»NEGYEDIK TEXTUS«

»1.« Mivel a vágy sóvárgás és e sóvárgás élet, ez a sóvárgó élet magából a vágyba lép, és a vágyat folyvást teherbe ejti.

A tér születése soha nem ér véget, keletkezése folyamatos és ciklikus. Centrumában a lét határán keltődik, keletkezik ott ahol a semmi a múltjába tükröződik, -a jövőből- így léte elpusztíthatatlan, mert forrásai ott vannak, ami majd lesz (vagyis a téren kívül!). A SAL folyamatos. ***

»2.« A sóvárgás erős vonzás, de önmagán, vagyis az alap nélküli örökkévalóságon kívül még sincs semmije. Mágikus vonzás, saját szubsztanciára irányuló sóvárgás.

Az időnek semmije sincs (a "végtelenségén" kívül). A pozitív időrendszerek taszító eseményhorizontja létrehozza azokat a különleges mozgású időforrásokat, amelyek az emanációjuknál lényegesen gyorsabban is mozoghatnak a Káosz időforrásainak relatív mozgásrendszerében, így létrejönnek a negatív és kettős (többes) sűrűségű tachionok, a Teremtők. A negatív tulajdonság és az ismétlődő oszcillációs szférák a fénysebesség, pontosabban a sajátterjedés szféráinak furcsa kifordulásainak egyszerűen belátható és akár egy körzővel és vonalzóval is ábrázolható jelenségei. Ez a különleges negatív belső világú időtér már vonzó és nem taszító, miáltal sóvárog a hasonló időforrásokra, vagyis befogadhatja az emanációnál nagyobb relatív sebességű forrásokat, a saját szubsztanciákat is. Ilyenkor az 1, az emanáció taszító hatását legyőzi az egynél nagyobb relatív sebességű forrás, és behatol a másik (relatív) dimenzióvilág belsejébe, itt kettészakad két egészre, és a magába visszaforduló ág behatolva a sajátmúlt szféráiba, ott a sajátidőben visszacsatolódik. ***

»3.« Ekkor az akarat megfogja a semmit, úr és birtokos, lét nélküli, és mégis uralkodik a létben. De a lét sóvárrá teszi. Ha az akarat sóvárog, úgy mágikus és léttelen szellemként teherbe ejti magát; minthogy ősállapotában csakis szellem. Az akarat immaginációja csak szellemet alkot, és szellemmel lesz terhes, mint az alaptalan mélység léttelen, örök tudása az élet mindenható erejében.

A lét a jelen reprezentációja a térben, vagyis a "hely" maga. Az Anya "akarata" (időtere) realizál egy folyamatot, ami az energia-tér (szellem) lesz, és ez a folyamat a mindenható (Szerán, Vízszellem) kialakulásába torkollik. A tachion tökéletesen szellem, hiszen megfoghatatlan, transzcendens idő csupán, és az is az, ami beléhatol. Negatív idő a negatív időben. A kialakuló és stabilizálódó félspínű tércentrum fénysebességgel táguló teret szül - egy fotínót - ami különbözik az össze ez után születőtől. Tere unikális. Azzal, hogy meglátja magát (magában! (rémület)), a múltjába lát, mondhatjuk azt is, hogy magához hasonlókat szül saját magában, vagy azt is, hogy teherbe ejti saját magát saját magával, és egy örökös önkeltési ciklusba záródva létrehozza az első valamit, a helyek helyét. ***

»4.« Az akarat teherbe esik, szül magában, és önmagában lakozik. Mert más életesszenciát e terhesség nem képes megragadni és kihordani. Ezért e teherbe ejtés magában történik, és kell lennie önnön edényének mint fiúnak az örök szellemben.

A tér születése folytonos és folyamatos, (és tér csak tér híján születhet). Ez önnön magából, az alkalmas időforrásból születik. Fennmaradásához nem kell semmiféle energia, hiszen a múltjából él, az tarja állandóan a keletkezés állapotában. Ez a tér az energia, az első, amit szinte végtelenül nagy számban követtek az immár ebben a térben születő további tércentrumok a neutrínók (fotinók). A tér saját maga edénye. Atya=Isten=jelenpont. Fiú =múlttér. Nem végtelen, csak nagyon nagy. Az Atya megnyilvánulása. Idővisszacsatolásban Szentlélek, Ami az eredeti szövegekben még Szent Szellet volt, és mindenen átfújó szél néven is emlegették. Ez végül is makroszinten is visszatér magába. (Mint egy Klein palack). Mindenható=a félspínű téridők összessége, a kettő(k) együtt, az egész. Ami folyamatosan a múltja felé tükröződik és renatálódik (teherbe esik, szül magában...) ***

»5.« Minthogy ez a teherbe ejtés léttelen; ezért hang vagy zengés, a szellem szava, és a szellem ősállapotában marad, mert másutt nincs lakhelye.

A mindenható mindenhol jelen van és hat. A lehetőség és a képesség. A fenntartó és a működtető. A hang vagy zengés; a modulálatlan alaptér hangja. Jó magas hang... 10^27 Hz! körül lehet a hangmagassága! Ez az a misztikus láthatatlan fény, Rejtett fény, amiről az ókori irodalomban olyan gyakran olvashatunk. Az idővisszacsatolás csak egy dimenzióforrás sajátmagába való visszakanyarodása következtében jöhet létre, ergo csakis sajátmagában alakulhat ki a lakhelye. ***

»6.« És mégis: akarat van ebben a Szóban, amely ki akar lépni az létbe. És ez az akarat az eredendő akarat élete, mely a terhességből, vagyis az akarat szájából a mágia életébe, a természetbe hatol, és a mágia értelem nélküli életét misztériumként feltárja, mivel esszenciális értelem rejlik a mágiában. Így esszenciális szellemet kap, mert mindegyik esszencia az egész lét arcanuma vagy misztériuma. Tehát az örökkévalóság alaptalan csodájából számtalan élet születik, de együtt mégis minden lét csak egy lét.

Az Univerzum alapfilozófiája! A téridő kilép a létezésbe, és továbbra is a többi létezők létalapjaként létezik. Ebbe a térbe "keletkeznek bele" a energiakvantumok (fény) és a neutronok többféle méretű sorozatai. (A térben ami ugyancsak energia számtalan további tércentrum, energia is keletkezik) A tartósan fennmaradó részecskék, az anyag kialakulásához viszont csak neutronoknak és neutrínóknak kell keletkezni a Világegyetemben, hiszen ezek gerjesztett termékei; az elektronok és a protonok. Más stabil dolog az Univerzumban alig van. Várhatóan a neutronok sorozata lefelé és felfelé is folytatódik. Egyenlőre ez elég a teremtéshez. Mivel minden ami létezik hullámtermészetű, vagyis gravitációs hullámok által létezik, vagy úgy is mondhatjuk, hogy abból áll, hiszen mindennek a keltő forrásai kívül vannak a saját időrendszerek jelenein, mindent valami olyan tart fenn és olyan működtet -ami majd lesz (a jövő)- és olyan táplál, ami már nincs (a múlt)! A világban csak egy dolog működik, léteztet és működtet, és ez: AZ IDŐ! Ebben a pontban megjelenik az egymásba ágyazott, de egymástól mégis szeparált négydimenziós esszenciák gondolata. Mindegyikben van élet, ez más és más, de egymást nem (csak úgy nem) tapasztalhatja időbeli multiplexeltsége miatt! Hiszen nem egyidőben léteznek! a téridő egy dimenziójából megfigyelve 1,2,3,4,5,5,5,4,3,2,1,0,1,2,3,4,5,5 stb. dimenziós. A sajátterek egymásba hatolóak, manipulatívek, de teljesen transzcendensek. Ez a semmi világa, a semmi részecskéje, a semmi felszíne, a semmi fénye, a semmi energiája, a semmi léte, a semmi élete, a SEMMI UNIVERZUMA! Kegyetlen felismerés! Azért nekem nagyon tetszik. Mindez olyan mint a TV-n a kép! Ott van és mégsincs ott semmi. Ha lelassítanád a folyamatát egyetlen fénylő, pislogó pontocska, ami balról jobbra vánszorog, majd hirtelen visszaugrik, és egy sorral lejjebb folytatja. Hidd el! a TV-ben vagy a rádióban sem a kismanók csinálják a műsort...***

»7.« És a lét nélküli hármas szellem a lét ura és birtokosa, de mégsincs természeti léte, mert önmagában lakozik.

Ez itt az Atya, Fiú, és a Szentlélek, de itt inkább mint fizikai jelenségre ismerhetünk rá, semminthogy szakrális fogalomra. Ezek a textusok kevésbé vallásosak. Mindent a tér léteztet és működtet, de a tér keltői nincsenek a térben! (A saját jövőjükben vannak). ***

»8.« Centruma vagy lakhelye a szó, és középen áll mint a szív; és a szó szelleme, amely az első örök akaratból ered, az esszenciális élet csodáit tárja fel, úgyhogy két misztérium van: egy a szellemi életben, egy pedig az esszenciális életben. A szellemi életet Istennek ismerjük s helyesen így is nevezzük; az esszenciális életet pedig a természet értelem nélküli életeként ismerjük, mert nem sóvárog a szellem vagy a szellemi élet után. A szellem sóvárgásában az isteni lét mint Isten szíve és örök szava mindig és öröktől születik, belőle a sóvárgó akarat a szó szellemeként a természeti életbe örökké kilép, és a misztériumot az esszenciából és az esszenciában feltárja, s így két élet és két lét van az egyetlen, örök, alaptalan ősállapotban.

A térforrás mindkét léte folyamatosan a születés állapotában van. A részecskék megszületésével a térben más, sokkal bonyolultabb és ezáltal sokkal komplikáltabb térrendszereket keltő valamik is megjelentek, ezek egymásban is létező és léteztető tere az esszencia, a Világéter, mely az anyag tudatra ébredésével gondolati és életstruktúrákkal is felruházódott. Ez a hetedik alak a szupertudat. A látszat ellenére nem értelmes, és nem is vágyik a létre, hiszen a megváltoztathatatlan, a részecskéket és dimenzióforrásokat már elhagyta, múltrétegek esszenciális hulláma. Változtat, de ő maga már nem változik. (kulcsszava; Szabadság). Ez szállítja forrástól forrásig a híreket, de mint ahogyan a rádióhullámokra sem mondhatjuk rá, hogy értelmesek, (bármilyen okos ember is beszél a rádióban) úgy ezek is hordozzák az Univerzum minden tudását, de saját értelmük nincsen. A valóság ennél a leírásnal bonyolultabb, mert a tér nemhogy három, hanem csak 66 dimenziós módon jellemezhető valami, így nem írható le szabatosan a közismert dimenziófelfogásban. A jövőszektor is a tér része, és a tér "túloldalán" van és szintén 66 dimenziós struktúra. A térkeltő jelenforrások ide kicsúszva találhatók. Ez a TÉR két fele. Az egész tehát 64+2 dimenziós, de féldimenziókból. A kettőt a jelenforrások választják félbe. A rendszer zárt. A téren kívül van az érintetlen Káosz. Itt anyagi valami, vagy energiakvantum (térforrás nélkül) nem marad meg a létezésben. A részecskéket és az energiákat szülő tachionrendszer kissé hasonló a tér centrumaiban található tachionrendszerhez, de az ezeket működtető elvek eltérőek, mert a részecskék centrális forrástripplettjét csak a rétegezett tércsigaház térrétegei tartják rendszerben, ez "létezteti" a szuperszimmetria rendszerük folyamatos keletkeztetését. Így folyamatosan a tér függőségében léteznek, ami szerencsére örökösen megújítja ezeket, és nem engedi ki őket a létezés mágiájából. A többször emlegetett szív a félspínű tér(ek) furcsa lyuka, ami a tachionok maguk felé visszafordulása során keletkező időgeometriai alakzat. A teret öt forrás generálja, de ezek (mivel a hiperteret is generálják) az ellátandó forráshelyek száma miatt időnként nincsenek a térben, így ilyenkor a tér rétegei között egy réteg (egység idejű) térszünet is van. Ilyenkor nincs is tér! Ez volt a 6.pont magyarázatában az a ..2,1,0,1... Ez a nemtér-nemidő réteg a nagytávolságú kommunikáció és a galaktikus űrhajózás kulcsa! ***

»9.« És Istent és a természetet így öröktől alap és kezdet nélkülinek ismerjük meg, mert mindkettő örökkévaló kezdet; örökkön örökké kezdődik, ott ahol nincs szám, mert alaptalan mélység.

Az Anyában. Mint már sokszor írtuk; a keletkezés és a létezés is állandóan a kezdet állapotában van. A múltjuk felé rohanó tachionok körtánca végtelenül és elfogyhatatlanul, a lét határán "eszi" a rendszerek sajátidejeinek a múltját, és ameddig ez el nem fogy: létezik az Univerzum. Hogy ez valóban végtelen-e? Ki tudhatja! A tér forrásrendszerének sajátidejét fogyasztja, de generálja is. A rendszer lebomlását talán az Anya forrásától való egyre távolodás mégis kiválthatja, hiszen az Anya a forrásától távolodva időgeometriailag folyamatosan változik. * * * * * Megkérdeztem erről az Univerzum csatornán Élit (az Istent, Fiút). Az mondta, hogy az a 311'040'000'000'000 év a helyes, amit az indiai mitológia őriz. Azt mondta, hogy ezt csak a Teremtő tudhatta, így ő is tanította a földi tudósoknak. * * * * * Igaz! Csakis Ő tudhatta! Az Anya. Ha válaszolt, akkor van tudása és értelme. Akkor viszont csak ő tud mindent, vagy csak benne van meg minden! * * * * * Egy másik Univerzum csatorna közleményében azt írta az ötödik dimenzió Istene; "Én egy ötdimenziós pont vagyok, és mintha egy csigalépcsőn mennék, úgy lépkedek előre és előre végtelenül. Én megyek magam előtt is, és én jövök mögöttem is. Az idők végezetéig." Azt is mondta, hogy "ne vitatkozzak vele! Ő csak tudja, hogy milyen!" * * * * *

Jó! Legyen meg az Ő akarata! Akkor viszont; olyan ahogyan leírtam. Egy folyamatosan kiáradó pont, ami öt helyen van. De akkor az a pont nem 0, hanem 1 dimenziós. Méghozzá egy egydimenziós és emellett egyoldalú! Kint és bent egyszerre. Örökké éljen! ***