A Teremtés Logikája
A Teremtés Isten műve, ezért a Teremtést csak az értheti meg, aki az Istent megérti. De ki értheti meg Istent? Először is csak saját maga, majd mindazok, akiket részesít ebben a megértésben. Isten a Végső Alany, Végső Állítmánya pedig az, hogy Egy. Ezért az Egyből Isten önmaga egységét valósítja meg, ez az Egység pedig mindeneknek egysége, s így minden ellentét és polaritás egybeesése is. Az Egy az ősi transzcendentális léthatározmány, s ennek hár
om arca a szép (Visnu), a jó (Brahmá) és az igaz (Síva). Az Egy az Egész, mely az igazban jut el teljesen önmagához. Isten, mint Alany maga a Lét, mint Feleny (vagyis önmaga fölött lebegő Alany) Tudat, s mint Közeny (vagyis mint Abszolútum) Léttudat, vagyis Üdv. Isten a szamádhi léttudat-állapotában érthető meg csak igazán. Isten alanyisága Allah, akit a támaszos szamádhiban lehet önmagunkként megtapasztalni. A támasz az alany-állítmányban való gondolkodás, mely jelen van még a racionalitás-fölötti intuícióban is. A támasz-nélküli szamádhiban Istent alany-előttiségében értjük meg, ez azonban a léttörténetben még nem valósult meg igazán, mivel itt az egyetlen Istennek: magának Allahnak a megtéréséről van szó. Allah megtérésének az lesz a jele, hogy e megtérés után már semmi elátkozott nem lesz többé, minden és mindenki a helyére kerül és kivétel nélkül minden létező boldog lesz. Allah ekkor lesz Fellah, a metafizikai Föld szakrális művelője, a Föld igazi őre. Allah az egyedüli metafizikai Alany, az Abszolút Alany, s minden más alany csak az Ő aspektusa, s így minden más alany már csak relatív alany. A szolipszizmus léthelyzetét csak Allah tapasztalhatja meg igazán, úgy, hogy tükrébe néz: a Semmibe, s abban meglátja önnön tükörképét: Krisnát, aki a szolipszizmus elvét mutatja föl Allahnak. Allah azonban abszolút eredeti, így Krisna sem hasonlatos hozzá. Allah miután az Utolsó Napon megvalósítja a szolipszizmus igazságát, túllép ezen az igazságon is, megvalósítandja a metaszolipszizmus elvét, megy az egység és a sokság egysége, s ezzel új eget és új földet teremt. Mindenesetre az Éden két ablaka, mely által felébred az élet lehelete mindenekben: Allah és Krisna. A felenyiség a támasznélküli szamádhiban valósul meg. Krisna maga a folyó idő, Allah pedig az időfölöttiség, az álló idő, melyet az i betű pontja szimbolizál. Végül megvalósul a közenyiség, az abszolút szamádhi, s ezzel együtt az abszolút isteni egykedvűség. Ekkorra már a gonosz lehetősége sem lesz meg soha többé, s a Buddha-terv szerint Isten lesz minden mindenekben. Maga a Buddha-terv, mint az Ősbuddha terve 2002 augusztus 20-án 15:19-kor indult el. A Terv lényege az Üdvterv abszolút pontos kidolgozottsága. A kulcsot a számfogalom adja, mert számolni, mérni és elrendezni a számok segítségével lehet. A másik fontos kulcs a szavak rendszere: a nyelv. S amint csak Allah az egyedüli igaz isten, s a többi létező csak általa részesedhet az Istenségben és az istenségből, úgy a nyelvek közül a magyar nyelv az abszolút nyelv, a többi nyelv csak relatív nyelv: a magyar nyelv egy-egy segédnyelve. Erre az abszolút bizonyíték egy számkód, melynek Renum11 a neve. Minden egyes nyelvre sok-sok kód alkotható, csak minden betűnek számértéket kell adni. Ezek a kódok azonban mind csak segédkódok az abszolút kódhoz: a renum11-hez képest. Ezen okból kifolyólag e számkód címszava az Igazság. A Renum11 tehát az Igazság számmisztikája, mely kód segítségével minden megérthető. Természetesen más kódokat is használhatunk, de ezek lényege csak a Renum11-vel való kapcsolatukból derül ki. Ezek közül ki kell emelni a Renum1132-t, melynek címszava: Énok kulcsa. Később kitérünk e rendszer jelentőségére is.A Re
num11 kódja a következő: a=1, á=2, e=3, é=4, i=5, í=6, o=7, ó=8, ö=9, ő=10, u=20, ú=30, ü=40, ű=50.A Renum1132 kódja pedig
: a=2, á=1, e=4, é=3, i=6, í=5, o=8, ó=7, ö=10, ő=9, u=30, ú=20, ü=50, ű=50.Fontos elv az, hogy olyan valóság vesz körül minket, mint amit posztulálunk. Mivel egyetlen számelméletet tartalmazó axiómarendszer sem lehet teljes, ezért a Valóság leírására axiómarendszerek egész rendszerét kell használnunk, s ezek között is hierarchiát kell teremtenünk. A létleírásba 3 alaptan van, s ezek a filozófia, a matematika és a fizika, ahol a fizikát, mint természettant kell érteni. S mindhárom alaptanhoz tartoznak technikák. A filozófiához a vallások és a jógák, a matematikához a számítástechnika, s a fizikához a különböző mérnöki tudományok. Az üdvtanban a filozófiával kell kezdeni. Ennek felosztása pedig: ideológia, logika, esztétika, etika és metafizika. A metafizika a léttel és a tudattal foglalkozó tan, s így a filozófia központi tana, mintegy filozófia a filozófiában. A metafizika központi tana pedig a teológia, mely az eredendő léttel és az eredendő tudattal foglalkozik. A teológiához tartozó elméleti technika pedig a számjóga, melynek a lényege: a számok segítségével programozzuk a létet és benne saját életünket is. A gyakorlati technika pedig a szójóga, vagyis a mantrajóga. A királyi jóga, a rádzsajóga ezek egységéből áll elő. Először az elmélettel kell kezdeni, s ez a számjóga. A héber hagyományban a számjógát kabbalának nevezik. De az abszolút nyelv a magyar nyelv, s ezért e nyelven kell a vizsgálódásainkat folytatni. A számjóga rendszerei közül pedig a Renum11 a kitüntetett rendszer. E tételek igazolásához először Istennel, mint mindeneknek kezdetével kell foglalkoznunk. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Isten igazságszáma (vagyis a Renum11 szerint vett száma): 138. A Ragyogás Könyvében Isten I-tennek van írva.
Az I-ten igazságszáma: 88, miként az Egy igazságszáma is. Az Istenből kilépő
S száma 50, ami a Szentlélek specifikáló (rendszertől független) száma, s itt gondoljunk a pünkösdre, a Szentlélek ünnepére, mely az 50-ik nap a húsvét után. Fontos tudni, hogy a teremtésnek 4 fázisa van, s ezek: Creatio Emanationis (Előteremtés), Creatio creationis (teremtés), Creatio formationis (kiteremtés), Creatio factiva (megteremtés). A 4 korszak a Creatio factiván belül jelennek meg, s jelenleg a vaskorban, a Káli-júgában vagyunk. De itt is a leglényeggel foglalkozzunk, vagyis az előteremtéssel. A rész-egész-izomorfia elve szerint a teremtés ezen első fázisában is megvan a 4 teremtés, s ezek a 4 pádának felelnek meg. Az előteremtésbeni előteremtésben Isten előteremti magát a Nagy Semmiből, s önmagát, mint Atigúna Brahmant határozza meg. Ez az Egy, az Örökkévaló, akihez senki hozzá nem fogható. Az iszlám hagyományból tudjuk, hogy Isten a voltaképpeni teremtés előtt már elkezdé az előteremtést, ami önmaga konkretizálását jelenti. Ez a Creatio creationis előtt 50000 évvel történt. De Péter Apostol második leveléből tudjuk, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer esztendő. Az 50000 év tehát 50 napnak felel meg. Az Örökkévalóságban Isten (I-ten) Egy, vagyis: 88. S 88+50=138. Tehát 50 teremtési nap múlva az I-ten Isten lett, vagyis Őstanú (Istanú-Istan-Isten). Ezután a Creatio creationis 6-ik napján Isten megteremté az embert, s maga is felvette az ember alakját. Az ember maga egy hármasság. A szattva minőség a nemfölötti ember (57), a tamasz-minőség a nő (30), a radzsasz minőség pedig a férfi (57). S mivel 144= 57+ 30+57, ezért a 144 az embert jelölő szám. S a király igazságszáma is 144, s a király az igazi ember, aki egyensúlyba hozta magában a 3 alapminőséget. Itt azt kell észrevennünk, hogy 144= 138 +6.A végtelennek tűnő univerzum-rendszerben valójában 56000 éve kezdődött Allah programja Atlantiszon. A 138-ik teremtési napon Isten megteremté az eget és a földet, Brahmá és Visnu ősalakját, Ő maga pedig fölvette az Ég alakját, és Síva első inkarnációja így Uranosz lett, Párvati pedig Gaia, egységben a teremtett éggel és földdel. A 144-ik napon Síva maga is emberalakot öltött, noha ő maga az egység (147). A megteremtett létezők egy-magukat és egyéniségüket
ezért Sívában találhatják meg, hiszen Síva igazságszáma is: 147. Az intelligencia (147) is Sívától származik, hiszen Síva a Szent Szellem, aki mindeneket elvezet a megfelelő üdvözítő igazságra. A 4 páda vonatkozásában Isten így bontható fel: 138= 88+40+9+1. A 88 az Allahforma (88), Allah eredeti formája: az Egy (88). Allah az Atigúna Brahman, aki teljesen fölötte áll a gúnáknak és a meghatározásoknak. A 40 Elohim száma, s Elohim felel meg a Síván belüli Visnunak, az abszolút atyának, a Nirgúna Brahmannak. A 9 az Ég száma, s ez a Síván belüli belső Ég, a Síván belüli Brahmá, a belső JHVH. A 137-ik nap így az Önvaló (137) napja volt. Ezután az Isten 3 személyben határozta meg önmagát. Ez az Isvara-trimurti fázisa. Az Ég-Brahmát Síva önmaga belső Brahmájából teremté, a Föld-visnut pedig önmaga belső visnu-Atya aspektusából. Így a teremtett Brahmá a Szagúna-Brahman megnyilatkozása a létezők között, a teremtett Visnu pedig a Nirgúna-Brahman megnyilatkozása.A Teljes teremtés az ember megteremtése által lett. 144=88+40+9+1+6. S ez a felosztás megfelel a filozófia 5 tanának, melyek az ideológia, vagyis a számelvek tana, az esztétika, vagyis a szépség tana, az etika, vagyis a jóság tana, a logika, vagyis az igazság tana, végül a metafizika, vagyis a létezők tana. Metafizikai szinten az Isten az emberben tudja tökéletesen meghatározni magát. Hiszen Isten lényege szerint egység(147), mindeneknek egysége, s az ellentéteknek is az egysége. legfőképpen a létnek és a tudatnak az egysége. Mint lét: létsemmi és mint tudat tudott tudatlanság (docta ignorantia). A lét(73) így írható fel: 1+72. A 72 a hamis száma. Itt arról van szó, hogy a lét, mely voltaképpen egy a hamis(72) által mutatkozik meg önmagának. A hamis az illúzió (166), az illúzió pedig a Hamis Lilith(166). Lilith pedig az Isten felesége. De Allah az Isten, akinek nincs felesége. Ez ellentmondás, mely úgy oldható fel, hogy Allah a Létsemmi, s így a fele a Semmi maga, de nem a Puszta semmi, mely értelmetlen, hanem a Tiszta semmi, mint a Létsemmi negatív arculata, vagyis az Isten negatív meghatározása. Az Illúzió gyökere pedig a semmi. S az sem véletlen, hogy a semmi igazságszáma megegyezik a feleség igazságszámával, s ez a szám a 78. S ha az egy mind a 72 nevével külön azonosul, akkor előttünk van a tudat(144): 144=72+72. A tudat maga kettős: tu-dat, ami úgy is értelmezhető, hogy 2 dat, vagyis 2 ősforrás. S ez összhangban van azzal, hogy a tudat (144) a forrás (144) névelővel számítva. Továbbá 144=24+24+24+24+24+24. Ez pedig 6 Én (24), s itt az Első Tér szerkezetéről van szó, az oktaéder 6 csúcsáról. A 6 Én közül az egyik transzcendens, s ez a Forrás. A forrás énje (178) éntelenség(178). S a Buddha-tudat (178) lényege a nirvána(178), s ennek lényege az éntelenség(178). 178=89+89, s a Buddha-program a 89-ik teremtési nappal kezdődött. Valójában Síva az éntelenség, aki a Pancsatattvában, vagyis az 5-szörösen megmutatkozó Krisnában mint tükörképeiben szemléli önmagát. Az igazság száma pedig 168, vagyis 7 24. Az Igazság mintegy a központi Én, melyre a tudat megismerése irányul.
A tudat önmagát keresi, s ez a sajátén (144). Mindez úgy is felfogható, hogy az Én 6 én egységében, vagyis a tudatban ismeri meg magát. Hasonló logika van Istennel is. 138=23+23+23+23+23+23. S az En száma 23, az En pedig a megnyilvánulatlan Én, a szent. Ez látható az En-lil istennévből is, mely szentlelket jelent. Az Ünnep pedig en-nep, vagyis szent nap. A kabbalában pedig a Végtelen En-soph, mely az Enből, a létsemmiből árad ki. Ezt az Ent másképp Ain-nak írhatjuk. Az Ain igazságszáma pedig 26, mint Allah igazságszáma, Allah tehát a Létsemmi. A Buddha-program (167) pedig eme En megvalósítására irányul: A Buddha-program (167) értelme pedig a Tündér(167)lét megvalósítása, vagyis a Tündérország(371), tehát Samballa (82)-Sion (82) kiterjesztése. Tündérország(371) a találkozási pont(371), melynek kapuja a pokol legmélyén van, ahol a kezdet és a vég összeér. Ez a kapu Krisna maga, aki az első belépésnél a pokol kapuja, de a második belépésnél az igazi mennynek: a Samballának a kapuja. S ennek a kapunak a neve: Szolipszizmus, mely utána van a naív realizmus hernyó-állapotának, de előtte a metaszolipszizmusnak, mely az énbe-gubózás meghaladása. A metaszolipszizmus az egység és a sokság egysége, mely igazán csak Allah Napja, az utolsó nap után valósul meg teljesen.
A gyógyszer (371) maga a tündérország, a gyógy (178) pedig a nirvána(178). Gyógyítani tehát annyi, mint a nirvánába elvezetni. A Tündérországba vezető utat pedig Petőfi Sándor (234) írta le a János Vitéz(345) című művében. 371=1+370, ahol az 1 János Vitéz mint király (Adam Kadmon) és a 370 versszak Tündérország népe, a tündérfia összessége, az Isten fogadott fiai. Petőfi Sándor valójában Ananta Sés, az Őskígyó, aki az Óperenciás Tengert (vagyis az Atlanti Óceánt) őrzi. Tündérország pedig a láthatatlanná vált Atlantisz, melynek eredetileg Uránosz az istene. Az üdvözülés szempontjából tehát a kulcsmű a János Vitéz. Ebben a hős eredeti neve: Kukoricza Jancsi (276), s a tiszta szó igazságszáma is:276. A Tisztaság(333) pedig Krisztus(333). A tisztaság tehát: Kukoricza-Jancsiság(333). Nem véletlen tehát, hogy a műben 1480 sor van, s a görög Krisztosz szó számértéke a korabeli görög kód szerint éppen:1480. A János Vitézben tehát a tisztaság realizálásáról van szó. A tisztaság pedig az igazság felismerése által realizálódik, mivel a tudat így lesz sajátén(144), s így lesz az egyén autentikus. Erre az utal, hogy Kukoricza Jancsi a 168-ik versszak után, a 169-ik versszakban kapja a János Vitéz nevet. A mágikus nevet tehát azután kapja, hogy betölti magába az Igazságot, a 168-at. A János Vitéz igazságszáma: 345, mint A Középen Lévő Férfi(345), vagy a Középen Lévő Ember(345) száma. 345-276=69, ez pedig a Taó(69) száma. Kukoricza Jancsi tehát az új névvel megkapta a lehetőséget, hogy önmagában megtalálja a Taót, vagyis a belső utat, a belső törvényt, a belső Istent. S 138= 69+69, vagyis egy kettős isteni út. Kukoricza Jancsit Iluska megtalálása vezérli. A megtalálás(151) pedig annyi mint a Közép(151), ahová János Vitéz mint adeptus tart. Iluska igazságszáma 93, mint a Renum igazságszáma. Tehát Kukoricza Jancsi + Iluska = Renum tizenegy. A János Vitézben tehát a Renum11 lényegi mondanivalója van kiábrázolva, s ezért ez a mű a Renum11 alapszövege. A Renum11 nélkül a János Vitéz igazi mondanivalója teljesen rejtett és megfejthetetlen. A renum11 önmaga szerinti száma: 369, mint az Örök Törvény igazságszáma is. A Renum11 az Örök Törvényt írja le, s ehhez a kulcsszöveg a János Vitéz szövege. Ez mintegy a zárszöveg.
Petőfi Sándor kulcsszövege pedig a Halhatlan a lélek című verse, mely versben összesen 190 betű van, s
a Teljes Ember névelőveli száma is:190. S e versben a középen lévő 2 betű a vers 24-ik szavát adja, s ez a szó az Én. S az Én igazságszáma is: 24. Tehát középen van az ÉN, a vers közepén, a középső sorban. Ez mutatja meg a középen lévő ember léthelyzetét, s ez filozófiailag a szolipszizmus: a következetes Énközpontúság. A versben az ÉN a versbeni 2 ITT szó között aranymetszésben van. A vers rejtvényének megfejtésében pedig a 2 kulcsszó az át és a tán szavak. Ezek együttes igazságszáma: 144, s e 2 szó között e 2 szóval együtt éppen 144 betű található: az Én é betűjéig 55 betű, az ÉN n betűjétől a tán szó n betűjéig pedig 89 betű. S a Fibonacci-sorozat 10-ik eleme az 55, a 11-ik a 89, végül a 12-ik a 144. Így már egészen pontosan kijön az aranymetszés, mely az önhasonlóság elvét adja meg. A lényeg az, hogy a kulcsszövegben az ÉN a lényeg, a központi mondanivaló. A János Vitézben az első és az utolsó betűk összeolvasva a Te szót adják. Kulcsszöveg és zárszöveg együtt: kulcs a zárban, ÉN a TE-ben, s ez a szabadság. Így tehát a János Vitéz 370 versszakához a Halhatlan a lélek című 9-soros verset kell venni kulcsversnek. Az Igazság így teljesedik ki, s János Vitéz csak a tökéletes önzés és a tökéletes önzetlenség egységének, vagyis a metaszolipszizmusnak a megvalósításával jut el a Metafizikai Középbe. A lényeg az, hogy hatalmat szerez az óriások fölött, akiknek királyává is lesz. Mivel következetes, eljut a dialektikus lehetőségek határára, az Óperenciás Tenger partjára, ahol találkozik a Halászkirállyal: Hermész Triszmegisztosszal, s így önnön Hermész-természete is megelevenedik. Az Abszolútum (288) Dátja találkozik a Dialektika Dátjával, s ez a 2 Dát a tudat maga.TAMERLAN ..............................................................................................KÖVETKEZŐ