34.

HEJ REGE REJTEM

313. Arvisura

DETRE-UBUL KÜLDETÉSE

1275-1447-ig (Részletek): Csibai-Gáti rovása

Kerekel oktatási anyagából Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése 1447-ben folytatás

Ataiszi beavatottak térképe szerint a 20. medvetoros évben a hun törzsszövetségi lovasok érkeztek vissza az ősi lakhelyükre. Utánuk minden 100. évben érkeztek rokonlátogatók, hogy az Uzonékkal összekeveredett tarkós-népek egyesülését felfrissítsék. Ezekkel jöttek az esklok és a székihunok. Az urukiakkal együtt az Erdőelvi aranyröges hegyvidéket benépesítették.

Második hullámban jöttek a pannonok Kr.e. 800-ban honfoglalóként. Ebben a csoportban a 24 hun törzs szövetségének minden törzse képviselve volt.

Utánuk a kabarok érkeztek nagyobb létszámban és Kabarföldön Kassa és Uzsvár környékén telepedtek meg. Ezeknek a létszámát azonban mindig pótolták a Pannonföldről elmenekült kabarok. Ez a hegyvidék lett a 24 hun törzs szövetsége népeinek menedéke, hiszen itt a Káldorok és a Longobárdok sem vetették meg a lábukat.

Harmadik honfoglalóként a széki-hunok és kaza-hunok vezette Bendegúz-Balambér által meghirdetett Nagyvízig való honfoglalás, Udin előőrsével érkezett, majd Buda-Atilla honfoglalása vette birtokba a medencét. Ezen új honfoglalók az eddigi honfoglalókkal együtt hamar eggyé váltak és kivonulásuk után a kabarok és palócok, valamint a széki-hunok és a 24 hun törzs szövetsége más töredékei visszamaradtak.

Negyedik honfoglalóként érkeztek az avarok vezette Égi Birodalom harcosai és az itt lévő törzsekkel megalapították a 15 törzs szövetségét. Ezekhez csatlakoztak 575-ben az Alpár vezette Béla törzs és az 570-670. között érkező uruki-mani keresztények tömegei, s így a Bat-Baján szellemi irányzata miatt az avarok Égi Birodalma nagyon megerősödött. Úgy Bizánc, mint Róma hatására az uruki kereszténység kiegyezett egymással, hogy mindannyian egy vallásúak és egyesülve a hitben minden 25. pápa a 24 hun törzs szövetsége papjai közül fog kikerülni, s így megszűnnek az esztelen háborúskodások. Bős-Tudunt Kalágéban azonban meggyilkolták Róma hívei és Nagy Károly meg akarta hódítani az avarokat.

Ötödiknek érkezett, közel 100 éves előkészítés után, a Tenisur vonaláról a hun és az avar törzsszövetségnek a maradványaival a magyar törzsszövetség. A szuvári győzelmes csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán- és tárkányképzés vezéreivel a minden részletében kidolgozott honfoglalást. Mivel közel egyforma nyelven beszéltek a hunok is, az avarok is és a magyarok tíz nyíl szövetségének harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsek mellett még kaszu-ogúz és kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 hun törzs szövetsége a várható fennmaradásunk miatt kiegyezett Rómával és a Vajk-Gizella házasság miatt lemondott az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultak vissza. Ezt az országrészt átengedték Gizella országrészének, amihez aztán a pápaság intézménye szigorúan ragaszkodott, s itt a 24 hun törzs szövetsége településeit gályarabságra való hurcolással megszüntették. Mindezek tudatában a Megyer hadvezér kisfiának, Farkasnak az emlékeként a megalapított mongol törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig megalapítja a mongolok vezette 24 hun törzsszövetség Égi birodalmát.

Nyugat a Béla birodalma lett volna, most pedig Kubiláj azt vette tervbe, hogy a mindenkori szakszini kun-besenyő lesz a nyugat ura, s így az Aranyhorda is biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király leánya. Viszont Kun László 12 fia Édua és társaitól a 12 nemzetséges nyugati birodalmat örökölte volna. Sajnos ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy döntöttek, az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Sajnos Kubiláj meghalt és Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa éberen a 24 hun törzs szövetsége sokezer éves rege-és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és hét lánya született, így ő lett az északi országrész anyósa. Az 1250-ben született Mihály-Kállay után 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs lett meg, majd utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Firtos és Ünőke kislányaik, majd végül, amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is megszületett. Egyed mesternek a Szabolcs vár urának három fia született: Bátor-Béla, Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László, Visk-Zoltán és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, addig az unokái regemondó útjára elkísérték. Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László erdélyi vajda és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók királyként elismerni.

Gentelis pápai követ Csák Mátét meggyőzte ugyan, de a köznemesség az árpádházi Csák Mátét tartotta királynak. Ezért Csák Máté a birodalmában pénzt veretett, adót szedett, de nem volt hajlandó a pápai tizedet elküldeni Rómába a pápaság kétszínűsége miatt. Nyárra mindig a hűvösebb éghajlatú Trencsénbe költözött, így 1309. június 15-én volt bátorsága Gentilisnek arra, hogy Budán a magával hozott koronájával Róbert Károlyt királlyá koronáztatta. Ekkor Csák Máté elindult Budára és ugyanakkor Kán László erdélyi vajda is megindult Buda ellen. Ekkor Róbert Károlynak menekülnie kellett Temesvárra. Gentilis 1309. karácsonyán Kán Lászlót kiközösítette, mert a szentistváni koronát nem volt hajlandó átadni Róbert Károlynak, de a sorozatos kiközösítések miatt végül egy szász merényletnél megígérte a csanádi püspöknek, ha az összes kiközösítéseket feloldják, átadja a szentistváni koronát. Így ezen ünnepélyes átadás 1310. nyarán Budán megtörtént. 1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség egy része és a szerzetesek előtt a Johannita lovagrend sorfala közt Székesfehérvár székesegyházában megkoronázták Róbert Károlyt. Ennek a hírnek hallatára Csák Máté Budavárig végigdúlta az országot és Róbert Károly újból kénytelen volt elmenekülni Temesvárra és ide tette át a székhelyét és a maga országrészét innen kormányozta.

Csák Mátét a papság nyomban újból kiközösítette. Aba-Amádét, aki országbírói és nádori tisztségei mellett óriási vagyont is szerzett, a kassai szászok megölték és a Csák Sámuel utódját. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában. Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295-ben Amádé királyi bíró, akire Bodon fia, Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV. László halála után Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, mivel ellenezték III. András trónralépését és az országon kívül Kumániába üldözte őket. Aba-Amádé ekkor Abaúj központtal tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda, Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek és még a Szatmárnémeti hoszpeszek is hatalmuk arányában megvédték és már Kassára is szemet vetettek. Aba-Amádét a halál Kassán érte 1311-ben. Aba-Amádé furcsa életpályát futott be 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott. Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála, Göncön lakott és ott rejtegette. Utána 1307. október 10-én részt vett a Rákosmezejei országgyűlésen és újból elfogadta királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia, 1 lánya volt, akit a Csák nembéli Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240-ben Kassa közelében megtelepedett szász hoszpeszek, akik 1260-70. között elözönlötték Kassát, a kabarok városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor földet is követeltek Aba-Amádé birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj birtok után egy páncélos vitézt kötelesek kiállítani. Így a kabar nemesek 100 páncélos vitézt küldtek a Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek parancsnoksága alatt. Az Abaúj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek, míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség jöhetett számításba, akik régebben Kun László mellett kitartottak.

Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetség, Apo nembéliek, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay, Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrác nembélieket, Aba-Amádét, Petenye, Borsa-Kopasz nemeseket a Csák Máté birodalmával együtt az érsekség kiközösítette, Gentilis tanácsára. Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách, Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1700 zsoldost és az egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére.

Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony, Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén, Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek. Detre-Ubul a Kubiláj elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában, majd utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Újvár területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét az egri káptalan Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj birodalmában való Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak, hogy tüzelhessenek vele. A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről, mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak, ha csupán az anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.” Az Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette, hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse.

Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak árulta el és főként a családja fogyasztotta. A kassa környéki hadak gyülekezését elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére abba nem avatkozott bele. Maga Csák Máté a tulajdonképpeni Árpádház királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiúk mellé álltak. Csák Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és Borh-Budunok, a Kasicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter, Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apo nembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és Cseh-morva országi zsoldosok és a nemesi hűbéresek serege. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az ataiszi őshazánkbeli szigetének termékenységéről és ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak hadban egymással, mivel a Kaltes asszony földjéhez hasonlóan megszüntették a háborúskodást… Ilyen viszonyok között a két tábor közeledett egymáshoz. Csák Máté serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye, Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg és hajnal hasadtában megfújták a harci kürtök sokaságát és a Róbert Károly nemesi seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott. A Györkéről elmenekült Csák nembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze pusztult el. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel megindultak Kassára. Itt találkoztak össze Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel, majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben Szepeiben minden pap és szerzetes a Jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget visszafordulásra kényszerítették. Csák Máté és az Aba-Amádék serege már megnyitotta a győzelmi boroshordóinak csapjait és a győzelem láttára meg-megmámorosodtak.

Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté, Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt, mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta: -Minden esztelen háborúságban csak a halál győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond nélkül megélhetnek! 1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly olasz és francia hívei. Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi lakosokká váltak.

Közben úgy a falusi, mint a várkatonai és városi nyögérek lovai folyton szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az anyajogú Árpád-házi király igyekezett a központi rendet megalapítani, s a hatalmának területén a várurak útonállói nem gátolták őket a vásári és városok közötti kereskedelemben, ezért az Árpád-házi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak.

Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították. Lam herceg utódai és a nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták, ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak a várurak hadserege ellen. Az Árpád-házi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy központi királytól várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az országbíró és nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták. Így a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az Aba-Amádék ellen. Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat mintájára fellendítsék. A Johannita rend lovagjainak védelmében Róbert Károly csak most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű csoportosulásnak.

Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol, hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes nemesek részvételével. Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember 20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját elzárhassa. Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.

Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből szerveződött mesterlegény serege. Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek. 1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz, hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán, mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen.

Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok Lengyelországba futottak. Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak szót és külön-külön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az Árpádház tagjai a Nápolyból jött király ellen, úgy a pápaság megbízottját a háromszori koronázás ellenére legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai a Lam herceg utódjaival összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi seregnek a maradiságát nem helyeselték. Úgy 1átták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlődöttebb viszonyok uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak. Detre-Ubul, aki minden kiskirálynak és Róbert Károlynak a területén közkedveltségnek örvendett és regélő útjain megfordult, úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott egymásban, ezért ő kerülte a jelenlegi helyzetnek a bírálatát. Aba-Amádé Miklós és Dávid feleségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és a többi fiai is jó útra tértek pillanatnyilag. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat a Hont-Pázmánok kapták meg. Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról és a Róbert Károly csoportja az Ákos nembéli Mikest küldték ellenük, aki Ungvár és Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük. Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek ki. Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke nembélieknek és Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-Amádék nem.

Detre-Ubul ekkor erdőelvét járta és a legszebben éneklő leánya, Emőke Hunyadváron a Csák nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki a Vejtehi Teodor csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai Szabolcs-Szatmár térségében és Temesvár-Hunyadvár térségében megcsaládosodtak. A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam nembéli kézműves és városi polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb birtokokhoz jutottak, de az országban történt dolgokról Róbert Károly kancelláriáját és a Drugeth Bankházat értesítették. Ezen pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn. 1318. elején már csak Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben a német segítséggel bíró Kőszegieket győzte le Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal és a váraikat elvette, majd a Csák Máté bányavárosai felé aratott újabb győzelmeket. 1319. és 1321. között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Majos ütött újabb pártos kalandot Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta, így Borostyán, Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek. A királyi tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését kifejtette, hogy Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki szövetségben állott az Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel, sőt az egyoldalú hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek birtokaihoz Róbert Károly nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is inkább, mert az országon kívüli hadviselések Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de mikor 1321. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó tiszta Árpádházi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti.

Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték. Így a Palóc-alföld és Trencsén-Nyitra a pozsoni részekkel Róbert Károly királyságához csatlakozott. Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy a Csák Máté királysága vér nélkül csatlakozott a jász-síksági birodalomhoz. Innen az 1322. évben Róbert Károly a haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd 1323-ban a Babonicok és a Horvát-országági nemesek is Róbert Károly táborához csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyre állt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a kiskirályi harcoktól, s így a Lam nembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak az V. István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a Kurszán nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam és Kurszán nembéliek is részt vettek az ország városainak a kifejlesztésében. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott Detre-Ubul nemzetsége is, aki amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyar hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott és 6 éves korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég fia fáraó lett, saját kézjegyével írta alá az intézkedéseit.

Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították. Az urkundi hamvasztásos temetkezésen részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival. Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya, Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte. Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.

A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte, hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348) részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte. Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák ÉA-Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett, Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal, hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei Magyarországot. Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta. Mindkét temetési szertartást Róbert Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék. Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése.

A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte a Rimaszécsi birtokán a Balogvár kastélyában. Vízkeresztkor ellenben mindig Hajnalka leányánál töltötte a Hamvaiak lakhelyén, míg a Húsvétot az Ilona leányának lakhelyén Pelsőc várában töltötte, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró körútjára. Az új vezető nemesség: Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekcseiek, Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek, Kőszegiek és Németújváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő rimaszécsi asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét. Unokáját, a vidám Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt és Selmecbányán meg ezüstforintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a tíz nyíl szövetség szellemében. Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel főként a jobbágyokat sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket. Mivel a Kőszegiek és Németújváriak hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat megcseréltetni a hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külföldi kereskedelmet át fogják kevés vámmal Magyarországra engedtetni. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott, Róbert Károly összehívta a Visegrád várában Csehország, Lengyelország és Magyarország kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa, Brünn és Dalmácia irányában. Ezáltal az államberendezésünket Magyar Pál átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött.

Új telepítések kezdődtek a járványos betegségek miatt pusztulásban a kenézek és soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is megadóztatta, a papság összeállította a bűnlajstromát és azt Rómába beadták a pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni és ezen fáradozásai következtében Hunyadvári Szibián Jank várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel ebben az ügyben tárgyalt. Balogváron helyezték örök nyugalomra. Balog nembéli Szécsi Sarolt egyetlen fia, Gergely felvette a birtoka után a Bátkai nevet és a Biringvárát örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege-és mondavilágot örökölte, mivel Ő volt a 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos. Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lett a kis Karizira a legkitűnőbb lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba lett vezényelve. Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani, de három hét múlva otthagyta Hunyadvárát, mivel Szécsi Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem vállalkozott rá, mivel Karakórumban leánnyá változott, ezért mint olyan fiú-leány állapota miatt Nazirrá tett fogadalmat és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt Szécsi Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a Balogi várba Karizira lovagolt el az arany urnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra. Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjenek el Kállayakkal Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz.

Itt Karizira bebizonyította hihetetlen nagy nyelvtudásával, hogy a főpapok újból a bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a küldöttségnek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira diadala volt. Mivel a Budavár Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10 Királyi Kamara központosítását úgy Visegrád, mint Budavár intézte, ezért Karizira, mint Óm-jelű beavatott a fennmaradásunk érdekében megszervezte a Kubiláj elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely azonban az Árpádháziaknak a titkos szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival tartották fenn a kapcsolatot. Róbert Károly, aki magát szintén Árpádházi uralkodónak tartotta, ennek a Sárkányos Társaságnak volt tagja és fiát Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron apja halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötték. Karizira megbízatásként Urukkal, Ordosszal és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc monopóliumot és külföldi szokás szerint a harmincad vámot. Ezzel az országot gazdaggá tette. A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Holics-Brünn-Prága kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trencsén-Tessen-Krakkó és a Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi útvonalakat s azt nagyon fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat úgy Csehországgal, mint Lengyelországgal igen fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán telepítéseket végeztek. Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak. A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpádháziak kezdeményezésére nem hajtották végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt. Ezzel a hadseregnek zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi várszervezet adta.

A főurak és főpapok kötelesek voltak bandériumokat kiállítani és a király rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos Társaság vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új magyar hadsereget. Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a nápolyi királyságot, ezért a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a magyar püspökökre bízta, ezért a csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elméletét, hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiájának birodalmát. Vitézi seregének, családi kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy úgy a délvidékek, mint Lengyelországnak királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos társaságnak és ezzel híve lett a háromtengeres Magyarországnak és mindenben Karizira tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője. Mivel Magyarország Nagy Lajos uralkodása alatt elérte a Kubiláj elmélet szerinti háromtengeres Magyarországot, békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság kápolnájában. Karizira minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira hagyta. Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult. Kerekel tanfejedelem után a tanfejedelmi tisztséget örökölte. Amikor Detre-Ubultól 1321-ben a 313. Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313. Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a tudását. Főként pedig a szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni.

Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen kifejlett Karizira lett az első. Ennek kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt, úgy döntött, hogy Karizira menjen az ordoszi sámánképzés és rimalány képzés beavatottak küzdelmeire. Csak egy kis baj keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az Ordoszi Nagy-Süánt és 1338. elején Karakórumból úgy jött haza, mint szojorgaktani bilge, de fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyját, amikor Hunyadváron meggyógyította, Szécsi Saroltnak elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja nyomban férjhez akarta adni. Ő azonban nem vállalhatta, mert nazirságot, azaz nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta ott Hunyadváron, de az bánatában az évnek utolján meghalt. Rómában, ahol bebizonyította a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen a társaságuk nyugati megbízottja, ezért a Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a vezetője és Visegrádon Sárkányos lovaggá ütötték. Viszont ekkor már neki is joga volt a Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse. Ez Budaváron történt az Aranyasszonyok templomában. Karizira egyik legfontosabb ténykedésének eredménye lett Visegrádi Kongresszusának megszervezése, mivel előre látta, hogy a magyarságot legnagyobb veszély a Habsburgok terjeszkedési politikája részéről fenyegeti.

Itt a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász kereskedőinek, nagypályi örmény és a móri-kun kereskedőinek az összefogása a Magyarország kereskedelmének megszervezésében. Ezen jó kereskedői egyesülésének beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával megszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal. Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza alatt Magyarországot 72 vármegyés szervezettségével, de ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, Jászvásárt 74.-nek, míg Besenyővárt 75.-nek, viszont Nagypályit 76., míg Asszorügyeket 77. és Etilvárat 78.-nak. Bár ezek neve a lakosok szerint változott, de zömükben 24 hun törzs szövetsége beliek voltak. A legérdekesebb város Asszorügyek volt, az Ügyek kagán és Álmos tanfejedelem városa. Ugyanis ezen város örök törvénye az volt, hogy minden 24 évben új városrészt építettek.

Elsőnek a volgai németek és keleti-gótoknak leszármazottjai az Indijó-ómból visszajött szakszinok építettek egy kőből való városrészt, amelyet Szakszinnak neveztek. Asszorügyek kamlik-várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották, de a kőből épült Szakszin volt az, amelyet legkönnyebben lehetett újjáépíteni. Ezt a Szakszint tették meg a besenyők a védettebb fővárosuknak a Besenyővár felégetése után. Viszont a szász kereskedők elszaporodása miatt a besenyők Géza tanácsára a besenyő-szász keveredésű kereskedőket Magyarországba vezényelte. Ezen kereskedők Besztercén építettek maguknak kereskedő várost, majd amikor elszaporodtak a besenyő szász kereskedők, Besztercebányára helyezték őket. Ebből a két szász központból szerveztette meg aztán a szász kereskedővárosok magvait: Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szászváros térségében állította fel. Az örményekkel kevert besenyő-szász kereskedőházakat Szászrégenben és Szamosújváron szervezte meg. Ezen szász-besenyő-örmény kereskedőházak aztán felvették Lőcsén és Iglón át a kereskedelmi kapcsolatot a volt avar-szász városokkal: Boroszlóval és Lipcsével, s ezzel a ténykedésükkel megnyitották a szász kereskedők és iparosok előtt a beáramlásnak a lehetőségét. Leghamarabb a szepesi szászok áramlottak a “Szepességbe”. Később II. Endre már kiváltságlevelet adott a nagyszebeni szász önkormányzatnak. Mindenütt kialakultak Lőcse város kezdeményezésére a fáternikost hirdető szász közösségek. A pravoszláv hittérítés elől a nagypályi szkíta-szász kereskedők Medgyesre települtek át. Lebedvárról Szászvárra költöztek. A besenyő-szász kereskedőréteg Besztercére, míg az örmény-szász kereskedők Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak.

Midőn Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket Erzsébetvárosba telepítette. A legutolsó csoport Nagy Lajos uralkodása alatt jött legnagyobb tömegben Erzsébetvárosba a királyné tiszteletére. Mindezen szász rétegek mozgatását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, ezért maradt rajta ezen Detre jelzésű szó, mivel a Szakszin városrész a Detre-Ubul és utódjainak vezetése alatt állt. Ők voltak a magyar királyoknak a keleti hírszerzői. Ők mozgatták a szászoknak nyugatról való betelepítését is. Budavár és Visegrád kereskedelmi rétegét azonban a móri-kun és a kun-besenyők adták. Viszont itt keveredtek a velencei, genovai, bizánci kereskedők csoportjai is a bajor-osztrák kereskedőkkel. Mivel a Kubiláj vezette Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta ki tagjait, addig Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági bolgár és szerb hódításainál a szászok mellett a lengyel királysága révén ezen társaságba már német-avar-szász ifjakat is beszervezett. Nagy Lajos parancsára Karizira beavatott fejedelmi lány 1349-ben az édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment az ifjú Kállay Lászlóhoz és 1350-ben 7 hónapos házasság után egészséges fiúgyermeket szült, akit a nagy király után Lajos-Bátkának kereszteltek. Erzsébet királyné viszont haláláig azt vallotta, hogy a kis Lajos-Bátka a király házasságon kívül született gyermeke, ezért Karizirát üldözni kezdte. Ettől az időtől kezdve Kállay Lászlót Szakszinba helyezték át, mint a szászok főurát, aki a szászok mozgását intézte. Ezen áthelyezést senki sem bánta, mivel a fekete-halál, azaz pestis járvány miatt Karizira is szívesebben tartózkodott Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár környékén, mivel így jobban biztosítva voltak a járványos megbetegedések ellen, amelyik az akkor ismert városokat végigseperte. Ez a Lajos-Bátka lett aztán Karizira után a Sárkányos Társaság fejedelme, aki állandóan úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között. Ez a Lajos-Bátka hozta létre a Nagy Lajos lengyel királyságát, bár azzal igen keveset törődött, inkább az állítólagos fiára bízta annak végrehajtását, aki a Nagy Lajos leányait férjhez adta a Zsigmond és Jagello litván uralkodóházba, s ezzel megalapította a Jagello királyi házat.

Mindezek mellett Erzsébet királyné ki nem állhatta Lajos-Bátka ténykedését, ezért a kiváló képességekkel megáldott ifjú állandóan küldetésekben járt és Karizirának, valamint a Sárkányos Társaságnak a védelme alatt állott. Féltestvére, Mária azonban igen szerette Lajos-Bátkát és az édesanyjával szemben később megvédelmezte. Küldetései mellett igen sokat látott ötvösöket és szobrászokat hozatott az országba. Megszervezte az élőállat kivitelünket, a szerémségi és tokaji borok kereskedelmét. Bányavárosokat alapított. Körmöcbányát az arany-, míg Selmecbányát az ezüst- és Besztercebányát és Szepesvárát a rézbányászat központjává tette. Irányította keletről a selyem, szőnyeg és fűszerek behozatalát. Megszervezte a német, dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és örmény kereskedelmet kifejlesztette. Erzsébetváros az öreg királyné halála után polgármesterré választotta, mivel a legtöbbet tette a város kiépítése érdekében. Az örmény Urmia uralkodónak leányát, Alagözit vette el feleségül. Detre-Ubul egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős Magyarországnak vesse meg alapjait. Mivel Róbert Károlynak belső titkos tanácsosa lett és a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosított a Kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt Lam herceg leszármazottjaként az Árpádházzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi polgársággal. Nagy Lajos pedig biztonsággal támaszkodhatott a Szécsi Sarolt és annak a Kállay Gergely nevű fiának a jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Janknak adományozta díszes kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a Kárpát-medencei Magyarországot helyettük is védelmezze. Detre-Ubul utóda Ilona leányának férje, Bebek Árpád lett, aki regéit terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis Karlzira óm-jellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária küldetésének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Károly után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává.

A visegrádi kongresszuson Magyar Pállal élniakarásukról tettek bizonyságot a magyarság életrevalóságáról, s megnyitották a szászok hozzájárulásával az utat Brünn, Prága, Krakkó és Boroszló-Lipcse felé. Karizira halála után a fia, Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki a lengyel királyságnak Nagy Lajos által való uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Az Alagözivel történt házassága révén Nagy Lajos királynak az Örményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos ezen nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 3 évig viselhette, mivel Nagy Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megtörtént, amit Lajos-Bátka nem tudott megakadályozni. A bánsági főurak Kis-Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet és Mária királynék ezt megakadályozták és a kis királyt megmérgeztették. A bánsági főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, Lajos-Bátka, akinek bizalmába férkőzött Mária férje, Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság tagjává fogadott. Ekkor Mária királyné és Zaigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond-vezette Sárkányos Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A liga hatalmas hadsereg felett rendelkezett, melyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak, Lacfiak erejét és az elkobzott birtokokkal a Garaiak csoportját jutalmazta. A főurak ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták, éppen akkor, amikor Lajos-Bátka Urmiában tartózkodott, hogy Timur-Lenk seregeinek Ankara elleni felvonulását elősegítse. A pillanatnyilag győzelmes főúri csoport ekkor Hedvighez és a Habsburgokhoz fordultak a trónnak betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni akarták. Kimenekítése ellen Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán 1402-ben csatát vesztett Timur-Lenk mongol hadaitól, de Zsigmonda fogsága miatt nem tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége érdekében a törökök ellen, s így a szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni.

A német származásású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel, s így nem támadtak a törökre. Ekkor Lajos-Bátka hírtelen hazajött és új Ligát kötött Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget kötött Magyarország királynője, Mária ellen. Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország megerősödésének és kevesen gyűltek össze és 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál elvesztették, mivel a németek lemondtak a törökök terjeszkedésének megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak a Garaiék csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor ejtette fogságba Zsigmondot és Jagello, vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka kiküldetési győzelme hiába sikerült az ankarai csatával, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására kellett fordítaniuk. Ezt a pártot felszámolták. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar nyugatra futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt. Zsigmond megtiltotta a pápai adók és tizedek beszedését. Megtiltotta a pápa által illetéktelenül érseki és püspöki székekbe ültetett klérus jövedelmeit. Lajos-Bátka a rendeletek bevezetőjének magyarázataként az ország tudtára adta, hogy milyen módon zsarolják a mainzi érsekség és a pápaság hívei ügynökeik révén az ország lakosait súlyos egyházi fenyítésekkel, kiközösítésekkel, kiátkozással és az egyházi adóknak a végrehajtásával. Felrótta a mainzi érsekség beavatottjainak, hogy illetéktelenül beleavatkoztak az ország belügyeibe a pápai székek felhatalmazásából. Királyi koronánkat másra akarja átruházni, ezért meg kell tagadni a pápai székek rendelkezését és ezt az ország védelme érdekében minden helyen és a templomokban is ki kell hirdetni! A rendelkezést megszegő papokat és püspököket a király elfogatta és helyükre magyar származású egyházi embereket ültetett. Az egyházi birtokok jövedelmének nagy részét magának tartotta meg és nem engedte az ország területéről a többit sem kivinni. Főkegyúri jogait a kostanzi zsinattal is elismertette, ahol kihirdették: “A zsinat tekintélye a pápáé felett áll!” Ekkor a már 64 éves agg Lajos-Bátka budavári Kancelláriájában az alábbiakat rótta le a Sárkányos Társaság Arvisurájában: Az 1414. évi Kostanzi zsinattal a Sárkányos Társaság egyik célja sikerült, mert felszabadultunk a pápaság és a mainzi érsekségnek a befolyása alól. Lam herceg utódainak felhívására Zsigmond és Kancelláriája kezdett a városok gazdasági erejére támaszkodni. Ezért 1405-ben a városok és mezővárosok küldöttségét megbeszélésre hívta össze.

Ezen a megbeszélésen orvosolta panaszaikat és egységesítette a kereskedelmi mértékrendszereket. Intézkedett a vámkérdésről és az iparosok megsegítésére és az ipar fejlesztésére tett sok hasznos intézkedést. Elrendelte, hogy úgy keletről, mint nyugatról magyar, avar, kun és szászokkal kevert 24 hun törzsszövetségi iparosokat telepítsenek be az országba, hogy a törökök elleni küzdelmet annak idején fel tudjuk venni. Örömmel kell látni ebből a célból az idegenajkú iparosokat is. Budavár és Kurszánvár mintájára minden városban egységes Jogkönyvet kell felfektetni. El kell rendelni minden városban a fémiparosok szétválasztását: harangöntők, sarkantytúsok, lakatosok, tűcsinálók, vasöntők, szerszámkészítők és kovácsok mesterségének szétválasztására. Kurszánvárt építőmunkások önálló szakmánként állítsák fel a csoportjaikat: kőművesek, ácsok, kőfaragók, téglavetők, téglaégetők és útkövezőknek mesterházaira. Ugyanúgy a bőrkészítők, papucskészítők, bocskorosok csizmadiák, cipőkészítők is külön csoportot alkossanak, a szövő-fonó-szabó iparosok egyes ágazataival együtt. Ezen a budavári tárgyaláson Zsigmond és Lajos-Bátka figyelemmel volt a kereskedelem kifejlesztésére is. A határszéli városok: Zágráb, Szombathely, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa Brassó és kedvenc városa, Temesvár tőle nyerték árumegállapító jogukat, amely szerint a külföldi kereskedők csak a határig hozhatták az áruikat, de az ország belseje felé csak a magyar városok kereskedőinek közvetítésével volt lehetséges. Ez a polgárság megerősödését hozta magával. Ez az intézkedés azonban már akkor is gyanús volt, mert a kereskedelem célja eddig is az volt, hogy a rendelkezések áthágásával szerezzenek maguk részére minél magasabb hasznot. Ezért Lajos-Bátka keleti tapasztalata alapján felállították a vámőrségeket a fontosabb útvonalak mentén. E célból legalkalmasabbak voltak a besenyő-szász-örmény-móri-kun ifjú katonaviselt korú kereskedők. Megszüntették a kereskedelmi ügynökök hálózatát.

Ezen a tárgyaláson megszervezték a hadsereget is. Az eddigi gyakorlat szerint a hadsereg zömét a királyi vármegye katonáskodó népei tették. Utána Róbert Károly alatt a királyi haderő helyett a főúri bandériumok léptek. Utána a főúri és főpapi seregeknek a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyok seregéből és zsoldoskatonák tömegeiből állott a hadseregek zöme. A király és királyné csapatain kívül a nádor, a vajdák, a bánok és az ispánok is kötelesek voltak a főurak magánhadseregével együtt katonaságot kiállítani. A kisbirtokos rétegek azonban nem tudták a katonáskodás terheit sokáig viselni, ezért zsoldot kaptak, vagy pedig a jobbágyaikat fokozatos szolgálatra tudták besorozni. Róbert Károly után Nagy Lajos is minden módon igyekezett a kisbirtokosok segítségére sietni és a külföldi zsoldoskatonák mellett igyekezett a kisnemeseknek zsoldot fizetni. Erre szolgált a kilenced törvény, amely a katonaság fizetésére szolgált. A gyakori háborúskodás miatt úgy Nagy Lajos, mint Zsigmond elzálogosította a királyi birtokokat, s így a 20%-os királyi birtok már 6%-ra csökkent. A nagybirtokok azonban 60%-ra nőttek az ország területéből, viszont a középréteg, akikre a királyok támaszkodtak, állományilag változatlanok maradtak. A ligák harca a királyi birtokok zálogbaadását eredményezte. A főurak kölcsönt adtak a királynak, s fedezetül újabb birtokokat kaptak. Karizira halála után 1380-tól a bánságokban sok birtokot elzálogosítottak a királyi Kancellária által és ezek a zálogosítások mindinkább folytatódtak. A bányákból származó jövedelmeket, a pénzverések jövedelmét, a harmincadvámot és a városok adószedését is elzálogosították. Sok helyen kikényszerítették a kapuadó és katonaállítási kötelezettség megszüntetését. Ebből azonban a parasztságnak semmi haszna nem volt. A nagybirtokosoknak Zsigmond a bányák jövedelmét is elzálogosította, így ezek nagy hatalomra tettek szert. Az Árpádházi Szibián Jankok családjából Demők lett a köznemesek és harcos-jobbágyok parancsnoka, tagja lett a Sárkányos Társaságnak, aki nem helyeselte Zsigmond pénzrontási és zálogosító törekvéseit abból a szempontból, hogy elnyerje a nyugat-római császárságot.

Ugyanis Zsigmond nyugati mintára elrendelte 1397-ben, hogy minden 25 telek után az ország jobbágyainak egy lovaskatonát kellett kiállítani, ami ellen Szibián Demők tiltakozott. Demők és Lajos-Bátka még mindig fenntartotta a kapcsolatot a Kubiláj-féle Sárkányos Társasággal, akik az egyesült mongol-örmény hadakkal nyugtalanították a törökök előretörését. Zsigmond, hogy a zsoldos haderejét megnövelje, eleinte 30 telek után követelte az egy zsoldoskatona kiállítását, de ezt a Sárkányos Társaság leszavazta. Ekkor Zsigmond a 12 főúri tagságot 24 tagúra felemelte és német-cseh-osztrák urakat is belevont a Sárkányos Társaságba, ezzel a Lajos-Bátka és Demők vezette magyar többséget megszüntette. Így 1408-ban a magyar irányítás megszűnt. Zsigmond a Sárkányos Társaság székhelyét azon pillanatban, amikor 1410-ben elnyerte a Római királyi címet, áthelyezte Bécsbe. Szibián Demők tiltakozására 1413-ban az országban lévők tiltakozására Magyarország kormányzását 21 Sárkányos Társaságbeli főúrra bízta, míg Bécsben a 3 főúrral megindították a harcot a római-német császárság címéért. Ezért ezen kisebbségi 3 fős baráti körével nyugaton újabb Sárkányos Társaságot szervezett céljainak érdekében. Lajos-Bátka és Szibián Demők a szabadok parancsnoka 1414-ben még részt vett a konstanzai zsinaton és a megüresedett püspöki székeket magyar főurakkal tölttették be, s ezzel a hazai Sárkányos Társaság megerősödött. Lajos-Bátka ekkor rosszul lett és testvérével, a három Kállay László gyermekeivel Hunyadvárra ment magát gyógyíttatni. Szibián Demők vitézsége és házassága révén elnyerte a Hunyadi vitézi nevet és úgy a Zsigmond-vezette, mint a Lajos-Bátka irányította Sárkányos Társaság jóindulatát kiérdemelte. A 21 főúr előtt megesküdött, hogy úgy maga, mint az utódjai és rokonsága részére kötelezővé teszi, hogy az országot úgy a törökkel, mint a németekkel szemben megvédi.

Amikor 1415-ben Lajos-Bátka meghalt, Szibián-Hunyadi Demők megesküdött, hogy Detre-Ubul küldetését valóra váltja és a rege-monda világunkat széles körben a szabadok között terjeszteni fogja, és mint a köznép parancsnoka, a harcos jobbágyokat hazafias szellemben fogja nevelni. Szibián Demők a Lajos-Bátka halála után Kambalukba az ifljú Kállay László vezetésével elküldte a 313. Arvisurát a Detre-Ubul küldetéséről, hogy onnan a beavatottak Élet kegyhelyére továbbítsák. Még a küldöttség nem tudott róla, hogy Szibián Demők Temesvárnál 1416-ban elesett. Kambalukban és Ordoszban a beavatottak székhelyen ígéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy Szibián Demők a szabadok parancsnoka, aki egész rokonságával Zsigmond királytól a Hunyadi előnevet kapta, legyenek a keleti Sárkányos Társaság harcosai és Ordosztól soha ne szakadjanak el. Az ordoszi besenyő központból 12 besenyő és kun ifjú kísérte el Szibián-Hunyadi Demők küldöttségét, akik Szakszinban és Jászvásáron telepedtek meg. Ezen csoport gyakran belovagolt Kolozsvárra és Hunyadvárára, ahonnan értesítéseket továbbítottak Ordoszba. Hírvevő Kállay János felesége, Nagita lett. A Sárkányos Társaság Zsigmond mesterkedései miatt több ágazatra szakadt, mivel Zsigmond el akarta nyerni a római császárság és a római-német császárság címét és ezért minden pénzt áldozott. Ezért a Dunántúl és Avaria beavatottjai elszakadtak a Sárkányos Társaság igazi céljától és a Zsigmond elgondolása szerint több irányzatra szakadtak. Nagita mindezeket Ordoszban jelentette. A Hunyadiak közül az ifjú Hunyadi János óm-jellel született és beavatottként szervezte meg a keleti Sárkányos Társaságot. Míg Zsigmon király irányította a magyar hadak harcát a törökökkel szemben, gyakran csatát vesztettek, de amikor az ifjú Hunyadi János lett a délvidéki határőrség parancsnoka, a Szibián Demők és rokonsága az ifjú Hunyadi János mellé állt. Hatalmasra nőtt vagyonával és lelkes harcosaival felvette a törökök ellen a küzdelmet és a jászvásári kun és szakszini besenyő különítmények csak jó híreket közölhettek az Ordosz beavatott központjával.

Ellentétben a nyugati, Zsigmond-féle Sárkányos Társaság csupán magánérdekek intézményévé süllyedt és céljaiban több csoportra szakadt. A Hunyadiak vezette Sárkányos Társaság a Zsigmond különcködése miatt és főként háborús veszteségeiért elszakadt a nyugatiak széttagolt Sárkányos Társaságától és minden erejét a haza védelmére irányította. Zsigmond pedig a Garaiakkal és Cilleiekkel osztozott a nyugati Sárkányos Társaság vezetésében. Viszont a nyugatiak Sárkányos Társasága olyan erős lett, hogy három pápát a pápai trónról letett és egy negyediket választtatott meg. Hozzájárultak Husz János megégetéséhez és ekkor összefogott Zsigmond a pápasággal a lázongások miatt. Ezért a lázongások Magyarországra is átterjedtek. A Sárkányosok egy része a parasztokkal Moldvába menekült. Hunyadi János a parasztjai élén zsoldosvezér lett, majd szörényi bán, erdélyi vajda és temesi főispán és hősiességével az ország leghatalmasabb főura lett és vállalta a törökök elleni hadsereg fővezérségét. Hunyadi János vette át Detre-Ubul küldetését. Nagita viszont Ordoszban a 313. Arvisurát befejezte.