28.

GYESZNÓ ÖLI MAGOD

298. Arvisura Levente-Báj rovása

folytatás

Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy fiú született: Imre. Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad harcosok óriás tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a szabadok közül sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk megtiltotta hogy a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében földbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a kiszolgált lovasok, vagy tárkányok házhelybirtokot foglalhattak.

Az ispánságok a következők voltak: 1.Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszrém, 10. Arad, 11. Zaránd 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád. 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár, királyi birtokkal. Továbbá: 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsova, 31. Maruzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gőmörvár, 34. Kevevár, 35. Kolozsvár, 36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 4l. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron 46. Kőrös, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsén, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptóvár, 59. Árvavár, 60.Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár. Végül: 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Negyvennyolc településre (25-72.) bárki elköltözhetett, ha veterán katona-lovas, vagy tárkány volt, s magával vihette családját is.

Erdeljü Gyula erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban megtiltották a szabad költözködést, de hiába. A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak viszont hittérítőikkel együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe. (Ostarici elv.) Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár beavatott központja javaslatára 1009-ben elhagyta az országot, de Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához vette a Budavári beavatott központ megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a magyaroktól elvett országnyi területet, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a harcban megsérült és hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban, amikor az ottani értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe nemsokára kiújult. Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még végső óráiban is arra figyelmeztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott központjából igyekezzék mennél előbb mindent elmenekíteni. Temetésén Bene-Benedek váci püspök kíséretében István király is megjelent. A halotti toron elmondta, hogy a nyugatiak szerint Ajtony volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak közül, akiket már csak megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már egységes a frankfurti-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert dénárokat annak idején szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már rendelkezünk annyi saját verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a püspöki és az ispánsági székhelyek váraira. “Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, -folytatta- Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig, és ha idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben vagy Boroszló avar városában székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső ispánságok szélein és a határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.” Ezen a temetésen részt vett az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában többet ivott a kelleténél.

István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte: “Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott. A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd ezután megszervezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafehérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt.

Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt. Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemez gyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök lovasait. Csaba nádor panaszt tett István királynál a püspöki lovasok eljárása miatt. Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett, nádorispáni területté nyilvánították. 1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között. Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot. Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak.

Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki.

Így Pünkösd vasárnapján ez a 24 versenyző állott a pusztaszeri lovaglókarámban: 1. Abasár 1010-1030-1060 20 éves Aba-Sámuel - Piroska fia 2. Aba-Sámuel 985-1030-1044 45 éves Pata fia3. Babócsa 990-1030-1049 40 éves Koppány fia4. Béla 1015-1030-1063 15 éves Vazul - Korpona fia 5. Berzence 992-1030-1046 38 éves Koppány fia 6. Beszprim 986-1030-1032 44 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia7. Bogyiszló 1008-1030-1031 22 éves Szár László fia 8. Bene-Benedek 983-1030-1038 47 éves Pata fia 9. Csaba 980-1030-1044 50 éves Pata fia 10. Delján-Péter 1009-1030-1041 21 éves Piroska fia (Radomir) 11. Csák 1005-1030-1039 25 éves Erős Csák fia 12. Endre 1012-1030-1060 18 éves Vazul - Korpona fia 13. Győr 987-1030-1031 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 14. Kurtán 984-I030-1041 46 éves Kurszán fia 15. Kipcsák 1001-1030-1063 29 éves Buda fia (Erdeljü Gyula) 16. Levente 1016-1030-1047 14 éves Vazul - Korpona fia 17. Bagamér 1010-1030-1036 20 éves Szár László fia 18. Orseolo Péter 1014-103-1046 16 éves Ilona - Orseolo Ottó fia 19. Lebed II. 1015-1030-1063 15 éves Zerind fia (Zsombor) 20. Pomáz 1001-1030-1060 29 éves Csaba nádor fia 21. Imre 1007-1030-1031 23 éves István fia 22. Szolnok 987-1030-1045 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 23. Szár László 988-1030-1038 42 éves Vászoly fia 24. Zoltán III. 1007-1030-1036 23 éves Erős Csák fia A pünkösdi király címért óriási vetélkedés indult. Kilenc napos futtatás után, nehéz küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből való Vihar-isten nevű uruki-ummai lován. Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem kolozsvári tenyésztésű Maruz nevű lován. Ez szintén Domonkos által behozott szentdemeteri eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harmadik a 42 éves Szár László lett a jászvásári tenyésztésű vegyes származású ordoszi lován.

Szár László híres lovas volt. Szavárd nevű lován bejárta az akkor ismert magyar érdekeltségű területeket. Imre herceg a nyolcadik lett, pedig Csákkal együtt a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a királyi ménesből. Imre az Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta. Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039) terjeszkedési vágya miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci zarándokút. Megszűnt a zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a németek terjeszkedési irányvonaláról tárgyaltak. Anasztáz-Asrik a továbbiakban a frankfurti zsinatra való hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy István a fehérvári törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az ilyesmit szigorú ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással is irtsák a bűnös szokásokat. Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II. Konrád 1030 júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot felszabadítsa. Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt, Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival, III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600 lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót. Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülése alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítségével 1500 besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is. Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó béketárgyalás.

A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte.

Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a besenyőkkel meg akarja dönteni István királyságát. Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermeke-ikkel együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez. Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már a besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó herceg és Ilona fia is országának határát-mint Velencei birtokát-a tengerpartig terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén. Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre bízott Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték. Berzence és Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte. Koppánynak Istvánra mondott átka- “Gyesznó öli magod”- 33 év múlva, 1031-ben teljesült. Imre herceg csak az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el.

Ez a medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott. Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u. 960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta: “Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja 5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”. Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben érte utol a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben felkereste a kis Pósával. Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg, hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai, vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998. évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is számítottak.

Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát. A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség lovagjai. A szövetség ládáját pedig menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt harcostársainak hozzátartozóit. Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István királyt. Szár László ekkor Len-gyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak 1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt.

1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei. Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta: “Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek.

Bene-Benedek váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg királyt. Boldog volt, hogy meg-láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember. Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!” Neki ajándékozta a Balog-völgyét. Többé sohase látta. Ez után még sokáig szenvedett. Végre 1038 augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban meghalt. Emlékére Péter kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát. Kurtán várából Fehérvárra szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre elkészített szarkofágban temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának nevezték. Levente főtáltos a fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim, Bátor-Boleszlónak volt a fia de Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A Vérbulcsú név Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve besenyőül hangzik így, a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.