10.

KERESSÜNK MÁSHOL IS BIZONYÍTÉKOT!

Mi ugye nem vagyunk perzsák, de az előző részben megemlítettem a perzsák felfogását Istenről, ezért azután kerítettem egy perzsa szótárt. Érdekességként megjegyzem, hogy magyar perzsa szótárt sehol sem találtam, így azután be kellett érnem egy angol-perzsa szótárral. Találomra felütöttem, és azonnal a szemembe ötlött egy magyarul is szó: tíz. Amikor visszakerestem jót mulattam, mert a tíz perzsául annyit jelent, hogy fing. Gúznak is mondják. Elsőre talán valamilyen malacságra gondolhat az ember, de már említettem a gyerekeknek mondott rokon értelmű szót, a pú-t. Itt egy lyukból való kiáramlás a lényeg, és a a tíz perzsául azt is jelenti, hogy "mennek tőle a szelek"! Ha eltekintünk a végbélszél ordenáré fogalmától, akkor nagyon érdekes dolgot találtunk, mert az angol-perzsában ez még rendesen, hosszú magyar í betűvel is van írva, (ami az angolban eredetileg nincs is). Tíz originális van a teremtésben, amelyek folyamatosan árasztják az időt egy végtelenül kicsi lyukon, vagyis ez a pú nagyon is szent. Az is felkeltette a figyelmemet, hogy akár a törökben, a perzsában is nagyon sok (gyanúsan megfelelő számú) neve van a teremtés fontos elemeinek, így a fénynek is.

A perzsában a fénynek tíz neve van, pedig a kilenc lenne a jó. Miért is? Mert a fény egy nyolcas szimmetriát képvisel, és a nyolcágú csillag közepén egy pont vagy egy kör is szokott lenni. Évezredek óta ez a fénykvantum jele. Itt meg van egy tízedik is, ami azért egyáltalán nem biztos, hogy rossz, vagy téves. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a perzsában vagy a törökben is jut egy-egy név minden forrásra. Nem bírtam megállni, így megnéztem a török szótáramat. A törökben a fénynek nyolc neve van; aydinlik, cilá, günesz, iszik, nur, parilti, perdah, savki. Ahogy tovább kutattam, azért találtam ideillőt, ami összecseng a perzsával. Az erőre a törököknek éppen tíz szava van, ami azért érdekes, mert az erő mindenképpen összefügg a fénnyel. A fény maga az erő, az energia. Ezt a TEREMBURA filozófiai lapjain részletesebben is kifejtem.

Az iszik a fény egyik neve a törökben, és milyen érdekes, a fúj meg esz törökül. Ez bizonyosan a teremtéssel függ össze, mert az eszasz jelentése alap, lényeg, valódi, tényleges, az eszki pedig öreget, régit jelent. A KÍ a keresztény hagyományokban és keleten is az egyik főerőt jelenti a teremtésben, amit a Bibliában így találhatsz meg: VAGYOK, A KI VAGYOK. Az is nagyon fontos, hogy az egész Bibliában csak ez az egyetlen mondat szerepel végig nagy betűvel, ami bizonyosan azt is jelenti, hogy itt szerepel a lényeg. Azt is mondhatod, hogy ez csak régies helyesírás, de bizony ez így külön van írva. Mindenhol.

Még néhány török szót azért ide citálok, csak a teljesség kedvéért: erk=erő,hatalom; erke=energia; erken=korán (idővel kapcsolatos); erkin=szabad; erkli=képes, erős. Ez az égi energiát jelenti, de a közelebbi forrásút, mert az ez közelre mutató szó. Az Isten az egeket két részre osztotta. Alsó és felső vizekre. Az an a felső, az en az alsó. Vagyis az erk kezdetű török szavak kulcsot mutatnak nekünk. Erk-e (maga az égi erő forrása), erk-en (az alsó ég ereje), erk-in (a kiáradt hullám már nem változik, csak változtat, tehát szabad. A héberben is hasonló jelentésű), erk-li (a kínaiban a li az erő, de haszon, szigorú, állni, felállni értelmeket is takar, és más hangsúllyal ejtve eltávozni, eltávolodni, -tól, -től, benn, belül, -ban, -ben, értelem, szilva, ünnepség, ajándék jelentéseket is hordoz. Az olasz il (a, az) névelő, de még a magyar il-lő, kel-lő, szel-lő szó is ide sorolható) Itt meg is jelent a kiindulási gondolatunk, hiszen a szél (szellet, fuvallat) az erő ősi neve a magyarban. Persze nem egészen arról van itt szó, amire úgy elsőre gondolnánk, mert az időjárásból ismert szél a téridőnek csak analogonja. Kétségtelenül csábító és félrevezető. De azért ott is az idő jár.

Visszatérve az eszasz török szóra, ezt mi így őrizzük a magyarban; ezaz. EZ és AZ a két teremtőt jelenti. A kettő csak egymással együtt, kölcsönhatásban teremtő. Az az a távolabbi, az ez a közelebbi dolgokat jelenti a mutatószavainkban, de ennek valamikor sokkal mélyebb, szakrális jelentése is volt. A titkok tovább tárulkoznak, mert a besz ötöt jelent törökül, de itt meg a beszlik az érdekes, mert ez annyit jelent, hogy öt darabból álló. Ez bizony a térforrásra jellemző, mert abban van öt Tűzforrás, öt lik. Quintesszencia. Ellentmondásnak hat, mert a tűz a száguldó időforrás hátrahagyott időrendszerét takarja az idő relativitáselméletében. Igen de a téridő forrásában kergetőző, másolódó időforrások egymáshoz képest állnak, és maga a forrásrendszer egy nagyon kis helyen forgolódik magában, és együtt szemlélve egy pontban állnak. A tér törökül alan vagy meydan, de a világűrre azt mondják, hogy uzay (ú-zaj!!) ami az előző sumer oldalaknál már kerestetett!

Az Ú a kiáradás neve, az Isten megnyilvánult része, a Fi-ú, Fér-fi-ú szavunk világosan erre ad jelzéseket. Az Ú-zaj magyarul vélhetően az ú zaját jelenti. Ezért a régebbi elnevezése; hang volt. Ez egyúttal arra is utal, hogy egyfajta oszcilláló kiáradással van dolgunk. Az talán már nem is meglepő, hogy a törökben a mindenségnek öt neve van: acun, dünya, álem, külliet, bütünlük (a kvintesszencia minden esszenciális, közegszerű téridő-szeletének, rétegének külön neve van...). Ez törökül három is van; bu, szu, beriki. (ber-i-ki) De a török magyarban még egyet találtam: NU. Ez és az; öte beri, Ez az oldal; beri. Be-rí, (befelé rí). Nézzed csak vissza az előbbi kínait! De a szu kínaiul sebeset, gyorsat is, de menedékhelyet is jelent. A szer a régebbi magyarban helyet jelent. (Ópusztaszer) Ezt a kínaiban nem találtam, de a szé kínaiul négy, gondolkodni, és ez (mutatószó) értelmű is. Négy teremtési főág van, ahol maguk a források gondolkodnak, és itt minden EZ amit csak látunk és ismerünk, mert minden az EZ leszármazott forrásaiból keletkezik és áll. De mindez az AZ nélkül sohase jöhetett volna létre. A szer szóból fakad a szeret, szeretet szavunk is, mert a szer etet.

A magyar dal szót törökül így mondják; faág. A fa pedig ágacs. A csepp damla, de a cseppentő damlalik, ami ismét teremtési értékű szó. A lik jelzi. A ő sumérül A, A-BA, A-NA (nőnemben oroszul is), törökül pedig o, szu. Őt azért Egyiptomból is ismerhetjük, mint a levegő Istenét. A szú meg egy kis rovar, ami a fába egy parányi likat, járatot fúr. Ez azért már eléggé sok "véletlen". A török és a perzsa földrajzilag közeli népek voltak, de a kínai azért már eléggé távoli ahhoz, hogy ne feltételezzünk minduntalan "jövevényszavakat". Ezért jeleztem azt az első lapon, hogy elsőre kerüljük el az etimológiai csűrést-csavarást. Ez eddig sem vezetett érdemi megoldásra. Nem szavakat, hanem szótagokat, szóelemeket keresünk, és ha valaki nincs az idő szerkezettudományának birtokában, soha nem fejtheti meg az ősapáink gondolatait.

A dal szó kicsit sem hasonlít a török faágra, de Emese ősanyánk tenyeréből mégis egy-egy faág sarjad (pld; a nagyszentmiklósi kincsen látható relieffen), pedig ő egyébként cseppet sem hasonlít egy tölgyfára, vagy egyéb növényre. Viszont NŐ. A nő kínaiul nű. Ez is energiakutatás, mert ugyan a fentiek teljes megértéstől még nagyon távol vagyunk, de mennél többet értünk meg az ősi isteni tudásból, annál több esélyünk van a békés túlélésre.

A térenergia kifogyhatatlan, nem kell bányászni, és a Föld minden népének korlátlanul a rendelkezésére áll. Ha galaxisokat is keringésre tud bírni, akkor néhányszáz ötlettelen és dögveszélyes atomreaktor helyett is jó lesz. Sok jelenség és kísérleti eredmény mutat már arra, hogy ez valóban lehetséges. Még sokat kell gondolkoznunk, de már látszik az alagút vége. Minden itt leírt dolog olyan racionális biztosan van, mint a kvarkok, gluonok, vagy virtuális fotonok, amelyeket a múlt századi atomfizikusok összefantáziáltak az anyag szerkezetéről.

LEVELEKSTARTLAPKÖVETKEZŐ

ALL RIGHTS RESERVED ©