11.

A lélek útja

Ahhoz, hogy elérhessük célunkat, ismernünk kell a lélek útját. A lélek útja (132) teljes (132), ami azt jelenti, hogy a legalacsonyabb szintektől a legmagasabb szintig minden út képviselve van benne. S a lélek helyes döntésének ez a teljesség az alapja. A lélek útjának kiindulópontja és végcélja a Szellemszikraatom (466): az egységes valóság (466), az a valóság, melyben minden az eredete szerint van jelen. A Szellemszikraatom a Monászok Monásza (395), s ebben található a metafizikai kulcsinformáció (395). Maga a teremtés a szellemszikraatomból indul ki: a Szellemszikraatom szellemszikrákat bocsát ki magából. A szellemszikrák a monádok, az elkülönült létezés ősformái. Maga a teremtés közvetlenül szellemszikrákat hoz létre, s ezen szellemszikrákból jönnek létre a mikrokozmoszok, a mikrokozmoszokból pedig a személyiségek kelnek életre. Minden mikrokozmosz a 7-rétegű lipikával van fedve, ez a határ, a körülkötő. A körülkötők elkészítése a Bibliában a 63-ik versben ekként van leírva:

És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek. Figefa leveleket aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.

A megszabaduláshoz ezen körülkötőket kell tudnunk megoldani, s a karaktert így lehet feloldani. Ahhoz, hogy megszabaduljunk, a 7-rétegű lipikát kell lefejtenünk magunkról. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha kiűzzük a gonoszt annak fészkéből: a máj-lép-rendszerből.

Fontos tudatosítanunk, hogy az egyén csak akkor tudja bejárni a lélek útját a tiszta valóságig, ha tiszta a hite. Mit is jelent ez? Meg kell tisztítani a hitet a rossz elméletektől, főleg azoktól, melyek helytelenül írják le a lélek útját. Akinek tiszta a hite, az tisztán járhatja a lélek útját, s fölfedezheti önmagát az úton. Az útonjárás pedig a lélek vándorlása az úton. Ezért okvetlenül fontos tisztázni a lélekvándorlás fogalmát. A lélek vándorlása az Istenből indul ki, s oda is tér vissza. A kérdés csak az, hogy vajon meddig bolyong a lélek az Istenen kívül, s mikor tér vissza Istenbe? A rekreáció elve szerint a lélek minden halál után visszatér Istenbe, s a létbe egy új teremtés által kerül újra be. Egy új életnél tehát egy új szellemszikra lép ki az Istenből, majd egy új mikrokozmosz lesz kialakítva, az új mikrokozmoszból pedig egy új személyiség. Ezt nevezzük új generálódásnak. De az előző ciklus karmája újra betöltetik, s az új teremtésnek ezzel a régi karmával kell megbirkóznia. Az Isteni Elvet a megújult lélek képviseli a sátáni elvet, pedig a régi karma csapdája jelenti. Ez a csapda az új lélekből egyre több részt magába szippant, s ez az öregedés. Az öregedés tehát a csüggedés és az aggódás következménye, s ezért csak úgy lehet megállítani, ha nem aggódunk tovább, ha hitet, reményt és szeretetet merítünk Istenből, mint legbelső önvalónkból. Mindenekelőtt tudatosítani kell magunkban, hogy minden élet végén visszajutunk az isteni valóságba, a lélek tehát nem a létforgatagban bolyong életről életre, hanem minden újramegtestesüléskor mint új valóság jelenik meg a világban. A lélek tehát újra és újra megteremtetik Istenben és Istentől, majd újra megteremtetik a mikrokozmosz és a személyiség is. Nem kell tehát hinni az élet utáni rémségekben, mert ezek csak azok számára vannak, akik hisznek bennük, de ezek számára is csak átmenetileg vannak. A lényeg az, hogy megtanuljunk tisztán és egészségesen gondolkodni, mert az aggódást csak így kerülhetjük el. S fontos az, hogy tudjunk nemet mondani a vallási fanatikusok őrültségeire és manipulatív gondolataira. A vezérelv ez legyen:

LÉGY ÖNÁLLÓ!