert vissza akart menni abba a közösségbe, aminek az Álmosház már ellene van. Viszont Atilla kardját, ami az ősi jogot testesíti meg, Endre-András szerezte meg a vitézi pusztaszeri viadalon. Ezt maga István király is elismerte. A kard most nála van Kevevárában. Felszólították tehát Endrét, hogy foglalja el a trónt. Amikor Aba-Sámuel a béke érdekében lemondott a bécsi medencéről, visszaadták a 904-ben csalárd módon megölt Kurszán tárkányfejedelem halotti urnáját is. Ezt Béla lengyel vitézei Tessenen keresztül Kevevárába vitték. A vereckei szorosnál megjelent Levente főtáltos és Endre-András is. Várta őket a Péter zsarnoksága ellen fellázadt nemesség, akik sokkal szívesebben látták volna a királyi székben a vak és majdnem süket Vazult, mint egy olaszt. A nemesség és a harcosok örömmel vették volna az uruki kereszténységet, vagy a táltosok hitét, csak ne kelljen tűrnie a nyugati zsarnokságot és a hazug szemfényvesztést. Az Álmos-ivadékok Szavárdi-Söpte és Géza fiaiban reménykedtek; sokan örömmel látták volna István és Géza művének összeomlását. A kiszolgált vitézek és erdőelvi népek papokat kezdtek gyilkolni. A behívott vendégek és az elnémetesítés hívei a menekülés útját keresték. Pétert az 1041-ben összegyűlt főurak elzavarták Fehérvárról, aki II. Konrád fiához, III. Henrikhez futott. A szellemi központ Nagy Károly birodalmát akarta újból visszahozni, Pannónia elszakításával. Aba-Sámuel az erre összeesküvő főurakat kivégeztette. A többi németajkú főúr III. Henrikhez futott. A császár nagy sereggel jött az országba. Az áruló főurak átvezették őket a gyepükön, a Fertő tónál és a Péterhez hű nemesek Ménfőnél 1044 júliusában megütköztek velük. III. Henrik seregei győztek. A császár ekkor újra Pétert ültette István király trónjára. Hűségesküre és adófizetésre kötelezte Pétert. Péter a nagy király sírjánál örök hűséget esküdött.

Az újabb német beözönlők azonban nem István király eszméit szolgáló németek voltak, hanem adószedők. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le Árpádházi rokonságát, de hűbéres nem lett. III. Henrik viszont fenntartotta magának azt a jogot, hogy mindig az fog a királyi székbe ülni, akit ő akar. A németség Pannónia meghódítását ünnepelte. 1045 júliusában Péter Fehérváron vendégül látta III. Henriket, aki Krisztus helytartójának neveztette magát és szőrcsuhát öltve ünnepelte a kereszténységnek egy másik keresztény ország feletti nagy győzelmét. Endre, Béla és Levente a Szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebédházra támaszkodva a keleti rokonok támogatásával fokozatosan maga mellé állította a keleti országrészeket és elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerték meg céljaiknak. Péter le akarta volna váltani Vatát a Lebédháziakat illető tisztségből, de nem sikerült. Vata a békési és kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult Béla herceg irányításával. Béla kitűnő hadvezér volt. Még a Szent Illés székesegyház alagút-rendszerében kidolgozta az ország visszaszerzésének haditervét. Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki keresztények szálláshelyeit és a sámánhitűek kegyhelyeit. Azokat is útba indította Fehérvár felé. Endre-Andrást először ortodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt természetű ember volt, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron a Vata tanácsára az erdőelvi római katolikus püspökségen sok ezer vitézével együtt megkeresztelkedett. Levente főtáltos 1045 elején Szakszinban egy sámánhitű töményt nyert meg az ügynek. Ezek 1045 telén már Jászvásár közelében állomásoztak. Bója fia a Lebédházból: a Vata nevű uruki püspök és egyben kiskirály, az uruki hívők tömegével indult el a békési tájakon át “Krisztus helytartó”-ja ellen. Endre javaslatára Béla herceg a magyar nemesekkel és lovasokkal megakadályozta, hogy Péter újra kijusson az országból. Vata serege elfogta. A Szakszinból jött sámánhitű tömény össze akarta kaszabolni, de Vata megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött őrség “szemet szemért” jelszóval, bosszúból Vazulért, kitolatta a szemét. Péter panaszával Endre-András elé került, de Endre ezt mondta neki: Csak azt kaptad Péter, amit te cselekedtél a mi katonáinkkal, “Krisztus helytartójának” a birodalmában: Henrik hűbérese így halt meg vakon és a sérüléseiből származó vérmérgezésben.

A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért püspököt is kivégeztette az egyik hírszerző csoportjuk. Endre csak az Árpádház püspökét tudta megmenteni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ez Erős Csák unokája volt, s igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, III. Zoltánnak, az 1036-ig uralkodó kisfejedelemnek volt a fia s a Vata udvarában nevelkedett. Endre a lovas-nomád fejedelmek taktikájával időnyerésre törekedett, de a legsürgősebb volt, hogy a sámánhitű lovas besenyőket visszaküldje Szakszinba és Kevevárába Levente főtáltos parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt. Ezek mint rendfenntartók özönlötték el Pannonföldet. Endre 1046 őszén István király sírja mellett három magyar származású püspökkel koronáztatta meg magát. Gerecsák uruki püspök; Csaba nádor fia: a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a Szent István sírja mellett őrzött ereklyekoronával együtt. A keresztények üldözését megtiltotta. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy elibe menjen valamilyen elhamarkodott cselekedetnek. 1050-ig német csapatok nem jelentkeztek, mert a német császárságban belső viszályok dúltak. Endre pedig kiterjesztette hatalmát a közeli lengyel, cseh és osztrák területekre, adószedés céljával. De ezek csak kisebb csatározásokkal jártak, Béla herceg vezetésével. Béla a nyugati határövezeteket megerősítette. III. Henrik 1051 tavaszán Dél-Pannóniában mégis átlépte csapataival a határt és Fehérvárt akarta elérni. Előtte még végigdúlta a Koppány földjét. Gebhad püspök élelemmel megrakott hajókkal a Dunán jött lefelé, Bretiszláv herceg pedig a csehekkel haladt előre, pusztítva a Duna partján. Béla herceg keleti módszerrel mindent kiüríttetett a hadak útjából és a nyugati csapatok összeköttetéseit is elvágták. A hajóhadat megfúrták és a cseheket koholt császári paranccsal visszairányították, mintha veszélyben volnának. III. Henrik seregét kiéheztették és elkezdték nyílzáporral ritkítani. Endre seregei minden oldalról egyszerre támadták meg őket. Csákvárról is megindult a Csák-had a Vértes irányába.

Henrik csapatai meginogtak és csak egy gondjuk volt: mennél előbb kimenekülni ebből az országból. Még vértjeiket és fegyvereiket is eldobálták, hogy gyorsabban futhassanak. A császár szerencsésnek mondhatta magát, hogy túljutott az országhatáron. Kapuvárnál még a hidat is felgyújttatta maga után. De testőrsége nem tudta elkerülni Béla nyilasait, mind ott maradt. Endre nem engedte üldözni a német sereget, sőt békét ajánlott a császárnak. Endre és Béla csapatai azonban így is nagyon megtépázták III. Henrik tekintélyét. Amikor Endre hírét vette, hogy a császári hadak újra Magyarország ellen készülődnek, IX. Leó pápához fordult. György kalocsai érseket küldte Rómába azzal az üzenettel, hogy könnyen előfordulhat, hogy Magyarország elfordul a római katolikus egyháztól és, vagy az ujgurföldön államvallássá lett uruki-mani keresztény vallás lesz itt is az állam vallása, vagy pedig a bizánciak keresztény hitére tér. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Endre még évi adót is hajlandó volt fizetni. De III. Henrik nem várt nagy sereggel jött lefelé a Dunán és Pozsonynál már támadott. Nagy erővel megkezdte a vár ostromát: a székelyek azonban hősiesen védekeztek. Leó pápa közben eleget téve Endre kérésének, személyesen jelenik meg Henrik táborában békeközvetítés végett. Csakhogy Endre ekkor már nem hajolt olyan könnyen, mert a szakszini és uruki-mani töményekkel győzött. Amikor végül Béla a Dunán is, meg két oldalt a parton rohamra indult a Csörsz vonali tárkányokkal, Henrik kitűzette a pápa fehér békezászlaját. Endre a történtek után már nem volt hajlandó az adófizetésre, hiszen Béla győzött. Ez már a pápát is indulatba hozta és Endrét ki akarta átkozni az egyházból. Ez azonban mégis meggondolandó volt, mert Henriknek számolnia kellett a tízezer lovassal felvonuló szaksziniakkal, akik között bőven voltak olyan fekete úzok és kunok is, akik a kéthónapi csatározások alatt mindenfelé csak rémületet keltettek. IX. Leó is meggondolta a fenyegetést, így a kiközösítés elmaradt. Az Atilla kardját őrző I. Endre-András pogány módra nőtt fel apja udvarában. Levente főtáltos pogány szertartásos hamvasztásos temetésén is rész vett Taksonyban. A temetési szertartást Gerecsák uruki püspök végezte. A pápa ezt szemére vetette a királynak, de Endre az ősi temetési módot azzal indokolta, hogy elődeik mind az érdek nélküli szeretet vallásában éltek és haltak meg. Nyugat vezető körei követelték Pannóniát.

A római, majd az avar korszak után főképpen Nagy Károly hódítása alapján német tartománynak tartották. Béla viszont azt hangoztatta, hogy a pannonok már Róma előtt a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek voltak. Csellel legyőzték ugyan őket, de Atilla hadai véget vetettek az elnyomásnak. Utána az avarok 300 évig uralkodtak az Encs vonaláig. István király pedig házasságával biztosította a Pannonföldhöz való jogát. Atilla kardját Endre király a Lebédháztól örökölte. Élete egyik céljának tekintette, hogy Atilla örökségéből a Pannonföldet feltétlenül biztosítsa minden ármány ellen, hiszen Bató pannon király uralkodása alatt éppen a központi Szerém volt a hun törzsszövetség fővárosa. A bizánciak Szirmiumnak hívták, majd Szávaszentdemeter lett a neve. Endre 1055-ben megalapította a villányi apátságot és magyar származású tagjaira bízta a népszámlálást. Pásztó, Zebegény és Pentele domonkos rendbeli szerzetesei járták be az országot a szakszini, majd jászvásári domonkosokkal együtt. Az eredményt Tihanyban állították össze. Csaba nádor fia, Pomáz vitte a népszámlálás eredményét Endrevárába az Öregek Tanácsa elé. Endre és Béla ekkor úgy döntött, mint a pozsonyi csatában is történt, igénybe veszik a Szakszinban kötött egyezményt, vagyis segítségüket kérik. Erről az egyezményről a mainzi érsekség is tudomást szerzett. Endre király a házassága révén jó kapcsolatban volt Kievvel. Ő maga is inkább Kelet-Magyarországon tartózkodott. Levente tanácsára felelevenítették a Csodaszarvas és Csaba királyfi mondáját, hangoztatták a hunokkal és avarokkal való azonosságunkat és a Pannóniához való jogunkat. A Szent Illés székesegyházból hazajövet Kevevár részére, Levente elbeszélése alapján, a rovókkal megörökítették, de most már latin betűkkel, sokezer éves rege-világunk eseményeit. Ennek egyik példányát Levente-Ildikó-lbolya sírjába temették Taksonyban, közel az Árpádház uruki-mani temetkezési helyéhez. Endre, Béla és Levente ezt a másolást akkor kezdte el, amikor Bretiszláv cseh herceghez menekültek. Később Endre és Levente Kievben nyert menedéket. Ekkor kezdték el az Arvisura-kincsek kimenekítését.

Béla Lengyelországba ment, ahol Szár László, Szent Vladimir egyik lányát, Adelajdát vette feleségül. Ez az előzmény hozta hogy Béla Kázmér herceg testvérét, Riehát (Rixát) kérte meg. Miután Pomerán herceget párviadalban legyőzte, Riehát feleségül is vette. Béla is részt vett az Arvisura-kincsek kimenekítésében és a rovásemlékek lemásolásában. A Keveváráról való elszállítás után Béla herceg az összes másolatokat hazahozta és gondoskodott a domonkos rend őrizetében való elhelyezésről. A függetlenségi harcokban Endre kérte, hogy legyen segítségére a németek ellen. Béla ekkor ott hagyta a felesége birtokát és berendezkedett az ország védelmére. Endre megígérte neki, hogy a trónon majd ő követi. Endrének azonban 1055-ben váratlanul fia született, III. Henrik pedig, a nagy ellenség, 1056-ban meghalt. Húga, Anasztázia francia földre ment férjhez s Endre is nyugat felé igazodva, Salamon fia részére III. Henrik lányát, Juditot kérte feleségül. Közben a cseh Bretiszláv nagyobbik fia az öccsét elűzte az udvarából, s az Endréhez menekült. Itt feleségül kérte Endre lányát, Adelheidet. A házasságot meg is kötötték. Ekkor jött rá Béla az ellene irányuló cselszövényre. Amikor Endre meg akarta tudni, hogy kitart-e trónigénye mellett, Pamir fia, Zombor figyelmeztette, hogy válaszút elé állítják, de csak a kardot válassza. Várkony várának ispánja is a fülébe súgta: Ha kedves az életed, a kardot válaszd! Béla megértette, hogy mind a kettő: a volt fősámán fia is és Kökény fia, Pereg ispán is az ő híveinek táborába tartozik. És amikor ott állott a korona és a kard előtt, már világos volt előtte, miért figyelmeztették. Endre megkérdezte: A kard kell-e a fővezérséggel, vagy a királyi korona? Béla a kardot választotta, de igyekezett családjával együtt mennél előbb elhagyni az országot. Azonnal lengyelországi birtokára és felesége rokonaihoz ment, tudta, hogy szószegő bátyja mellett az ő élete nincs többé biztonságban. Salamont az apja már 2 éves korában, 1057.-ben királlyá koronáztatta. Ez ellene volt az Árpádház alkalmassági törvényének, a legnagyobb méltóságra való alkalmasság a Turul nemzetségben, a Gilgames hagyományban elengedhetetlen. Hiszen még István király is megrendeztette pünkösdi királyság címén a pusztaszeri Nagy-Süánt, amelyen eldőlt, ki a legkiválóbb. Endre is ott győzött. István királyt meg lehetett érteni, hogy Imrét, majd halála után Ilona húgának fiát, Pétert jelölte ki maga után, mert pogány erőktől féltette a királyságot. De Béla éppen olyan keresztény volt, mint Endre. Egy kisfiú királyságának mind a két uralkodóház ellene volt és Béla mellé állottak.

Endre igazságtalansága tudatában és tartva annak következményeitől, német segítségért folyamodott. Meg is kapta. Alattvalói azonban a német barátság miatt elfordultak tőle. Béla, mint kiskirály a Lebédház vitézeivel, lengyel segédcsapatokkal, meg a szakszini töménnyel jött meg. A Keletiek között már bőven voltak kunok, és fekete-úzok is. A harcok kiterjedtek egész Pannon-földre. Endre hívei és a németek vitézül küzdöttek, de Béla hadvezéri tudása nagyobb volt és a németeket kiverték az országból. Endre is menekült, de szélütést kapott, s ez erősen korlátozta a lovaglásban és leesett a lováról. Megtiportan vitték Zircre, s ott az apátságban meghalt. A Tihanyi apátság templomában temették el. Bélát a püspöki kar jelenlétében 1060 decemberében megkoronázták. Három év alatt teljesen rendbe hozta az országot. Egybeolvasztotta az uruki-mani és a római katolikus kereszténységet. Egy kikötése azonban volt, amit a papság elfogadott, hogy a papok nősülése dolgában az uruki szabály légyen az irányadó. Eszerint, akiknek a házasságából gyermeke született, nem nősülhetett újra. De a gyermektelen papok feleségük halála után még egyszer megnősülhettek. Béla az uzsorásokkal szemben védelmébe vette a falvak elmaradt, vagy elhanyagolt népét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban 2400 település bíráját hívta meg Fehérvárra. Vata kiskirály fiának, Jánosnak azonban nem tetszett az uruki egyházat érintő rendelkezése és Szakszin tájáról nősült sámánhitűekkel, meg a falvak elégedetlenjeivel elindult Fehérvárra. Mivel a falvak bírái, különösen az országszéli falvakból többedmagukkal jöttek, a király besúgói pogány megmozdulást láttak a nagyobb lovascsoportok közeledésében. A német vendégek ezt meg akarták akadályozni és ebből nagy öldöklés támadt. “Szabad ország szabad nép” jelszóval egyre erősebb német-ellenes hangulat kezdett kialakulni. Az újabban bejött németeket mind ki akarták űzni az országból. Béla a kérelmezők nagy létszámára utalva három napi gondolkodási időt kért. Ez alatt a királyi lovasságot felkészítette és az ősi állapotok visszaállítását követelő tömeg ellen fordította.

A lázongó tömeg nagy részét szétverték és megfutamították. Egy Kevevárából hazajött rimalányt is foglyul ejtettek, aki azt követelte, hogy újból engedjék meg a rovások vésését. Miltény lánya, Zombor testvére szembeszállt a csatlósokkal. Persze hiába. Fogságba vetették, de inkább a húst rágta le sebzett, bilincses lábáról, minthogy elfogadjon ellenségeitől valami étket. Uruki-mani hitének védelmében öt nap múlva meghalt. Béla sírt a fejedelmi lány temetésén. Salamon német származású hívei igyekeztek az ország lakosait Béla ellen hangolni. Hiába bánt velük annak idején emberségesen, ők Béla helyett Salamont akarták a trónon látni. Készen állottak a háborúra. Béla feleségét is rokoni szálak fűzték a nyugati uralkodó házakhoz. Rixa királynő nagyanyja, Matild, II. Ottó lánya volt. Béla gyermekei tehát utódai voltak a német császári háznak. Béla mindent elkövetett a béke érdekében, de fegyverkeznie kellett, mivel látta béketörekvései hiábavalóságát. Közben értékes pénzt veretett, az aranyasszonyok kultuszának jelével. Szekszárdon bencés apátságot alapított, örök nyughelyéül. Szenvedélyesen építkezett. Dömösön egy nyári lakot építtetett magának, de az összeomlott és a romok alatt halálosan megsérült. A Lebédház tagjai viszont azt állították, hogy a felbérelt német építészek rongálták meg az állványzatot, hogy rászakadjon a királyra. Béla sérülten is hadba szállt. Még értesült a pannonföldi magyarság első győzelméről, amikor 1063. szeptember 11-én vérmérgezésben meghalt. “Eltűnt a regebeli herceg; az szerzetes király helyett a lovag-király személyében” mondta Gerecsák, az uruki püspök. Temetése napján minden uruki-mani templomban megkondultak a harangok, a római katolikus harangok azonban hallgattak, mert a nyugati papság szerint Salamon volt az igazi király, akit már korábban megkoronáztak. Béla halála után az Álmos-Lebédház törvényei szerint is Salamon került-de most már jogosan-a királyi székbe. A Salamont trónra ültető Nordheimi Ottó Salamon anyjától megkapta az “Atilla kardját” s a magyar királyi udvarban a német vendégek hatalma még jobban megnőtt, mint Péter korában. Kökény fia Pereg, azonban azt állította, hogy az a kard csak másolat, Geréb kardkovács készítette Kevevárában; az eredeti Atilla-kardot az Élet templomába vitték.

Béla fiai elfoglalták apjuk hercegségét, a kiskirályság egykori területét, de ez a kiskirályság nem éppen a béke céljait szolgálta. A jászvásári kiskirályságot Béla trónralépése után Levente fia, Daróc örökölte. Daróc csak a Lebédházzal igyekezett kapcsolatot tartani és inkább Szakszin felé igazodott. Kipcsák legkisebb lányát vette feleségül és Kipcsák halála után Szakszinba költözött. Salamon, aki csak tízéves volt, amikor újra Fehérvárra került a királyi székbe, szerette unokatestvéreit: Géza, László és Lambert hercegeket. Ezek már, mint serdülő ifjak leginkább az erdőelvi kiskirályságban tartózkodtak. Az ország jó része Béla fiai köré csoportosult. Géza herceg lovagias gondolkozású, békés természetű ifjú volt. Egyenesség jellemezte László herceget is. Eleinte hárman közösen vezették a hadjáratokat. Míg Salamon a harcban nem ismert irgalmat, Géza megfontolt, óvatos volt és ha győzött is, engedékeny és kegyelmes volt. Lászlóból hiányzott Salamon vad haragja és bosszúállása, de nem volt óvatos, mint Géza. A bizánci uralom alá került besenyők görög bíztatásra délen betörtek az országba. Ekkor a király, a hercegekkel együtt harcolt és elfoglalták Nándorfehérvárt, amit bolgárul Belgrádnak neveztek. A győzelem után mindenki Géza herceg csapatai felé tódult, mert az ellenség tudta róla milyen békességes, Salamont nemigen keresték. Ez megnövelte a féltékenységét, amit egyébként is szított a német lovagság. Vid ispán szerint VII. Dukesz Mihály bizánci császár békekövetséget küldött a magyarokhoz s azok Salamont figyelemre sem méltatták, Gézánál álltak meg. A kalocsai érsek békességet igyekezett volna teremteni, de Vid, aki maga is hercegségre vágyott, folyton ingerelte Salamont. A hercegek: Géza, László és Lambert megérezték, hogy valami készül ellenük. Az Élet Templomából is vészt jósoltak. László Oroszországba sietett, de nem kapott segítséget, végül Ottó morva herceg, a sógora segítette meg. Seregeik már Vácnál jártak, amikor szembetalálkoztak a menekülő Gézával, akinek seregét Kemejnél Salamon szétverte. Salamon Szekszárdnál táborozott, s betért a Béla alapította templomba. Vid unszolta a királyt, hogy most támadja meg Gézát, amíg a hercegek seregei nem egyesülnek: a győzelem után Gézát megvakíttathatja. De Salamon reggelig gondolkodott. Béla szekszárdi templomának apátja pedig lóra ült és hajnalban sikerült Gézát értesítenie, hogy meneküljön. Minden hű emberét már elvesztette, mire Vácnál Lászlóval találkozott. De László tele volt harckészséggel és erőt öntött Gézába is.

Egyesült seregeik 1074 március 14.-én ütköztek meg Salamonnal Mogyoródnál. Magyarok, németek, csehek egymást mészárolták. Bátor Opos és Aba Péter a viszályt okozó Vid ispánnal együtt ott maradt a csatatéren. Salamonnak menekülnie kellett. Német segítségért sietett. Géza és László lettek az országurak. Örült az ország népe, mert Gézát szerették volna a királyi székben látni. Gézának erős gátlásai voltak. Régen az volt a szokás, hogy a jövendő uralkodó eltüntette elődjét és nem egy esetben maga tette saját fejére a koronát. Géza azonban Béla természetét örökölte és a béke érdekében le akart mondani a trónról. Az uralmat ugyan elfogadta, de nem mint király és hadvezér, hanem mint bűn-bánó szerzetes uralkodott. Végeredményben a győztes hadvezér László volt, de ő sem vágyott a királyi koronára. László, mint kiskirály Kelet felé rendezte a dolgokat. Elődeik házassága révén Nyugat felé is jó összeköttetéseik voltak. Géza ezt jó kézben tartotta és biztosította az ország nyugalmát. A fehérvári törvénynapok megőrizték István király emlékét, de egyebekben is rá akarták emlékeztetni a népet. Fehérváron ráeszméltek a szentistváni legendaképzés jelentőségére. Most már nem a pogány és a keresztény harcolt egymás ellen, hanem az 1030-as időkben megszilárdult alkotmányos rend és emberibb életmód a maradiság ellen. Lászlóék nem ellenezték a regősénekeket és csacska meséket, Endre, Béla és Levente írnokserege révén közkinccsé vált sokezer éves múltunk tudata. Bélának Lengyelországban vívott párviadalai, pozsonyi hősiessége és a nyugati lovagokon nyert győzelmei legendákká váltak, hősi énekeket daloltak róla. Az igazi legendák azonban a győztes csatamezőkön születtek. Közben azonban a besenyő-kun tömegek gyanúsan mozgolódtak. Szakszinban és Jászvásáron mindenki azt vallotta: Salamon a pogányok ellen indította el a háborút. Kolostorainkban viszont fordítva magyarázták a történteket. Salamon a legmeredekebb hegyeken vitte fel harcosait a sok pogány ellen, Géza herceg óvatosan, a lankás hegyoldalon haladt, de László herceg bátran és vitézül harcolt a rabló kunok ellen, sokakat megölt közülük, akik kéretlenül jöttek az országba. A kun és fekete-úz vitézek, akiket nem tudtak visszahívni Szakszin városába, tulajdonképpen felderítést végeztek Erdőelvén. Mindaddig, amíg Zombor, az uruki püspök ide nem küldte Mikó vitézt, még László kiskirály táborában is csak pogány betörőkről beszéltek.

Mikó fekete-úz vitéz tulajdonképpen összekötőnek jött, hogy hírt adjon róla, ha az Árpádháznak újabb segítségre lesz szüksége a nyugatiakkal szemben. Ezt a Mikó vitézt és harcosait az Eger város fölötti Mikófalván telepítették le 1095-ben. Mikó hírül hozta, hogy Salamon Szakszinban járt és a besenyők segítségét kérte Géza és László hercegek ellen. A besenyők erre azt mondták, hogy mutassa meg ő maga, hogy milyen vitéz. Salamon azonban gyáva volt és Gézáék elől megfutamodott és elbukott. László, mint kiskirály Szakszinban Zombor uruki püspökkel arról tárgyalt, hogy a Jász-síksági uruki-mani hívők példájához hasonlóan Magyarkától egészen Jászvásárig az ottani uruki-mani hívők is csatlakoznak a nyugati kereszténységhez és Magyarkán is új püspökséget állítanak fel. Most Nagyváradon alapítanak új római katolikus püspökséget, és aki akar, Szakszintól kezdve beköltözhet ebbe az új püspökségbe. Megállapodásuk szerint László kiskirály Nagyváradon összegyűjtötte a még életben lévő rimalányokat, akik annak idején a rovásokat lemásolták és meghagyta nekik, hogy latin betűkkel is írják le az Arvisúrák tartalmát. Aztán még le kell majd írniuk, amikor már teljes lesz a béke, az egykori népszámlálás módszerével az ország településeit, hogy mindig ellenőrizni lehessen az ország egyházközségeit, lakosainak számát és a pápai tizedek fizetését. Ezen munka így fog menni püspökségtől a másik püspökségig. László és Zombor úgy gondolta, hogy ebből a nyilvántartásból azt is meg lehet tudni, ki tartja még magát a magyar törzsszövetség nyolcgyermekes szaporodási követelményéhez és ki engedelmeskedik a Korpona aranyasszony-féle három-fiús parancsnak. László Szakszinban egy kitömött oroszlánt kapott ajándékba. Lakószobájában helyezte el, hogy a szakszini beavatottak szerint mindig eszébe juttassa, amit ők látnak, hogy Gilgameshez hasonló, legyőzhetetlen hadvezér lesz és népét megelégedetté és boldoggá teszi. A besenyőkkel, kunokkal és fekete-úzokkal vérszerződést kötöttek, hogy az ellenségeskedéseket megszüntetik és szükség esetén tíz tömény lovast küldenek segítségül.

PRÉMES SZÁNKÓK CSATÁJA

300. Arvisúra Oszlányka rovása

Pentele uruki-mani öspörösnek 1012-ben fia született, Pamír. Ő a pusztaszeri Nagy-süán utáni ünnepségeken beleszeretett a besenyő fősámán Oszlányka nevű lányába. Szakszinban Oszlánykát feleségül is kérte, de az apja, Báj fősámán csak azzal a feltétellel egyezett bele a házasságba, ha Pentele elfoglalja a Szakszinban levő Besenyő-fehérvári fősámáni széket. Őreá ugyanis igen fontos teendőket bízott az Öregek Tanácsa. Budavár beavatott központjában részt kell vennie Kurszánvár rovásemlékeinek becsomagolásában. Pamír 1032-ben a huszadik születése napján egy igen gyors futású lovat kapott István királytól. A ló a Viharisten tenyészetéből származott. Azt Domonkos-Mihály-Turu bizánci püspök, római érsek alapította. Endre-András herceg is egy ott kitenyésztett Viharisten hátán nyerte meg a pusztaszeri Nagy-süánt. Pamírt István király bízta meg azzal, hogy mint kísérő legyen segítségére Endre, Béla és Levente hercegeknek abban, hogy a budavári beavatott központ kincseinek szállítása Abavár, Kevevára és a nyéki Győr között akadálytalanul menjen végbe. Mire 1035-ben eljött Pamír cselekvésének ideje, az ajándékba kapott Surja nevű lova szép paripává fejlődött. Pamír a legutolsó szállítmánnyal érkezett Ungvárra. Onnan Lebedvárra, illetve Kevevárára, a kicsi orosz fejedelemség székhelyére kellett a rakományt szállítani. Ezen az úton Oszlányka is elkísérte egy szekeres rimalány csoporttal Pamírt. A lányoknak a sérült lovasok és lovak ápolása, gondozása volt a feladatuk. Endre herceg az Uzsoki szorosban Bölcs Jaroszláv uzsgorodi lovasainak az élén várta a kincsmentőket, hogy a kíséretet Lebedváráig ellássa. Az ungvári lovasokat onnan rövid pihenő után hazaküldték Ungvárra. Ez már csak azért is indokolt volt, mert a lovak patáját a köves út erősen koptatta. Endre herceg megbízta Pamírt, hogy útközben nézzen szét a besenyő világban. A besenyők között ugyanis súlyos zavarok uralkodtak, márpedig az Arvisúra-kincsek továbbvitele attól függött, hogy a Szakszinban székelő besenyő vezetőség vállalja Füzesgyarmatig a lovas kíséretet. Mivel Pamír apósa, Báj besenyő fősámán ekkor már Szakszinban székelt, így könnyen rá tudta venni Kipcsák fejedelmet, hogy vállalja a Füzesgyarmatig való kíséretet. Amikor a besenyő törzsek szövetsége végleg elhagyta Ordoszt, közülük csak Pató ivadékai maradtak ott. De ezek még a város nevét is Patóra változtatták. Ez úgy történt, hogy a Battona nevű törzs kettészakadt. Az Ordoszban maradók fölvették a Pató törzs elnevezést, a távozók meg Talmat vezérrel az élükön a Talmat törzs nevet vették fel. Ezek az uj-gur földre vándoroltak. Itt a turfáni-uruki-mani püspök őket is az uruki hitre akarta volna téríteni, de Talmat törzse ennek ellenállt. Inkább levándorolt Turfánból, de a buddhizmust nem tagadta meg.

Az Albélától északra elhelyezkedő Gerové törzs sok menekültet befogadott a szétvert Kazár birodalomból. Zsidózó kazárok is szép számmal kerültek, hozzájuk. Ezek aztán ellepték Szakszin üzleti negyedeit és a kereskedésnek éltek. A Gerovék között sok Öreg-Östen hitű manihista is élt. Voltak hívőik a samanizmus, meg az uruki-mani kereszténység köréből is. A Ten és az Etil alsó folyásánál azonban erősen hódított a mohamedán hit is. A baskírokkal együtt sokan áttértek Mohamed hitére, de az Etil és Jaik között lakó Talmat törzsre ennek sem volt hatása. Szaksziban a sok mindenféle vallásnak helyet adó régi Asszügyekben lakott Báj fősámán, az ordoszi Öreg-Östen hitének főpapja. A fősámán hitbeli dolgokban teljhatalommal rendelkezett a Csopon és Kulbé törzs felett, de sok híve volt az Erti és Sur törzsbeli nemzetségek között is. Ezek sem akartak a régi hittől elszakadni. A Gyula és a Kapgán törzsben már kevesebb volt a régi Öreg-Östent követők tábora, de az ősi hitnek még Erdőelvén és a Palóc-kabarföldön is voltak követői. Delján Péter, az Árpádvérű-herceg 1040-ben kibontotta a bolgár szabadság zászlaját, de a bizánci császársággal szemben hősi harc után elbukott. Ekkor sok besenyő harcos Erdőelvére és Karatán-Bélavár ha-tárőrségbe menekült. Ezek nagy többségükben uruki-mani keresztények voltak, de erősen tarkítva Öreg-Östen hívőkkel és mohamedán besenyőkkel. A besenyők úgy kerültek a bolgár felkelők közé, hogy a besenyő ifjúság mindig kapható volt lovas szolgálatra. A harcosokat nyomon követték a kereskedésben otthonos mohamedánok és kazárok is, akik mindig igen tájékozottak voltak a világ eseményeiről. Így aztán Pamír ifjúsági fősámán mindent megtudott a besenyő világ belső helyzetéről. Amikor aztán Kevevárán Endre herceget fölkereste, módjában volt beszámolni arról, hogy a nyolc besenyő törzs közül számítani lehet az uruki-mani és az Öreg-Östen hívők 6 törzsére, de a Gerové és Talmat törzs többsége megbízhatatlan. Volt olyan besenyő és zsidózó kazár, aki még a régi Betseán besenyő fővárost is fölkereste és az ott maradt besenyőkkel igyekezett fenntartani a kereskedelmi kapcsolatot. Innen aztán eljutottak még Bagdadba és Alexandriába is, ahová eljártak a kordovai kalifátus kereskedői is. Endre herceg meg volt elégedve Pamír jelentésével és megkérte, hogy Erdeljü Gyula egyik leszármazottját, Buda fiát Magyarországról Szakszinba kísérje el. Az örökösödési törvények szerint ugyanis a besenyő fővezéri tisztséget csak unokatestvér örökölheti, márpedig Gyula felesége a Csopon törzs fejedelmének volt a lánya, s ezért Vata besenyő fejedelem lányának a fia, Kipcsák vitéz örökölhette a besenyő nagyfejedelmi és a fővézéri tisztséget.

Így aztán Buda fia, Kipcsák vitéz 1038 tavaszán, István király óhajára, Pamír ifjúsági fősámán kíséretében, egy Viharistentől származó ajándék lóval elment leánykérőbe Szakszinba. Szakszinban a régi Csopon törzs vezére, Vata nagyfejedelem nagy örömmel fogadta az ajándékba kapott lovat, de még inkább Kipcsák vitézt, akinek a neve a besenyők körében ismeretes volt, hiszen kipcsákoknak hívták a burtászok déli törzsét is, akik erősen keveredve voltak a besenyőkkel is. A muromák és mordvinok is jó barátságban éltek a burtász-kipcsákokkal és a besenyőkkel is. A magyariakkal pedig területátengedés folytán a baskírok és a mordvinok is rokonságba kerültek. Ezen a vonalon tehát nem érhette támadás Endre megbízatását. A besenyő nagyfejedelem a kazár betörés alkalmával elesett, így Kipcsák vitéz lett a besenyők nagyfejedelme. Minden erejével kész volt segíteni és pártolta az Arvisúra-lapok és a Szövetség ládájának elszállítását és Magyarkától a Lajtáig kezébe vette a Szakszinban való sámánképzést. Kipcsák nagyfejedelem Gerecsákkal megszervezte a besenyők hírszolgálatát. A hírközpontot Albélán állította fel, mert ott megfordultak az arabok, buddhisták, horezmiek és ujgurok is. A hírközpontnak Szakszinban és Magyarkán is megbízottai voltak. Szakszin, Albéla és Magyarka hírközpontját az alábbiak vezették. Erdeljű Gyula Erős Csák Ordas uruki-mani püspök 960-1015 978-1017 965-1025 Buda III. Zoltán Pentele öspörös 979-1020 1007-1036 985-1039 Kipcsák fejedelem Gerecsák uruki püspök Pamír fősámán 1001-1063 1032-1064 1012-1055 Pamír fősámánt azért küldték Magyarkára, mert több nyelven beszélt. Gerecsák Albélán, Kipcsák besenyő-fejedelem Szakszinban székelt. A nyéki Győrben szép számmal maradtak vissza Nyék törzsbeli lakosok. Ennek a Nyék törzsnek az ifjúsága és a Jász-síksági nyékiek vállalták a Kevevára-Nyék és Füzesgyarmat közti szállítást. Ehhez Endre, Béla és Levente is szolgáltatott lovas kíséretet. Legnagyobb számmal azonban a szakszini vegyes származású besenyők vettek részt benne. Ennek a besenyő kíséretnek a parancsnoka maga Kipcsák nagy-fejedelem volt.

Horezmből és a Van-tó környékéről olyan uruki-mani hívők jöttek az albélai székesegyházba, akik hallottak valamit az arabok egymás közötti pusmogásáról. Eszerint Magyarkán egy részeg mohamedán kereskedő elmondta, hogy Mainzban járt. Ott pedig az érsekség úgy tudja, hogy II. Konrádnak azt jelen-tették: a magyarok királya megengedte a volt avar kincsek és más pogány kegyszerek elszállítását Magyar-országról. Közöttük sok a maniheista ékszer, valamint nagy mennyiségű arany hihetetlen értékben. Mire a hír Albélára ért, minden felnagyult. Maga Gerencsák püspök indult el hát Albéláról, hogy megtudja, mi az igazság. Pamír fősámán örömmel fogadta Gerencsákot és elmondta, hogy maga is hallott a dologról, éppen most gyűjti az értesüléseket. Annyi máris látszik, hogy a Mainz városában hallott híreket a kordovai kalifátusban kezdték el felnagyítani és mire a mende-monda Magyarkára ért, már az uruki, karnaki és ordoszi kincsekről beszéltek. Az ordoszi kincsek regéje a Talmat és Gerové besenyők képzeletét is felizgatta, mert szerintük azok őket illetik. A magyarkai megbeszélésről rögtön Szakszinba indultak. Ott még semmit sem tudtak a mohamedán kereskedők fecsegéséről. Kipcsák nagyfejedelem Kevevárára ment és ott Endre, Béla és Levente herceget tájékoztatta Pamír és Gerencsák közös jelentéséről. A Talmat és Gerové törzsön kívül az összes többi besenyő törzset tájékoztatták tennivalóikról. Valamennyien őrséget adtak, amíg a nyékiek és az árpádházi hercegek lovasai az Arvisúra-kincseket szállították. A szállítás befejeztével, Ildikó-Ibolya aranyasszony megvárta, amíg a férje, Levente herceg magyar lovasaival eltávozott Füzesgyarmatról. Az aranyasszonyi tisztséget átadta Oszlánykának és hajnal hasadtával, önkéntes tűzhalállal vetett véget életének. Az Arvisúra-kincseket, ha máshová szállították, ez mindig így történt. Endre, Béla és Levente hercegek már csak Keve-várán értesültek a dolgokról. Utána a Szent Illés székesegyházában hálaadó istentiszteletet tartottak. Ildikó-Ibolya aranyasszony tűzhalála után hamarosan Levente főtáltos is meghalt bánatában. Az Arvisúra följegyzések és kellékek továbbszállítását vállalta Szár László, utána a fia, Ung vezér vette át az irányítást. Közben sok kísérő lovas beházasodott a nyéki családokba, s nyéki asszonyok is szegődtek a kísérethez. Vata lázadása és az ő halála után újabb csoportok jelentkeztek kísérőknek, hogy megmeneküljenek a büntetéstől.

Vata fia, János 1060-ban lemondott az uruki püspöki tisztéről és püspökségét az Árpádházból való Gerecsák öspörös vette át. Vata fia, János kezdeményezésére a Fehérvári törvénynapok alkalmával lángolt fel az utolsó pogánylázadás, de azt Béla király erélyesen elfojtotta. A megmenekült elégedetlenek szintén a kimenekítők lovas kíséretéhez csatlakoztak. Buda fia, Kipcsák besenyő nagyfejedelem örömmel fogadta öccsének, Vatának és a fia, János uruki püspöknek volt harcostársait. Mindannyijukat beosztotta a besenyők védelmi seregébe. Gerecsák az új uruki püspök józan, szentéletű ember volt. Segítő kezet nyújtott mind a horezmiaknak mind az ujgur menekülteknek. Az Albélára helyezett uruki püspökség élénk kapcsolatot tartott a Van-tó környéki egyházközséggel is. Onnan sok értékes hír érkezett, amit Kipcsák nagyfejedelem fel tudott használni a Kevevára-Győr-Füzesgyarmati út védelmében. Gyarmat fejedelem a visszamaradt Jenő és Gyarmat törzs ifjú harcosaival szintén részt vett a védelmi vonalak kiépítésében. Sok elhárító harcban kellet részt venniük, mert a mohamedán világban köztudomásúvá vált az Arvisúra-kincsek szállítása, az ilyesmi pedig mindig fölkelti a rablási vágyat. Ebben része volt Kurja besenyő vezérnek is, aki a kazárölő hősnek Szvjatoszlávnak a halotti torán elszólta magát. Kurja ugyanis nagyon haragudott a kazárölő hősre, mert a Kazár birodalmat ő tette tönkre. Kurjának 3 felesége kazár nő volt; Kurját ezek mindig az oroszok ellen ingerelték. Amikor a kazárölő hős koponyájából ivó-kupát készíttetett és köszöntőt mondott vele a halott tiszteletére, így szólt hozzá: -Most csak a Te kegyetlen koponyádból iszom, de eljön majd az idő, amikor Ordosz kincseinek ivókupájából foglak köszönteni! Amikor ez a Budavári beavatott központnak tudomására jutott, István király intette a besenyőkben bízó hercegeket, hogy hozzájárul ugyan az Arvisúra-kincsek elviteléhez, de a besenyők miatt legyenek nagyon óvatosak. A hármas arcú I. István-Vajk királyt meggyászolta Füzesgyarmat magyari népe is. A Béla (Bjelája) folyó partján fehér lovat áldoztak. Pamír fősámán az áldozati ló májából jósolt a Jenő törzs véneivel, de a Gyarmat törzs vénei is azt látták a jövőből: a Vajk után következő Péter teljesen el akarja adni Atilla birodalmát a nyugatiaknak. Részegen elárulja, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszán várában temérdek kincs maradt még elrejtve. A magyari nép Péter királyt elűzi és a palóc Aba lesz a király, de őt megölik a kincsre éhes nyugatiak. Utána jön a Viharisten lován a győzedelmes András-Endre, s ő biztosítja az Arvisúra kincsek biztonságba helyezését.

Mikor elkészült az az Arvisúra-alsó-világ, mely védelmet ad a csillagok járása szerint megjelenő tűzokádó sárkánykígyó ellen, Pamír fősámánnak le kellett szállania a kígyó barlangjába. Ott a kígyókirály elárulta neki: a Tesupnak nevezett baskír Viharisten megmondta, hogy Arvisúra-Anyahita az Égi Birodalomból azért szállott le a földre, hogy társaival együtt az égi lakók tudományát itt elterjessze. Magukkal hoztak három pulit és két kis tengeri kígyót (delfint), mert azok nagyon okosok és nagy segítségére lesznek utódaiknak. A pulik majd terelgetik az emberek helyett nyájakat, a tengeri kígyók megjósolják a jövőt. Az Anyahita utódai közül minden tömén emberből lesz egy égi eredetű, és minden száz töménből lesz olyan, aki összeköttetésben tud kerülni az égiekkel. Az égiek most Pamírt bízták meg az Arvisúra-titkok védelmével. Pamír, Oszlányka aranyasszonnyal együtt visszament a Béla törzsbeli Szavárd-magyariakhoz, ott a garaúzokkal állottak a Magyarka környékére érkező lovasok segítségére. Tuspa vidékéről gyakran érkeztek mohamedán kereskedők, s elmondták, hogy Péter magyari király elárulta a pénzéhes nyugatiaknak, hogy a fejedelemifjak az aranykincsek egy részét Füzesgyarmatra menekítették. Ezért a mohamedán kalifátus az arab-horezmi és baskír uralkodókat felbíztatta, hogy menjenek rá Füzesgyarmat kincsőrző gerendaváraira. Jenő és a Gyarmat törzs vezetésével a többi kisebb maradék törzs őrjáratot tartott az Etil (Volga), a Jaik (Ural) folyó és a Tobol között. A Gerové és részben a Talmat törzs fele az ordoszi úzokkal és az oguzokkal együtt tiszteletben tartotta a magyariak örökségét és inkább segítették a kincsek menekítésében. Úgy tartották, hogy ők is a Szövetség ládájának érdekvilágába tartoznak, tisztelik az égiek akaratát, hisznek az égből származó tudományok létezésében. Füzesgyarmat a Béla folyó partján, Isimbáj alatt feküdt. Kőalapokon nyugvó gerendaházakból állott. Az építőanyagot a Béla folyón úsztatták le. Gyarmat törzsének visszamaradt részei a Béla folyó forrásvidékétől délre laktak. Amikor az Ural és a Béla jobb partjáról két Gyarmat törzs elköltözött, szálláshelyüket a forrásvidékről érkezettek foglalták el. Isimbáj alatt a Dema forrásvidéke felé eső oldalon építették fel a Gyarmat törzs új fővárosát. Az áttelepülés és építkezés lebonyolításához az Etil partján visszamaradt Gyarmat törzs is hozzájárult. Gazdag jószágállományuk megmaradt és ez hamarosan föllendítette jólétüket. Ennek a Gyarmat törzsnek a fejedelmét a többi visszamaradottak is támogatták. Élénk kapcsolatban állottak a Kuma-magyari földön maradt Béla törzzsel is. Amikor a mohamedán támadások erősödtek, a Béla törzsből, sőt Magyarkáról is sokan ide vándoroltak.

A Jenő törzsből a Káma jobb partján élők elvándoroltak, de a két baloldali törzs visszamaradt. Ezek összekeveredtek a marikkal és az udmurtokkal, sőt a magyari törzsekkel is fennmaradt a kapcsolatuk. A kisebb csoportok visszamaradt részeit végül a Gyarmat fejedelemség egyesítette. A kevésbé értékes szállítmányokat már 1045-ben megkísérelték az Ural (Jaik) folyó jobb oldalán szállítani felfelé, de sok támadás érte őket. Később a Béla folyó forrásvidéke felé tartottak. Végül Isimbájnál átkeltek a Béla folyón és jobb oldalán haladva, elérték az Ufát. Ennek a forrásvidékén áthaladva Tömém felé fordultak, míg aztán a hegygerinc előtt a manysik átvették tőlük a szállítás terhét. Amint elérték az erdőségeket, ahol már az asszony-uralom alatt élő manysik élnek, a Gyarmat törzs lovasait mentesítették a szállítás terhétől. Eleinte arról is szó volt, hogy a Káma folyó mellett, a Sziklás Uralon keresztül kellene szállítani a Szövetség ládáját, de sem a magyarok, sem a magyariak ezt nem vállalták, de még a manysik sem. Ott a Viharisten ivadékaival nem lehetett volna folytatni a szállítást, mert ezek a lovak nem bírták volna az ottani éghajlatot. A manysik földjén meg télen rénszarvas szánokat használtak. Nyári szállítás ott, azon az ingoványos-mocsaras vidéken lehetetlen volt. A Jász-síksági lovak tehát csak Füzesgyarmatig közlekedtek. Pamír fősámánt egy útja alkalmával Magyarka közelében mohamedánok megtámadták és súlyosan megsebesítették. Oszlányka aranyasszony sebápoló csoportja egy darabig még ápolgatta Garaúzföldön, de a leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni. Özvegyét később feleségül kérte a Van-tó környéki uruki-mani öspörös Tuspába, de ő csak hazavágyott. 1052-ben el is indult a nagy útra. Tavasszal jött el Magyarkáról, s vitte az uruki-mani püspök híreit Füzesgyarmatra. Hosszú útján Kipcsák nagyfejedelem és a Béla törzs csapatai kísérték szavárd-magyar vezetőkkel. A fejedelmi ifjak közül Zombor, II. Lebed és Pereg vitéz volt mellette. Gyarmat fejedelem beszámolt Oszlánykának arról is, hogy a baskír-magyar föld ifjúsága valósággal fel van bolydulva, mióta a lányaik közül többen magyar és besenyő ifjakhoz mentek férjhez és most készülnek a Jász-síkságra. Egyik-másik ifjú pár már továbbindult lovas kalandozókkal nyéki Győrbe.

Mire Oszlánykáék Lebedvárra érkeztek, egész kis sereggé nőtt az ifjú házasok csoportja. Lebedvár ekkor még zömében magyar nyelvű volt, s így itt több házasság született, mint Győr és Füzesgyarmat táján. A magyar fiatalokhoz való férjhezmenetelnek kedvezett az is, hogy hír szerint Magyarországon melegebb az időjárás, a földek termékenyebbek is és minden tekintetben könnyebb az élet, mint Lebediában. Szívesen követték hát Anasztázia királyné példáját és örömmel mentek magyar ifjakhoz a férjhezmenendő lányok. A legtöbb gazdag lány hozott magával cselédet, vagy rab házaspárt Ungvár környékére, ezzel orosz anyanyelvűek is kerültek oda. A jövevények Ung vezér és Szobránc birtokán telepedtek le. Útcsinálással és építő szálfák kitermelésével foglalkoztak. A fát folyókon úsztatták le. A jobb megélhetés hírére sokan ott hagyták Halics és Ladomér birodalmát és beköltöztek a hegyszorosok tájára. A lakóhely-változtatásokban szerepe volt annak is, hogy az orosz ortodox papság nagy igyekezettel térítette a magyarokat is, a besenyőket is a görög szertartású hitre. A kievi fejedelemség viszont területátengedés ellenében hozzájárult ahhoz, hogy jászvásári Anasztázia királyné lovas népe a baskír-magyar föld-re járjon látogatóba. Mindez a besenyő terület határán, a hittérítés területén ment végbe, ahol a csatározások abban az időben szüneteltek. Endre-András király és felesége, Anasztázia, a Bölcs Jaroszláv kievi orosz fejedelem lánya nagyon örültek annak, hogy Lebedvár és Halics térségéből sokan igyekeznek áttelepülni a Jász-síkságra, hiszen ezek mind az ő megbízható híveik lettek. Anasztázia királyné csak ritkán tartózkodott Veszprémben, inkább Székesfehérvárt és Endrevárát kedvelte, meg a Dunna-Ordosz melegvízforrásait. Szívesen átengedte Oszlányka aranyasszonynak a keszthelyi uruki-mani kolostort is, ahol Pamír fősámán kincsei és följegyzései találtak biztos őrhelyre. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Ezek, amikor felnőttek, megfogadták, sohasem hagyják el szülőföldjüket. Ott volt előttük az intő példa: mostohatestvéreik az anyjuk halála után mind férjhez mentek, de idegenben olyan hazátlannak érezték magukat.

Endre király csoportonként más-más helyre irányította. A manysikat például Zalavár ispánságába; a hantikat Hont ispánságába; a csuvaszokat Csanádvára alá; mindegyiket eredeti töméne területére. Azokat az úz lovasokat pedig, akik a kincsek kimenekítésénél segédkeztek és Füzesgyarmatról hoztak feleséget, a palócságra telepítette. Endre király tudta, hogy a mainzi érsekség és német papjaik attól tartanak, hogy az ő orosz házassága arra vezethet, hogy esetleg mindannyian átállnak a bizánci hitre. Ebben az ügyben királyi tanácsot is hívott össze Endrevárra, illetve Dunna-Ordoszba. A főurak, a papsággal együtt azt javasolták, hogy Salamon királyfinak feltétlen német-ajkú hercegnőt kell feleségül vennie, hogy római katolikus hercegnő legyen Magyarország királynéja. Így is lett: Salamon Judit hercegnőt vette feleségül, s IV. Henrikkel helyreállt a béke. Endre király szükség esetén készséggel adott harcosokat a füzesgyarmati fejedelemségnek. Bajban leginkább a keleti országrész ifjúságára támaszkodhatott. Fia házassága Nyugatra kötötte, keleti gondjait öccsére, Béla hercegre bízta. Béla herceg többször járt lengyel-orosz-magyar lovasok élén Kipcsák nagyfejedelemnél, akitől csak jót várhattak. 1055 nyarán együtt lovagoltak Füzesgyarmatra, Szakszinba és Magyarkára és megkérték a fejedelmeket, hogy tartsanak népszámlálást, hogy mennyi lehet a 24 hun törzs szövetségébe tartozó magyar-besenyők, a szavárdok és a baskír-magyarok létszáma.

Béla herceg 1058 medvetorára a következő adatokat kapta: A falubírók és a városi bírák szerint a belső ispánságok területén 1055 Aranyasszony napján, az aratási ünnepen: 1 067 912 fővett részt. A külső ispánságokon és belső gyepükön volt: l 113 098 fő Avaria és Karatán gyepüin: 9 875 fő A Magyar Királyság területén tehát összesen: 2 190 885 lélek volt. Ezek felett I. Endre-András király uralkodott. A volt lebedházi uralkodók területén is éltek magyarok, mégpedig Moldovában, akiket az uruki-mani papok tartottak nyilván, vagyis: 22 612 fő Halicsban a sámánok és bábák nyilvántartása szerint: 11 975 fő Ladomériában a falusi bírók és sámánok szerint: 15 765 fő Nyéki-Gyánban a rimalányok szerint: 14 972 fő A keleti szétszóródott magyarság létszáma tehát: 65 324 fő Gyarmat fejedelemségében, a Gyarmat, Béla, Megyer és Tarján törzsnél nyilvántartva: 45 620 fő Jenő, Kürt, Nyék, Gyula és Kéri törzs állománya szerint: 41 914 fő A füzesgyarmati fejedelemségben tehát összesen: 87 534 fő A Kuma-magyarországi Béla törzsben: 39 732 fő Szavárd-magyarok, a sámánok nyilvántartásában: 36 986 fő Magyarka fölött szétszóródott uruki-mani hívő magyarok: 17 256 fő Kuma-Magyarországban összesen: 93 974 fő Az összmagyarság létszáma tehát a kabarokkal és utódtörzsekkel együtt: 2 437 717 fő bő 240 tömén. A besenyők létszámát a törzsi fejedelemségek így adták meg:A Talmat törzsben 12 628 buddhista és 8 520 sámánhitű, össz.: 21 148 fő Gerové létszáma: 21 620 mohamedán és 5 238 sámánhitű, össz.: 26 858 fő Csopon törzs (sámánhitűek): 29 562 főKulpé törzs (sámánhitűek): 25 843 főEnti törzs (sámánhitűek): 31 864 főSur törzs (sámánhitűek): 35 679 főGyula-Jula törzs: 24 972 uruki-mani, 2 354 sámánhitű, össz.: 27 326 főKapgán-Szörény törzs: 31 636 uruki-mani, 1 793 sámánhitű, össz.: 33 429 fő A besenyő törzsekben összesen: 231 709 fő A magyar-besenyő szövetség tehát: 2 437 717 + 231 709, azaz összesen: 2 669 426 lelket jelentett!

Endre király tanácsát az érdekelte, hogy milyen erők állanak mögöttük. Kitűnt, hogy a 955. évi és az 1055. évi adatok között nagy különbség van. Az ortodox bizánci hit nagy elterjedése miatt már nem lehet többé a besenyők törzseire számítani. Nyugat felé kell hát igazodni. A bizánci hit nagyjából már felszámolta a Kazár birodalmat, most a besenyők jó részét is keresztény hitre térítették, őrájuk tehát Endre király már nem számíthatott. A legnagyobb baj az volt, hogy a besenyő törzsek szövetsége szétforgácsolódott. A mohamedán, buddhista, uruki-mani és sámáthitű családokban nem egyformán gondolkoztak. Bár a legnagyobb rész még mindig sámánhitű csoport volt. Csakhogy nagy erővel folyt a hittérítés és ez azzal járt, hogy a besenyő nép szép lassan elvesztette a nyelvét. Az avar birodalom határai összeszűkültek. István király házassága új pannonföldi határvonalat vont. Az új helyzetben számítani lehetett arra, hogy a Jász-síkságot, Pannonföldet és Erdőelvét biztosan meg lehet tartani. De ezeken túl: Boroszlóban, Iglóban, Marótföldön és Avaria-Encs vidékén az avarok száma folyton fogyott és a hittérítés folytán az avarok németekké váltak. István király még a fiát is feláldozta a “szentesített határok” érdekében. Endre király most szintén válaszút előtt állott. Salamon házassága révén vajon biztosítva lesz a magyarság jövője? Keleti segítségben többé nem bízhatott, hiszen a hun törzsszövetségbe tartozó ázsiai lovas tömegek már a besenyőket is fenyegették. Olyan tervek foglalkoztatták őket, hogy segítségére sietnek a kereszténységnek ellenálló 14 tömén léleknek. Az Etil keleti oldalán ott állottak a sámán-hitű hunok és úzok harcrakész töménei. Mögöttük meg Nogaj fejedelem tatárai, új legelőterületeket keresve. Endre király fia házasságával Nyugat felől biztosította az ország védelmét. Béla herceg pedig Erdő-elvén, Ladomérban, Halicsban és Füzesgyarmatig az után járt, hogy biztosítva legyen a Budavári beavatott központ értékeinek a kimenekítése is. Béla hercegnek nagy érdeme, hogy a Magyarországba vágyó ifjúságot igyekezett Erdőelvére telepíteni. Ez a bevándorlás azonban megnövelte a sámánhitűek létszámát és a határvidéken élő, elégedetlen sámánhitűek mozgolódását támogatták. Az ilyesminek volt néha haszna is. Az elégedetlenkedőket először Vata, majd fia, János vezette. Endrét, majd Bélát is ilyen mozgalom segítette hatalomra. A királyi tanács mind a két esetben a nyugati kereszténység mellett döntött, mert a keleti nomádok támadásai miatt az orosz-besenyő segítség bizonytalanná vált. Ebben a helyzetben örülhetett Béla, hogy mind a keresztény, mind a sámánhitű besenyők megengedték a Füzesgyarmatra való menekítést.

Amikor az utolsó szállítmánnyal medvetor hajnalán Füzesgyarmat felé tartottak, sőt messziről már látták is a füzesgyarmati kamlik tábort, váratlanul gerové-besenyő lovasok támadták meg a hidegtől szinte meggémberedett lovas-és szánkótábort. Az erti és sur besenyők, meg a kíséretben részt vevő magyar fejedelmi ifjak is kardot rántottak és elkezdődött a véres küzdelem. De a külső kamlik táborból is vad vágtában rögtön ott termett a fogadó lovasok serege. A mohamedán gerové besenyők jókora veszteséggel megfutamodtak. Boja fia, Kipcsák vitéz, II. Lebed és I. Szabolcs ivadéka ebben a nem várt küzdelemben hősi halált halt. Testét Füzesgyarmat áldozati kegyhelyén hamvasztották el. Gyarmat fejedelem egy díszes prémes szánkót ajándékozott a fejedelmi ifjaknak, hogy az emberfejes urnákat majd azon vigyék haza. Mert 1063 első napján, a füzesgyarmati medvetor hajnalán, összesen 12 magyar vitéz halt hősi halált. Utána a medvetori szertartás még négy napig tartott a manysi ünnepségen. Közben jelentették, hogy egy-két nap múlva alkalmasint megérkezik a szállítmány átvételére Pamrán nagyfejedelem is, de a nagy fagy miatt késik. A medve-tor tehát folyt tovább. Gyarmat fejedelem aztán Ung vezértől szertartásosan átvette az utolsó szállítmányt. Szobránc arany-asszonyt a medvetori ünnepség védasszonyává tették és így ünnepelték a Jász-sikságra elvándorolt magyarok aranyasszonyát. 800 esztendő után volt mit beszélni az asszonyok külön gyülekezetében is. Az asszonyok ugyanis magán a hivatalos medvetoron nem jelenhettek meg, ezért külön jöttek össze. Egyik-másik fiatal özvegyasszony úgy határozott, hogy a hazatérőkhöz szegődik, mert megunta ezt a fagyos világot. Amikor az ötnapos medvetori szertartás véget ért, a Szakszinban székelő Kipcsák besenyő nagyfe-jedelem riadót fúvatott és a szállítmány, melyet már átvettek a manysi fejedelmek és táltosok, Kipcsák nagyfejedelem védnöksége alatt, Gyarmat és Jenő törzsbeli vitézekkel elindult az Urál-bérc Öregének alsó-világa felé. Füzesgyarmat belső várának főterén, a Vitézek oszlopa mellett Gyarmatt nagyfejedelem így szólt az elvonuló prémes-szánkós csapatokhoz: “Arra kérem a Seregek hatalmas urát, hogy az Élet kegy-helyét újra biztonságos helyre segítse. Titkát meg ne kaparinthassa se az álnok keresztény világ, se Mohamed hazug serege, mert ezek csak mindenből hasznot akarnak húzni.

Az ataiszi és ordoszi igazság legyen örök titok. Vezessen benneteket Hadúr-Tórem az Igazság útján! Békesség néktek!” De nem minden ment olyan simán, ahogy gondolták. Füzesgyarmatot elhagyva a szánkós sereg szalma-bocskoros lovakon egy tisztásra ért. Hírtelen csengőszánkós lovak a dombhajlaton besenyő lovasokkal tűntek fel. Gerové mohamedánok serege csapott le az előőrs szánkókra, hátvéd nyilasaik pedig égő pamacsos nyilakat lőttek a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe. Minden oldalról csatatérré vált a Farkas-domb hajlata, de Hadúr-Tórem és a Viharisten lovasai vitézül küzdöttek a túlerővel szemben. De mielőtt a gerové besenyők erőt vehettek volna rajtuk, megjelent Pamrán manysi fejedelem rénszarvas vontatta szánkós serege és belevetette magát a küzdelembe. Hátulról támadtak a gerovékra. Megérkeztek a kabarok is kicsiny, fürge lovaikon, a tomaji sámánok pedig fölverték a fekete úzok vitézeit is, akik rávetették magukat a gerovek tartalékaira. Az áruló gerovék serege megingott és most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai mentek át támadásba. A gerovék megfutamodtak, de a fekete úzok üldözőbe vették őket. Mire beesteledett, Kipcsák vitézei majd ájultan roskadtak prémes szánkóikba. A manysik vették gondjaikba a sebesülteket, úgy leheltek életet a rokon magyariakba. Minden kincset átraktak rénszarvas vontatta szánjaikba és úgy indultak el észak felé. A szokásos halotthamvasztásos temetést Füzesrét falvának lakói végezték el. Gyarmat és Pamrán nagy-fejedelem egymást megölelve búcsúztak el, hogy soha többet nem találkoznak. Kipcsák nagyfejedelem hamvai egy keszi törzsbeli göröncsér díszes urnájában Szakszinba kerültek, de a gerovék tetemeit meghagyták az erdő farkasainak. Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy a manysi-hantik hadának sikerült átadni az Arvisúra-kincseket és azok most már biztonságosan viszik rénszarvas fogataikon az Urál-bérc Öregéhez. 1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia, Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a gerovékkal vívott csata után a manysik-hantik kezébe kerültek az Élet kegyhelyének titkai és az Uruki-Karnaki-Or-doszi Szövetség ládája. Ezzel a magyarság további életéből messzire kerültek a sokezer éves múlt emlékei. De I. Béla beavatott még amellett előrelátó is volt. Fiait fennmaradásunk érdekében úgy nevelte, hogy ne csak Rómához, Mainzhoz, hanem Bizánchoz is igazodjanak...