35.

(A 322. Arvisurából)

MÁTYÁS KIRÁLY FEGYVERGYÁRTÓ SEREGE

A Baskír-Magyarországi sámánképzésen Guba lett az első, Badil a második. Amikor jelentkeztek Kürt fejedelemnél, hogy Mátyás királytól kérjenek segítséget a mohamedánok meg az orosz fejedelem ortodox papságának erőszakos térítése miatt, Kürt fejedelem a mescserföldi Győrbe (Kievtől északra, a Gyeszna partján fekvő Győrbe) irányította őket. De Győr mescser székhelyt akkorra az ortodox papság már felgyújtotta. Erre két ács: Bikki és Balkár kíséretében Etilvárra, a mai Asztrahánba mentek. Ott a sámánok, Atbasár és Katun, kinevették őket, hogy nem tudtak bemenni Kevevárába, a mai Kievbe. Bajmóc sámán meg elmondta, hogy két kőfaragó, Suba és Galga bátyjukkal, Ogurdással nem sokára útba indul Kuma-Magyarországból Mátyás király fekete seregébe, de sok más magyari harcos is a Duna mellett akar új hazát keresni. Suba és Galga a kaukázusi Magyarkán Kara-Kupán kőfaragó családjának segített felépíteni kőből egy házat és utána Ogurdás bíztatására elindultak Mátyás király udvarába. Ogurdás útközben elmondta, hogy Mátyás először a nagyurak portáin teremtett rendet, még a nagybátyját, Szilágyit is lecsukatta engedetlensége miatt. Szabad költözködést engedélyezett a szegényeknek. Giskra huszita vezért pedig ki akarta üldözni az országból. Ogurdás is akkor járt a fekete sereggel Ózdon, amikor Vadna várából készült kiverni a huszitákat. Ózdon is ugyanúgy beszéltek a népek, mint Kuma-Magyarországban. Mátyás király a Csákányi és Pataki család fegyverkovács műhelyében két hét alatt készítette fel fegyvereseit a Giskra elleni háborúra. Egy év alatt el is hagyták a husziták Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémeti várát. Utána a Csákányi nemesek alaposan megszervezték az úzok fegyvergyártását a fekete sereg részére. Nagyrőcze, Jolsva és Ózd, valamint Rozsnyó fegyvergyártóinak a fegyvereivel szerelték fel Mátyás király seregét. A sebesült Ogurdás most gyógyultan visszajött, hogy Kürt fejedelem küldötteit Mátyás királyhoz vezesse. Éppen akkor érkeztek Kolozsvárra, amikor Mátyás megkapta ajándékba a város aranykulcsát és Görgényi Piroskát belső szolgálatra cselédnek.

Ekkor a messzi földről érkezett sámánok: Guba, Balkár, Bikki, Atbasár és Katun mind beálltak a fekete seregbe és részt vettek Sabác bevételénél. Badil, Bajmóc, Suba és Galga aztán Ogurdás vezetésével végvárak építésénél dolgozott. Kara-Kupán pedig beállott kispapnak, mert nagyapja, János püspök megígértette utódaival, hogy egy fővel mindig képviseltetni fogják magukat Magyarországon. Kara-Kupán Esztergomi kispappá lett. Kara-Kupán kitűnően megtanult latinul és Mátyás megbízásából előbb Janus, majd Hipolit esztergomi érsek belső embere lett. 1475-ben a Kuma-Magyarországi megállapodás alapján Ogurdást, Badilt, Altbasárt, Katunt és Bajmócot a királyi vár testőrségébe helyezték át. Guba, Galga, Suba és Balkár először Budavára, majd Visegrád nyári palotájának építésénél dolgozott. Guba sámán egyszer jó kedvében találta Mátyást és előadta neki az őshaza sámánjainak kérését, Kürt fejedelem üzenetét. Mátyás érdeklődve nézte a rovásokat, majd Guba kőfaragó csoportját Budavárába rendelte. Ott Kun László hagyatékának mélyén találtak három aranylemezt, amelyek Kürt fejedelem rovásaihoz hasonló jelekkel voltak kiverve. Az aranylemezeken lévő írást az ogúz származású Ogurdás tudta legkönnyebben elolvasni. Ezért Mátyás őt bízta meg, hogy Antonio és Bonfini mesterek példájára írja meg rovással a Hunyadi-ház rövid történetét úgy, ahogyan a király életének egy részét Szendrő, Galambóc és Jajca ostroma alkalmából személyesen is látta, vagy ahogyan az egyszerű közemberek beszélnek róla. Ogurdás a megbízásnak eleget tett, de a 322. Arvisurát is lerótta, Kürt fejedelem és Kuma-Magyarország sámánjai részére. A rovásos históriát Mátyás király, mint különleges ritkaságot, olykor vendégeinek is megmutatta. A nyáridőt Mátyás, ha nem volt hadban, leginkább Visegrádon töltötte. Beatrix kívánságára az olaszok oda még gesztenye-erdőt is telepítettek, Mátyás viszont Nagymaroson telepített gesztenyést és málnás kertet.

 Amikor megérkezett az 1475-ös sámánképzés egy csoportja, Kürt fejdelem sürgető levelével, a küldött sámánok: Csala, Boda, Gubacsi, Kupa és Kopácsi Ogurdásnál és Gubánál jelentkeztek. Ogurdás azonnal a málnáskert telepítéséhez és gondozásához osztotta be az újonnan érkezőket. Ebben a málnáskertben lakott Görgényi Piroska és kishúga. Beatrix kiüldözte őket Mátyás közeléből, Mátyásnak viszont az akkori ősi szokások szerint meg kellett tartania azt, akit kedveskedésből adtak neki. Így aztán Piroska az öt sámán-kertésznek lett a vezetője. Kun László rovása szerint az ősi törvény előírja, hogy magtalan királyi házasság esetén az uralkodónak “magot kell fogni a belső cselédei közül”. Ezt a törvényt Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet is ismerte. Nagyon megörült hát, amikor az avar alapítású Boroszló városából Mátyás egy ötvös mester Baraba nevű leányát hozta magával belső szolgálatra. Ettől a szép leánytól született Mátyásnak 1473-ban egy kisfia. A gyermeket Szilágyi Erzsébet Corvin Jánosnak kereszteltette. A málnásból indult Ogurdás majd minden hónapban Ózdra a Csákányi mesterhez, hogy megrendelje tőlük a fegyvereket. Beatrixet gyermektelen volta is Piroska ellen hangolta. Egyszer, amikor Mátyás az osztrák háború miatt távol volt Visegrádtól, a második szülésben levő Piroskát az olaszokkal megmérgeztette. Gyűlöletét az érlelte tetté, hogy Szilágyi Erzsébet 10. Születésnapján Corvin Jánost maga mellé ültette, mint trónörököst. Piroska meghalt, de a gyermeket a sámánok megmentették. Gubacsi felesége azt állította, hogy ikerfiai születtek. Piroskát Kara-Kupán sámán szertartás szerint temette el a nagymarosi gesztenyésben. Guba fősámán csoportja a kis Mátyást Kürt fejedelem udvarába vitte, annak bizonyságául, hogy Mátyás nem feledkezett meg a Kürt fejedelemnek tett ígéretéről. Amikor Mátyás megérkezett a győztes csatából, csupa rossz hír fogadta: az olasz udvaroncok gyilkossága, meg Ogurdás beszámolója arról, hogy Hipolit és Bonfini gyanús kapcsolatban áll az osztrák származású pápával. A kis Mátyás Kürt fejedelemnél maradt, Hunyadi László pedig Gubacsi sámán családjánál nevelkedett. Mátyás király a gyermek anyjával együtt meglátogatta a kis Lászlót és úgy intézkedtek, hogy ezt a gyermekét is vigyék ki az országból Kuma-Magyarországba Jeretán fejedelemhez. Az 1485. Évben a bécsi győzelem miatt nagyon megromlott a pápaság és Mátyás király viszonya. De más fejlemények is voltak.

 Ogurdás arról tájékoztatta Mátyást, hogy Podjebrád cseh király Jagello Ulászlónak ajánlotta fel a trónját, ha Ulászló Mátyás ellen szövetségre lép vele. Mátyás erre követeket küldött III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez azzal az üzenettel, hogy lépjenek szövetségre Jagellóék ellen. Ez 1488-ban meg is történt. Kara-Kupán, aki Mátyás követségének egyik tagja volt, arra is megkérte III. Ivánt, hogy segédcsapatai között engedje át Kieven (Keveváron) Kürt fejedelem kis seregét is, hogy Ulászló csapatait ezzel ollóba fogják. Kara-Kupán ekkor sámán társaival együtt megfordult Kürt fejedelem udvarában is és hazatértükkor jelentették a királynak, hogy a kis Mátyás él. Mátyás ekkor Ogurdás csoportját belső szolgálatra osztotta be. Minden szerdán megbeszélést tartottak Kara-Kupán udvari káplánnál. Itt Mátyás őszintén kiöntötte a szívét: szeretné legnagyobb fiát, Corvin Jánost utódjának kikiálttatni, de ennek legnagyobb akadálya a papság. A hármas Magyarország kedvenc témája volt Mátyásnak. Ilyesmiről tárgyalgatott is, de amikor Ogurdást Kürt fejedelemhez küldte, Ogurdás nem Kieven, hanem Jeretán országán keresztül ment. Mert III. Iván minden levelében Jugria fejedelmének címeztette magát. Ogurdás aztán visszatérve jelentette, hogy III. Iván már engedett korábbi buzgalmából és hittérítés címén nem öldökli Kürt fejedelem alattvalóit; a kis Mátyás pedig szépen fejlődik. A kis Lászlót Jeretán fejedelme az öthegyen neveli, hogy mindhárom birodalomban legyen egy-egy királyi utód. Mátyás életét az is keserítette, hogy a papság Corvin Jánost is, és a Bécs közelében lakó édesanyját is meg akarta mérgezni leányaival együtt. Mielőtt Mátyás a hármas Magyarország gondolatát megvalósíthatta volna, nyugati uralkodó körök a római papság tudtával megmérgezték. Ogurdás, Suba és Galga összehívta a sámánok tanácsát a visegrádi zenélő kúthoz és az 1490. év aranyasszony ünnepén feleskették Csala, Kopácsi és Gubacsi sámánokat, hogy Mátyás király gyermekeit, mint saját gyermeküket, felnevelik, hogy így Mátyás vére, amint a királyi mag törvénye megkívánja, soha ki ne pusztuljon. A főurak Corvin Jánost a királynak tett esküjük ellenére sem tették meg királynak és a Mátyás által engedélyezett szabad költözködést is megtiltották.

 Kara-Kupán és a sámánok tanácsa, hogy a nyugati papság megígérte Beatrixnek, ha leendő második férjével, Ulászlóval a papságnak minden tervét megsegítik, az osztrák pápa hívei Bécset felszabadítják a magyarok uralma alól. Beatrix is csalódott: Ulászló a pápának tett ígérete ellenére nem vette el, leánykori bűneire és magtalanságára való hivatkozással. A pápaság ellenben elérte a célját, mert a papság hatalma Magyarországon nagyon megerősödött. Kara-Kupán és a sámánok elhagyták Mátyás király egykori birodalmát. Kara-Kupán levetette papi ruháját és újra sámán lett. Megnősült és a Kur folyó partján telepedett le. Amikor Mátyás feleségétől az avaros arcú Baraba-Borbálától elbúcsúztak, megköszönték neki, hogy a bécsi győzelmet elősegítette. Ogurdás úgy, mint addig tette, minden hónapban végigjárta a kabar-és palóclakta fegyvergyártó helyeket és szomorúan mondta, nem kell több fegyver a Fekete seregnek, mert leáldozott Mátyás király szerencse-csillaga. Felvette a Kuna nevet. Ózdon halt meg 1495-ben. Az ózdi sámán-kegyhelyen temették el.

MÁRIA-TERÉZIA ÓZDON

(A 336. Arvisurából) Balkár sámán rovása 1760-1765

Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját. Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság vitézei visszavonultak. Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült. Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt semmi ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni. Fogott is a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét. Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is. Az öreg táltos a barlang előtt tartotta utolsó medvetorát.

Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány tájára költöztek. Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra. Mescser földön áthaladtukban újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri szolgálatának idejéből ismerte. Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is. Sok fegyvert készítettek. Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború után Mária-Terézia 1765-ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei vasgyártók városaiban. Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén azt felelte: “Olyan, mint a hideg kút.” A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla alatt temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.

Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel. Balkár sámán csoportja 5 évi rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben énekelte meg.

MIT HOZ A JÖVŐ?

344. Arvisura Kambaluki beavatott jegyzetei az Szuszi rovása

Élet templomából Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet templomának tudói közé javasolták. Itt hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig meghagyjuk, s a nép így tudja, de így is van megírva.

 !A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tűz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumen felhőnél láng csapott ki belőle és csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a nagy mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vasforraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy-egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt az úzok védelmező asszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem lánya a vízből búvárkacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-Anya ott virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld.

Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent termő hazánk, Ataisz is. Kaltes asszony azonban megígérte, hogy Földünket időnként meglátogatja az ő tűzgolyóján teremtett égi gondolkodású emberekkel, hogy azok mindenben megsegítsék Joli-Tórem földjét. Az üstökös sárkánykígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal sokat szétvertek a holdacskák közül és a menykövek a Föld testébe fúródtak. A vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette. Kaltes asszonynak volt elég baja, hogy rendbe hozza a Föld életét. Égi embereivel gyakran meglátogatta a Földet és azok sok mindenre megtanították a földi embereket. Végül házasságra is léptek a földi emberekkel. Ennek folytán a földi emberek agya is tágulni kezdett és lassankint képesek lettek arra is, hogy átvegyék az égi emberek gondolkodását és ezáltal elviselhetőbbé tegyék a földi életet. Mindenek előtt az állandó éhezésnek véget vetve, meg kellett szüntetni az emberevést is. Amikor Hárpia-Tórem az egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ataiszt is ellepték ezek a jobb gondolkodású szívós emberek és a Kaltes asszony szekerén érkező újabb égiek segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, meg az állatok megszelídítését. Kaltes asszony megtanította Ataisz asszonyait az égi magvakból való kenyérsütésre. Az égiek mutatták meg a háziállatok ésszerű foglalkoztatásának és felhasználásának a módját, meg a bőrük és szőrük feldolgozását. Ruda-Tórem is eljött és segítségével elkezdődött a fémek előállítása a Kékleny-hegység érceiből, meg a Kemi asszonytól ellopott égi tűzzel az edényégetés és ércolvasztás művészete. Amikor másodszor közeledett a Földhöz a Hold, az egyik üstökös sárkánykígyó farka megcsapta Atlantic szigetének nyugati sarkát és az mélyen a tenger alá süllyedt. Ettől kezdve Atlantic mind jobban és jobban alámerült a vízbe. És amikor a Föld jégsapkái erősebben kezdtek olvadni teljesen el is süllyedt. Joli-Tórem és Kaltes asszony panaszra ment Sis-Tóremhez, hogy Hárpia asszony az üstökös sárkánykígyókkal minden életteremtő tűzgolyón folyton háborgatja az emberi teremtményeket.

Az égiek erre megtiltották a holdakkal való további pusztítást. A Hold járása ezáltal mindenütt egyenletesebbé vált, sőt a tenger páráiból is módszeresebben hullott a csapadék a Földre, s ezáltal termékenyebbé vált. A beavatottak egy része elkezdte feljegyezni a holdfogyatkozásokat ugyanúgy, mint a Napfogyatkozásokat. Sokan a csillagok járását figyelték, a szavárdok pedig a tűz ipari felhasználásától kezdődően jegyezték a végtelen időt, s a holdtölték alkalmával tartott lakomák számát. Voltak, akik az evések alapján számítottak. De a papok abban látták legfontosabb küldetésüket, hogy megszüntették az emberek éhségét. Kaltes asszony bolygóján az emberek sokat háborúskodtak: újabb és újabb fegyverekkel pusztították egymást. De amikor az egyik tudós az emberi igazságtalanságok ellen hozta a fénygomba-halált és azt a borzasztó pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes asszony szekerén a Földre is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig Ataiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették, de amikor megtudták, hogy Ataisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és Suvával elszállították onnan. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az általa alapított Kuszkó városába, Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-hegységbe. De amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem építettek hajút a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közeledő veszedelemről. Hajóépítésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrobbantsa. Ez így is történt.

 A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító fényét. A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumír papok Szumérban, az Élet-templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi Karnakba vitték, az ottani Élet templomába. Később Paszametik fáraó a Beavatott Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani, ezért hosszú vándoroltatás után az urali Élet templomába vitték. De amikor Jermák kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet templomát a Tunguszkába menekítették. A cárok az ortodox papsággal egyetértve, könyörtelenül hódítottak és hittérítés címén minden leigázott népet kiraboltak. A falvakból a folyóvízbe hajtották a megkeresztelendőket és a hosszú szertartás alatt a katonáik és a kispapok sisera hada kifosztotta a megkereszteltek otthonait és minden kincsüket elrabolták.

Emiatt, ha panaszt emeltek, a főpap mosolyogva idézte: “Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdagoknak bejutni a Mennyek országába. Örüljetek, hogy a ti lelketek oda kerül.” A gyarmatosítók nemcsak az idegen népeket igázták le, hanem üldözték a forradalmárokat is. Egy megszökött az internáltak karavánjából és sebesülten a tajgába vetette magát. Hatanah kigyógyította sebeiből, de ott agg korában vállalkozott arra, hogy a cári önkény elleni tiltakozásul 1908. június 30-án a Kaltes asszony birodalmából hozott fényhalál-gömbbel felrobbantsa magát. Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltes asszony birodalmában, Karnaki beavatottak szerint-a Szíriuszon már Kr.e. 5038-ban elértek. De ott a gombafényű halál borzalmas pusztításait látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és többé nem háborúval oldják meg problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá tegyék az életüket. Szerinte ???? körül a földi emberiség is így fog gondolkodni. És a Vízöntő világhónapban bőség fog uralkodni a Földön. Amikor Úr városa mellett Kaltes asszony gömbjével leereszkedtek az Égi lakók, 2 pulit is hoztak magukkal. A felemelő berendezésük azonban elromlott, s közben az élelmük is elfogyott. Így a partra úsztak. Meglepetve állapították meg, hogy Úr városának lakói valamilyen ataiszi nyelven beszélnek, úgyhogy meglehetősen megértették egymást. A magukkal hozott pulikat a templom-gazdaság juhászatának ajándékozták a bőven termő kenyérmagvakkal együtt. Uruk népének sumír földművelőit megtanították a gazdaságos termelésre. Elmondták, hogy Kaltes asszony birodalmában a termésbőséget csatornázásos öntözéssel fokozzák, a hegyvidéken pedig teraszokkal fogják fel a csapadékot. Szárazságban mesterséges öntözést alkalmaznak. Városaikban függőkertekkel biztosítják a gyümölcs és zöldségtermést. Közlekedési gépeik föld alatti alagutakban járnak, de vannak függő pályáik is. Minden tudásukat a gazdálkodás és az ipar szolgálatába állították. Így Kaltes asszony birodalmában soha nem látott jólét uralkodik.

 Sajnálják, hogy Kaltes asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem Földjétől és ezért Kaltes aszszony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a földi embereken segíteni, de Kaltes aszszony gyémántszemeivel állandóan ellenőrizni fogja a Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet használni a nemeslelkületű embereket. Ezért az Élet templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy a szellemvilág előtt nincsenek sem égi, sem földi határok. Dernő fősámán beavatottainak sikerült a kabar vasművelőkkel egy olyan vasat előállíttatni, amelyet nem esz meg a rozsda és ebből kiváló fegyvereket készítettek.

 Amikor az indijó Hadraba fejedelem részére Bihar vezér felállította a Dernő-féle győzelem oszlopát, nem gondolta, hogy ez a készítési mód feledésbe megy. Mégis megtörtént, de akkor Agaba titkos rovásai között megtalálták a Dernő és a kabar fegyverkészítők által alkalmazott eljárást és a kaszuk között letelepedett kabarok újból elkezdték gyártani az ilyen fegyvereket. Egyik csoportjuk Asóka birodalmába is eljutott és Asóka Etehida beavatott kiváló fegyvereivel győzelmet is aratott. Bihar 85. Arvisurája alapján Etehida megtalálta Dernő oszlopát és Asóka győzelmének emlékére a fejedelem által kijelölt helyre állíttatta. Etehida olyan eljárásnak vetette alá Dernő oszlopát, hogy még a mai napig sem rozsdásodik. Ez a Szíriusz-lakók és a beavatottak titka maradt. Az Élet templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is beszéltek. De ezen kívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket és a Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az uruki tájszólás szerinti szumír nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azon kívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is és az Élet templomában ma is Kaltes asszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában már nem beszélik, de az Ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek. A tunguszkai fényhalál-robbanás után az Élet templomának tagjai visszaköltöztek az Ural hegységbe, út közben négy beavatott meghalt, nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az urali Élet templomában, a többi pedig szétment a világ minden részébe. De rezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymással kapcsolatukat. Régóta tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapba a Föld lakói megszerzik a fényhalál titkát, annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni. A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni? Molnár Gábor

HÁNY ÉVES VESZPRÉM?

Mit tud a manysi sámán unokája, Szalaváré Tura, Veszprém keletkezéséről? A kiadó előszava: Egymás után ünneplik városaink születésük évfordulóit. Egyik hatszáz évvel büszkélkedik, a másik kereken ezerrel. De Veszprém az “ősi város” lakói irigykedéssel gondolnak még az éppen tízesztendős városok lakóira is, ők legalább tudják mikor lett városuk-város. Veszprémnek pedig nincs születésnapja, éve, még csak évszázada sem. Egyelőre senki sem tudja bizonyítani, mikor lett Veszprém város. Azt még kevésbé, mióta viseli a nevét. Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint már 1000 előtt is így hívták. De mióta? Eddigi ismereteink szerint civakodót, veszekedőt jelentő nyugati szláv személynévből képezték a nevét. De biztos ez? …mióta lakott hely, mikor keletkezett és hogyan? Az, hogy a környéke ősidőktől kezdve lakott hely, már bizonyított, de hogy a város helyén mikor alakult ki valamilyen település, erre vonatkozólag nincsenek adatok. Adatok, tudományosnak elfogadható bizonyítékok már nincsenek. De van, - most már van - valami más! A múlt év végén kaptunk egy levelet Molnár Gábor írótól. Megtisztelő helyzet számunkra, hogy a neves író levele nem meglepetés a szerkesztőségben, olvasóink is tapasztalhatják, hogy folyamatos kapcsolatot tart “szülő megyéje” lapjának szerkesztőségével, e levél tartalma annál nagyobb izgalmat keltett. Szinte átérzett a levélen a felfedező izgalma. Az igyekezettől, hogy mindent elsőként közöljön, szinte egymásba öltötte a gondolatokat. De, hogy az olvasó türelmét ne tegyük próbára, a lényeg: szenzációs és szép regékre akadtunk általa, Veszprém származását, keletkezését illetően. És a rege szerint ez évben, 1992-ben kereken 2700 éves a település. A regék adatait a szerző Paál Zoltántól kapta, aki a második világháborúban együtt harcolt egy manysi harcossal, valamikori manysi sámán leszármazottjával. Paál tőle kapta a 347. fősámán rovásírásából megfejtett, fordított adatokat, gondolatokat. Hogy mennyi ezekben a történelmi hitelesség, vagy hogy egyáltalán van-e, majd kiderül. Nem kizárt, hogy még később majd igazolják a történészek a regék állításait. Volt már erre példa, nem is egy. De ha csak rege marad, akkor is szép. És időszerű, hiszen kerek évfordulót feltételez. Nem kis lelkifurdalással ugyan, mert száz más elfoglaltsággal küszködik a szerző, de sürgettük is. Egy héttel ezelőtt még ezt válaszolta sürgető levelünkre: “Veszprém - most is így mondom - monda-, regebeli históriáján igencsak erősen dolgozom, írom a nem köznapi történetet. -Annyi érdekes, izgalmas történés zsúfolódik, hogy nincs szívem bármit is kihagyni. A befejező részben egészen Koppány lázadásáig jutok majd el és azt is megírom, mi volt a közvetlen oka Koppány fegyveres felkelésének-túlmenően a történelemből ismert, elfogadott okokon.

 Mindezekről Szalaváré Tura, a manysi úgy regél, mintha roppant históriás könyvet forgatva idézne. Adatok, nevek bukkannak elő, ezeket szedem rendbe, sokszor a már elkészült oldalakat újabb részletekkel kiegészítve…” A szerző előszava: Hej, rege rejtem…?-idézem és bizony hozzáteszem: a rege, némelykor történelmet rejt. Beleváj némely időkbe, tűnő évezredek koromszín éjszakájába, onnan világít ki napjainkba tündöklő csóvájával. A monda, rege tömérdeket takar, hoz elő a szívével-lelkével értőnek az ősi múltból. Őrizni való szép kincs a rege, a monda és ha néha előbukkan a tűnő évezredek előtti idők messzeségéből a kincsre találás örömével, lelkességével kell fogadni. Szalaváré Tura, nagyapja, az ősi hitű manysi fősámán örökét vette át, rengeteg tudással készült rá és mugyarul is tudott, a rokon nép nyelvét egy első világháborús volt magyar hadifogolytól tanulta. Szalaváré Tura a magával hozott az ősi múltat őrző feljegyzéseivel. Szőnyi Mártont, a híres ellenállót és csoportját kereste a szlovákiai tájakon, mikor ejtőernyővel és manysi társaival leereszkedett az éjszakában. Szőnyi Mártont Szalaváré Tura már nem találta életben, a hős ellenálló társaival elesett a német megszállók elleni harcban.

A manysi felderítő, vele társai azonban rátaláltak Paál Zoltánra, aki a csoporthoz csatlakozott. Szalaváré Tura és Paál Zoltán többé nem vált el, Szalaváré Tura szombathelyi, Perin patak melletti hősi haláláig. Paál Zoltán a harcok szünetében mindazt feljegyezte, amit Szalaváré Tura elmondott, átadott. Hősköltemény, hősi eposzba illő, a minden tűnő percet felhasználó, most így mondom: rovószenvedély, ami ezer esztendők históriáját örökítette. Szalaváré Tura is írt, betűzgette a magával hozott, Szőnyi Mártonnak szánt tömérdek ősi feljegyzés-másolatot. A másolatok manysi-földról, Nyugat Szibériából származtak, amelyeket Szalaváré Tura, előtte nagyapja, az évezredes eredetiekből éveken át másolt. Az eredeti rovások, a háromszáznegyvenhét fősámán történetét örökítő rovások-Szalaváré Tura így mondta el Paál Zoltánnak-néhány fősámán “arvisurája”, igazszólása kivételével, ma is, azaz akkor az 1944. évben, az ősi manysi időszámítás szerint az 5984. évben is megvannak, az Ob mellékfolyója, a Konda leomlasztott elejű barlangjában. Mennyi szépség bújik meg Szalaváré Tura nevezzük csak így, monda, regevilágában. Pannon vezér idejéből, Kr.e. 800-ból, a medvetoros időszámítás szerint a 3240. évből. Mikor a mi mostani időszámításunk elkezdődött, a medvetoros időszámítás már a 4040. esztendőnél tartott. Ilyesformán régebbi, mint a zsidó időszámítás. Monda, rege? Szalaváré Tura mondakincsében nem a vitára indítót kutatom, a vezérek mellékelten közölt leszármazási rajzában, sokkal inkább a sok-sok, napjainkig megmaradt dunántúli és más tájak helységnév eredetét. Szebbet a mi Dunántúlunkról, Veszprém, Veszprém megye helységnév eredetéről egyetlen krónika, fennmaradt szájhagyomány sem őriz számunkra. Csillaghímes égi mesék, réges-régi mondák számára őrzött ősi idők aknájából elénk szökkenő történetek közt Veszprém neve is elénk fényesedik. Nem is kutatom Veszprém neve más, egyéb eredetét, hiszen a rejtőző szép, önmagában is szép, ha idők végtelen mélyéről, mint tiszta erdei forrás gyöngyözőn mesehímmel feltör.

 A “mese-fa” Szalaváré Tura az 1945. tavaszán hősi halált halt manysi-rokon népünk fia-őrzőn ontotta régi-régi meséit a vele volt Paál Zoltán katonatársának. Paál Zoltán a történetek bőségszarujából most elénkdönti, mint az ősi múltat, mesevilágot hűséggel őriző, az ősi múlt egy néhány, talán történelem históriáját. Meghatva, ámulva veszem Paál Zoltán leveléből az újabb Szalaváré Tura gyöngyszemet, amely szerint Veszprém 1972. évben kettőezer hétszáz esztendős. Kerek kétszáz évvel idősebb, mint a röviddel ezelőtt kettőezer ötszázadik évét ünneplő Irán. Pannon Vezér nyugatra indul I. Történt a réginél is régibb időkben, regélte Szálaváré ura Paál Zoltánnak-hogy Kostyű úz fejedelem, akit a hun síkságon a vörösszemöldökű kitajok császárukká választottak Csiang-Kü néven, hatalma tetőpontjára jutott. Akkor a Kr.u. 180. évben ért véget az ötévenként ismétlődő egyik sámánképzés. Azon a sámánképzésen, a Nagy-Süán küzdelemben Vadna, az úz sámán ifjú győzött. Mivel Kostyű már császár volt, Vadna bátyját, Harcsányt választották Ordosz fejedelmévé Hu-cseng néven, aki Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kitaj martalócok azonban rátörtek Ordoszra és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje teltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyű fejedelem leányát, elnyerve ezzel kettőjük számára a 255. Arvisura, Igazszólás rovása jogát. Vadna Fősámánt és Sávolyka Arany-Asszonyt az Öregek Tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannonföldre kíséretükben öt tized lovassal, egy tized sebesültgondozó, minden munkában jártas Rimalánnyal. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek, ahol a 4221. medvetoros évben (181-ben) a hadbavonult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes visszamaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony kilenc Rimalánya férjhez ment a kabar lovasakhoz és Berény kabar fejedelem még háromszáz lovast adott Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán mellé kíséretül, hogy nézzenek alkalmas helyet, a letelepedéshez. Sávolyka aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér híreik voltak, hogy a kabarok várost alapítottak. Kassa tájára Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony, velük kísérő lovasaik akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett. Vadna a legjobbkor érkezve, a külső kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harc a támadó longobárdokkal és Vadna sebesülten lovára kötöztetve magát, Bártfától vágtatott Kassára.

 Éppen csak elmondhatta a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a dicsőséges kabar halál-lovas elnevezést. Sávolyka, a longobárdok kiverése után háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc őrhelyet, ahol utódaik kétszázötvenhárom évig rótták valamennyi közt leghosszabb Arvisurát. Abban írták le a pannonföldiek hősi harcát a káldorok, más néven kelták, majd a rómaiak ellen. Pannon-föld elfoglalását a teljes 190. Arvisura mondta el, amelyet a Kr.e. 800. és 670. év között Pannon földön őriztek. A Kr.e. 670. évben a 190. Arvisurát Pejte Rimalány Aranyos-Székre, majd Kr.e. 650-ben Kassára menekítette. Sávolyka Kassa kabar városból 185-ben Vadna-őrhelyre vitte a 190. Arvisura rovással telt aranylemezeit, mivel Vadna é a Galgóc őrhely közt föld alatti utat ástak és mindig abba az őrhelybe vitték az Arvisurát, amelyet nem fenyegetett veszedelem. Sávolyka aranyasszony tehát olvashatta a 3240. medvetoros évben (Kr.e. 800-ban) kezdett 190. Arvisurát, hozzá minden más ősi aranybarovást, amely pedig így szólt: II. Az 1250. medvetoros esztendőben Kr.e. 2790-ben Bihar fősámán által a távoli Ordoszban kiképzett sámánok száma kétszázötvenre emelkedett, így minden irányban kiterjedtek lehetőségeik. Bihar fősámán hírtelen halálával Dernő rovósámán került a fősámáni helyre. Történt akkor, hogy Szuha-Balzsán vezér az Öregek Tanácsának engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-szkíta sámánok hírei alapján felkeresse lovas népével a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék települést, mivel tíz évvel előbb Esküló és népe Bihar tartományból a pusztító, tömérdek életet követelő járvány elől a távoli aranyröges helyekig jutott. Szuha-Balzsán vezér és lovas népe, valamint a csatlakozó sámánok útja hat esztendeig tartott és akkor végre meglelték a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék szálláshelyet. Szuha-Balzsán vezérnek jelentették, hogy az erdőkben külszínen találtak aranyrögöket és az abból olvasztott aranyat a szkíta-székelyek edényeknek, ékszereknek, lemezeknek használják, hogy Isis-Tórem kegyhelyeiket azokkal díszítik. Mindezt, amit Szuha-Balzsán és lovas népe, vele sámánjai Aranyos-széken találtak, Esküló és szkíta-székhely népe tizenhat esztendő során teremtette. Esküló elmondta Szuha-Balzsánnak, hogy Aranyos-szék szálláshelyet odaérkezésük évében alapították. Szuha-Balzsán előtt Esküló azt a kívánságát is kifejezte, nagyon szeretné, vele népe, ha az odaérkezett rokonok közt egy, vagy több nagy tudású sámán akadna, aki vállalná településük védelmének vezetését. Szuha-Balzsán meghallgatta a kérést és egyik legjobb harcosát, a vepsze törzsbéli kiváló aranyművest, Vepszerémet javasolta.

Vepszerém, aki már jól körülnézett, nem egyedül valón vállalta a kellemes éghajlatú Aranyos-széket, így Esküló leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte, kapta feleségül. Esküló vezér különben egyistenhívő édesanyja után sumír, édesapja után parszi-szkíta származású volt. Esküló Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240. (Kr.e. 2800) medvetoros évtől a huszonnégy hun törzs szövetsége szkíta-székely törzsének legtávolabbi, nyugati szálláshelyének történetét rovásba tegyék. Vepszerém vállalkozott erre a rovásra, aki a későbbiekben az aranykészítményeket értékesítő szkíta-székelyeket kísérő fegyveres őrség vezérségét is kapta. Telt az idő és Szuha-Balzsán, vele lovas népe a távoli Ordoszba távozott. Vepszerém pedig akkortájt indult aranyedényeivel, más aranytárgyaival a távoli nagy víz, a tenger irányába, mikor Dévaványa gyereket várt. Mikor eredményes távoli útjukról lovasaival népéhez megtért, Vepszerém ruhák és kincsek sokaságával halmozta el szeretteit. Vepszerém és Dévaványa gyerekáldása nagy volt: húsz év alatt nyolc fiuk és hat lányuk született. III. Eljött a 2430. medvetoros esztendő (Kr.e. 1610). Esküló vezér régi, 1240-béli honalapítása óta 1170 medvetoros esztendő pergett bele az idők végtelen folyamába. Illmár vasverő fősámán abban az évben lovas népével tett látogatást Aranyos-széken. Örömmel fogadták az aranyos-széki rokonok a hun törzsbéliek addig legnagyobb csoportját és megkérték Illmár vezért, hogy birodalmuk déli bejáratánál hagyjon hátra lovas csoportot védelmükre. Barca, széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik délre fekvő termékeny kis síkságon őrhelyet létesít. Az őriző vezér nevéről az őrhely táját Barcaságnak nevezték. Azóta is Barca vitéz és lovas népe leszármazottai lakják a Barcaság jelentős tájait. IV. 3240. medvetoros esztendő (Kr.e. 800). Roppant lépés az idő lajtorjáján. A 2430. medvetoros esztendő óta 810 medvetoros év telt el. Aranyos-szék vezére a népre sűrűn rátörő veszedelemben segítséget kért Ordosztól, mert dél felől véres utat vágó seregek háborgatták földjét, szálláshelyeit. Ordosz nem hagyta segítség nélkül a messze élő rokonokat. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy egy tömén, azaz tízszer ezer harcossal kell védelmezni, minden támadástól megóvni a legnyugatibb szálláshely népét, földjét.

Pannon parszi-szkíta vezér éppen csak a medvetor utáni jobb időt várva be, elindult a tömén lovas népével a legnyugatibb szálláshely, Aranyos-szék védelmére. Roppant vágta Ordosz halmaitól Aranyos-szék sziklás tájáig. A honfoglaló Esküló népe, majd utódai éppen 2000 medvetoros esztendeje, az 1240. év óta birtokolták a tájat, amikor Pannon vezér töméne hozzájuk ért a 3240. medvetoros évben. Pannon vezért, vele lovas népét örömmel fogadta az ősi nevet viselő Esküló vezér, vele népe. Pannon vezér és öccse Mecsek a vendéglátás idején-miként lehet másként?- belészeretett Esküló két lányába, Gyömörébe és Indijába. Kettős házasság! Gyömöre , Pannon Rimalány képzettségű felesége esküvőjük napján aranylemezekre kezdte róni a többezer éves, ősi, Agaba fősámán 24 képjelével a 190. Arvisurát, az igaz szólást, hogy minden időben, míg róhatja, örökítse napjaik történését. Rokoni kötés Esküló, Pannon és Mecsek közt. Szerém, Esküló fia is boldog, beleszeretett a rokon tömén lovasaival jött Zengő sámán leányába, Zernyébe. Pannon vezér viharzó sebességgel letört minden dél felől érkező szembeszegülést, ellenállást. Menekült az ellenség és Pannon vezér messzebb nézett, még nyugatabbra. Pannon nyáron nem indulhatott, a folyók, folyamok roppant kiöntései elzárták a nyugatra vezető utat. Csanak fia: Veszprém Jött a tél, fagy. Pannon vezér Gyömörével, négyszer ezer lovassal, értő vezetőkkel útra kel nyugatra. Átkeltek a máskor rettentő, mindent elnyelő vizeken, folyókon, Dunna-asszony széles folyamán. Görög nép lakta a széles folyamon túli tájat, akik messze vidéken hódoltak Pannon vezérnek, míg mások elmenekültek. Pannon vezér a lankás terület dombján állíttat magának sátrat és nevezték a helyet attól fogva Pannonhalma néven. Szerteszáguldottak Pannon vezér négyszer ezer vele jött lovasából a hírelő tizedek, majd visszatértük után Lajta lovas népe Alsó-őrség néven szálláshelyet telepít. Mecsek Felső-őrség elnevezéssel ugyanezt cselekedte. Szerém, Esküló fia, aki lovasaival, köztük délen megteremtette Szerém-őrség néven szálláshelyét. Pannon vezér ugyanakkor a három őrséget öccse, Mecsek hatalma alá rendelte. Nyári áradás, tengerré változott folyók, mocsarak. Szerém, Esküló fia ezer lovassal Aranyos-székre kívánt visszamenni, -Zernye iránti szerelme vitte volna-, de messze tájon nem talált gázlót. Várniuk kellett a téli fagyra, miközben hírelői szerteszáguldottak. Mecsek lovasait rendbentartva vadászni ment, hamarosan medvét ejtett a sűrű erdőben.

 Zengő sámán vezetésével medvetoron Mecsek és lovas népe elfogyasztotta a medvét, ezzel kegyhellyé változott a hegyes, erdős terület, ahol a medvetor után néhány hun törzs, köztük Szerém lovasai visszamaradni kívántak. Szerém, Esküló fia és a harcos Szörény ebbe nem akart beleegyezni, mindenképpen ragaszkodott ezer lovasukhoz. Végül egyezséget kötöttek, a visszamaradó lovasokat más hun törzs lovasaival pótolják. Őszidőre, a vizek apadása után végre lehetővé vált a folyókon, az ingoványokon az átkelés. Szörém-őrségből ekkor 3 avar, 5 úz, 7 kabar, 9 parszi-szkíta visszaszökött Mecsek lovas népéhez. Mecsek újabb nézeteltérésektől tartva, Esküló csajkásaival pótolta a hiányt. Újabb baj is következett, mivel Szerém-őrség Esküló népei összecsaptak az őslakó görögökkel, mivel azok nem akarták fizetni a rájuk kivetett sámán-tizedet. Szörény az összecsapások szűntével átköltözött a széles víz túloldalára, felállítva Szörény-őrséget. Mecsek akkor hadinépe egy részével visszatért bátyjához, Pannonhalmára. Mecsek délen, Zengő-őrség néven visszahagyott kilenc tized lovast Zengő sámán törzsénél, hogy a jelentő lovasok bevonásával, a déli sűrűbben lakott vidékről is pontos értesüléseket szerezzen. Tél, befagytak a folyók és mocsarak. Pannon vezér csak ekkor tért vissza két tizednyi kísérő lovasával Aranyos-székre, Eskülóhoz. Gyömöre és Indija jöttét is ígérte Pannon, mivel Szerém, Esküló fia, Zernye széki-hun Rimalány kezét kérte Zengő széki-hun sámántól. Pannon vezér nyomában hamarosan meg is jött Gyömöre, Indija és Szerém. Esküló és felesége boldog volt, nem vesztek el gyerekeik. Szerém Zernye Rimalánnyal szarvastoron megtartotta esküvőjét. Az esküvői szertartást a vepsze törzsbéli, az ősi nevet megőriző Veszprém, Szerém bátyja végezte. Megtörtént Aranyos-szék tájáról a népvándorlásszerű lovas költözés. Hatezer hun törzsszövetségbéli harcosnak, akik közül sokan megcsaládosodtak, Esküló, vele a többi vezér mindent megadtak, hogy áttelepedve Pannonföldre, az ottani, gazdátlanul maradt görög földeket benépesítsék. -Alsó-őrség és Felső-őrség egyistenhívőket kapott, míg Szerém őrség mind a 24 főistenség Tóremhívéből kapott. Baj keletkezett ebből, mivel Szerém-őrségben a különféle Tórem-hívők hamarosan összecsaptak, harcba keveredtek és rövid idő múlva csak a parszi-szkíták maradtak vissza Szerém parancsnoksága alatt. A szinte menekülésszerűen távozó lovasok elvegyültek a görög őslakossággal és folytatták saját Tóremhitüket.

Esztendők teltek és két szellemi központ alakult ki Pannon és öccse, Mecsek körül. Pannon vezér volt a vitézebb, míg Mecsek tudásában bizonyult erősebbnek. Mecsek helyeselte, hogy az avarok a hitük szerinti három karéjos Sis-Tórem, az úzok az öt karéjos Joli-Tórem, a kabarok hét karéjos Ruda-Tórem, míg a parszi-szkíták kilec karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek. Legszebbek voltak a görögökkel összeházasodott pamír-szkíták 9 karéjos Pécs-Tórem kegyhelyei. Ugyanis az első telepesek a pamír-szkíták törzséből a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei voltak. Mivel a hun törzsbéliek görög asszonyainak szülei leginkább kőfaragók voltak, szép dús hajú istenalakokkal népesítették be leányaik férjeinek, a pamír-szkítáknak Pécs-Tórem kegyhelyeit. A számos hun-görög vegyes házasság oka, hogy míg a földművelők és kereskedők a hun lovasoktól félelmükben elmenekültek, a görög ácsok, velük a kőfaragók visszamaradtak. Ugyanakkor a távoli Ordosz irányából, Káspiros térségéből a Pannon-földre lovagolt pamír-szkítáknak szépséges lovaik mellett sok aranyuk volt, selymekben dúslakodtak, kívánatosak voltak a görög kőfaragók és ácsok előtt. Így történt hogy Pécs-Tórem egyre gazdagabb hívői a 3241. medvetoros évtől (Kr.e. 799) leginkább a pamír-szkíták voltak. Pécs-Tórem városa mesés gazdagsága, termő gyümölcsöseik vonzása erős hatást tett a messzi Aranyos-szék lakóira. Az első tíz év alatt sokan vándoroltak át Pécs-Tórem városába. Ezután Pécs-Tórem városában a szkíta-székelyek is felépítették huszonnégy karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis kegyhelynek neveztek. Ennek aranylemez borítású kupolája egészen Szerém-őrségig csillogott. Esztendő telt esztendőre. A 3250. medvetoros esztendőben (Kr.e. 790) nyugatról és délről növekedett az ellenséges betörés veszedelme. Gyömöre, vele Pannon vezér veszélyeztetve látta a harcok miatt a 190. Arvisura rovás folytonosságát, ezért Mecsek fősámán felesége, Indija vette át folytatva Isis-Tórem aranyba írt képjeleivel a rovást. Mecsek fia, Devecser vezér fősámánsága idején Pécs-Tórem városában tartották a Nagyszalát, Pannonföld hun törzseinek tanácskozását. Valamennyi résztvevő törzs küldötte, vezérek és fősámánok megvitatták, miként tartsák az egységet, hogyan kapcsolódjanak a huszonnégy hun törzs közössége szellemi áramlatába? Évek és megint évek. 3260. medvetoros esztendő (Kr.e. 780) Pécs-Tórem városában megtartott Rimalány-képzés után a legügyesebb Rimalány, Pelsőcz leánya, Ilu átvette Indijától a 190. Arvisura aranylemezre rovását.

 3294. medvetoros esztendő (Kr.e. 746) Pécs-Tórem városában az Aranyos-székről származó Vepszerémet fősámánnak választották, aki az úz aranyművesek közt tanuló, fejedelmi származású lánykát, Runyát, Ilu leányát feleségül vette. Runya ugyanakkor átvette anyjától, Ilutól a 190. Arvisúra aranyba rovását. Míg az Ata-Isis hívőknek jó módjuk megőrzése miatt igen kevés gyerekük volt, addig az avarok igen gyorsan szaporodtak és az egész Pécs-Tórem hegyvidéket elárasztották a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyeikkel. Ordoszból ugyanakkor erős nyomást gyakoroltak Pannonföld lakóira, hogy az ötévenként induló sámánképzésen a legkiválóbb hun törzsszövetségbéli ifjak vegyenek részt. Pannon élete teltével legidősebb, egyben legvitézebb fia, Csanak örökölte a vezéri hatalmat, Mecsek fősámánsága mellett. Majd mikor a medvetoros időszámítás szerint a 3267. évben (Kr.e. 773) Pécs-Tórem városában megtartották a nagy törzsszövetségi összejövetelt, Eplény, Mecsek fia kapta apja helyébe lépve a fősámáni tisztet. Akkortájt az öt-öt éves sámánképzés végeztével kisebb sámán csoportok érkeztek Káspirosból és minden tizedik esztendőben Ordoszból. Ugyanakkor a mindenkori Ordoszi Aranyasszony rendelkezései alapján tanított, sereg mögötti szolgálatra, seb-és betegápolásra, mindenféle tudományra, rovásírásra kiképzett Rimalányok mind fejedelmi, fősámáni és vezéri udvarokba mentek férjhez. Csanak továbbra is Pannonhalmán tartotta udvarát, ugyanakkor Radós és Vejke öccsei a gyepü őrizetben teljesítettek szolgálatot, mivel a vándorló népek lovasai nemcsak földjeiket, de a hun törzsek népeinek életét is veszélyeztették. Mecsek halálakor fia, Devecser vette át apja vezéri örökségét és mind a fősámáni, mind a vezéri udvarból két-két, továbbá Ata-Isis hívei közül egy ifjút küldött a távoli kaspivárbeli sámánképzésre. Így indult el a 3298. medvetoros évben (Kr.e. 742) Csanak két fia, Horpács és Veszprém, valamint Devecser két fia, Sarlód és Bogdása, míg Ata-Isis hivői közül Szerém egyik fia, Ruma. Veszprém sámán központja A sámánképzésen negyvennyolc ifjú közül Csanak fia, Veszprém bizonyult a legjobbnak. Veszprém így jogot nyert, hogy a huszonnégy fős ordoszi sámánképzésen Káspivár tájait, népeit képviselje. Türje ogúz sámánifjúval, Sarlód, Devecser fia nem állta ki a sámánképzés viszontagságait és a messzi Tenkesvárban a 3302. medvetoros évben (Kr.e. 738) meghalt.

Esztendők, újra Pannonföld. Horpács átvette Alsó-őrség, míg Ruma Szerém-őrség vezérlését. Csanak fia, Pomógy, a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) Fertőd mocsarainál a bezúduló ellenséggel vívott harcban elesett. Testvérei, Palkonya és Halimba azonban megbosszulták halálát, addig üldözték, míg utolérték a gyilkosukat, valamennyiüket szálig agyonverték. Veszprém első lett az ordoszi sámánképzésen és Kaluga vepsze törzsbéli fősámán leányát, Pejt Rimalányt vette feleségül. Pejt a fősámánnak egyetlen leánya volt így mesés kincsekkel, százfőnyi vepsze törzsbéli lovas kísérettel indultak útnak. Két évig tartott Veszprém és Pejt útja Ordoszból Pannonföldre. Pécs-Tórem városában örömmel fogadták Veszprém fősámánt és feleségét, Pejt Arany-asszonyt, a Rimalányok vezérét. Vepszerém fősámán halála után Devecser, Pannonföld vezére megbízta Veszprém fősámánt, hogy az Ordoszban tanultak alapján szervezze meg Pannonföld védelmét, biztonságát. Veszprém első tennivalója volt a 3312. medvetoros évben, az időszámítás előtti 728. Esztendőben, tehát éppen most, 1972-ben 2700 éve, hogy felállítsa az erős, új sámánközpontot. Az Ordosz tájáról jött vepsze harcosok a hazájukban lévő sámánközpont módjára felépítették Veszprém városát, az új és erős sámánközpontot. A központot a huszonnégy hun törzs szövetségéből húsz törzs Veszprém, három törzs Vepszerém néven illette és így nevezte a csuvas törzs is. Aranyasszony ünnepére készült el a huszonnégy karéjos szentély, amelyben, ugyanazon évben megtartották a második Pannonföldi Nagyszalát. Míg a huszonnégy karéjos szentély épült, Pejt a Rimalányokat képző Aranyasszony az összes, addig Pannonföldön készített rovásokat összegyűjtötte, lemásolta, amit azután a fősámán, Veszprém jelentésével együtt a Nagyszalában felolvastak. Ezért a veszprémi Nagyszalában részt vevő Öregek Tanácsa ezen ékes rovásokat Veszprémi-Arvisura megjelöléssel helyezte el Joli-Tórem szentélyében, amit az Aranyasszony Pejt őrzött. Runya, akinek látása addigra igen meggyöngült, átadta Veszprém fősámánnak a 190. Arvisura aranyba rovásának jogát. Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld törvényeit Agaba fősámánnak 1. medvetoros évben íegfogalmazott elvei alapján. Elhatározták, hogy Ordosz rendelkezései szerint a kisebb támadó kalandozásokat visszaverik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók ősi törvényét, az időszakos meghódolást. Kiépítik a huszonnégy hun törzs szervezetét, lovas tizedekig lemenően. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz hun törzseinek az örök menedékét kiépítsék.

 Veszprém lesz az új Égi birodalom fővárosa, mivel már Pécs-Tórem városát érték támadások, de az új kegyhely központi helyzeténél fogva könnyebben védhető. Erre megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun vérét engedte Pejt Aranyasszony díszes edényébe. Elhatározták, hogy két újabb határvédő őrséget alapítanak. Az erőt, ügyességet mutató viadalon, amelyet a távoli Ordosz-táji Nagy-Süán módjára tartottak, a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő volt az első és a Rozsnyó nembéli marúz Ditró a második. Mindketten 200-200 lovast kaptak, hogy még makkhullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő őrhelyet, valamint Rozsnyó és Ditró őrhelyeket a Barcaság és Csíkszék határában, még a 3312. medvetoros év végéig (Kr.e. 738). Veszprém fősámán a szentély legszebb helyén felállította Ordosz Aranyasszonya tiszteletére a “Hősök aranyoszlopát”, amelyen minden elesett hős nevét berótták. A halott hősök közt volt Horpács és felesége, Ankir, a török néptörzsbéli Rimalány, akik a 3310. medvetoros évben (Kr.e. 730) egyszerre estek el Lajta-Őrségen. Kanizsa és Suprun, Horpács és Ankir fiai átvették a szüleik harcosai feletti vezényletet. Kanizsa várost alapított a Felső-őrség közepe táján, míg Suprun a Lajta-kapuban építette meg Suprun városát. Kanizsa és Suprun ezután Veszprém sámánvárosban építettek 9 karéjos szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet. Ruma sámán, Szerém fia engedélyt kapott az Öregek Tanácsától, hogy Szerém-őrség legszebb helyén alapítsa meg sámánvárosát, Ordosz mására. Öccsei, Nárom és Bihács még ugyanazon évben megszervezték a gyepümenti őrséget. A hun törzsek küldöttei, a Nagyszalán részt vevők elismerték, hogy Veszprém fősámán városa védekezési szempontból a legjobb helyen épült, mivel ellenséges betörések úgy a déli, mint a nyugati határ felől sűrűn előfordultak. Veszprém fősámán és felesége, Pejt mellett maradt vepsze törzsbéli harcosok minden családi fészekben Szitás-fürdőt is emeltek. Nyáron a tisztálkodást, hozzávéve a ruhaégetést, a széki-hunok által elnevezett tó, a Balhás-tó mellett végezték. A vepsze törzsbélieknek azonban a Balhás-tó elnevezés nem tetszett, így vepsze-földi elnevezéssel, Balaton névvel illették. Gyermekeiket Aranyasszony ünnepén a Balatonban mártották meg, ezzel megadva a névadás tisztét.

Veszprém és Pejt gyermekei Pét, Lébény, Bajánszernye, Bucsu és Arács is a tóba mártva kapták nevüket. A régi Arvisura igazszólás törvény szerint a medvetoros év minden napjára két-két név volt a sámánok feljegyzésében előírva. Tehát a születendő lelkek mindig annak a napnak nevét kapták, amelyen születtek. A sámánok törzseként 730 rendes, hozzá még Aba és Ur, összesen tehát 732 név között választhattak. Ag-aba a kaza-hunok, Tónusz-Aba a kunok, Bato-Ur a kaza-hunok, Opos-Ur a kabarok, Örs-Ur az úzok ünnepi neve volt. Makkhullásig a Pozsony nembéli Detrekő és a Rozsnyó nembéli Maruz Ditró felépítette Rozsnyó, Detrekő, Ditró és Pozsony figyelő őrsöt, ahonnan a régebben rakott Dévény figyelő is látható volt. A hősi halált halt Horpács és Ankir fia, Suprun rakta azonban a legjobb, szépségében is híres szálláshelyet, figyelő őrsöt. Aranyasszony ünnepén Suprun szálláshelyén járt hun vezérek és sámánok ezt mind elismerték. Gazdag lakoma, vendéglátás következett, majd a vezérek, sámánok távoztával Suprun délnek vette útját lovas népével, szekereivel, Suprun őrhely védelmére megfelelő erejű lovasnépet hagyva. Éjszakán át vonult Suprun hadinépe, az egyik szekéren kényelmessé téve a vezér éji szállását. Őrség biztosította a vonulók útját, Suprun vezér szekerét, amelynek egyik tengelyéből kiesett a nehéz, kátyús úton a keréktartó szeg. Észrevette az egyik kísérő kabar lovas, lováról szállva hegyes kőéket igyekezett a tengely nyílásába nyomni, de ujja is benn maradt, összeroncsolva ujjperecét. Szótlan tűrt a kabar, nehogy vezére felébredjen. Suprun azonban felébredt, leszállt szekeréről és mikor látta a kísérő kabar kemény próbáját, hűségét, Kőszeg névvel illette és legdélibb őrhelye parancsolójává tette. Pejt Aranyasszony, hogy az ősi törvényeket végrehajtsa, minden Rimalányképzős hajadonnal Veszprém öt hegyén csipkebogyót szedetett, mivel az Arvisura-törvények így írták elő. Ikva hozományából felállították Suprun, az őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint hunok, harcosok, soha forralatlan vizet ne igyanak, hanem csak az öthegyen szedett csipke teát, amely minden veszélytől megvédi őket.

Suprun vezér saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek telis-tele Pejt asszony csipkebogyóival. Kőszeg őrhelye táján a tarkós névvel illetett őslakók nem fogadták ellenségesen Suprun vezért és lovas népét, látva erejüket, jó fegyverzetüket, inkább aprójószágokkal kedveskedve megfelelő kapcsolatot teremtettek. Kőszeg az őrhelyen megtelepedve hamarosan a legszebb tarkós lányt vette feleségül, megalapozva a tarkós néppel kötött barátságot. Suprun vezér mindezt jó szívvel, megelégedéssel vette, majd Kőszeg őrízetére bízva a déli őrhelyet, a maga mellé rendelt lovasaival Veszprém sámánközpontba vonult. Suprun vezér, vele környezete tudta, hogy míg a 3240. medvetoros esztendőben Pannon vezér Ordoszból jött töméne főként a parszi-szkítákból, a csatlakozó avarokból alakult, addig Veszprém fősámán töméne a huszonnégy hun törzs szövetsége minden törzse lovasaiból szerveződött. Suprun azt is tudta, hogy Pejt Aranyasszony legszebb Rimalánya Ikva, a pamír-szkíták fejedelmének elsőszülött lánya. Pejt Aranyasszony révén Suprun feleségül kérte Ikva Rimalányt. A tavaszi házasságot Veszprém aranyos, aranyoszlopos kegyhelyén kötötték.