29.

KERESZTÚTRA DOBOTT NÉP

304. Arvisura

Bene rovása

1120-1145 Lam herceg az Álmos lányát, Adelhaidot Bellény halála után még harmadszor is férjhez adta a Csák nembéli Kozma vitézhez, akiből Budavár, Avarbástya és Kurszánvár parancsnoka lett. Palóc-Vasvárral szemben a Sas-hegyen építtetett neki gerendákból vadászlakot. Ezt a hegyet sokáig Kozma-tetőnek nevezték. Pozsáló és Kozma a régi országrészekben is és az újonnan szerzettekben is megszervezte a földműves tizedeket, a "tíz nyíl szövetség"-nek nevezett törvény értelmében. A szétszórt tanyákon ugyanis sohasem volt biztonságos az élet. Ezért az újonnan szerzett Szlavóniában is, Horvátországban is igen erős tíz-családos új településeket létesítettek. A győztes velencei hadjárat után Dalmáciában is megszülettek a Lam-féle tizedek. Minden földműves tized mellett az ispánsági városok körzetében felállították a kézműves tizedeket. Szabad működésüket a Keszi törzs biztosította. Minden töményben felállították, illetve megerősítették a Szeg nevű településeket. Itt tartalékolták a vasárut és minden egyéb ipari árut. A magyariak és a magyarok, meg a szavárd uzok és szabir hunok mesterembereit elég gyakran éppen rendfenntartóknak telepítették az új településekre. II. István örömmel vette maga mellé az Álmos herceg eddig rejtegetett fiát, Vak Bélát, aki mögé felsorakoztak Lam herceg leszármazottai, hogy eleget tegyenek apjuk, illetve nagyapjuk meghagyásának. Bizánctól elhódították a Barancsnak nevezett egykori avar bánságot és Ráma szerb királyságot. II. Béla (Belos Ilonának a férje) felvette a "Ráma királya" címet s ezzel újra 12-re emelkedett a Duna-menti állam töményeinek a száma. Nyugat felé is biztosítani kellett az országot. Ezért Bebek és Pozsáló Zsófia hercegnőt, II. Béla lányát eljegyeztette III. Lothár osztrák császár fiával.

A kis hercegnőt még kislány korában III. Lothár udvarába vitték, hogy ott nevelkedjék. II. Béla még tartott Bizánc támadásától, de a tizedesi intézmény Magyarországot úgy megerősítette, hogy Bizánc sem támadta meg. A görög császár persze jól tudta, hogy Magyarország embertartalékai Ordosztól az Encsig és Uruktól a Kámáig terjednek, s ezen az úton, szükség esetén támogatást kap. II. Béla nagyon érezte vaksága hátrányát a többi uralkodóval szemben, ezért uralkodásának utolsó éveiben búskomorságba esett II. Istvánhoz hasonlóan, ő is borban keresett vigasztalást. Udvaroncai ilyen-kor lepték el olyan birtokigényekkel, melyekkel máskülönben nem mertek volna a király elé járulni. Mámoros állapotában sok ilyesmit aláírattak vele. Pozsálónak olykor igen körültekintően kellett eljárnia, hogy ezeket az ügyeskedőket távol tartsa az udvartól. Minden írásbeli munkát Pozsáló Kuriája végzett. De Pozsáló megkövetelte, hogy mindent bemutassanak neki. Anélkül semmit se írt alá. Dajkának II. István, Benének pedig II. Béla mellett sok munkát adott annak biztosítása, hogy a keleti lovas-nomád népek sorából csak a legilletékesebbek lépjék át a Kárpátok gerincét. De a külső népeket lekötötték az erőszakos hittérítők is. Így aztán a réseken csak a legéletrevalóbbak tudtak átszivárogni. A Szakszinban kiképzett Bene sámán volt előbb II. István, majd II. Béla jobb keze és hírszerzője. Végigjárta a suomi, viroláj, sambe, lett, csud, vepsze, vót, zsór és liv népek lakta részeket. Utána felkereste a mescser, moksa, és merja mordvinokat, csuvaszokat, marikat, komikat és udmurtokat, a baskir magyarokat és a manysikat. Az Élet templomában elhelyezte a magyar nyelven írt legújabb Arvisurákat és a hantik földjének meglátogatása után az Emba folyóhoz jutott. Így hajózott át a Kazár tengerre. Itt felkereste a hegyi avarokat és garaúzokat és Kuma-Magyarország fővárosát, az ősrégi Magyarkát. Az Öreg János püspök, aki egyben az avarok és magyarok uruki püspöke is volt, nagy örömmel adta rá áldását. Megkérte Bene sámánt, hogy mivel ő már nagyon elaggott, az új király küldjön az ő helyébe Váradról egy fiatal püspököt, aki majd a Tuspából és Susából átjött és a magyarhoz hasonló nyelven beszélő rokonokat az uruki-keresztény egyházból áttereli a római katholikus egyházba. I. László király óta az uruki-mani püspökséget a magyar királyság fenn és a váradi püspökség területéről kapták az egyházközségek a papokat.

A híveket Lam herceg és utódai is támogatták, hogy ha az általuk szervezett tizedekben a létszám megfogyatkozik, onnan kaphassanak pótlást. Régebben Dajka, majd az ő halála után Bene sámán vitte nékik az aranyakat, Palóc-Vasvár támogatását. Az arab hódítások menekültjei, akik nem akarták felvenni Mohamed hitét, a magyarkai püspökségen keresztül bebocsátást nyertek Magyarországba. Magyarkáról indult el az a sámánküldöttség, amelyik Ordoszon át a Keleti Nagy tengerig bejárta a sámánok által ismert területeket. Ez az út 1125-től 1135-ig tartott. Tervét Palóc-Vasvár medvetorán adták át II. Bélának, ahol a vak király az ősiségi törvény dolgában jelent meg. A király, mint elődei is, vállalta a keleti hírszerzés költségeit. Dajka még Bizáncba is elvitte Benét László király lányához, Piroskához, akit Anna császárnő kívánságára bizánci szertartással Iréne névre kereszteltek meg. Előtte nyugodtan lehetett magyarul beszélni, mert a bizánci udvarban beszéltek mindenféle nyelven, csak magyarul nem. Iréne császárnőnek azonban magyarul beszélő udvartartása volt, gyermekei is megtanultak magyarul. Piroska-Irénének a magyar kiráIyok is folyósítottak bizonyos nagy mennyiségű aranyat, azzal tartották fenn a szeldzsuk törökök és az uruki püspökség hírszolgálatát. Ennek az Iréne-Piroska császárnőnek négy fia: Alexiosz, Izsák, Mánuel és Andokinosz és négy leánya született, úgy ahogy a nyolcas szaporodási követelmény megkívánja. Ez is mutatja, hogy László király lánya ízig-vérig magyar törzsszövetségbelinek tartotta magát. Bene fősámán-helyettes igen értékes Arvisura ismeretekkel tért vissza Szakszinból a beavatottak sámán-képzéséről. A résztvevők 10 év alatt l0 fővárosban tanultak; Szakszinból indultak és tanulmányaikat Szakszinban fejezték be. Zandorhán fősámán és tanfejedelem, aki a Kazár tenger Szabir városában született, a Kusán birodalmi gondolat híve volt; felesége Urunarcsi azonban, aki az Indus völgyének Léh nevű városában született, hun származásúnak, az Indus-völgyi hun birodalombeli lakosok leszármazottjának vallotta magát.

Urunarcsi volt a beavatottak képzésének aranyasszonya. Előadásaiból világosan kitűnt, hogy jól ismeri a titkos Arvisurákat. A beavatottak Gilgames családfáját 20 évenként egészítették ki a vezető rétegekből. Oda tartozott 180-tól 200-ig Káma és Mirina is, de 181-185 között leányukat, Isimbájt is behívták pótlásnak. Megera 185-200 között volt teljes jogú tagja a beavatottak tanácsának. Sály 200-tól 220-ig volt beavatott rendes tag, utána 220-240 közt Csek mágus, Kende gács 240-260 között, majd Piroska elhalálozása után 260-290 között is rendes tag volt. Őt Buja követte 290-320 között. Buját Szuhona váltotta fel 320-340-ig. Vága 340-365 között volt a beavatott központban. Utána Gyula (Duló), akinek Maturi és Irgiza nevű leányait Albéla környékén Hunor és Magyar elrabolta. Ő, Gyula alapította meg a Bolgár-Magyar szövetséget. Közben 360-380 között Emba volt a magyarok beavatottja, 365 és 385 között pedig Gyula, akinek bolgár felesége volt. Emba fia Gács 380 és 402 között volt magyar beavatott, 400 és 420 között pedig az ő fia, Gál. A magyarok Kadosa nevű beavatottja 420 és 440 között úgy döntött, hogy a magyarok és a magyariak az Égiek szerint nem vehetnek részt a hunok honfoglalásában. Ebben az időben Buda volt a beavatott központ vezetője Jákóval együtt. Ő állapította meg a hunok honfoglalásának menetét. Ennek lezajlása után Nekese (440-460) úgy döntött, hogy az úzok és a kabarok, meg az önként visszamaradók nem hagyják el a Jász-síkságot. Utána 460-480 között Aladár vezette a beavatottak központját. Visszamaradó hunjaival bele-olvadt a magyariak törzsébe. Utána a magyarok közül Bolári lett a Beavatott központ vezetője 480-tól 500-ig. II. Csaba vezette 500-520 között a magyariak részéről a Beavatott központot. Munkáját a magyarok közül Balog folytatta 520 és 540 között. A magyarok közül Ogur, Muronnyal együtt vállalta az avar hon-foglalásban való részvételt (540-580). A nyugtalan Alpár töményvezért 566-ban előkészítették, majd 570-ben útbaindították az első magyar töménnyel. Alpár már 575-ben megnyerte a pusztaszeri Nagy-süánt és ezzel elnyerte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. Baján halála után ő lett Avaria második fejedelme. Ogur megörökítette, hogy ezen a viadalon Alpár töményvezér lett az első, turulsasos lobogóval, a második Verőce, aranyszarvas zászlóval, harmadik pedig Bakar lett, az avarok aranykecskés vitéze. Ennek az emlékére építette Alpár a Tisza mellett Alpárt, Verőce a karatán-földi Verőcét, Bakar pedig a bécsi medencében Bakar-Bécs kurgánt. Alpár és Telena 580-600 között volt a Beavatott központ vezetője, 600 és 620 között Baján fia, Győr. Kövezsd a magyarok közül 620 és 640 vonult be az Avarbástyára.

Ő hozta azt a hírt, hogy a déli hun birodalomból és az arab hittérítés területéről egy kenyérmagot termelő nép vonult be Magyarka térségébe és elárasztották a bolgár-magyar államot is. Tudval 640 és 660 között vette át Kövezsdtől a hatalmat. Kürt fejedelemtől kapta azt az értesítést, hogy a magyar törzs áttért a déliek által meghonosított földművelésre, állatállományukat pedig karámban nevelik. A délről jött hun-magyari nép is magáévá tette a nyolcas szaporodás követelményét; így aztán létszámuk a Bolgár-magyar szövetségben erősen megnőtt. A magyarok közül 660-680 között Beje beavatott fejedelem ment Avarbástya Beavatott központjába. Magával vitte Zabari beavatottat is, aki már a földművelő uruki-mani vallásúak közé tartozott. Megérkezése után nyomban kérte emberfeleslegük bebocsátását az Avarok Égi birodalmába. Orbaszár avar nagyfejedelem ehhez védelmi szempontból hozzájárult. Kürt fejedelem Bat-Bajánra bízta a kenyérmag termelő déli hun-magyar tömegek felvonultatását. Szükség is volt rájuk, mert a szlávok átvonulása sok zavart okozott, az avarok Égi birodalmában, a Jász-síkságon. Tudval uralkodása alatt 630-ban e miatt szakadt háromfelé az avarok birodalma. A Kárpátokon túli részben minden szabad mozgás bizonytalanná vált. Ezért Kürt fejedelem Albéláról fegyveres kíséretet adott a felvonulóknak. A felvonulás 670-678 között történt. Korpona már 680-700 között átvette Zabarival az Avarbástya beavatott központjában a hatalmat. Az avar birodalom szétesésére Samó árulása vezetett. Az új honfoglalók Tudval püspök tanait vallották és így az uruki-mani hívők kerültek hatalomra. A 700-as Nagyszala tartását Szavárd-Alpár és III. Csaba ifjúsági fejedelem rendelte el. Ez a Csaba, Kotragos és Emőke fia, élete legnagyobb részét a Jász-síkságon töltötte, csak élete végén ment Albélára. Ugor-Szirma és Oposur vette át tőle a hatalmat. A 700-as Nagyszalát Haram és Zemlén pateszi szervezte meg. Ez a Nagyszala mondta ki az emberáldozatos temetkezési mód megszüntetését. Az Etil két oldalán lévő Magyar törzsszövetség ekkor még megengedte az idegen szolgák feláldozását.

Kotragos ellene volt minden gyilkosságnak. Oposur helytelenítette, hogy a kazárok már Kotragos 700-720 közötti uralma idején elrendelték, hogy a magyari és magyar törzseket az arabok ellen a szélekre telepítsék. Mégis elvállalta Magyarka központtal a fővezérség felállítását. A védelmi vonalat a Fekete-tengertől Magyarkáig a magyari törzsek, Magyarkától a Kaspiros, vagy Kazár-tengerig pedig a magyarok tartották. Marván arab fővezérrel szemben sok csatát megnyertek de 740-ben Ragály és Kézsmár fejedelem alatt elesett Jenő vitéz, majd 755-ben Megyer vitéz halt hősi halált.

Neki három fia volt: Gyarmat, Tárkány és Farkas. Ez a Farkas részt vett a bugáti sámámánképzésen és ott beleszeretett egy Ünőke nevű mongol rimalányba. Mivel édesapja, Megyer vitéz már nem élt, nem tért vissza Magyarkára, hanem elmentek a mongol pusztaságba. Ott átvette Ünőke árván maradt népének vezetését. Oposur IV. Csaba javaslatára helyeselte, hogy 760 és 780 között Farkas biztosítsa kelet felől a magyar törzsszövetséget. Farkas 760 és 768 között uralkodott a mongol törzsön. Legnagyobb fia Batacsikan 768 és 780 között (IV. Csabával egy időben) erősen felvirágoztatta törzsét. Az ő fia, Tamacsa 782 és 796 között uralkodott. Utána jött Koricsár (796-820). Koricsár nagy legelőterületekkel rendelkezett. Edemen kérésére 798-ban ezer lovast küldött az avarok meg-megsegítésére. A nyugati avar birodalom bízott az uruki keresztények győzelmében, de elbukott. Edemen még egy darabig felhasználta Koricsár lovasait az Avarbástya Beavatott központ átköltöztetésének védelmében, de aztán 810-ben visszaküldte a lovasokat Koricsárnak. Ekkorra már az avar vezető réteg elfoglalta a Kátavárak vonalát. Edemen és Ügyek fejedelem pedig kiszakadtak a Kazár birodalomból és a kis besenyő Szakszin közelében kiépítették Asszorügyeket. Aludzsam 820 és 841 között tovább erősítette a mongolok gazdaságát, úgy hogy Szali vezér idejében (841-865) már komolyan számolni kellett velük. Jeke 865 és 882 között megszervezte a lovaskiképzést s ezért a fia, Szemdzsocsi 882 és 905 között hősi énekekben dicsőítette. Jeke vezér Álmosnak is nagy segítséget adott a kazárok ellen 860-ban a Szuvári csatában. Jeke részt vett Árpád második lányának, Ágnesnek a keresztelőjén is. (A gyermek avarboj származású anyja a gyermekszülésbe belehalt.) Jeke Arvisurájából tudták meg az Arvisurákat másoló rimalányok, hogy Ágnes csak a tárkányképzősök segítségével tudott megszületni. Árpád aztán később szívesen hozzá is járult ahhoz, hogy Ágnes nyugati házasságot kössön. Karcsu beavatott mongol fejedelem 905 és 924 között Budavári Beavatott központ titkos tanácsa részére végzett jó szolgálatokat.

Szavárdi lányt vett feleségül. A leányától, Subad-Szavárditól és Tar vitéztől született az a Söpte-Szavárdi, akit Gelyza magyar fejedelem vett feleségül. Ennek a Söpte-Szavárdinak az egyik fia, Mihály-Vászoly volt az apja Endre, Béla és Levente hercegeknek. Közülük Korpona arany-asszony két fiát: I. Endrét (1046-1060) és I. Bélát (1060-1063) Magyarország királyának ismerte el. Igaz, hogy ehhez Erős Csák révén hozzájárultak a 12 családos Csák-nembéliek is. Ezeket a királyokat és utódaikat, mint részben mongol származásúakat a mongolok titkos történetében nyilvántartották. Karcsu után 924 és 941 között Bordzsi lett a mongol nép vezére. A fia, Zorokol (941-958) közös ősapjukra, Oposurra való tekintettel Zoltán-Zsolt magyar fejedelemmel tartott kapcsolatot. Megígérte Zsoltnak, hogy végveszély esetén 2 töményt indít útba Magyarkán át a megsegítésére.

Zoltán-Zsolt fejedelem megköszönte a nem várt ajánlatot, de közölte Zorokollal, hogy a besenyők megmozdulása elhárította a végveszélyt. Hozzátette még: népünk úgy érzi, hogy itt is éppen keresztútra került nemzet a miénk, mint amilyen annak idején Magyarkán volt. Nyugatról és Délről bármelyik pillanatban várhatjuk a támadást. Dobun 958 és 982 között, 970-ben találkozott az ifjú Gelyza fejedelemmel Jászvásáron a beavatottak titkos tanácskozásán. Lebedházi fejedelmi ifjak előtt felajánlotta töményeit arra az esetre, ha Nyugatról be akarnának törni Pannonföldre. Bodonc 982 és 1005 között uralkodott. Az első királyi koronázás alkalmával Budavár Beavatott központ hozzájárulásával képviseltette a mongol törzsek szövetségét. Barim 1005 és 1040 között titkos látogatáson járt itt. Részt vett I. István király temetésén is. Menen (1040-1062) Béla hercegnek, mint a magyar hadsereg fővezérének megígérte, hogy szükség esetén a besenyőkkel megsegíti nyugati háborújában. Erre azonban nem volt szükség. Kacsi (1062-1080) részt vett az Urukban tartott Nagyszalában. Erős Csák leszármazottai közül Szilassal találkozott és kifogásolta, hogy I. László király megszüntette a magyarkai uruki püspökséget és János püspök személyében római katholikus új püspököt küldött oda. Ezzel szerinte megsértette a beavatottakat. Szilas azzal érvelt, hogy az arab világ már Baskiriában is elterjesztette az iszlámot, de aki a magyarkai hittérítés elől menekülni akar, az I. László király országában mindig bebocsátást nyerhet. Jó, válaszolta Kacsi, ezért még nem kellett volna végezni az uruki kereszténységgel, hiszen egy az Isten Rómában éppúgy, mint Bizáncban, meg az uruki-mani hitű Turfánban is. Miért kellett neki a sámánvilágtól, és az ujgur államvallástól is elszakadnia és miért kellett a váradi püspökség útján Rómához húznia, amikor a Mainzi érsekség Magyarország megsemmisítésére tör? Eleinte természetesen csak hűbériséget találgatnak, de aztán ugyanúgy fognak eljárni, mint Nagy Károly idejében és társzekerekkel fogják Magyarország területéről kihordani az aranyat, meg mindig egyéb gazdagságot.

Kajdu (1080-1103) Jászvásáron találkozott Kálmán királlyal. Nevetve tárgyalták, hogy a mongoloknál is használatos tizedesi intézmény megerősödése miatt most már akár le is mondhat az apostoli királyi címről, hiszen a pápák is harcban állanak a császársággal. Kajdu megemlítette azt is, hogy Nazir (Jézus) az Uruk városbeli keresztényekhez intézett szabir nyelvű levelében az uruki papoknak a házasodást ajánlja és csak a nazir-szerzetre korlátozta a nőtlenséget. Hidd el, mondta, emiatt az ostobaság miatt erősen csökkenni fog még a magyar tözsszövetség létszáma is! Kajdu után Baáj (1103-1121) vezette a mongol seregeket, majd Tum-bináj (1121-1140) állott a mongolok élén. 1125-ben találkozott Bugátban Bene sámánnal. Bene nyíltan megvallotta neki, hogy II. István esztelenháborút folytatott Keleten s ezért nem valami nagy népszerúségnek őrvend. Még jó, mondta, hogy az eddig rejtegetett Álmos herceg megvakított kisfiát biztonságba helyezték és most őt szándékoznak az István helyére tenni, mert a részegsége félelmetes méreteket öltött. Visszatérésekor ismét találkozott Tum-binájjal és örömmel közölte vele, hogy II. István 1131-ben meghalt és a kis vak II. Béla lett a király. Béla ügyeskezű felesége és rokonsága támogatásával, a mongolokéhoz hasonló tizedesi intézmény útján jólétet biztosított népének. Bár az is igaz, a kis király, II. Istvánhoz hasonlóan szintén ivásra adta magát s ezért a királyi csemeték máris fenik a fogukat, hogy Vak Béla után ki lesz a király. Mindezek tudomására jutottak Kabul kagánnak. 1140-ben Füzesgyarmaton járt és akkor azt javasolta Bene sámánnak, hogy jó volna a magyar és a mongol törzsszövetséget egyesíteni és akkor valóra válhatnának a 24 hun törzs szövetségének eredeti céljai: egyik Nagyvíztől a másikig terjedhetnének a hunok birodalmai. Kabul kagán kisfia, Bartán is hallotta mindezt és azt mondta az ifjú Bene sámánnak: a fiatal mongol harcosok velem együtt készülni fognak apám nagy tervének megvalósítására. Ezt mondjátok meg a királyotoknak! Amikor Bene sámán hazaérkezett, Palóc-Vasvár medvetorán jelentést tett II. Bélának a mongolok tervéről. A tizedesek tanácsa előtt Pozsáló kifejtette, hogy már I. László királyt is megkörnyékezték ezzel a gondolattal a Megyer törzséből származó keleti törzsek, utalva arra, hogy a vezető réteg anyai ágon az ujgur törzsszövetséghez tartozik, persze keleti és déli hunokkal, meg avarokkal keveredve.

A keresztútra került Magyarországot eddig is a besenyők és a magyarkai Béla törzsek mentették meg a jászvásári Gyula törzzsel. I. László erre azt válaszolta, hogy inkább a Jászvásári-Magyarkai hátvédvonalat kellene Róma hitének megnyerni és nem szabad a keleti áramlatokkal a művelt nyugat ellen szövetkezni. Lam herceget és Iréne-Piroskát is eleget foglalkoztatta ez a súlyos kérdés. Kabul kagán és a Szeldzsuk törökök hírszerzői megkörnyékezték Piroska-Iréne aranyasszonyt is. Elmondta Bene sámánnak, hogy a mongolok is, a szeldzsuk törökök is felkeresték és előadták, hogy a kangali törökök hajlandók volnának a Szeldzsuk törököket megalázott helyzetükből kimenteni, ha a magyar királyok hajlandók a mongolokkal szövetséget kötni. Piroska-Iréne nagyon jól ismerte János császárnak és Mánuelnek meg tanácsadóiknak terveit, céljait, s ezért óvakodott még attól is, hogy mélyreható tárgyalásokba bocsátkozzék arra vonatkozólag, hogyan lehetne egy állammá kovácsolni a sámánhitű, a mohamedán és a római kereszténység alatt élő hun törzs-szövetségi népeket. Azt is jól tudta, hogy Magyarországnak nagyon meg kell erősödnie ahhoz, hogy a világ minden tájáról ránehezedő nyomást a saját erejéből ki tudja védeni. Kabul kagán úgy gondolja, hogy lovasaival egymaga is meg tudná hódítani nyugatot, de ha belefogna, csakugyan szabad kezet adna-e a magyarok királyának? Itt van Bizánc is. Most még megbirkózik a törökök terjeszkedésével, de vajon ő is meddig bírja? Az Álmosház Esztergomban székel, a Lebedház Kurszánvárban és Jászvásáron még biztonságban van, de ha a magyar királyok elvesztik Magyarkát és a Jászvásár adta biztonságot, nem tiporja-e le a Nyugat? Így gondolkoztak királyaink és bizony elég sokat vétettek Kelet ellen, István királytól kezdve főként nyugatról nősültek és kifehéredtek, bár lelkükben ott élt az ősi Kelet. A keresztes hadak és a Bizánci császárság a Szeldzsuk szultánságot a Halis folyó és a Van-tó közé szorította és a kisebb gyarmatok sorát keltették életre a Szentföld felé. Jómagam is egy Antiochiai fejedelem lányát vettem feleségül, mondta később III. Béla, amikor Iréne-Piroska aranyasszony emlékirataival foglalkozott, de a Kelet felé való igazodást elvetettem és Magyarország megerősítését választottam. Pedig Kelet felől is és lehet, hogy Dél felől is borzalmas veszedelem közeledik. De hiába megfehéredtünk! Palóc-Vasvár 1140-ben a bizánci műveltség ápolása, terjesztése mellett döntött és az ott bevált módszerek mellett.

A tíz-nyíl szövetség és a tizedesi intézmény csakugyan jó volt arra, hogy a vándorlegények ipari szakismereteit hasznosítva mind az ipar, mind a kereskedelem szempontjából felvegyük a versenyt a nyugati államokkal. Egyaránt figyelnünk kell Nyugatra és Délre is. II. Béla gyakran megfordult Budavár alagútrendszerében és a kijárattal szemben szép lakot építtetett az Aranyasszony és a Rimalányképző részére. Szívesen hallgatta a rimalányok szájából az Endre, Béla és Levente idejében lemásolt ősi rovásokat. Vajon jól tettem-e, hogy Bellos Ilonát vettem el feleségül? Jót tettem-e azzal a Dél felé való terjeszkedéssel? Nem idézek-e fel sok háborúságot azzal, hogy nagy büszkén Ráma királya is lettem? - kérdezte a rimalányok aranyasszonyát. Budavár után meglátogatta az Avarbástya és Kurszánvára alagút rendszerét is. Rendben tartották ugyan őket, de az épületek már régen eltűntek felőlük. Mire Kurszán és Atilla városába ért, már berúgott. Ez így folyt nap-nap után. Esztergomban is építkezett, de ott a sok pap között nem érezte jól magát. Már csak azért sem, mert azok korholták. Nagyon ridegnek találta királyi várát is. A nagy osztozkodáskor az Álmos-háznak csak Esztergom, Fehérvár és Eszék jutott, meg Alpár de Alpár-kurgán táján minden elpusztult. Pusztaszert pedig nem volt kedvük az Álmos-házbelieknek kiépíteni. Budavárban Lebédház ivadékai székeltek, környékén meg Kurszán utódai uralkodtak. Ha kijózanodott, gyermekeit örömmel vitte Budavárába. Ott is lett hírtelen rosszul és váratlanul meghalt 1141 február 13.-án 33 éves korában. Nem kellett többet az aranyasszonyoknak vigasztalniuk Ilona királyné hűtlensége miatt. Halálánál jelen volt a fia és utódja, II. Géza és a későbbi László király is. Még volt rá ideje, hogy rájuk adja királyi áldását. II. Géza, Vak Béla fia 11 éves korában lett király. Katonai dolgokban szerb nagybátyja Belos bán támogatta. Szívesen tartózkodott a táborában, mindig igyekezett kikerülni az aranyasszonyok ellenőrzése alól. A kis király nem a szenteknek tetsző életet élte. A felnőttek hadiéletét kedvelte, bőséges húsételekkel. Ezt annyira megszokta, hogy a királyi udvarban alig tartózkodott.

Belos sokszor igénybe vette Lam herceg utódainak a tanácsait és sikerült is az ország honvédelmét összeegyeztetni a gazdasági helyzettel. Jól intézték az ország dolgait. Nyugat azonban nem jó szemmel nézte Belos működését és az a jó viszony, mely II. Béla uralkodása alatt Nyugattal kialakult, kezdett romlani. Zsófia hercegnővel is, aki III. Konrád jegyese lett, kezdtek rosszul bánni, ezért Zsófia az apja halála után elhagyta III. Konrád udvarát és egy Fekete-Arnó származású asszony jóakaratú tanácsára a salzburgi érsekség Admonti apácakolostorába vonult. III. Konrád udvara örült a magyargyűlölő főurakkal együtt a kincstár pedig bekebelezte a gazdag hozományt. Hallani se akartak a visszaadásáról. II. Géza sürgette Zsófia kiadatását és írt a húgának, de Zsófia azt válaszolta, hogy önként vállalta az apácaéletet. De őszintén megírta, hogy nem úgy bántak vele, mint a magyar király lányával, sőt rosszabbul, mint a cselédlányokkal, de mégse kíván királyné lenni. Konrádnak rossz a természete és mindenki le is nézi, ezért nem akar Konrád felesége lenni és csak a mennyei királyt akarja szolgálni. Ezt a magyar király követének négyszemközt is megmondta: apám meghalt, nem akarok visszamenni azok közé, akik eladtak azoknak a bajorokból lett osztrákoknak, akik elrabolták az Encs vonaláig terjedő hazánknak egy részét. Ez a föld Ágnes királynő országa, aki, mint Árpád lánya uralkodott itt. Ez az ország-hiába adták el-még mindig Avaria. Fekete-Arnó érsekségében imádkozok hazámért. Jobb sorsot érdemelne, mint ezt az örökös rettegést. Hogy a magyar küldöttséget meggyőzzék arról, hogy Zsófia önként választotta az apácaéletet, a kolostor apátja kinyittatta a kolostor kapuját, Zsófia kilépett rajta, meghajolt a magyar küldöttség előtt és Bebek országbíróhoz intézve szavait, megismételte négyszemközti nyilatkozatát. Utána visszafordult és a kolostort soha többé nem hagyta el. Megpihent az ősi Avariában. III. Konrád császár a Zsófián esett méltatlanságokat még azzal is fokozta, hogy megengedte Borisz trónkövetelőnek, hogy országa területén zsoldosokat fogadjon és megtámadja Magyarországot.

Lam utódai súlyos áldozatokat hoztak azért, hogy legalább az avar származású zsoldosokat magukhoz csalogassák és Belos bán vezérlete alatt megbízható sereg támadjon Konrádra. Megverték Henrik herceg hadsereg-parancsnok jól felfegyverzett seregét. Henrik Bécs irányában megfutamodott (1146). A kis király a csata megkezdése előtt nagy elődjének, I. László királynak a szokása szerint az ősi Földanyának, Aranyasszonyunknak a segítségét kérte. II. Géza az előhadat alkotó besenyőknek azt adta parancsba, hogy az ellenség előtt két oldalt futamodjanak meg, de hátrább a székelyek is ugyanígy tegyenek, mintha ők sem akarnának megütközni. A németek erre örömittasan rontottak a magyarokra. Csakhogy azok most már keményen visszavágtak. Ezután a palóc csákányosok rontottak az ellenségre. Amikor a németek meginogtak, a palóc hadak kettéváltak és a belső megyék lovasai rontottak az ellenségre. Belos bán lovasai elkezdték üldözni az ellenséget, de ekkor bezárult a székelyek és besenyők szétvált serege. Ezzel teljesen megtörték a németek erejét. Belos bán eddig lebecsülte a székelyek és a besenyők seregét, pedig nélkülük nem tudtak volna győzni. A csatában ők vesztettek a legtöbbet. A palóc csákányosok seregéről nem nyilatkozott. Tudta, hogy Pozsáló és Bebek szelleme él bennük.

Bellény tárkány sohase bocsátkozott a csaták zajába, de az aranyakat ő adta hozzá. A kolostorban élő avar nők bíztatására ekkor írta Zsófia a salzburgi érseknek, hogy III. Konrád legalább egy részt adjon vissza az örökségből, hogy a nehéz sorsra jutott avar nők helyzetén segíthessen. II. Géza ebben az ügyben is, meg a Borisz-féle támadás ügyében is, levelet írt a pápának is, mivel két oldalról is támadástól tartott. Személyes ügyvivője, János püspök négyszemközt azt is javasolta a pápának, tegyen meg mindent azért, hogy a királyságok ne egymást zaklassák, hanem ehelyett szabadítsák fel teljesen a Szentföldet. A pápa csakugyan újabb keresztes hadjáratot hirdetett. Ebből egy nyugati uralkodó sem vonhatta ki magát, így III. Konrád sem. Főként francia vezetéssel indult seregeknek engedélyt kellett kérni az országon való átvonulásra. II. Géza vállalta is, hogy elősegíti az átvonulást, az esetleges túlkapásoknak pedig keresztényi módon vet véget. Az átvonuló keresztes hadak elcsodálkoztak a gyümölcsben, húsállatokban gazdag országon. II. Géza politikai megfontolásból nem Nyugatról, hanem Keletről nősült. A királyi tanács helyeslésével a Rurik családból vette el Eufrozina hercegnőt. Így háza újból kapcsolatba került az orosz uralkodóházzal. II. Géza úgy gondolkozott, hogy Piroska-Iréne császárnő utódainak révén országa biztonságban van Bizánc felé, a III. Konrád oldaláról várható ellenségeskedést pedig ellensúlyozni tudja Eufrozina révén, annak országa útján. Palóc-Vasvár medvetorán kijelentette: ha már a sors idevetett bennünket, legalább három oldalról tudjuk védeni magunkat, hogy egy oldalon minden erőnkkel harcolhassunk! Bene sámánnak az 1146. évi III. Konrád elleni csatában megsérült mind a két szeme. Ezért nem róhatta tovább a 304. Arvisurának a reá bízott részét. Így aztán a további részleteket a felesége, Törtelen aranyasszony rótta le a 305. Aranyasszony Arvisurában.

A HOSSZÚ ÉLET TITKA

305. Arvisura

Törtelen aranyasszony 1136-1172-1196

Dajka sámán magyarkai születésű, Tuspában kiképzett aranyműves volt. Bene sámán pedig a Pósa nemzetség tagja, Bátka és Rási fia, Füzesgyarmat területén, Igaron született. Családja a Jenő törzsbe tartozott. Bene sámán 1135-ben végezte el a sámánképzőt Szakszinban. Mint kétféle kiképzésben részesült 21 éves sámán, 1136-ban Palóc-Vasváron jelentkezett és Pozsáló tárkányfejedelem kérésére Budavár alagútrendszerében kapott beosztást, mivelhogy jól ismerte a keleti viszonyokat és beszélte ennek a térségnek minden számottevő nyelvét. II. Béla is felismerte, hogy kiváló nyelvérzéke van, ezért a Magyarka és Kurszánvára közötti gyors szekérforgalom szervezésével bízta meg. A cserélőhelyeken a hajtók is, a lovasok is mind több nyelven beszélő lovasok voltak. A Jenő törzsbeli 18 éves Törtelen rovásfejtő rimalányt vette feleségül. Törtelen Zombor uruki püspök unokája volt. Zombor Nándorfehérvár központtal délről védte a magyar törzsszövetséget. Törtelen apja, Ada ifjúkorában, Rozsnyó várában volt ifjúsági lovasfejedelem. Rozsnyó lányát, Uzonykát vette feleségül. A lányuk, Törtelen Budavárába került.

Bene sámán tehát a Lebédházba nősült: I.Zoltán-Zsolt 892-955 I. Szabolcs 882-928 Taksony 926-970 Halics 906-946 Gelyza -- Sarolt Pirok -- Jenejke 951-955-970 950-1012 928-954 930-998 Vajk-István -- Gizella Karas Vajk-István - Csege-Tünde 969.XII.29-1038.VIII.15 948-978 969-1038 970-996 Imre -- Jéne Ung -- Ilona II. Zoltán 1007-1031.IX.2. 1010-1065 975-1028 978-100 9998-1025 Pósa -- Zeherje Miltény Bagamér 1027-1070 1036-1098 997-1048 1016-1036 Bátka -- Guszona Zombor uruki püspök Rozsnyó 1067-1105 1075-1130 1032-1094 1032-1095 Bátka -- Rási Ada -- Uzonyka 1097-1178 1095-1129 1084-1129 1086-1142 Bene Törtelen 1114-1156 1122-1172-1196 Az Álmosház nyugati szemmel nem ismerte el az István király örökösének Imre herceg és Jéne rimalány fiát és a Pósa-utódokat csak fattyú-ivadékoknak. Pedig még a kis Pósa ivadékain is ott volt az Álmosházból való származását tanúsító anyajegy. István királynak öreg korában egyetlen öröme Pósa unokája volt. A Lebédház azonban nemcsak a Vajk-István és Gizella házasságából született Imrét, hanem a Jéne rimalánytól született Pósát és a Pósától származó Bene sámánt is az Álmosházhoz sorolta. Bellény és pozsáló tehát örömmel vette az Álmosház és a Lebédház összefonódását. Annak idején Korinthoszban egy híres görög szobrász-kőfaragó elkészítette Madaj-Gordáska aranyasszony életnagyságú szobrát. A szobor Kolozsvárra került. Erre a szoboralakra hasonlított Törtelen rima-lány. A szobrot most Budavárra hozták. A Budaváron tartott esküvőn II. Béla volt a násznagy. Minden nagy ivási alkalmat megragadott, s éjféltájban megtartotta pohárköszöntőjét: Álmos apánk vére! Lebéd lovasfejedelem vére! A két fejedelmi ház újra egyesült. A Jenő törzsbeli Karas vére, Harka lovasfejedelem vérével egyesült. Igyunk az uralkodóházak egészségére! Éljen Bene vitéz, a keleti védelmi fal tárkányfejedelme és Törtelen aranyasszony, az Egyesült Álmosház és Lebédház Rimaszécse! Éljen a tíznyil szövetség százévi biztonságot jelentő ereje! Éljen Joli-Tórem aranyasszony áldása: "Szaporodjatok, mint a csicsóka!" Törtelen rimalány lett tehát Magyarország új rimaszécse, az asszonynép fejedelme, 25 hun törzs szövetségének új Aranyasszonya. Törtelen aranyasszony megértette II. Bélát és búskomorságát, az okozta, hogy a felesége, Ilona királynő, a szerb Belus bán húga hűtlenkedni kezdett. Ilona nem kedvelte Törtelent. Kisebbségi érzést keltett benne‚ hogy Törtelen több nyelven beszélt. Iréne császárnő azonban szerette, s kedves húgának nevezte.

Piroska-Irénét még I. László idejében jegyezték el János ifjú császárral, de az esküvőt csak Kálmán idejében tartották meg, 1104-ben. Az Álmos-és a Lebédház sohasem Esztergomban, vagy Fehérváron tartotta a királyi esküvőket, hanem az ősi Kurszán-Attila várban, melyet a kőfaragók minden 20-25 évben tataroztak. Piroska idejében a Lam városrésze volt a legszebb és legújabb. Ennek a vendégházában tartották meg a bizánci násznéppel a híres Kurszánvári esküvőt. A fejedelmi házak után minden törzs átvette a palóc szokás szerint külön menyasszonyos és külön vőlegényes-házi lakodalomtartást. Törtelennek a melegvízforrások közelében építettek palotát. Az épület hideg-meleg vizes szitásfürdővel volt ellátva. Uruki kertjében melegvizes medencék voltak, részben fedve, téli fürdő céljára. Innen minden nap Budavárába lovagolt, ahol először II. István, majd II. Béla levelezését intézte. A vak királynak ő volt a felolvasó nádora, -a férfiakban nem bízott meg a király. Törtelen beszélte a szerb nyelvet is, II. Béla jobb keze lett, görögül is jól beszélt és Iréne-Piroska először csak írásain keresztül ismerte meg Törtelent. 1132-ben Törtelen a férjével és a fehérvári esperes által vezetett bandériummal Bizáncba lovagolt. Kíséretében voltak titkos szolgálatra küldött rimalányok is, akikhez Iréne császárnő bizalommal lehetett. Bene sámán pedig azért kísérte el feleségét, Törtelent, mert a szakszini szekérjáratok állomásain fontos értesüléseket szerzett a török és mongol tervekkel kapcsolatban és ezeknek akart alaposabban utánanézni. Meg aztán az uruki és Van-tó környéki eseményekről Piroska hírszolgálata kapott közvetlen adatokat. Azok az uruki-mani féle keresztények ugyanis, ha nem akarták fölvenni a mohamedán hitet, a Van-tó, vagy Tuspa érintésével mind Magyarkára igyekeztek. Piroska-Iréne császárnő, a későbbi Szent Iréne nagyon megkedvelte a Bene-Törtelen házaspárt és Törtelent mindig a legkedvesebb húgának nevezte. II. Béla a politikai eseményekről az asszonyok leveleiből nyerte sok megbízható értesülését, ezért ezeket a leveleket Budavárában összegyűjtötték és lemásolták. Ezzel a gyűjteménnyel indult el Bene sámán 1056-ban Szakszinba, hogy Badzsán fősámán az Élet templomában elhelyezze.

Visszafelé jöttében a kievi fejedelemség részeg lovasai ölték meg, 42 éves korában, a kievi Magyar-dombon. Holttestét a Gyarmat törzs lovasai kísérték haza. Kettős koporsóban és a Barcaságban Rozsnyó várának díszsírhelyén temették el Törtelen aranyasszony birodalmában. Bellény és Pozsáló kőfaragói állandóan karbantartották a Budavár, Avarbástya és Kurszánvár alagútrendszerét. Kurszán városban és Atilla egykori palotasorán 20 évenként rendbe hozták az épületeket, hogy a külföldi vendégeket illendően fogadhassák. Az alagútrendszerbe azonban nem engedtek be soha senkit. A Várhegyen csak az Aranyasszonyok kegyhelye volt látható. Azt is mindig testőrség vette körül. II. Béla már 1141-ben gyógyíthatatlan volt: lelki-testi ereje egyaránt elfogyott. Törtelen karjai között halt meg. Utolsó szavaival Gézát és a későbbi II. László királyt Törtelenre bízta. Törtelent sokat foglalkoztatta, vajon miért élnek olyan rövid ideig a mostani Álmosházi királyok. Maga Álmos és nászasszonya, Madaj asszony igen magas kort élt meg. De főként növényi táplálékkal éltek. Húst csak ünnepeken és díszlakomákon ettek. A 96 évig uralkodó Pepi fáraót példának tartották, ő napjában ötször evett, de mindig igen keveset: húst csak nagy ritkán és ekkor is csak galambot, házinyulat, vagy valami házicsirke-félét. Igaznak tartotta azt a mondást: "Ne egyél halat, mert megesz a rák!" Pepi fáraó udvartartása is lehetőleg került minden húskészítményt. Ha a hús levét elfogyasztották is, magát a húst a szolgákkal etették meg. Ünnepi alkalmakkor roskadásig megrakták az asztalokat mindenféle pecsenyével, de Pepi fáraó ekkor csak csipegetett belőlük. De utána sok gyümölcsöt fogyasztott aszalt formában, vagy főzött állapotban. Lam herceg sok munkája közepette is ragaszkodott Álmos és Madaj asszony életmódjához. Géza és László király testvéreit túlélve, 1120-ban halt meg. Bizánc és Róma papsága Lambert vagy Lampért néven emlegette, de a köznép és a hun törzsszövetség népei előtt uruki-mani neve csak Lam maradt.

Lam herceg munkája nyomán a gazdasági helyzet sokat javult. Az emberek bővebben táplálkoztak. II. István és II. Béla korai halálát is a sok borivás, mértéktelen táplálkozás okozta, úgyhogy 32, illetve 33 éves korukban haltak meg. Ezért II. Géza udvartartásában hétköznapokon csak kevesebb tömény húst fogyasztottak. A húsvásárlást is szabályozták és Törtelen, vagy helyettese szigorúan ellenőrizte a kiméréseket. Emiatt gyakran összeütközésbe került Belos bánnal. II. Géza nem sok hasznát vette az Eufrozinával kötött házasságnak, mert az orosz rokonság testvér-harcaiba bele kellett avatkoznia. Ilyen eset volt az is, amikor Izjaszláv sógorának nyújtott segítséget a halicsi Volodimirrel szemben, akit 1152-ben Przemysl várába üldöztek. A megvert és szorongatott Volodimir kegyelemért esedezett II. Gézához, de a rokonsága hallani sem akart semmiféle engedékenységről, mert Volodimir eddig még sohasem tartotta meg a szavát. Géza Fehérvárra ment és magával vitte Törtelen aranyasszonyt is és Szent István keresztje alatt megkérdezte: Mitevők legyünk? Itt kérdezem Szent István keresztje alatt. Ezt a keresztet most magammal viszem, Ő majd megadja nékem a jótanácsot! Volodimir Szent István keresztjére megesküdött, hogy Eufrozina rokonainak visszaadja minden kincsüket és területeiket. Géza megígérte a rokonoknak, hogy ha Volodimir nem tartja meg az esküjét, még nagyobb sereggel tér vissza. Vallásos volt, s bízott a Szent István keresztre tett esküben. Volodimir azonban hallani sem akart erről, amikor újra szabadnak érezte magát, a területek visszaadásáról, s Géza követeinek ezt mondta: "Kicsi volt az a kereszt. Én most nagyobb kereszthez megyek vecsernyére." Késő estig volt a vecsernyén, sokáig tanácskoztak. De visszafelé jövet azon a helyen, ahol a szent keresztre tett esküjét lebecsülte, rosszul lett: gyengülni kezdett, lefektették de mindjárt meg is halt. II. Géza Szent István keresztjével vér nélkül is győzött. Német kereszteshadak után most VII. Lajos francia királynak a serege kért átvonulást az országon keresztül. A Duna partján találkozott a két sereg. II. Géza nem bízott a francia királyban sem és átkérette magához. Megölelték és megajándékozták egymást a püspökök előtt és a két sereg is fegyelmezetten viselkedett.

Még barátibb lett volna a viszonyuk, ha újból fel nem bukkan Borisz, aki a francia sereggel belopakodott, hogy a Duna mellett híveket szerezzen magának és II. Géza királyt megölesse. Géza ekkor követeket küldött VII. Lajoshoz, hogy adja ki Boriszt, a trónkövetelőt. A francia király azonban, miután püspökeivel megtárgyalta, hogyan kell eljárni akkor, ha a kereszteshadban résztvevőről van szó, nem adta ki Boriszt. Azt mondta: Krisztus zarándoka vagyok és nem tartom helyesnek, hogy családi viszályokba avatkozzam. Mindnyájan azért megyünk a Szentföldre, hogy bűneinkért bocsánatot nyerjünk. Borisz is bizonyára megbánta eddigi bűneit. A magyar király visszavonult, de Lajos sem engedett meg Borisz részéről semmiféle támadást. Így járt el már csak azért is, mert keresztapja volt Géza legnagyobb fiának, Istvánnak. III. Konrádnak 1152-ben bekövetkezett halálakor Barbarossa Frigyes lett az úr a német birodalomban. Nagy Károly volt az eszményképe s teljes hatalmat akart gyakorolni a keresztény világban. Frigyes rögtön a pápaság ellen fordult, de Magyarország leigázását is tervbe vette. Még nagyobb volt a veszély dél felől, ahonnan Szent László unokája, Piroska-Iréne fia, Mánuel bizánci császár vette tervbe Pannonia és Dácia egykori római birodalombeli tartományok meghódítását. Mánuel Bizáncba csalogatta László és István hercegeket, ezen a címen akart jogot formálni a Magyar-ország belső ügyeibe való beavatkozásra. Még Belos bán is az elégedetlenkedőkhöz pártolt, mert nem tudta elviselni, hogy II. Géza a tizedes szervezet tanácsára és Törtelen aranyasszonyra hallgatott. Ám a király nem akarta feladni a Kelethez fűződő kapcsolatokat sem, hiszen I. László király az uruki-mani kereszténység révén azt az egész térséget Nagyváradhoz fűzte és onnan segítséget remélhetett. Királyi tanácsa azt javasolta, hogy I. Frigyessel keresse a békét és így több erőt vonultathat fel, fordíthat Mánuel ellen. Barbarossa Frigyes részére sok, kiváló nyilazót küldött Milánó ostromához. Frigyes III. Sándor pápa helyett ellenpápát választott. Ebben a kérdésben kéréssel fordult II. Gézához. Géza azonban azt válaszolta: "Püspökök és főurak nélkül ebben a dologban nem határozhatok, 1146 húsvétján majd az ő összességüknek kell dönteniök." Lukács érsek biztosította Rómát a magyarok támogatásáról és Géza erről VII. Lajost is értesítette. Kijelentette, hogy egyedül Sándort tartja pápának és a magyar-francia szövetségnek arra kell törekednie, hogy megakadályozza az egyház szétszakadását. "Bizonyossággal ígérem, -szólt Géza üzenete,- amenynyiben országodat a német támadni merészeli, én is pusztítani fogom az ő országát. Ugyanezt remélem tőled is, mint jóbaráttól." Amikor I. Frigyes újból segítséget kért Gézától Milánó ellen és egyik lányát kérte feleségül fia, a thüringiai gróf számára, a követeket hidegen fogadta és elutasította. Törtelen tanácsára azonban Mánuel császárral 5 évre fegyverszünetet kötött. 1162. május 31-én halt meg.

Amennyi segítséget jelentett Kálmán és II. István uralkodása alatt Magyarországnak Piroska-Iréne és a görög János császár házassága, éppen annyi, vagy még annál is több bajt okozott fiának, Mánuel császárnak a terjeszkedési vágya. II. Géza még halála előtt királlyá koronáztatta a fiát, III. Istvánt. A korona megillette, de ott állottak vele szemben az erejük teljében lévő nagybátyjai. László és István hercegek. László volt az idősebb, de Mánuel inkább az ifjabbikat, az alkalmazkodó Istvánt támogatta. István herceg I. Lászlóhoz hasonló magas termetű, daliás alak volt. Álmosra is hasonlított. Mánuel célja az volt, hogy István herceg uralomra juttatásával, hűbéresévé tegye. István hercegnek ezért a császári házból adott feleséget, Kommeni Anna-Máriát. Azonnal megindultak a harcok. III. István, a gyermekkirály Pozsony várában húzta meg magát, de az ország hallani sem akart a hűbérességet vállaló idősebbik Istvánról. A királyi tanács azt tartotta célravezetőnek, hogy az idősebbik testvéré, László hercegé legyen Magyarország királyi koronája, mivelhogy nem volt hajlandó egyik görög hercegnővel sem házasságot kötni azért, hogy a magyar korona elnyerése után az országot görög hűbérré tehesse. Törtelen aranyasszony ekkor érkezett vissza a szakszini Nagyszaláról. Javaslatára II. László az ország egyharmadáról lemondott István öccse javára. Ebbe a főurak is beleegyeztek. Belos bán Szerbia nagyzsupánja lett, s visszatért a magyar királyi udvarba. A koronázás körül azonban baj volt. II. Géza régi híve, Lukács esztergomi érsek II. Lászlótól megtagadta a koronázást és az új királyt csak bitorlónak nevezte. Erős szavakkal kifogásolta, hogy egy ártatlan árvát akar megfosztani apai örökségétől. Lukács nem vette figyelembe, hogy II. László az Álmosház régi szokása szerint, mint a legidősebb Árpádházi herceg, követelte magának az uralmat. Azt is kifogásolta, hogy Bizánc támogatásával szerezte meg a trónt, mert az azzal járhat, hogy Mánuel hűbériségébe taszítják az országot. Végül Mikó kalocsai érsek koronázta meg II. Lászlót. Az esztergomi érsek erre egyházi tilalommal sújtotta II. Lászlót, aki kardot rántva akarta őt nyilatkozata visszavonására kényszeríteni. Lukács érsek azonban hajthatatlan maradt. Erre II. László lecsukatta. Végül III. Sándor pápa avatkozott bele a viszályba és így Lukács kiszabadult.

De II. László még a pápa eljárásában is talált kivetni valót, azt, hogy a szentszéki levélért fizetni kellett. Az érsek a börtönből való szabadulása után a kápolnába ment, ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. Lukács érsek megismételte az egyházi tilalmat, az oltárról mindent ledobált és így imádkozott. -Uram Jézus! Fordítsd meg a király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ha nem, verd meg 40 nap alatt, hadd érezze meg ki ellen vétkezett! II. László erre újból lecsukatta az érseket, utána hamarosan 1163. január 14-én váratlanul meghalt. Korai halála azonban nem oldotta meg a helyzetet, mert most László kisebb öccse, Mánuel igazi pártfogoltja, IV. István foglalta el a trónt. Lukács ekkor is megtagadta a koronázást és ez az ország együttérzésével is találkozott. Mikó azonban IV. Istvánt is megkoronázta. Erre a nagycsaládos Csák nembéliek és Lam herceg leszármazottjai is mind Mánuel beavatkozásai ellen fordultak. Mánuel óvatosságból visszarendelte csapatait. Meg is volt rá az oka. Tudta, hogy Pósa unokája, Bátka tárkányfejedelem már felriasztotta Felsőőr és Velem-őrség székely tárkányait, a Dunántúl megmozdult, s a besenyő és székely határőrség is csatlakozott hozzá. Az Ágnes-féle avar-bolykok élén III. István bevonult Esztergomba, majd elfoglalták az egész Pannonföldet és maga IV. István is a felkelők fogságába esett. Törtelen kérésére Lukács érsek meghagyta IV. István életét s Bátka tárkányfejedelem Bizánc városába kísérte. Mánuel örömmel fogadta rokonát, Szent Imre unokáját, aki őszintén feltárta előtte, hogy Magyar-országon sokan ellenzik az ország ügyeibe való folytonos beleavatkozását. Ekkor Mánuel más útra tért: tárgyalások kezdődtek arról, hogy III. István öccse, az ifjú Béla herceg házasságával egyesíteni kellene a két uralkodóház érdekeit. Törtelen aranyasszony Bélával el is indult Bizáncba. Béla Albélán és Szakszinban megtanult görögül. Így haladtak kereskedőkkel és székely testőrökkel Bizánc felé.

IV. István azonban nem nyugodott bele abba, hogy Mánuelnél kegyvesztett lett. Ezért mint trónkövetelő a német császárhoz folyamodott. Mánuel pedig nagy sereggel megérkezett a Szávához. Béla herceg ugyanis eljegyezte Mánuel lányát, mint herceg pedig jogot tartott Horvátországra és Dalmáciára. -Nem akarunk háborút -üzenték III. Istvánnak,- csak Béla herceg apai örökségét akarjuk biztosítani. Így is lett, bár a testvérviszály nagyon bonyolult helyzetet teremtett. III. István most egyszerre a nagybátyjával és az öccsével állt szemben. Amíg Mánuel mind a két herceget pártolta, addig III. István anyja Eufrozina királyné a cseheket és az oroszokat szerezte meg Mánuel ellen. Béla örökségét mégis át kellett engednie öccsének, s így Horvátország és Dalmácia újra Görögország hűbérese lett. Ezzel a béke Bizánccal megszületett, de benn az országban nem állott helyre a rend. IV. István Zimony várában maradt, de III. István ostromolta és amikor a vár tarthatatlanná vált, IV. Istvánt saját emberei ölték meg. Ez úgy történt, hogy a védők mielőbb ki akarták tűzni a fehér zászlót, IV. István azonban nem engedte. Leghűbb barátai is igyekeztek neki megmagyarázni, hogy az ő uralma már nem kell senkinek se, hiába makacskodik, a végén mégis mindannyiukat felkoncolják. Kár volt minden szóért. Amikor már a vár sáncai romokban hevertek, a megsebesült IV. Istvánt ereinek elkötése közben megmérgezték. Így halt meg 1165. április 11-én. III. István harcosai annyira gyűlölték, hogy holttestét kidobták a várból és egy ideig ott maradt temetetlenül. Ekkor ért Zimonyba Bizáncból jövet Törtelen aranyasszony. IV. Istvánt elföldeltette a Miltény nembeliek kegyhelyén. Palóc-Vasvár medvetorán Lam herceg utódai úgy határoztak, hogy a holttestet Fehérvárra kell szállítani az Álmosház temetkezési helyére.

Lukács érsek támogatta Törtelen aranyasszony kérését és megadta az engedélyt IV. Istvánnak méltó helyre való temetésére. III. István nem hallgatott a vasvári ellenzésre, megtámadta és elfoglalta a Szerémséget, de amikor Mánuel nagy sereggel jött ellene, békét kért. Törtelen tájékoztatta III. Istvánt, hogy Mánuel az ő ingatag természete miatt az öccsét akarja trónra ültetni. Erre újból dühödten háborút kezdett és elfoglalta a Szerémséget, valamint Zimonyt. Mánuel ezért az erdélyi falvakon állott bosszút: felbérelt besenyő harcosokkal több falut feldúlatott. A Szerémséget Mánuel a szeldzsuk törökök mozgolódásai miatt nem tudta visszafoglalni. III. István Horvátország és Dalmácia ellen fordult és a tengerpartot visszafoglalta. Mérgében még a jegyességét is felbontotta Jaroszláv fejedelem lányával, mert apósjelöltje vallási okokból a Mánuel pártjára állott. Ezért a Jaroszláv lányát hazaküldte és Henrik osztrák herceg húgát, Ágnest vette feleségül. Kapkodása miatt összeütközésbe került Lukács érsekkel is. Az érsek megkerülésével nevezett ki püspököket, ezért az esztergomi érsek egyházi átokkal sújtotta. III. István ekkor megesküdött arra, hogy nem adományoz el egyházi birtokokat és nem fog kinevezni újabb püspököket. Erre a kiátkozás alól feloldották. Lukács érsek beavatott volt. Jó kapcsolatot tartott fenn Szakszinnal is, Magyarkával is. Egy alkalommal hálaadó istentiszteletet tartott a megtért király jelenlétében, de hírtelen elsápadt az arca. Amikor III. István ennek okát tudakolta, lehunyt szemmel ezt válaszolta: Az égiek tudomásomra hozták, hogy szertelenséged miatt az istenek haragja egy év alatt utoléri. Bartán mongol vezér 1163-ban hajlandó lett volna 3 tömény lovast adni III. István megsegítésére, ha az uruki kereszténységet támogatja II. László királlyal szemben és visszaállítja Várad és Magyarka között a régi kapcsolatot. Ebben az esetben az uruki keresztények elismernék III. Sándort római pápának, de igényt tartanak minden 25 pápa között egy-egy uruki keresztény pápára, hiszen ezt annak idején az avaroknak és Szent Istvánnak is megígérték.

A tervet Lam nemzetsége és a Csák nembeliek is ellenezték. Visszafejlődésnek tartották, Bartán ajánlatát tehát elvetették. Ezzel Palóc-Vasvár eddigi jelentősége is csorbát szenvedett és lassanként az ipari irányítás központját is Budavár alagútrendszerébe helyezték át. Palóc-Vasvár pedig csak a félkész vascipók raktára maradt. IV. István halálával a palóc tárkányok vezető szerepre irányuló igénye is megfelelő alap nélkülivé vált. A Lam leszármazottak kereskedelmi csoportja még IV. István hívének számított, de az ő halálával ez megszűnt. III. István budavári tanácsadóinak a javaslatára sok egyházi és magánbirtokot elvett azon a címen, hogy nem jól művelik a földjüket, s az elvett birtokokat az igen szaporodó Csák-nembelieknek juttatta. Új püspököket csak magyarok közül volt hajlandó kinevezni, azt is Lukács érsek mellőzésével. Az érsek emiatt 1171-ben egyházi átokkal sújtotta, de a király bűnbánatára azt feloldotta. 1172 medvetorán a Palóc-vasvári Lam nembeliek kinevették: Imádsággal, vagy átokkal még együtt se lehet verebet fogni. III. István, mint I. Géza is, lelki bánatban halt meg. De Béla herceg csak mosolygott István bátyja hiedelmén. Törtelennel mindent megbeszélve, ilyen aggodalmak nélkül, rendteremtő akarattal jött hazájába. Útján az Erős Csák-nembeli Gerecsák László volt a kísérője, aki Uruk városában járt Pozsáló és Bebek megbízásából. Gerecsák elmondta, hogy egyre kevesebb őslakos él már Uruk és Susa tájain, mert a vérszomjas Iszlám minden idegent elpusztít. Ugyanez a helyzet a Szeldzsuk szultánságban is, bár a keresztes hadak egyelőre még tartják a tengermelléki görög és francia keresztény gyarmatokat. De Angora és Ikonion környékén oly nagy a népszaporulat, hogy az elkeseredett szegénység előbb-utóbb megmozdul és annak nem lesz jó vége. Béla herceg a világlátott Gerecsák Lászlót a titokban működő Avar Kúria vezetőjévé tette. Az első dolga az volt, hogy Palóc-Vasvárnak több nyelven beszélő sámán-képzőseit kiküldte Füzesgyarmat, Magyarka, Bugát és az időközben igen megerősödött törzsszövetség területére, hogy tisztába jöjjön az ottani helyzettel. Az első királyi hivatalt akarta megszervezni bizánci módra. Törtelen látása elkezdett romlani, ezért a közelmúlt eseményeit Gerecsák Lászlóval rovatta le. III. Istvánon I. Endre király búskomorsága és ziláltsága vett erőt. Ebben az állapotában még megérte az 1171. év végét, de 1172 március 4-én váratlanul elhunyt.

Ágnes királynő, aki ekkor éppen gyermeket várt, lázasan ezt kiabálta: "Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet!" Az udvar Esztergomban Béla öccsének a híveit gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt. Mánuel nem sokat várt, hanem hamarosan útbaindíotta Béla herceget. Béla a határőrség ellenállás nélkül megérkezett az újonnan szervezett Avar Kúria személyzetével és besenyő testőrségével. Törtelen örömére Mánuelnek fiú utóda született, s így nem került sor a rokonházasságra. Béla herceg egyébként sem pályázott Bizánc trónjára, kezdettől fogva csak a magyar királyi koronára tartott igényt. Bátka tárkány-fejedelem Zimonyba ment és diadalmenetben kísérte az új királyt Fehérvárra. Ellenállás azért nem volt, mert Béla herceg felbontotta a jegyességét Piroska-Iréne unokájával. A görög műveltségben nevelkedett, francia származású Antiochiai fejedelemlány, a császárné húga lett a felesége. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla herceget sem megkoronázni. III. Sándor pápa is közbe lépett. Végül az ő engedélyével Pósa, a kalocsai érsek végezte el a koronázást. Előbb azonban Béla herceg megjelent Palóc-Vasváron a szokásos almafavirágzás ünnepén. Itt Lam herceg népes családja és a tizedesi intézmények gondnoksága előtt a Csák és Pósa nembéliek felesküdtek az új királyra és megkoronázták azzal a sima koronával, amelynek a kisebbik része akkor már bele volt szerelve az új királyi koronába. III. Béla nem háborgatta makacsságáért Lukács érseket, hiszen anyai ágon Lukács is a trencséni Csák nembeliek közül származott, azok pedig mindig ellene voltak minden viszálynak. Nagy tekintélyük azon alapult, hogy ők is bármikor várományosai lehettek a királyi koronának, mivel I. Zoltán-Zsolt ősapjuk révén az Árpádházhoz tartoztak. Törtelen aranyasszony visszavonult Palóc-Vasvár gerendavárába és az Avar Kúria vezetését átadta 1172-ben a fiának, Bátka-Bolyk tárkányfejedelemnek, aki ő mellette sajátította el a magasabb államvezetés tudnivalóit.

III. Béla kívánságára Bátka-Bolyk kezdte meg Palóc-Vasvár rovástárának áttelepítését Buda-vár alagút-rendszerébe. A régi Avarbástya alagútrendszerében pedig az Avar Kúria intézményét helyezték el. III. Béla nagyon arravaló szakemberekkel látott hozzá az állam vezetéséhez. Bátka-Bolyk a vasellátás növelése érdekében a mozgatható pesteket Budavárral szemközt, a kompjárat közelében állíttatta fel és ott kezdték meg a vasak nagyobb tömegű finomítását, meg a kardok, kaszák és más szerszámok készítését. Lukács érsek 1180-ban fölkereste Törtelen aranyasszonyt Palóc-Vasváron és megtárgyalták az uruki, magyarkai és füzesgyarmati jelentéseket, meg a szakszini Nagyszala határozatait. Olyan jelek mutatkoztak, hogy a sámánizmus újból erőre kapott és a mongol törzsszövetség, mint új nagyhatalom, Bartán útján keresi a kapcsolatot III. Béla államával. Megállapodtak abban, hogy egyelőre Bátka-Bolyk irányításával ötévenként küldenek ifjakat az újabban fejlődésnek indult Karakorum sámánképzésre. De a mongolok törzsszövetsége fel akarja támasztani a 24 hun törzs szövetsége hatalmát, mint egykor és ehhez a magyarok segítségét is kérik. Magyarkától az Encs vonaláig elismerték az esztergomi, illetve a magyarkai püspökség által képviselt kettős kereszténységet is. Lukács érsek ezután megjelent III. Béla udvarában. A király igen tapintatosan kezelte az elaggott érseket, aki viszont annak örült, hogy az új király egyházi szempontból kifogástalanul viselkedett. Ezután a király minden fontosabb döntése előtt kikérte Lukács érsek tanácsát is. III. BéIa legmegbízhatóbb hívei a Szent Imrétől származó Pósa nembeliek és a Csák nembeliek voltak.

Közülük a legkiemelkedőbb tehetség a kancellária titkos vezetője, Bátka-Bolyk volt: Imre -- Jéne Csák -- Gyala 1007-1031 1010-1065 1012-1079 1024-1093 Pósa -- Zeherje Csák -- Vidil 1027-1070 1036-1098 1041-1098 1058-1120 Bátka -- Guszona Csák -- Józsa 1067-1105 1075-1130 1080-1112 1083-1135 Bátka -- Rási Csák -- Ziliz 1097-1178 1099-1119 1102-1150 1108-1163 Bene -- Törtelen (Gerecsák Csák András -- Zemlén 1114-1156 1122-1196 László) 1130-1132 1135-1185 Bátka-Bolyk -- Andrási Katalin Andrási Simon -- Békési Ilona 1152-1222 1158-1235 1150-1182 1156-1220 Törtelen látása gyengült és emiatt csak tanácsaival tudta segíteni a fiát, Bátka-Bolykot. Őmellette a Csák nembeliek közül való Gerecsák László emelkedett ki fényes szaktudásával. Meg Bátka-Bolyk sógora, Andrási Simon tanácsadó, a külügyek vezetője, aki a III. Béláénál jóval szélesebb áttekintésével megbízható oszlopa lett az új államvezetésnek.

Kiváló nyelvtudására való tekintettel Gerecsák László javaslatára elküldték Rómába, Bizáncba, Urukba és Tuspába, hogy megismerje az ottani fő épületeket. Az addigi királyi székhely Esztergom volt. De ott minden király csak toldott valamit Szent István palotájához. Ezért aztán a szobrász és kőfaragó mesterséget is kiválóan ismerő Andrási Simonra bízták az építkezéseket. Első nagy műve az esztergomi királyi kápolna és vár volt. Abban Lukács érseknek is nagyon tetszett az oroszlános díszítés, hiszen az ő címerében is szerepelt. Nevetve jegyezte meg, de nem mondta meg mire érti: Jaj, ezek a bohó, nyugtalan fiatalok! Törtelennek a hosszú életre vonatkozó nézetével sehogy se értett egyet, mert falánk ember volt. De Törtelen őelőtte is mindig hangoztatta: "Lehetőleg hús nélküli élet és csak egy kevés bor. De még ennél is fontosabb, hogy az emberek ne rágják egymást!" Az átkozódásnak, meg az egyházi átoknak is erősen ellene volt. Azt tartotta, hogy a köznép átkozódása: "Rák egye meg a beledet!" éppen olyan erkölcstelen, mint az egyházi átok. A sok megrázkódtatás és erős szellemi munka ellenére is 74 évet ért meg. Munkája nagyon sokban hozzájárult Magyarország megerősödéséhez.