25.

NIPPUR PATASZI

A beavatottak titkos történetében az Ataiszi származásúak többször összekerülnek egymással. Így pl. Buda fia, Aladár, Abakán néven alapít birodalmat; Csaba leszármazottja, Kotragos, elmegy a Turgai kapuba és feleségül veszi Emőkét; Oposur, Edemen... Álmos-Árpád révén találkozik a Nyék leányával Abacillel; Árpád második házasságában Eperjessel; Csaba, illetve II. Ilona-Baján leszármazottjával kerül össze. Telena, Alpár későbbi felesége, egy kisfiúval jött be hazánkba. Többé nem akart ugyan férjhez menni, de az ősi törvények szerint Alpárt, a Nagy-Süán győztesét nem lehetett elutasítania. Telena fiából, Bajánból lett aztán Baján avar fejedelem, az avarság védőpajzsa. Bizánc és Róma Atillának vagy valamelyik utódjának a megölésében csak a hun törzsszövetség uralmának a megtörését látta. Bajánhoz nehezebb volt hozzáférkőzni. Minden tekintetben kiváló ember volt. Elődei nemigen érintkeztek a nyugati diplomáciával. Baján azonban, a védelmi gyűrűk korlátlan ura nagy nyelvtehetségével mindenkivel tudott tárgyalni. Nyelvtudásával, erejével és vagyonával elkápráztatta az akkor ismert világot, akárcsak Atilla, Buda, vagy Deédes. Kincseikről csak a beavatottak titkos szövetségének volt tudomása. Bát képzésen Baján a Bát-Baján nevet vette fel. Feleségül elnyerte Szamos fejedelem legkisebb árváját, Tomisirt. 10 fiuk és 8 leányuk született. Ez a szaporaság biztosította házának 300 évre a hatalmat.

A beavatottak sora: Batbaján (csodagyerek) 565-602, Bakar 602-630, Mácsi 630-634, Kuvrát 634-648, Samó (az áruló) 648-658, Zára 658-664, Haram 664-678, Zemlén 678-702, Maróca 702-720, Zengő 720-734, Mura 734-762, Linda 762-790, Korpona 790-792, Türje 792-794, Tuza794-803, Halics 803-825, Nyék 825-869, Abacil 869-890. A fejedelmi láncolat pedig: Nagybaján 568-580, Alpár-Telena 580-600, Győr 600-620, Páka 620-626, Kohár 626-630, Tudval 630-634-660, Mácsi férje, Orbaszár 660-672, Vaska 672-690, Kapornak 690-712, Regöly 712-740, Becseker 740-770, Gyürtő 770-782, Sebes 782-792, Mikó 792-795, Tuza 795-803. Ekkor a fejedelmi család fele kivonult, de Kassa 803-853, kabar-palóc földön visszamaradt. Verecke 853-896, majd utána Árpád-Verecke 896-899, s végül (899-908) Árpád-Eperjes által. Zsolt 908-tól 955-ig tartó uralma alatt egyesül a beavatottak háza. Ezért lett Zsolt-Zoltán a közös fejedelem Árpád után.

A marami és merija törzsek Kr.e. 3016-tól Kr.u. 1265-ig tartó vándorlása érintette a hun törzsszö-vetségbeli népek mindegyikét. A meriják nagyjából azonosak a fehér-hunokkal, a maramiak a fekete-hunok-kal. Származási törvényeiket Ataiszból hozták. Tarján fősámán 250-ben így ír róluk: A kabarvész 181-ben megbontotta a szumíros törvényt és a merija-marami érdekterületen tiszta asz-szony-uralomra vezetett. Merija területén az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, I2, 13-mas fátriák maradtak, a 15-ös közös, átmenati fátriával. A por fátriák közül a 26-os Szalaváré fátria volt közös. A 2-es Jenő, a 14-es Gyula, 16-os Megyer, 20-as Keszi és a 22-es Gyarmat törzs alkotta a vegyes-uralmi magyari törzs-szövetséget.(Vegyes, azaz feleség-uralommal.) A 18-as Kürt, a 23-as Tarján, a 25-ös Nyék, a 24-es Kéri és a 20-as Keszi törzs kézműves része megmaradt a kabaros férfi-uralom alatt. 250-300 között ez az 5 törzs leköltözött az Ural-Emba folyó és a Turgai kapu vidékére, de a 17-es és a 19-es, valamint a 21-es fátria a 26-os közös fátriával vissszamaradt asszony-uralom alatt. A 18-as Kürt és a Kéri többségű 24-es, valamint a 22-es Gyarmat és a 23-as Tarján törzsnek egy-egy része vegyesen, feleség-és férfiuralom alatt létszámban pótolta a por fátriák nem kielégítő egyensúlyát; a 2, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25 és 26-os por fátriák töredéke azonban visszatért az asszonyuralomra. Legelő-megtartási törvény értelmében Tarján fősámán fia, Béla, a Kürt-Kéri és a Gyarmat-Tarján törzs maradékaiból-leányai révén-megalapította a Béla törzset. Ez élénk kapcsolatot tartott fenn a Turgai kapu-ban később lehagyott Kurd törzzsel és a Magyarka-Sárhely között hagyott Gyula törzzsel.

Koppányról Szalavári Tura mélyen hallgatott, mert szerinte ha valaki új vallást, vagy eszmét hoz elő, azt rendszerint anyagiakért teszi. A sámánizmus megkövetelte a maga tizedét, ugyanúgy a kereszténység is, de a manysiktól várta a mohamedánizmus is.Ezért a manysik mind északabbra húzódtak, amíg a nyenyecektől és a szamojédoktól tehették. Népük nem fizette meg a szellemi lakbért, ezért egy ilyen nagy múltú népnek el kellett pusztulnia. Géza fejedelem látta a nyugati veszélyt, ezért Vajk fiát eladta a nyugati kereszténységnek; de édesanyjának minden hozzátartozója Bizánccal kacérkodott. Koppány az Ajtonyék-Gyuláék csoportjával tartott és Bizáncnak szívesebben fizették volna a sámánizmustól megtagadott tizedet. Aba-Sámuelék kabarjai a sámán-tized mellett Nyugatnak is megfizették a tizedet; a megvakított Vászolyt fejedelmi ellátásban részesítették, fiait pedig fejedelmükként tisztelték. Mivel a magyar törzsszövetség nem külön törzsként vett részt a Buda-Atilla vezetésével kidolgozott honfoglalásban, mi akkor a manysikkal alkottunk harci egységet. Déli Pannonföld már régen a hunok érdekeltségi területe volt, amikor Aquincumban még Róma volt az úr. Előőrsként a manysiknál maradt Béla, a szkítáktól Kevét és a szavárdiföldről küldött Kadosát indították útba a rómaiak nyugtalanítására. Ordas (Ordosz) szkíta telepről kiindulva Keve vezetésével 431-ben legyőzték a rómaiakat, majd a következő évben az ugyancsak szkíta Zombortelepről rontottak a római zsoldosokra, mivel azok a Duna bal oldaláról rabszolgákat hajtottak el. 433 kora tavaszán ezen a területen győzedelmeskedtek a rómaiak felett és a területet Keve vezér megkapta örökös területként. Itt épült Kevevára, a Duna bal partján, Baranccsal szemben. Béla tyumenje a mai Bélabánya környékén szállt meg; a hősi halált halt Kadosa fia, Zaránd pedig (akinek besenyő lány volt a felesége) a Bikis folyó forrásvidékén felépítette Zaránd várát. A 24 hun törzsből álló szövetség vezérkara ekkor így állott: Hangun-Huó császár 351-ben meghalt.

Utána Megyerja öccse, Uruk-Dargin vette át az irányítást 351-385-ig, majd Hunyornak adta át a hatalmat, aki fiainak: Mondzuk, Udin (Uldin) és Bagamér (Balambér)-nak a részvételével 385-410 között uralkodott. Bagamér 410-430 között Káspiváron át felvezette a hun hadsereg zömét; Buda-Atilla irányításával 433-ban Jászvásárra értek. Mondzuk, mint fővezér Ordoszban maradt, de fiai: Karaton és Oktár ekkor már szkíta földön állomásoztak. Uldin halála után, amikor híre jött annak is, hogy Mondzukot Ordoszban meggyilkolták, 433 őszutóján Ruga és Upor (Uptor) kívánságára Atilla vette át a fővezérséget. Ordoszból így Hunyor ivadékaiból csak Bősárkány érkezett. Jákó halála miatt Buda vette át a fősámáni tisztséget. Az Ordoszból áthelyezett beavatott sámánközpont alapjait 435 Nyilas havának holdtöltéjén rakták le. Ezzel indult meg Budavárának felépítése. Az ünnepélyen részt vett: Bősárkány, Deédes, Nekese, Buda, Atilla, Karaton, Oktár, Ruga, Upor, Ojbársz (Uruk-Dargin leányának a fia), mind a 24 törzsnek a vezére és vezető sámánja, összesen tehát 58 magasrangú személy, a törzsszövetség teljes vezérkara. Megjelent a manysi sámánnal együtt Béla vezér is, aki itt parancsot kapott arra, hogy az aranybányászatot lendítse fel Bélabányán. Atilla halála után a hun törzsszövetség visszavonult a Káspivári Szkíta birodalomba, de az addig meg-honosodott törzsek továbbra is a helyükön maradtak. Amikor az új, avar törzsszövetség elindult, itt már rokon népek fogadták őket, csakúgy, mint később a magyar törzsszövetséget. Vajk fiának, Imrének volt egy titkos menyasszonya, Jéne. Jéne Sarolt parancsára hajlandó volt gyermeket szülni Imrének. István király véréből a budavári Hegyi-ünnepélyen, Radnót napján meg is született a kisfiuk. A gyermeknek Aba-Sámuel lett a névadó apja. Valóságos apja, Imre ekkor már a besenyő bosszúnak esett áldozatául. Jéne aranyműves lány volt. Kisfiával Veszprémben bevonult Sarolt miseruha-készítői közé. Az agg királynő minden örömét Radnótban találta. Mindig vele játszadozott. Radnót véréből származott Pósa vitéz, Anonimus, akit IV. Béla Karakórumba küldött.

Nippur pataszi az özönvíz előtt 35000 évvel rakta le a víz emelkedése miatt az első, sziklán épült sumír város alapját. A város akkor még a tengerparton feküdt. De amikor Kr.e. 9790 körül Lagas, az első sumér király várost alapított, az újabb eljegesedés miatt Lugal városa már 10 napi lovaglásra volt Nippur alatt. (Lugal-Lagas 12 sumér város pateszijét végeztette ki Lagasban, ellenszegülés miatt.) Amikor az Ataiszi őshazában a tenger szintje újból emelkedni kezdett, Uruk városában felavatták a beavatottak központját, de az özönvíz miatt Lagas, Úr és Eridu városa víz alá került. A tenger vize ekkor Uruk városának a hegyalját mosta. Ettől kezdve az özönvíztől való szabadulás emlékére nyár közepén mindenütt megtartották a Hegyiünnepélyt. A Szovjetunióban a komik 1972-ben bemutatták ezt a Hegyiünnepet. István korában Vászoly és Ajtony volt beavatott; ők láttak a jövőbe. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy a nyugati kereszténység csak veszélyt jelent. Attól is tartottak, hogy a csuhásoknak megtiltják a nősülést és hosszú idő múlva a szaporodás szempontjából ez nagyon megbosszulja magát. Ha viszont Kelet kereszténységét tesszük magunkévá, létszámban erősebbek leszünk. A német lovagok és a római pápa, folytatták tovább-a tizedre és az ajándék-birtokokra való tekintettel istennek tetsző cselekedetnek mondja a keleti kereszténységhez húzó főurak kiirtását. Ezért Koppányt 998-ban, Tónusz-Abát beavatott feleségével együtt 1002-ben, majd Jirkó hat vejét: Radna, Zsibó, Pestere, Siria, Doboka és Kolozs vezéreket megölték a Csanád vezette vérengző lovagok pedig Ajtonnyal is végeztek. Mindez 998-1028 között történt. Ugyanebben az évben István király Vászolyt is megvakíttatta, pedig az Aba-Sámuel tanácsára-felvette a Vazul nevet és kereszténnyé lett.

István király testőrségének a parancsnokát, aki az ősi törvények szerint István apjának számított, mindezek láttára agyvérzés érte. Sarolt öccse volt az, az Erdeljü Gyula, aki eddig nem engedte, hogy Istvánnak vagy Imrének baja essék. Imrét 1031-ben vadkannal ölették meg a besenyő lövérek. Vászoly-Vazult 1028-ban, Ajtony kivégzése után megvakították, Mindennek megakadályozására a jászvásári Gyula fejedelem eljárt a bolgár cárnál, a halicsi bánnál és Boleszló lengyel királynál, de igyekezetének nem volt eredménye. Amikor pedig eljött a beavatottak rejtegetett szent ládájáért, Hunt-Pázmán lovagjai 1018 tavaszán vele is végeztek. A pápaság a bűnbocsánat fejében elrendelte Boleszláv lengyel király megsegítését. Ennek István király azon nyomban eleget is tett. Ha nem lett volna meg szám szerint 12 a kivégzendő vezető ember közül, kivégzik Vászolyt is. De rá más sors várt. Amikor István megbeszélésre hívta, azt mondta: "Nem akarok gyilkost látni!" Többek között aztán ez is egyik oka volt annak, hogy megvakították. Az összeesküvéssel gyanúsított Vászoly átadta fiainak a Budavári sámánközpont beavatottainak szent ládáját. Ezt sokáig Aba-Sámuel rejtegette. 1035-ben Endre, Béla és Levente Halics-Ladomér fejedelemségen át Kievbe menekítette a ládát. Ott Endre, András királyfi néven feleségül vette Bölcs Jaroszláv leányát. Béla egy lengyel hercegnőt vett feleségül, Levente pedig Ladomér fejedelmének a leányát, Lebed lovasfejedelem leszármazottját, a beavatott Ildikót. Ildikó vezetésével három állam lovasaitól kísérve vitték Budavár szent ládáját a Béla (Bjelaja) partján levő Füzesgyarmatra. Itt Ildikó az ősi törvények szerint önkéntes véráldozattal hősi halált halt. Levente többé nem is nősült meg. (Ugyanígy halt Jákó fősámán is önkéntes halált, amikor a sámánközpontot Budavárra helyezték át. Az Ordoszi Aranyasszony templomot magára gyújtotta. Ezt a szent helyet minden időben az Élet templomának nevezték.)

A szövetség ládájának kimenekítését még 992-ben eldöntötték, amikor Gelyza felvette a Géza nevet. (Második neve István lett, de lelkében mindvégig Gelyza maradt.) Amikor Kr.e. 3000 körül a napkitörések miatt roppant hőség uralkodott, a sumérok marami és merija csoportja újabb haza keresésében eljutott egészen a Volga könyökéig. Bölcseinek 38000 évi időre visszanyúló feljegyzéseik voltak, s azokból megállapították, hogy a mérsékelt égövi, egy-ruhás öltözködési mód mellett fejlődik legjobban az emberiség agya és olyan éghajlat a 1egalkalmasabb a kenyérmagvak termelésére és az ehető állatok tenyésztésére. Az Élet templomának a papjai itt a legokosabbak. Az itteni békesség azonban nem sokáig tartott. Először az első hun törzsszövetségi csoport, a viroláj (észt) hatolt rajtuk keresztül; másodiknak a suomák (finnek). Majd megjelentek a morvidok, Marami-moksa és Merija-mersa házassági kettősséggel. Amikor Ildikó hősi halált halt, már az udmurtok és a komik éltek marami-merija házassági közösségben. A manysik antik hazája az Uralon és azon túl volt. Káma-Béla környéke viszont badzsirt-magyar. De az Özönvíz-hegyi ünnepet még tartották.

A TIZEDESEK GILGAMES-JEGYE

303. Arvisúra Gát-Turi rovása

1074-1097 Árpád utódai is fenntartották azt a szokást, hogy az újszülött gyermeket bemutatták a Rimaszécsek főbábáinak hátukon a Gilgamestől származó anyajeggyel. Még ÉA ősanya csípetett a Turuj-sassal Gilgames háta közepére egy serkentő jegyet, mert a gyermek nehezen akart a világra jönni. Ennek a csípésnek hatására a világra pottyant és a Turuj-sas szellemi ereje sebezhetetlenné tette. Eredetileg ez a jegy egy négylevelű lóhere volt, de később részleteire bomlott. Kinek milyen erősen mutatkozott meg a jegye, abból már gyermekkorában meg lehetett állapítani beavatottságának a mértékét. Amikor például Ügyeknek végre megszületett Álmos fia, neki is nehezen adott életet Emese. Akkor a Rimaszécsek bábája erőt kért az Egek urától és az ősi Turuj-sas most is megcsipkedte az újszülött hátát. A magzat megfordult Emese méhében és fejjel kifelé, ordítva tört magának utat a világra. Ügyeknek álomban fogant a sastól gyermeket a szavárd szokás szerint Álmosnak nevezte. Keresztapja a nevelő tanfejedelem, Hülek vezér lett. Ez a Hülek vezér, a szavárdok ifjú vezetője kitört a Van-tó környéki Tuspából és 20 éves korában Magyarkán elnyerte az uruki-mani püspöki tisztséget. Amikor Vajk hugának Orseolo Ottótól megszületett egyetlen fia, Péter, azt is bemutatták az apjának és később István királynak is, de nem volt rajta Gilgames jegye. Fejedelmi származású társai is megfigyelték a jel hiányát és az Álmos-Lebed házi hercegek nem is ismerték el még fővezérnek sem, nemhogy királyuknak. A kettős fejedelemségben csak a pápaság és a római-német császárság képviselőjét látták benne. Vászoly-Mihály-Vazulnak erősen látszott a háta közepén ez az ősjel.

Endrének is háromlevelű, Bélának négylevelű jegye volt. Leventének egy csillaga volt fáklyavégen (kocsányon lógó érzéketlen vadhúsgömb vagy szeder), ami azt jelentette, hogy szellemi vezető lesz belőle. Ezért lett uruki-mani püspök. (Halotthamvasztás utáni porai Taksony nagyfejedelem porai mellett, Taksony vára közelében nyugszanak.) Levente a Vazul-fiak hadseregének megszervezése alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedeseknek, akiken ott volt a jegy. Ezek lettek a seregek vezetői. Amikor Imre herceg megszületett, Saroltnak az volt az első dolga, hogy a kisgyermeket bemutatta István királynak, de a kis Imrének a hátán nem volt semmiféle jel. Ellenben, amikor Jéne rimalánytól az Imre herceg szerelmétől megszületett a kis Pósa, Tolma-Judit énekelve vitte István király elé: a gyermek hátán ott ékeskedett a négylevelű lóhere és fölötte a csillag. Ezzel Tolma-Judit eloszlatta István király kétségét, hogy a gyermek talán nem is Imrétől származik. Tolma-Judit ekkor azt mondta István királynak: "Unokádat a nevelőapja vigye el a vasművelők közé, mert annak idején ők fogják megmenteni Álmos nemzetségét." A megözvegyült Radnót nyílhegykészítő, felesküdött a nevelőapaságra és Jénát feleségül vette. Majd a gömöri várhoz tartozó vasművesek között megszervezte a tizedeken alapuló termelési módot. Radnót koráig ugyanis csak nagycsaládi pestek voltak, de az nem volt gazdaságos. Ezért a műveletet kettéválasztotta. A tizedekben 5 személy foglalkozott faszén-égetéssel, a másik 5 pedig vasműveléssel. Levente irányításával ezt a szervezési módot honosították meg minden ipari ágazatban. De a tizedesek és az ő vezetőik rendszerint valamilyen Gilgames-jeggyel bírtak. Levente, aki a hadi kiképzés vezetője volt, veterán harcosokból válogatta ki tizedeseit.

István király a származás kérdésében nem fogadta el egyedüli bizonyítékul a Gilgames-jegyeket, de az országnagyok azt mondták: "A pusztaszeri Nagy-süán megmutatja, ki termett rá a vezetésre: a Gilgames jegyűek-e, vagy akiken nincsen jegy." István király nem akart ellene szegülni az országrészek és a vármegyék ispánjai akaratának és 1030 kora tavaszán mind a 72 tömény és a belső megyék területén megtartották a lovasversenyeket. Kitűnt, hogy a Gilgames-jegyesek vezettek. Az anyajegyről vallott felfogás hamar elterjedt az egész kettős nagyfejedelemségben. A békési pásztorok csak akkor voltak hajlandók belépni Vata kiskirály seregébe, amikor a Körösben való fürdéskor a háta közepén meglátták a Harka feleségétől, Uzonykától örökölt négylevelű lóherés anyajegyet. Endre herceget aztán a királyi székbe segítették Péterrel szemben. Utána a még erősebb Gilgames-jeggyel született Béla herceg seregébe léptek és a hazát megmentették a német hűbérességtől. Hadiveszteségei miatt Béla a papokat is azonnali nősülésre kötelezte, mégpedig az urukiak szertartása szerint. Eszerint, ha egy ifjút a nagy nyilvánosság előtt pappá szentelték, tíz nap múlva csak akkor kenték fel, ha közben házasságot kötött. Ezzel a felszentelt ifjú Aranyasszony papjává vált. A jegyet viselő személyek mind rendkívül erős akaratúak voltak. Ilyen volt Miltény lánya Halomány rimalány is. Amikor a lábáról a húst lerágta és meghalt, Zirc közelében lévő kegyhelyen a Halománytetőn temették el halotthamvasztással. Ez a kegyhely búcsújáró hellyé lett. Salamont pedig küldetésben Szakszinban jártakor a kamlikfürdősök és gyúrók a szokásos pénteki szitásfürdő alkalmával figyelték meg, hogy rajta van-e az Álmos ház anyajegye. De Salamonon semmit se láttak. Ezért a fejedelmi ifjak egymás közti harcában a Lebédházi Gézát, Lászlót és Lambert herceget segítették. I. Endre fiainak: Salamonnak és Dávid hercegnek se volt Álmosházi jegye, de már Adelheidon, aki Vratiszláv herceghez ment feleségül, ott volt a jegy.

Géza, László, Lambert és Lam hercegnek erős anyajegye volt, a Zsófiáé, Eufémiáé, Ilonáé és Piroskáé már gyengébb. Endre herceg a Kurszánvári királyi tanácsban felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Salamon alkalmasságát nem tanúsítja anyajegy. Salamon azonban István király orvosainak a véleményére hivatkozott: "Az anyajegy nem döntő, csak az Élet fájáról való származás, amint a keleti 300, illetve 100 család bölcsei mondják, az Élet fájának minden porcikájában ugyanaz az élet nyilvánul meg." Endre Györgyöt, aki mellékágon Gilgames-jegyű egyházfi volt, még I. Endre nevezte ki Kurszánvárába utazó püspöknek. Ő vitte a hírt Rómába, hogy a Van-tó környéki, Magyarkai és Jászvásári uruki-mani egyházakat is Róma aklába akarják terelni. I. Béla környezetében a négy herceg közül a leggyengébb jegy Lam hercegen volt. Őt ezért Szalk-féle megbízatással a külső ügyekben való kiképzésben nevelték. Lambert halála után, Lambert ill. Lampért néven emlegették, de a királyi tanácsban csak Lam maradt. I. Gézának 1074-től 1077-ig tartó királysága alatt László herceg óriási munkát végzett Lammal együtt, hogy a hűbéri adófizetést elkerülhessük. Buda, Fehérvár és Esztergom helyett Váradon szervezett kiskirályi nyilvántartó hivatalt. Ennek az volt a célja, hogy az egykori itáliai etruszk uralomra való tekintettel a római pápa érdekkörébe tartozzunk és ezzel mentesüljünk a német császárság és a mainzi érsekség adóztatása alól. Ennek a nagyváradi, úgynevezett Magyar-Kuriának az emberei bejárták az országot és nyilvántartást készítettek a pápai tized beszedéséről. A Lebédházi, Füzesgyarmati, Szakszini és Magyarkai Szavárd Kúriát a keleti érdekvédelmi terület legősibb városában állították fel. Magyarkán László herceg létesítette a magyar érdekeltségű római katolikus püspökséget. Kurszán várából azért helyezték át ide, mert az egyházi méltóságok kifogásolták, hogy az Árpádháznak külön püspöksége van, akárcsak a német császárinak. A magyarkai püspökség csak a királyi háznak adózott, mert ezt az intézményt anyagi juttatásokkal is, egyházi emberekkel is a László kiskirály által alapított Váradi püspökség látta el. Ez a magyarkai püspökség minden év Aranyasszony havában jelentést küldött a Magyar-Kuriának, s ennek alapján megbízható képet lehetett kapni a Keleten fennálló helyzetről. Erre pedig szükség volt, mert a bizánci érdekeltségű területeken a kun és fekete-úz hadifoglyokat arra a feladatra képezték ki, hogy betörésekkel nyugtalanítsák a magyarok királyát. Bizánc sehogy se tudott belenyugodni abba, hogy Magyarkán magyar püspökség működjön, római katolikus szertartással. Ez veszélyeztette az ő keleti hittérítésüket.

A mindenre felbérelhető kunok és úzok betöréseit László kiskirály hárította el. László Géza helyett vállalta a hadsereg-főparancsnoki tisztet, mert Géza szerzetes-gondolkozású uralkodó volt. Salamon, Endre és László vetélkedésében ezt a két utóbbit, Árpád húgának, Kendicének Opos nemzetsége, meg a Csák nembéli Abák segítették. Már-már azt hitték, hogy Kemejnél a hírszerző Opos vitéz meghalt, de csak erős fejsérülést szenvedett. A hercegek védelmére ő lázította fel Kurszánvárának nemeseit és fegyverforgató harcosait. Átúsztatva Dunna aranyasszony folyamán Vác felé indultak, és amikor a megvert Géza megfogyott serege a László csapataival egyesült, Mogyoród felé vették útjukat. Egyesültek az ifjú hercegek csapataival és egyesült erővel eldöntötték a Salamon és Géza közötti feszültséget. László és Endre uralma alá került az egész ország. A győztes hadvezér László volt; Endre pedig bűnbánó szerzetesként Fehérvárra érve megkoronáztatta magát. László katonai eszközökkel, Lam herceg pedig külügyi dolgokban akarta rendbe tenni Szalk mintájára az országot. Mindannyian üdvösnek tartották volna már az első királyi tanács ülésén, ha mint a nyugatiak, az Árpádház is rendelkezne szentté avatott királlyal. Ezzel mind az Álmos, mind a Lebédház hercegei egyetértettek Endre gyermekei már születésüktől fogva mindig nyugatra tekintgettek, sőt titkon még adót is fizettek a római-német császárságnak. A mogyoródi csata után Pozsonyba menekültek, majd innen Judit kérésére bécsi szállásukra mentek. Géza, László, Lambert és Lam herceg, meg Zsófia, Eufémia, Ilona és Porva-Piroska hercegnő a magyar királyság megerősödését várta. Zsófia előbb Ulrich isztriai őrgrófhoz ment feleségül, majd Horvátország társulása után Magnus szász herceghez. Eufémia I. Ottó morva hercegnek volt a felesége. Ilona Zvojnimir horvát király felesége lett, de annak halála után Horvátország, mint egykori avar birtok Magyarországnak lett része, de mint társország szerepelt.

Piroska Lampért comeshez ment férjhez, de férje halála után részt vett a Szakszinban tartott sámán-és rimalány-képzésen, majd az elhalálozott János uruki püspök fiának, Turinak lett a felesége és Szakszinban telepedett le. Újjáépítette a Szakszin melletti tűzvészben elpusztult Asszorügyeket. Szakszin a sámánképzés központja, Asszorügyek pedig az uruki-mani öspörös székhelye lett. Amikor Piroska a rimalányképzés során elérte az arbag-sámán fokot, felvette a Névadó naptár szerinti Porva nevet. Mivel az öccse, Lambert korán elhunyt, özvegységre jutása után öccsének Zirc környéki uradalmát kapta meg téli lakóhelyül. Endre a Pannonföld védelmét szervezte és egyházi dolgokban intézte az ország ügyeit, László pedig keleten szervezte meg Várad székhellyel az ország keleti és déli védelmét. Bizánc bíztatására a hadifogságban kiképzett kunok és úzok, ha betörtek az országba, pogányul viselkedtek, még leányrablástól sem riadtak vissza. Egyik portyáján László királyfi a Viharistentől származott Szög nevű lován üldözőbe vett egy rabló pogányt, aki a lova hátán egy magyar lányt akart elhurcolni. László azt hitte, hogy a rabló kezébe került lány a váradi püspök lánya, mert annak a ruhájába volt öltözve. Ezért vette üldözőbe a lányrablót. László még sebesülve volt és ezért nem bírta utolérni a kunt, de odakiáltott a lánynak, hogy rántsa le a kunt a lova hátáról. Egy ugratásnál ez meg is történt. László meg akarta ölni a kunt, de a lány könyörgött az életéért, még azt is mondta, hogy hozzá akar menni. A herceg párviadalban legyőzte a kunt, elvágta az inát és megölte. Ez idő tájt történt, hogy László Szakszinba lovagolt, ellátogatott Asszorügyekre is és húgához, Piroska-Porvához. Az elaggott Vata fia, János püspök még élt. Beleegyezett abba, hogy kisebbik fiát, II. Jánost iktassák be az új Magyarkai uruki-mani püspökségbe. Amíg Salamon élt, sokszor kifogásolta, hogy Árpád utódai még mindig manihisták, tehát pogányok és pogány püspökséget tartanak fenn Kurszánvárában. Ezért a Kurszánvári püspökséget most áthelyezték Magyarkára. Vata kisfejedelem fia, János volt az első uruki-mani püspökből lett római katolikus püspök. Kurszánvárában mint I. János püspök szerepelt.

Az a különös eset állott elő tehát, hogy az 1074-ben elhunyt János püspöknek egyik fia Szakszinban fősámán lett, a másik meg II. János magyari római katolikus püspök. János püspök temetésén részt vett László és Lam herceg is. Mivel az arab és örmény kereskedők nyugodtnak mondták Magyarkát is, a Van-tó környékét is, felkeresték Tuspában az uruki-mani püspökséget. Az arabul tudó beavatott csoport tagjaival álruhában bejárták a nagy Gilgames országát, de ott nem láttak egyebet, csak az elsivatagosodással járó pusztulást és könyörtelen emberirtást. A magyarkai püspökségben Jereván fejedelemnek minden uruki-mani egyházközségébe váradi káplánokat helyeztek, akik a szavárd és kuma-magyarokat megtanították a helyes magyar nyelvre. Az egyházi szertartást a hívek részére mindig magyarul végezték, csak a csendes magán imájukban használták a latin nyelvet, hogy el ne felejtsék. Így eleget tettek a népnek is, a királynak is és a római-német császárnak is. Az István király korában alapított Váci püspökséget, melynek első feje az Árpád házi Benedek püspök volt, most Kurszán várából végleg Vácra költöztették. A királyi ház és a Kurszánház ugyanis eggyé olvadt. Így a Kurszánváron Atilla városában csak az Árpádház nyári egyházközsége maradt. A három herceg elhatározta, hogy Vácot, mint egyházmegyei központot teljesen kiépíti. Géza a fehérvári koronázás után Cinkotára és Mogyoródra, majd Vácra lovagolt. Itt a mogyoródi csata előtt látomása volt. Az ősök Aranyasszonya felszólította, hogy ahol a saka-szkíták aranyszarvasa megjelenik, építsen ott neki templomot. A látomás azzal folytatódott, hogy Péter a szarvánál fogva vezetett egy gímszarvast, a szarvait telerakta égő gyertyákkal, ezután a szarvas eliramodott az erdő felé. Egy helyen azonban megvetette a lábát és király módjára széttekintett, ezután befutott az erdőbe. Ott a vitézek rányilaztak, erre a királyi szarvas a Dunába szökkent és azt mutatta ezzel, hogy az Aranyasszonyok folyója szent folyó. Dunna asszony folyama tehát kétszeresen szentté lett. Mindezeket hallva László és Lam összenézett. László herceg szemében különös fény villant meg és így szólt: "Nem szarvas volt az, hanem a jóságos Isten angyala. Ahol az Aranyszarvas a lábát megvetette, azon a helyen kell felépíteni az Aranyasszonyok és a boldogságos szüzek szent egyházát." Lam herceg elhatározta, hogy a parancsnoksága alá tartozó kőfaragó és vasgyártó embereit haladéktalanul utasítja az építő kövek összehordására és a vasak, épületfák elkészítésére. Összehívta a tizedeseket, a hozzájuk tartozó mesteremberek munkába állítására.

Elindultak Kurszán várába. Ott így szólt Lam az összesereglett mesterembereknek: "Gilgames szent földjén járva a Van-tó mellett Tuspában és Magyarkán látta meg a szép templomot. Annak a mintájára kell felépíteni az ősi Aranyasszonyok és boldogságos szüzek templomát." Kardját kihúzva hüvelyéből és csizmája talpával elsimítva a port, a templom vázlatát meg isteni igazságosság templomának kell lennie, hogy ne szítsa az ellentéteket. Szebbnek kell lennie, mint a Kurszánvári fejedelmi templom." "Úgy legyen." -felelték a hercegek és tizedesek. Ezután Lam herceg, a tizedesek parancsnoki karával sorbajárta a kőfejtő helyeket, majd Vasvárra lovagolt, ahol a szénégető és vasgyártó tizedesek csoportjait állította munkába. Utána a Radnót vezette cserepeseket kereste fel, ahol megbeszélték, milyenek legyenek az előre elkészítendő díszítések. Putnokon az építőfát faragó tizedesek csoportjait bízta meg az állványozó és épületfák elkészítésével. A hibátlan, nem bütykös fákból görgetőfákat készíttetett. Gondoskodott arról is, hogy minden lovaglásnyi távolságra lóállásokat állítsanak fel, hogy az igavonó lovakat meg lehessen pihentetni. Az állásoknak szénával való ellátását a palócok az egész útvonal hosszában vállalták, és több helyen tartalék lovakról is gondoskodtak. Dernő, Rőce, Gerlice és Vashegy lóállásait kellőképpen ellátták lovakkal, mert innen kellett elszállítani Vasvárra a 24 féle méretű, súlyú vascipókat, melyekből a vas-szerszámokat, kerék-ráfokat, görgető vasrudakat készítették. A lovasok irányítását a Pósa-had látta el. Ezek új névadó szokásokat vezettek be: mindig előre tették Imre kisfiának a nevét. Lam a legtökéletesebb Álmosházi jeggyel született Pósa Lászlót tette meg a lovasok parancsnokának. Kísérő lovasainak nagy része Radnóton lakott, ahol a Pósa-had törzsökös volt. A vas és az épületfa szállításának irányítói a Vasvár melletti barkó faluban. Csépányon laktak. Az utcájukat Lam-nak nevezték és megfogadták, hogy ez a név Lam herceg tiszteletére örökre megmarad. Béla kiskirály idejében még mindig érkeztek menekültek a régi Umma és Uruk városból. Béla herceg megengedte, hogy a Sajó völgyében letelepedjenek. A menekülők mind juhászok voltak. A juhok bírták legtovább az elsivatagosodott területeken. Béla hercegnek ezek a menekültek sokat segítettek a népszámlálásban, amikor Magyarka, Szakszin és Jászvásár környékén összegyűjtötték a tizedes jelentéseket.

Amikor Nagyváradra értek, hercegnőjük, Rixa lebetegedett, nehezen ment, szülési fájdalmak kínozták. A szülés nehezen ment, mert a papi orvosok nem mertek Rixának segíteni. Béla kiskirály ezért a népszámlálást intéző Rimaszécset kérte meg a beavatkozásra. Lamér aranyasszony örömmel vállalkozott rá. Fehérbe öltözve segített a kis Lam herceg megszületésénél és a gyermeket uruki-mani szokás szerint is megkeresztelte az ősi uruki-mani névadó naptárnak megfelelően. A szokás az volt, hogy ha az újszülött élete nem volt biztonságban, vagy a papok már lemondtak róla, az aranyasszony gyorsan nevet adott neki. Nagyváradon a fekete-hun tömény névadó naptára volt használatos. Aszerint a születés Lam napjára esett. Lamér Rimaszécs tehát a gyors keresztelési szertartásban ezt a nevet adta az újszülöttnek, még mielőtt Rixa hercegnő aléltságából magához tért volna. Így mutatták be Béla kiskirálynak a gyermeket. A váradi püspök jelenlétében a Lambert nevet adták neki. Béla király meg Géza herceg és testvére, Ilona mindig Lamnak hívták. Rixa és László kiskirály a papokra való tekintettel Lambertnek, Zsófia, Eufémia és a kis Lambert herceg azonban a Lampért nevet használta. Legkisebb testvére Porva-Piroska pedig a legkedvesebb pulija nevével becézte, Lambinak hívta. Lam neve és neveltetése alapján inkább pogánynak, majd igen erős uruki kereszténynek érezte magát. Élete végéig a sóhivatal vezetője, a váradi Kúria parancsnoka és a külügyek intézője volt. Szank volt a mintaképe. Intézkedései nyomán Magyarország gazdaságilag szépen megerősödött. Hároméves kisfiú volt, amikor az utolsó Ummai csoport átvonult Váradon. A menekültek két kis pulikutyát adtak neki ajándékba, Lambit és Ildit. A kis Lamnak ez a két puli volt a legkedvesebb játszótársa. Ez az oka, hogy a kis Porva-Piroska a bátyját is csak Lambinak hívta. Amikor a kis pulikölykök játékos ideje elmúlt, a hercegi nyájak juhászatának ajándékozták őket. A kis Ildi puli után Eufémia kishercegnőt, majd utána Ilonát is Ildinek nevezték. Így került be ez a két név Rixa hercegnő és I. Béla király udvarába. Lam királyfínak nagy érdemei közé tartozik a vasgyártás átszervezése is. A vasgyártók eddig olyan tizedekben dolgoztak, melyekben a pestek felső adagolásánál két idősebb, alul a vascsapoló csatornánál pedig két igen erős fiatal vasgyártó és a tizedes dolgozott. Ezt a létszámot Lam megkétszerezte.

Atilla korától kezdve Nekese fősámán rendszerében minden vasgyártó tizednek a fele, öt fő a pestet szolgálta ki, a másik öt személyt pedig a faszén kitermelésénél foglalkoztatott. Lam herceg ezeket kettéválasztotta és a faszénégetőket is tizedekbe osztotta. Öt ember fát vágott, négy faszenet égetett, a tizedes pedig mindig ott foglalatoskodott, ahol leginkább szükség volt a jelenlétére. A faszenet Lam raktárakban tároltatta, onnan vitték a vasgyártó pestek adagoló szintjéhez. A vasgyártó pesteknél is változott a helyzet. Az adagolást három személy végezte, alul a vascsapolásnál a tizedes vezetésével három erős csapolólegény foglalatoskodott, a fúvatásnál pedig-amit bőrtömlőkkel végeztek, két ember dolgozott egy idősebb daraboló mesterrel. Ennek volt az a feladata, hogy a vascipókat osztályozza. Súlyának és minőségének megfelelően egy vascipóból lehetett ásó, kapa, kiskapa, szekérráf, kovácsolóüllő, vagy szekértengely stb. Amikor Ózd-Vasvárról megérkeztek a furmányosok, a tizedes adta át a megrendelt készletet. A munkákból kivették részüket a fiatalabb asszonyok és a kamaszkorukon túljutott fiuk is. Ha munkaerőben nem volt hiány, az idősebb vasgyártókat pihenőre küldte a tizedes. De nem sokat pihentek, mert ilyenkor a kertjükben dolgoztak. Az irtásokon a bányagondnok ötévenként földet osztott ki a vasgyártók, szénégetők és kőfejtők között. Rendes békeidőben kötelező volt a vasművelőknek minden vasárnap családjaikkal együtt templomba menni, de hadra való felkészülés idején a vasolvasztó pesteknél vasárnaponként is dolgoztak, igaz, hogy félerővel. A többiek délig templomban voltak. Délután azok mentek templomba, akik délelőtt dolgoztak. Aki a templomban elaludt, azt perselyezéssel felköltötték, vagyis pénzbírsággal büntették. A gondnokhelyettes perselyezése a társládát illette. A társládából árvákat és nősülő fiatalokat támogattak. Az elalvás ellen fáklyabottal védekeztek. Azért hívták így, mert éjjel a hegyes végére gyertyát tettek. A templomban ezt a botot az álluk alá tették és ha valaki bóbiskolni kezdett, a bot vashegye felriasztotta.

Az 1077-l078-as esztendő sok munkát adott, sok fegyverre és szerszámra volt szükség, mert Salamon nem nyugodott bele a vereségbe, hanem sógorához IV. Henrikhez futott és Magyarországot hűbéres gyarmatként, adófizetőnek ajánlotta fel. Azt tette, amit István király után Péter, hatalmának visszaszerzése érdekében hűbériséget fogadott. Salamon a vesztett mogyoródi csata után meg sem állt Moson váráig, ott már várta az anyja és felesége, Judit. Anyja korholta, mért nem élt békességben az unokatestvéreivel, lám most elvesztette az országot. Salamon feldühösödött és meg akarta ütni az anyját, de Judit közéjük ugrott és lefogta Salamon kezét. Az asszonyok Bécsbe akartak menni, de Salamon ragaszkodott ahhoz, hogy Pozsony várában telepszik meg, mert az ország elhagyása, az ország elvesztését jelentené. Amíg László herceg a Csörsz vonalán az újabb tárkányképzés elindításán fáradozott, addig Oszlányka fia, Zombor tárkányfejedelem Szabolcs várától Körös-Zsadányon át Szögedig, majd innen Bács és Bodrogvár vidékén Zomborig építette a Csörsz árokrendszer új vandalúz váras vonalát. Ez tüskeváras vizesárokból állott. Lam herceg pedig, amikor visszatért Magyarkáról és Szakszinból, az onnan toborzott kun és úz harcosokat a Csörsz árokrendszerben Csanád ifjúsági lovasfejedelem kiképzőtáborába irányította. Vitézzé avatásuk feltétele volt, hogy megállják a helyüket a lovaglásban, valamint lovon és szabadon való úszásban egyaránt. A Gilgames jegyet viselő lovasokat és tárkányokat Lam herceg kiválasztotta és tizedeskiképzésre küldte. Lam herceg tudta, hogy Salamon nem fog belenyugodni vereségébe, arra törekedett hát, hogy IV. Henrik esetleges támadását a Magyarka és Szakszin tájáról érkező kiváló nyilasokkal és íjászokkal tudja visszaverni. Ezek a harcosok alkották Csanád ifjúsági fejedelem lovas seregének törzsállományát. Hogy a nyugatiak figyelmét ne hívja fel, a kiképzésük a Szabolcsvártól Zomborig terjedő síkságon zajlott le. Géza király hallgatott Lam tanácsára és Bizánc felé keresték a közeledés útját. Géza kapcsolatba lépett VII. Gergely pápával is, aki a császárral való leszámolásra készült. A pápa is szerette volna hűbéresévé tenni Magyarországot. Gézáék úgy gondolkoztak, ha már amúgy is fizettük a pápai tizedet, akkor jobb lesz Róma felé igazodni.

László kiskirály első lányát, Piroskát a bizánci császár fia jegyezte el, s ez által Lam dél felől biztosítottnak gondolta országát. László herceg volt a sereg fővezére. Arravalóságát a mogyoródi csata bebizonyította.

A két sereg 1074 március 13.-án közelítette meg egymást. Ez pénteki napra esett. Egész nap sűrű köd volt. László Cinkota alatt várta Salamon seregét. Mogyoród felől csak nem oszlott a sűrű köd. Másnap hajnalban, amikor László herceg lóhátról bíztatta és buzdította lovasait, lándzsájával megsuhintott egy bozótot. Egy fehér menyét ugrott ki belőle, fel a lándzsájára és azon végigfutva László herceg felsőruhájába menekült. De rögtön ezután megkezdődött a csata. Borona vezér székely és morva vitézei eltiporták Vid ispán bécsi seregét. I. László herceg Géza seregének a segítségére sietett és elkérte tőle a zászlaját, hogy Salamon őt támadja meg. Salamon csakugyan Géza zászlója felé vette az irányt, de ekkor László és Géza vitézei minden oldalról közrefogták. Hátulról viszont Kurszán várából Zombor uruki püspök csapatai közeledtek feléje. Salamon megfutamodott, László herceg kivette a kebeléből a fehér menyétet, az a sűrűségbe futott és erre a bozótos sűrűség is megvilágosodott, még a nap is kisütött teljes fényében. Géza elfogadta a trónt, mert ezt kívánta a főurak, a tizedesek és a vének tanácsa; mellette állt az ország népe is, de a papság a megkoronázott királyhoz húzott. A székely őrség Salamont kiűzte Moson várából, de hívei Pozsonyban megvetették a lábukat és a székely Pozsony nemzetség is melléje állott. 1074 március 25.-én Géza elrendelte a 20 éves tárkányok bevonulását Surány töményébe. Tisztán palóc legénység vonult be. A pozsonyi székelyek megtagadták a szolgálatot, mert Salamon úgy tájékoztatta őket, hogy a 973-as értekezlet minden ilyen célú katonai műveletet megtiltott. Lam herceg Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő Kál töménybe a kabarokat vezényelte. A surányi, meg ez a tömény állott Lam parancsnoksága alatt. Lam székhelye Vasváron volt. A gerendavárat már újjá építtette. Tiszakeszitől Maroskesziig a fekete magyarok és a szögedi tömény székelyei vonultak be a Maroskeszi-Kevekeszi töményébe Körös-zsadány székhellyel. Harangod-Titel és Kevekeszi-Zombor között a csajkások töményét képezték ki. Ennek a két töménynek a parancsnoka Petre herceg volt, Levente unokája.

A Körös-zsadányi tárkányvezérséget Daróc vállalta. A csajkásoknak Zombor volt a tárkányfejedelme. A hadsereg főparancsnoka László herceg volt. Ő Váradról irányította a lovasok, nyilazók és íjászok képzését. Mindig egyszerű lovassági öltözetben járt. Lam egyszer azt jelentette, hogy Pozsonykeszinél Salamon vitézei gyakran rátörnek a tárkányképzés táborára. László herceg oda igyekezett. Egy reggelen, amikor éppen a hídépítők munkáját szemlélte, egyszer csak egy porfelhőből kibontakozik Salamon csapata. Salamon messziről nem ismerte meg Lászlót, csak amikor a közelébe ért. László feje felett két angyal röpködött tüzes kardokkal vagdalkozva, úgy fenyegették az ellenséget, a vasba öltözött bajor és a pozsonyi harcosokat. Salamon nagyon megijedt és visszafordult, a várába menekült. Most tehát már nemcsak Géza látta a szarván égő gyertyákkal vízbe ugrató szarvast, nemcsak vitézei látták, mint menekült László kebelébe a győzelmet jelentő fehér menyét, hanem Salamon is láthatta az angyalokat a tüzes kardokkal. Meg is rémült és Pozsonyból IV. Henrikhez futott. Henriknek vesszőparipája volt az "Isten-császárság" eszméje. Ezért készült harcra. De a mosoni székely őrség rögtön jelentette Lam hercegnek a németek készülődését. Henrik a Dunán úsztatta le zsoldos seregét. A hűbéres tartományok nem voltak hajlandók katonát adni a bizonytalan kimenetelű kalandhoz. De a pápaság és császárság nézetei sem egyeztek. A pápa nem volt hajlandó elismerni, hogy a német-római császár az "Isten helytartója". Szerinte ezt a címet annak idején Péter apostol kapta. Salamon seregében akadtak kétkulacsos vitézek is, akik Lamnak hordták a híreket. Lam tehát tudta, hogy Henrik és Salamon mindenekelőtt Nyitrát akarná bevenni. Sokan kétes sikerűnek tartották a tárkányvár megtámadását, de Oposnak sikerült váratlan hadisikert felmutatnia. Erre a császár magához hívta és megkérdezte tőle: vannak-e a magyar seregben is ilyen kiváló vitézek, mint ő. Opost a nagy dícséretre elfogta a büszkeség és azt felelte: Vannak fenséges császárom, sőt még nálam jobbak is. "Ha így áll a dolog -mondta a császár Salamonnak-, akkor te nem szerzed vissza az országodat!" Géza, László és Lam gyorsan kiüríttette a palócok földjét és miután a lakosság minden élelmét és egyéb holmiját a bányavárosokba és a bányagondnokok felügyelete alatt álló területekre menekítették, Lél földjén mindent a tűz martalékává tettek. Henrik csapatait nem volt mivel élelmezni és a császár serege kudarccal távozott az országból.

1078-ban Salamon tett még egy kísérletet, de azt is sikertelenül. Erre a császár Salamont magára hagyta. Közben a bányagondnokok a Lél-síksági fuvarosokkal és menekültekkel épületfát szállíttattak a termékeny síkságra és a tárkányképzésen lévő újoncokkal a falvakat újjáépíttették. Lam hírszerzői a vasvári tanácson hírül adták a külügyek hercegének, hogy a volt bencés Hildebrandt újabban VII. Gergely néven római pápa, a "Krisztus helytartója" címet megtagadta a német-római császártól, de Henrik egyébként is sok esetben szembekerült VII. Gergellyel a püspökök kinevezése kérdésében. A végén aztán a pápa a császárt kiátkozta. Henriket elhagyták régi hűbéresei is. Helyzetén azzal igyekezett javítani, hogy mezítláb elindult Róma felé. VII. Gergely eléje ment és feloldozta az átok alól. De Henrik ezek után sereget gyűjtött a pápa ellen és el is fogatta, majd 1084-ben császárrá koronáztatta magát. De amíg ezt a tervét végre nem tudta hajtani, Salamonnal nem sokat törődött. Egy alkalommal Salamon betört az országba és nagy pusztítást okozott, mígnem Lam tárkányai elfogták. Zombor, a csajkások tárkánya Visegrád várába záratta. Ezt a vártornyot a palócok elnevezték Salamon tornyának. Az ország megerősítését szolgáló terveibe Lam felvette az aranytermelés kibővítését is. Szavárd-magyar földről aranyműveseket hozatott, hogy a növekvő igényeket ki lehessen elégíteni. A vasvári medvetoron, melyen László herceg is részt vett, azt javasolta, hogy Lászlónak a Rheinfeldi Adelheid hercegnőt, Rudolf ellencsászár leányát kellene elvennie. A gondolatot a királyi tanács is helyeselte. I. Géza is a nyugati szokások szerint, vagyis államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát: Zsófia hercegnőt, Arnolf belga-limburgi herceg lányát vette feleségül. Házasságukból született Kálmán és Álmos. Hat lányuk közül négyen Lebédházba mentek férjhez, ketten még kiskorukban meghaltak. Géza a felesége halála után másodszor is megnősült. Egy bizánci patricius lányt, Sinnadenét vette feleségül. De Sinnadene 1077-ben visszament Bizáncba, mert Lam herceg felesége féltékenykedett rá. Alaptalanul, mert sógornője csak külügyi dolgokról tárgyalt Lammal. A királyi tanács azon a véleményen volt, hogy Gézát az vitte a halálba, hogy a pápaság és püspöki kar nem ismerte el igazi királynak. A főnemesség 1074-ben Fehérváron megkoronázta ugyan, de a megkoronázott király akkor még élt. A papság minduntalan azt szorgalmazta, hogy béküljön ki Salamonnal és adja át neki a királyi koronát. Gézára hatott IV. Henrik kiközösítése is és félelmében elkezdett levelezni a pápával. Ezt tette Salamon is. A pápa Gézát jóakaratúlag figyelmeztette, Salamont pedig korholta, de a kibékülést mind a kettőnek ajánlotta. Géza ebben a lelki őrlődésben halt meg idő előtt. Pedig 1074 március 17.-én VII. Gergely már támogatásáról biztosította.

1075 március 25.-én pedig Lam herceg levéltára szerint így írt a pápa: "Géza herceg! Salamon IV. Henriktől reméli a hatalmat, de az a te kezeid között van. Csak békülj ki Salamonnal! Éljetek békességgel!" 1076 Karácsonyán a hercegek részt vettek a szekszárdi monostorban tartott istentiszteleten. Géza itt Dezső érsek és a papság jelenlétében apjának, I. Bélának a sírjánál egészen új elhatározásra jutott. Rövid uralkodásának zaklató eseményei annyira megviselték, hogy Vasvár medvetorán a tizedesek tanácskozásán elrendelték a hatalomátvételt. De Géza ingatag volt. Megszűnt benne az uralomvágy. Teljesen elkeserítette, amit az egyházi emberek folyton hangoztattak, hogy a felkent királynak soha meg nem szüntethető joga van az uralkodásra. László kiskirálynak, de főként Lamnak azonban az volt a határozott álláspontja, hogy mivel a Salamon uralkodása alatt anyagilag teljesen tönkretett országot vettek kézbe, amit csak most sikerült újból helyrehozni, a püspöki kar nem kívánhatja, hogy újból a nyakunkba vegyük, amit Salamonnal együtt letettünk: a német hűbért. Géza le akart térdelni, de László és Lam karon fogta, mintha gyengeségében támogatnák. Tudták, mi következett volna a térdeplésre. Géza a medvetoron felesküdött az ünnepelt medve előtt, hogy fél éven belül a pápa és a papság kívánságának megfelelően az országot visszaadja a törvényes királynak, Salamonnak és magának csak a Pannon hercegséget tartja meg. Lászlónak marad Várad székhellyel a keleti országrészek védelme, Lamnak pedig Vasvár központtal birtokában marad a kabarok és a palócok földje, a tárkányfejedelemségek további megerősítésének feladatával. László ezzel szemben így foglalta össze a maga felfogását: az öregek és a tizedesek tanácsa a vasvári medvetoron látta, hogy súlyos esztendőnek nézünk elébe. Tehát már csak azért bocsáthatjuk gazdaságilag rendbehozott országunkat a németek hűbérisége alá. Salamon könnyelmű uralkodása alatt az országunk egyszer már tönkre ment. Újból nem kísérletezünk. A nép jólétét nem áldozhatjuk fel Henriknek, az ő pápa elleni esztelen küzdelmének. A nemzetgyűlésnek és a királyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy római módra egy triumvirátusnak, vagy a legalkalmasabb személynek adja-e át a hatalmat.

Lam röviden így vázolta a nemzetközi helyzetet: Keleten a tizedesek minden uruki-mani egyházat a római egyházba tereltek. A Szabolcs nagyfejedelem nemzetségéből való új uruki püspök, Zombor csak az Árpádház püspöke lett és nyáját Encs vidékétől Magyarkáig a római egyházba vezette. Bosszúból most Bizánc a kunokat bérelte fel ellenünk. László kiskirálynak ezek szerint súlyos háborúskodásban lesz része a kunokkal és úzokkal. Henrik vissza akarja állítani Nagy Károly birodalmát. Ezt nem szabad elősegíteni. Géza erőt merítve testvére beszédéből, azt mondta: VII. Gergely levelei és Dezső érsek intelmei után helyesnek és Isten akaratával egyezőnek tartom a Vének tanácsának és a tizedesek vezéreinek a döntését. Bízzuk, tehát magunkat az Isten akaratára és egy fél év múlva én a hatalmat átadom a legilletékesebbnek. Dezső érsek a bibliából vette a feleletet: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené! Ezeket a beszédeket és az utánuk következő hosszúra nyúlt tanácskozásokat azután mindenki a saját szája íze szerint magyarázta. A papság úgy, hogy Géza leborult az érsek elé és vétkesnek vallotta magát, miért a törvényes királyt elűzte az országából. Dezső érsek szerint az ő intelme használt és a hercegek megígérték, hogy Salamonnak visszaadják az országot. László és Lam váltott lovakkal Vasvárra lovagolt. A tárkánynapokat ünneplő tizedesekkel és bányagondnokokkal megtárgyalták a helyzetet, hogy tisztán álljon minden előttük. Megállapították, hogy aratásra akármelyik herceg átveheti a hatalmat. Dezső érsek kívánságára megindultak a tárgyalások Géza és Salamon között. A papság a hercegeket is igyekezett befolyásolni, de László kijelentette: Az egyesített törzsszövetség serege azért van, hogy harcoljon! Sűrű levélváltás volt Dezső érsek és Lam között is. Sőt az érsek még Lamot is megfenyegette, hogy kiközösíti az egyházból. De Lam visszaírta: A tárkányok és kézművesek a kiátkozás után elhagyják az országot. De előtte a főnemesek és tizedesek aratásra még végrehajtják a vasvári medvetoron hozott határozatot! A hercegek tehát könnyen elviselték a papság zaklatásait, de Géza lelki beteg lett. Mindenből lelkiismereti kérdést csinált és állapota csak súlyosbodott. Lam elment Szaloniába, hogy az avarokat rávegye a Magyarországhoz való csatlakozásra. Szlavóniai mintára Horvátországban és Dalmáciában is megszervezte a magyar, székely és avar tizedesek tanácsát és a csatlakozást ezzel előkészítette. Vasvárra csak Húsvét előtt érkezett vissza. A papok leveleire azzal válaszolt: Hazánk érdeke azt kívánja, hogy Magyarkára menjek. Addig mindent a tárkányfejedelmek intéznek. De aratásra Fehérváron leszek! Lam Magyarkára menet betért Váradra, mert a szoboszlói tárkányoktól azt hallotta, hogy László herceg Váradra ment. Lam itt megmutatta Lászlónak a papoktól kapott levelek másolatát. Ezeket a leveleket a papok Lászlónak is megküldték.

László haragos volt és ezt mondta: Ezek a lélekkufárok ne akarják vásárra vinni a mi bőrünket is úgy, mint Géza bátyánkét. Nekünk kell az erősebbeknek lennünk. Nekik könnyű a püspöki székből, meg az érseki helyről dirigálni, mint nekünk a görögök által felbérelt kun zsoldosokkal harcolni. Ha én Gézának volnék, minden önző intelmük után rájuk veretnék. A papok azért vannak, hogy imádkozzanak! Lam herceg tanácsára minden érseki és püspöki intelemre László ráírta: A kunok és úzok betörtek a székelyföldre, ezért aratásig a harcoló csapatok élén védem a hazámat. Váradon a Rimalányok mindezeket a papi írásokat rovásba tették és Lam herceg magával vitte őket Szakszinba, a sámánképzés városába. Innen sok tárgyalás és tanácskozás után Füzesgyarmaton át az Élet templomába kerültek. Fehérvárról rossz hírek érkeztek. Géza állapota egyre súlyosbodott. Ezért április közepén László és Lam Géza betegágyához sietett. Géza látható örömmel fogadta öccseit és ágya mellől mindenki mást elküldött, majd halkan annyit mondott: Ne higyjetek a papoknak, mert azok csak a maguk hasznát nézik. 1077 április 25.-én meghalt. A főurak az Öregek Tanácsában, a kézművesek tizedes tanácsa, a földművelő tizedek és a hadsereg mind László mellett voltak. A Vének tanácsában felkérték a korona elfogadására. László gondolkodási időt kért és az ország összes tizedeseinek meghallgatása után engedett a kérésnek és az uruki koronával Vasváron megkoronáztatta magát. De Fehérváron a másik koronával még az egyháziak rábeszélésére sem volt hajlandó magát addig megkoronáztatni, amíg Salamon él. Ezért a nép Lászlót eleinte a tárkányok és kézművesek királyának nevezte. Tudták, hogy csak Lamnak, a "kutyás hercegnek" a várában koronázták meg sima koronával. Ebben az időben Vajk és Csege-Tünde unokájának a fia, Rozsnyó vitéz volt a székelyek tárkányfejedelme. Nagyapjának, II. Zoltánnak a várát rendbe hozatta. III. Zoltán vára nem bizonyult elég nagynak, ezért Rozsnyó várát újjá építtette. Ez a Rozsnyóvár az avar korban jó erősség volt minden dél felől jövő veszedelem ellen. Rozsnyó szép dalia volt. Vitézségével már gyermekkorában kitűnt, László kiskirálynak egyik kedvenc töményvezére lett. Rozsnyót egyszer az Oltban való fürdés közben megkérdezte László: Honnan vetted ezt az enyémhez hasonló anyajegyet? Rozsnyó elmondta, hogy Vajk ifjúsági fejedelem, amikor tárkányképzésen volt Körös-Zsadányban, megismerkedett Temes töményvezér lányával Csege-Tünde rimalánnyal.

Szerelem lett, gyermekük született, de Sarolt nem engedte feleségül venni Csegét, mert Vajknak a nyugati kereszténység szokásának hódolva egy nyugati hercegnőt, a bajor Gizellát szemelték ki. Géza fejedelem parancsára Csege-Tündét Vid hadnagyhoz adták feleségül, de Vid nemsokára hősi halált halt. Házasságuk hetedik hónapjában megszületett a kis Zoltán. Vajk a gyermeknek egy gerendavárat építtetett, Zoltán várát. Ennek a Zoltán vitéznek azután 8 fia és 4 lánya született. Vitézsége jutalmául kisfejedelemmé tették, még nagyapjának, István királynak az uralkodása alatt. Ezt a tisztséget viselte, amíg hősi halált nem halt. Utána 1025-1036 között Erős Csák fia, III. Zoltán lett a kiskirály. A szerencsétlenül járt Imre herceg helyett ő lett volna István király után az uralkodó, de 1036-ban ő is hősi halált halt. Így Péter jutott a trónra. II. Zoltán utódai lemondtak trónigényükről, mert Anasztáz-Asrik érsekék Zoltánt nem ismerték el Vajk-István király utódjának. Pedig Vajk addig nem vette el Gizellát, amíg Csege-Tünde 996 medvetorán meg nem halt. Fia, Bagamér a sóügyek intézője lett, ami abban az időben igen előkelő beosztásnak számított. Ennek a korán-1036-ban-elhalt Bagamérnak az ötödik fia vagyok én, mondta Rozsnyó vitéz. Rozsnyó a tizedesek ezredese lett, majd a mogyoródi csatában tanúsított hősiessége után Géza király tárkányfejedelemmé léptette elő. Így lett Székelyföld tárkányfejedelme. László már korábban is sokra becsülte Rozsnyót, aki Vasváron arra vállalkozott, hogy Zombor uruki püspökkel együtt Lászlót királlyá koronázza. Lam herceg és Rozsnyó tárkányfejedelem a tizedeseknek kötelezővé tette, hogy katonai kiképzésük második évében megtanulják a rovásírást. Ezt használta Lam herceg a külügyi szolgálatban. Így tartották a kapcsolatot az Élet templomával is. László király Váradi Kuriája és a Királyi Kuria azonban csak latin nyelvet és latin betűt használt. Lam és László persze jól ismerték a latin betűt is. Rozsnyó és tárkányfejedelem társai csak rovással továbbították üzeneteiket. Vasváron a koronázási szertartás utáni díszlakomán Rozsnyó tárkányfejedelem szóvá tette, hogy dédapjának, Vajk-István királynak szentté avatását kellene javasolni. Második javaslata pedig az volt, hogy az uruki-mani keresztények is vegyék fel a római katolikus szertartású hitet, hogy veszély esetén ennek a keleten eléggé megerősödött egyháznak a tagjait könnyen át lehessen telepíteni Magyarország területére. A papság ezt a javaslatot a kereszténység keleti győzelmének tekintette. Lam hírszerzői Rómából azt a hírt hozták, hogy VII. Gergely támogatni fogja István király szentté avatását.

A pápának az is tetszett, hogy László a keleti pogánysággal szemben védelmezte a nyugati kereszténységet. Salamont viszont elmarasztalta, hogy a civakodó Henrik példájára cselekszik és csak a békétlenséget keresi. VII. Gergely a régi feljegyzésekből tudta, hogy a Vata-féle lázadás alkalmával majd az egész püspöki kar életét vesztette, de az ifjú László már a kereszténység védelmének bajnoka. A tizedesek tanácskozásán Vasváron pedig így gondolkoztak: Bizánccal szót kell érteni, nehogy tovább támogassák a kunokat. A hercegek ebben az irányban igyekeztek lépéseket tenni, de nem hanyagolták el a másik oldalt sem és László küldöttséget menesztett VII. Gergelyhez, hogy a szentté avatás kérdésében támogassa Magyarországot. VII. Gergely intézkedett az István király, Gellért püspök és Imre herceg szentté avatását előkészítő eljárás megindítására.

A szentté avatás kérdésében a keresztény egyház megszervezésén kívül István király mellett szólt, hogy a nép oltalmazója, a szegények és árvák, a védtelenek védelmezője és segítője volt, országát Szent Péternek ajánlotta fel. Minden alkotását a Szent-Lélek, a Világosság sugározza be. 1083 augusztusában felnyitották a sírját, de a koporsó fedelét nem tudták leemelni. Ekkor Caritas solymai apáca azt üzente, hogy látomása szerint addig nem nyílik meg a fedél, amíg Salamon börtönben van. Ezért Lam herceg kútásó tárkányai kiengedték a börtönből Salamont. Erre megnyílott a koporsó, de kezén a királyi gyűrű már nem volt meg. A Lam-féle vizsgálat szerint sírrablás történt, mert nem találták meg a nagy király jobb kezét. A papság úgy tudta, hogy adományaira való tekintettel István jobbját bebalzsamozták. A hívők szerint a felnyitás pillanatában nagy fényesség töltötte be az egész székesegyházat. Bénák és vakok gyógyultak meg. Betegek járultak a szent király koporsójához és szenvedéseik ott megenyhültek. 1083 augusztusától Fehérvár zarándokhellyé vált. Minden nyomorék elindult Szent István sírja felé és sokan már út közben meggyógyultak. Pogány szokás szerint fehér kőből oltárt emeltek gyógyulásuk emlékére. A koporsó felnyitásakor László is Szent István teteme elé járult. A jelenlévők szerint a test illatos, rózsaszínű nedvet árasztó kegyszerek között feküdt. László is hiába kereste a királyi gyűrűt, nem találta. De Lam sem és László sem hitte el, hogy az arany rózsaszínű kegyszerré változott. Miltény fia, Zombor uruki püspök pedig világosan emlékezett rá, hogy a királlyá avató gyűrűt eltemették István királlyal. László király a sok ólálkodó szerzetest elparancsolta a sírtól, hogy a szegény nép is megközelíthesse azt. László király vizsgálatot rendelt el. Három év múlva Merkurius szerzetes jelentkezett, hogy angyalok átadták neki Szent István bebalzsamozott jobb kezét. A szerzetesek ezt elhitték. László király pedig megalapította Merkurius vezetésével a Szent Jobb apátságot.

Salamont Visegrádon szabadon engedték. De nem sokáig időzött ott, hamarosan német földre távozott. Felesége már nem szívesen fogadta a trónját vesztett királyt: szóba sem állt vele. Salamon erre hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és úzok országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a szövetséges hercegek megtámadását. Salamon Besenyő-Fehérvárra ment érintkezést keresni a görög kereskedőkkel és Bizánc szolgálatába állott. Hadserege azonban Rozsnyóvára mellett vereséget szenvedett. Innen Vidinbe ment, de amikor a magyar városrészben, Bödönben megjelent, az ifjúság megverte. Szerzetesek gyógyították ki. Ezek a görög szerzetesek beajánlották a görög haderőbe. Megmaradt híveivel felderítő csapatvezérként szerepelt. Egy rabló kun csoporttól ismét vereséget szenvedett. A császári haderő azt jelentette az illetékeseknek, hogy elpusztult. Ezek után a felesége már férjhezmenési tervekkel foglalkozott. Salamon azonban nem halt meg és a reményt sem adta fel, hanem mint szerzetes Fehérvárra ment, jelentkezett László királynál. László pedig a Szent Jobb apátságba küldte. Később Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven beszélő tárkánnyal menjen Pólába és ha jó eredményt érnek el, Szlavónia és Dalmácia uralkodója lehet. Bodon hírszerző 1085 disznótorára visszaérkezett és jelentette, hogy Salamon kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben halálát lelte. A Lam hercegtől kapott aranyakat mind elitta. Eltemetésének költségére nem maradt semmi sem, ezért holttestét a hajósok a tengerbe dobták. Bodon és társai az eseményt egy részeges velencei művésszel rajzban megörökíttették és ezt a rajzot Bodon Salamon hercegi kardjával együtt beszolgáltatta Lam hercegnek. László király mindezt közölte Salamon feleségével s az most már nyugodtan férjhez mehetett. Lam herceg Fehérvárra tanácskozásra hívta össze a tizedeseket s annak végeztével Lászlót, a tárkányfejedelmek és a töményvezérek jelenlétében a Székesegyházban 1087-ben királlyá koronázták. Lászlót kétszer koronázták meg. 1077-ben Vasváron és 1087-ben Fehérváron. A két koronázás közötti tíz év alatt megszületett a várvédő és kézműves tizedesek, valamint tárkányok és bányagondnokok újabb írástudó serege. Ezek Lam vezetésével fejlettebb ipari és mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Megnőtt a lakosság biztonságérzete és jóléte. És végül megtette első lépéseit a világi irodalom.

PALÓC-VASVÁR FÉNYKORA

303. Arvisura Gát-Kolaj rovása 1077-1133

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség árán is- végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba menet Urukban, Erek városában is hirdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.

Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére. Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek. Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével nézett mindent.

Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is, mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le. László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat.

Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is meghalt. Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje, hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott rá.

A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon szomjasak voltak. László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni?

II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az aranybányák szétosztása felett. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpád-házi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle.

Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba. Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította.

II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről.

Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmánnak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik. A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina felszabadítása az arab megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első kereszteshadak.

Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyar-ország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak.

Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam "kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába. Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen: Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse, Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után hagyni. Így aztán 18 gyermeke született. Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyeslakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek.

A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot, hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában. Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat.

Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095 Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II. Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

HÁRMAS KIRÁLYSÁG A KELETI-NAGYVÍZIG

303. Arvisura Dajka rovása

1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott 5 éves sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen tárkánykiképzésen vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a Csákoknak a Szilasi, Vid, Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház uralkodó ága is elküldte tehát Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak, aki előbb Endre mellett sokáig csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a római kereszténység híve, László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére, Lam pedig kövesse az ősi magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási törvénynek is. Amint a Csákok teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és igyekezzen az uruki-mani kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam herceg már tárkányképzős korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház külügyeit irányította. László király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy évet töltött Bizáncban. Erre az időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a bizánci kultúráról és pompáról. Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy tartotta, hogy Bizánc felé is igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon erősen Róma és a német császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban Salamon elűzése után a Géza, László és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés indult meg Bizánc felé. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők országát a török nyomás folytán elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni vallást követték, de a besenyők nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a bizánci hitre és ezzel együtt járt, hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét is. Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen meg-csappant. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk tájáról fenntartották ugyan a magyarkai létszámot, de a sámánizmus mellett megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a lovasok aztán minden jólfizető államnak a szolgálatába szegődtek.

Bizánc is elkezdte tehát őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László hercegnek egész életében a fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolnia. Érthető hát László herceg és Lam herceg számítása, hogy a veszély elhárítása végett mindenáron közelednünk kell Bizánchoz. Ennek a közeledésnek a hatására küldte Dukasz Mihály császár I. Gézának a bizánci zománcképes abroncskoronát. Ekkor kezdett viszont Róma erős nyomást gyakorolni Géza királyságára. Géza ebbe lelkileg teljesen beleroppant. Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is leállítania a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak, Endre király felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta. Amikor Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol meghalt. Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a hármas királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él, Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát, hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat.

A három herceg: Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett abban, hogy Palóc-Vasvárt mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása területéből kivegye, illetve a sámáni tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, ezért így érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet! Örökölt javainkra támaszkodjunk és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesz-tettük az Encsig terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Salamon király halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Akkor már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László meghagyására végezték.

1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség beleegyezésével I. Lászlót a hármas koronával a 24 hun törzs szövetségének királyává koronázták. Ennek a koronázásnak legrajongóbb híve Kálmán herceg volt. Ő a bizánci császárság, az "isten császárság" eszméjét akarta a magyar királyság jövőjévé tenni. Uruk-Gilgames mítoszát szerette volna Róma és Bizánc ereklyéivel erősíteni. Így illette a Szentkorona a szentté avatott István király után egy lovagkirály fejét is. Álmos személye, a Turul-nemzetség hírneve, a hármas korona, meg a Palóc-Vasvártól Szakszinon át Ordoszig és onnan tovább a Keleti Nagyvízig elevenen élő sámánhit ereje mind azzal a bizalommal töltötte el a királyt is, a népet is, hogy a hármas alapon nyugvónak tekintett királyság az idők végéig fennmarad. I. László király tekintélye és Szent István államszervező munkájának emléke megerősítette Kálmánban a jövőbe vetett hitet. Mindannyian helyeselték hát, hogy Palóc-Vasvár szoros kapcsolatban legyen sámán-kegyhelyével összekötve a múltat, jelent és jövőt. Bizáncban Kálmán terveinek megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott Iréne néven) I. László lánya, Piroska. Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó megbízható híreknek. A Csák nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket. Lamnak ezek voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol vezér is Lammal lépett kapcsolatba. Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő Jászvásári találkozóra. Kajdu Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka rimalányt. Boglárka azt vallotta és hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének emlékét őrző kialakult nyolcas szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség további életét. Úz lovasait gyakran küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-Vasvár néven emlegették.

Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében Nyugat és Dél felé minden hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán Palóc-Vasvár határozatai ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget szenvedett. Kálmán fia, II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az apja által biztosított jólétéből élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, még mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött nagy reményei. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Erre alapította Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-hadba ment nőül, az Abák nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a várépítésekkel. Az építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek. Zsófia így nemigen tudott az ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli századosok, határőrizeti tizedesek azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a testvérháborúk esztelenségéről, most az orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított háborújában is visszatérésre tudták kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja halálakor Bizáncba menekült. De Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn Álmos herceg bizánci csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után Álmos kiadatását követelte István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért II. István háborúba is keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a feleségének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt felelte, hogy téved, mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság alattvalója. Ez a beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig haragjában hírtelen hadba szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett vereségért is szeretett volna elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta. Majd hírtelen átkelve a Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár feleségének egyik rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül.

János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát, Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést, hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy Csáknak második házasságából született. Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta, hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett. Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta magát.

Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is voltak hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára. Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két partján, amikor a király tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a vak királyra: -Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az országot, te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a részeg főúr ordítozását. De nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett Béla megvakíttatásában, súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz követeket küldtek azzal az izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A korona II. Bélát illeti, ő a hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz hívei, a magyarok, lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is, hogy a király nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a Sajó vonalát. A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán megjelenő csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még Sámson barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó viszonyba került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az egykori Lebédiába lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék megerősődve még Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé álltak. Az így indult hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket összekovácsolta, hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet vállalt azért, hogy Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni jogaikban. Minden tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a nagyfejedelemséget, életét teljesen a Csák gyermekek fölnevelésének szentelte.

A Csák nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal ezek behálózták az egész országot. II. Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb önállósági mozgalommal. Uralmát megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is. Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok közül elsőnek felvette a "Ráma királya" címet, László fiát Bosznia hercegévé tette. Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka aranyműves sokezer éves múltra visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik nép megtagadja a múltját, az elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell!" A Csák nembéliekhez hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási követelményeknek. Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd Piroska és Emese, utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud. Álmos herceg neve az Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még egy fia született, Árpád. De mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem akarták megkeresztelni halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis megkeresztelte Árpád névre. Béla még Álmos fia születése előtt hazahozatta Görögországból az apja holttestét és Szent István meg Kálmán mellé temettette el. Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a gyermeket a papság tiltakozása ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépítetette és a felszentelésén maga is részt vett. Országát hűbéres tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák nembéliek hatalmát is megerősítette birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi hatalom ereje csökkent. Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor borivásnak adta magát, mindent el lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az egész országra kiterjesztette az apja által megteremtett tizedes szervezetet. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete volt. Itt egy községet alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A községet róla nevezték el Belényesnek. Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek.

Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet felé akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa, Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését. Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg azonban még élt. II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre vonatkozó terveit. A királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket. De ezután már csak ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig nincs semmi baj- mondogatta -Lam herceg-amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom, hogyan fogtok vele megbírkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy II. István mámoros hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család például panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s székesegyházuk a nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek Urához esedezni. A király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az Árpádházzal rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az országába és gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit is. S amikor az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget akarja föléjük kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban meggyűlt a baja a részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek. Így például Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást kért az országba.

István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle foglalkozások tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden ilyen új intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy igyekezett a kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy Ordoszba vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény három évet töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról, besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról, szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról, evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról, ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi képzést a kinajok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísér-ték. Bellényt és társait ők is meghívták.

Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása, Szakszín, Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és pihenő-helyeket. Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak, de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott.

Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán. E munkája mellé még külön ellenőrző területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és. Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól.

A lovas haderőt a királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok területén képezték ki. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka környékén időzött. Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben vehettek igénybe. Szent István házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati kereszténységgel lépett szoros viszonyba, elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs. Az így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint a Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még további, volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett gondoskodni a határo-zatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik, Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72 tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége, az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott.

Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó, mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron; unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe. A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.