9
Őstörténeti kutatási magazin

TÁVOLIAK-E A CSILLAGOK?

Ez a kérdés is ellentmondásos, mert minden ismeretünk amellett szól, hogy a csillagok hihetetlenül messze vannak tőlünk. Ha vakon követnénk mai ismereteinket, akkor lényegében reménytelen dolog lenne eljutni még a legközelebbi Kentaur rendszerbe is. A fény is négy év  alatt teszi meg ezt az utat. A mai csillagászok bezárkóztak ebbe a skatulyába, és miután ez a társtudományokra is igaz, kevés a remény arra, hogy ettől képesek lennének elszakadni. Az évtizedek csak dogmatizálták a tudományt, és ezek a tanok megváltoztathatatlan tényként belekerültek a következő generációk tananyagába. Még kezdő csillagász koromban olvastam először a "foton rakétáról", ahol anyagot és antianyagot kívántak egyesíteni egy hatalmas tükör előtt, és az itt felszabaduló óriási mennyiségű fény fény-nyomását kívánták felhasználni a csillagközi űrjármű "fénysebesség közelébe" való felgyorsítására, majd félúttól annak lelassítására. Az ilyen gyakorlat nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mert minél közelebb jutunk a fénysebességhez, annál jobban csőlátóvá válunk, és egy egészen kis anyagi valami (egy kicsi kavics) is halálos veszélyeket hordoz járművünkre nézve, mert egyre fogy a reagálási időnk, és ez a veszély nemcsak a haladási irányból fenyeget minket, hanem oldalról is. A veszélyes akadályok felderítése is nagyon komoly műszaki feladat, mert már néhány milliméteres anyag is nagyon veszélyes, és csak túl közelről deríthető fel radarral, vagy más eszközzel.

A másik komoly gond, hogy az emberi szervezet nehezen viseli a tartós gyorsulási túlterhelést. Földi viszonyok mellett közel két év alatt lehet ezt elérni. Itt kikapcsolhatjuk a hajtóművünket, de ugyanennyi idő kell a lassításra is. A legközelebbi csillagokig így is 6-10 év lenne az odaút és ugyanennyi a visszaút is. De van egy nagy gond. Nem tudjuk tárolni az antianyagot, mert ez nem marad meg a térben, és a hajtóművi tükörig vezető út nagyon hosszú. Milliomod másodpercek alatt ez kivitelezhetetlen. Szép álom volt, de eléggé reménytelen a gyakorlatban.

Az ionhajtóművek  kivitelezhetőek, de gyengécskék. Mai állapotukban ezek is reménytelenek a feladat ellátására. A hagyományos kémiai hajtás pedig rengeteg anyagot igényel, nagyon rossz hatásfokú egy ilyen munkára.

A hatalmas sebesség másik veszélye, hogy ekkora sebesség esetén  A kóborló atomoknak is igen jelentős kavitációs romboló hatása van, nem beszélve a jelentős felmelegedésről, ami az űrhajó elején kialakulna. Itt az anyag az anyag-antianyag találkozásához hasonló mértékű energia felszabadulással járó jelenségeket vált ki. Ez minden anyagot elpusztít, és ez évtizedek alatt mindenképpen elpusztítaná az űrhajónkat. Vagyis ha ezeken a módokon igyekszünk eljutni a csillagokig, akkor itt fogunk megaszalódni a Földön. Ezt minden komoly fejlesztő tudja, és ezért esett vissza ilyen mértékben a Föld űrkutatása.

Kattints a képre, mert nagyobb formátumban már látszik rajta valami érdekesség! Hasonlókat ezerszám találhatsz az Interneten. Az idő lassan elfogy a legendagyártók alól, és egyre jobban ki fog szakadni az a zsák, amibe begyömöszölték ezt a kérdést. Rengeteg a fényképezőgép, és a TV kamera, így egyre több anyag fog megjelenni az világhálón is. Itt egy repülő és egy UFO látható a képen. Semmilyen feltűnő hajtómű nincsen rajta.

A bizonyítékok egyre szaporodnak, és egyre több embernek van saját megfigyelése. Ezzel én nem akarok mást mondani, csak azt akarom megmutatni a fantasztáknak, hogy mégis lehetséges. Az a lényeg, hogy a feladat megoldása nem reménytelen.

A sorozat egy előbbi lapján már írtam a megoldásról, és az idősemmiről. Itt hatalmas ugrásokkal közlekedhet egy űrjármű, de immár más veszélyek leselkednek rá. Itt nem veszélyeztetik anyagi ütközések, mert az idősemmiben az anyag nem tud megmaradni. Ez okozza a legelső és egyben legnagyobb veszélyt. Az űrhajódnak saját térforrással kell rendelkeznie. Rendelkeznie, mert nagyon pontosan kézben tartott valaminek kell lennie, de egy ilyen térforrást a leginkább egy gömbvillámhoz tudnám hasonlítani. Ez ugye nem gyerekjáték. Ezt a térhullám hullámhosszának töredékén kell szabályozni, mert ez határozza meg az űrhajó fenntartását is jelentő viselkedését. Egyben ennek manipulálásával lehet a vele párhuzamosan létező univerzumok között haladásra bírni az űrjárművet is. Rövid idejű forrástorzítással hihetetlen távolságokra lehet eljutni egy töredék másodperc alatt. A párhuzamos univerzumok hasonlóak a miénkhez, de persze minden máshol van bennük, mint a mi térszegmensünkben. A térnek 16 párhuzamos univerzuma van. De ugyanitt létezik egy teljesen ellentett univerzumrendszer is, az antiterek. Ezek nem hiperterek, hanem antiterek. Ellentett a csavarodásuk is. Persze ellentett a bennük lévő anyag is. Itt találhatjuk az anyag és az energia ellenkezőjét, a tükörképes paritást. Itt a térforrásunk sem véd  meg minket, mert itt az anyag ezredmásodpercek alatt egy hatalmas robbanás kíséretében elenyészik. Nézzük hát, hogy mit ír erről a hunok történelemkönyve. Figyeljünk a Szampón kifejezésre, mert ugyanígy őrzi a Kalevala is.

Az Északi Szél-Asszony hajtotta a magyariak Szampón malmát, amely az ellenséget és a boszorkánvokat összetörte, feldarabolta. A Déli-Szél-Asszony ellenben kenyérnek valót őrölt a Szampón.

Ez idáig szimpla mondának hat, pedig valami nagyon izgalmas jelenik meg a mondatban. A szampón a téridő régi neve.

 Az északiak közösen adták elő a "Kifogyhatatlan kedves puttonyom" című színjátékot. Befejezésül mindannyian ötkörös táncot jártunk.

Itt főképpen az ötkörös tánc a figyelemreméltó, mert a téridő ilyen. 

A Kaltes-asszony bolygóján lévő 9 ismeretlen hatalmat úgy magyarázta Oánész, hogy ez Kaltes-asszony 9 csodája, ami a 9 Égi Mester létezését bizonyítja. A 9 Égi Mester volt Kaltes-asszony bolygójának a mozgatója. Égi eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját. Minden ilyen látogatás előtt 800 Égi lakó dolgozott Kaltes-asszony egy-egy szekerén. De olykor mégis előfordult valami hiba. Egy alkalommal 9 Égi lakó itt maradt Földünkön és a nagyobb koponyájú földlakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is elkezdtek okosabbak lenni és nem ették meg legyőzött ellenségeiket. A földi növényzetet az égiek égi magvakkal nemesítették. A föld lakói valamikor a fákon épített fészkekben kerestek menedéket a nagytestű állatok elől. De később megtanultak rájuk dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát biztosított.

A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember a földön, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel tanították meg a földieket a védekezésre. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt valaki meghalt. Ilyenkor a visszatérők Kaltes-asszony szekerén valakit magukkal ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az Isten fiainak nevezték őket. Ezek a földi látogatások addig tartottak, amíg el nem érkezett a Nippurban is följegyzett, titokzatos 4'320'000-es életforgási szám. Azóta csak a Kaltes-asszony-féle gyöngyszemcséikkel figyelik a Földön maradt, elszaporodott utódaik életét. Amit így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet Könyvébe.

Erről az óriási időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni.

Amikor a Nagyfolyó torkolatvidékére értek, Gabon beavatott súlyos betegségéből felépülve elmondta Barcikának, hogy az Égiek gyakran szálltak a földre. Kaltes-asszony szekerén és a Földieket Égi-tudományokra tanították. Az Égiek azonban, Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan csak a melegebb vidékeken szálltak le a Földünkre, mert itt gondtalanabb volt az élet és a hideg hózáporok nem pusztították el a terményeiket.

Nabatiból teve-karavánon a Hírös-kapuba mentek, majd az Élet-Templomát kereste fel Bab-Tabira és Larak papjai társaságában. Megtekintette a Fehér-Sárga-Vörös-Fekete feljegyzéseket, amelyben az Élet-titkai voltak egytől-egyig megörökítve. Ezekben volt leírva, hogy néha Kaltes-asszony szekere helyett az Égbolt-gömbjeivel és az Égbolt gyémántjaival az Égiek meglátogatják a Földet a Világhónapok évfordulóinak 24. évében. Ilyenkor még az emberek gondolatait is fel tudják fogni csodás rezgésérzékelőikkel. Boldogok, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a Nagymindenség régen óhajtott békéje!

Érdekesnek találta Barcika azon feljegyzéseket is, hogy a Hold ütődése miatt sokáig lángolt, majd füstölt a Nagyvíz és Atlantisz lassan süllyedni kezdett. A Larakiak szerint 432 000 medvetoros évvel a Nagy Özönvíz előtt jelentek meg a Kaltes-asszony szekerén érkezők először a Földünkön. Sumérban úgy tudták Suruppak bölcsei, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben 2 pulit is hoztak magukkal az Égi-utasok. Visszamenni már nem tudtak a tenger lángolása miatt. Az azóta elszaporodott pulik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy Özönvíz előtt 10 királyi család 432 000 medvetoros évig uralkodott.