33.

AZ ÁRPÁDHÁZ

AZ ÁRPÁDHÁZ FÉLREÁLLÍTÁSA

313. Arvisura Batul rovása 1267-1308

Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával, Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye V. István trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította őket. V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz görög császárhoz adta feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve. A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak a Krisztus menyasszonya marad. A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót királlyá koronázták.

IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók. Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V. István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott a szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát, s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a helyükre.

Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a királyi tanácsban. 1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez után az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.

1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett: visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni. Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni, a király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus férfihoz. László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit sem háborgatta. A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott Izabella minden fondorlatos tervéről.

A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sok minden szál összefutott, még tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez. IV. László követeket küldött Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta. “Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.” Teljes volt a zűrzavar. A király birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta Kőszeget.

1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta ki Kun Lászlónak. 1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence, meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték. A Borsa nembéli Kopasz tudott a király elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene ítélt. Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vér szerinti bátyjával Árbóc szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV. Lászlót Csanádon temették el, Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak. Az ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást. A gyilkosság vádjával illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül. Az egyházat is támogatta a bárók ellen és biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV. László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották. Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el Árpád-házi származásúnak, mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének. Szerintük az Árpád-házi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az örökösödési jog.

Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III. Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter öccse visszafoglalta Pozsonyt. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben. 1293-Ban érkezett meg Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született Róbert Károly. 1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest. Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor. 1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A papság is ketté szakadt.

Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298. augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el. Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának. Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia, Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi vereséget.

Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek. Habsburg Rudolf arra tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg. III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban részesítette. A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen volt visszaadni az elfoglalt várakat. A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam nembéliek voltak. Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük. A Kubiláj tervét tanúsító rajz megtette a hatását.

A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is. Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét. A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat. Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV. Béla Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották. Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok magukkal vitték. III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve, 1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem. Kubiláj jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarországot. 1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpád-házi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet a Délvidéken.

Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend, biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette. Amikor Csák Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron Szent István koronájával történt a koronázás.

Az előbbi mindig az Árpád-ház és Kurszánház jelenlétében, a másik a papság, a főnemesség és köznemesség előtt. Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték. Ez adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben elvész a Róma műveltségén élő Nyugat. A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy az Árpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár árpádházi keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való elszakadásra lázítanak.

HEJ REGE REJTEM 313. Arvisura

DETRE-UBUL KÜLDETÉSE 1275-1447-ig Részletek:

Csibai-Gáti rovása Kerekel oktatási anyagából

Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése

1447-ben 1241 május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában beállott Batu-kán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Aranyhorda kíséretében megjelent Kambalukban, ahol az Ungika-Szojorgaktani bilgének lett hűséges testőre. Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy nyelveket tanuljon. Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek, igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is kedvence lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Aranyhorda uralkodójának a feleségének legkisebbik húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta feleségül Berka kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útbaindították, Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj birodalombeli magyar hadak parancsnokává. Ezen tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd a Detre-Ubul kérésére felszerelték a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun László segítségére útbaindították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosította úgy IV. Lászlót, mint a köznemességet. Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a besenyő-úz-kun seregek központjában tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló napján született Mihály 1250-ben, míg Egyed aranyműves 1252-ben. Bajánnak az volt a szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre. Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika-Szojorgaktani bilge és Baján szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segélytömények hadvezérével. 1270. májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget küldte segítségül V. Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el, majd 1272-ben Győrnél már Detre-Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győri csatában, míg az utóvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezkedtek el, ahol a visszatért kambaluki töménnyel együtt V. István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV. Béla unokája.

Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban kapott szívós kiképzést. Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül. Ung azonban 1195-ben meghalt és Ungika másodszor Üröm vitézhez ment nőül, de ekkor már az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött házasságából 3 fia és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek gondozására és részt vett a Karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj herceg, a Csingisz kán legkisebb fia és ő feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett. Azonban a kis Ungika-Szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával és a budai magyar Kancelláriával. Ezen levelezésgyűjteményt azonban elárulták az érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján haditervet készített a nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták, amelyet Finta-Kagotáj herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy döntött, hogy az Árpádházat le kell cserélni. A pápaság francia udvartartása Anjou Károlyt javasolta. V. István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia Martell Károly 24 éves korában meghalt, de még maradt a fia, Róbert Károly. V. István fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet nevet, mivel az anyósa Kun Erzsébet volt. V. Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai megmérgezték velencei, lassan ölő méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek elrabolták akkor, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Itt Kapronca várában tartották fogságban, majd amikor értesültek V. István haláláról, az ostromlott várra kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül. S így létrejöhetett IV. László megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott.

Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság címén volt nyilvántartva, ezért kellett V. Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet-a kun király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ úgy V. Istvánt, mint IV. Lászlót titokban halálra ítélte és mindannyian az Anjou királyi ház mellett állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a Kubiláj-Baján haditervét megszüntessék. Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a töményvezéreket. Az István herceg hadjáratához 1268-ban Panyit hadvezért, míg 1270-ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték. 1275-ben viszont Szakszinból 1 töménnyel indult hadba Argyas hadvezér vezetésével. Argyas a Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel. Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján úgy értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei csatát a Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf minden odaígért zsákmányról megfeledkezett.

Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között, s ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt. Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg a Kállay Mihály Nagykállóban és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul egy év múlva megnősült és a Balog-Szécsy nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3 leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség földjeit örökölték. A pápaság azonban nem nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az országba és 1278. őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott maradt Békésben és Csanád alatt várta a fejleményeket. Az Aba nembéli Amádék lettek vezető állásba téve, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádor, sok vagyonra tettek szert. A birtokszerzési akcióknak ez a sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott. Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun harcosokat, akik IV. Kun Lászlót 1290. július 10-én Körösszegen meggyilkolták. Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árbóc, Törtel és Kemence testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V. Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót 28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében. Nagy vesztesége volt a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már meghaltak. Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda Kancelláriájából ellopták és V. Istvánt a kiváló hadvezért megmérgezték.

Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek 1287-ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd 1288-ban Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az Izabella-Erzsébet összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan volt. Ekkor a pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia.

Ekkor a magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1238-ban Aba Péter, Kőszegi, és az érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul. Kun László 1290. elején megtudta, hogy III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük. András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget már szabadon engedte. Alig temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra és 1290. július 13-án megkoronázták, tehát alig három napra a királygyilkosság után és Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s így 1290. július 23-án, alig 10 napra újra megkoronázták. 1291-ben összehívták a Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek több jogokat követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az azonban igaz volt a Kancellária jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen országrész nagyon leszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az érsek birtokait felprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV. László öccse, András herceg trónkövetelőként lépett fel, meg mutatva a lóherés Gilgames jelzését, mivel a szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban a rokonát, felismerte. Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és 24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6 trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel szemben a III. András igényét többen elismerték.

1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával. 1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan. 1301. január 15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból.

Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak. Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12 nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul másodszor is megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán leszármazottnak javaslata alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul töményvezér Balog-Semjén nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi birodalmát, sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 hun törzs szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát.

Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek Urát. Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott harcos és a Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó bűnösségét bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus helytartótól, az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését engedélyezze. Pilátus kezeit mosta. Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való leszármazottja Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári Aladárnak, a Buda fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség leszármazottja (545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605), Szilágy (605-632), Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek mozgató ereje lett. Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta. Bat-Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak igen kevés fehér húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a 24 hun törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és nemcsak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető szerepet vállalt a magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője lett. Még a Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi szálak fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást gyakoroltak Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az avar, mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-ig az avar birodalomba vándoroltak.

Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal (664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III. Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III. Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát.

Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével, Ünőkével megalapította a mongol törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett és ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltes asszony Földjén lévő Égi Hatalmak eszmei Isten világa mindig mozgatója lesz az összes emberiségnek. Oposur után IV. Csaba (758-792), majd a fia Edemen (792-838) vette át a szellemi hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a magyar törzsszövetséget a Kazár Birodalomból. Utána Álmos (850-895 között) kiképezte az avar birodalomból eltávozott fejedelmi ifjak és a magyar törzsszövetség ifjainak szövetségét és végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Ugyanis az ötödik honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott, már Maróca beavatott (702-720) is szorgalmazta, majd neki a fia, Zengő (720-731) már lépéseket tett a Tenisur vonalának a kiépítésében. Mura megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonalának a megszállását. Mura a Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor a Nílus áradásának időpontját tették meg az Ibos-nap, az időszámítás újabb alapjává. Mura (734-762) figyelmeztette az avar törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 hun törzs szövetségéből, vagy az avarok Égi Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert irtóznak az uruki-mani Bibliának még a létezésétől is. Márpedig a Nazirnak az első uruki gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi központja, hanem az egy igaz Istennek a hite. Mura fia Linda (762-790) már arról beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények ellen.

Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803) a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper) vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban lefektette. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos révén a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett. Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmos-ház és az Előd-ház között a nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul. Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a töményvezéreket. Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden rege-mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a honfoglalását.